8 Órai Ujság, 1925. május (11. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
2 Munkácsy és Liszt , Zeneakadémia jubileuma és Munkácsy halálának huszonötéves évfordulója összeesik. "Gondolataink két nagy zsenink, Liszt és Munkácsy körül játszadoznak. Liszt és Munkácsy barátsága még abban az időben kezdődött, mikor Munkácsy 1882-ben hazahozta a Krisztus Pilátus előtt című hatalmas képét, mely csodálatos lelkesedésre ragadja a magyar közönséget. Már előbb,a Milton sikere, melyet a párisi világkiállításon elért dudás vezetett be, döntő jelentőségű volt Munkácsy itthoni elismertetésében, amit sokkal nehezebben érhetett , el, mint a nagyvilágban, mert hiszen senki sem próféta a saját hazájában. Még Keleti Gusztáv is beadta a derekát s Miltonjáról elismerőleg nyilatkozott. Mikor azonban hazajött a Krisztus Pilátus előttiével, az enthuziazmus nem ismert határt. A bankettek és fáklyásmenetek, az ünneplésekszakadatlan sora járt nyomában. Liszt egyik másik banketten jelen volt, mert Munkácsy hatalmas festménye mélyen meghatotta vallásos lelkét. Négy évvel később Liszt meglátogatta Párisban Munkácsyt és nagyon panaszkodott, mennyire ki van téve a kiváncsiak és autogramgyűjtők zaklatásának. Munkácsyné felajánlotta neki párisi palotájukat a menedéknek, amit Liszt nagy örömmel fogadott és heteken át ott lakott, mely idő alatt festette Munkácsy híres Liszt-arcképét, mely talán legmélyebb és legmesteribb arcképalkotást, melynek kezével még Keld! is meg lehetett eregedve, pedig első kritikáiban folyton azon lovagolt, hogy a gondos kéz- és lábtanulmányok nagyon hiányoznak Munkácsynál. Ezekre a kifogásokra, melyek főleg rajztudását illették, felek Munkácsy egy Szána Tamáshoz intézett levelében, kinek a Koszom számára kért öntreképét megküldi, egy rendkívül jellegzetes rajzot, mely jelenleg az Ernstmúzeum dísze, írván hozzá a következőket: ..Kedves Barátom! Bocsáss meg, hogy annyira megváratlalak az ígért vázlatért, melyet végre itt küldök. Mondtam, hogy nem tudok rajzolni, nohál most látod. Nem fénykép után, hanem tükörből csináltam, nem tudom használhatod-e? A „Koszorú" füzeteket nagy érdeklődéssel olvastam végig,' köszönöm. Hogy vagytok Pesten? Én most javában dolgozom. Ha munka után éd*és ''á'átvágódalom,’' úgy' henyélés után édes a 'fititilke! Áldjon még a ' Jézus' Krisztus mindnyájatokat, ölel őszinte barátod Miska.'A' finetli gúnyt aligha értették meg az ■ időit, íneit Munkácsy rajztudását jóval később is egyre szemére vetették, pedig a rajz nála egészen mást jelentett, mint az akadémikusoknál és a maga szempontjából rajztudását tökéletessé fejlesztette. Csak a bécsi profondképre kell gondolnunk, mely a rövidítésnek szinte mesterműve. Mikor ez a párisi Szalonban ki volt állítva, mint a festmény, a falon és nem a kellő láttávolban, a kritika földrengésről és özönvízről ékelődött. Bécsben, a plafonéra alkaknazva, a hatás tökéletes volt, mert hiszen Munkácsy előzetesen számot vetett a perspektivikus eltolódásokkal. Ekkor krja a feleségének Bécsből, hogy elkészült a szükséges változtatásokkal a helyszínétő ,s hogy Hasenauer, a múzeum építője,, nagyon meg van elégedve. „Valóban igen , jól hat és minden aggódásunk a perspektíva és architektúra szempontjából eloszlatlak., Angeli, aki Párisban látta, most bevallotta, hogy azelőtt féltette a hatást, de most meg van elégedve és kijelentette, hogy nan csalódtam." Úgy-fnigy van a Liszt-arcképpel is, itt sem csalódott, mert e kiváló alkotása, mely az ősz mestert mélyen emberi érzésében ábrázolja, most a Szépművészeti Múzeum hisz?, de keletkezésében az Ernstmúzeumban lehet jól tanulmányozni, az ott levő kitűnő rajz és a Rippl-Rétiai által készített metszeten keresztül. Liszt és Munkácsy barátságának ez az arckép örök szép emléke. Élete utolsó napjait Munkácsyéknál töltötte Liszt. 1886-ban elfogadta Munkácsy meghívását Colpachba és május végén értesül, hogy julius 7. és 18-ika közt meglátogatja, hogy onnét aztán Bayreuthba menjen unokája esküvőjére Thédéval, a jeles műtörténésszel. E levelet Weimarban írja és így fejezi be: „Tegnap megmutattam a weimari nagyhercegnek az ön kiváló arcképének fotográfiáját. A királyi fenség ismételte nagy sajnálkozását, hogy a mester ,oruk idején nem telepedett le Weimarban, ahová meghívta. Azt feleltem neki, hogy ezzel a fenség sokat vesztett és a művész bizonnyára sokat nyert volna." Néhány nap múlva újra ír Liszt és megköszöni azt a pár palfck cognacot, melyet Munkácsyné kiadött neki, s panaszkodik, hogy látása nagyon meggyengült. Július 7-én betegen érkezik Colpachra, de mihamar jobban érzi magát. Szobájában házi oltárt rendeztek be neki, ahol buzgón imádkozott. Néha zongorához is ült és ábrándozott. Luxembourg városa tiszteletére hangversenyt rendezett, melyen mindenki meglepetésére a zongorához ült és előadta egyik szerzeményét. Ekkor játszott életében utoljára. Július 14-én elutazik Colpachról és 22-én írja Munkácsynénak, Bayreuthból, hogy megérkezett, de egy buta, makacs és heves köhögéssel, s négy nap múlva értesíti, hogy a köhögés még mindig nem múlt el. Ez volt utolsó levele. Agynak esik, jobboldali tüdőgyuk dúsban megbetegedve. Június 30-án az orvos kijelenti, hogy állapota nem ad okot aggodalomra. Másnap Liszt meghalt. Lázár Béla. Mi megkezdték a küüügyminisztériumban a magyar—osztrák kereskedelmi szerződés folytatásos tárgyalását. Calice és Wodianer Havesek hangsúlyozták a tárgyalások jelentőségét. — Saját tudósítónktól. — A múlt év végén megindult és januárban folytatott magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalások ma Budapesten újból megkezdődtek. Délelőtt 11 órakor tartotta első együttes ülését a külügyminisztérium tanácskozó termében. Calice rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezetése alatt álló osztrák és a Wodianer Rudolf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezetése alatt álló magyar bizottság. Az üdvözlő beszédek után, melyben mindkét részről hangsúlyozták: a tárgyalások jelentőségét és fontosságát, mindjárt az érdemi tárgyalásra tértek át. A bizottság elhatározta, hogy a tárgyalásokat albizottságokban fogják folytatni. A bizottságok munkájukat holnap kezdik meg a kereskedelemügyi minisztériumban. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Schüller osztályfőnök, aki eredetileg az osztrák bizottság vezetésére volt kiszemelve, nem érkezett le Bécsből és így a megindult tanácskozáson az osztrák bizottság élén a budapesti osztrák követ, gróf Calice Ferenc állott. Értesülésünk szerint a két bizottság mai tanácskozása legbarátságosabb hangulatban indult meg s a kedvező előjelekből kiindulva bizonyosra vehető, hogy az ősztrák-magyar gazdasági tárgyalások mindkét félre nézve kielégítő eredménnyel vágnak végződni. lÉÉiiilfglil üiiflÉDÜfit 11 s mWn 1 ioifől 9 Ül Ilii iiPllíl. MiiifHáÉH iégldíj hiáhránáuilah a csili teiszahidilákkál. EiHesereli*fisn kiMüft a pilsinsigi megállapít eégreiiafíáját. Prága, ápr. 30. A tót néppárt zsolnai nagygyűlésén határozatot hozott a párt programmszerű követelései tekintetében, . JL,,, határozátyi, memorandum formájában -őt köztársasági elnökéhez, a kormányhoz és a felvidéki teljhatalmú miniszterhez terjesztik fel. A határozat lényege a következő: Az autonómiát a pittsburgi szerződés értelmében meg kell valósítani. Tiltakozni kell a tótoknak a közszolgálatból és az állami hivatalokból való elbocsátása ellen, amit a Felvidéken egyetlen cseh hivatalnok is működik. Az összes felvidéki alkalmazottak képesítését tótokból álló bizottság vizsgálja felül. A hivatalokat, a katonaságot és csendőrséget mentesíteni kell a politikától. A földosztásból a tótok és ne idegenek részesedjenek. Az államosított katholikus gimnáziumokat adják vissza. Tiltakozni kell a Felvidék huszitává tétele ellen s az ünneprendező törvény módosil essék. Végül követeli a határozat a kormány által kinevezett megyei bizottsági tagok visszahívását, mert ezeket a nép csak darabontoknak és elnyomóknak tekinti. A nagygyűlést díszebéd követte, amelyen Hlinka ismét beszédet mondott a cseh állam alakulásáról. Az összeomláskor Illimka szerint még meglehetősen egységes volt a felfogás a tót vezérek körében. Csak 1019. augusztusában robbantak ki az ellentétek az akkor már kialakult centralista és autonomista irányzatok képviselői között. A tót áramlat ugyancsak egy zsolnai nagygyűlés alkalmával került öszszeüközésbe a cseh áramlattal. A tótok itt érezték először, hogy a feléjük nyújtott ,.testvéri’ két kardot tart fejük fölé. Ekkor szánta el magát Hlinka párisi útjára a békekonemeia elé. a helyzet megvilágítása.céljából, Ilinka szerint 1918-ban az összeomláskor még nem volt akkora vezérkara, akkora hadserege, mint amekkorával ma dicsekedhetik. — Pedig ha akkor csak annyian lettek volna körülöttem, fogtatta Hlinka, mint amínyan most Zsolnára jöttek meghall- Igatni engem, az 1918. évi fordulat másképptllött volna ki a tót nemzet számára és egyetlen cseh sem lépte volna át a Felvidék határait. De mit tehettünk akkor, amikor elölhátul gépfegyverek meredtek reánk és a világhelyzetről nem volt kellő információnk. Tudtam, hogy cselekedni kell, s magam voltam az, aki lelkesen agitáltam az államfordulat érdekében. Jól láttam-e vagy tévedtem, erről a történelem fog ítélkezni. De azt a megállapítást akarom tenni a magam igazolására, hogy én voltam az összeomlás után az első, aki átláttam a csehek gazságán. Hlinka után Mudrony néppárti szenátor ismertette az összeomlás előzményeit. Viszszatekintett a forradalom kitörése előtti napokra, amikor Hlinkával először latolgatták a csehekkel való egyesülés módozatait. Mudrony megkérdezte akkor Hlinkát, milyen lesz a közjogi helyzet a csehek és a tótok között. Hlinka válaszolva, azt a reményét fejezte ki akkor, hogy majd öthat év alatt a csehekkel együtt pótolhatják azt, amit a magyarok alatt elmulasztottak. E beszélgetés után két hónappal, még 1918. decemberében Hlinka már szervezni kezdte a tót néppártot a csehek ellen. — Saját tudósítónktól — Gyászszertartás az Operában. — Saját tudósítónktól . Ma délelőtt tizenegy órára tűzték ki az Magyar Királyi Operaház tragikus hirtlenséggel elhunyt nagy művészének, Köríven Bélának a temetését, de már tíz óra ■lőtt emberek ezreitől feketéllett az Opera környéke. A meghívottak sokaságával telt i meg az épület előcsarnoka is, amelyben a gyászfátyollal bevont kandeláberek, csalárok és sápadt fénnyel égő gyertyáik vilá. Ütöttük meg a koszorúktól egészen elborított koporsót. A közönség soraiban ott láttuk: Kupcsay Felicián kultuszminiszteri tanácsost, Sipőcz Jenő polgármestert, Folkusházy Lajos alpolgármestert, Wlassics Gyula báró mint tanácsost, Beöthy Lászlót, a Színigazgatók Szövetségének elnökét, az Operaház tagjait és a zenekritikusokat teljes számban, valamint a magyar művészi, irodalmi és színházi élet számos kiválóságát. A gyászszertartási pontban tizenegyórakor kezdte meg Huszár Elermér, a terézvárosi plébános két papjának és Borsányi Balázs ferencrendi páternek segédletével, míg a responzóriumokat az Operaház férfikara látta el. A második beszüntelés után, mikor a gyászlepellel bevont harsonák tompa, kísérete mellett fölzendült a gyászzsolozsima, feltört a közönség sora sőt is a zokogás: barátai és tisztelői siratták Körnvey Bélát. Az egyházi szertartás végeztével Kupcsay Felicián min. tanácsos állott a ravatalhoz és a kultuszminiszter nevében meghatott hangon búcsúztatta el a halottat. Máder Rezső az Operaház. Márkus László az operai igazgatóság. Gábor József az operai tagok. Róna József a Fészek Klub. Hevesi Sándor a Nemzeti Színház. Meszlényi Róbert a Zeneakadémia. Géczy István az Országos Szőlész Egyesület és Molnár Dezsői a Színész Szövetség nevében mondtak búcsúbeszédeket, melyek egy végső akkordban csendültek össze: a gyászéba Környei Béláé-t, a narni magyar énekesért. Aztán az előcsarnok karzatáról felhangzott a Hunyadi László megrázó gyászindulója, amelynek a hangjainál vitték ki Környey Bélát utolsó útjára abból a házból, ahol művészete annyi igaz diadalt aratott. A gyászmenet az emberek meghatott sorfala között haladt végig az Andrássy-úton, Erzsébet-körúton és Rákóczi-úton át a Kerepesi-temetőbe, ahol Tandy Frigyes és Tapolczai Dezső még friss sírja mellett várta az örök nyugovóhely Környey Bélát is. Huszár apátplébános újból beszentelte a koporsót és ékes beszédben mutatott rá arra hogy minden múlandó a földön, de Környey Béla emléke örökön-örökké élni fog barátai és tisztelői között. A szép szónoklat után Pártos Gusztáv a Pénteki Fehér Holló Társaság nevében helyezett koszorút a sirhamra és egy íven fogadalmat tett,, hogy a társaság tagjai minden nagypénteken Környey Béni emlékének fognak Belgrád, ápr. 30. A zágrábi Novosti mai számában nyilatkozatot közöl a Radics-párt legmértékadóbb személyiségétől, állítólag Radics Istvántól. A nyilatkozat kijelenti, hogy a horvát parasztpárt új orientációja nem taktikai természetű, hanem az értelem és a szív által diktált politika. A továbbiakban elmondja, hogy a horvát nép megismerte a királyt, aki sohasem helyeselte a horvátokkal való erőszakosságokat és így annak minden tekintetben bizalmát nyerte el. A szerbekkel, illetőleg a radikálisokkal való megegyezés érdekében a párt nem állít semmi különösebb feltételt s nem fog semmit sem tenni, ami a megegyezés munkáját megnehezítené. Nem fogja kívánni az alkotmány revízióját sem, mai formájában akarja kipróbálni két-három éven keresztül. A horvát és szerb népnek meg kell kezdenie a közösmunkát. A horvátok azt kívánják, hogy az állam tényleg demokratikus legyen, komolyan vett önkormányzatokkal s benne a reális szükségletekkel számot vessenek. A horvát parasztpárt azonban csak a ra Radics és pártja teljesen megbékélt a szerb raditeálsokkal. Pribicseviccsel nem haladnak együtt. A szlovén néppárt akciót kezd a megegyezést kereső horvátok ellen. — Uniát tv' Hoi — Péntek, 1925 május 1. dikális párttal és nem az úgynevezett nemzeti blokkal kíván megegyezni. Pribicseviccsel és csoportjával nem haladhat együtt, mert ez kompromittáló a pártra.. Ez az egyetlen feltétel. Bízik benne, hogy létrejön a megegyezés. A horvát parasztpárt áttér a konstruktív állami munkára — fejezte be nyilatkozatát. — Együttműködést kíván a szerbek nagy többségével és nézete szerint a horvát kérdésmegoldás a legkönnyebben és legalkalmasabban a szerbek és horvátok többségét képviselő politikai pártok együttműködése útján oldható meg. Belgrád, ápr. 30. Balics, a horvát néppárt elnöke, néhánynapon át Laibachban tartózkodott, ahol Korosec-cel, a szlovén néppárt vezérével tárgyalt. A pártvezérek elhatározták, hogy sürgősen összehívják a pártok fobnzottságait- amelyen dönteni fognak aövendőbeli szoros együttműködés m évig - :a fajról. Zágrábi politikai körökben tanácskozásokról arra következtetnek, hogy Korosec horvát néppárt segélyével nyílt akciót kezd a horvát parsztpárt ellen. i Hörnyei Béla temetése adózni. Rövid imádság után a koporsót leengedték a frissen ásottsírba és a gyászoló család kérésére egy gyönyörű nefelejcsből , gyöngyvirágból fnt koszorút helyeztek el az aranyozott koporsón. Megrendítő volt a gyászolók mélységes fájdalma, amely hangosan tört föl asokaságból, mikor a rögök tompa morajjal kezettek hullni a koporsóra. A virágokkal teljesen elborított sírdomb fölé ideiglenesen egy kis fakereszt tűztek a következő felírással: Itt nyugszik Környey Béla, élt öt évet. 1 .1