8 Órai Ujság, 1925. március (11. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

2 megakadályozni. Ezért megmaradt az úgy­nevezett többségi szociáldemokraták élén, akik azt a hitet vallották, hogy a Német­országra rákényszerített háborút teljes erő­vel és addig kell­ folytatni, amíg a biroda­lom számára a tisztességes béke feltételei adódnak. Már a háborút vége fele a császári kor­mányok és m­­ég a Vilmos császár is több ízben bevonták Éternét a legbizalmasabb, sorsdöntő tanácskozásokba és Ebert már­akkor tanúidőt adta államférfiul nagysá­gának, amelyben nem csalatkoztak azok sem, akik a díszes köztársasági elnöki székre elsőnek éppen Ebeidet választottá. Rövid ide­g az elhunyt egyébként a csv­szári kormánynak is tagja volt, amennyi­­ben Miksa bádeni herceg kormányában tárcanélkü­li miniszter volt. Hlogy meny­nyire föléje helyezte a haza érdekeit, még atyai érzelmeinek is azt bizonyít­ja a há­ború során hmusitolt egyik igen hazafias eljárása. Ebednek két fa volt, akik közül az egyik már a háború elején hősi halált halt. Stein hadügyminiszter akkor a ki­váló tekintélynek örvendő Éternnek a magi­ elhatározását­ól azt az ajánlatot tette, hogy másik fiát felmenti a front­­szolgálat alól. Eltért a hadügyminiszternek ezt az ajánlatát köszönettel, de határozot­tan visszautasította azzal a kijelentéssel, h­ogy a ház védelme érdekében mindent, még a lepdrogaldiat i­s oda kell adnunk Az összeálláskor a birodalom ügyeit ve­zető „nepnosbizotti" • állást vállalt Étert, tölfi -■Éjén pedig a birodalmi elnöki székre került. Ebben az állásban bontako­zott ki azután egész, államférfias egyéni­sége. Még lege­késérő l, te­bb ellenségei, előbb az ismeretes spiritaou lázadásban is résztvett kommunisták, majd a kisebb­­nagyobb erőt kapó nacionalisták is kény­telenek voltak leismerni, hogy Kb­ert a bi­rodalmi elnöki pozícióban a tag­ hívekben megőrzi az éhunlét kötelező páriátimtsij­­got és teljes elfogulni­ iamágót még legsajá­­♦abb személyes párthiveivel szemben is. Szigornál, alkalmazkodott a weimári nem­­zt­egyűlésen hozott köztársasági alkotmány rendelke­zv­­­eihez és minden egyéni értékelés mellőz óvá vet méltányolta a birodalom pol­gárainak a választásokon megnyilvánult akaratai. A birodalmi kormány élés* álló kanóc! !á reá mindenkor azt a személyiség!. 1 e nevezte ki, akit a politikai­ pártok több­sége javaslatba hozott, minden törekvése és gondolata a mélyen sújtott német nép és birodalom felemelése és a világ tiszte­leténél.. megszerzése volt. A 'cmn csoda, hot­!­ a hatvan millió lelket számláló birodalomban, különösen az utóbbi időben akadtak főképpen politikai pártérdekektől elnökít­ott emberek, akik Ebert elnöki tekintélyét kikezdték. A né­met kommunisták, akik benne, celláik el­érésének egyik leghatalmasabb­­láttát lát­ták. E­­bert intencióinak nemességétől le­nyűgözve, már-m­ár beszüntetni látszottak támadásaik özönét, ahelyett annál nagyobb vehemenciával megindult a szélső­jobb­oldali h­ataid­­­és­éről, egy mérgezett nyi­lakkal folytatott harc, amely nem annyira az elnök tekintélyét, mint inkább egészsé­gét kezdte ki. Még emlékezetes az a­­jelentéktelen vi­déki fajvédő lapocska részéről indított személyes hajsza Ebert ellen, aki kényte­len volt a magdeburgi bíróságnál elégtételt keresni meghurcoltatásáért. Az elnök felé a hazaárulás vádját szóló lapszerkesztőt elítélték ugyan, de olyan indokolás mel­lett, amely bántó volt Ebert személyére és ebből a jobb- és baloldali sajtó között olyan éles háborúság kerekedett, hogy hul­­­lámai felcsaptak az államfő székéig is. A 1. állam megkárosításával milliárdos vagyonokat szerzett Harmat fivérek botró­­s nyáriak kipattanásakor kiderült, hogy Biberl­e elnöki irodájában az egyik tisztviselő­­ ajánlólevelet adott az egyik Harmatnak. Az­­ elnök ellenségeinek kapóra jött a botrány­­­­nak ez a részlete és noha minden hitvitást­s tényező igazolta, hogy Ebért nem tudha­­­­tott alantasa ajánlásáról, a nacionalisták­­ mégis Ebért távozását követelték, mert sze­­r­­i­tük belekeveredett a bíróságokat foglal - 1 szaztató botrányos ügybe. Ezek a támadások, bármennyire is hozzá-­­­­érhetetlennek és minden erkölcsi Anegréve­­s Ivejéstől távol állónak is tartotta a német­­ közvélemény Ébert Frigyest, —­ aláásták a hatalmas termetű és erős fizikumú ember egészségét. Már régebben epekőbántalmakban szen­vedett és ezekhez járult néhány nappal ez­előtt vakbélgyuladás, amely olyan hirtelen tépett fel, hogy fíker titkos tanácsos, a leg­kiválóbb német­­sebészta­nárnak még éjjel műtétet kellett végrehajtania az elnökön. A műtét során az orvosok megdöbbenéssel állapították meg, hogy a betegnek gennyes hashárty­agynia­dása is van és ezért mind­­járt rendkívül aggasztónak tartották Ebert állapotát. Már tegnapelőtt este azt jelen­tették Berlinből, hogy minden órában szá­molni kell a katasztrófával. Éjjel azután állapota váratlanul javult és e javulás teg­nap egész napon át tartott.­­ Mi éjjel ismét rosszabbodás állott be, reggel pedig az orvosok már megállapitot­­t­­át­, hogy a katasztrófa minden percben­­ be­köve­t­kez­heti­k. A nagybeteg ma reggel elszenderült és anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, délelőtt egyed 11 órakor meg­halt. írta : tr­ i. Hegedűs Sándor. A kertemben sártam, az én szomorú ker­­témben, amely másmilyen, mint a gyü­mölcsöt termő virágos kertek, ebben nem az öröm két ételre a cik virága révén, ebben szomorú növények hirdetik a fájdalom emlékét, ebben bánatosan hajol le a fűz és magánosan áll a lu­ja, a komoran sorakozó fenyők között, hogy lassan, bólogatva, a folyondárra ás az örökzöldre, az elmúlást hirdesse. A kelet világában külön neve van ennek a kertnek, „Gyászfenyves" néven ismerik. Olyan kert e­z, amelynek ültetvé­nyei nem a kikelt t­érkéz tévéi szaporodnak, hanem az elmúlás pillanatában, ha va­lakinek eltávozik a földi életből valaki olyan barátja, rokona vagy ismerőse, aki­ben a­ retet révén neki egy kis telke része élt, akkor fölkeresi az ember ezt a gyár­tósí nvost, ezt a szomorú kerte­t és az elhalt emlékére ültet ott egy fenyőt vagy egy smaragdszinű tuját, vagy egy az­ örökkévalóságot hirdető borostyánt s aztán az igy ételben zökkenő fa, míg ne, fejlődik és öl, hirdeti az elhunyt emlékét. A kertemben jártam, a gyász fenyvesben voltam és ültettem egy ezüstlevelü selymes fenyőt, mert elhalt valakim, akinek a lelke közel járt­a : ''--ikent be, s néha egy két su­garú melegséget sugárzott felém. Kis gye­z­­fenyves-erőben it­ ültem a fenyő mellé és elgondolkoztam arról, akinek emlékére ezt most ültettem. Finom volt, kedves és okos, husz év fölött alig volt pár éve még s máris eljött érte a c­ salátk­ezű halál. Az orvvadász, m­ég miabbul még nem terített közülünk senkit sem le, mint ezt a kedves ki­­lényt, akit most közülünk magával ,ra­­gadott. ' — 11” ——.■ il il.ll ■■■■ ■■ II I JM | III Fia lal volt, szép volt, szerette az élet­, mosolyogva ment az­ élettel szembe és ka­cagott rá és ígéreteket szórt felé és ő élte az ő kis életét, boldogan­ táncolt, de a tánc mögött már ott leselkedett az öreges szemű nyilas, aki mindnyájunkat letölti. Táncolt és reggel felé egy tréfáért kiment a nádas­­ felé, hogy a többiekkel ő is lássa, amint­­ a hajnal­pírban érkező rétek szállonganak | és buzgó vadkacsait táncosai sorra agya­­­­lékra szedik. I­gy kis mulatság volt, egy­­ kis öröm, egy kis fiatal lendülő* s ez elég ! volt, a halál elcsípte őt! Először csak egy­­ kis szúrást érzett, a hátán hideg futott át,­­ minim egy ismeretlen kezű lény nyúlt | volna hozzá, aztán köhögni kezdett, aztán s jöttek a lázak, újra a lázak és napok m­úl- t­tak. Ivetek teltek, hónapok húzódtak s a láz játszott kis szervezetén, mint a vihar­­­­szél, mely átdug az áso­ hárfán. Szeme­­ fénylért, mintha fáklyák égtek volna benne,­­ de ezek már túlvilág rőzsetű­zei voltak, ame­­­­lyek a halálos kór nyomán kigyn­ak sze­métem. S ő ott feküdt kis Agyán s nézett maga elé és látta; fogyó szervezetével mind­jobban érezte, hogy valaki a távolból jön, jön felé és az­­ha egyszer közelébe ér, meg­­­fogja a kezét és viszi, viszi magával, ellent­­■ mondást nem tűrve kérlelhettenül. Titok­­­­ban, hogy szeretettel ne tudják, készült erre­­ az útra, megkérte látogatóit arra, hogy­­ imádkozzanak é­rte azért, hogy ha már­­ el kid­ menni ebből a világból, abba a má­sikba, akkor legalább fájdalom nélkül me­hessen el. Mint egy pehely, mint egy árnyék, mint­­ egy kis ,fehér virág, olyan gyönge, olyan erőtlen volt már a vége felé. Csali a szeme fénylett, a szeme élt még, az volt még benn az életben. S egy reggel azt is lecsukta aztán s egykér sorvai után követte néma­­ parancsolóját, elment , mi nem tétjük többé. A Jllondi kutya hiába futja be a la­kást, nem találja többé. Testvéreinek gon­dos szeretettel nem szerez már meglepeté­seket, az öröm tüzet nem gyújtja már föl sem szülei szeméten, sem azok szemében, akik szerették őt. Egy elment, mint ahogy a finom pehely eloszlik a légben vagy ahogy a gyönge Virág lehull, eltűnik, tova­­száll. Nekünk nem maradi más, csak az emlék és az emlékezés a gyászfenyves ré­vén. A gyászfenyves, az én gyászfenyve­sem, mely gazdagabb lett az. Ő révén egy finom, hamvas fenyőfával, amely mellett ha megállok, ott látom magam előtt, látom küzdelmét a halállal, látom elmúlását s lá­tom, amint fiatal leventék vállaikra veszik koporsóját, elől fátyol boritja a Szirmayak grófi címerét, mögötte könny áztatja min­denkinek szemét. Szomorú menet, az örök törvény parancsának a teljesítése, törvény, mely alól nincs fölmentés, törvény, amelyet a holtak hirdetnek nekünk, mikor nyugvó­­helyeikről azt olvassuk le. ..Váltunk mint ti­ lesztek, mint mi!“ És most, kis fenyőm mellett állva, hadd gondoljak vissza a kedves Ma­ni grófnőre s hadd mondjam meg neki, hogy nem lett volna szabad elmennie, addig, míg el nem­ táncoljuk együtt a kállai kettőst; „a kállai kettőst" ez vált búcsúszóvá hozzám, mikor m­ár csak alig pislogott az étel fáradt kis testében. De ő elment egy szomorú táncra, amelyre élet senki nem vitet magával, mert annak a lépései, annak a fordulatai túl vannak a mi földi létünk határain. Egy elmúló bérből mi marad vissza? Az az értek, amely benne élt a földi salak között. Férfinál a szellem ereje, alkotása. A nőnél, egy finom, kis leánynál: a bája, a léleknek ez a finom napsugara, amely aztán bevonul, belopódzik a többi ember lelkébe és játszadozik az emlékezet révén, az élet folyamán. S e ezek a kedves emlékek azok, amelyek az élet szürkeségében fent lebegtetik az ember lelkét, egyensúlyozzák az­ élet küzdelmeiben, fölemelik a fejét ,a nehéz órákban, mert ezek olyanok, mint a­ szürke égboltból előtörő napsugarak, ame­lyek felvillanyozzák s örömre keltik az embert. Napsugár az ember öröme! Egy kedves létek épp ilyen napsugár és hó egy ilyen létek kialszik, akkor az ember érzi, hogy elvesztett egy napsugarat, szegényebb lett egy napsugárral, amely az ember lelkében játszadozott. Pedig nem sok egyéniség ké­pes, legyen férfi vagy nő, olyan jóleső ér­zést váltani ki az­ emberek belsejéből, hogy azok 77. ő révén a napsugárra gondoljanak. Nagyon kevés lény jár az életben, akinek olyan tiszta lelke, meleg szíve, nemes hen­­se­je legyen, hogy mikor mellette vagyunk, az ő egyénisége révén a napsugárra gon­doljunk. Pedig ő ilyen volt, egy színtiszta napsugár, mindenkinek melegséget su­gárzó, csak örömet, csak jót, csak bájt, csak derűt jelentő kis egyéniség, akit most, hogy elment, most mindenki keres, hogy hova lett. A csillagászok lehetnek így, mi­kor egy-egy csillag, melynek fényét ők is­merték, helyét tudták, egyszerre csak eltű­nik, megsemmisül, — kiment a világból, a csillagvilágból, igy mosd ki kis Mani grófnő a mi világunkból! A gyászmisén, a templom hűvös hajójá­ban, mikor imára hajtottam fejemet, zenét ha­llottam, halk zenét, mintha láthatatlan hangszereken angyalok és szeráfok muzsi­káltak volna, abban a bűvös környezetben, ahol minden tisztult alakban él már, olyan tisztult alakban amelyről nekünk, földön járó embereknek foga­lmunk sem lehet.­­ Zenét hallottam, a zene szólt, csoda meló­diák hangzottak és mintha az oltár körül egy fehér fátyolfelhő húzódott volna, egy. CfeJL^Si ^asaínap, 1925. márcítfs T. Dívatállasóan kérik a Kultuszminiszter!­62 a­ testnevelés! javaslat visszavonására. A Hiú­z miatt majdnem itthon maradtak a párisi olympiászra k­iildott ígrvitfák,­­­iposífcurak rámáink, hogy módosítani fogjákt a törvényjavaslatot. — Saját tudósítónktól, — Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter testnevelési törvényjavaslatát tárgyalták tegnap este az MLSz­ országos tanácsülésé­ren. A hangulat mindvégig izzó volt és en­nek lehet tulajdonítani, hogy a tárgyalás elején inkább a szenvedélyes kitörések ve­­zérkedtek, a tanácsülés végén azonban a komoly és tárgyilagos érvekre is sor került.­­ A felszólalók általában megegyeztek abban,­­ hogy közvetlen érintkezés útján kell a mi­niszter figyelmét a testnevelési törvény­­javaslat hiányosságaira felhívni és remé­lik, hogy a javaslat nem kerül eredeti for­májában életbeléptetésre. Az éjjeli órákig tartó tanácskozás végső eredményeként a tanács elhatározta, hogy az elnökség á­ll a társasszövetsé­­gekhez egységes állásfoglalás céljából. A miniszterhez küldöttség megy, a nözésgerüléti egyes tagjait pedig fel­kérik, ha a törvényjavaslat ellen foglaljanak állást. A nemzetgyűlés tagjai közül Gschwindt Ernőt, Rassay Károlyt, Sándor Pált, Harczy Istvánt és Grieger Miklóst kérik fel, hogy a fut­ballsport érdekében a miniszternél in­terveniáljanak. Szó esik­ az MI­Sz. tanácsülésén arról is, hogy ha az új javaslat törvényerőre emel­kedik, akkor lemondják az összes Bu­da­­pestre tervezett válogatott mérkőzéseket és a legközelebb esedékes Svájc elleni meccsét Bécsben fogják lebonyolítani, mert az MLSz­ számítása szerint még Hóti milliós bevétel mellett is ráfizetnének erre a­­viadalra. A nagy port fölvert új testnevelési tör­vényjavaslatról alkalmunk volt beszélni fu­tballsportunk egyik régi, kipróbált vezér­alakjával, aki különböző sportpolitikai okokból a párisi kudarc óta nem szerepel a fórumon és aki a követezőket mondotta. .. A testnevelési törvényjavaslatot a kultuszminiszter a Magyar Olimpiai Bizott­­ság és az Országos Testnevelési Tanács akeiójára nyú­­­totat be. Az olimpiai bizott­ságban ugyanis még ma sem tudták el­felejteni azt, hogy amikor a párisi olim­­piászra szóló kiküldetésről volt szó, akkor a dúsgazdag MLSz külön utakon járt és emiatt majdnem itthon maradtak tőr­­vivóink, akik pedig tudvalévően a francia fővárosban a legbecsületesebben harcoltak a magyar színek diadaláért. •­ Az Országos Testnevelési Tanácsot pedig az vezéreli sportpolitikájában, hogy a kisebb jövedelmű sportok is részesedje­nek a tipikus tömegsportok nagy bevéte­leiből. A kisebb és így tisztán amatőr sporttestületek kiadásai azonban olyan horribilisak, hogy a Testnevelési Tanács az eddig rendelkezésre állott testnevelési adóból ezeket a költségeket m­ár nem­ tudja fedezni és ezért újabb jövedelmi for­rásokhoz kell folyamodni, hogy a test­nevelés fontosságát a köztudatba bele­ülhessék és ezzel a nemzet erejét megnö­veljék. Az új testnevelési adó eszméjét nem tartom veszélyesnek, de mérséklést ajánlanék, mert a progresszió elve a ma­gasabb fokozatokban nem szerencsés. Így példának okáért csak közel egy milliárdos bevétel­lel­ lett számíthatna az MLSz valamelyes haszonra egy válogatott mérkőzés al­kalmával. Egymilliárdos bevételre pedig a mai gaz­­dasági viszonyok mellett az­ MLSz egyál­­­talán nem számíthat még akkor sem, ha a legkiválóbb angol professzionisták jelen­nének is meg Budapesten, mert a( sport­szerető közönség legnagyobb része nem bírja a magas helyárakat és a tömegek az­ állóhelyeken helyezkednek el.­­ Remélem, hogy hivatalos helyen az MLSz által produkált elszámolásokat ala­posan szemügyre veszik és ennek alapján módosítani fogják a törvényjavaslatot annál is inkább, mert az MLSz jövedelme nem üzleti ha­szon, az nemes sportcélokat szolgál. Sok esetben segített már az MLSz olyan egyesületeken és szövetségeken, amely- sőt az Országos Testnevelési Tanács nem iu­dott támogatni. Egy közismert politikusnak, aki kiváló sportférfiú is, a következőkben informált bennünket: 1­. A kultuszminisztert a testnevelési­ törvény kiegészítésében a legnemesebb célok vezérelik. Nagyon jól tud­ja, hogy egyetemes magyar sport a magyar erőnek számos fényes jelét adta különösen kül­földön, ahol a magyar­ sportférfiak még diplomáciai sikereket is értek el A ma ifjúságát testében azért kell megerősíteni, hogy szellemi élete is tiszta és erkölcsös legyen, mert csak így lehetnek az ifjakból a ha­zának olyan jó polgárai, akik a része.R kis órákban teljes fizikai és lelki felkészült­­séggel tudnak a porondra lépni. Nem kell félni az új testnevelési törvényjavaslattól. Lehet, hogy kisebb módosításokkal, de még ezen a héten törvényerőre fog emelkedni Hogy ezután a való életnek mennyiben fog m­egfelelni, azt már a legközelebbi jövő­ fogja megmutatni. Ha a vezető fórumok azt látják, hogy itt-ott kiegészítésre szorul a testnevelési törvény, a miniszter nem fog elzárkózni attól, hogy újabb javaslat­tal éppen a magyar sport érdekében a leg­magasabb célokat legalább is megközelítse. Komoly sportkörökben már elmúlt a­­nagy izgalom, mert mindenütt remélik azt, hogy a nemzetgyűlésen komoly és tárgyi­lagos felszólalások nyomán a testnevelési törvényjavaslaton olyan módos­ít­ásokat fognak eszközölni, amelyeket a cél érdeké­ben szükségesnek tartanak. Gerhardt Lajos. A nagyságos asszonyt már láttam valahol? Szalai Jenő fö­szletében, VII. Kertész u. 35. ah­ol azt a csodaszép p­aplant vásárolta.

Next