8 Órai Ujság, 1925. június (11. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

2 ü­törtökjén már meg kellett volna keze­i­denie két hetes fogházbü­tetését, azon­­­­ban a budapesti királyi ügyészségtől , erre nézve június 2-ig, azaz máig­­ halasztást kapott. Beniczky azonban a büntetés elhalasztásának időtartama­­ alatt újabb bűncselekményt követett­­ el és erre való tekintettel az igazság- Ugym­niszter a halasztást hatálytalaní­­­­totta, a budapesti királyi ügyészség­­ pedig a letartóztatást azonnal fogana­­­­­a­tosította. Beavatott t­elpen megállapítottá­k azt is, hogy Benicky már korábban is megte­hette volna vallomását és nem kellett volna erre éppen azt az időpontot válasz­tania, amikor a miniszterelnök Genfbe utazik és amikor a lapok kétnapi megjele­nése miatt az egész közvéleményt az emlí­tett közleménynek a hatása alatt igyekez­tek tartani. Megállapítjá­k azt is beavatott hetven hogy minden olyan híresztelés, mintha a kormánynak ezzel az üggyel kapcsolatban eltussolni szándékai vol­nának, szemenszedett hallasán, mert a kor­mány a legnagyobb nyilvánosságot köve­teli ez ügyben és egyébként is a legmna­­nyobb eréllyel való lefolytatni ezt az ügvet, mint ahogyan ez az állásoglalás megfelel a korábbi kormányok állásoglalá­sának is. Vass József helyettes miniszterelnök a szerdai nemzetgyűlésen nyilatkozik a Beniczky-ügyről. Az egységespárti képviselők körében is rendkívül nagy feltűnést keltett Beniczky Ödön ügye. Egyértelmű helyesléssel vették tudo­másul azokat a megtorló intézkedése­­i­ket, amelyeket a kormány az üggyel kapcsolatban folyamatba tett. Almássy László az egységes párt ügyvezető alelnöke a Beniczky-üggyel kapcsolatban a következőket mondotta munkatársunknak: — Az ügy a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén minden bizonnyal szóba kerül. Vass József helyettes miniszterelnök fog ebben az ügyben nyilatkozni. A helyettes miniszterelnök tudomásom sze­rint a kormány álláspontjának kifejezést fog adni és lehetséges, hogy az egységes párt részéről is történik felszólalás.­­ Ami Beniczky letartóztatását illeti, ennek megvan a törvényes alapja. A tör­vény értelmében ugyanis ............ az előnyomozat és a vizsgálat adatai a bűnvádi perrendtartás értelmében titokban tartandók. Hogy ebben az esetben ez nem történt meg, ebből is nyilvánvaló az a tendencia, amely különösen összefügg Bethlen István gróf miniszterelnök távollétével és a választójogi javaslat tárgyalásával. Egyébként is már egészen szokásossá vált, hogyha a miniszterelnök az ország ügyeit külföldön képviseli, idebenn olyan támadásokat intéznek ellene, amelyek a magyar kormány és az ország tekintélyének ártanak és egyben alkalmasak arra, hogy az or­szág ügyének külföldön kárt okozza­­­­nak. A helyettes miniszterelnök parlamenti felszólalása tisztázni fogja minden irányban a kérdést és így ennek érdemi részéhez több hozzászólni valóm nincs. Hogyan foganatosították a letartóztatást? A budapesti főkapitányságra vasárnap reggel hat órakor érkezett a soros ügyész megkeresése, amelynek élelmében Az Újság példányszámait azonnal el kellett kobozni. A főkapitányság azonal értesítette a rendőr­­főparancsnokságot és a kerületi kapitány­ságokat, nagyszámú rendőr legénységet kül­döttek szét a főváros területén, hogy Az­­Újság aznapi előtalálható példányait­­min­denütt elkobozzák. A rendőrök azonnal meg is jelentek az elárusítóknál, rikkan­csoknál, vasúti állomásokon, mindenütt összeszedték az előtalált lappéldányokat, lepecsételték és