8 Órai Ujság, 1925. április (11. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-10 / 82. szám
*bá Ara MNitf Korona.' . ausfipP‘ Budapest, 1925 április 10. Pétitek, XI. évfolyam, 82. sl ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona. Egy szám ára kedd kivételével 2000 K, kedden 3000 K Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk. Ara Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona. Felelős szerkesztő: Dr. NADÁNYI EMIL SZERKESZTŐSÉG: VIII. RÖKK SZILÁRD UTCA 4. SZÁM Telefon: József 105-00, J. 105—01, J. 105-02. KIADÓHIVATAL: VIII. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM Telefon: József 43, J. 53, J. 63. József 23—84. A plakátharc magva. írta Kenedy Géza. A nagyhét csöndes áhítatát a fővárosi utcasarkokon egymással perlekedő, rikító és ízetlen plakát háborgatja. Maga ez a korai harc sem szép dolog, az pedig, ahogyan csinálják, kész csúfság. Sivár frazeológia az egész és mindennek van köze hozzá, a legtöbb az ember vallásának, — csak éppen a fővárosi közigazgatás közszerencsétlenségének semmi. A két szélső párt, a Wolfé és Vázsonyié, tisztán vallásfelekezeti alapon áll és teljesen a politika sorába rángatta le megint a főváros kétségbeesett közigazgatási érdekeit. A józan logika azt mondja, hogy a májusi választáson mind a kettőnek csúfosan meg kellene buknia és a Ripka nevéről nevezett adminisztratív középpártnak kellene győznie, ha ... Ehhez a ha szócskához akar ez a cikk néhány komoly és elfogulatlan megjegyzést fűzni. Ami fényes, de szerencsétlen Budapestünknek nincsen igazi municipális polgársága. Amint nem képviseli ethnikailag a magyar nemzetet, épp úgy nem alkalmas igazi autonóm életre sem. Még nem alkalmas, mivel nincsen összeforrva, mint pl. London, Paks vagy Bécs lakossága. Igazán szólva, ebben a két darabból eggyé ötvözött metropolisban igazi autonóm városi polgárság csak a kimagyarosodott, de megfogyott budai polgárság volna. Nem lehet róla tenni, sőt egészen logikus az, hogy ez éppen a Ripkáék táborában van. Ez a munkás és józan, igazán józan, de persze lazán szervezett csoport képes csak arra, hogy politikai és vallásfelekezeti érdekeiket elválassza a városi közigazgatás és jólét kérdéseitől. Ez, amikor a municipiumba választ, nem fújja föl magát Aesopus békája módjára európai, sőt világszörnyeteggé. A józan ész tehát azt mondja, hogy annak kell győzni, ahol ezek és a hozzájuk hasonló igazi fővárosi polgárok vannak, mivel máskülönben csőddel vagy más katasztrófával végződik ez a hosszú, de annál áldatlanabb fővárosi végvonaglás. Igen, csakhogy a szavazók óriási többségének nincs se municipális, se autonóm lelke. Ez jobbára új, beköltözött népesség (felekezeti különbség nélkül!), mely szívesen élvezi a főváros nyujtotta kényelmeket s lehetőleg kibúvik az adók alól, de máskülönben a főváros neki Hekuba. Jobbára ingatlannal sem bir. Csakis igy érthető meg, hogy egyes törzsfőnöki udvarok olykor igazán nevetséges Senki vezérlete alatt nemcsak politikát űztek itt, hanem pompás üzleteket is csináltak s igen sokan meg is gazdagodtak a fővárosi adófizetők rovására közülök, mialatt a főváros maga eladósodott és szinte szédítő drága bürokráciához jutott, amit azután Vázsonyi és utána Wolff a vallásfelekezeti érdekek belevegyítésével tökéletesen elmérgesített. Fogadok rá, hogyha ma megszavaztatnák Budapest népét, hogy kell-e neki továbbra is az így tönkrejutott autonómia, óriási többséggel nexn-mel szavazna. Inkább vegye át az állam az egész municipiumot, hiszen úgyis már régen ő fizeti! Mindez