8 Órai Ujság, 1920. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

2 Óra Szerda, 1920 november 3. ■ Tisza István * Rákosi Jenő beszéde* — A Protestáns Irodalmi Társaság ünnepe. — Veszprém vármegye Tisza emlékéért. — Szász Károly emlékbeszéde. — Saját tudósítónktól. — Tisza István gróf halálának második évfordulóján nagy és előkelő közönség, számos hölgy is, gyűlt egybe a Nemzeti Társaskör nagytermében emlékülésre. Az emlékülésen a német követség képviseletében Thermann báró követségi tanácsos is megjelent- Jelenvoltak továbbá Wlassics Gyula báró, a közigazgatási bíróság elnöke, Horthy István tábornok, lovassági főfelügyelő, a közéletünk számos régi kiváló alakja, köztük a volt Ijsza-kabinetnek csaknem minden tagja. Beöthy Zsolt megnyitója. Az emlékünnepet. Beöthy Zsolt elnök czavakfot* nyitotta na*,: — Tiszteik ünneplő közönség! A pávud egyetemnek századok előtt legnagyobb büszkesége volt, de máig is az maradt, Gallilei. „Az egyetem disztermében elísméledő felírás ezt hirdeti: Ezek a falak még visszhangozzák Gallilei szavát. — Báá?n a teremben, ahol Tisza István emlék®népét üljük, ezek a falak még visszhangoznák Tisza István szavát. Veras, eleste után két esztendővel, visszhangozza már hegy és völgy széles e hazában. — Mi, sí onildblsttzotttág, arra, egyesültünk, hogy az ő kultuszának terjesztésével elérjük, hogy minden magyar szív visszhangozza az ő igéjét: a bölcs, áldozatkész, az egyenes, a bátor, az önzetlen hazaszeretet igéjét. — Mai ünnepünk is ezt aóélt akarja szolgálni. Mai ünnepünk előadója Tisza hű, buzgó, lelkes és kiváló élet írója, Jpvánszky Lajos lesz, szónoka pedig Rákosi Jenő, (Élénk éljenzés.) akit csak a múlt napokban halmozott ki nemzetünk tiszteletének és szeretetének koszorúival. Az ő életének ezt a legnagyobb ünnepét, azt hiszem, méltón fejezi be ma, mikor áldozni lóg a magyar lélelattk oltárán, amely köré sereglettünk mi, hogy ne csik várjuk, hanem munkáljuk, szolgáljuk, üteg pedig Tisza István dicső példáját követve szolgáljuk ennek ; boldogodait nouagpiaek ídtásuadÚLt . —* Felkérem Rákosi • Jenőt, hogy ** ő friss koszorúkkal teli ziizaját hajtsa meg Tisza nagy emléke előtt. Félóné éljenzés és tSOS.J rf itákosi Jem beszéde. *— Meg vagyon írva, hogy erősséget ssínála az Isten és elválasztá a vizeket, melyek az erősség alatt valóinak, azoktól, melyek az erősség felett Halának. És úgy jön. És nevezé az Isten az erősséget égnek és jön estve és reggel második nap. — Másodszor gyülekeztünk ma itt a teremben össze kegyeletet gyakorolni és ezt szerezem annak, hogy jön estve és reggel második nap. Mert énnekem ez nem egy Éremi kegyeletes emlékünnepe egy gyásznapnak, nem puszta áldozati ünnep egy férfiúért, akinek daliás alakjában egy nemzet roskadt össze, rám nézve ez a nap egy teremtésnek a második napja. Magyarország ujjáteremtésében 15, ma este és reggel második nap. — Mert bizony mondom ön ts nektek, hogy Magyarországnak sohasem lesz többé feltámadása, hanemha abból a tűzből, amely őbenne állatott ki. Sohasem lesz felébredése, hanemha abból a leidéből, ?,melynek házát az ő testjében rombolták le, jós sohasem lesz a sötétségnek és világosságnak elválasztása a mi éjszakánkban, hanemha attól az erőtől, amelyet tolvajok nagy ■szövetsége kilopott az ő hatalmas agyából. Fel kell támadnia Tisza szelemének. — Ki kell mondani, tiszte!Uraim !r Hölgyeim, nyíltan és bátran ki kell mondani és hirdetni kell, hogy ebben az Jószágban elsőbben fel kell támadnia Tisza István gróf szellemének, erkölcsinek és jellemének, hogy feltánadhassott az ország. (Úgy ven! Úgy van!) Mert