8 Órai Ujság, 1922. március (8. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-12 / 59. szám

2 Vasárnap, 1922 március 12. m­, 9 ILss Pll fro fljji H Stíl m fljl |i flpfl azoknak vételkötelezettség nélkül való szives meg­.­J3EI I Ba $1w H H JI || tekintésére. E kelmék bemutatása a cégemnél szo­ttioflnsCi ív. kebeiflxbistóFitIr ts szssvffA­ Tbt suuNb * kásás figyelmes, udvarias formák között történik. vésre emeltem fel, mindany­nyiszor­ megfogta kapómat gróf Andrássy Gyula. (f-­elkiáltások: I.e vele!) Nem elég te­het az, hogy mi jó szándékokkal le­gyünk eltelve, mert hiszen a pokolhoz nézető út is jó szándékokkal van kikö­vezve, hanem arra van szükség, hogy együttes akarattal elhárítsuk az útból azokat az akadályokat, amelyeket a nemzet elé a forradalmak, továbbá a végzetes háború következtében ránk diktált béke vetettek. Arra van szük­ség, hogy elhárítsuk az egységes párt működésének és sikeres eredményei­nek út­jából az akadályokat. És ha azt keresem, melyek ezek az akadályok, úgy azt kell felelnem, hogy elsősorban az egységnek a hiánya a ma­gyar nemzetben.­ ­ És ha mi idejöttünk, azért jöt­tünk ide, hogy önöket üdvözöljük akkor, amikor a központ példáját kö­vetve elhatározták, hogy ebben a vár­megyében, ebben a vármegyei párt­ban a vármegyei pártok és férfiak kö­zött helyreállítják az egységet és meg­akadályozzák, lehetetlenné teszik, hogy a pártviszály újból soraikba férkőz­zél­. Mi is ezt csináltuk a központban. Sokan csodálkoznak talán azon, hogy milyen sokféle elemet vontunk be az egységes párt megalakításába. Kezd­tük a munkát, avval, hogy a kisgazda­párthoz csattlakozott a parlamenti disszidensek csoportja. Folytattuk av­val, hogy bejelentette a csatlakozást a középpárt nagyobbik­ része. Csatla­koztak a volt i-S-as függetlenségi Kos­­suth-párti képviselők és a rendpár­tiak tagjai. Talán sokan féltik az ilyen sokféle egyesüléstől a párt egységét, talán vannak egyesek, akik étítik­ a kisgazda­párt demokratikus összetéte­lét, demokratikus irányát; azután van­nak olyanok is, akik nem tud­ják meg­érteni, miként fogjuk összeegyeztetni a keresztény irányt a liberali­zmussal, amelynek képviselői a 48-asok és a középpárt­ia­k voltak; és­­ talán vannak olyanok is, akik már előre kaján kár­örömmel jósolgatják, hogy majd szét­­bemnük rövidesen ez az egység, akik jósolgatják, hogy nem­ sokáig tart ez az egység és elemeire bomlik rá.. a párt. — Hát csak azt ajánlom ezeknek, hogy ne siessenek a kárörömmel. Ne siessenek, mert mikor kialakítottuk ezt az egységet a sorainkban, akkor mi ami mint magyar hazafiak csináltuk meg. (Éljenzés.) Mi tudatában vol­tunk annak, hogy a történelem örök parancsát követn­­e akkor, amikor a kü­lönféle pártfrakciókat egye­sítve, közös úton akarunk haladni hazánk javáért. — A történelem örök parancsa szabja a nemzet elé ezt az egységet. .Az a nemzet fog,hamarább boldogulni Európában, amely‘­egész munkaerejét, minden energiáját az újjáépítésre for­díthatja és a maga soraiból kiküszö­böli azokat a súrlódási felületeket, azokat az ellentéteket, amelyeknek le­küzdésére kellett eddig energiájának nagy részét fordítania.­­ Az a nemzet fog a maga részéről Európában boldogulni, amely az alkal­makat jobban és gyorsabban tudja kihasználni, amely gyorsabban tudja elhatározni magát, amely lobbi szom­szédaival szemben, hogy úgy­­fejez­zem ki magam, tempót tud nyerni, mert nem mindig csak az erőviszo­nyoktól, hanem a haladásnak gyorsa­­ságától is fu­o­a az, hogy milyen erőt képviselünk és tudunk szomszédaink­kal szemben kifejteni. Ha tehát szükség volt arra a háború alatt, hogy­­­ ma­gyar pártok között az egységet hely­reállítsuk, hogy egy treuga deit kös­sünk, mennyivel nagyobb ,szükség van erre ma. (Igaz, van van.) Ma, amikor ugyan névleg nem vagyunk bábomban, de tényleg nehezebb küzdelmet vívunk, mint a háború sok percében, nehezebb küzdelmet vívunk a megélhetésnek ne­hézségeivel, az állam fenomatyidásá­­nak nehézségeivel. Nehezebb küzdel­met vív a magyar az ő nemzeti létéért. — Én figyelmeztetem önöket, hogy a háború velünk szemben három esz­közzel folytatódott le. Az antant ka­tonai téren kezdte a harcot Itt nem boldogult ezért megpróbálta kiéhez­­tetésünket. Evvel sem boldogult, mert a magyar nemzet önfeláldozása meg­törte ezt a kísérletét. Végre eljutott oda, hogy propagandával saját sorain­kat, társadalmi osztályainkat akarta egymás ellen uszítani. Sajnos, ez az offenzivára sikerült. Ennek az offenzi­­vának, és a mi letörésünknek volt kö­vetkezménye a forradalom és volt kö­vetkezménye az a siralmas állapot, amelybe ez a csonka ország jutott. Elérkezett az ideje annak. __ Tisztelt Uraim! A mi kötelessé­günk tehát az, hogy osztálykülönbség nélkül megteremtsük azt az egységes pártot, amely hivatva lesz ebben az országban újból egy erős kormányza­tot úrrá tenni. (ügy van! Élénk he­lyeslés.) Nekünk hivatásunk az, hogy félretéve minden osztaykülönbséget, meghívjuk ebbe a pártba azokat, akik szegények és gazdagok, meghívjuk a mezőgazdát, az iparost és kereskedőt, a falu lakóját és a város lakóját egy­formán. (Élénk helyeslés.) — De nem osztályipolitikát csinálunk. A kisgazdapárt sohasem volt osztály­­párt. Én, aki más osztályhoz imálgo­zom, megelégedéssel konstatálom a helyen, hogy a kisgazdapárt sohasem és nem is akar osztálypárt leírni. Nagyatádi Szabó István tisztelt bará­tom szavaira hivatkozom,­aki mindig mérsékletet parancsol és tanúsított, aki a maga részéről mindig azt hir­dette: igenis, a kisgazdák is részt kí­vánnak venni a közügyek vezetésében, de nem zárnak ki a közügyekből sen­kit. Ha tehát ez a párt a kisgazda­­pártra, mint valóságos gyökérre tá­­mas­zkodik, ha ennek az egységes pártnak gerincét ez a kisgazdapárt képezi, ez nem jelenti azt, hogy mi osztálypártot csináltunk volna. — Mi a magunk részéről mindenkit szívesen látunk, aki egyforma világ­nézetű alapon áll velünk, mert az egyforma világnézet, az egyforma el­vek a mérvadók. És ha szabad im­eg­­formuláznom, hogy mi milyen világ­nézetű alapon állunk, úgy ezt a kö­vetkezőképen fejezem ki: Mi az erkölcsi világrend ide­áljai által irányított nemzeti demokráciát akarunk terem­teni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Demokráciát akarunk teremteni azért, mert részt kívánhat ebben az ország­ban ma már mindenki magának, hogy a közügyek intézésében részt vegyet­. Nemzeti demokráciát akarunk azért, mert a nemzetköziből nem kérünk és államunkat, országunkat, kultúránkat, gazdaságunkat nemzeti alapon akar­juk kiépíteni. (Hosszantartó éljenzés.) — Közöttünk és a régi liberális pártok között sok hasonló vonás van. Hogy kiküszöböljük soraink­ból az osztályellen­téteket, amelyek mindig alkalmat adtak és al­kalmat fognak adni ellenségeinknek, hogy beleszarkolva közü­gyeinkbe, sa­ját magunkkal töressék le a magyar érdekeket, magunknak adjanak fegy­vert a magyar haza ellen, magunknak adjanak fegyvert a kezünkben, hogy a magyar magyar ellen támadjon. (Úgy van.) Már­pedig ebben az or­szágban szegénynek és gazdagnak egy­formán érdeke az, hogy legyen itt megint egy erős állami hatalom, le­gyen megint egy erős ország. (Úgy van.) Sohasem volt igaz az, hogy a proletárnak nincs hazája, de ma még kevésbbé igaz, mert ha szenvedünk mindannyian, kétszeresen szenved az or­szágban az, aki szegény em­ber. Nekik is érdekük tehát hogy unió­ból legyen egy erős állam, amely vé­delmet nyújt a külső beavatkozás el­len, amely munkaalkalmat ad, amely megfelelő díjazással tudja honorálni a munkát, amely ellátja mindazokat, akik a munkában elfáradtak. (Úgy van.) Mi azoknak csak fejlesztői vagyunk. Köztünk és őköztük a közösség az, hogy mi is szabadságot kívánunk, pol­gári és politikai szabadságot, mert a mi meggyőződésünk az, hogy a polgári és politikai szabad­ságok teremtik meg az egész­séges versenyt és a verseny az anyja a haladásnak. Azonban ezt a versenyt, ezt a szabad­ságot az erkölcsi világrend ellenőrzése alá kell helyezni, az erkölcsi világrend ellenőrzése alá azért, mert a szabadság nem fajulhat szabadossággá. (Igaz! Ugy van!) S amennyire kívánatos és szükséges a szabadság, és annyira ke­véssé kívánatos a szabadosság. Ne vál­jék tehát a szabadság szabadossággá, pórias demagógiává. De erkölcsi ellen­őrzés alá akarjuk helyezni azért is, mert nem a nyers erőnek tülekedésé­ben látjuk a haladás előfeltételeit, ha­nem, igenis, az erkölcsi erők versenyé­ben, az erkölcsi erők versenyében azért, mert hiszen csak erkölcsi alapon álló erők azok, amelyek egészséges fej­lődést szülni képesek.­­ És amikor azt mondjuk, hogy mi egészséges nemzeti demokráciát akarunk és részt k­ívánunk adni a nemzet aprajának, nagyjának a köz­­ügyek intézésében, akkor nem kell kü­lön mondanom azt hogy részt kívánunk adni a veze­tésben elsősorban a magyar intelligenciának is.­­ Mi demokráciát akarunk, de nem a nyers tömegek uralmát, mert a nyers tömegek uralma a szenvedélyeknek, a nyers tömegek önzésének, a nyers tö­megek rövidlátásának az uralma. Azok az országok, ahol a tömegek uralma vált úrrá az egész nemzet felett, a pusztulásnak vannak szánva. A törté­nelem arra tanít minket, hogy ahol a szájas­zleonok, a szájaz susztereik vál­tak úrrá a nemzetek felett és a nem­zet legjobbjai, a Perikleseket száműze­tésre ítélték, azokban az országokban a hanyatlás korszaka következett be és vagy a cézárok despotizmusa, vagy a barbárok betörése következett. — Nálunk is a Károlyi Mihályék uralmát Tisza István gróf meggyilkol­tatása és azután ,"a barbárok betörése követte: azoknak­ a barbároknak betörése, akik az országot darabokra osztották és minket szegénységbe sülyesztettek. Mi tehát demokráciát akarunk, de a ma­gyar intelligencia vezetése mellett. (Élénk helyeslés.) Részt kérünk ebben az országban az egész magyar intelli­genciának tekintet nélkül arra, hogy a múltban milyen pártdifferenciák vol­tak közöttünk. Négyszáz évig ebben az országban a kuruc és labanc harc volt­­az, amely hangossá tette a berkeket. Az erdélyi fejedelmek küzdelme a csá­száriakkal szemben, a pecsovicsok harca a bal pártiakkal, a 45 és 67 küz­delme, a legutó­bbi évben szomorú sérappejai ennek a küzdelemnek. Ezek a küzdelmek bélyegüket rá­nyomták az egész magyar nép lelkületére. Mély nyomokat hagytak az egész ma­gyar kultúrában. Ezek a küzdelmek uralkodtak évszázadokon keresztül a magyar mentalitás felett Lehet-e cso­dálkozni azon, hogy népünk túl­nyomó nagy többsége nem tud sza­badulni attól a történelmi prospek­­ti­sától és attól a látószögtől, amelyen négyszáz éven keresztül ezeket a küz­delmeket nézte és látta.­­ Figyelmeztetem Önöket arra, hogy ma újból akadnak emberek, akik függetlenségi jelszóval akarnak pártokat alakítani; többnyire olyan emberek, akik a független­ségi jelszót elárulták, amikor ennek a nemzetnek független­sége a legnagyobb veszélyben volt. (Úgy van.) Többnyire olyan emberek, akik nagyon jól tudják, hogy a jelen pillanatban Magyarország és Ausztria régi viszonya megszűnvén, a függet­lenségi harcnak erre a fajtájára nin­csen többé szükség. (Úgy van! Helyes­lés.) Egy függetlenségi harcra azon­ban, a függetlenségi harcnak egy formájára még ma is szükség van, és ez a­­ függetlenségi harc a szomszédaink ölelő karjaival szemben. (Úgy­anr­­gy van! Élénk helyeslés.) Mert hiszen a papiroson ez az ország visszakapta szuverenitását, visszakapta függetlenségét, ennek a függetlenség­nek minden attribútumát azonban megtagadták ettől a nemzettől. — Mert nem tették egyen,jogúvá a többi nemzetekkel gazdasági téren, megtagadták tőle minden független nemzetnek ama eszközeit, amelyekkel függetlenségét biztosítani képes, azt a nemzeti hadsereget, amelyet a nép fiai alkotnak. A függetlenségi harcra igenis szükség van ilyen értelemben, de ebben a függetlenségi harcban egyesülni kell a régi ug-asoknak és 67-eseknek (Élénk helyeslés); nem lehet közöt­tünk különbség ebben a tekintetben a jövőben, mert aki az egyiket kizárni akarná, az a nemzet erejét gyengítené szemben azon ellenségekkel, akikkel meg kell vívni önállóságunk és függet­lenségünk harcát. Én nem közjogi har­cokra utalok itten. A régi közjogi har­cok elmúltak, de új függetlenségi har­cot kell megvívnunk új politikai esz­közökkel. — Igen ám, de azt fogják mondani, hogy még mindig vannak itt az or­szág­ban olyanok, akik a régi osztrák­­magyar monarchiát helyre akarják állítani. Hiszen IV. Károly király be­jövetele Magyarországra a legutolsó alkalomkor, ha sikerült volna, talán a magyar királyságot állította volna fel, de mindenesetre a régi monarchia helyreálltásának egyik eszköze lett volna. Tisztelt Uraim! Azért mégis azoknak, akik ebben a tekinetben ag- Az osztálykülömbséget Ili kell küszöbölni ^ ^ A. G. H. Forter & Co. London, Leeds, Manchester, S tM PB itn MI mm­­m* WBSmmm am vi^9c®9 híres elsőrendű férfi szövetárus — zakó­. | H H' jl|f| |p gra ij||f raf IP Ji H zsakett-, felöltő-stb. kelmék — kizárólagos eladási jogát íf Ü á!É? Pl f|t É&£ ftf pj!||| ||§ országunk számára szerződésileg megszereztem. Jf 11 Éli BJ1 Pali I Pil iá ÉKÉ pp Az áruk beérkezvén, felkérem a t­­uriközönséget

Next