2000, 2001 (13. évfolyam) szeptember
Bernahrd Schlink: Vékony jégen
Vékony jégen A HARMADIK BIRODALOM- ÉS A HOLOKAUSZT-KÉRDÉSKÖR TÁRGYALÁSÁNAK SZÜKSÉGSZERŰSÉGE ÉS VESZÉLYEI BERNHARD SCHLINK Korosztályom az elkövetkező években tölti be a hatvanat. A háború utolsó éveiben vagy a háború utáni korszak elején születtünk, és együtt nőttünk föl a Szövetségi Köztársasággal. Élveztük az ötvenes évek szép világát, majd megcsömörlöttünk tőle és ellene fordultunk. A hatvanas években politizáltunk, a hetvenes években elkezdtünk dolgozni, a nyolcvanas években karriert csináltunk, a kilencvenes évek óta pedig a kormányzat és a politikai élet, a gazdaság, az oktatás és a média legfontosabb pozíciói a mi kezünkben vannak. Még néhány év, aztán lassan leáldozik a csillagunk. Születésnapi ünnepségeinken szónoklatokat tartunk majd arról, mit akartunk és mit tudtunk elérni. S a legtöbb ilyen szónoklat során szót kell ejtenünk a múltról, a Harmadik Birodalomról és a holokausztról is. Ha a tudományban, az oktatásban, a kulturális életben vagy a médiában tevékenykedünk, a múlt mint téma már biztosan elénk került, vagy talán most is épp vele foglalkozunk; ha a politikában, az államigazgatásban vagy a jogban dolgozunk, a múlt által tisztultak le a szabadsággal, egyenlőséggel és az igazságos renddel kapcsolatos fogalmaink; s ha valaki utánagondol, milyen felelősséggel jár a gazdasági életben vagy a vállalkozói szférában betöltött szerepek, nem kerülheti meg azt sem, hogy ezek miként fonódtak össze egykor a Harmadik Birodalommal és a holokauszttal. Legtöbbünk számára meghatározó volt a Harmadik Birodalomhoz és a holokauszthoz kapcsolódó múlt. Ez állt szüleinkkel való szembefordulásunk középpontjában; ennek árnyékában formálódott a német történelemről alkotott képünk, s ha külföldön ezzel kapcsolatban a németekről volt szó, átéreztük, hogy németek vagyunk. A Harmadik Birodalom és a holokauszt kérdése, függetlenül attól, kisebb vagy nagyobb szerepet játszott vagy játszik-e a munkánkban, önértékelésünk és önképünk szerves részévé vált. Ez az alapvető oka annak, miért van számunkra állandóan jelen a múlt. Azután a generáció után, amelyben maguk a tettesek és az áldozatok nem mertek a múltról beszélni, az én korosztályom lett a hangadó, s számunkra magától értetődő volt, hogy a múltról beszéljünk. Miközben élményeink, véleményünk, témáink középpontjában a jelen áll, mégis a múlt az, ami meghatároz és továbbra is foglalkoztat bennünket. s ez nem veszélytelen dolog. Mikor a hatvanas években foglalkozni kezdtünk a Harmadik Birodalom és a holokauszt kérdéskörével, komoly ellenállást kellett leküzdeni, hogy egyáltalán beszélhessünk róla. Hogy a felejteni és elfojtani vágyók ellenállását megtörjük, állandóan, újra és újra ezt a témát kellett sulykolni. Ám a korosztály, amely ezt akkoriban rebellis büszkeséggel és nem minden erkölcsi erő nélkül végezte, tovább folytatta a sulykolást akkor is, amikor az már célját vesztette - mikor már senkit nem kellett meggyőzni arról, hogy a múltat nem szabad elfelejteni vagy elfojtani, amikor már nem volt szükség ahhoz erkölcsi erőre és nem jelentett külön dicsőséget, ha valaki a múlttal foglalkozott. Az eredmény: ezek az események bizonyos mértéki, banálissá váltak. Újabb és újabb megemlékezések és emlékművek, újabb konferenciák, esszék vagy könyvek a felejtés vagy az eltusolás ellen, Koszovó és Auschwitz, Szaddam Huszein és Hitler összehasonlítása, a berlini fal védőinek és a koncentrációs táborok őreinek, vagy a mai idegengyűlöletnek és a hajdani zsidóüldözésnek az egybevetése - a téma állandó ismételgetése, ami egykor oly szükséges volt, aprópénzre váltja a múltat. Az utána következő nemzedéknél pedig mindez végzetes eredményhez vezet. A Harmadik Birodalommal és a holokauszttal kapcsolatos csömör, melynek A szerző a berlini Humboldt-Universität tanára, szakterülete a közjog és a jogfilozófia. Ez az írása a Der Spiegel 2001. május 7-i számában jelent meg. 8 BERNHARD SCHLINK