8 Órai Ujság, 1924. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-30 / 25. szám
4 Ofeuttisoft Szerda, 1924 Január 30. Két miniszteri beszéd az indemnitási vitában. Klebelsberg Kunó gróf frurkuszminiszter és Rakovszky Iván belügyminiszter válaszai a felhozott vádakra. A nemzetgyűlés mai ülése — Saját tudatónktól. — Háromnegyed tizenkét órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök a nemzetgyűlés mai ülését. Napirend szerint következett az indemnitás folytatólagos tárgyalása. Az első felszólaló Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki azzal kezdi beszédét, hogy leginkább az indemnitási vita során felmerült és a kultusztárcát érdeklő tárgyi problémákkal kíván foglalkozni. Azonban több felszólalásban olyan személyes vonatkozások foglaltattak, amelyekre mégis kénytelen reflektálni. Elsősorban felemlíti Meskó Zoltán beszédét, aki azt mondotta, hogy a választások idejére a Bethlen,Klebelsberg és Gömbös triumvirátus egyesült, barátaikat megválasztották képviselőknek, azután meghasonlottak. A leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy őt ilyenmódon aposztrofálják, mert akkor, amikor, ő a Bergen-kabinetbe belépett, teljes politikai szolidaritást vállalt és teljesen azonosította magát Bethlen István gróf miniszterelnök politikájával és ha politikai barátait támogatta is, azért külön csoportot az Egységes Pártban nem alkottak, hanem teljes erejükkel és lelkesedésükkel követték a miniszterelnök politikáját. — Akik velem személyes, vagy politikai barátságban vannak, — mondotta, — nem engem követnek, hanem Bethlen István grófot. Tény az, hogy ellentétek választanak el Gömbös Gyula politikájától, de mi ezt személyes térre nem vittük soha. — Kiss Menyhért beszédében foglalkozik az egész politikai és hivatali működésemmel — folytatta Klebelsberg Kunó gróf. — Kitér a miniszterelnökségnél való működésemre is, amelyről elitélőleg nyilatkozott. Sajnos, Bánffy Dezső báró és Khuen-Héderváry Károly meghaltak és nem tehetnek tanúságot amellett, hogy én ott milyen működést fejtettem ki, de az a tény, hogy 26 éves koromban meg is bíztak a nemzetiségi ügyek vezetésével, mégis csak azt jelentik, hogy valami bizalommal voltak hozzám. De él ma a miniszterelnökségen Vlaskovics József miniszteri tanácsos, aki tanúságot tehet az én működésemről. Aztán azt is állította a képviselő úr, hogy miniszteri titkárból lettem államtitkár. Ez az állítás nem igaz, mert a közigazgatási bíróságnál voltam, ahol a határmállapító bírói tanácsban dolgoztam, ami szintén azt jelenti, hogy működésem nem Ieh° lett teljesen értéktelen és erről Wlassics Gyula báró, a közigazagtási bíróság elnöke tehet tanúságot. Végig megy ezután a képviselő ur kultuszminiszteri államtitkári működésemen s észre sem vette, hogy ő, — amikor Bánffy Dezső, Tisza István, Wlassics G'—'~ és BethlenIstván gróf véleményét teszi a mérleg egyik serpenyőjébe és ő belekuporodik a mérleg másik serpenyőjébe, mennyire komikussá válik. Azzal is megvádol a képviselő úr, hogy kineveztem Heckler Antalt egyetemi tanárrá, holott tudnia kellene, hogy nem másfél évvel ezelőtt neveztetett ki, nem is én neveztem ki, hanem öt évvel azelőtt Zichy János gróf. A dán iskolákról is beszélt és azokat hasonltta össze a mi gazdasági akadél'nkkal. Hogy ez milyen n^v tság-s. mindenki tudja, a’m elv kicsi' fogakozott a dologgal. Arra kéri az elzéki Vé vd*»röket, hogy v*g ének -ovi fáradságot maguknak, hezssha itt két-háromórás