beszolgáltatták a főkapi­tányságra, ahonnan az egész tömeget az ügyészség rendeletére a Markó­ utcai királyi ügyészségre vitték. Valamennyi kinyomott példányt nem lehetett már utolérni, értesü­lésünk szerint nagyon sok darab hiányzik és eddigelé ismét­len kezekben van. Hétfőn az ügyészség utasítására­­ délelőtt 11 órakor két detektív jelent meg Beniczky Ödön volt belülfy­inisz­­ter Múzeum­ utca 5. sz. alatti lakásán, akik érdeklődtek Beniczky holtartózkodása iránt. Miután nem találták otthon, eltávoz­tak és jelentés­t tettek a főkapitányságon a központi ügyelet vezetőjénél, dr. Horváth Antal rendőrfőtanácsosnál. Később a kora délutáni órákban újra két detektív jelent meg Beniczky lakásán most már azzal az utasítással, hogy amennyiben Beniczkyt nem találják odahaza, hazaérkezését feltét­lenül várják meg. Így történt azután, hogy mikor később délután négy óra tájban Be­niczky Ödön hazatért a lakására, az ottlevő két dekreklív felszólította, hogy jöjjön velük a bu­dapesti főkapitányságra, miután pa­rancsuk van az előállításra. Egyben a főkapitányságon kapott utasítá­suk értelmében házkutatást is tartottak a lakáson, azonban semmi olyan írást vagy egyéb dolgot nem találtak, ami az üggyel kapcsolatos volna. Beniczky Ödönt a két detektív egy­fogatú bérkocsin vitt a főkapitányságra. Horváth Antal dr. rendőrfőtanácsos közölte Beniczkyvel, hogy az ügyészség utasítására előzetes le­tartóztatásba helyezi. Erről jegyzőkönyvet is vett fel, majd dél­után hat óra tájban a főkapitányságról a Markó­ utcai királyi ügyészégre vitték Be­niczky Ödön volt belügyminisztert. Ked­den délelőtt a főkapitányságon még szo­katlan izgalommal tárgyalták a letartóz­tatás ügyét, illetve az Az Újság vasárnapi számában megjelent cikk várható követ­kezményeit, hivatalosan azonban értesülé­sünk szerint a főkapitányságnak ebben az ügyben már semmi tennivalója nem volt, semmiféle további intézkedés nem is tör­tént s a főkapitányság egyik vezető főtiszt­­viselője, ki is jelentette munkatársunk előtt, hogy Beniczky ügyében a rendőrség sem vizsgálatot, sem egyéb eljárást nem folytat, mert az ügy további vitele a legszo­rosabb értelemben a királyi ügyészség ha­táskörébe tartozik. Beniczky Ödön az ügyészségen. Ma délelőtt a törvényszék folyosóin egyébről sem beszéltek, mint Beniczky Ödönnek tegnap délután történt letartózta­tásáról. Szóba került, hogy a királyi ügyész­ség ma reggelig adott halasztást Beniczky­nek jogerős kéthetes fogházbüntetése kitöl­tésére, de a királyi ügyészségnek ezt a ked­vezményt joga van bármikor visszavonni. Többen hivatkoztak a bűnvádi perrendtar­tás 141. szakaszának 5. pontjára is, amely szerint aki bűnvádi eljárás alatt áll és ez idő alatt bűntettet vagy vétséget követ el, előzetes letartóztatásba helyezhető. Min­denesetre tény az, hogy Beniczky Ödönt a soros királyi ügyész hivatalos helyiségében és Beniczky Ödönnek a fogházba való be­szállítását is úgy kezelték, mint akit a főkapitány­ság állíttatott elő, hogy sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt a reá jogerősen kiszabott kéthetes fog­házbüntetését kitöltse. A hétfőn délután megejtett fogházheli törzskönyvezés is ez alapon történt. A fog­háziroda napi jelentése szerint Beniczky Ödön 47 éves magánzót sajtó útján elkö­vetett rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége címén 14 napi fogházbüntetésre ítélték, ez a büntetése jogerőre emelked­vén, ennek végrehajtása céljából fogadták be a Markó­ utcai fogházba. A hivatalos je­lentés szerint az ügyészség