2000, 2010 (22. évfolyam) június

BÁN ZSÓFIA: A turul és a díno

ban európai) kultúráktól, hanem lehetőleg túl is tették rajtuk dimenzióikat és mitikus potenciál­jukat tekintve. E mitikus idősíkok egyfelől a föl­di, prehistorikus és/vagy biblikus időket, másfelől az űrbéli, mondhatni poszthistorikus időket je­lentették, s mindez egyesült egy olyan nemzet­képpel, amelyik a Természet Nemzeteként jelent meg a kollektív tudatban. E Természet, illetve annak ideálképe megint csak nyilvánvalóan el­határolódni kívánt a szelíd, európai természettől, melynek „lágy ölén" andalodva költötték poé­máikat az egyes nemzetek költői­ nagysága, vad­sága, szépsége és félelmetes volta olyan fennkölt (sublime) képet sugallt, melyet az európai termé­szet soha nem remélhetett elérni vagy utolérni. A JL­V nemzeti identitás megerősödésé­nek, valamint Amerika nagyhatalmi szerepe nö­vekedésének időszaka, nem véletlenül, egybeesik az amerikai populáris kultúra megerősödésének időszakával, mely kultúra a nemzeti énkép rugal­masan alkalmazható és kiválóan terjeszthető hor­dozójának bizonyult. Aki például, valaha is elme­rengett már az amerikaiak által kreált, s időköz­ben világszerte elterjesztett dinoszauruszmánián, annak nyilvánvalóan ebben a kontextusban kell e jelenség okait keresnie.­ Az európai, klasszikus archeológiai érdeklődést mintegy szükségből (hiányból) „kiváltandó", a tizenkilencedik század végétől Amerikában egyre jobban előtérbe került a paleontológiai érdeklődés, amely tökéletesen ötvözte az amerikai természetmániát a tudomá­nyos-technikai felfedezések iránti olthatatlan lelkesedéssel (lásd a huszadik század elejétől a nagyközönségnek szánt, tudományos ismeretter­jesztő, meg a dínókiállításokat, mint a korabeli pop kultúra egy formáját). A dinoszaurusz azon­ban nem csak a hiányzó, legitim eredetmítoszt helyettesítette, hanem egyúttal hatalmi szimbó­lummá is vált, amely olykor alakváltozásokon ment át, s például épületek formáját öltötte (lásd pl. Empire State Building, illetve az utóbb leigá­zott szörnyként, erősen szimbolikus töltettel ösz­szeomló Twin Towers). A huszadik század máso­dik felében mindez a pop kultúra egy új hatalmi ágazatával ötvöződött, nevezetesen a hollywoodi filmiparral, melynek nyomán olyan nagyhatású, témáját és figuráit tekintve globális exportra is alkalmas filmek jöttek létre, mint a Jurassic Park (illetve az utópikus jövőidőbe transzponált mí­toszt megjelenítő Csillagok háborúja - de említ­hetnénk olyan korábbi példákat is, mint a pop kulturális ikonná vált, 1933-as King Kong, mely­nek gorilla főhőse nem véletlenül, egyszercsak éppen az Empire State Building tetején találja magát - s aki, szintén nem véletlenül, egy olyan szigetről származik, ahol még élnek dinoszauru­szok, akikkel Kong meg is mérkőzik a filmben). A dinoszaurusz, miként azt Boym is megjegyzi, az amerikaiak mitikus egyszarvúja lesz. Tegyük hoz­zá, hogy az új változat még a réginél is jobb, töké­letesebb, mert egyfelől, mitikus voltát kihalt stá­tusza garantálja, másfelől azonban megfellebez­hetetlenül valóságos (tudományosan autentikus) és egyetemes is, s ezért kiválóan exportálható, el­adható. A computertechnikával reanimált dínó egyúttal re­animálja (újfent lélekkel-élettel tölti meg és megtestesíti) az amerikai nagyhatalmi ambíciókat - ha ezek, adott esetben, „csupán" kulturális síkon értelmezendők is. Itt azonban éppen arról van szó (és ezért az iménti idézőjel), hogy az amerikai nagypolitika nyilvánvalóan idejekorán felismerte e kulturális sík (lásd: soft power) felbecsülhetetlen jelentősé­gét - más szóval : hatalmát - bel- és külföldön egyaránt. Ugyanis, ha a '68 után született nemze­dékeknek hiányzik a valóságos, kollektív élmé­nyek-emlékek alapján kialakított, kollektív tör­ténelmi emlékezete, akkor szükségképpen azt a kollektív emlékezetet, azaz kultúrát fogják fo­gyasztani, amit kínálnak nekik. Akié a „sztori", azé a hatalom — erre (a csak látszólag egyszerű képletre) jöttek rá már akkor, amikor szerte Euró­pában (sokhelyütt, így például nálunk is, a mai napig) az úgynevezett magas kultúra elefánt­csonttornyaiból még gőgösen lenézték/lenézik a populáris kultúra jelentőségét, vivőerejét. S en­nek fényében, nyilvánvalóan az a központi jelen­tőségű kérdés, hogy ki kerül abba a pozícióba, hogy ezt a kollektív emlékezet-pótlékot gyártani és fogyasztatni tudja. Egy fundamentális, meghatározó jelentőségű, közös emlék- és élményhalmaz (azaz „mitikus haza") híján, valamint egy azt pótolni képes ideo­lógia híján űr keletkezik a fiatal generációk életé­ben, amely rosszabb történelmi csillagzatok alatt veszélyes örvényként képes viselkedni, ami köny­nyedén beszippantja a kellő tudással, információ­val nem rendelkező, s ezért védekezésre képtelen fiatalokat - és ez, ha manapság Magyarországon körülnézünk, nyilvánvalóan nem holmi sci-fiből 72­0* 2000

Next