8 Órai Ujság, 1920. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-03 / 259. szám
Szerda, 1920 november 3.&JL&g október 30. este egynegyed kilencre. Fent vagyunk az alkotmánypárt dunaparti nagytermében. Sokan lézengünk ott... de senki sem meri kimondani, hogy a nemzet halott ... Csak lüktet, cikkez körülöttünk a vihar előtti elektromosság. Károlyi hangja a Gizella-térről . . . Mi Kálmán Schönbornnal, Percnyivel egyre türelmetlenebbül emlegetjük a polgárőrséget, ez kell a helyőrség eladott tisztikarával szemben, mely mészárszékre akarja vinni a fővárost. Tisza is ott van, a beteg párduc jár egyedül, mint aki a helyét nem lel. Odajön hozzánk, hangjaily fáradtan cseng: „Polgárőrség? IIS.mar,' minden perc drága, most vész el az ország. Menjetek fél Hadikhoz,. Lukachichhoz.'..“ „És te':'* ..Az én szavaim .ideje lejárt."’ „Az.istenre kérlek, el innen, valahova vidékre" — kérem. Egy percre a ■ régi lett, a régi,kemény. „Én maradok ésfelelek." Egy utolsó kézszorítás és az éj amely akkor kezdődött, immár két év óta örök éjszakája neki. "És most felnézek az égre, ahova ő annyit nézett föl, istenfélő, hivő látnoki szemmel, a szürke, komor égre, mely oly borús, mint hazám jövője. Én is látónak érzem magam e percben. Látom, hogy miként a Göthe-tragédia végén a Faust halhatatlan részét, az ő halhatatlan részét is angyalok, a szent korona angyalai viszik föl, mint nemzeti klenodiumot a magasba. Viszik, mint a nemzet örökké élő lelkiismeretét és a fölöttünk őrködő Turul madárnak adják oda. A szent ma-' dár megragadja és karmai közt villám lesz Tisza szelleme, villám,’, mely védjen és óvjon minket, nemcsak mások, hanem magunk ellen is .. Az ünnepi ülés végén Matjay Gyula előadta Luther „Kalapácsa" cirill költeményét nagy hálás mellett. iisipréi archifi Tisza-emlékünnepe.. — A 8 Órai Újság kiküldött tudósítójától — Veszprém vármegye közönsége egyhangú közgyűlési határozattal mondotta ki a tavasszal Tiszt István gróf emlékének megörökítését és arcképének a megyeház disztenne számára való megfestését, valamit azt, hogy az arckép ünnepies leleplezése rendkívüli törvényhatósági közgyűlés keretében október 31-én, Tisza István vértanú halálának évfordulója napján, történjék meg. Vasárnap folyt le az ünnep, amelyet a Veszprémből kiindult kezdeményezés, saz ott elhangzottbeszédek országos jelentőségűvé avatnak. Azzá tette maga Horthy Miklós, Magyarország kormányzójais, aki személyének képviseletében dr. Tomcsányi Pál igazságügyminisztert küldte ki a veszprémi Tisza István emlékünnepre. Az emlékünnep délőtt kilenc órakor a református templomban tartott istentisztelettel kezdődött, amelyen Tihanyi-Kiss Sándor segédlelkkész mondott egyházi beszédet Tisza Istvánról, jeligéjéül választván János apostolnak a „mindhalálig való hűségről" szóló mondatát. A hatalmas erejű beszéd hatása alatt vonult át a közönség a megyeházára, a törvényhatóság közgyűlésére. A megyeház dísztermében megjelent dr. Tomcsányi Pál igazságügyminiszter a kormányzó képviseletében, írott veszprémi püspök, Kránicz címretes püspök s velők a káptalan számos tagja. Németh István, a tuladunai református egyház püspöke. Kaps, a tuladunai evangélikus egyház püspöke, az Országos Tisza István Emlékbizotság képviseleteiben gróf Károlyi György, gróf Wenckheira László, báró Kaas Albert, Soós Zolán, Sándor Tivadar, továbbá Vas, Zala, Somogy, Tolna és Győr vármegyék küldöttségei és számosan Komárom ésFehérmegyéikel. A helyőrség képviseletében ott voltak Schléy ezredes számos tiszttel és Fantha Géza huszárezredes. HunkárBéla kormánybiztos-főispán megnyitván a közgyűlést főhi adott, hogy — mint mondotta—az ősi szokástól eltérően ,tekintettel a mai mégemlékezetes magasztossságára, állva mondja el megnyitó beszédét. A kormánybiztos-főispán rövid beszédében megragadó szavakkal jellemezte Tisza Lován hazafiai és emberi nagyságát s a maga részéről is leróta a fegyelet■■ a hódolat adóját Tisza István emléke előtt. Majd fölkérte Szász Kárly titsos tanácsost, «* 'törvény-hatósági bizottság tagját, beszédének elmondására. Száss Károly fossság e. — Mai ünneplésünk látható tárgya az a kép, mely egy kiváló művészi lélek alkotása nyomán, a jeles tanítvány munkája segítségével vármegyénk székházában is hirdetni és mégis Tokneuivan hivatva dicső emlékezetét annak a nagy államférfinak, kinek éltető eszmévé finomult alakja méltó társként sorakozik a halhatatlanságban .Széchenyi, Kossuth és Deák mellé — kiknek képeit színtén szent kegyelettel őrizzük e teremből. . .Néhány töredékes, gondolatjjaja megújítani igyekezvén Tisza István emlékét, s tájmutatát óhajtván ,pályájának tanulságaira — hadd álljunk szemtőlszembe képemásával, hadd hajoljunk meg újból nemes alakja előtt, hadd tekintsünk ismét szemébe. Hulljon le a képről -a leptér! - Magyarország, legújabb története a Tisza István nevével szorosan kapcsolatos. Tisza nagysága. Életében, míg egyrészt határtalan ragaszkodás és rajongásig emelkedett szeretet övezte, másrészt a pártok gyűlölete nem mindig tisztán habzó hullámai csapdosták és ostromolták egyéniségének sziklaiszálát. De most, vértanú halála után, bizonyára nem akad komoly hazafi, igaz magyar e hazában, aki el nem ismerné az a nagyságát, s minden jel szerint nagy többség az, amely azt óhajtja, hogy e túlontúl megnehezült időkben legalább szellemével közöttünk legyen , és élünkre állva, életösztönt adjon a halónak, reményt nyújtson a remény nélkül valónak, bénult idegeinkre pezsdítő hatást gyakoroljon, ■serkeni..sek öntudatunkat, erősítse önérzetünket, biztosítsa Feltámadásunkat ... — Ha Tisza István egyéniségét és pályáját a történelem világának fáklyájánál nézzük, látjuk, hogy ennek a kivivételes egyéniségnek a halhatatlanság márványából faragott alakjai nincs se folt, se repedés, — pályáját sehol letérés az egyenes útról. E tekintetben Tisza István valóban lököttt Pálját a történelemben. Egész életében azt vallotta, hogya haza sorsára befolyást gyakorolni ki- avatott vezetőknek meleg szavure kell, hogy legyen, telve megalkuvás', nem ismerő hazaszeretettel, — de viszont józan elméjük, hogy bölcsen mérlegeljék a körülményeket, felismerjék a lehetőség határait, azon la ne vigyék a nemzetet, mert ez már nem a boldogulás fölfelé vivő útja nyiluk, hanem a romlás lejtője vár. A hazai komoly szer eleje volt az ő iránytűje, alapelve. Ezért, ostoroz-'?, mindig a magyar nép egyik legnagyobb hibáját, azt, hogy míg a harctereken az ellenséggel szemben mindig bölcsen'tud viselkedni, addig a közélet terén, ’ a demagógok által sokszor célzot'OS gonoszsággal előrántott’ népszerű, jelszavakkal szemben rol'cr. . e. in gyáva. A jelszópoliska. A jelszó-politika ellen Tisza István mindig küzdött. Ha a ma is divatos jelszavak,v. tekintjük, meg kell állapittanunk, hogy Tisza — a szavaknak jelszószerű énelmében — vem volt kizárólagosan se conservativ, se liberális, — se aristokrata, se demokrata. Mert az embereket nem társadalmi állásuk, nem a világban elfoglalt rangjuk, nem felekezeti hovatartozáságuk, hanem mindig, egyéni értékük szerint mérlegelte és ítélte meg, szerette, vagy verte meg őket,érjeiekevelaikét pedig minden egyéni érzés és kötelék, rokonszenv vagy ellenszenv nélkül, a búza érdekeinek szempontjából biráti.i él. Arblokrajta volt, mikor az ugynevezett történelmi osztályok régi dicső tetteiről ajelenkorban való szereplő j sük forfosságáról, vagy .jövendő .Jiivá- i. tűsükről volt szó. — de ha a nép iránti igaz szeretetet tekintjük, ha azt nézzük, hogy ki becsüli igazin a népet, s nem akarja azt csak a maga önző céljai érdekében kihasználni, s ki szorítja szívesebben a derék munkás vagy földmivelő kérges kezét, mint a dologtalan, léha urft jól ápolt ujjait —, akkor Tisza István a lehető legdemokratáibb ember volt az egész országban, a szónak valóban nemes értelmében. Rossz akaratiú ellenfelei hányszor híreszteltték róla — különösen a választójogi, szenvedélyes küzdelmek során — hogy Tisza a népnek ellensége. Pedig ő nem a választójogot féltette a néptől, hanem az általa annyira szeretett népet féltette a szélsőségesen kiterjesztett választójoggal kapcsolatos izgatástól, félrevezetéstől, maszlagolástól, ami a népet és vele a nemzetet"is megronthatja és tönkreteheti. A nemzetiönrendelkezés. Hogy milyen melegen és mégis mily okosan szerette hazáját Tisza István, azt az igazolja, hogy politikai tevékenységének tengelye a nemzeti önrendelkezés minél hatályosabb biztosítása volt, de e meleg hazafias, érzésre valló meggyőződés érvényesítéséhez mindig higadt, józan érzéssel kereste a módot és eszközöket, — sohasem az ábrándok és lehetetlenségek világában. „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani" — ezt tekintette ő is, Széchenyivel, az országos politika feladatának, s e feladat megoldására irányuló komoly törekvésében , kérlelhetetlen harcot folytatott a vele szemben állott politikusok ellen, kiknek egy része talán jóhiszemű rövidlátással, de más ■ része bizonyára gonosz ármánnyal vetett neki minduntalan gáncsot. Sok hiábavaló kísérlet után végre sikerült a kormány élén álló Tiszát kivetni, a nyeregből. S amint a világhat apró előzményei nem a"."karajevói merényletre, hanem voltaképpen évtizedekkel előbb, a hatalmas államférfi Bismarck bukására vezethetők vissza. — éppúgy Magyarország romlása igazában nem a két évvel ezelőtti nyomorúságos őszirózsa-forradalommal, hanem Tisza Istvánnak a miniszterelnöki állásából történt elbocsátásával vette kezdetét. Mert ha Tisza István erős kése megmaradhatott volna az ország kormányrudján,a hazaáruló pártosok nem kerekedhettek volna, felül. .ősi alkotmányunk nem töredezett volnaössze, hadseregünk nem züllött volna szét, határainkat nem adtuk volna fel — s Tisza István nem esvehitvány gyilkosok prédájául, nem omlottunk volna mindenestül öszsze!... Mindez stromorú múlt már, amire fölzaklatpílélekkel emlékezünk, amin zokogó szívvel kerengünk, — sirassuk is Tisza Istvánt éltünk fogytáig, — de ez a méltó siralom nemelég az ő emlékének ápolására. Magyarország akkor ápolja híven és igazán Tisza István emlékét, ha nyomdokaiba lépni, tanításait megszívlelni, tanácsait megfogadni, példájét a józan mérséklet, komoly munkai áldozatkész , hazaszeretet utján követni iegefőszünk — mindannyin... Egyetértés. Mindannyian! Mert, igaza volt Wesselényi Miklósnak, Széchenyi barátjának, Erdély nitív reform-politikusának. A mult század harmincas éveiben a SchUnifsperibb politikai szónoknak, ■mi-kar ezt hirdette ..Belléletik" című munkájában. ..A nemzetiség mivelése , gyarapítása ez a cél ,— erre pedig egyedül józan s buzgó törlekedés vezet, id. az egyetértés utján." . Egyetértés! Ha lehet jelszó, amelyet követni igazán érdemes, — ha lehet varázsige, amely a boldogulást hozza, és balzsam, amely gyógyulást szerez. — ha lehet programm, amit kitűzni me legelső sorban szükséges. — az csak ez a szó lehet, a maga igazi értelműjében és legkomolyabb tartalmával: " Egyetértési Régen túl vagyunk a tizenkettedik órán is, mely a nagy vizözönt megelőzte. A gátak átszakadt'a'ki az ár.ris szennyes hullámaival — elöntött bennünket elpusztítva felbecsülhetetlen értékeket, anyagi, szellemi, erkölcsi javakban. A kishitűségés kétségbeesés egy-egy sötét pillanatában úgy érezzük, hogy minden elveszett, helyrehozhatatlanul. De ha egy-egy jobb sugallatra felülkerekedik lelkünkben az önbizalom és a hit, akkor azzal bíztathatjuk magunkat, hogy idővel és munkával mindent visszaszerezhetünk: hazánk határait éselszakított véreinket, a jogrendet,és társadalmi békét itt benn, a megbecsülést és tekintélyt a külföld előtt, s igy megtalálhatjuk, visszanyerhetjük saját magunkat, s.Jövendő felvirágzásunk minden előfeltételét. Le a válaszfalakkal. De — össze kell fogni mindenkinek, aki a hazát igazán szereti, jobban, mint önmagát és jobban, mint ahogy gyűlölni tudja ellenségeit. „Csak a gyenge szereti önmagát — hirdette Széchenyi a „Hitel"ében —, az erős egész nemzeteket hordoz szikében!" Legyünk ’ ilyen erősek,— éljünk igazán a nemzetért. A keresztyén szeretet nem politikai jelszószerű értelemben, nem üres frázisként, hanem a maga krisztusi valóságában és evangéliumi tisztaságában hasson át mindntfájunkat, egyenként és összesen hassa át közéletünket, állami és társadalmi intézményeinket — s ha rajta kellis lennünk, hogy a férges gyümölcs lerázassék és kiválogatódjék ■— viszont az ország nagy kertjében termett ép gyümölcs férjen meg mind egymás mellett, ha különböző fáról való is, hiszen a magyar ég napsugara sütötte valamennyi fa koronáját s a magyar föld táplálja mindannyinak gyökereit. Mikor a haza határát egy igazságtalan béke összetörte — akkor nem szabad, hogy válaszfalak maradjanak magyarok sorában, tisztességes emberek, osztályok, pártok, nyelvvterületek és felekezetek között. Az élő Tisza István pártvezér Volt -- a megdicsőült Tisza Istvánt válassza vezéréül ez a múltat és jövendőt megbűnhődött nemzet, megosztatlanul. ..Lebegjkörülöttünk, légy szeretett hazád vádlóiké" — zengte táplán Berzsenyi, Wesselényi hamvai fölött, —ezt kiáltjuk ma feléd, nagy Tisza István, aki mintha azt mondanád nekünk e képről: — Ne perlekedjetek egymással, — ne hánytorgassátok egymás hibáit, — ne az ellentéteket keressétek, hanem, az összhangot, — ne szóval győzzétek, hanem cselekedjetek, — ne kerüljétek a munkát, hanem fogjatok végre igazán bele, — ne csüggedjetek, hanem bízzatok, — ne essetek kétségbe, hanem higyjétek, — mert a haza veszélyben van, nagyobb veszélyben, mint ezer esztendő óta valaha, és a hazát meg kell menteni, újra kel építeni, talpra kell állítani, hogy éljen és viruljon mind az idők vérzetéig! Mentsük meg a hazát, íme,* ezt mondja nekünk ez a kép, az ő látszólag néma ajkaival és mozdulatiki tekintetével,----ezt az üzenetet küldi nekünk a megdicsőült, a halhatalanság birodalmából. Ha az élő Gambera azt mondotta a hetvenediki háború után a franciáknak, hogy a revanche-ról sohase kel beszélni, de mindig reá kell gondolni .Ha meghalt Tisza István szelleme, azt hirdeti nekünk, hogy Magyarország feltámadására nemcsak gondolni kell. Hanem mindent meg is kell tenni érdekében. Ami kapa és szerszám, gép és ketoll, a szellemi és testi munka bármely eszköze Magyarországon van — az mi mind a mi szegény hazánk újraépítésén dolgozzék, ha különböző módon is, de egy akarattal. Aki e szent akaratot hordozza lelkében, azt ne merje senki félretaszítani, a munkában aka- 3 Brilliáns, ékszer! Tillis Jenő ékszerüzlete Király-ulca 42. szám.* hirdetett ár»Knál drágábban v*ss