8 Órai Ujság, 1925. február (11. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
2 írta Kozma Andor. Már régen békességben és teljes dicsőségben uralkodott Mária Terézia felséges asszony, s Bécs város előkelő társasága már javában elismerte, hogy a magyarok csakugyan nem vad barbárok. Legalább azok, akik közülük az udvar fényének emelésére a császári város szép barokk palotáiba telepedtek, igazán finom garaffléremberek. Regék keringtek Bécsben arról, mily hatalmas, dúsgazdag kiskirályok ezek a magyar mágnások odahaza. Az Eszterházykastély valóságos kis Versailles, telve nemcsak kincspompával, hanem a tudomány s a művészet, kivált a zene kultuszával is. És még messzebb, benn az ország mélyében, túl a Dunán, már közel es Tisza-menti mesés pusztákhoz, a Grassalkovich hercegi kastély sem alább való. Érdekes, úri nemzet ez a magyar. Mindenki megérti már, hogy a nagy császárné tüntető büszkeséggel viseli Szent István koronáját. Magas rendjelet is alapított, hogy e büszkeségét világgá hirdesse. Magyar testőrcége olyan különös, daliás, vitézi csapat,, hogy ki ne gyönyörködnék benne. A nagy császárné nem tartja felségén alulinak azzal dicsekedni, hogy szívében ő is jó magyar, hogy azzá teszi a bála, amit e nemes nemzet iránt érez. Nem csoda tehát, hogy immár mindenki szerencséjének tartja?, ha némi összeköttetése lehet a bécsi magyarokkal. Különben a velük való barátkozás már azért is kifizeti magát, mert e réven jut a bécsi előkelő ember a legszebb mulatságokhoz. A magyar nagyuraknak mindig van valami ritka mulatságia-ötletük s mindig van-, pénzük annak megvalósítására. Ők találták ki például mostanában a bűbájos vízi bálokat. Tündérmesét ér meg, aki ilyen bálon részt vehet. A magyar nagyurak ez idő szerint abban versengenek: ki építtet közülük nagyobbszerű báli gályát a Dunára? Az ilyen gálya gyönyörűséges úszó táncterem, minden szükséges mellékhelyiséggel, pompás lakomákra s hangversenyekre is berendezve. Némelyik még szini eladásokra is. Sőt van már olyan is, melynek fedélzetén a pihenő párok pálma ligetben andaloghatnak. Ezer meg ezer gyertya fényében ragyog az ilyen tündérgálya, mikor vizsbált adnak rajta. Selyemkárpitos tánctermének emelvényén a legjobb zenekar muzsikál talp alá. Rejtett evezősök ütemben csobbantják a vizet. És csobbantják szünet nélkül az egész holdvilágos nyárelői éjen át. Este a bál Bécs alatt kezdődik, piros hajnalon szépen elúszik a dévényi vár alatt s reggelre megérkezik a magyar koronázó város, Pozsony tevébe. Ott, akinek úgy tetszik, megnézi a várost. De aki nem kiváncsi rá, azt mindjárt átviszi a gálya a túlsó, ligeti partra. Ott már kitűnő fogatok egész tábora várja £■ társaságot, s kiki repülhet vissza Bécsbe tengelyen. Ebéd idejére már ott is lehet megint. A gálya evezőit pedig Pozsonyban behúzzák, elébe fognak hosszú sor parton kapaszkodó gebét s visszavontatják azt is oda, ahonnan leúszott. Aki nagyot szeret bál után aludni, akár gályán maradhat. Vannak azon tökéletes hálófülkék is. De aztán ne bánja a nagy alvó, hogy eltart vagy huszonnégy óráig a visszautazás. A konyha visszafelé is működésben van. Kártya, sakktábla szintén akad a gályán, csak akadjon hozzá játszótárs is. Ám elég a tájékoztatásból. Most gróf Szenttornyay Miklós diszgályája, az Undine aszik ragyogva és zengve lefelé, a teli hold fényében csillámló Dunán. Áll a bál. A gálya ura, a dúsgazdag bécsi magyar arszlán fel van mentve attól, hogy az egész maga rangú társaságnak maga csinálja a honneüröket. Elvégzi azt helyette, nálánál sokkal tökéletesebben édesanyja, egy fenséges alakú, hófehér allonge-parókás éltes dáma, egy született Strahhnfels bárónő, kiről maga Kaunitz-Rietberg herceg mondta egyszer, hogy korának legfinomabb delnője. Miklós gróf, minden feltűnő botránkoztatás nélkül, szinte egészen Brianbourg- Prachtnitz grófnénak szentelheti magát, a gyönyörűséges és különös porosz asszonynak, ki unokahuga.istennek, II. Frigyes híres huszártábornokának. Valljuk be, a mai vizi bál voltaképpen csakis e különös, szép asszony kedvéért rendeződött. Miklós gróf keresve keresi az alkalmat, hogy ennek szive közelébe férkőzhessek. Holott ez az ábrándos női szív máris közelebb hajlott felé, mintsem a gróf képzelné. Ma délelőtt már-már dugába dőlt a gróf minden öröme, mert arról értesült, hogy Brianbourg-Prachnitz grófhoz, a szép aszszony férjéhez, aki a bécsi porosz követség egyik főembere, Berlinből olyan parancsok érkeztek, melyek teljesítése lehetetlenné teszi számára, hogy a vízi bálon megjelenhessék. De estig a dolog jobbra fordult, mintsem Miklós gróf eredetileg álmodta. A derék, nyugodt, nem féltékeny s már javakorabeli porosz férj tudniillik azt mondta gyönyörű fiatal feleségének: kedves grófné, okos asszony s arra a szép mulatsága" nélkülem is elmehet". A grófné tehát csakugyan eljött, még pedig szívesen. Miklós gróf nem is sejtette, mennyire szívesen. Még nem tudta, hogy e hölgy, képzelőtehetségét nagyon megragadták s élénken foglalkoztatták a magyarok. A huszárnép!... A tulságig kifinomodott nyugateurópaiiaktól különböző férfias, félvad lovas faj. A szittya erkölcsök örököse. Szilaj, vakmerő, elszánt vitézeknek álmodta a magyarokat, nagybátyja, Zieten porosz liszártábornok katonai példaképeit. Mikor es bécsi szalonokban a magyar arisztokratákkal és testőrökkel találkozott, ezekben bárok magyar díszruháik s hajporos copfjaik aki is fölfedezni vélte a sajátságos, nem nyugateurópai marconaságot. A simára beretvált magyar arcokon is látni vélte a pofacsontok tatáros kidülledését, melyet Zieten tábornok sóhajtva emlegetett. „Gyerekek, a monda nem egyszer a dicsvágyó és dicsőséges öreg. — magyaros bajuszt csak tudok növeszteni az én germán huszárjaimnak, de olyanuniper-pofácson tokát soha." Az összes bécsi magyarok közül gróf Szenttornyay Miklós udvarolt legbuzgóbban a magyarok iránt lelkes előítéletekkel teljes porosz grófnénak. Ez tehát el volt határozva, hogy éppen e grófban utálja meg a magyar férfi megkapó típusát. Bókos menüettek és andalító szende kernigök után, Brianbourg-Prachnitz grófnő Miklós gróf karján a táncteremből a fedélzet pálmaligetébe lebbent ki. A holdas éj csodaszépen tükröződött a Dunában. A porosz grófné és a magyar gróf egy nagy pálma árnyékában a gálya elhagyott végén ült. Alig susogva, szinte félve sziveik meghatottságától, csöndesen nézték a partokon felsötétlő erdőket, a holdfénytől hófehérre festett, magasra meredő tornyokat s a városkákból kicsillámló szerény lámpafényeket. S mulatt az evezők szabályos ütemben megcsobbantak, lassan- mm Vasárnap, 1925 february. Klebelsberg Kimó gróf elvileg nem barátja a numerus claususnak Nem tekinti ezt az intézményt normális természetnek. — Ha a szanálás teljesen be lesz fejezve, foglalkozunk a reform gondolatával. — Sajtil mi A '’n Klói. — A nemzetgyűlés költségvetési vitájában az Egységes Párt részéről többen szólaltak föl , numierus clausus ellen és olyan álláspontot foglaltak le, hogy a törvény hatályon kívül való helyezése, illetőleg módosítása elől nem lehet kitérni és várják a kormányintézkedést, hogy alkalmas időben a numerus clausus törvényét hatályon kívül helyezze. Klebelsberg Kimó gróf kultuszminiszter betegsége miatt a parlamenti tanácskozásokon két hét óta nem vesz részt és így ezideig nem reflektált azokra a felszólalásokra, amelyek a kultusztárca körébe eső intézkedésekről szólaltak. A közvélemény élénken foglalkoztatja, hogy a kormány milyen álláspontra helyezkedik a numerus clausus eltörlésére irányuló felszólalásokkal szemben és a kultuszkormánynak az állásfoglalása érdekli elsősorban. A kultuszminiszter betegsége akadályozta eddig, hogy a kérdésben álláspontját nyilvánosságra hozza, azonban a kultuszminiszter közvetlen környezetéből, ahol teljesen ismerik gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek állásfoglalását a numerus claususról, a fiórai Újság munkatársának alkalma volt a következő tájékozást szerezni: — Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter már ismételten kijelentette, hogy elvileg nem barátja a numerus claususnak. Nem tekinti ezt az intézményt normális természetűnek ez időszerűit azonban megszüntetésével nem foglalkozik. A B. listák ugyanis egymást érik az állam, a városok, a közüzemek és a magánvállalkozások csoportosan bocsátják el alkalmazottaikat. Úv körülmények között újabb kinevezésekről sem lehet szó. A főiskolákat végzett ifjak, a tanárok kivételével, szabad pályára kénytelenek lépni, ahol pedig szintén óriási a zsúfoltság, mert az elszakított országrészekről ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek és mérnökök nagyszámmal özönlöttek vissza maradék Magyarországra. — Korlátlan számban nevelni ily körüli mények között egyetemet végzett ifjusá- i got, amelyről cicive tudjuk, hogy elhelyez- kedni, illetőleg kereseti foglalkozásoz jutni s nem fog, ellkiismeretlenség lenne. Csak ér- leinti proletáriust tenyésztenénk, amely adandó alkalommal az ország szociális békéjét is megbonthatná. — Ha majd a szanálás teljesen be lesz fejezve, ha majd újból szó lehet kinevezésekről és alkalmazásokról, a közgazdasági viszonyok javultával a magán- munkaadók helyzete és fizetőképessége is javulni fog, akkor foglalkozunk majd a reform gondolatával. Mint értesülünk, a kultuszminiszter a költségvetés részletes vitáján részt vesz és a kultusztárca költségvetésének tárgyalásánál reflektál a numerus klauzus eltörlése érdekében történt felszólalásokra. Az őszi vetések közül a korán elvetéltek egyenletesen kikeltek, de a száraz, hótakaró nélküli időjárás miatt nem tudtak még kellően elbokrosodni. A későn vetett búzák egy része csiráján van, egy része pedig még keletien. Ez utóbbiak, ha kellő nedvességet kapnak, jót kikelhetnek. A beérkezett jelentésekből megállapítható tehát, hogy az ebben az évszakban szokásos csapadékkal szemben eddig jelentkezett kisebb nedvességgel kapcsolatban a terméskilátásokat illetőleg támasztól túlzott aggályok még meg nem okultak, mert ha a még hiányzó nedvesség akár eső, akár hő alakjában (az utóbbi kívánatosabb lenne) hamarosan megérkezik, a jelenlegi helyzet megfelelően kiegyensúlyozódnék. Ugyanis csak a csapadékhiány pótlásáról van szó, mert hosszantartó erős fagyok ez ideig nem lévén, nagyobb mérvű fagykárok még nincsenek. .A szárazság alatt elszaporodott mezei egerek, továbbá a varjak által okozott károk a fagykároknál már számottevőbbeknek látszanak, bár ezek sem tekinthetők véglegeseknek. Mert a károk mérve tulajdonképpen csak a vegetáció megindulta után állapítható meg pontosan. Az egerek és varjak által együttesen megtámadott vetéseket országos átlagban az összbúzavetés 10,8 százalékára, a rozsnál az összes rozsvetés 9,3 százalékára becsülik a gazdasági felügyelőségek. Minthogy azonban az egerek által okozott károk nagy része csupán a levélzet lerágásából áll, a növény szike pedig érintetlen, kedvező időjárás esetén a károsodás még ennél is jóval kevesebbb lesz. A beérkezett jelentések szerint legtöbbetszenvedtek az egerektől Veszprém, Heves, Zemplén, Zala, Abaúj-Torna, Borsod-Gömör, Hont, Nógrád, Csongrádés Szatmár, Bereg-Ugocsa vármegyék búzavetései. Lényeges egérkárok mutatkoznak meg különösen a lucernásokban, míg a rozsvetések aránylag kisebb a kár. Az egyéb kártevők közül megemlítendők még a gabonafutrinka ,a drótféreg, hesszeni légy és a csikoshátu búzalégy, melyek azonban csak szórványosan fordulnak elő s nagyobb károkat nem okoznak. A vetésekben eddig az időjárás nem okozott nagyobb mérvű károkat. Az idején jövő csapadék még mindent helyrehozhat. — A vetésterület körülbelül egyenlő a tavalyival. — A mezei egerek és a varjak a gabonavetések tíz százalékát fenyegetik. « — Saját tudósítónktól. — A m. kir. földmivelésügyi minisztérium ] ma adta ki idei első vetésjelentését, amely a következőket mondja: A szokatlan téli időjárás szükségessé tette, hogy az eddigi gyakorlattól eltérőleg a vetések állásáról és a mezőgazdaság álkmcsáról a mostaniévszakban is hivatalos tájékoztatás nyílttássely. Ez a tájékoztatás annál is inkább kívánatossá vált, mert a rendellenes időjárás hatása alatt a legkülönfélébb hírek keltek szárnyra és mivel sem megokolt aggályok támasztottak az ez évi termést illetőleg. A beérkezett adatok szerint a múlt évi november hó közepétől 1925 január 26-áig eltelt tíz hét alatt az időjárás általában mérsékelten hideg és szokatlanul száraz volt. Csapadéka tiz hét alatt igen kevés volt. November 16-án jött meg az első hó, mely menyiségre nézve minimális volt s csakhamar el is olvad. November 21-én a Dunáidól, 25-án az ország többi részében volt kevés, de országos eső, majd december 2-án és 9-én kisterjedelmű, csekély menynyiségű eső. December 9-től 28-ig teljes szárazság uralkodott. December utolsó és január első napjaiban az ország keleti és nyugati szélein járt ismét csekély esőzés. Majd január 6-án Baranya, Somogy és Zala vármegyék egyes részein volt nagyobb mennyiségű eső. Azóta ezen jelentés szerkesztésének időpontjáig ismét teljesen száraz az időjárás s a földeknek csak annyi nedvesség jutott, amennyi a gyakori és süni ködökből, valamint az ugyancsak gyakori és bőséges zúzmarákból csapódott le. Az őszi szántási és vetési munkálatokat sok helyen még a fagy beállta előtt befejezték. Egyes kötöttebb talajú helyeken az őszi szárazság folytán a nagyon rögös szántásba való vetést halogatták ugyan a gazdák, a téli enyhe idő alatt azonban ezeket is elvégezték. .A lovászi vetések alá szükséges szántásokat mindenütt befejezték, beleszámítva a fsihordott trágya alá szántást , mert az enyhe nappalok a szántási munkák zavartalan folytatását lehetővé tették. Az őszi vetések területe országos összegben körülbelül megegyezik a múlt évivel, bár vármegyénkül kisebb-nagyobb eltolódások mutatkoznak, így vetésterület-növekedést jelentettek Esztergom, Komárom, Ilont, Nógrád, Baranya, Heves, Pest, Abaújtorna, Borsod Gömör és Békés vármegyékből. Ellenben területcsökkenést jelentettek: Fejér, Veszprém, Zala, Csongrád, Ihor-Nagykun-Szolnok, Bihar, Szabolcs, Ing, Szatmár, Bereg és Luecsa vármegyékből. Luther kancellár beszéde jó hatást tett Párisban. Paris, jan. 31. p .4 Petit Párisiért a német kancellár tegnapi beszédéről a következőket írja: Luther kancellárnak az az érvelése, amelyben Slerriot miniszterelnök válaszol, leleplezni igyekszik Németország szembeszáll a szerződéssel és nyilván a tárgyalások lehetősét keresi. Az Echo de Paris ezeket írja: Luther mérsékelt és okos beszéde nagy ügyességgel igyekezett biztosítani a megbeszélések további folytatását.