8 Órai Ujság, 1925. március (11. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-20 / 65. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona Egy számára kedd kivételével 2006 n, kedden 3000 . Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk. Ara Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona, ma kompfrattana. Budapest, 1925 március 20 Péntek, XI. évfolyam, 65, BMaa«B2s4._222SJ2Sl£ÍS12-221———Jgg^^k __péntek, XI. évfolyam, 65. sz. ^^ 1925 MAR 19^\ ct«esia Felelős szerkesztő: Dr. NADÁNYI EMIL SZERKESZTŐSÉG: VIIL, RÖKK SZILÁRD UTCA 4. SZÁM Telefon: József 105-00, J. 105—01, J. 105-02. KIADÓHIVATAL: VIII KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM Telefon: József 43, J. 53, J. 63, József 23—84. Választójog és interzitás Nem szólhatunk ellene, hogy napirendre tűzték a választójog kérdését, de az egészen bizonyos, hogy politikai harcnak, mely e pillanatban a választójogi bizottság szűkebb keretei között dúl, nincsen visszhangja az országban. A választójog dolga ma, amikor mindenkinek ezer gondja baja van, tizedrangú kérdés ama problémák mellett, melyek közvetlenül érdeklik az embereket. Meri-e állítani valaki, hogy utcán, villamoson, vasúti fülkében, vagy bármilyen helyen, ahol azokat a témákat szokták megvitatni, melyek az érdeklődés középpontjában állanak, a választójogi javaslat eshetőségeiről diskurálnak? Szó sincs róla! Ez a kérdés a hivatásos politikusokon kivül senkinek sem ügye. "Senki sem érzi, hogy a választójog dolgának rendezése közelebb vinne súlyos napi problémáink megoldásához s ennek következtében természetes is, hogy ez a kérdés nem foglalkoztatja a közérdeklődést. Ez a részvétlenség arra az időre emlékeztet bennünket, amikor az úgynevezett hősök választójogát eszelték ki. A hősöknek legkisebb gondjuk is nagyobb volt a választójognál, de a jelszó kellett — a politikusoknak. Ma ugyanez a helyzet. A tömegeknek egészen más szükségleteik és kívánalmaik vannak, mint a választójog. De ha már napirendre tűzték, joggal kérdhetjük: társadalmi, gazdasági, nemzeti problémáinkat közelebb vinné-e a megoldáshoz az általános titkos választói jog? A háború, a forradalmak és ellenforradalom előtt a szilárdan és biztosan alapozott országban joggal lehetett arról beszélni, hogy iskolázatlan tömeget is fokozatosan bevonjanak az állami élet irányításába. A társadalmilag, gazdaságilag és politikailag erős Magyarországra ez nem lehetett veszedelmes. De ma?! Várjon a Friedrichféle általános és titkos választójog alapján összeült két nemzetgyűlés igazolta-e azokat a várakozásokat, melyeket az általános titkoshoz fűztek? őszintén, jóhiszeműen, tárgyilagosan mondhatunk-e mást, mint azt, hogy ez a két nemzetgyűlés csak azokat igazolta, akik késhegyig harcoltak az általános titkos választói jog ellen?! És akik a demokráciának ettől a nálunk teljesen csődöt mondott formájától várják az integer Magyarországot, vagy legalább is ezt hirdetik, ne felejtsék el, hogy Károlyi Mihály, az emigránsok, sőt a kisántánt is ugyanezt akarja elhitetni. A kisántánt is ezt a csődbe került demokráciát ajánlja nekünk barátsága zálogául, nagyon jól tudván, hogy a magyar intelligencia vezető szerepének letörése biztosíthat csak számára politikai megszilárdulást. Mi azonban veszélyeztetett helyzetünkben nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy iskolázniban tömegekre bízzuk a nemzet irányítását! A pluralitás és a lajstromos szavazás összekapcsolását indítványozza Huszár Károly. Nem fogadja el Gömbös javaslatát a bevándoroltás jogának korlátozásáról. Ernszt Sándor példákkal bizonyítja, hogy a szélsőradikális választójog nem véd a forradalmait ellen. A választójogi bizottság mai ülése. — Saját tudósítónktól. — A választójogi bizottság mai ülését ki 12 óra után nyitotta meg Platthy György helyettes elnök. Bejelentette, hogy Huszár Károly, aki nem tagja a bizottságnak, egy határozati javaslatot nyújtott be, amely a következőképpen szól: „Utasíttatik a kormány, hogy terjesszen elő a választójogi javaslathoz oly irányú módosítást, hogy a kerületenként megejtendő választásokon felül a mandátumok 20 százaléka az országos lajstromok alapján titkas s zavarással töltessék be." E célból minden szavazónak két szavazati jogot biztosítson a törvény s az egyikkel kerületében többségi alapon, a másikkal országos lajstrom alapján az arányos és titkos képviselet alapján történjék a szavazás. Az országos lajstrom alapján való szavazást az általános képviselő választással egyidejűleg kell megtartani kerületenként. Az országos lajstromokat az illető pártvezetőségek ajánlhatják. Aki az egyik országos lajstromon szerepel, másra fel nem vehető, de az egyéni kerületekben jelölhető. A rendszer megvalósítása érdekében a törpe kerületek összevonandók, illetve megfelelően kikerekítendők.” Ezután Huszár Károly a bizottság engedélyével megindokolja javaslatát. Kifejti, hogy mindazok, akik a politikai életben működnek, azt tapasztalják, hogy az egész magyar politika tengelye a választójogi reform. Az egész magyar közélet másképen alakulhatott volna, ha 1867. óta fokozatosan haladt volna a jogkiterjesztés. A háború és a forradalmak következményének tekinthető az, hogy Magyarországon immár nagyjában és egészében az általános egyenlő választójog alapján áll az egész államrendszer. Kísérletek történnek ugyan balról abban az irányban, hogy a kereteket minél jobban kitágítsák, jobbról viszont a kereteket szűkíteni szeretnék abban a hitben, hogy ez konzervatív érdekeknek megfelel. Az általános, egyenlő, titkos és nőkre is kiterjedő választójognak a híve, bár be kell vallania, hogy az ő lelkében is él az a féltő, gond, hogy a mostani viharos időkben bizonyos korrektívumokat kell keresni abból a célból, hogy a magyar és a nemzeti érdekek ne veszélyeztessenek esetleg túlmenő intézkedések révén. Nézete szerint a demokratikus választójognak tagadhatatlanul meg van az a veszélye, különösen a mai időkben, hogy a választójogi küzdelemben a mai helyzetben győzelemhez juthatnak olyan politikai tényezők, ame-lyekre az állam szempontjából nem lehet egészen nyugodtan építeni. Nagy baj az, hogy a magyar politikaiben nincs bizonyos stabilitás. Egyik mendszer elsöpri a másikat és közügyekhez nem értő egyének kerülnek be olyan tömegben a törvényhozásba, hogy azoknak a dolgokkal való megismertetése úgyszólván minden idejét elrabolja a nemzetnek. Választási rendszere szerint a politikai életnek bizoyos stabilitása biztosíttatnék. Érdeke az államnak, hogy olyanok kerüljenek be a törvényhozásba, akik már bizonyos politikai iskolán átmentek. A kombinált országos lajstromok mellett minden párt részéren lehetővé tétetnék, hogy legkiválóbb szakerőit juttassákk be a parlamentbe. Ahol a választójog be van vezetve, nagy veszély rejlik a választójog általánosságában : azok, akik koruknál, képzettségüknél s temperamentumuknál fogva nélkülözhetetlen emberei volnának az államnak, nem bírnak a hordóval megbirkózni. A lajstromos szavazás mellett minden párt a maga legjobb erőit juttathatná be a parlamentbe abban az arányban, hogy az a különböző pártok arányában szükséges. Ezen listának a bekapcsolása lényegesen csökkentené a pártszenvedélyeket. Az ilyen lajstromos szavazás bekapcsolásával a személyeskedés undorító formája, amely a választásokon legázolja az intelligencia legértékesebb elemeit, teljesen eltűnne. Bizonyos lassú fejlődésre kell törekedni. Csak azért nem helyezkedik ő is egész vonzóon a kombinált szavazási rendszer alapján való lajstromos szavazásra, mert óvatosan jár el. Nem akar ugrást tenni a kötélben. Kéri a miniszterelnököt, hogy ebben a kérdésben ne helyezkedjen a teljes negáció álláspontjára. Úgy látja, hogy választási rendszere nagymértékben hozzájárulna ahhoz, hogy megenyhüljön a politikai helyzet. Ellenzi Gömbös Gyulának tegnapi indítványát, amely meg akarja semmisíteni a '17 óta bevándoroltak választói jogát. A törvényhozás összetételénél arra kell törekedni, hogy megtámadhatatlan legyen sezért a választási eljárásból ki kell hagyni mindent, ami az állampolgárok szabadságát és akaratának megnyilvánulását lehetetlenné teszi. Nem olyan választási törvényt kell hozni, mely az állampolgárok bosszantására való, hanem olyant, amely könnyűvé teszi a polgároknak az államéletben való részvételt. A régi szavazókat bent kell hagyni a lajstromba és vélelmezés útján bizonyos fölmentést kell adni az olyan kaegóriáknak, akiknek értelmi fejlettsége többet jelent, mint a négy elemiről szóló bizonyítvány. Kéri, hogy minden visszaélés az öszszeírásnál, a jelöléseknél, a szavazatok leadása, összeírása terén -a legdrákóibb módon büntettessék. Másrészről inkább engedne a szavazóik számából, mert a tiszta napokon nyugvó szavazati eljárás mindennél többet ér a demokrácia szempontjából. Kéri, hogy a lajstromos szavazás a nőkre is kiterjesztessék. Ezután Ernszt Sándor szólt a javaslathoz. Foglalkozott Vázsonyi Vilmosnak tegnap Károly király utolsó működéséről tett megjegyzéseivel. Károly királyt nem lehet hibáztatni a mai körülmények között. Károly király akkor nem egy tekintetben próbálkozott mindenféle olyan dologhoz nyúlni, amelyek abszolúte nem voltak szerencsések és amelyekről a történelem, fog majd ítélkezni. Nem akarja érinteni Károly király tevékenységét, azonban megállapítja, hogy ezek olyanidők voltak, amelyekre hivatkozni a más választójog" tárgyalásánál alig lehet. Ugyanez áll arra a hivatkozásra is, amely Tisza István és Wekkerle Sándor személye körül történik. i. amit ők a választójog kérdésében a legutolsó időkben tettek, másképp cselekedtek volna ők is normálisabb időkben. Lehet, hogy az államférfiak akkor, amikor azt gondolják, hogy minden veszendőben van, megpróbálják az utolsó időben is megvédeni azt, amit megvédeni lehet. A leglényegesebb kérdés a választójog kiterjesztése. Ez különböző tényezőktől függ és ennél a pontnál megvizsgálja mi az a demokrácia és hogyan nyilvánul ez meg a külföldi államokban. Nagyon világos és természetes, hogy ő demokrata pártfeleinek nagy részével együtt szintén demokraták és őszintén óhajtják a demokrácia uralmát. Nem lehetnek sem arisztokraták, sem oligarchák, pártja nem kíván osztályuralmat és ebből is világos, hogy ők demokraták. Velük szemben állanak éppen azok, akik osztályuralmat akarnak. Ezzel az osztályuralommal szembenötelességet akarnak teljesíteni és a társadalmat fel akarják hívni, hogy viayázzon, hogy ne üljön osztályuralom a nyakára. Ismételten hangsúlyozta, hogy őszintén és szívből demokrata és tiltakozik az ellen mintha reakciós volna és hogy bármely osztálynak is kedvezne. Azonban vigyázni kell arra borzasztóan, hogy semmiképpen túl ne lőnünk a célon és hogy ne ajándékozzuk meg ezt a szerencsétlen országot egy olyan demokráciával, amely azt teljesen tönkretenné. Foglalkozik azzal a felfogással is, amely szerint az olyan államokban, amelyekben nincsen általános széleskörű választójog, a forradalom szokott kitörni. Történelmi példtákat hoz fel, amelyek szerint forradalmak, véres események voltak olyan országokban is, amelyekben általánosan nagyon kiterjedt volt a választójog. Például 1871- ben általános, titkos választójog volt Franciaországban és mégis el kellett szenvednie az országinak a rettenetes kommünt. Németországban 1919 óta a legszélesebb választójog van érvényben és mégis nagyon sok véres esemény fordult elő. Megemlíti Perzsia alkotmányos viszonyait is, ahol alkotmányos állapotok mellett megtörtént az, hogy az ellenzéki képviselőket fölakasztották a parlament falára. Ez nálunk nem fog megtörténni. Szilágyi Lajos: Köszönjük a megnyugtatást, most már nyugodók leszünk! Bethlen István, gróf miniszterelnök, Magyarországon fordítva szokott megtörténni.