pedig a jobb érzületű polgárság szeme láttára és tegyük hozzá azonnal: tunyasága mellett úgy ment végbe, hogy az egyes pártok nagyszerű választási apparátussal, irodáikkal folytonosan vigyáztak szavazóikra és azokat „kézben" tartották. A legnagyobb művészetre ebben Vázsonyi demokrata pártja és ennek irodája vitte. Tőle származik az a jellemző bon-mot is, hogy a többséget ezzel a szavazatpácolással lehet elérni, mint ahogyan ő el is érte. És természetesen a demokraták most, amikor a hatalom kérdése föl van vetve, hatványozottan folytatják ezt a mesés pácolási műveletet, de most már a szociáldemokraták nagyszerű pácoló intézetével meggazdagodva, mivel velük most blokkban állanak. Most tetszik ki igazán, hogy mire való volt Vázsonyi és a szociáldemokraták fajtalan egy bandába állása? Vissza akarják szerezni maguknak a főváros fölött való abszolút uralmat, ami első lépés az ország fölött való uralom felé. És ami Wolffékat illeti, ezek az egyesült rohamot föltartóztatni képtelenek, mivel tehetetlenségüket már bőven bebizonyították s a lakosság legnagyobb része elfordult tőlük. íme, tehát az egész plakátharc lényege az a kérdés: képes-e a középső polgári párt magában egyesíteni az egész igazi polgárságot, hogy megtörje a politikai gyűlöletnek ezt a végzetes rohamát, amelynek sikere, — akármelyik szélsőség győzzön is, — még legjobb, ha csak a fővárosi autonómia bukását és elkerülhetetlen megsemmisítését jelenti. Akár akarja a kormány, akár nem, akkor kénytelen lesz vele. Okolicsányi László ma letagadta tegnapi beismerő Cinikusan és fölényesen viselkedik megint. — Elmondja, hogy miért segítette és miért oktatta ki szökése előtt Pödör Gyulát. — Komolyabb és lényegesebb fordulat az ügyben ma nem várható, rendőrségen még mindig erősen tartja magát az a vélemény, hogy Okolicsányi elitre tudott a rablógyilkosságról, sőt valószínűleg segédkezett a bűntény elkövetésében. — Saját tudósítónktól. — Leher Amália meggyilkolásának szenzációs bűnügye, amely talán egyike a legérdekesebb gyilkossági ügyeknek, amelyek valaha is foglalkoztatták a magyar rendőrhatóságokat, s amelyről Okolicsányi tegnapi vallomása után mindenki azt hitte, hogy végre közeledik megoldásához, mára ismét olyan fordulatot vett, amely még szövevényesebbé és rejtélyesebbé teszi ezt a bonyolult ügyet. Okolicsányi László ugyanis ma — mintha teljesen kicserélték volna — újból makacsul tagad és semmit sem akar tudni azokról a szenzációs részletekről, amelyeket tegnap az őt vallató rendőrfogalmazónak elmondott. Okolicsányi László mára teljesen visszanyerte önuralmát és nyugodtságát. Újból megfontolva és cinikusan válaszol a feltett kérdésekre és letagadja még azt is, amit tegnap jegyzőkönyvbe mondott. A tegnapi megtört és a keresztkérdések súlya alatt szinte percről percre jobban összeroskadó Okolicsányi helyett ma már ismét a fölényes, hetyke gentleman ül a kérdező rendőrfogalmazóval átellenben és rendíthetetlen nyugalommal vonja vissza eddigi beismerő vallomásait. Mint a 8 Órai Újság tegnap jelentette, Okolicsányi a délutáni kihallgatás során pontosan beszámolt többek közt arról is, hogy Pödör Gyula a gyilkosság utáni napon bevallotta neki tettét , a szerencsétlen leánytól elrablott étszerek egy részét átadta neki, hogy őrizze meg. Okolicsányi ezeket, mint ismeretes, az Elektromos Művek telepén levő irodahelyiségében íróasztalának egyik fiókjába zárta, majd később, — mint ezt be is vallotta — a detektívek megérkezésekor különböző jegyzetekkel együtt bedobta az Elektromos Művek élelmezési osztályán lévő konyha takaríkótűzhelyébe. A rendőrségen Okolicsányi tegnap délutáni szenzációs vallomása után már abban bíztak, hogy tegnap estére vagy legkésőbb ma reggelre Okolicsányi teljesen meg fog törni és mindent bevall az őt kihallgató rendőrtisztviselőknek, amit csak a gyilkosságról egyáltalán tud. A nyomozó tsztviselőknek az volt a feltevésük, hogy Okolicsányi valószínűleg nemcsak utólag szerzett tudomást Leier Amália meggyilkolásáról, hanem Pödör és Okolicsányi A kassai rendőrségtől tegnap délután távirati értesítés érkezett Budapestre, amelyben közlik, hogy Reitter Géza, aki a kassai rendőrség őrizetében van, újabb vallomásában elmondotta, hogy Marcsik, alias Pödör Gyula annak idején, mikor felkereste őt, hogy Okolicsányi nevében pénzt kérjen tőle, egy acélórával játszadozott beszélgetésük közben állandóan. Mikor Reitter megkérdezte, hogy miért játszik folyton evvel az órával, kijelentette, hogy az órát Okolicsányitól kapta, aki azt mondta neki, hogy evvel igazolhatja magát Beitter előtt, mivel ismeri az órát, amely Okolicsányi bátyjáé volt. Beitter azonban még ennek ellenére sem bízott Marcsik- Pödörben és előbb táviratilag érdeklődött Okolicsányi Lászlónál, hogy kifizetheti-e neki a kért összeget. A cseh megszállott területen nyomozó rendőrtisztviselő, Vogl József dr. rendőrkapitány és Angyal László dr. detektívfőfelügyelő valószínűleg a mai nap folyamán megérkeznek Budapestre. Vogl dr. rendőrkapitány tegnap délután telefonjelentésben számolt be a kassai és olmützi nyomozás eredményéről a budapesti főkapitányságnak és elmondotta, hogy Dohnál Lipófffal együtt felkereste mindazokat a helyeket, ahol Pödör Dohnál, vagy esetleg Hudacsek társaságában megfordult. Vogl dr. megállapította, hogy Dohnál sem esetleg előre megbeszéltek, hoggy Leier Amáliát meg fogják gyilkolni. Sajnos, az Okolicsányi megtörésébe vetett hit nem vált valóra, s a bűnös ember ma reggel ismét frissen és ruganyosan szállott szembe azokkal a keresztkérdésekkel, amelyekkel dr. Ecsedy László rendőrfogalmazó ostromolta, vallott be mindent lelkiismeretesen az őt kihallgató rendőrtisztviseőknek és több lényeges adatot elhallgatott, így többek között nem közölte a rendőrséggel, hogy Pödör máskor is kapott pénzsegélyt Okolicsánytól. Mint megállapították ugyanis, Okolicsányi László Pödör Gyulának egyikben 57 svájci frankot is küldött, amit Pödör egy kassai bankintézetnél váltott be. Vogl dr. rendőrkapitány Dohnál Lipóttal együt járt a kassai banknál is, ahol tényleg valónak bizonyult, hogy Pödlör ott cseh koronákra váltott be 57 svájci frankot. A főkapitányságon természetesen erre vonatkozólag is azonnal kihallgatták Oko- Licsányi Lászlót, aki Ecsedy rendőrfogalmazó kérdésére ma délelőtt elmondotta, hogy mivel Pödörnek megígérte, hogy anyagilag mindig támogatni fogja, neki azonban már nem volt nélkülözhetetlen pénze, barátaitól krét, kisebb-nagyobb pénzösszegeket kölcsön és így szedett össze 57 svájci frankot. A rendőrfogalmazó kérdést intézett Okolicsányihoz arról is, hogy tulajdonképpen miért volt neki olyan fontos Pödör támogatása, hogy még kölcsön is vett föl pénzt, csakhogy elküldhesse neki. Okolicsányi erre a következőképp válaszolt: — Kérem szépen, ha valaki hosszabb ideig együtt van valakivel a fogházban. Mai kihallgatása során Okolicsányiból egy árva szóval sem lehetett többet kivenni, mint amennyit már eddig is elmondott, a legravaszabb keresztkérdések sem hozták zavarba, sőt letagadta még azt a vallomását is, melyet tegnap aláírásával megerősített.