hogy ezt a nemzetet nem, mások tiporták le. Mások csak rátették rabtartó kezüket, minekutána, maga a .nekndl ' UUporta önmagát. (Úgy van 11 (— Nem ez én hivatásom és nem most ástigkevéebb e helyen, hogy elmondjam: ő is csak ember volt, mint a legnagyobbak is, akik » nemzetek történetéből valaha, akárhol , a világon, nem tűntek el nyomtalanul, milliókkal ,* billiókkal, ikikn.ee bire, nevq, cselekedete is porrá lett. n'.porladt teli-szkel. Árnyékot vet a földön mindaz, jftindeji tett kivétel nélkül u aa/ ►ütésben. De vannak akik, ha elsötétül a nap, a vak éjszakában a maguk testéből világítanak. A kiválasztott neveiek közül .való volt .. . — Világítoit, • mert lobbyott benne a ■magyar havat':e-eset szenvedelme. liget' 'benne a bőr . . . . vj'o.í.t . ifolyás.', ivott benne a próféta ihlete, tözeit 'az atyaszeretete és szikrát hányt a jó fiú fitteése, mert3 egyben atyja és fia tudott a nemzetnek lenni . — Tanúi, hallgtatva tanúi oka szavai és cselekedetei, élete és halála. Nem politikáról van itt szó. Nem politikának kell itt feltámadni, hanem az ő szellemének. Mert a politika, az csak esetlegesség. Sztvaly egy ország aktuális helyzetéből nő ki; a szellem maga sugallja ezt a politikát, a szellem örök és állandó marad és az a szelleme ugyanaz a szellem, amely a magyar nemzet ezer éves történetébe fonta, szőtte minden változás és viszontagság között e nemzet sorsa fonalát. A nemzet Génuszától fogant és született szellem ez, amely histórián!; nagyjaiban alkotólag égett és amelyet őbenne egy korcs, megtántorodott, elvetemedett nemzedék próbált megölni. (Úgy ír.i! Úgy van!) — Nem hívom e pereben fejemre a gyilkosokat. Az emberiség salakjában minden időben tenyészik a gonosztevők fajtája. A lelkiismereti furántos garázsét én az orgazdák ügyvelejébe szeretném plántálni. (Úgy van! Úgy van!), mert nekem a tolvajnál, a bérgyilkosnál ezerszer nagyobb bűnös az orgazda, (Úgy van !), aki jólétben él, vagyont, kincset hatalmat gyűjt, és az éhező és aljas , favédelmeket szolgáló nyomorékokat használja fel céljai eszközéül. (Úgy van!) — Nem azra rettenek s nekem, tisztelt uraim és hölgyeim, hogy megölték, hanem , hogy hogyan ölték meg. Parádéz felvonuláttal, a legmodernebb járóműveken száguldva, a főváros népes utcáin, mintha lakodalomra maillel volna. Kiszámított, lerajzolt terv ..míut, velük a rendező, mintha szinielőadásra készültek •• uina, részben ijedt, részben kívüliei.. részben uregvadUfrit ■emberek tornáin --közt mentek' véres ibjmkájukra. A közszellem megisitkolásíi. —, De nekem íz sem !. leghozzaíztóbb, hogy megölték és hogy njikippto ölték meg, hanem az, hogy egyáltalán ígölhették. (úgy van! Úgy vad!) H* egy kis kavicsot dobok .. vízbe. a. karikák végtelen ige támad körül* a tó íz-dátr. Itt cz. leghatalmasabb azikistömböt vetették belő s a viz elnyelte, v.gömddtar, háborgás nélkül, érzéketlenül, mert ez az el'ni, amely szó nélkül tudni elnyelni, nem folyócseppekböl, hanem emberegyedekből állott. (Ugy' van!) Ezt tem a gyilkosok lelketlens jge, sam aiy orgazdák elvel*'mi! -író nim magyarázza meg fiókém. Ezt a,akiz elemeim rothasztott közszellem mellett lehetett elkövetni. (Usüé van! ügy van!) Mielőtt e véres tettre indulhattak volna a gyilkosok, előbb mestereiknek egy még nagyobb gyilkosságot ’kellett lelkövetelniök: meg kellett ölniök a nemzet lelkiismeretét, a nemzet önérzetét, meg kellett gyilkoltnok a közszellemet, amelyben az állóan lélegzik. Csak aztán indulhattak el megölni a férfiút, akiben Magyarországon a legelevenebben élt, a legfélelmesebben lüktetett ez a három tulajdonság: a nemzeti lelktiismeret, a magyar öntudat és a nemzeti állam hite. (Úgy van!) — A bűn, gyors, gyón, a keze a cselekvésre, gyors a lárba, a menekülésre. Az osztóigazság pedig sánta, és lassú. De Bemérés sánta kutyája, a megtorló igazság mindig eléri a gyorslábú bűnöst. Hogy most is úgy legyen, az a magyar bíróság és a magyar illam feladata. A* becsülete. (Úgy van!) A tűzből, amelyet mi oltárunkon őrizünk és ápolunk, a mi dolgunk meggyújtás: azt a fáklyát, amelyet gonoszul eloltottak. A mi dolgunk feltámasztani azt a szellemet, amelyet Tiézsa István személyében ültettek láb alól; a mi dologunk ezzel feltámasztani halottaiból Magyarországot. (Úgy van! Tetszés és iájennés!) — Azért ea a mai nap » mi t&eentő munkink második napja,amelyben elválasztjuk az erősség alatt lévő vizeket az erősség felett levő vizektől és kegyeletet gyakorolván, honjuk, seölitjuk azt az erősséget, amely ledöntetett; hívjuk Tisza István lelkét, a nép számára, hívjuk Tisza István jellemét a magyar férfiak számára, hívjuk Titsa István pkritán öskmékségit a magyar kizügy szolgálatára. (Úgy van! Tetszés.) Hívjuk Tisza szellemét az államférfiak számára, hívjuk Tisza keresztény hitét, türelmét és szeretőtét mindenki számára; hívjuk Tisza István férfia erejét a nemzet számára. (É!énk tetszés.) — És halála, emlékét idézem, amellyel mindezeket megpecsételte, nekünk testamentonyban térte, hogy ettől, ebben és ízzel újra éljen Magyarország, mert bizony mondom énnéktek, hogy egyikül az ő erényei, az 5 lelke, az 5 hite, az ő ereje nélkül maradván, nem él meg a mi Magyarországunk. (Hosszas élénk tetszés, lelkes éljenzés és fsp?.) Laajos előadása. Ezután Boránszky Lajos, Tisza István gróf kiváló életsrója emelkedett szólásra és készülő munkájából egy terjedelmes fejezetet olvasott föl Tisza István és a világháború címen. .Széles mederben folyó előadásában végigvezetett a Tisza pályafutásának azon részén, mely a világháború kitörésével vette kezdetét. A közvélemény megnyugvásnál látta akkor Tisza Istvánt a legfelsőbb polcon. Itt az előadó bizonyítja, hogy az akkori közvéleményt lelkes szellem hatotta át és valótlan az állítás, mely utóbb a katasztrófa lesújtó hatásaalatt más világításban bünteti fel a dolgot.. Hogy Tisza a legutolsó percig a háború ellen volt, azt két fontos dokumentum, a háború kérdésében döntő közös minisztertanács jegyzőkönyve és Tiszának Ferencz Józsefhez intézett memorandumai, bizonyítja,merten Tisza állásfoglalánál, hogy •?zéreidhoz oly ' jegyzéket kívánt intézni, mely a mellett, hogy sérelmeinket telsdni.t*. és t-Z'-kbfi. folyó ktrineégainkat körvonalai**,. tele-iíhetetlen követeléseket még sem állít fel. Ha pedig e mérsékelt 'tartalmú jegyzék dacára nem kerülhető el a háború, határozott nyilatkozatot kell tenni a monarchiának arra nézve, hogy Szerbiával szemben nincsenek imperialisztikus céljai. Tisza felelőssége. Ez állásfoglalásának ismerete váltottaki azt,a fontoskodó ellenvéleményt, hogy a háború kitörésekor Tiszának le kellett volna vonnia a helyzet, következményeit s távoznia felelősségteljes állásából. De ha meggondoljuk, hogy a parlamenti többség vezérének háboruellenes állásfoglalása mennyire felkeltötte volna a bizalmatlanság és kishitűség érzetét a nemzetben s ezáltal megbénította volna az erőtömörítés munkáját, az ellenérvek tarthatatlansága nyilvánvaló. Magyarországnak azadott válságos helyzetben nem volt és nem lehetet más menekvése, mint a ráerőszakolt önvédelmi harcot erejének végső megfeszítésével megvívni. Ily viszonyok között Tisza István egész egyélziotgét, múltját és meggyőződését tagadta volna meg, ha félreállt, végzetes példaadásával a, destrukció céljait már kezdetben előmozdítom segíti. Nem választotta ezt a kényelmesebb szerepek inkább magára, vállalta a háború megintitásában való részesség ódiumát, mely halálát is okozta. — Ekkor 3 irtott Tisza Istvánnak osztályrészül az is fontos vezetőszerep, amelyl a mi háborús küzdelmeinknek oly kim... g.