utasítására állí­tották elő Beniczkyt a fogházba s szabály­­szerű törzskönyvezés után a II. emelet 11. szám alatt levő cellában helyezték el. Be­niczkynek a kéthetes fogházbüntetése már régebben jogerőre emelkedett és végrehajt­hatóvá vált. Amik°r az ügyészség első íz­ben határnapon tűzött ki a büntetés meg­kezdésére. Beniczky a vádhatóságáól halasz­tást kért a büntetése végrehajtásának elha­lasztására és annak idején az ügyészség adott is Beniczkynek két hónapi halasztást. Ennek eltelte u­tán az igazságügyminiszter is adott egy további halasztást, úgy hogy az utolsó terminus a mai nap volt a bünte­tés megkezdésére. Péter ügyészségi alelnök, fogházügyész ma délelőtt jelentkezett az ügyészség veze­tőjénél, akivel­ hosszabb megbeszélést tar­tott. Távozása után az őt megkérdező új­ságíróknak ugyancsak azt mondotta, hogy Beniczky a kéthetes fogházbüntetés kitöltése végett jelentkezett a fogház ügyészségén­él. Röviddel ezután Strache Gusztáv dr. fő­ügyészhelyettes eltávozott az igazságügy­minisztériumba. Itt jegyezzük meg, hogy Beniczkynek a két heti fogházbünte­tés kitöltése után, még két napot kell töltenie a fogházban Gaál Gaszton­­nal vívott párbaja miatt.­­ Megjelent ma délelőtt az ügyészségen­­ Ágai Béla, az Az Újság felelős szerkesztője. hogy érdeklődjék Beniczky Ödön hogyléte és esetleges kívánságai felől. Ágai többek között kijelentette, hogy az Az Újság-hoz semmiféle megkeresés olyan értelemben még nem érkezett, hogy ki annak a cikk­nek a szerzője, amely miatt a lapot vasár­nap reggel elkobozták. Pusztán csak egy értesítést kaptak, hogy a vasárnapi szám­ban megjelent Beniczky-vallomás miatt kormányzósértés és tiltott közlés címén el­kobozták a lap összes vasárnapi példá­nyait. Ágai Bélának Kovács Péter dr. ügyész­ségi ülelnök nem adta meg az engedélyt a beszélgetésre. Hivatkozott arra, hogy Beniczkyvel csak Sztrache Gusztáv fő­ügyész engedelme alapján szabad ez idő szerint beszélni. Beniczky védője, Vajda Ödön dr. ügyvéd is megjelent ma délelőtt a törvényszéken s ő is engedelmet kért, hogy a fogház irodájában beszélhessen vé­dettjével, aki jogerős büntetését tölti a fogházban. A fogház irodájában még nem tudtak a főügyész tiltó rendelkezéséről, ezért le is vezettették Beniczkyt második emeleti cellájából a gondnoki irodába, ahol védője, Vajda Ödön dr. várta és megkérdezte tőle nincs-e valami kívánsága. Beniczky kijelentette, semmiféle kívánsága sincsen. Részben Kovács Péter, a fogház ügyésze tudomást szerzett erről a beszél­getésről, nyomban a fogházirodába ment és félbeszakítva a beszélgetést, hivat­­a­kozva a főügyész tilalmára. Sztrache Gusztáv dr. főügyész a déli órákban tért vissza az igazságügyminisz­­tériumból, ahol megbeszélésen volt Be­niczky nevében. Ezután byható tanácsko­zásokat folytatott Töröky Géza dr. kúriai bíróval, a szabadságon távollevő Langer Jenő dr. törvényszéki elnök helyettesével s ebbe a tanácskozásba a törvényszék több biráját is bevonták. A megbeszéléseik tartalmáról és eredményéről semmiféle pozitívum nem szivárgott ki, mivel az ügyészség ezt a legnagyobb titokban tartja. A Beniczky Ödön ügyére vonatkozó ira­tok átküldését a királyi ügyészség a buda­pesti főkapitányságnál megsürgette. Szertía, 1923 jüttifi S 5. Huszár Károly beszéde a Somogyi —Bacsó gyilkosságról a nemzetgyűlés 1920 február 20-iki ülésén. A­ Somogyi—Bacsó-gyilkosság idejében tudvalevőleg Huszár Károly volt a minisz­terelnök és ennek a kabinetnek volt a tag­ja, mint belügyminiszter Beniczky Ödön. 1920 február 16-án ült össze az első nem­zetgyűlés és már február 20-án nyilván­való lett, hogy a Népszava szerkesztőjét és munkatársát meggyilkolták. A 8 órai Újság munkatársa megkérdezte Huszár Károlyt, mint akkori miniszterelnököt, hogy mi a véleménye a Somogyi—Bacsó­ügy mostani fejleményeiről és Beniczky Ödön vallomásáról. Huszár Károly a kö­vetkezőket mondotta: — Erről az ügyről, mint miniszterelnök a nemzetgyűlésen nyilatkoztam. Álláspon­tom változatlanul az, ami akkori nyilatko­zatom tartalma. Huszár Károly 1920 február hó 20-án a­ nemzetgyűlés ülésén anélkül, hogy bárki a nemzetgyűlésen szóba hozta volna a gyilkosság ügyé, napirend előtt szólásra emelkedett és a következőket mondotta: -­ Tisztelt Nemzetgyűlés! A politikai gyil­kosságoknak hosszú láncolatában, amelyek 1918 október 3-ike óta történtek Magyar­­országon, egy megrendítő és szomorú újabb eset történt, amely kötelességemmé teszi, hogy egész erkölcsi felháborodásommal (Ál­talános élénk helyeslés.) az egész nemzetgyű­lés tekintélyével és a magyar kormánynak szavával tiltakozzam az ilyen és hasonló ese­tek ellen és elhárítsak minden olyan látsza­tot, mintha bárki volna ebben az országban, akár a polgári társadalomban, akár a politi­kai pártokban, akár a hivatalos körökben, akár civil, akár katonai részről, aki pillanatig is hajlandó volna tűrni az ehhez hasonló eseteket. (Általános élénk helyeslés.) — Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét meggyilkolták. Ebben a pillanatban a nyomo­zás adatai még nem alakultak ki annyira, hogy azokról a Házat tájékoztatni tudnám, sőt előnyösebb ebben a pillanatban, ha azok­ról itt nem beszélek. A kormány mindent el fog követni az összes hatóságokkal egyet­értve, hogy a hatóságok a legalaposabban és a legenergikusabban kikutassák a tetteseket. (Helyeslés.) akiket mihelyt kézrekerültek, sta­­táriális bíróság elé állítunk. (Helyeslés.) Ebben az országban végérvényesen meg kell szüntetni az anarchiát. Elég volt a gyilkos­ságból és elég volt a vérből. Igaz, úgy van!) — Nem akarok ellen-Samuel sokat látni (Helyeslés.) és nem fogjuk eltűrni, hogy olyan emberek, akiknek keresztény morálról, tisz­tességről, becsületről, jogról és törvényről nincs fogalmuk, keresztény jelszavak ürügye alatt hasonló dolgokat kövessenek el, mint azok, akik az országot hónapok előtt rette­gésben tartották. (Helyeslés.) — Sem a kormány, sem a nemzeti had­sereg, sem a fővezér, sem a nemzetgyűlés nem tűri, hogy ebben az országban tit­kos társaságok szerveződjenek (Úgy vant Úgy vant) felelőtlen elemekből, akik Budapesten és a vidéken garádálkodnak és a legnagyobb jogbiztonságot idézzék elő, a rend és törvény ellenére, hogy ennek az országnak jó hírnevét, becsületét a külföld előtt bemocskol­ják. (Úgy vant Úgy van!) Azok, akik ilyen dologra vetemednek, magá­nak az országnak és annak a keresztény ügy­nek okozzák a kárt, amelyet szolgálni kíván­nak. (Úgy van! Úgy vant) — Tisztelt Nemzetgyűlési Szükségünk van arra hogy a forradalmi szenvedélyek és a bű­nös hajlamok minden oldalon leszoruljanak. (Úgy van! Úgy vant) Nekem és a magyar kor­mánynak szükségünk van arra, hogy ebben a küzdelemben az egész nemzetgyűlés erejére támaszkodhassunk. Én meg vagyok győződve arról, hogy ennek a nemzetgyűlésnek minden egyes tagja teljesen egyetért velem abban, hogy bíráskodni és büntetni ebben az or­szágban csak a törvények alapján lehet. (Vgn vant Úgy vant) Aki ezenkívül önbíráskodást akar gyakoorlni és egyéni akciókra veteme­dik, az közönséges gyilkos és gonosztevő. Az ilyennel szemben az állam törvényei alapján úgy is kell eljárni, (úgy vanl Úgy vant lobb­iétól.) — A forradalmak első lázas idejében tör­ténte­k és történhettek ilyen súlyos események. Mentegetni azokat sem tudom, mert én azt vallom, hogy bűnt bűnnel jóvátenni nem le­het. (Úgy van! Úgy van!) Most azonban, mivel van nemzetgyűlés, a nemzetgyűlésnek felelős kormánya, elérkezett az a pillanat, amikor ezekkel a sötét hatalmakkal, ezekkel a sötét emberekkel föl kell vennünk a küzdelmet, bármennyibe kerüljön is. (Úgy van! Van van!) Nem fogunk megrettenni semmiféle fenyel­gető levelektől. Ha vannak ilyen titkos szer­vezetek, akkor föl kell oszlatni, be kell csukni (Élénk helyeslés.) és ha szükség van rá, föl kell akasztatni azokat. (Vau vant Uau vant) akik a béketárgyalások pillanatában a magyar nemzet jóhirét, becsületét az egész világ elő­tt meghurcolják. (Zajos helyeslés és taps.) — Nem érdeke e pillanatban az­ országnak’ az, hogy itt olyan elemek, akiknek úgy lát­szik, semmi sejtelmük sincs arról, hogy ennek az országnak milyen helyzete van a külföld­del szemben, napról-napra botrányokat pro­vokáljanak, amelyek a kormányt, ezt a nem­zetgyűlést, a politikai pártokat annak a lát­szatnak teszik ki, hogy mi ezekkel a bűnté­nyekkel egyetértünk. Nem­ mélyen, tisztelt Nemzetgyűlés, az ország közönsége, ennek a nemzetnek összesése és a magyar kormány teljes egyöntetűséggel el van határozva, hogy ezeknek a forradalmi mozgalomnak, amelye­ket 1918 október 31. óta különböző frakciók és pártok honosítottak meg, véget vetnek. — Jogrendre, törvénytiszteletre és a törvén­­yek uralmára van szükség ebben az ország­ban (Úgy van, úgy van­), helyre kell állítani az egész vonalon az állami rendet és aki ez ellen vét, azt az állam gépezete kell hogy­ összemorzsolja. (Élénk helyeslés minden olda­lon.) Annál nagyobb kötelességünk ez, mert hiszen mi tudjuk azt, hogy mi volt az, ami­kor büntetlenül lehetett gyilkolni ebben az országban. (Úgy van, úgy van.) Mi éreztük egy ilyen terrorizmusnak sújtó kezét és kese­rűségét a börtönökben. Mi kijöttünk azokból a börtönökből. Istenünk megkegyelmezett, úgy, hogy nem lettünk áldozatai a többiekkel együtt ennek a terrorizmusnak. De a mi lel­künkben nem hoztuk k­i a bosszú érzését. Pacifikálni akarunk. Azt akarjuk, hogy a tár­sadalmi egyensúly, a rend helyreálljon. Aki akár jobboldali, akár balodali terrorral irri­tálja a közvéleményt, az Itt újabb viharon magvát veti el és esetileg újabb társadalmi erupcióknak válik okozójává. Nem a gyenge­,­ség diktál nekünk, amikor pacifikálni akar­juk a tömegeket, mert mi el vagyunk szánva, hogy a bűntetteseket megbüntessük. De bün­tesse őket az állam és a törvényes bíróság. (Úgy van, úgy van.) Viszont azt írjuk, hogy ne történhessenek események, amelyek újból fölizgatják azokat a tömegeket is, amelyek ma a legjobb uton va­nnak, hogy szakítsanak a múlt sötét emlékeivel és azzal a bűnös kor­szakkal, amely a proletárdiktatúra idején tény­leg végig akart gázolni életen, halálon, jog­­biztonságon, személyi szabadságon, családi boldogságon. Meg akarom nyugtatni itt, erről a helyről a nemzetgyűlést és a nemzetgyűlés útján az egész közvéleményt, hogy ebben az­­ országban minden tényező azon lesz, hogy ennek a sötét bűnténynek minden körülménye a lehető legrövidebb időn belül kiderittessék és hogy azok, akik azt elkövették, példát sta­tuáló büntetésben részesüljenek. (Élénk he­lyeslés.) — Megteszünk minden tekintetben minden preventív intézkedést, hogy hasonló dolgok

Next