8 Órai Ujság, 1921. április (7. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-01 / 69. szám

Péntek, 1091 április 1.3 Balla Illadámórumon. Levél a serkesszőhöz. — Igeni, tisztelt Szerkesztő Úr! Nem tu­­dem J­egbotrát­kozás nélkül olvasni Bella Aladár legtöbb szereplését, aki tegnap est­e­ rendjeképpen megjelent a kisgazda­­pártiértekezletén és ott igen nagy hord­erejű, a nemzet jövő életéig erősen befo­lyással bíró kérdésben valósággal izgatott. , Azok közé tartozom, akik minden, bármi­lyen egyszeri­ helyről jövő véleményt is tiszteletben tartanak — ha egyébként meg vannak arról győződve, hogy a véle­ményt a legjobb hazafiság, a legnagyobb körültekintés s a múltakban semmivel sem kompromittált magatartás támogatják. De bocsánatot kérek, az a Balla Aladár, aki Károlyi Mihály legintimebb politikai barátaihoz tartozott, akiről Wekerle Sán­dor miniszterelnök korában példátlanul álló nyilatkozatot tett, s azt egy hamisí­tott távirattal tulajdonképpen kirobban­tója volt az októberi forradalomnak, el­vesztett minden jogot arra, hogy a ma­gyar közéletben valaha is szerepet játsz­hasson. Nekem, aki jogász ember vagyok, az a meggyőződésem, hogy Balla Aladár for­radalmi ténykedéseinek ellenértékét a büntetőtörvénykönyv alapján kellene lik­vidálni. Ha azonban ez egyelőre — mert hiszem, hogy mégis csak el fog jönni az az idő, amikor az októberi lázadókkal törvényesen le lehet számolni, — nem tör­ténhetik meg, s ha a volt „zágrábi követ“ úr nem látja be morális lehetetlenségeit annak, hogy a közéletben újra jelentkez­zék, legalább társadalmi és politikai éle­tünk irányítóiban kellene annyi etikai érzéknek lenni, hogy a Balla és hason­szőrű társaik közszereplését a megbot­ránkozás spontán megnyilatkozásával tud­nák visszautasítani. Elismerem, hogy szépen haladunk a­ konszolidáció felé, s hogy felelős ténye­­zőink mindent elkövetnek a nemzet egész­séges irányú fejlődésére, de meggyőződé­sem, hogy a teljes konszolidáció csak akkor fog bekövetkezni, ha a Bálla Ala­dárok már elnyerték kétes forradalmi szereplésükért méltó büntetésüket, s ha egyszer és mindenkorra ki lesz zárva minden lehetősége további közszereplé­süknek. Szerkesztő Urnak vagyok tisztelettel. Szerda. Egy régi politikus. ■■■■■ISBHIIinHnBigBIBHBHtBBHBII Az olcsósági hullám Csehországban. Miskolc, m­inc. 31. köztudomású,­hogy m­ár^hetek óta Súlyos gazdaság/ problén­ák foglalkoz­­tatják fz cseh /illetéki^r köröket. Az Amerikából átcsapot^olcsósági hullám a cseh gyáralk­ak^nuzmniliókat kitevő károkat okozost^A gyárak a­ tuzen tudnak megbarátkozni a világpiacon beállott új helyzettel. A válság miatt munkásaiknak 50 százalékát elbocsá­tottak és újabb nagyobb elbocsátások várhatók. Hasonló a helyzet a tót­­vidéki gyárakban. A zólyombrezói gyárakban a legutóbbi napokban 500 munkást bocsátottak el. 500 darab olajfestmény a „Solposi ^psialof-liai Kossuth Lajos­ utca 8- IX. 4 » tőzsdei események folytán 50% engedménnyel. Fényűző és adómentesen. Ajándéknak rendkívül alkalmas. 350—1000 K­lfí eladó. Aranya­t, YaiUkVilleri Ili­á­ns­­, Schme­ Mersenök*S03*: Kouwti virasfeizs, fStesa mellett. Telefon 133—43 Ő felsége IV. Károly király húsvét vasárnapjuk Budapesten járt A kormány 1. fél hivatalosósa Ligar Távirati Iroda utján, az éjjel a követ­kező jelentést ada ki: f Szombat®, e hó Jap-án éjjel féltizenegy órakor IV. Károly király váratlanul üregjeként Szombathelyen és a püspöki parlotában szállott meg. A léjgyakorlato­k végzése céjából Szombathelyen tartózkodó Vass József­ körol­tatásügyi miniszter gróf Teleki Pál miniszterelnököt, aki családostul a vasvármegyei Ivánczon gróf Sigray Antal kerületi kormánybiztos birtokán töltötte az ünnepet, a legsürgősebben Szom­bathelyre kérette. A miniszterelnök a felszólítást éjfél után két órakor kézhez véve, gróf Sigray kormánybiztossal együtt hajnalban Szombat­helyre érkezett , csupán ott szerzett tudomást a király megérkezéséről. A miniszterelnök és Vass miniszter reggel fél hét órakor Buda­pestre indult, hogy a reggel nyolc órakor elutazó királyt mege­őzve, a kormányzónak a szükséges jelentéseket megtehessék, géphiba követ­keztében azonban csak a király beérkezése után jöttek meg. A király azonnal felkereste Horthy Miklós kormányzót és vele hosszabb megbeszélést folytatott. A kormányzó az ország érdekének feltárása mellett rámutatott annak szükségességére, hogy a király az országot mielőbb hagyja el. A király a fővárosból azonnal el is utazott anélkül, hogy bárki mással érintkezett volna. A kormányzó a kiráy megjelenése által előidézett súlyos helyzet megoldása céljából a kormány Budapesten időző tagjait, valamint az ünnepek alatt itt tartózkodó néhány vezető politikust tanácskozásra hívta meg, akik a kormányzónak az ország érdekében követett eljárá­sát teljes megnyugvással vették tudomásul. A kormány Budapesten levő tagjai a kormányzó elnöklete alatt ismére­ten megtartott tanácskozásokon megállapították a teendő intéz­kedéseket, valamint lépések létettek aziránt is, hogy a királynak idegen országok területen át való akadálytalan utazása lehetővé tétessék. Az erre vonatkozó biztosítékokat a király Szombathelyen várja be, ahol gróf Teleki Pál miniszterelnök személyesen gondoskodott a király biztonságáról, valamint arról is, hogy a király itt tartózkodásának magánjellege minden tekintetben megóvassék. Eddigi megállapítás szerint a király utazásáról egyetlen magyar tényezőnek sem volt előzetes tudomása s az felelőtlen befolyásra ve­zetendő vissza. Az egész országban teljes a nyugalom. H ■ !« H B a? !S » e B ■ *S » B a Bl IB O £9 W « 9 a m ra a K H Sí G8 E! (3 3! X & H « e SÍ H E! El EH HUH HÉ Ól K Bonyodalmak az uj közjegyzők kinevezése körül. Megszállott területen működő közjegyzőket is kineveztek. A menekült közjegyzők memoranduma a kormányhoz.­ ­ —­ Sajta tudósítónktól. —» Az igazságügy min­iszter —­ amint már a 8 Órai Umág tegnapi számá­ban közölte — a rfcenekirr királyi köz­jegyzők kérésére nö­özjegyzői állás létesítését ha­tár­ozta­ el. a menekült közjegyzők közös kérvénnyel fordul­ak az igazságügy miniszterhez és propozí­­ció­t tettek elhelyezésükre vonatkozóan olykép, hogy az üresedésben levő köz­jegyzői állásokon felül annyi új ál­lást kértek rendszeresíteni, hogy az összes menekült közjegyzők, sőt az idősebb köz­jegy­zőhelyelesek is elhe­lyezést nyerhettek volna. Az üresedésben levő és a sürgős el­helyezést igénylő menekült közjegy­zők részére újonnan rendszeresített ál­lások