-isló nagy mozzanata lett. A kormányzás összes ágazataira a, legapróbb részrétokig kiterjedő, éjjelt nappallá tevő szorgos gondoskodás, lázas munka, kíméletlen erély a, gyengeségekkel szemben, éber figyelem és őrködés nemcsak a belsőrend, hanem a hadvezetés külső területeini is, jellemezték e korban Tisza rendszerét** Maga a hadvezetőség is gyakran von* kénytelen érezni vaszkeze nyomását. Nagy veszélyt látott különösen a, szigorított,b buverhajóharc fölidézésében, melynek nyomán előrelátta, Amerika beavatkozását. Az ellene megindult intrikák és a, német hadvezetőségnek és magának Vilmos császárnak ellenkezése azonban nevűi engedték itt sem diadalmaskodni állásaa foglalását. Az utolsó napok. Komor, megrázó vonásokkal ecseteli Tisza utolsó napját, kiemelve azt a két szerető és nagyszivü nőt, gróf Tisza István-; Hét, a nagyasszonyt és Almássy Denise grófnőt, akik minden félelmet legyőző szeretettel és ragaszkodással maradtak mellette utolsó órájáig és védeni igyekeztek az orgyilkosok ellen. Szívbe markoló szarvakkal írja le a merénylet véghezvitelét, mely Magyarország legnagyobb férfiét döntötte porba. Az antik hősök halálával halt meg Tisza István, a vértanuságra hivatott lelkek nagyságával, méltóan önma-gához és a küldetéshez, melyet egy magasabb végzős hatalma szabott reá. A büszke római, ki díszes méltóságában elszántan fogadja a halált, nem lehet nagyobb, mint , ami nőnek e férfin bizonyult . Élénk tetszéssel és tapssal fogadta a közönség a nagyérdekű fejtegetéseket éa többször élénk helyeslésével szakította félbe az előadó szavait. Ezután Beöthy Zsolt elnök köszönte meg az előadóknnak közreműködését és bejelentette, hogy a Tisza emlékbizottság nagyobb küldöttsége a holnapután Gesztre utazik, hogy a temetés második évfordulóján koszorút helyezzen Tisza sírjára- Felkérte a közönséget, nogy hatalmazza fel ezt a bízott Síreci, hogy ez amlonynál az özvegy grófnénak hódolatteljes tiszteletét és részvétét fejezze ki. Az elénk helyesléssel fogadott indítvány után az ülést lezárta. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság ünnepe* A Magyar Protestáns Irodalmi Tár-i vasárnap délben 13 órakor a Deák-hára evangelikus figyhíz disszer- füstberi a reformáció diadalmas meg-születésének nagy emléknapján csivói Tisza István tragikus halálának évfordulóján ünnepi ülést tartott Petri Elek rr fomán us püspök elnöklésével. Pe.'r'i negnyi'ó beszédében r.Smurater. az ünnepség kellős céljára, a . reformáció megszivetésének emlékezetére és gróf Tisza István emlékére. A. reformáció — mondo.na — nem csupán hisz.Utó processzus volt « keresztyéni egyház kékén belül, hanem a lelkek egy írnia!- mas föllendülése, mely az evangéliumi ' igazságnak és szabadságnak, a keresztyén egyenlőségnek és testvériségnek ítétt eszméjével ajándékozta meg a vikigó'. ' Ghána Ballagi Aladár egyetemi tana:' tartott magasszárnyainsu előadást a kereszténnység egységéről. Vargha (Gyula szavait a r) ezután kö'-* temivnj-cit, melyek Tisza István epihi!:ercsinek szólnak. PekárGyula. ..Tisza István11 címen tortól latnos értekezése; ezuTin. A forradalom első napjának rajzót adj.*, iizuífU) igy folytatja: — Üszi levél kihűlt a kezemből és másikat veszek fel a forradalmi avarból: