8 Órai Ujság, 1925. március (11. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-20 / 65. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona Egy számára kedd kivételével 2006 n, kedden 3000 . Külföldre az előfizetés kétszeresét számít­juk. Ara Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona, ma kompfrattana. Budapest, 1925 március 20 Péntek, XI. évfolyam, 65, BMaa«B2s4._222SJ2Sl£ÍS12-221———Jgg^^k __péntek, XI. évfolyam, 65. sz. ^^ 1925 MAR 19^\ ct«esia Felelős szerkesztő: Dr. NADÁNYI EMIL SZERKESZTŐSÉG: VIIL, RÖKK SZILÁRD­ UTCA 4. SZÁM Telefon: József 105-00, J. 105—01, J. 105-02. KIADÓHIVATAL: VIII KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM Telefon: József 43, J. 53, J. 63, József 23—84. Választójog és interzitás Nem szólhatunk ellene, hogy napi­rendre tűzték a választójog kérdését, de az egészen bizonyos, hogy politikai harcnak, mely e pillanatban a választó­jogi bizottság szűkebb keretei között dúl, nincsen visszhangja az országban. A választójog dolga ma, amikor min­denkinek ezer gondja­ baja van, tized­­rangú kérdés ama problémák mellett, melyek közvetlenül érdeklik az embe­reket. Meri-e állítani valaki, hogy ut­cán, villamoson, vasúti fülkében, vagy bármilyen helyen, ahol azokat a té­mákat szokták megvitatni, melyek az érdeklődés középpontjában állanak, a választójogi javaslat eshetőségeiről dis­­kurálnak? Szó sincs róla! Ez a kérdés a hivatásos politikusokon kivül senki­nek sem ügye. "Senki sem érzi, hogy a­ választójog dolgának rendezése köze­lebb vinne súlyos napi problémáink megoldásához s ennek­­ következtében természetes is, hogy ez a kérdés nem foglalkoztatja a közérdeklődést. Ez a részvétlenség arra az időre emlékeztet­ bennünket, amikor az úgy­nevezett hősök választójogát eszelték ki. A hősöknek legkisebb gondjuk is nagyobb volt a választójognál, de a jelszó kellett — a politikusoknak. Ma ugyanez a helyzet. A tömegeknek egé­szen más szükségleteik és kívánalmaik vannak, mint a választójog. De ha már napirendre tűzték, joggal kérdhetjük: társadalmi, gazdasági, nemzeti problé­máinkat közelebb vinné-e a megoldás­hoz az általános titkos választói jog? A háború, a forradalmak és ellenfor­radalom előtt a szilárdan és biztosan alapozott országban joggal lehetett arról beszélni, hogy iskolázatlan töme­get is fokozatosan bevonjanak az ál­lami élet irányításába. A társadalmi­lag, gazdaságilag és politikailag erős Magyarországra ez nem lehetett vesze­delmes. De ma?! Várjon a Friedrich­­féle általános és titkos választójog alap­ján összeült két nemzetgyűlés iga­zolta-e azokat a várakozásokat, melye­ket az általános titkoshoz fűztek? őszintén, jóhiszeműen, tárgyilago­san mondhatunk-e mást, mint azt, hogy ez a két nemzetgyűlés csak azo­kat igazolta, akik késhegyig harcoltak az általános titkos választói jog ellen?! És akik a demokráciának ettől a ná­lunk teljesen csődöt mondott formájá­tól várják az integer Magyarországot, vagy legalább is ezt hirdetik, ne felejt­sék el, hogy Károlyi Mihály, az emig­ránsok, sőt a kisántánt is ugyanezt akarja elhitetni. A kisántánt is ezt a csődbe került demokráciát ajánlja ne­künk barátsága zálogául, nagyon jól­­ tudván, hogy a magyar intelligencia­­ vezető szerepének letörése biztosíthat csak számára politikai megszilárdu­lást. Mi azonban veszélyeztetett hely­zetünkben nem engedhetjük meg ma­gunknak azt a luxust, hogy iskolázni­ban tömegekre bízzuk a nemzet i­rá­­­nyítását! A pluralitás és a lajstromos szavazás összekapcsolását indítványozza Huszár Károly. Nem fogad­ja el Gömbös javaslatát a bevándoroltás­ jogának korlátozásáról.­­ Ernszt Sándor példákkal bizonyítja, hogy a szélsőradikális választójog nem véd a forradalmait ellen. A választójogi bizottság mai ülése. — Saját tudósítónktól. — A választójogi bizottság mai ülését ki 12 óra után nyitotta meg Platthy György he­lyettes elnök. Bejelentette, hogy Huszár Károly, aki nem tagja a bizottságnak, egy határozati javaslatot nyújtott be, amely a következőképpen szól: „Utas­íttatik a kormány, hogy terjesszen elő a választójogi javaslathoz oly irányú mó­dosítást, hogy a kerületenként megejtendő választásokon felül a mandátumok 20 száza­léka az országos lajstromok­ alapján titkas s zavarással töltessék be." E célból minden szavazónak két szavazati jogot biztosítson a törvény s az egyikkel ke­rületében többségi alapon, a másikkal országos lajstrom alapján az arányos és titkos képviselet alapján történjék a szavazás. Az országos lajstrom alapján való szava­zást az általános képviselő választással egy­idejűleg kell megtartani kerületenként. Az országos lajstromokat az illető párt­­vezetőségek ajánlhatják. Aki az egyik orszá­gos lajstromon szerepel, másra fel nem ve­hető, de az egyéni kerületekben jelölhető. A rendszer megvalósítása érdekében a törpe kerületek összevonandók, illetve megfelelően kikerekítendők.” Ezután Huszár Károly a bizottság enge­délyével megindokolja javaslatát. Kifejti, hogy mindazok, akik a politikai életben működnek, azt tapasztalják, hogy az egész magyar politika tengelye a választójogi reform. Az egész magyar közélet másképen ala­kulhatott volna, ha 1867. óta fokozatosan haladt volna a jogkiterjesztés. A háború és a forradalmak következményének te­kinthető az, hogy Magyarországon immár nagyjában és egészében az általános egyenlő választójog alapján áll az egész államrendszer. Kísérletek történnek ugyan balról abban az irányban, hogy a kereteket minél jobban kitágítsák, jobbról viszont a kereteket szűkíteni szeretnék abban a hit­ben, hogy ez konzervatív érdekeknek meg­felel. Az általános, egyenlő, titkos és nőkre is kiterjedő választójognak a híve, bár be kell vallania, hogy az ő lelkében is él az a féltő, gond, hogy a mostani viharos időkben bizonyos korr­ektívumokat kell keresni abból a célból, hogy a magyar és a nemzeti érdekek ne veszélyeztessenek esetleg túlmenő intézkedések révén. Nézete szerint a demokratikus választ­ó­­jognak tagadhatatlanul meg van az a ve­szélye, különösen a mai időkben, hogy a választójogi küzdelemben a mai helyzetben győzelemhez juthat­nak olyan politikai tényezők, ame-­­­lyekre az állam szempontjából nem lehet egészen nyugodtan építeni.­­ Nagy baj az, hogy a magyar politikai­ben nincs bizonyos stabilitás. Egyik me­ndszer elsöpri a másikat­ és közügy­ekhez­­ nem értő egy­ének kerülnek be olyan tö­megben a törvényhozásba, hogy azoknak a dolgokkal való megismertetése úgyszól­ván minden idejét elrabolja a nemzetnek. Választási rendszere szerint a politikai élet­nek bizoyos stabilitása biztosíttatnék. Ér­deke az államnak, hogy olyanok kerülje­nek be a törvényhozásba, akik már bizo­­nyos politikai iskolán átmentek. A kombi­nált országos lajstromok mellett minden párt részéren lehetővé tétetnék, hogy legki­válóbb szakerőit jutta­ssák­k be a parla­mentbe. Ahol a választójog be van vezetve, nagy veszély rejlik a választójog álta­lánosságában : azok, akik koruknál, képzettségüknél s temperamentumuk­nál fogva nélkülözhetetlen emberei volnának az államnak, nem bírnak a hordóval megbirkózni. A lajstromos szavazás mellett minden párt a maga legjobb erőit juttathatná be a parlamentbe abban az arányban, hogy az a különböző pártok arányában szükséges. Ezen listának a bekapcsolása lényegesen csökkentené a pártszenvedélyeket. Az ilyen lajstromos szavazás bekapcsolásával a sze­mélyeskedés undorító formája, amely a választásokon legázolja az intelligencia legértékesebb elemeit, teljesen eltűnne. Bi­zonyos lassú fejlődésre kell törekedni. Csak azért nem helyezkedik ő is egész vo­nz­óon a kombinált szavazási rendszer alap­ján való lajstromos szavazásra, mert óva­tosan jár el. Nem akar ugrást tenni a kö­télben. Kéri a miniszterelnököt, hogy ebben a kérdésben ne helyezkedjen a tel­­jes negáció álláspontjára. Úgy látja, hogy választási rendszere nagymértékben hozzájárulna ahhoz, hogy megenyhüljön a politikai helyzet. Ellenzi Gömbös Gyulának tegnapi indít­ványát, amely meg akarja semmisíteni a '17 óta bevándoroltak választói jogát. A törvényhozás összetételénél arra kell törekedni, hogy megtámadhatatlan legyen s­­ezért a választási eljárásból ki kell hagyni mindent, ami az állampolgárok szabadsá­gát és akaratának megnyilvánulását lehe­tetlenné teszi. Nem olyan választási tör­vényt kell hozni, mely az állampolgárok bosszantására való, hanem olyant, amely könnyűvé teszi a polgároknak az állam­­életben való részvételt. A régi szavazókat bent kell hagyni a lajstromba és vélelmezés útján bizonyos fölmentést kell adni az olyan kaegóriák­­nak­, akiknek értelmi fejlettsége többet je­lent, mint a négy elemiről szóló bizonyít­vány. Kéri, hogy minden visszaélés­ az ösz­­szeí­rásnál, a jelöléseknél, a szavazatok le­adása, összeírása terén -a legdrákóibb mó­don büntettessék. Másrészről inkább en­gedne a­ szavazóik számából, mert a tiszta n­ap­okon nyugvó szavazati eljárás min­dennél többet ér a demokrácia szempont­jából. Kéri, hogy a lajstromos szavazás a nőkre is kiterjesztessék. Ezután Ernszt Sándor szólt a javaslat­hoz. Foglalkozott Vázsonyi Vilmosnak teg­nap Károly király utolsó működéséről tett megjegyzéseivel. Károly királyt nem lehet hibáztatni a mai körülmények között. Károly király akkor nem egy tekintet­ben próbálkozott mindenféle olyan dolog­hoz nyúlni, amelyek abszolúte nem voltak szerencsések és amelyekről a történelem, fog majd ítélkezni. Nem akarja érinteni Károly király tevékenységét, azonban meg­állapítja, hogy ezek olyan­­idők voltak, amelyekre hivatkozni a más választójog" tárgyalásánál alig lehet. Ugyanez áll arra a hivatkozásra is, amely T­isza István és Wekkerle Sándor személye körül történik­­. i. amit ők a választójog kérdésében a legutolsó időkben tettek, másképp cseleked­tek volna ők is normálisabb időkben. Le­het, hogy az államférfiak akkor, amikor azt gondolják, hog­y minden veszendőben van, megpróbálják az utolsó időben is meg­védeni azt, amit megvédeni lehet. A leglényegesebb kérdés a választójog kiterjesztése. Ez különböző tényezőktől függ és ennél a pontnál megvizsgálja mi az a demokrácia és hogyan nyilvánul ez meg a külföldi államokban. Nagyon világos és természetes, hogy ő demokrata pártfeleinek nagy részével együtt szintén demokraták és őszintén óhajtják a demokrácia uralmát. Nem lehetnek sem arisztokraták, sem oligarchák, pártja nem kíván osztályural­­mat és ebből is világos, hogy ők demokra­ták. Velük szemben állanak éppen azok, akik osztályuralmat akarnak. Ezzel az osz­­tályuralomma­l szemben­ötelességet akarnak teljesíteni és a társadalmat fel akarják hívni, hogy viayázzon, hogy ne üljön osz­­tályuralom a nyakára. Ismételten hangsú­lyozta, hogy őszintén és szívből demokrata és tiltakozik az ellen mintha reakciós volna és hogy bármely osztálynak is kedvezne. Azonban vigyázni kell arra borzasztóan, hogy semmiképpen túl ne lőn­ünk a célon és hogy ne ajándékozzuk meg ezt a szerencsét­len országot egy olyan demokráciával, amely azt teljesen tönkretenné. Foglalkozik azzal a felfogással is, amely szerint az olyan államokban, amelyekben nincsen általános széleskörű választójog, a forradalom szokott kitörni. Történelmi pél­­dtákat hoz fel, amelyek szerint forradal­mak, véres események voltak olyan orszá­gokban is, amelyekben általánosan nagyon kiterjedt volt a választójog. Például 1871- ben általános, titkos választójog volt Fran­ciaországban és mégis el kellett szenvednie az országinak a rettenetes kommünt. Né­metországban 1919 óta a legszélesebb vá­lasztójog van érvényben és mégis­ nagyon sok véres esemény fordult elő. Megemlíti Perzsia alkotmányos viszo­nyait is, ahol alkotmányos­ állapotok mel­lett megtörtént az, hogy az ellenzéki kép­viselőket fölakasztották a parlament fa­lára. Ez nálunk nem fog megtörténni. Szilágyi Lajos: Köszönjük a megnyugta­tást, most már nyugodók leszünk! Bethlen István, gróf miniszterelnök, Ma­gyarországon fordítva szokott megtörténni.

Next