8 Órai Ujság, 1920. augusztus (6. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
Budapest, 192® • : Égr ■ ■ '%k • JSxomlbat^^ ELOFIZETÉS! ÁRAK: SztRKESZTOSEGES KIADÓHIVATAL: Ejly hóra .... 25 Korona. Félévre... 140 Korona. Egyes példányszálíj ára 1 korona BUDAPEST, IV., MUZEUM-KÖRUT 3. SZ. Kotyeáévre.. 70. Korona. | E£éaz évre 280 Korona. Telefon: József 105—00, J. 105—01, J. 105—02. MAI VEZÉRCIKKÜNK KÖZLÉSÉT NEM ENGEDÉLYEZTÉK. A lengyel hadsereg sikerei. Varsó, aug. 6. Harctéri jelentés augusztus 4-ről: A kelet-porosz határon az ellenség megszállta Kolno helységet. Osztrolenkánál visszavertük az ellenség valamennyi támadását. Tovább délre Osztrovig harcolunk az ellenséggel, amely Lomzánál átkelt a Narev-folyón. A folyó mentén lefelé Droghinnál heves harc volt az ellenséggel, amely átkelt a Bugfolyón. A Roszkinál megvívott ütközetben csapataink néhány száz foglyot ejtettek, két ágyút és több géppuskát zsákmányoltak. Breszkitovszk és Prihiki között hegyi gyalogságunk vitéz osztagai a pomerániai csapatokkal együtt meghiúsították a bolsevikoknak azt a szándékát, hogy átkeljenek a Bug folyón. Az ellenségnek Breszt vasúti hídja ellen intézett támadása után ötszáznál több holttest maradt a harctéren. Breszt és Lélek között tervszerűen átcsoportosítjuk csapatainkat, amelyek nincsenek összeköttetésben az ellenséggel. Több súlyos harc után visszafoglaltuk Bródy városát. Radzivilov környékén még áll a harc a makacsul védekező vörösök ellen, vitéz osztagaink rohammal elfoglalták Mikalicit és ezzel véglegesen visszavetették az ellenséget a Szeret-folyó túlsó partjára. Ebben az ütközetben nagy szerepük volt páncélos automobiljainknak. Több, mint 1600 bolsevikkla holtteste maradt a csatatéren. mentelni fizetísl Ifiiigszng FrigilÉisMentelmi jogát. Saját tudósitónktól, —» 1 Jr . Mitmr Macinben fél év Iratkor ült össze a menjfemi bizoMrog Ereki Károly elnöklete alattfTiagy határozzon. a budapesti k.Tur. ügyészség megkeresése tárgyában, amelyben a Tisza-üggyel kapcsolatban Friedrich István nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérték. A bizottság több, mint egy óra hosszáig tartó tanácskozás után szótöbbséggel akkér határozott, hogy Friedrich István mentelmi jogát felfüggeszti. Somogyi István a mentelmi bizottság egyik tagja, jogi formahiba miatt kisebbségi véleményt jelentett be. A bizottság döntését Mikovényi Jenő előadó holnap terjeszti a Ház elé. ketten. 000c0000~~0~x`~~~·0`·0 0b~·4`·0`%~%~0`·00~x%0~·000~~·0c~%0~~00~%0~%~%0«~·~%0 amikor is intézkedés történik a jelentés kinyomatása és napirendre tűzése iránt Amennyiben a kormány a sürgősség kimondását kívánja, a jelentést a szokásos háromnapi határidő eltelte előtt is nyomban tárgyalás alá vehetik. Ugyancsak a holnapi ülésen terjeszti elő Somogyi István kisebbségi véleményét"A mentelmi bizottság tárgyalása során főként a jogászoknak voltak formai szempontból aggályaik, amelyek hosszabb vitát is eredményeztek. Mindamellett a szavazatok a következőkép oszlottak meg. A kiadatás mellett szavaztak kilencen, a kiadatás ellen öten és a szavazástól