8 Órai Ujság, 1925. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-10 / 82. szám

*bá Ara MNitf Korona.' . au­s­­­fipP­­‘ Budapest, 1925 április 10. Pétitek, XI. évfolyam, 82. sl ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona. Egy szám ára kedd kivételével 2000 K, kedden 3000 K Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk. Ara Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona. Felelős szerkesztő: Dr. NADÁNYI EMIL SZERKESZTŐSÉG: VIII. RÖKK SZILÁRD­ UTCA 4. SZÁM Telefon: József 105-00, J. 105—01, J. 105-02. KIADÓHIVATAL: VIII. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM Telefon: József 43, J. 53, J. 63. József 23—84. A plakát­harc magva. írta Kenedy Géza. A nagyhét csöndes áhítatát a fővá­rosi utcasarkokon egymással perle­kedő, rikító és ízetlen plakát hábor­gatja. Maga ez a korai harc sem szép dolog, az pedig, ahogyan csinálják, kész csúfság. Sivár frazeológia az egész és mindennek van köze hozzá, a leg­több az ember vallásának, — csak éppen a fővárosi közigazgatás közsze­rencsétlenségének semmi. A két szélső párt, a Wolf­é és Vá­­zsonyié, tisztán vallásfelekezeti alapon áll és teljesen a politika sorába rán­gatta le megint a főváros kétségbeesett közigazgatási érdekeit. A józan logika azt mondja, hogy a májusi­ választáson mind a kettőnek csúfosan meg kellene buknia és a Ripka nevéről nevezett adminisztratív középpártnak kellene győznie, ha ... Ehhez a ha szócskához akar ez a cikk néhány komoly és elfogulatlan meg­jegyzést fűzni. A­mi fényes, de szeren­csétlen Budapestünknek nincsen igazi municipális polgársága. Amint nem képviseli ethnikailag a magyar nemze­tet, épp úgy nem alkalmas igazi auto­nóm életre sem. Még nem alkalmas, mivel nincsen összeforrva, mint pl. London, Pak­s vagy Bécs lakossága. Igazán szólva, ebben a két darabból eggyé ötvözött metropolisban igazi autonóm városi polgárság csak a ki­­magyarosodott, de megfogyott budai polgárság volna. Nem lehet róla tenni, sőt egészen logikus az, hogy ez éppen a Ripkáék táborában van. Ez a mun­kás és józan, igazán józan, de persze lazán szervezett csoport képes csak arra, hogy politikai és vallásfelekezeti érdekeiket elválassza a városi közigaz­gatás és jólét kérdéseitől. Ez, amikor a municipiumba választ, nem fújja föl magát Aesopus békája módjára euró­pai, sőt világ­szörnyeteggé. A józan ész tehát azt mondja, hogy annak kell győzni, ahol ezek és a hozzájuk ha­sonló igazi fővárosi polgárok vannak, mivel máskülönben csőddel vagy más katasztrófával végződik ez a hosszú, de annál áldatlanabb fővárosi vég­­vonaglás. Igen, csakhogy a szavazók óriási többségének nincs se municipális, se autonóm lelke. Ez jobbára új, beköl­tözött népesség (felekezeti különbség nélkül!), mely szívesen élvezi a fővá­ros nyujtotta kényelmeket s lehetőleg kibúvik az adók alól, de máskülönben a főváros neki Hekuba. Jobbára ingat­lannal sem bir. Csakis igy érthető meg, hogy egyes törzsfőnöki udvarok olykor igazán nevetséges Senki vezérlete alatt nemcsak politikát űztek itt, hanem pompás üzleteket is csináltak s igen sokan meg is gazdagodtak a fővárosi adófizetők rovására közülök, mialatt a főváros maga eladósodott és szinte szé­dítő drága bürokráciához jutott, amit azután Vázsonyi és utána Wolff a val­lásfelekezeti érdekek belevegyítésével tökéletesen elmérgesített. Fogadok rá, hogyha ma megszavaztatnák Buda­pest népét, hogy kell-e neki továbbra is az így tönkrejutott autonómia, óriási többséggel nexn-mel szavazna. Inkább vegye át az állam az egész municipiu­­mot, hiszen úgyis már régen ő fizeti! Mindez pedig a