2000, 2010 (22. évfolyam) június
BÁN ZSÓFIA: A turul és a díno
ban európai) kultúráktól, hanem lehetőleg túl is tették rajtuk dimenzióikat és mitikus potenciáljukat tekintve. E mitikus idősíkok egyfelől a földi, prehistorikus és/vagy biblikus időket, másfelől az űrbéli, mondhatni poszthistorikus időket jelentették, s mindez egyesült egy olyan nemzetképpel, amelyik a Természet Nemzeteként jelent meg a kollektív tudatban. E Természet, illetve annak ideálképe megint csak nyilvánvalóan elhatárolódni kívánt a szelíd, európai természettől, melynek „lágy ölén" andalodva költötték poémáikat az egyes nemzetek költői nagysága, vadsága, szépsége és félelmetes volta olyan fennkölt (sublime) képet sugallt, melyet az európai természet soha nem remélhetett elérni vagy utolérni. A JLV nemzeti identitás megerősödésének, valamint Amerika nagyhatalmi szerepe növekedésének időszaka, nem véletlenül, egybeesik az amerikai populáris kultúra megerősödésének időszakával, mely kultúra a nemzeti énkép rugalmasan alkalmazható és kiválóan terjeszthető hordozójának bizonyult. Aki például, valaha is elmerengett már az amerikaiak által kreált, s időközben világszerte elterjesztett dinoszauruszmánián, annak nyilvánvalóan ebben a kontextusban kell e jelenség okait keresnie. Az európai, klasszikus archeológiai érdeklődést mintegy szükségből (hiányból) „kiváltandó", a tizenkilencedik század végétől Amerikában egyre jobban előtérbe került a paleontológiai érdeklődés, amely tökéletesen ötvözte az amerikai természetmániát a tudományos-technikai felfedezések iránti olthatatlan lelkesedéssel (lásd a huszadik század elejétől a nagyközönségnek szánt, tudományos ismeretterjesztő, meg a dínókiállításokat, mint a korabeli pop kultúra egy formáját). A dinoszaurusz azonban nem csak a hiányzó, legitim eredetmítoszt helyettesítette, hanem egyúttal hatalmi szimbólummá is vált, amely olykor alakváltozásokon ment át, s például épületek formáját öltötte (lásd pl. Empire State Building, illetve az utóbb leigázott szörnyként, erősen szimbolikus töltettel öszszeomló Twin Towers). A huszadik század második felében mindez a pop kultúra egy új hatalmi ágazatával ötvöződött, nevezetesen a hollywoodi filmiparral, melynek nyomán olyan nagyhatású, témáját és figuráit tekintve globális exportra is alkalmas filmek jöttek létre, mint a Jurassic Park (illetve az utópikus jövőidőbe transzponált mítoszt megjelenítő Csillagok háborúja - de említhetnénk olyan korábbi példákat is, mint a pop kulturális ikonná vált, 1933-as King Kong, melynek gorilla főhőse nem véletlenül, egyszercsak éppen az Empire State Building tetején találja magát - s aki, szintén nem véletlenül, egy olyan szigetről származik, ahol még élnek dinoszauruszok, akikkel Kong meg is mérkőzik a filmben). A dinoszaurusz, miként azt Boym is megjegyzi, az amerikaiak mitikus egyszarvúja lesz. Tegyük hozzá, hogy az új változat még a réginél is jobb, tökéletesebb, mert egyfelől, mitikus voltát kihalt státusza garantálja, másfelől azonban megfellebezhetetlenül valóságos (tudományosan autentikus) és egyetemes is, s ezért kiválóan exportálható, eladható. A computertechnikával reanimált dínó egyúttal reanimálja (újfent lélekkel-élettel tölti meg és megtestesíti) az amerikai nagyhatalmi ambíciókat - ha ezek, adott esetben, „csupán" kulturális síkon értelmezendők is. Itt azonban éppen arról van szó (és ezért az iménti idézőjel), hogy az amerikai nagypolitika nyilvánvalóan idejekorán felismerte e kulturális sík (lásd: soft power) felbecsülhetetlen jelentőségét - más szóval : hatalmát - bel- és külföldön egyaránt. Ugyanis, ha a '68 után született nemzedékeknek hiányzik a valóságos, kollektív élmények-emlékek alapján kialakított, kollektív történelmi emlékezete, akkor szükségképpen azt a kollektív emlékezetet, azaz kultúrát fogják fogyasztani, amit kínálnak nekik. Akié a „sztori", azé a hatalom — erre (a csak látszólag egyszerű képletre) jöttek rá már akkor, amikor szerte Európában (sokhelyütt, így például nálunk is, a mai napig) az úgynevezett magas kultúra elefántcsonttornyaiból még gőgösen lenézték/lenézik a populáris kultúra jelentőségét, vivőerejét. S ennek fényében, nyilvánvalóan az a központi jelentőségű kérdés, hogy ki kerül abba a pozícióba, hogy ezt a kollektív emlékezet-pótlékot gyártani és fogyasztatni tudja. Egy fundamentális, meghatározó jelentőségű, közös emlék- és élményhalmaz (azaz „mitikus haza") híján, valamint egy azt pótolni képes ideológia híján űr keletkezik a fiatal generációk életében, amely rosszabb történelmi csillagzatok alatt veszélyes örvényként képes viselkedni, ami könynyedén beszippantja a kellő tudással, információval nem rendelkező, s ezért védekezésre képtelen fiatalokat - és ez, ha manapság Magyarországon körülnézünk, nyilvánvalóan nem holmi sci-fiből 720* 2000