8 Órai Ujság, 1922. március (8. évfolyam, 49-74. szám)
1922-03-12 / 59. szám
Budapest, W22 március 12, éS* 1881* évfolyam, l—TM«WBr SWMff"TM — ■■ NI mii IIIITB11HTOIE||p f^s| O fe&nfJsM^ ELŐFIZETÉSI ALAKt Ky hmn....lOO Koron* I Fél évre .. 360 Koron* VHyeá évr. 280 Korona | Egész évreSLOO Korona Jugoszláviába* egy példány: S jugoszUv Korona Bécsben egy példány ára 50 esz.th. Korona* SZERKELETŰSÉD ÉS KIADÓHÍTATAz egyes példáyszám ára 5 korona BUDAPEST, tv, muzeum-Körút 3. SZ. Telefon: József 105—00, J. 105-01, J. 105-02. Jászai Mari jubileumán a nemzet önmagát ünnepli a faj egyik legremekebb emberpéldányában. A nagyaszszony el akarta magától hárítani a dicskosz OTV napját; ám legyen, neki nem kell, de kell nekünk! Fájdalmunk és gyalázatunk alaktalan éjjelében magunk elé idézzük a fényalakot, aki mint a komárommegyei ácsmester, az ászári Szent József leánya mezítláb indult neki az életnek, hogy fajunk diadalát hirdesse, egyenlő magasságban a kultúra nemzetközi oromcsúcsaival. Jászai Mari a maga mesterségében ugyanaz, ami költészetünkben Arany János, festészetünkben Munkácsy Mihály és zenénkben a nép. Egyéniségén keresztül szűrődött lelkünkbe örök ajándék gyanánt a világköltészet számtalan klasszikus alakja, főpapnője lévén a legszebb magyar beszédnek és a legtökéletesebb emberformálásnak. Azok közül a komédiások közül való, akik túlszárnyalván a reprodukálást, maguk is alkotókká váltak. Múzsája a tragikumnak, a női lélek minden forzelmét jelenítette meg, éppen úgy, mint három egymás fölé tornyosuló magaslatát: ahölgyi méltóságot, a fenséget, a vesztális magasztosságot. Márványból, tűzből és zenéből való csoda! Nagy művésznővé azonban csak úgy válhatott, mert hévül is nagy emberré lön. A kulturizomi alkoholizmusával egyre tanult, rengeteget, alaposan és komolyan, miközben egyre keresvén az élet mélyebb értelmét, műremekké gyúrta át a maga egyéniségét is. Belső világa igy gazdagította művészetét, művészete pedig belső világát. Imhol, ilyen őseid szunnyad a magyar fajban! És megkoszorúzván e nemes fejet, fájdalmas tüzet látunk szemében, mert Jászai Mari —ok avultan szent szó jövel! segítségemre! :— „honleánya*. Idegen világot lát bennünk, mi pedig édes honvággyal siratjuk benne múlt időnk jelképét. De fáj, hogy Jászai Mariból, hejh, ma már nem lehetne Jászai Mari, a színházi nagyüzem korában, amely gramofonlemezzé aljasítja a színészt, vigéccé a szerzőt, csőcselékké a közönséget. És így egyéb tekintetben is más világot élünk. És ez az ő fájdalma is. Máshonnan jött. Máshova megy. De hova jut a nemzet? Egyelőre magára eszmél a magyar remekemben Jászai lábai előtt, vigasztaló erővel és marcangoló szemrehányással. Nemzeti demokrácia az erkölcsi világrend ideáljai alapján! Egyesülnünk kell a nemzet újjáépítésében. — Csak a világnézeti különbség választhatta el a pártokat. — A kisgazdapárt nem csinál osztálypolitikát. — Itt függetlenségi barcst kell megvívnunk szomszédainkkal — Az ősi Magyarország jogfolytonosságát kell újból helyreállítani. Bethlen István gróf és nagyatádi Szabó István beszéde Miskolcon. _ Saját tudósitónktól. — Borbély-Maczky Emil főispánt beiktatására ma reggel 8 órakor érkeztek Miskolcra a budapesti politikusok. A kisönnomaton Bethlen István gróf miniszterelnök, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter, nagyatádi Szabó István, Gömbös Gyula, Breich Károly, Lukovich Aladár, Héjj Imre,Temesvári Imre, Rubinek István, Berky Gyula, Hajós Kálmán, Kovács Dénes volt képviselők, Eckhardt Tibor, Tomcsányi Kálmán miniszteri tanácsosok, Ráth Sándor, az egységes párt igazgatója, a sajtó képviselői és néhány fővárosi vendég érkeztek Miskolcra. A pályaudvaron a vármegyei és a városi előkelőségek várták a kormány tagjait és a budapesti vendégeket nagy tömeg élén. A miniszterelnököt és a fővárosi vendégeket elsőnek Szentpály István polgármester üdvözölte. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Bethlen István gróf miniszterelnök a következőkben válaszolt: — Tisztelt Uraim! Engedjék meg, hogy néhány szóval megköszönjem azokat a szíves szavakat, amelyeket a polgármester úr hozzám intézett. Nagy örömmel jöttünk ide Miskolcra, mert ma lesz installációja annak a főispánnak, akit elsőnek adott az egységes párt ennek a vármegyének. A mai ünnepség keretében reméljük, hogy a magyarok közül kiküszöbölődik a pártoskodás szelleme és egységbe olvadnak össze. Remélem, hogy ez az egység kiinduló pontja lesz egy jobb kornak, amelyben meg fogna érteni a magyar magyart és karöltve fog dolgozni azon, hogy porba sújtott hazánkat felépítse. Ezután Zsaru György alispán üdvözölte a miniszterelnököt, ki kíséretével kocsikon a Korona szájába hajtatott, melynek éttermében villásreggeli volt. A nemzeti zászlókkal diszitett útvonalon végig a közönség éljenzéssel fogadta a miniszterelnököt és a budapesti politikusokat. Féltíz órakor a vendégek a vármegyeházára vonultak, ahol megkezdődött az installáció. A Korona-szálló udvarában 3 11 órakor kezdődött meg az egységes kormányzópárt miskolci nagygyűlése, amelyen több ezer főnyi választóközönség vett részt. A nagygyűlést Bomlik József, a nemzetgyűlés volt alelnöke nyitotta meg a következő beszéddel: — Tisztelt barátaim! Kötelességemnek tartottam a választások előestéjén a Borsodvármegyei kisgazda, földmíves és polgári párt nagygyűlésének összehívását és örömmel állapítom meg, hogy a hívó szóra vármegyei pártunk tagjai, de különösen, hogy ezen a mi nagygyűlésünkön megjelentek Bethlen István gróf miniszterelnök és nagyatádi Szabkó István, az egységes párt elnöke is. Két évvel ezelőtt itt összegyűltünk és akkor megfogadtuk, hogy kisgazdapárt zászlaját ebben az országban győzelemre, visszük és a kisgazdapárt zászlaját győzelemre is vittük. Most itt vagyunk egy uj Imre előtt és most ezt a zászlót, amely alatt küzdelmünknek indultunk, ma maguk a vezérek fogják kezünkbe adni, maga Bethlen István gróf és nagyatádi Szabó István. — Üdvözlöm Bethlen István grófot, a nagy erdélyi szabadsághős méltó utódját, aki megértette a kort és idejött, mert, tudja, hogy itt van az az erő, amellyel az országot meg lehet menteni.Hosszas éljenzés.) Üdvözlöm nagyatádi Szabó Istvánt, pártunk megalapítóját, üdvözlöm ezt a dicsőséges embert, aki minden öntudatos kisgazdának szivébe be van vésve, de aki nemcsak oda írta be a nevét, hanem a magyar történelembe is. - Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett ezután zajos tapsoktól köszöntve szólásra. Beszéde így hangzott: — Mélyen tisztelt Nagygyűlés! Üdvözlöm Önöket azon elhatározásuk pillanatában, hogy itt, Borsodvármegyében, megalakítják az egységes keresztény kisgazda, földmives és polgári pártot. Mi nem azért jöttünk ide, hogy önöknek ezen a napon egy új kormányzati vagy új pártprogrammot adjunk. Hiszen ennek a pártnak megvan a maga régi programma és a pártok a választások előestéjén új programmal csak azért szoktak adni, hogy a népszerűséget maguk felé fordítsák. A programotok ilyenkor mindig csakjót tartalmaznak. Azt hiszem, önök nem láttak választások előestéjén olyan pártprogrammot, amely a legszebb és legtökéletesebb ígéreteket nem tartalmazta volna. (Úgy van!) Egy pártprogramra rendszerint egy váltó, amelyet a párt állít ki a nemzettel szemben és amelyet, ha tud, bevált és különösen bevált akkor, ha fizetésképes az a párt. Tehát nem mindig az a fődolog, hogy milyen összeg van a váltóra írva, hanem a főkérdés, hogy ki állítja ki ezt a váltót és ki annak a zsiránja. Még egyre figyelmeztetem önöket: a programotók szépet és jót tartalmaznak; gyakran fizetésképes is az a párt, amely a váltót kiállítja; mégis nem tud hasznos munkát teljesíteni a nemzetgyűlésen, vagy nem tud dolgozni olyan mértékben, mint ígérte, mert olyan nehézségek tornyosulnak elébe, amelyeket leküzdeni nem képes. Tehát még el kell távolítani azokat az akadályokat is, amelyek a pártoknak sikeres működése elé tornyosulnak. Emlékeztetem önöket egy nagy embernek, gróf Tisza Istvánnak (Lelkes tetszésnyilvánítások és taps) egy mondására, aki azt mondta, hogy ahányszor karomat a cselekvésre, a produktiv cselek*