jobb érzületű polgár­ság szeme láttára és tegyük hozzá azon­nal: tunyasága mellett úgy ment végbe, hogy az egyes pártok nagyszerű vá­lasztási apparátussal, irodáikkal foly­tonosan vigyáztak szavazóikra és azo­kat „kézben" tartották. A legnagyobb művészetre ebben Vázsonyi demokrata pártja és ennek irodája vitte. Tőle szár­mazik az a jellemző bon-mot is, hogy a többséget ezzel a szavazat­pácolással lehet elérni, mint ahogyan ő el is érte. És természetesen a demokraták most, amikor a hatalom kérdése föl van vetve, hatványozottan folytatják ezt a mesés pácolási műveletet, de most már a szociáldemokraták nagyszerű pácoló intézetével meggazdagodva, miv­el ve­lük most blokkban állanak. Most tet­szik ki igazán, hogy mire való volt Vá­zsonyi és a szociáldemokraták fajtalan egy­ bandába állása? Vissza akarják szerezni maguknak a főváros fölött való abszolút uralmat, ami első lépés az ország fölött való uralom felé. És ami Wolffékat illeti, ezek az egyesült rohamot föltartóztatni képtelenek, mi­vel tehetetlenségüket már bőven bebi­zonyították s a lakosság legnagyobb része elfordult tőlük.­­ íme, tehát az egész plakát­harc lé­nyege az a kérdés: képes-e a középső polgári párt magában egyesíteni az egész igazi polgárságot, hogy megtörje a politikai gyűlöletnek ezt a végzetes rohamát, amelynek sikere, — akár­melyik szélsőség győzzön is, — még legjobb, ha csak a fővárosi autonómia bukását és elkerülhetetlen megsemmi­sítését jelenti. Akár akarja a kormány, akár nem, akkor kénytelen lesz vele. Okolicsányi László ma letagadta tegnapi beismerő Cinikusan és fölényesen viselkedik megint. — Elmondja, hogy miért segítette és miért oktatta ki szökése előtt Pödör Gyulát. — Komolyabb és lényegesebb fordulat az ügyben ma nem várható, rendőrségen még mindig erősen tartja magát az a vélemény, hogy Okolicsányi elitre tudott a rablógyilkosságról, sőt valószínűleg segédkezett a bűntény elkövetésében. — Saját tudósítónktól. — Leh­er Amália meggyilkolásának szenzá­ciós bűnügye, amely talán egyike a leg­érdekesebb gyilkossági ügyeknek, amelyek valaha is foglalkoztatták a magyar rend­őrhatóságokat, s amelyről Okolicsányi tegnapi vallomása után mindenki azt hitte, hogy végre közeledik megoldásához, mára ismét olyan fordulatot vett, amely még szövevényesebbé és rejtélyesebbé teszi ezt a bonyolult ügyet. Okolicsányi László ugyanis ma — mintha teljesen kicserél­ték volna — újból makacsul tagad és sem­mit sem akar tudni azokról a szenzációs részletekről, amelyeket tegnap az őt val­lató rendőrfogalmazónak elmondott. Okolicsányi László mára teljesen vissza­­nyer­te önuralmát és nyugodtságát. Újból megfontolva és cinikusan vála­szol a feltett kérdésekre és letagadja m­ég azt is, amit tegnap jegyzőkönyvbe mondott. A tegnapi megtört és a ke­resztkérdések súlya alatt szinte perc­ről percre jobban összeroskadó Okoli­­csányi helyett ma már ismét a fölé­nyes, hetyke gentleman ül a kérdező rendőrfogalmazóval átellenben és ren­díthetetlen nyugalommal vonja vissza eddigi beismerő vallomásait. Mint a 8 Órai Újság tegnap jelentette, Okolicsányi a délutáni kihallgatás során pontosan beszámolt többek közt arról is, hogy Pödör Gyula a gyilkosság utáni na­pon bevallotta neki tettét , a szerencsétlen leánytól elrablott ét­szerek egy részét át­adta neki, hogy őrizze meg. Okolicsányi ezeket, mint ismeretes, az Elektromos Mű­vek telepén levő irodahelyiségében író­asztalának egyik fiókjába zárta, majd ké­sőbb, — mint ezt be is vallotta — a de­tektívek megérkezésekor különböző jegy­zetekkel együtt bedobta az Elektromos Mű­vek élelmezési osztályán lévő konyha ta­­karíkótűzhelyébe. A rendőrségen Okolicsányi tegnap dél­utáni szenzációs vallomása után már ab­ban bíztak, hogy tegnap estére vagy leg­­később ma reggelre Okolicsányi teljesen meg fog törni és mindent bevall az őt ki­hallgató rendőrtisztviselőknek, amit csak a gyilkosságról egyáltalán tud. A nyomozó tsztviselőknek az volt a feltevésük, hogy Okolicsányi valószínűleg nemcsak utólag szerzett tudomást Lei­er Amália meggyilkolá­sáról, hanem Pödör és Okolicsányi A kassai rendőrségtől tegnap délután távirati értesítés érkezett Budapestre, a­melyben közlik, hogy Reitter Géza, a­ki a kassai rendőrség őrizetében van, újabb vallomásában elmondotta, hogy Marcsik, alias Pödör Gyula annak idején, mikor fel­kereste őt, hogy Okolicsányi nevében pénzt kérjen tőle, egy acélórával­ játszadozott beszélgetésük közben állandóan. Mikor Reitter megkérdezte, hogy miért játszik folyton evvel az órával, kijelentette, hogy az órát Okolicsányitól kapta, aki azt mondta neki, hogy evvel igazolhatja magát Beitter előtt, mivel ismeri az órát, amely Okolicsányi bátyjáé volt. Beitter azonban még ennek ellenére sem bízott Marcsik- Pödörben és előbb táviratilag érdeklődött Okolicsányi Lászlónál, hogy kifizetheti-e neki a kért összeget. A cseh megszállott területen nyomozó rendőrtisztviselő, Vogl József dr. rendőr­­kapitány és Angyal László dr. detektívfő­­felügyelő valószínűleg a mai nap folya­mán megérkeznek Budapestre. Vogl dr. rendőrkapitány tegnap délután telefonje­lentésben számolt be a kassai és olmützi nyomozás eredményéről a budapesti fő­kapitányságnak és elmondotta, hogy Doh­nál Lipófffal együtt felkereste mindazokat a helyeket, ahol Pödör Dohnál, vagy eset­leg Hudacsek társaságában megfordult. Vogl dr. megállapította, hogy Dohnál sem esetleg előre megbeszéltek, hoggy Lei­er­­ Amáliát meg fogják gyilkolni. Sajnos, az­ Okolicsányi megtörésébe ve­tett hit nem vált valóra, s a bűnös ember ma reggel ismét frissen és ruganyosan szállott szembe azokkal a kereszt­kérd­ések­kel, amelyekkel dr. Ecsedy László rendőr­­fogalmazó ostromolta, vallott be mindent lelkiismeretesen az őt kihallgató rendőrtisztviseőknek és több lé­nyeges adatot elhallgatott, így többek kö­zött nem közölte a rendőrséggel, hogy Pö­dör máskor is kapott pénzsegélyt Okoli­­csánytól. Mint megállapíto­tták ugyanis, Okolicsányi László Pödör Gyulának egy­ikben 57 svájci frankot is küldött, amit Pödör egy kassai bankintézetnél vál­tott be. Vogl dr. rendőrkapitány Dohnál Lipót­­tal együt járt a kassai banknál is, ahol tényleg valónak bizonyult, hogy Pödlör ott cseh koronákra váltott be 57 svájci fran­kot. A főkapitányságon természetesen erre vonatkozólag is azonnal ki­hal­lgattá­k Oko- Licsányi Lászlót, aki Ecsedy rendőrfogal­mazó kérdésére ma délelőtt elmondotta, hogy mivel Pödörnek megígérte, hogy anyagilag mindig támogatni fogja, neki azonban már nem volt nélkülözhetetlen pénze, barátaitól krét, kisebb-nagyobb pénzösszegeket kölcsön és így szedett össze 57 svájci frankot. A rendőrfogalmazó kérdést intézett Oko­­licsányihoz arról is, hogy tulajdonképpen miért volt neki olyan fontos Pödör támo­gatása, hogy még kölcsön is vett föl pénzt, csakhogy elküldhesse neki. Okolicsányi erre a következőképp válaszolt: — Kérem szépen, ha valaki hosszabb ideig együtt van valakivel a fogházban. Mai kihallgatása során Okolicsányi­ból egy árva szóval sem lehetett többet kivenni, mint amennyit már eddig is elmondott, a leg­ravaszabb keresztkérdések sem hozták zavarba, sőt letagadta még azt a vallomását is, melyet tegnap aláírásával megerősített.

Next