8 Órai Ujság, 1918. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1918-03-01 / 51. szám

e­tje. Péntek, 1918. m­árci­us 1. QPh73. Kik és miért akadékyozzák a választójogi megegyezést! E­el kell hárítani a nemzetiségi veszedelmet — Csitk­ássyék szembehelyezkednek a nemzeti szempontokkal Saját tudósítónktól A választójogi törvényjavaslat­­bizottsági tárgyalása során már több ízben szó esett arról, hogy a nemzeti szempontok védelmére az összes pártoknak megegyezést kell létesíteniök a javaslat egyes intéz­­kedéseinek módosítása­ tekintetében. Az ország ugyanis aggodalommal látja, hogy Vázsonyi jogkiterjesztő javaslata túlságosan kedvez a nem­­zetiségek­nek a magyarság rovásá­ra. Hogy aggodalmaival a munka­párt nem áll egyedül, mutatja az a ■körülmény is, hogy a választójogi bizottság eddig felszólalt tagjai — talán csak a miniszterségéből ha­marosan kicsöppent Székely Fe­renc kivételével — valamennyien módosításokat kívántak a javasla­ton, amellyel kapcsolatban nagyon helyesen jegyzi meg a Pesti Hírlap mai vezércikke, hogy nincs oly csalhatatlan miniszter, akinek tör­vényjavaslata „isteni ki­jelentés*4. jellegével bírhatna. Most, amikor már­­ a bizottsági tárgyalás jelen­tékenyen előrehaladt, minden szá­mottevő faktor a javaslatnak alapos revízióját sürgeti és a parlamenten kívül álló körök, így például az Origó és az Erdélyi Szövetség is csak a magyarul írni és olvasni tu­dóknak akarnak választójogot adni. Azok a politikai tényezők azon­ban, akiket kicsinyes boszú vezérel és hatalmi vágy hevít, mindenáron akadályokat igyekeznek gördíteni a megegyezés útjába. Ennek az áram­latnak Andrássy Gyula gróf a lát­ható vezére. Az ő elnöklete alatt álló 48-as alkotmánypárt tegnapi összejöveteléről kiadott félhivatalos kommünikében is azt hangoztatják, hogy ez a párt semmiféle enged­ményt nem tesz és semmiféle kom­­promisszumos ajánlatba nem megy bele. Egy másik,„a kormány köré­ből érkező híradás pedig határozott­sággal azt állítja, hogy a megegye­zés ellen való tiltakozást azért eszel­ték ki, hogy azzal a m­aj választá­­sok elrendelését megokolná tegyék. Nem a­karunk most visszatérni azokra a beszédekre, amelyekben a kormányt támogató képviselők a választójogi javaslat rendelkezései­nek enyhítését és nemzeti irány­ban való módosításait hangoztatták, emétt rá akarunk mutatni arra a kö­rülményre, hogy magában a kor­mánypártban is éles ellentétek ural­kodnak ezen a ponton. Lehetetlen azonban tudomást nem venni arról, hogy egy olyan tekintélye­s orgá­num, mint­ a Pesti Hírlap, amely a Tisza-kormány távozása után jött kormányok politikáját támogatja, mennyire aggodalmasnak tartja a Volzsonyirfíle törvénytervezetet. Er­ről való súlyos kritikája a követke­ző: — A tárgyalások mai stádiumában meg lehet és meg kell tehát állapí­tani, hogy minden változta­tás és javí­á­s nélkül a tör­vénytervezetet nem szabad és nem is lehet ker­e­sz­t­ü­l v­i­n­­ni, mert ’akik ismerik az országot és ennek legveszélyeztetettebb részeit, egyhangúlag veszedelmes­nek tartják mai formájában a javaslatot. A továbbiak során nélkül­özhetet­­lennek mondja a nevezett újság a javaslatnak nemzeti szempontból kijavítását és szerinte­­igenis meg kell ebben egyezni az egész parla­mentnek... Nem tartja jogosultnak a parlamenti kisebbség bizottságá­nak azt a terrorizmusát, amely nem enged hozzányúlni a javaslathoz. Sürgeti, hogy áthidalást teremtse­nek oly célból, hogy nemzeti szel­lemben megjavítsák a választójogi javaslatot és azt kivetkőztessék mai destruktív szelleméből. Ez a lesújtó bírálat a túlsó tá­borból jön, élénk bizonyságául an­nak, hogy valóban nem szolik­ás az, amit Vázsonyi szerkesztett. De úgy hisszük, nem is annyira a vá­lasztójogi miiniszter, mint inkább Andrássy és az ő szűkebb csoportja ellenzi a magyarság érdekében való becsületes megegyezést, mert azáltal Andrássy dokumentálni szeretné fel­felé és lefelé is, hogy a választások elrendelése elkerülhetetlen. A par­lament feloszlatása a mai háborús időkben egyértelmű a lehetetlenség­gel, mert olyan veszedelmes felfor­dulásokra vezethetne, amitől az­­il­letékes tényezők mindenáron meg akarják védelmezni az országot. Is­mételten hangsúlyozhatjuk tehát, hogy választás a háborúban nem lesz, felelős tényezők azt nem is akarhatják komolyan. Furcsa azon­ban, hogy éppen Andrássy, aki a haza bölcse szerepében oly kéjesen szeret tetszelegni, akarja felidézni a zűrzavaros állapotokat, hogy éppen ő tiltakozik a megegyezés ellen aki a múltban m oly ambícióval han­goztatta a koncentráció elkerülhe­tetlen szükségét. Vagy talán olyan kényelmesnek és biztosn­ak tartja­­ a mai kisebb­ségi kormány helyzetét, hogy erre a luxusra, a választások elrendelésé­re is elég erősnek érzi? Hiszen ez a kisebbségi kormány, amelynek a munkapárt az államháztartás vitelé­hez való eszközöket minden további nélkül már harmadszor megszavaz­ta, még a parlament kisebbségét sem tudta magához vonzani. Avagy el­feledi Andrássy, hogy a mai,egysé­ges kormánypárti alakulásnak a munkapárt mellett, még jelentékeny számottevő ellenzéke is van? És nem veszi tekintetbe azt sem, hogy Szte­­rényi József kereskedelemügyi mi­niszter mily éles­ kritikai megjegy­zésekkel kísért© az előző kormány egyes minisztereinek, Hadiknak és Mezőssynek romboló és káros intéz­kedéseit? Ezek az jeelnségek igazán nem szólnak amellett, mintha a kor­mány szilárdan állana és nem kel­lene számolnia azoknak a bűnöknek a­­ konzekvenciáival­, amelyeket volt miniszterei könnyelműen, hiebe-hur­­gya módon elkövettek. A helyzet, rendkívül sivár és eb­ből minden józan és ti­s­z­tán látó em­ber előtt csak­ egy kibontakozás Iti­­■nálkozik, az tudniillik, ha a válasz­tójogot békés és harmonikus meg­egyezés útján viszik keresztül, hogy elírni nálua végre ezt a kérdést az al­kotó munka útjából, a kormány hozzáfoghasson a háború diktálta nagy nemzeti feladatok megoldásá­hoz.* Személyes gyűlölködés, kicsi­nyes pártharcok,­ hatalmi vágyak nem keresztezhetik ezt a törekvést többé s aki mégis útba áll és ellensé­geinknek, kárörömet szerezve, meg­akadályozni igyekszik az egyetlen lehetséges megoldást, az vétkezik nemcsak önmaga, hanem a nemzet létérdeke ellen is. HadSsfiIl­imfi13.s©§£ arcképcsarnoka. A legérdekesebb háborús vagyoneltoló­dásoknak, a milliós bank nyereségeknek ke­letkezését és felhalmozását k­ívánf'A szerdám kezdődő cikksorozatában a VIRRADAT tiírpyilr.-'OK. konkrét adatok tirrés a tárházz­­al. A VIRRADAT eléres számai 40­­fillérért kaphatók az el­árusít­óinál és t­rafi­kokban Kiadóhivatal Budapest, Erzsébet-körut. 22 Miért provokálta Beck Lajos Farkas Pált? Katonai bmittett róság ítélkezik posiakat ügyekben — Saját tudósítónk­tól — A képviselőház e hó 21-én tartott ülésén Farkas Pál élesen bírálta a Károlyi-párt magatartását és a töb­bek között megemlítette, hogy Vá­zsonyi nyilatkozata szerint az an­alfabéta Káro­l­y-keresz­tcevek válasz­tójogáért folytatott agitáció mind­addig folyt, amíg ő az államtitkár­ságot nem literálta. Farkas a po­litikai korrupció egyik legsúlyo­sabb esetének nevezte, hogy valaki az elveivel így alkudjék egy állás elnyeréséért, hogy azután az anal­fabéták­­ érdekek­ép­viseletében üljön be a kormányba. Beck Lajos, volt államtitkár teg­nap Kobek Kornél volt főispán és Laehne Hugó országgyűlési képvi­selő útján elégtételt kért Farkas­­tól a beszédjében rajta elkövetett sértésért. Farkas Rákovszky Iván és Slednrich Antal országgyűlési kép­viselőket nevezte meg m­egbízatásul. A segédek még nem találkoztak, de rövid időn belül már tárgyalni fog­ják az ügyet. Minthogy Farkas Pál katona és katonák Beck Lajos se­gédei is, a hadsereg új becsül­etü­­gyi szabályzata értelmében ez az ügy is, mint Laehne Hugó minapi átfér­je, a katonai becsületb­íróság ítélke­zése elé kerül. úgy látszik, hogy némely urnak az új katonai becsületügyi eljárás nagyon kapóra jött és politikai ügyeiket, amelyeket a Házban seho­gyan sem intézhetnének el, a katonai becsületbíróság elé viszik. Régen is szokás volt nálunk, hogy a politi­kai alerek, politikusok­­összeszólal­­kozásai az úgynevezett lovaglás után, vagy hírlapi nyilatkozatokkal­­intéződtek el. A Háznak megvan a maga fegyelmi rendje s ha vala­mely képviselőn sérelem esik, azt a Ház elnöke azonnal megtorolhatja, minden megbántott honatya min­denkor bátran fordulhatott is elég­tételért az elnökhöz. Teljesen meg­engedhetetlen és tűrhetetlen azon­ban az a szokás, amely most kezd lábrakapni, hogy egyes képviselők megtépázott politikai reputációju­kat a katonasághoz vigyék kifol­­toztatni és egy katonai becsül­etbí­­rósági ítélettel esetleg lezárjanak olyan poklokat, amelyeknek tisztá­zására­ a közvélemény joggal lehet kiváncsi. Előbb Laehne Hugó vitte h­adikölcsönellenes magatartásából támadt afférját katonai bírói szék elé, most pedig Beck Lajos siet oda elégtételért egy olyan tény­állítás miatt, amelyet nem is a kihívott Farkas, hanem Vázsonyi mondott s amelynek valóságában, minthogy azt sem meg nem cáfolták, sem Vár­­sonyi vissza nem vonta,­­ nehéz kételkedni. Egy ilyen tisztán po­litikai ügyet nem lehet oly ítélőszék bírálata alá bocsátani, amely e kér­déseknek megítélésére hatáskörrel nem bír, amely ezek­nek­­az ügyek­nek érdemi tárgyalásába bele sem mehet s amely semm­i esetre sem il­letékes­, hogy magyar, képviselők politikai magatartása fölött bármi­féle véleményt mondhassun. A ka­tonai becsületbiróság egyedül azt fogja vizsgálni, hogy történt-e sér­tés és nem azt, hogy Beck politikai ténykedése tényleg olyan volt-e, aim­ilyeninek Vázsonyi állítja. Vilá­gos, hogy