közül az igazságügyminiszter márciusban tizenkilencet áthelyezés útján oly módon töltött be, hogy azt a menekült közjegyzők magukra nézve sérelmesnek találták. Szerintük sérel­mesek ezek a kinevezések, mert az igazságügyminiszter nem tartotta szem előtt azt a propozíciójukat, hogy első­sorban a sürgős elhelyezést igénylő tényleg menekült közjegyzők nyerje­nek elhelyezést. Ezen elvnek figyel­men kívül hagyásával olyan közjegyző­ket is elhelyeztek, akiknél a sürgősség indokolva egyáltalán nem volt, sőt akik részben megszállt területen még ma is állásban vannak és működésü­ket tovább folytatják. Veszélyes dolognak látszik a­­meg­szállt területeken még működő köz­jegyzők ilyen gyors elhelyezése, mert így sok, a megszállt területen más áfásban levő közjegyző fogja megkí­sérelni menekülés örve alatt befo­­lyásos összeköttetései útján itten elhe­lyezkedni". Ezzel esetleges kellemetlen­ségektől vagy egy idegen nyelv elsajá­tításának terhétől akarnak megszaba­dulni, vagy pedig a konjunktúra ki­használásával egy jobb állásra óhajta­nának szert tenni, ahelyett, hogy a megszállt területen maradnának és tovább teljesítenék kötelességüket. A kormány tehát ilyen eljárással, — minthogy ez itt túlzsúfoltságot idézne elő — nemcsak önmagának okoz ne­hézséget és alkalmatlanságot, hanem az ország szempontjából is hibás tak­tikát követ. A megszállott területeken rövidesen el fog terjedni a hír, hogy a leg­kitűnőbb fővárosi állásokra olyan köz­jegyzőket helyeztek át, akiket a leg­jobb akarattal sem lehet menekültek­nek mondani, mert ma még vagy régi székhelyükön működnek, vagy pedig a megszállott területről még nem jöt­tek el, vagy egyáltalán el sem akar­nak jönni. A menekült közjegyzők látva, hogy az igazságügyminiszter ezeket a szem­pontokat nem vette figyelembe, kér­vényükben felhívták a kormány figyel­mét ezekre a méltánytalanságokra és helytelen kinevezésekre. Így többek közt sérelmesnek tartják Körössy Bertalan pozsonyi kir. köz­jegyző­­kinevezését, aki — eltekintve attól, hogy a cseheknek írásbeli foga­dalmat tett — még a mai napig Po­zsonyban működik. Állását tehát nem veszítette el s így annál kevésbbé le­het arról beszélni, hogy ő a sürgős elhelyezést igénylő menekült­­közjegy­zők közé tartozik. Saját állítása sze­rint csak azért kívánkozik Budapestre, hogy a megszállók nyelvét ne kellejen megtanulnia. Ezért jutalmul a leg­előkelőbb állások egyikét nyerte el, de közben kijelentette, hogy most azon­ban még egyelőre Pozsonyban marad. Nála tehát a sürgősség nem foroghat fenn. Elhelyezést nyertek még dr. Májay Dezső, aki ma is működik Tas­­nádon, dr. Tuba János komáromi és dr. Fodor Antal Csíkszeredai közjegyző, akikről nincs beigazolva az, hogy régi állásukat elhagyták volna. A kinevezéseknél még azt az elvet sem vitte keresztül az igazságügymi­niszter, hogy az állás elvesztésének időpontját figyelembe vegye s ne ré­sze­­süljön előnyben olyan közjegyző, aki későbben lett hontalanná. Így nevezte ki dr. Földes Bélát, dr. Márton­ff­y Bogdánt, dr. Ónodi­ Kálmánt, dr. Re­viczky Jenőt és dr. Várnai­ Ernőt, akik az 1920. évben még működtek és a meg­szállt területen jövedelme­ket élvezték , miattuk mellőzték azokat, akik közjegyzői állásukat még 1918. év vé­gén, vagy 1919. elején veszítették el. Sérelmesnek tartják még azt is, hogy az egyik erős reflektálás dr. Nagy Béla temesvári közjegyző, aki nem csak Temesváron működik, hanem ezzel egyidejűleg a billédi közjegyzőt is he­lyettesíti. Végül a menekült közjegyzők azt is sérelmezik, hogy hét körjegyzőségre a miniszter magának tartotta fenn a döntést. Ezek közül kettő budapesti, öt pedig vidéki köz­jegyzőség, ahova a miniszter­helyetteseket akar­t kinevezni. Iiály 1913) a nagybetei Zseffy Géza oróíngi.­ ­­ Saját tudósítóétól. — A csöndes kis Pátepí­ utcába­n, a Shö­­köly­in és Városiliff között, napok óta komoly betegen teszik a balkezes zon­gorájáigvészetrelághirü és páratlan mes­tere: Géza. A régi budavári lakó évek előtt idekü­ltüzött­­ uj otthonába, a, csinos, meghitt egyemeletes villába, melyet Korongh,i-Lippich Elek nyug. mi­niszteri tanácsostól vásárolt, aki maga is poétalé­luk, a mint Kadocsa Elek Egy ólat tavaszából verskötettel indult volt a saját élte tavaszából a magyar költészet virá­gos-tövises útjára. A Zichy-vallát egy­, maga lakja a művészgróf, mellette hu­szonnégy éve hűséges házvezetőnője, gon­dozója, özv. Vadnag K kishátyné, ma már ezüstfehér hajjal, de arcán azzal az örök­ifjú jósággal, mely jó sorsban, balsorsban mindig az igazi magyar nő önfeláldozásá­­­nak szolid , csillagfényü erényével állt sokoldalúan zseniális baráti gazdájának oldala mellett. Ma ennek az arcnak jó­­ságderű­jét az aggodalom gondárnya tom­pítja. Kívüle csak a nemes gróf család­tagjai közeedhetnek a betegágyhoz, mert gróf Zichy Gézának föl­tétlen nyugalmat para­ncsol állapot­a. — A beszéd felizgatja, mondja a­ be­jelentésemre kilépő úrnő, mindig, gyöngé­den leintem, ha szólni akar, pihennie kell, pihennie, hogy meggyógyuljon. Néhány hét előtt, fűikor utójára meg­látogattam, ámbár betegeskedve, de még élénken elbeszélgetett velem gróf Zichy Géza. Akkor nem az emeleten feküdt, de gyönyörű földszintű­ emlékszalonjában fo­gadott, a szárnyas zongora még hivogató­­lag nyitva, s a hoszti fal mentén a nagy­­művész vi­lágdiadalainak emlékei, a h­et­­venentuli mester még rugékony sudár alakját a maradan­dóság el nem fakuló színeivel a még hosszas földi léc ígéreté­vel mellőzték. — Emlékeimet mind a Nemzeti Mú­zeumnak hagyományoztam. Szeretnék ezért a múzeum igazgatójával egyről­­másról beszélni. A gróf — kérésemre — kegyesen meg­hallgatja magyar zongorajátékomat, s végtelenül lekötelez közelgő elismerésével. Majd a magyar zenéről beszélgetünk s Zichy meghitt barátjáról, a legna­­gyobbról: Liszt Ferencről. — Liszt mondotta nekem: nem elég, hogy maga a zeneszerző higyje magyarnak a kompozícióját, de a közönségnek, a ma­gyar hal­lgatónak is így kell ezt éreznie. Minden önhittség nélkül vallom, hogy a Rákóczi-trilógiám, ez a három operám, a legmagyarabb zene. Tudom, hogy meg­marad . . . Egy kis asztalon nyitott kazettában: a gróf csillogó rendjelei. De a nagyrabecsü­lés, a hódolat ez előkelő külső díszjelein­él még értékesebb az a hálás szeretet, mely­­lyel az igaz magyarság a mindig jóté­kony célra játszott világhírű művészt, a gyüngédle­kü, lágydallamú költőt és ki­váló zeneszerzőt, a balkezű, grófot leg­jobbjainak pa­ntheonjába illesztette. Tho­r.

Next