2000, 2002 (14. évfolyam) május

Lengyel László: A demokratikus hagyomány

Lengyel László A demokratikus hagyomány I. A magyar demokrácia válsága A magyar demokrácia válságban van. Ennek a vál­ságnak egyik oka, hogy az 1989-es rendszerváltás­kor kiépített liberális demokrácia alapintézmé­nyeit a három rendszerváltó kormányzat fok­ról-fokra kikezdte, s mára az illiberális demokrá­cia - demokratúra, kemény demokrácia, tekin­télyelvű demokrácia, quasi-demokrácia - viszo­nyai közé jutottunk. A demokrácia intézményei jó­szerével „mintha­ intézményekké", „quasi-intézmé­nyekké" változtak, a parlament csak látszatra par­lament, az alkotmányos ellensúlyok csak quasi­ellensúlyok. Nehéz elfogadni, hogy ugyanazok, akik az intézmények felállításában közreműköd­tek, ma ezen intézmények lerombolásában érde­keltek. De hát voltak-e, lehettek-e a demokrati­kus ellenzéki mozgalmaknak demokratikus kor­mányzati tapasztalatai? Büszkék lehetünk-e arra, hogy a kormányok és ellenzékeik önkorlátozták magukat a jogállamiság és a demokrácia szellemé­ben, ha az érdekeiket sértette? A magyar demokrácia válságának másik oka, hogy a magyar politikusok túlnyomó többsége nem demokrata. A quasi-intézményekben forgolódók, a politikai alapintézményekben működők, a poli­tikai döntéshozók első reakciói antidemokratiku­sak, arra irányulnak, hogyan lehetne megkerülni a szabályokat. A kényszer­demokraták maszkíroz­zák magukat a fejlett demokráciák előtt, de az első adandó alkalommal levetik álarcukat, s visszaélnek a formális intézmények lehetőségei­vel. Az intézmények nem neveltek és csiszoltak demokratákat. Az antidemokraták nem formál­ták, hanem deformálták a demokratikus intézmé­nyeket. Az elit politikai kultúrájában uralkodóvá vált az erő kultusza, a mieink korrupciójának el­fogadása és a másik szemforgató erkölcsi leckézte­tése, a hazug ígérgetés. A hatalmi döntések kike­rültek a demokratikus rendből, az informális te­kintélyelvű döntési rendszer, és a személyes poli­tizálás vált uralkodóvá. Amit korábban provinci­ális és keleti politikai technikaként utasítottak el, mára fő megoldási lehetőséggé vált. A­­­­ magyar demokrácia válságának harmadik oka a társadalom antidemokratikus érté­keinek és érzületeinek elfogadása, sőt, kihasználása. A Kádár-korban, magyar társadalmat életformája antidemokrata homo kadaricusszá tette, aki min­denkor jobban bízott az egyéni döntésben a kö­zösségivel szemben, az érdekkijárásban a nyílt ér­deknyilvánítás és -képviselettel szemben. A ho­mo kadaricust hozzászoktatták, hogy a hierar­chiában felül lévőnek mindig igaza van, jogai szá­monkérése lehetetlen. A rendszerváltás kezdetén megkezdődött a demokratikus rend tudatosítása, a beleszólás, a társadalmi dialógus, az érdekek képviseletének elfogadása. Ám, a politikai elit pálfordulása a különböző antidemokratikus meg­oldások irányába - akár nacionalista, akár re­formdiktatórikus, akár a különálló „mandarin-ér­dekek" okán -, valamint a gazdasági és társadalmi veszteségek visszavitték a társadalom többségét az antidemokratikus, bűnbakkereső, kényszer-in­dividualista állapotához. A politikusok döntő többsége nem a választók demokratikus érzületére épít, inkább kiszolgálja a Elhangzott a Respublika Kör alapító ülésén, 2002. március 19-én. 2000 £1 5

Next