8 Órai Ujság, 1918. április (4. évfolyam, 79-101. szám)

1918-04-03 / 79. szám

i * Czernln gróf wiiasra Czernin gróf külügyminiszter er­re a következő beszédet mondta: — Kegyelmes Uram! Mélyen tisz­telt Uraim! Készséges hajlandóság­gal felelek a polgármester ur ő ex­­cellenciája által hozzám­­intézett kérdésekre és készségesen engedek bepillantást mélyen tisztelt líraim­nak és a legszélesebb körű nyilvá­­nosságnak politikai helyzetünkbe, ahogyan ebben a pillanatban látom. Szerettem volna az illetékes fórum, a két delegáció előtt beszélni. Eb­ben azonban technikai okok akadá­lyoznak meg, valamint az a körül­mény, hogy a képviselő urak vala­mennyien húsvéti szabadságon van­nak, végül, hogy e pillanatban még Szerda, 1918 április 3. Clésnences&i kísérlete a nyugti offenis­a elött — A Halkingigi akarnak területi koncessziókat — Star&iafeau mmw & békevigy • Czernni­ch&sxa* ulasitja a csehek rabicá­lmait — Is rom­án béke vé­get vet az erdélyi izgatásoknak — A külügyminiszter befejezettnek tekinti a Kelet háborújét Bécs, április 2. A bécsi községtanács pártjainak Vezetői ma megjelentek Bécs fő- és ezekváros polgármesterének vezető­­j­ével a külügyminiszternél., Weiskirchner a monarchia élelmezési szű­k**.. tételre­­ Weiskirchner úr. polgármester a következő beszédet intézte Czernin grófhoz: Kegyelmes Uram! A bécsi köz­­ségtanács pártjai elnöki konferen­ciát tartottak nagypéntek napján,­­ hogy tanácskozzanak a némtek a legutóbbi hetekben fokozódott in­­séges helyzetéről, megállapítsák a kormánnyal szem­ben való újabb kívánságaikat és a további lépések felől határozzanak. Azok az aggo­dalmak, amelyeket Bécs városának képviselői, már a­ múlt­ év őszén ki­fejeztek és a kormánnyal is közöl­tek, sajnos, megvalósultak. Most már a legszükségesebb élelmisze­reknek is ki­ fián vágnunk. A szét­osztás nagyon szűkös lett és a leg­kisebb fejkvótát sem tudták­ bizto­sítani. Azt­ a nagy áldozatot, ame­lyet a mögöttes országrészek népe eddig hoz­ott már nem, lehet fokoz­ni és remélnünk kell, hogy a osz­trák és a magyar kormánynak sikerülni fog a nélkülözések mértékét legalább félig-med­dig elviselhetővé tenni. Népünk élelmezési, deficitje napról-nap­ra növekszik és az a veszede­lem fenyeget, hogy a mögöttes országrészekre kirótt hadi­­munkát már nem lehet hosz­­szabb ideig kielégítő m­­érték­ben elvégezni és hogyha ser­dülő ifjúság komoly veszede­lembe jut. Bocs városi község tanác­snak kép­viselői ettől a nagy aggodalomtól indíttatva­ ismét megállapították az élelmezés kérdésében teendő követe­léseiket és közölni fogják az osztrák miniszterelnökkel és az élelmező hi­vatal elnökével. Hogy a pártelnökök konferenciája elhatározta, hogy Excellenciádhoz fordul és­­együtte­sen közli kívánságait, ezt az elhatá­rozását aval okolja meg, hogy a belföldi termelés nem elegendő a nép életszükségleteinek a legközelebbi termésig való kielégítéséhez. Excel­­lenciád immár a harmadik írókét is megkötötte keleten. A Nagyoroszor­­szággal megkötött béke aligha juttat bennünket élelmiszerhez, az TJkrá­mával való béke eredménye pledig azoktól a tár*gytalások­tól függ, me­lyeket Kievben folyi te ok r:­talmazo­ttain, és a SK.Uliá-i és v.­­lut akérd.*. essem­­iesé - megoldó--Ától. Románia tv gyré.?/. mez-záci or­szágból ismét önáll­ó állam­i terület­té válik, amely!...-! gazdasági megálla­podásokat kötünk, hogy biztosítsuk magunknak a szükséges cikkek.-... Milyen az áláírásos helyzet? Kegyelmes Uram! Azért helyez­tem előtérbe az élelmezés kérdését, mivel ez­­a kérdés a legmélyebben érinti Bécs birodalmi fö- ős -,vak­­városána­k népét és nekem, mint­ e város önként megválasztott fejének kötelességem ezt a kérdést és meg­oldását szakadatlanul a legnagyobb gondossággal intéznem. Teljesen tudatában vagyok annak és ki is fej­tettem, hogy ez a kérdés a legszoro­sabb összeköttetésben van az álta­lános politikai helyzettel és hogy Au­stria-Magyarországn­ak élelmi­szerrel való ellátását csak akkor érhetjük el a külföld részéről, ha egyúttal az általános külső politi­­tikai helyzetet is­­érintjük. Bátorko­dom ezért azt a kérést, intézni Ex­­cel­lene iáhhoz, hogy a Romániával való békeszerződés immár megtör­tént előzetes jegyzőkönyvbe fogla­lása­ után és az ennek folytán egész keleti arcvonalunkon elkövetkező békeállapot­ való tékán tette­ világosítson fel bennünket az általános politikai helyzetről és főképen azokról a­ következ­­ményekről, amelyek a­ monar­chiának élelmiszerrel való el­látására nézve beállónak. Kérjük mindazokat a­­világv­­áltás­okat, amelyeket Excellenciad. megadhat és amelyek nekünk, mint a­ birodalom fő- és székvárosa hi­vatott képviselőinek módot adnak ahhoz, hogy a népet teljesen és fen­tartás nélkül felvilágo­síthassuk. Én nem kételkedem a­ végleges és tisz­tességes béke létrejövetelében, de meg kel ismern­intt a­ helyzetet, mert csak akkor tudunk kitartani. Teljesen bízunk benne, hogy a keleten megkötött békeszerződések megjavítják élelmezésünk helyzetét és hogy a súlyos megpróbáltatáso­kat kiált nép minden lehetőt el fog követni annak a szilárd elhatáro­zásnak a megvalósítására, hogy az általános és tisztességes béke eléré­séig kitart. De mindnyájunknak er­re irányuló akaratát megerősíti és megvalósítását megkönnyíti, ha ala­posan ismerjük helyzetünket. Ulavdan a két bizottság­­bármelyi­ké­n­ek összehívása, örömmel raga­dom meg tehát az­ alkalmit­, hogy a jelenlévő uraknak röviden kifejt­sen­­ a jelenlegi nemzetközi politikai helyzet képet. A román békekötéssel befejez­tük at háborút keleten. Három bék­ét kötöttünk: Pétervárral, Izkrask­ával és Romániával. A háborút egyik fejezetét elintéz­tük. Mielőtt rátérnék az egyes béke­­szerződések részleteire és tüzeteseb­ben beszélnék róluk, m­ista akarok térni az Egyesült Államok elnöké­­n Kek ama fejtegetéseire, amelynek sor­áv, január 24-én az osztrák dele­gáció külügyi bizottságában elmon­dott beszédemre válaszolt. Wilson elnök beszédeit a világ több részén arra irányuló kísérletnek tartják, hogy éket verjen Bécs és Berlin közzé. Ezt nem hiszem. Nem hiszem azért, mert sokkal jobb vélemény­nyel vagyok az Egyesült Államok elnök­ének államférfim ítélőképessé­géről, semhogy képesnek tartanám ilyen gondolatmenetre. Wilson úr ép oly kevésbé tehet fel mirólunk tisztességtelen eljárást, ahogyan mi sem teszünk fel­é róla. Wilson úr nem akarja Bécset Berlinből el­választani, nem is akarja, de tudja, ha nem is lehetne. Azt azonban gon­dolhatja, hogy Bécs kedvező talaj az általános béke ragyainak elveté­sére. Tudja talán, hogy az osztrák­­magyar monarchia olyan szeren­csés, hogy olyan uralkodója van, aki őszintén és becsületesen akarja a békét, hogy azonban ez a monarchia soha sem fogja a szövetségi hűséget megszegni, soha sem fog szégyenletes bé­két kötni és hogy a császár és a király mögött 55 millió em­ber áll. Talán azt is tudja, hiszi Wilson úr, hogy ez a zárt tömeg olyan erőt képvisel, amelyet nem lehet kicsi­nyelni, hogy az a becsületes és erős békés hajlandóság, amely az uralko­dót, a kormányait és mindkét állam népeit összeköti, képes lesz azoknak is nagy gondolatoknak a befogadá­sára, amelyeknek Wilson úr szolgá­latban áll. Mielőtt rátérnék Wilson úr legutóbbi fejtegetéseire, el kell osz­latnom egy félreértést. Az osztrák delegáció bizottságának legutóbbi ülésén elmondott beszédemben ki­jelentettem egy kérdésre, hogy Wil­­son úrnak már kezében van a­ be­szédem. Wilson úr ezt később hely­reigazította és kiemelte, hogy itt csak félreértésről lehet szó, mivel közte és köztem nincs közvetetten összeköttetés. Wilson úrnak­ tö­kéletesen igaza van. Itt félreértésről van szó. Ám­ annak a beszédnek az elmondása előtt gondoskodtam ró­la, hogy szó szerint való tartalmát semleges külföldről, nem hivatalos helyről Washingtonba megtávira­­toz­zák, hogy ilyenképen elhárít­sa­ itt az esetleges félreértéseket és az elferdítést. Azt hittem, hogy ez a szöveg abb­an a­ pitonatban, fullj­­dön boszédon!" ; elmondtam, már megérkezhetett Washingtonba. E­gy látszik azonban hogy néhány na­pig késett. Ez nem változtat a dol­gon semmi. Az én célom az volt, hogy az elnök úr megismerje fejte­getéseim szó szerint­ való szövegét és a néhány napi késés teljesen­­mellékes. Az elnök úr válaszára esnie azt mondhatom, hogy igen ér­tékesnek tartom, s hogy a né­met birodalmi kancellár feb­ruár 25-én elmondott nagysze­rű beszédében a számból vette ki a szó, amidőn kijelentette, hogy a Wilson elnök úr feb­ruár .1­1.-iki beszédében kifejtett négy alapelv ..olyan bázis, amelyen tehet tárgyalni az ál­ta­lá­nos békéről". .Ehhez teljes mértékben­ hozzájá­rulok. Wilson elnök úr négy pont­ja megfelelő alap a­z általános bé­kéről való eszmecsere megkezdésé­re. Hogy ez elnök úrnak az a fá­radozás hogy szövetségeseit , erre az alapra állítsa, eredményes lesz-e, vagy sem, arról nem szólha­to... Isten a, tanúm, mi minden lehe­tőt megkíséreltünk, hogy elkerüljük az új offenzívát. A­­n­tant nem így akarta. Clémenceau úr a nyugati of­­fenzíva megkezdése előtt kis idővel megkérdezte tőlem, haj­landó tennék-e tárgyalni és mi­lyen alapon. Berk­einél történt megállapodás alapján azonnal azt válaszoltam, hogy hajlandó vagyok tárgyalni és Francia­­országgal szemben a békének semmi más akadályát nem lá­tom, mint ISlzász-I .othartergiá­­h­oz való igényét. Erre azt fe­lelték Parisból, hogy ilyen ala­pon nem lehet tárgyalni. Ezután már nem volt más válasz­tásunk. A hatalmas küzdelem már megin­dult a nyugati harctéren.. Az osz­trák-magyar és német csapatok vállvetve harcolnak, ahogyan együtt harcoltak Oroszországban, Szerbiá-­­ban, Romániában és Olaszország­ban. Együtt harcolniuk Ausztria, Magyarország és Németország megvédelmezéséér­t. Hadseregeink bebizonyítják az antantnak, hogy a franciáknak és az olaszoknak területeink­kel szemben követett aspirációi olyan utópiák, amelyek rette­netesen megbosszulják magu­kat. Az áll­am hatalmainak az őrült­séggel határos nyilatkozatai azonban nagyrészt a mögöttes országrészben történt, bizonyos eseményekre vezet­hetők vissza, amelyekről még szólni fogok. Bármi történjék is, mi nem fogjuk Németország érdekeit cserben hagyni, ahogyan Németország sem hagyott magunkra minket. A dunai hűség nem kisebb a német hűségnél. Mi nem harcolunk imperialista és annexiós célokért, sem a magunk, sem a németek javára. De együtt ma­radunk mindvégig, hogy megvédjük magunkat, állami életünket és jö­vőnket. Az Oroszországgal megindult bé­ketárgyalás ütötte az első rést ellen­ségeink háborús akaratában. Ez a békego­ndoks éstörése volt. Gyerekes dilettantizmusnak a bizonyítéka, ha nem akarják észrevenni, milyen szo­ros összeköttetésben vannak egymás­sal a békekötések. A velünk szemben ellenséges keleti hatalmak konstellá­ciója olyan volt, mint egy háló. A békekötés egyik szemének át­­metszése után a többi mind magától felbomlott. Először is nemzetközileg elismerték Ukrajnának az orosz bi­rodalomtól való különválásai és az 3

Next