2000, 2015 (27. évfolyam) március
Lengyel László: A szabadság kalandja - Beszélgetés Hankiss Elemérrel
Kosztolányi Dezső és Csáth Géza Szabadkáról, Babits Mihály Szekszárdról, Bartók Béla Nagyszőlősről, Kodály Zoltán Kecskemétről, Cs. Szabó László Kolozsvárról vagy Márai Sándor Kassáról. De közelebb menve, Elemér nemzedékéhez közelítve, ilyen Kosáry Domokos Selmecbányáról, Keresztury Dezső Nemesgulácsról, Weöres Sándor Csöngéről, Rónay György, Nemes Nagy Ágnes Budáról, Kálnoky László Egerből, van egy sajátos nem nemesi, lateiner polgári magyar világ. A német ezt Bildungsbürger-nek nevezi. Vagyis olyan családnak vagy az örököse, amelyet nem a származás, a rang, a vagyon, hanem a neveltetés és a tudás tett polgárrá. Gyáni Gábor társadalomtörténetileg megpróbált leírni egy önálló és sajátos magyar polgárosodást a zsidó és német polgárosodás mellett. Ennek van vallási gyökere is, de talán nem annyira lényeges. Beszélgetéseinkből, ha jól vettem ki, a Hankiss-család, hogy az egészen régmúltba ne menjünk, az 1800-as években egy igazi polgári szolgáló család. Mit ad hozzá a világodhoz és a teljesítményedhez a nagyszülők, a nagyszülők nagyszüleinek teljesítménye, szokásrendje, hagyománya? Mit adhat hozzá az életedhez - vagy vehet el rosszabb időkben - egy ilyen polgári család? Úgy kérdezem, hogy mind a ketten tudjuk: helyzeted erősen különbözik az itt ülők élethelyzetétől, senki sincs, akinek pont ilyen élethelyzete lett volna. GOMBÁR CSABA: Kivéve téged... LL: Vannak hasonlóságok, de mégis más. Maradjunk abban, hogy itt teljesen más körökből vagyunk, vagy kevésbé vagyunk ebből a körből. Más kultúrát hordozunk, más anyagi civilizációból jöttünk, vagyis minket az a kultúra, az a civilizáció is érdekel, amit nemcsak Hankiss Jánostól, az egyetemi tanár apától hoztál közvetlenül, hanem sokkal szélesebben, amit a vámigazgató nagyapádtól, vagy a dédszülőktől kaptál. Van-e ilyen örökséged, vagy mindez eltűnt 1945 után? Valóban tündérkert volt a családi világod, vagy csak utólag láttad tündérkertnek, amikor kiűztek belőle? Mit látsz ebben a magyar polgárosodásban, ha van ilyen? Vagy nincs is ilyen? Talán a semmiből jöttél le és magad teremtetted magadat? Hogy látod? HANKISS ELEMÉR: Hát a tündérkert az csak a saját gyerekkoromra vonatkozik. Mint gyerek én nem érzékeltem a család múltját. Az csak később épült bele a tudatomba nyilvánvalóan, kamaszkorban vagy még később. Gyerekkoromban a debreceni campus volt a tündérkert, ahol papám egyetemi tanár volt, és gyerekként randalíroztunk az erdőben és az épületben. Romboltuk az új központi épületet mindenféle formában. A gyerekkorom olyan volt, mint egy másik gyereknek a gyerekkora, grundon vagy bárhol máshol, csak más volt a díszlet. Itt nem voltak még semmiféle múltba visszanyúló csápjai a családnak. Maga a család nem olyan mértékben plasztikus, mint a tiéd. Bennem nincs olyan típusú, idézőjelben és pozitív értelemben „kaszt”- vagy „nagycsalád”-tudat, mint nálad. Sok hasonlóság van bárkivel egyébként. Igen, különbségek és hasonlóságok vannak mindegyikőtök családi múltjával, sok érintkezési pont van. Nem volt a családunk olyan nagypolgári, mint Kende Péternek a családja. Nem jöttem abból a szerintem legpozitívabb magyar rétegből, amiből Romsics Ignác jött, ebből a paraszti, feltörekvő rétegből. Akiket látok, a solymári sváb asszonyoktól kezdve, és a nem-sváb asszonyoktól, a kutyás barátaimtól, hihetetlen munkabírás, hihetetlen tisztaság, a gyereket, bár semmi pénzünk nincs, de fölnyomjuk. Jött a kertet ásni egy napra 5000 forintért, de a gyerekét viszi angol órára. A saját véréből, húsából, csontjából préseli ki és kipréseli, nincs mese. Szóval ez egy csodálatos réteg, ez a felemelkedő kis- és alsó középpolgárság, ez nekem mindig lenyűgöző. Ilyen szempontból vannak hasonlóságok és különbségek, maga a Hankiss-család több irányból jön. Neked már korábban elbeszéltem, hogy a Hankiss névről több mítosz is élt, egyik jobb, mint a másik... LL: De a legjobb evangélikus papotoké... HE: Valóban, egyik alkalommal a szószékről megfejtette, hogy a sumeroktól származunk, és nevünk azt jelenti: „Az Isten fája”. Mindenesetre a névre és a családra először a 18. században bukkanunk rá, Mária Terézia földmérője volt egyik ősöm. Szép foglalkozás, így az apai nagyszülők Temesvár környékéről, majd később Szentes környékéről jöttek, a dédszüleim azok birtokot irányítók, nem ispánok, hanem eggyel feljebb... LL: Jószágigazgató... HE: Igen, jószágigazgatók, meg agrármérnökszerűségek voltak az apai dédszüleim. A századfordulón a családunk Szentes köztiszteletben álló polgárfamíliái közé tartozott. 4 × 2000