8 Órai Ujság, 1923. május (9. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

2 fefigig Változatlanul fennáll a cseh határ­zár* A cseh kormány ismét megtiltotta a magyar állampolgá­rok csehszlovák területre való utazását — Újabb kiuta­sítások. — A kiküldött cseh-magyar vegyes bizottság nem tudta megállapítani a határvonalat. — Szedlacsek cseh járőrt nem magyar területen ölték meg. — A bizottság ma folytatja a vizsgálatot Hivatalos jelentés a bizottság helyszíni szemléjéről* — Saját tudósítónktól: » A (t A K-val grammonként többet fizetünk mint más. Ezüstért ›·5—70 K-ig. TOByeft 218 RtH véstért legtöbbet tetnek GeHért TMtv»r6k,V),;E›ltv›)» aaea ft P3­­35 Ki “"í I ® ff, tees comme il faufr ©1-H BíSíBiafrI Hlaa luenno a nyári hónapokra. jobbc&alairho$,tu­rdovagy ináa nyaralófiej.yro. Tanítást is vállal. „"Bonno l’amille* job'góre a 8 órai Újság kiadójában. vér-^ és tviafr^SLIL ■n01íll^£'^0í»e^ részera I Rendolés egész nap* » Vir., Rákócz i-ut 132.L­evn. 1. (ítókussal szemben) K^NTOUm­TÖRÖK U bőr-, gobelin-, moquette-, bársony- és sörtÖBU selyemgaroonták, szalonok és ur­azobák kivitelben BODONYI mesternél Budapest, Vili., Üllohut 12. sz. jjssggji mmtiiiZá Higanyt p'ph Hamisfogat |gSgS| Platinát írjall Régiségeket | f Bejárat az udvarból áruhá*''^*^ ^L' liO^ V|i„ R4kéezl­ut 74 lifUusttdr­ ^acE* Soayáils. bálák, ebédlők, urlsjvibíUi nag­y választékban. SrillMkn* IJUniáno Nagymező ueca 11. Andrásey-ut Wök* HldValetf Ostrom ueca ‘2$. sa* k'Zéna-tér mel­eit. A cseh-magyar határincidensek ügye és az e körül támadt külpoliti­kai bonyodalom a kiküldött vegyes bizottság tegnapi helyszíni szemléjével sem közeledett az elintézés felé. A bonyodalmas ügy még jobban összc­­­uszálódott, de ez az összekuszálódás csak formai, mert magyar szempont­ból alkalmat ad annak a bebizonyítá­sára, hogy a határincidensek ügye csak a cseh kormány és­­az irányítása alatt álló lapok közleményeiben vál­hatott diplomáciai afférrá. A határincidensek megvizsgálására kiküldött bizottság magyar tagjai: Bugnay Lajos követségi tanácsos, Szentimrey Pál Abaújtorna vármegye auispánja és Köller György miskolci vezérkari ezredes az irodai segédsze­mélyzettel vasárnap reggel indult el Miskolcról. A bizottság 11 órakor ér­kezett meg a vámőrhöz, ahonnan ko­­csival folytatta útját és fél 12 órakor már ott volt a találkozás megállapí­tott helyén, a 318. számú magassági pontnál. A csehek nem a 318-as ma­gaslatnál jelentek meg, ahol előzetesen a találkozás helye volt megállapítva, hanem a 325-ös magaslatnál, ahol a hijni határincidens történt. A bizott­ság tagjai ezután megtartották a hely­színi szemlét, amelyről a Magyar Táirati Iroda a következő hivatalos közlést adta ki: Hidasnémeti, ápr. 30. (Magyar Távirati Iroda.) Az április 10-iki magyar-cseh határincidens meg-­ ,vizsgázására kiküldött két bizottság vasárnap délben a fonni tetőn, a 318. magaslati ponton találkozott. Cseh részről a bizottsága tagjain kívül meg­jelent egy határmérnök, több csendőr- és rendőrtiszt, a kassai 11. hadosztáály­­parancsnoksághoz beosztott tisztek és pénzügyőrök, mint tanuk. Magyar rész­ről a bizottságon kív­ül jelen voltak: egy tolmács­tiszt, a vámőrszakasz pa­rancsnoka és a vámőrök, akik mint tanúk szerepelhetnek. A két bizottság m­indenkerátt azt óhajtotta megállapítani, hogy az összeütközés magyar vagy cseh fennhatóság alatt álló területen folyt-e le. A kérdés eldönthető nem­ volt, mivel a határvonal értel­­mezése körül lényeges eltérés me­rült fel. A­ magyar felfogás szerint, amelyet az eddigi gyakorlat is igazolt, a határ az erdővágás, azt eddig is egész szé­lességében a járőrök közösen használ­ták annál is inkább, mivel a vágás kö­zépső, kijárt részén kívül északra és délre is vannak koca,nyomok. Ezzel szemben cseh felfogás szerint közös használatra csupán a középső, kitaposott sáv szolgált A két bizottság ellentétes vélemé­nyét jegyzőkönyvbe foglalták. Hasonlóképp e döntetlen maradt a kérdés, hogy melyik járőr hasz­nálta előbb fegyverét, Szedliacsek cseh csendőrőrmester halála körülményeire nézve megálla­pították, hogy Szedlanik a fegyveres fissísi­tzén következtében a helyszínen halt­t mejg.A­rt­oh lapokban közölt azok: „ a hírek tehát, hogy Szedlacseket a magyar vámőrök elhurcolták, bán­talmazták és utána meggyilkolták, a bizottság közös megállapítása szerint teljesen valótlanoknak bi­zonyultak. A bizottságok hétfőn délelőtt újra találkoztak a himi tetőn, hogy meg­vizsgálják a március 15-iki és 24-iki, továbbá az április 3-iki, 18-iki és 19-iki eseteket. Ebből a hivatalos jelentésből meg­állapítható, hogy a határincidensek egészen helyi jellegű incidensek vol­tak, amelyeket semmiféle ellenséges szándék nem idézett elő. A határincidensek kizárólagos oka a két járőr közötti nézeteltérés volt. Erre vonatkozóan rendkívül jellemző a kiküldött magyar és cseh vegyes bi­zottságnak tegnapi helyszíni szemléje, amelynek során magának a bizottság­nak a tagjai, tehát a hivatalos szakértők sem voltak képesek megállapítani azt, hogy voltaképpen hol is van a cseh, illetve a magyar határvonal. Mennyivel könnyebben megtörténhe­tett tehát, hogy a geográfiailag járat­lan magyar és cseh pénzügyőrök el­téveszthették a határvonalat és átlép­tek az idegen területre. Az átlépés ter­mészetesen incidenst idézett elő a szomszédos állam járőreivel és így történhetett meg,­­hogy a szenvedélyes vitatkozás összetűzésre, végül pedig véres befejezésre vezetett.­­ A bizottság helyszíni szemléje a ma­gyar áláspont igazolására egy másik fontos megállapítást is tett. E szerint Szedlacsek cseh pénzügyőrt az összetűzés színhelyén ölték meg, így tehát nem felel meg a valóság­nak a cseh lapoknak az a rskre, hogy a magyar vámőrök magyar területre karcolták volna át a sze­rencsétlenül járt cseh pénzügyőrt és ott összeszurkálták volna. A határincidensek megvizsgálására­­ kiküldött vegyes bizottság munkájától függetlenül, a cseh hatóságok továbbra is femt­­ tartják tetomos intézkedéseiket. Szombaton Pozsonyb­ól átengedtek még néhány magyar utast, ez az útone I­zedés azonban csupán helyi és időle­ges jellegű volt, mert a cseh határzár változatlanul fenn­áll és szó sincs arról, hogy a cseh kormány felhagyna a re­torzióval. Ezt a híradásunkat megerő-­­­síti a következő távirat: Prága, ápr. 30. (Magyar Távirati Iroda.) A l'íspt­ni Listy írja: Tegnap és ma ismét meg­tiltották a vasúton vagy hajón érkező magyar állampolgárok cseh-szlovák területre való utazását, úgy, hogy va­­lamennyien kénytelenek voltak visz­­slatérni.. Továbbá eliutasitották a Po­zsonyban tartózkodó magyar állam­polgárok egész sorát 24 órás halár- j mák - * •- -i A népszövetség genfi konferen- jj ciá­ján a magyar érdekeket Lukács­­ György v. k. t. t., volt kultusz­­miniszter képviselte. A konferen-­i­á­ja eredményéről s Lukács György s értékes tevékenységéről kimerítő t­­i­dósítások számoltak be, — ez­úttal az ő tollából közöljük Adatei­nak, a japán delegátusnak, s az erdélyi optánsok pártatlan előadó­jának kitűnő jellemzését Egy nemes japán férfiúnak nevét írtam cikkem élére. A hatalmas japán birodalom brüsszeli nagykövetéét, aki a nemzetek szövetségének tanácsában állandó képviselője a japán nagyhata­lomnak. Világhírű nemzetközi jogász, akinek igen nagy része van a hágai állandó nemzetközi bíróság (Cour permanente de justice) létesítésének kiküldésében. A véletlen úgy akarta, hogy ez a férfiú legyen az előadója a magyar kormány ama panaszának, melyet az Románia részéről a magyar optánsok ellen absentismus címén alkalmazott birtokelkobzások miatt a nemzetek szövetségének tanácsához benyújtott. Jobb kezekbe az ügy nem juthatott volna. Adatai az igazság fanatikusa, és pedig japáni módon szívós fanatikusa. Alaposan átl­­ulmányozta ezeknek a szomorú birtokfosztásoknak minden fázisát, áttanulmányozta a romániai két birtokreformot, azt, amely Óromá­­niára vonatkozik s azt, amelyet Er­délyre és a t­­tó Magyarországtól el­­s/akituHxé®, ’,r­' -.mint ők mondják: a P. .lékre és Martini­­rost .-érezve 2 ' •‘felom egybe­vetette a roma gívá­is és kor­mányzat agrárpolitikai intézkedéseit a nemzetközi szerződések rendelkezé­seivel, amely tanulmánya alapján megismerte a mi igazságunkat és ezen megismerése alapján ügyünk legmele­gebb szószólója lett- Nem hatottak reá semmit Románia képviselőjének bril­­liáns szónoklati gyakorlatai, melyek­kel a figyelmet mindenképen el akarta terelni a főkérdésről, a nemzet­közi szerződések konkrét megsértésé­ről, és agrárpolitikai mellékvágányok útvesztőjébe akarta begubózni hallga­tóságát. Egyenesen a szemébe mondotta Románia képviselőjének, hogy „Az én japán hazámban mindenkor tiszte­letben tartják a nemzetközi szerződése­ket, még akkor is, ha azok nem elő­nyösek ránk nézve." S mint előadó, szívósan küzdök a mellett, hogy a fel­merült vitás kérdés az annak eldönté­sére leghivatottabb nemzetközi állandó bíróság elé utaltassák. A mi magyar szívünk persze öröm­mel dobbant meg­­a japán előadó állás­­foglalása mellett. Nem így Románia képviselője, aki félt az igazság napfé­nyétől, félt a független bíróság verdikt­jétől és ezért körömszakadtig ellenezte az előadó javaslatát. Az előadó pedig, igazi mintaképe a horatiusi „iustus ae tenax propositi vire-nek, előadmányának elbukása folytán visszaadta előadói tisztét a tanácsnak. Azt a megdöbbenést kelett volna látni, melyet ebben az eminentei politikai testületben a kiváló és ritka nagy tekintélyű japán államférfiunak álláspontjához való rendíthetetlen ra­gaszkodása és a következményeknek­­ abból folyó szigorú levonása előidé­­­­zekt Nagy megszégyenítésnek tartották­­ volna, ha az előadó visszalép. Hosszas­­ k­érlelés­re az előadó hajlandónak nyi­­­­la­tkozott előadói tisztsége megtartá­sára. De nem feltétel nélkül. Midőn ugyanis az a kompromisszum jött létre, hogy az ügyet a következő ta­nácsülésen újból tárgyalják újabb és még behatóbb előadói előadmány alapján. Adatéi maga is hozzájárult a kompromisszuorhoz, de előadói tiszt­sége megtartásának feltétele gyanánt megszabta azt, hog­y már ezen alka­lommal mondja ki a tanács, hogy az ügy újabb tárgyalásakor az érdekelt felek szavazati joggal ne bírjanak. . Ebbe a feltételbe a tanács bele is ment és így Adatoi szívósságának sike­rült érvényre emeltetni azt az elvet, melynek kimondatását én előbb ered­ménytelenül kíséreltem meg, hogy t. .. senki fél és bíró egy személyben nem lehet, tehát ebben a magyar­román vitás kérdésben sem Magyar­­országot, sem Romániát mint érdekelt feleket szavazati jog nem illetheti. Tehát Adatéi elvszilárdsága és szívás kitartása folytán elértük azt, hogy ügyünk napirenden marad, hogy annak újabb tárgyalásánál ugyancsak Adatéi lesz az előadó, aki álláspontját semmi esetre sem fogja változtatni, hanem bizonyára még odaadóbb szó­szólója lesz az igazságnak, tehát a mi ügyünknek, mint aminő eddig volt, hogy az ügyünkben való erdei|jilms­ határozathozatal alkalmával Románi­? nem fog szavazhatni. Ennek az­ utóbbinak azért van igen nagy jelentő­­sége, mert a tanács érdemleges határo­zatainak meghozatalához egyhangúság szükséges. Románia tehát nem lesz abban a helyzetben, hogy az egyhan­gúságot, ha az különben létesülhet, megakadályozhassa. Tisztelet annak a japán férfiúnak, aki rendíthetetlen igazságszeretetével ezeket az eredményeket, melyekkel egyelőre meg lehetünk elégedve, ne­künk kivívta. Ré­ter írta: Lukács György. Kedd, 1923 május 1.

Next