kuld,***'W,-M beszédeket tartanak, hogy lagalább úgy kissé tanulmányozzák a kérdést, amiről szólnak. Foglalkoznom kell még Gömbös Gyula beszédével, aki különösen a testnevelési ügyekkel foglalkozott. Meg kell állapítani, hogy mint reális ember a testnevelési ügyre vonatkozó rendeletet addig nem bocsáthatja ki, amíg az anyagi eszközökről nem tudott gondoskodni. Bírja a pénzügyminiszter ígéretét, amely szerint a testnevelésre vonatkozó költségek fedezetet nyernek és akkor módjában lesz az erről szóló törvényjavaslatot rövidesen beterjeszteni. A végrehajtási rendeletet azonban át kell dolgoznia, mert nem akar erre a célra minden vármegyében új hivatalokat szervezni, mert az a mai helyzetben valóban költséges volna. A legközelebb meg fog jelenni a rendelet és be fogja terjeszteni az erre vonatkozó törvényjavaslatot is. Beszélt még Gömbös Gyula az alsópapság helyzetéről is. Megállapítja, hogy a vallásalap jövedelmét sikerült, neki úgy megjavítani, hogy az alsópapság helyzetén már hamarosan oly módon tud könnyíteni, hogy a kongrum, ötven százalékig búzaértékben valorizálhatja. A népoktatás kérdésében is voltak Gömbös Gyulának kifogásai és ő a maga részéről megállapítja, hogy a néptanítói kar helyzetén is minden tekintetben javítani óhajt és legutóbb sikerült neki az óvónők részére a IX. fizetési osztályt, a néptanítók részére pedig a VII. fizetési osztályt megnyitni, dacára a nehéz pénzügyi helyzetnek. A létszámapasztást sem a népoktatásnál, hanem inkább a központi adminisztráció személyzeténél vitte keresztül A magyar népoktatás egyik legfontosabb kérdésének tartja az analfabétáknak a csökkentését, de e tekintetben olyan nehézségekkel áll szemben, ami nincs meg semmiféle más országban. A maga részéről mindig végzetesnek tartotta, hogy a nemzetiségi vidékeken létesítették leginkább az állami iskolákat. Amikor a miniszterelnökségen dolgozott ezelőtt tizenöt évvel, akkor dolgozott ki erre vonatkozólag memorandumot, amelyben arra mutatott rá, hogy a magyar vidékeken a népoktatás teljesen elhanyagoltatok. — Míg a nemzetiségi vidékeken úgyszólván iskolapalotákat építettek, addig a magyar vidékeken nem gondoskodtak kellő iskolaépületekről. Most azután, amikor a nemzetiségi vidékeket elszakították tőlünk, itt állunk a magyar vidékeken iskolaépületek és berendezések nélkül. Amikor miniszter lettem, 826 olyan osztály volt, amelyben 80 és még több növendék volt. Ezt a számot sikerült 150-re redukálnom és remélem, hogy hamarosan meg is szüntethetem, de természetesen a népoktatási rendszer ilyen céltudatos fejlesztéséhez nagy összegre van szükség és remélem, hogy erre a célra a pénzügyminiszter úrtól kapok is húsz milliárdot, amelyből a szükséges iskolák építkezését teljesíthetem. A középiskolák reformjára vonatkozólag , közzétettem már a törvényjavaslattervezetet, mielőtt még a nemzetgyűlésen beterjesztettem volna éppen azért, hogy az illetékes szakköröknek alkalmat adjak a törvényjavaslathoz való hozzászólásra. — Az iskolareformnak első lépése a reálgimnázium felállítása, melyben a görögpótlót kikapcsoljuk és helyette egy modern nyelvet vezetünk be. A német tanárok nevelésére a tettőrlési palotát alakítottuk át tanárképzőnek, Berlinben pedig házat vettünk, melyet szintén ily nevelési célokra fogunk felhasználni. A tanítási szervet olyképen kell megváltoztatni, hogy a XIX. század történelmére nagyobb gondot fordítsanak az iskolákban. A földrajznak is több órát kell szentelni. Bejelenti, hogy a gazdasági és a népoktatásról nemsokára törvényjavaslatot nyújt be a nemzetgyűlésnek. (Helyeslés.) Az alsó mezőgazdasági iskolákat a polgári iskolák nívójára akarja emelni. Óva int attól, hogy a művészet kérdéseiben oly irányokat támogassunk, melyeket Európában már senki sem művel. Ady Endrét épen úgy magunkénak kell vallanunk, mint ahogy a franciák magukénak vallják Verlaine-t. Az, hogy egy bizonyos szellemi áramlat van jelen, nem szolgálhat okul panaszra, mert ez örvendetesen az jelenti, hogy mi is bele vagyunk kapcsolva a nyugati szellemi áramlatokba. A képzőművészeti főiskolába mindenki beiratkozhatik, mertott szóhoz jut minden irányzat. Ugyanolyan súlyt helyeznek ott a konzervatív, mint a modern festészeti áramlatokra. A képzőművészeti főiskolában most minden irány komoly művészek vezetése alatt áll. Művészetünk jelentősége szempontjából elég arra hivatkoznunk, hogy művészetünk nemcsak itthon, de a külföldön is jelentős sikereket ér el, amit legjobban bizonyít a monzai nemzetközi kiállítás, melyen a magyarok hat díjat nyertek, míg a franciák csak kettőt tudtak szerezni. — Ami a színházakat illeti, a helyzet sokkal nehezebb az állami színházak kérdésénél, mint a magánszínházaknál. Sajnos, az állami színházak több színészt szerződtettek évente, mint amenynyit kellett volna, de kijelenti, hogy az ő minisztersége alatt nem történt semmi pénzpazarlás, mert az Operánál, sem a Nemzeti Színháznál új, fiatal tagokat nem vettek fel. Reméli, hogy nemsokára el fog következni az az idő, amikor az állami színházak, de különösen a Nemzeti Színház minden állami támogatás nélkül el tudja tartani magát. Csak arra kell utalni, hogy most már a harmadik Shakespeare-ciklus megy a Nemzeti Színházban és csaknem minden előadás táblás házat vonz. Ha sikerülni fog egy új kamaraszínházat is létesíteni és a színészeket ily módon jobban foglalkoztatni, reméli, hogy akkor majd nagyobb anyagi sikert is lehet elérni . Mindenesetre számolni kell azzal, hogy így is a Nemzeti Színház helyzete nehezebb, mint az Operáé. A numerus claususról beszél ezután és megemlíti, hogy határozati javaslatokat nyújtottak be melyekben azt kérik, hogy töröljék el ezt a törvényt, de oly javaslatok is vannak, melyekben azt kérik, hogy a numerus clausust szigorítsák. Nem csinál titkot abból, hogy elvileg nem helyesli a numerus clausust, mert hiszen az ideális helyzet az volna, hogy mindenki korlátlanul nyerhesse el iskolai képzettségét Azonban most egészen sajátságos a helyzetünk. Elvesztettük az ország legnagyobb részét, amiből az következik, hogy nem tudunk minden tanult embernek kenyeret adni. Ezzel a helyzettel számolnunk kell, mert különben olyan szellemi proletariátust nevelünk, mely végeredményben nem lesz konstruktív munkája a nemzetnek. A főiskolákban előírt arányszám még nem érhető el, de igyekszik fokról-fokra megvalósítani kilencvenöt százalékot. Kijelenti, ő nem kapható arra, hogy ezt a kérdést visszamenőleg bólogassa, mert hiszen ez egy olyan törvény, melyet előtte hoztak és neki az a kötelessége, hogy minden törvényt végrehajtson Óva int mindenkit attól hogy ezt az ügyet, a numerus clausust a kikeresztelkedés szempontjából nézzék. Rámutat arra, hogy Peidl Gyula legutóbbi beszéde iskolapéldája volt, hogy a kizárólagos statisztikai kimutatás mennyire nem helytálló. Az egyetemi költségek legnagyobb része klinikai költség s nem szabad ezeket a rendes kiadásokkal egybefoglalni, mint ahogy ezt Peidl képviselő tette. Büszke lesz mindig arra, hogy a külföbbek elismerését a most létesített klinikák váltják ki leginkább. Többet használ minden propagandairatnál, ha látják, hogy ez a megnyomorított ország milyen önfeláldozással szolgálja a kultúrát. A tandíjfölemelésnél az a szempont vezette, hogy a nem jó tanulók kedvezményben ne részesüljenek. A kellő előmenetelű diákokat minden tekintetben nagy kedvezményben részesítik. A magyar tudományos munkák számára sikerült annyi papírt beszerezni, hogy legalább három évre biztosítva van a munkák folytonossága. A szubvenciók ellenében kikötötte, hogy a tudományos folyóiratok egy részét át kell engedni, hogy az oljat ingyen oszthassa szét a kultuszminisztérium. Kiss Menyhért valamit közbeszól. Gaál Gaszton: Két kultuszminiszter ne beszéljen egyszerre. (Viharos derültség a Ház minden oldalán.) Klebelsberg Kunó gróf: A magyar műveltség egyes tagozatai között nem szabad ellentéteket támasztani. Az óvodáktól az egyetemi tanárokig mindenkinek együtt kell dolgozni a legnemesebb cél , a kultúra fejlődése érdekében. Zajos tapssal fogadták a kultuszminiszter beszédét, amely után Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt fel. Rakovszky Iván belügyminiszter. Egyes fölszólalók valósággal torzképet állítottak be közviszonyainkról. Nem nézték általánosságban az eseményeket, hanem azokból csak egyet kaptak ki és abból akarták megalkotni az egészre nézve a kritikájukat. Elsősorban azzal a legjelentékenyebb kérdéssel óhajtok foglalkozni, amely a belügyi közigazgatásnak kérdése: a konszolidáció és belső rend helyreállítása. Propper Sándor: Jó öreg konszolidáció, sehol sincs! Rakovszky Iván belügyminiszter: Talán legsúlyosabb vád az, amely a kormányt illeti, ha azt mondják, hogy a belügyi kormányzat vezetője gonosztevő, aki semmit sem tesz a konszolidáció megvédésére. Nem tesz semmit azok ellen a cselekmények ellen, amelyek a konszolidációt állandóan veszélyeztetik. És gonosz indulattal teremtődött ez a rendszer, ahol a bűncselekményeket megtorlatlanul hagyják. Propper, Farkas: Sajnos, igazi Rakovszky Irén belügyminiszter: Ezt a vádat Állítják fel és hogy ha az apróbb részleteket veszem, amiből ezt a vádat összeérhntették három elemet különböztetek meg. Kritika tárgyává tették a kommunizmus után következett napok eseményeit és ezért a kormányt felelőssé teszik abból a szempontból, hogy miyen konzekvenciákat von le az akkor történteket illető ige. Kritika tárgyává tették azt a korszakot, amelyben ma is élünk és joggal felvetették azt a kérdést, hogy a jövendő szempontjából milyen intézkedéseket szándékozik a kormány tenni, miként szándékozik viselkedni azokkal az eseményekkel szemben, amelyek a konszolidációt megakadályozzák. Elsősorban a konszolidáció után bekövetkezett eseményekre akarok rátérni, amikor tényleg lezajlottak tagadhatatlanul atrocitásoknak nevezhető különböző cselekmények és ezeket a mindenesetre súlyos kritika alá eső cselekményeket a nemzetgyűlés egyes tagjai — az én nézetem szerint — egészen igazságtalan formában hozták elő. Bizonyos, hogy megfeledkeztek a lényleges helyzetről, amikor követelték a kormány intézkedéseit, mert azok a képviselők, akik a maguk kritikájának folyamán hosszú felolvasásokat rendeztek s azzal a követeléssel állotak elő, hogy miután most ezt leleplezték, adatokat szolgáltattak a kinyomásáéra, a kormány tegye meg a kötelességét. De megfeledkeztek arról is, hogy: