2000, 2013 (25. évfolyam) november
Czeglédi András: Ukrónia és vidéke
egyik legtöbbet emlegetett hazai esetnek szem- és fültanúja voltam; kb. 20 éve történhetett, a Budapesti Kamaraszínházban, Thomas Bernhardtól A színházcsinálót adta a társulat, s a darabban éppen tombolt a történelemfilozófiai paródia és a színház-a színházban-effekt: a főhős Bruscon (Sinkó László) „A történelem kerekén” című saját művét adta elő (vagy csak próbálta?). Mindezt hirtelen dramaturgiailag nyilvánvalóan nem tervezett nézőtéri mobilcsörgés zavarta meg. Sinkó nem morális leckéztetésbe fogott, nem is bohóckodta el a dolgot, de még csak nem is a nem tudomásul-vételt választotta - akkortájt ezek voltak a leginkább bevett, ha nem egyenesen kizárólagos opciók -, hanem méltó színészi-művészi választ adott. Bevonta ezt a külső történést, belejátszotta a mobilcsörgést az előadás élő idejébe (amit egyszerre hátráltatott és könnyített meg, egyszerre formált és formálódott e révén maga is, a Bruscon alakjában érvényesülő morális komoly JEGYZETEK ság és elviselhetetlenség, ripacság és mindennek persziflázsa-reflexiója). Mit éltem át Sinkó révén, hogyan lehetne ezt legalább hozzávetőlegesen leírni? Esetleg így: a jó, a meglehetős előadás a színdarab fiktív idejét átélhető, a nézők számára átérezhető színpadi idővé tudja performatíve átalakítani; a zseniális előadás zseniális színészek révén viszont egybe tudja nyitni a színdarab fiktív idejét és a nézők valóságos idejét. A zseniális színielőadás ezért talán ukronikusabb tud lenni, mint bármi más. A genuin színház, akárcsak az ukrajna, Borges Elágazó ösvények kertjével szólván, „az idők végtelen sorában hi[sz], szétágazó, összefutó és párhuzamos idők szédítő és növekvő hálózatában.” Az ukrajnával találkozó színjátszás „egymáshoz közeledő, elágazó, megszakadó vagy éppen évszázadokon át egymást elkerülő időknek a szövevényén . Renouvier, Charles: „Uchronie, tableau historique apocryphe des révolutions de l’empire romain et de la formation d’une fédération européenne” In: Revue philosophique et religieuse, mai 1857, 187-208. Uo: Uchronie [ Uchronie (l’utopie dans l’histoire), esquisse historique apocryphe du développement de la civilisation européenne tel qu’il n’a pas été, tel qu’il aurait pu être]. Bureau de la Critique Philosophique, 1876. 2. Poétika 51b. 3. Félreértés ne essék: sárkányok stb. felbukkannak pl. középkori krónikákban is, amelyek bizonyosan nem egy alternatív világot igyekeztek leírni - hogy mennyire így volt, annak ha nem Isten, akkor mondjuk Hayden White a megmondhatója, miként annak is, hogy nincs történetírás, sőt krónikaírás irodalmi-retorikai fogások alkalmazása nélkül, hanem az (akkori) itt-és most valóságát. E sorok írója éppen ezért is tartja szerencsésebbnek az ukrajia fogalmának nem kiterjesztett, a történeti előzményekkel számot vető, de alapvetően a modernitásra fókuszáló használatát - amikor az itközpontúság és a griffmadár dudásai már nem férnek el egy csárdában. 4. Trencsényi Balázs: „A tegnap árnyékában. Bibó István és az Uchronia” In: uő: A politika nyelvei. Eszmetörténeti tanulmányok. Argumentum - Bibó István Szellemi Műhely, 2007, 238. 5. A nyilvánvaló etikai áthallásokon - a Bibó számára mindig konstitutív jelentőségű etikai mozzanaton - túlmenően a történeti decizionizmus nem-etikai opciói is fontosak itt: korai kihívásként mindenekelőtt Machiavellire kell gondolni, virtu és occasio találkozó 26 O 2000 sára, XX. századi következményként pedig pl. Gramscira. Érdekes és elgondolkodtató hangsúlykülönbség, hogy úgy általában a kontrafaktuális történelem örvén a POD (point of divergence), vagyis egy esemény(sor) jelentőségét szokás kiemelni, míg kifejezetten az ukránja kapcsán a történelmi mozgástér és az emberi ágensek döntéseinek jelentőségét. A Renouvier-féle „nœud de l’histoire” és a bibói „lehetőségek összesűrűsödése” összevetéséhez ld. még: Trencsényi, i.m., 235. A „kulcsfontosságú áleseményhez” ld.: Szilárdi Réka - Takács Gábor: „A Mein Kampf, a Ji King és a telefonkönyv” In: H. Nagy Péter (szerk.): Ütköző világok. Tanulmányok Philip K. Dick műveiről. Lilium Aurum, 2010, 33-55. o. Ontológiai pluralizmus és metafikció összefüggéséhez ld. Ryan Mullins egyelőre kéziratos tanulmányát, amely hamarosan megjelenik lapunk elektronikus változatában, a villany2000-ben: http://ketezer.hu/kategoria/2k-villany2000/. Bár Mullins elsősorban Foster Wallace írói világára összpontosít, meglátásai általánosíthatóak. Margócsy István hívta fel a figyelmemet Aszimov A halhatatlanság halálára; e regény az egyik legszebb példája az ontológiai pluralizmusnak, az alternatív világ(ok) megsemmisülésének és a mi tényleges világunkhoz való megérkezésnek a klasszikus scifi műfaján belül. 7. Ld.: Louis Napoléon Geoffroy Château: Napoléon et la conquête du monde, 1812-1832. H-L Delloye, 1836. 8. Amit persze nagyban elősegített, majd megerősített, hogy a steampunk a regényirodalmon és minden irodalmiságon kívül és túl a legkülönbözőbb képződ és