Károlyiék ezzel azt akar­ják felérni, hogy a becsületbiróság kötelezze Farkas­ Pált bocsánatké­­résre és ezzel a közvélemény előtt mindenkor magasra becsült háló­nál korrektség védjegyét üssék Beck államtitk­árságára és ez ál­lamtitkárság megszerzésének mód­jára. Az új katonai ,becsületügyi szabályzat ilyen politikai célokra h­aló kihasználása nem engedhető meg, mert akkor hamarosan min­den politikai affér fölött valame­lyik ezrred becsületügyi választmá­nya fog dönteni még civilek között is, ha a segédeknek katonákat ál­lítanak oda. Ezt pedig sem a­ képvi­selőhöz tekintélye, sem a politikád­nak és a katonaságnak egymáshoz való viszonya nem tűrheti meg. Körözött csalónő Hamis szénutalványokkal 116.000 koronát csalt ki —­­Saját tudósítónktól — A budapesti királyi törvényszék vizsgálóbírója ma délben elfogatási parancsot adott ki Unger Mátyás Béla hadbavonult budapesti keres­kedő 23 éves felesége ellen, akit csalás bűntettével vádolnak. Néhány nappal ezelőtt történt, hogy Strasser Aladárné és Kardos Jakabné budapesti lakosok ismeret­len tettesek ellen feljelentést tettek a főkapitányságon és panaszukban előadták, hogy lakásukra egy fel­tűnő elegánsan öltözött 20—25 év közötti áldott állapotban lévő úri­­asszony állított be, aki azt állította, hogy tévedésből nyitott be a lakás-­­ ha, egy barátnőjét keresi, akinek a­­ megígért szén- és fautalványokat­­ akarja átadni. A nő Suray honvéd­­százados felesége gyanánt mutat­kozott be, beszélgetést kezdett és úgy Strassernéval, mint Kardosné­­val összebarátkozott. A futó isme­retség vége az lett, hogy mind a két helyen a barátnőjének ígért utalványokat 3601—360 koronáért felajánlotta. Az utalványok 40 mé­termázsa szénre és 30 métermázsa fára szóltak a ferencvárosi pálya­udvar raktáraira. A főkapitányságra­ rövid idő alatt még 15 ilyen följelentés érkezett s ezekben az is el volt mondva, hogy a ferencvárosi pályaudvaron hiába je­lentkeztek a szénért és a fáért, ott azt a felvilágosítás­t kapták, hogy a­­ fuvarlevelek közönséges hamisítvá­nyok. Az­ egyik károsultnál a csaló­­nő úgy mutatkozott be, mint dr. Ti­bor Elemér rákos­ vasúti állomásfő­nök nővére. . A csal­ónő kilétét ezen az alapon sikerült megállapítani. Kihallgatták ugyanis­ dr. Tibor állomásfőnököt, aki kijelentette, hogy a szélhámos nő a személyleírás alapján minden való­színűség szerint Mars­eh and r c «<■ ο*­­ligeti pék leánya, aki most Ung*r Mátyás Béla felesége. A vizsgálóbíró elfogstó­ paráncsa alapján a rendőrség megtette az in­tézkedéseket a szélhámosnő letartóz­tatására. A szél­hámosnö körülbelül harminchatezer koronát csalt ki. aserílEETECrv­­. :-j: J-seneaa Essa Buchignan angol­ nagykövet nyitót­tásasa Zürich, február 28. A pétervári Nasi, Vjedomoszti Buchanan pétervári angol nagykö­vet nyílt­ levelét közli. Buchanan ebben hangsúlyozza Oroszország iránt érzett barátságát és kijelenti, hogy a Szmolni-kormánnyal szem­ben is rokonszenvesen viselkedik. Kijelenti továbbá, hogy azért lesz, hogy Oroszország és ■Anglia közt fenntartsa a barátságig összekötte­tést. Finnország függetlensége Madrid, február 26. .­­ A spanyol kormány elismeri­ Finnország függetlenségét.

Next