tartózkodtak A Tisza-pör főtárgyalása Ötödik nap. — Saját tudósítónktól. — A hadbíróság Zoltán László ezredes elnöklésével folytatta a Tisza-pör fö tárgyalását. A mai napon a tanúkihallgatást kezdette meg és kihallgatásra a következő tanukat idézte be: özvegy gróf Tisza Isvánné, gróf Almássy Denise, Csermák Rezsőné, Dömötöri László, Weszély Margit, Roheim Samu és Roheim Géza Elsőül Almássy Denise grófnőt hallgatja ki a bíróság. Személyi adatainak elmondása után megmondja, hogy Tisza István grófnak unokahuga. Dr. Mondada tárgyalásvezető bejelenti, hogy gróf Tisza Istvánná ügyvédje utján orvosi bizonyítványt terjesztett be arról, hogy 1917-ben szenvedett betegsége folytán a legcsekélyebb izgalom, mely a kihallgatással járna, veszedelmes lehet reá nézve. A bíróság kimondja, hogy gróf Tisza Istvánná kihallgatásától eltekint. Ezután Almássy Denise grófnőt hallgatja ki a bíróság. Személyi adatainak bemondása után dr. Mondada tárgyalásvezető fölszólítja, hogy adja elő,milyen események adódtak elő 1918 október 31-én délelőtt a Roheim-villában gróf Tisza István személyével kapcsolatban. Almássy Denise gyófnő vallomása. Almássy Denise grófnő: Délelőtt néhány ember ődöngyít a ház tájékán. Aktoatraz volt az impresszióm, hogy vigyázok a házra, hogy ne mehessen ki. Jilggel jöttem a villra, hogy hány ámkor, nem emlékszem. Az inas befejketette ottlétemet és én gázoltam, J^fy mit tapasztaltam. Nagyba^MM^kar mindent tudott, mert elolvasta a reggeli lapokat. Figyelmeztettem, hogy itt veszély van, kértem, hogy menjünk el a villából. Azt mondtam, tudom, hogy nagy felelősség ez, hogy ha arra kérem, hagyja el a villát. De ha itt marad, ez biztos halál. Proponáltam a Bethesda-kórházat, vagy az Erzsébet női iskolát, de ilyen intézetbe nem akart veszedelmet vinni magával. Kértem, hogy nevezze meg valamely ismerősét, azt mondta, hogy senki házába hívatlanul nem megy. Figyelmeztettem, hogy vele él és bukik nemzete. A sonor, akit kiküldtünk, azt mondta, hogy elmenni nem lehet, mert katonák állanak az Erzsébet királyné-útnál. Több-kevesebb csopor----lás volt a Hermina-úton a délelőtt folyamán. Egy vagy két nagyobb csoportosulás is volt, ahol kiabálás, fenyegetőzés volt, átkokat szórtak rá, sőt később a külső kaput is benyomták. Nagybátyám íróasztalánál állt és nézett kifelé, de feleségének kérésére kissé beljebb jött, mert azt hittük, hogy lövöldözni fognak. — Ezután késő délelőtt az első, aki megérkezett, Sándor János volt belügyminiszter volt. Kijött gyalog, nagyon izgatottan. Két órára megérkezett Radvánszky Béla báró. Közben, Sándor János ottléte alatt, lehet, hogy megelőzőleg nagy lárma volt és bejött egy csomó katona. Mi a dolgozószobában tartózkodtunk. Kimentünk eléjük és elénk állott egy hosszú, esőköpenyegbe öltözött alak, azt hiszem, hogy alatta uniformis volt. Ez kissé nervózusan, ittasan, nagyon kezdett könyörögni, hogy csak egypár szót kíván váltani a kenyelmes úrral, de csak négy szemközt. Nagynénim és én nem akartunk eltávozni, mire nagybátyám, akinél revolver volt, azt mondta, hogy nincs veszély és hagyjuk őt négyszemközt, mert különben nem tudjuk lerázni ezt a két embert. A Tisza ezzel az emberrel a szalonba vonult, a többi katona pedig, lehettek hatan vagy többen is, a hallban foglaltak helyet, mi a szalon ajtajában állottunk, Tiszánál revolver volt, épp aznap reggel mondta, hogy meg van töltve a revolvere és ha látja, hogy segíthet magunkon, vagy magán, akkor lőni fog. Gartnernek is mondta, gondolja meg, mert egész biztos, hogy a nadrágzsebében levő revolverhez nyúlva, — úgy látszik, észrevette, hogy Gartnernél revolver van, — abban a pillanatban elsüti revolverét és nem fog hibázni. Gartner mondta, hogy ő nem akarja bántani, csak valamit akar vele közölni. Hallottuk ezután, hogy beszélnek, de nem értettük, hogy mit. — Az egész dolog csak egy-két percig tartott. Ezután Gartner kijött és társaival eltávozott, a többi katona is egy kicsit be volt csípve. Rögtön ezután megkérdeztük nagybátyámat, hogy mit mondott neki Gartner. Azt mondta, hogy csak azt kérdezte, nincs-e nád a chreMezrep, Kuzicska nevű ügyész vagy hadbíró, aki, Gartnernek személyes haragosa és Gartner azért hord magánál revolvert, hogy ahol rátalál, végezzen vele. Az utolsó látogatók. — Tisza ^tndta, hogy^zt nem hiszi el. Két ór*' tájban ^Megérkezett Radvánszky bíró; ebédl után Tisza kérte a bárót, hogy Sándor Jánost kisérje haza. A báró vadaita kért erre, de mondta, hogy rögtön az ifSár vissza fog jönni. Nem sokkal távozása után visszaérkezett Konrád a két levéllel, melyeket már nem tudott kézbesíteni. Csendőrt a délelőtt folyamán egyet sem láttam, de tudom, hogy az őrmester jelentkezett. Az inassal beszélt, aki mondta, hogy az őrmesterben magában kevésbbé bízik az ő véleménye szerint, legénységében azonban teljesen biztos. Kérte, hogy erősítésről gondoskodjanak. Tisza mondta, hogy nem ő hívta ide őket, nem illetékes gondoskodni erről, tegyenek jelentést a fölöttes parancsnokságukhoz. — Kiegészítem még előadásomat azzal, hogy délelőtt egyes iratokat, melyek történelmi dokumentumok, a nagybátyám íróasztalából az ebédlő falába beépített szekrénybe raktunk át. — Körülbelül öt óra után volt, amikor László jelentette, hogy katonák jönnek és sírva visszavonult. —■ Amint kiléptünk, ott állt, néhány katona egyenes sorban, egész közel egymáshoz, közvetlen a szalonajtó előtt. A fegyvert így fogták (mutatja), mind a hárman lövésre készen. Középen állt, akiben Dobót ismertem föl, a tőlük jobbról álló, egészen fiatal, 22 évesnek látszó, serkenő bajusza, szőke, kékszemű ember, középtermetűnek látszott. Balról egy magasabb barna ember állt, akit nem ismernék föl. Nagynéném egy nagyobb emberrel állt szemben, arra nem is néztem. Ez lehet az, akit Pogánynak mondottak. Középen állott az, akiben később a Dobóra ismertem. Dr. Mondada: Látta Pogányt? Almássy Denise grófnő: Nem. Dr. Mondada: Képről sem látta? Almássy Denise: Képen láttam, de nagyon elmosódott kép volt. Akkor néztem meg, amikor az a hír jutott el, hogy én felismertem volna. Azon a képen nem tudtán fölismerni. A kommün alatt egyszer kérdezett egy vörös alezredes, igaz-e, hogy én fölismertem Pogányban Tisza