8 Órai Ujság, 1925. július (11. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-01 / 144. szám
2 — Abban érzem csak bűnösnek magamat, hogy nem akadályoztam meg ezt a bűnt, pedig megakadályozhattam volna. Másban nem vagyok bűnös. — Mondjon el tehát mindent összefüggően, amit védelmére előadhat! — hívja fel az elnök ekkor Léderernét a tolmács útján. Lédererné Juliufenekelen kijelenti, hogy a hűvösvölgyi villáról egyáltalán nem volt szó és nem volt szó a dollárbevallásról sem. Nem ő, hanem Kodelka hozakodott elő ilyen üzletekkel. Arra a kérdésre, hogy milyen címen adott neki 70 millió koronát Kodelka, Léderer Gusztávné előadja, hogy négy éve ismerte Kodelkát, mint tisztességes embert s ezért akart vele üzleteket kötni. 1923-ban közösen vásároltak értékpapírokat, amelyeknek az árfolyama nagyon szépen felment. Kodelka azonban biztatta, hogy ne adják el a papírokat, hanem várjanak. Míg ő Reichenholfban volt, azalatt az értékpapírok leestek. 1924. karácsonya előtt, amikor Gyöngyösről hazajött, névjegyet talált a levélszekrényben s ezen Kodelka közölte, hogy szeretne elszámolni. Másnap Kodelka fel is jött és elszámolt. Eszerint a 100 milliós papírok értéke már csak 27 millió korona volt s ezért Kodelka azt tanácsolta, hogy legokosabb lenne még várni, hátha jobbra fordulnak a tőzsdei viszonyok. Közben Kodelkával másra is ráterelődött a beszélgetés, így például a hentesmester megkérdezte tőle, hogy miért végez ilyen durva munkát, mire azt felelte, hogy a munka nem szégyen. Húst is hozott Kodelka. Figyelmeztette, hogy máskor ne hozzon, de Kodelka azt válaszolta, hogy „akit szeretünk, annak mindig hozunk valamit". Beszéd közben azt is felhozta Kodelka, hogy milyen szomorít az ő élete az ura mellett, aki nem törődik vele és csak a sportnak él. ..„.Erre én, — mondja vallomásában Lédererné, — kijelentettem, hogy szeretem az uramat és hogy sokkal jobb ha sportot űz, mintha korcsmárna. Figyelmeztettem Kodelkát, hogy ne beszéljen nekem ilyesmit, mert ha férjem megtudja, még képes lenne agyonlőni. Kodelka azt válaszolta, dehogy is lő engem agyon a maga ura, fél az a pisztolytól. Másnap hazajött a férjem, de nem említettem a Kodelkával való beszélgetésemet. Szombaton érkezett, de már vasárnap ismét visszautazott. — ,az uram távollétében Kodelka többször meglátogatott és egy alkalommal 11 óráig, egy más alkalommal pedig éjfél után 2 óráig maradt nálam, úgy hogy nekem kellett felhívnom a távozásra, mert nem akartam vele egyedül maradni. Éppen ezért megkértem a szomszéd kisasszonyt, hogy amikor csak teheti, jöjjön át hozzám. Amikor Kodelka észrevette, hogy esténként van nálam valaki, délelőttönként keresett fel és állandóan szóba hozta, hogy miért élem ezt az életet s miért nem válok el férjemtől. Hangoztatta, hogy, amennyiben elválnék, nem kellene többé dolgoznom, mert elvenne feleségül. Én megjegyeztem egyszer, hogy az összes férjek csak ígérik, hogy minden jó lesz. Kodelka erre azt válaszolta: no hát én meg fogom mutatni, hogy más ember vagyok, mint gondolja." Ettől kezdve midig hozott nekem pénzt vagy valami mást. Beszélgetés során több ízben ajándékozott, hogy olyan üzletet hoz, amellyel visszaszerezhetem a tőzsdén elveszett pénzemet és folyton dicsekedett összeköttetéseivel. — Tizennégy nap múlva jött újból haza a férjem és Kodelka, aki folytatta tologatásait, felkérte férjemet, hogy ajánlja ő a Pálffy-laktanyában egy husszállításra. Férjem ezt nem akarta megtenni, míg végre én rávettem, hogy szóljon egypár szót Kodelka érdekében, hogy végre lerázhassuk a nyakunkról. A férje mel is járt ebben az ügyben, de mint utóbb kiderült, Kodelka ajánlkozására nem volt szükség. Közömbös, színtelen hangon, majdnem unottan mondja vallomását Lédererné. A közönség, amely valószínűleg már a tárgyalás elejére izgató jeleneteket várt, láthatólag csalódottan, érdeklődés nélkül ül a helyén. A teremben a legéénkebbek és legtevékenyebbek a rajzolóművészek és a hatalmas felkészültséggel megjelent fotográfusok, akik egyre-másra örökítik meg a vádlottat, a bíróság tagjait és a közönséget. Vallomása során Lédererné még elmondta, hogy Kodelka őt több ízben hívta a Bristol-szállodába azon a címen, hogy neki ott találkozója van. A meghívást azonban nem fogadta el, mert kijelentette, hogy férje , távollástáben sehova sem mehet, az egész házban különben is már mindenféle pletyka van forgalomban kettejükről. —Egy alkalommal 70 millió koronát adott át nekem. — folytatta Lédererné. Azt mondta, a pénzt nem akarja otthon tartani, mert nemsokára szüksége lesz rá és szeretné a pénzt együtt tartani. Nem akarta a pénzt átvenni, visszaadtam, mire Jodolka a pénzt el is vitte. Ez két-három nappal karácson előtt történt. Karácsonyra Körteske sonkával és egyéb ajándékokkal lepett meg. Amikor az uram hazajött, újból meglátogatott és kijelentette, hogy meg akarja invitálhatni magát a szent estére. — Kodelka ez alkalommal szóba hozta, hogy 50 millió koronára volna szüksége, hogy egy jó üzletet bonyolítson le. Feriéii megemlítette, hogy neki van ugyan 22 millió koronára, de ezt zongorára tartogatja. Kodelka erre a saját zongoráját kínálta potom orom megvételre. Férjem és Kodelka meg is alkudtak 22 millió koronában és a megálapodás az volt, hogy a zongorát január 5-én elhozatam. Kodelka délután elment, de vacsora előtt visszajött, ami férjemet nagy kellemetlenül érintette. Férjem ezt mutatta is azzal, hogy Kodelkét hosszú ideig várakoztatta az előszobában, Kodelka azonban mégis nálunk maradt. Végül is meghívtuk vacsorára. — Karácsony után két napra Kodelka újra megjelent és megint sonkát hozott, ami férjemet haragra ingerelte. Be akartam menni az utcára, hogy megsétáltassem a kutyát, férjem azonban nem engedte, hogy a nagy hidegben én menjek le. Ő vitte le a kutyát, nekem pedig meghagyta, mog főzzem meg a teát. — Ketten maradtunk. Amikor az aszóit terítettem, Kodelka hozzám lépett és az mondta, hogy nem nézheti tovább, hogy ilyen értelmetlen ember felesége legyen. Kodelka egészen közelütt hozzám és meg akart csókolni, én azonban arcul ütöttem. — Néhány perc múlva már benyitott a férjem és Kodelka hamarosan eltávozott. Erre én férjemnek elmondtam, hogy Kodelka milyen közönségesen viselkedett, de férjem nem akarta elhinni. Folytatólagos vallomásában előadja még Másnap el is jött Kodelka. Léderer Gusztáv elbújt a szomszéd szobába, ő pedig az ebédlőben szemre- hányást tett Kodelkának, aki azonban a szemrehányást csak félvállól fogadta. Ezalatt az előszobából férje belépett, mintha csak akkor érkezett volnameg. Léderer Gusztáv nagyon hűvös volt Kodelkával szemben, úgy hogy Kodelka csakhamar el is távozott. Másnap délelőtt Kodelka újra megjelent és kijelentette, hogy nagyon sok pénz van nála és szeretné azt nálunk hagyni. — Át is adott aztán nekem — mondja Lédererné — 70 millió koronát. "Amikor én ezt férjemnek, aki később hazajött, megmondtam, visszaadta Kodelkának és kérte, hogy hagyjon nekem békét az ilyesmikkel. Kodelka a pénzt magához vette és távozott. Férjem erre újból kijelentette, hogy nem akarja látni Kodelkát frst állást vagy munkát keres, ha ingatlant, lakást, üzletet eladni, venni vaj^v bérelni akar, rend»!Cei..neg% Pályázati és Hirdetési Közlönyt, abte.n az orsz* ~ból sokazá* címet talál. Budapest, tfisote-lium.: 22. Kérjen mutatványszámot, és intézzem úgy a dolgot, hogy Kodelka többé ne jöjjön hozzánk. Erre azt válaszltam: Te vagy a ur a háznál, mndd meg te neki! — No majd meg fogom mondani, — válaszolta a férjem. Bekötözik Kodelka csuklóját. Elmondotta ezután Fédererné, hogy egy darabig Kodelka nem jött hozzájuk. December 30-án este háromnegyed tizkor jött fel újra teljesen részegen. Dadogva beszélt és támaszkodás közben összeesett az előszobában. Ő nagyon megijedt, párnát hozott és a feje alá tette. Ekkor látta, hogy Kodelkának vérzik a keze, valahol bizonyára sérülés érte. Férje takarót hozott. Kodelkát lefektették, majd férje bekötötte Kodelka megvágott csuklóját. Azután mindketten lefeküdtek. Másnap reggel hét órakor ébredt föl. Kiment és Kodelkát szintén ébren találta. Megkérdezte tőle, hol feledkezett meg annyira magáról, miire Kdelka elmondotta, hogy mulatott és eközben vágta meg ar kezét. — Nagyon szidta ekkor Kodelka a tiszteket és azt emlegette, hogy mégis csak zsidó kapja meg a husszállitást. Erre aztán ő megmosta Kodelka vérző karját és ekkor látta, hogy egy erős, éles, végefelé keske nyerlő vágás van rajta. Kenőcsöt vásárolt és vászonra kenve abból, átkötötte Kodelka karját, figyelmeztetve, hogy ha genyesedni talál, hívjon azonnal orvost. Kodelka ekkor feketét kért és panaszkodott, hogy fejfájása van. Később ezután eltávozott- Mi történt újév napján? Ezután az újév napján történteket mondja el Léderené, amikor férje Csepelen tartózkodott és délután félkért 5 tájban megérkezett hozzájuk Koráki, aki mindenáron ki akart menni Csepelre és ajnálkozott, hogy őt is kiviszi, Léderené azonban nem akart menni. Antilin másnap megjött az ura Csepelről és elmondotta neki, hogy Kodelka ki akarta őt vinni Csepelre, férje ezt válaszolta: — Ne tég ilyet, nem akarata, hogy téger Kodelka társaságábanissargtt. Egy alkalommal, amikor Kodelka nincs fenn volt náluk, uzsonna után a férje brda Kodelkát Csepelre, aki azonban kijelel’tete, hogy nincs semmi kéz .smv.r.lója • •"pehii. Később mégis elmentek ketten, de Ko-Fiaa azután visszajött azzal a kijelentésse, hogy a keztyűjét dfcleítőe és idézte, hogy még vissza fog jönni- El Pádnibó! eltávozott. Este féltízkor jött haza férje, amikor ő újból kijelentette, hogy kell valamit csinálni, mert ő már nem bírja ki ezt a sok látogatást és többé nem fog egyedül itthon maradni, hanem ha a férje Csepelre megy ki szolgálattételre, ő is követni fogja. Másnap ki is mentek Csepelre, este ott is aludtak, a szobában azonban rendkívüü rossz széngázszag volt, amidő meg is betegedett és heves főfájást, továbbá hányingert érzett. Mikor ő azután haza akart jönni Budapestre és elbúcsúzot a kapitánytól, a kapitány látva, hogy milyen rosszul van, megbízta férjét, hogy kisérje haza feleségét. Itthon azután hallotta a háztulajdonostól, hogy Kodelka távollétük alatt többször ott járt, sőt húst is hozott neki. Délután tényleg a mecérkezet Kodelka és férjével együtt a konyhában beszélgettek, miközben ő sikőrt szolgált fel. Este féltízkor ment el Kodelka és utána a szokásos jelenet játszódott le a házastársak között s ő megint megkérdezte urát, miért nem szünteti hát meg végre Kodelka látogatásait? Férje ez alkalommal kijelentette, hogy nem akart összeveszni ezzel a közönséges emberrel, hanem szénszerével akarja megszüntetni az ismeretséget. Másnap délután a férje sétálni hívta, mivel azonban még rosszul érezte magát a széngázmérgezés miatt, otthon maradt. Délidén fél öt óra felé. amikor már egészen sötét volt, felöltözött és kiment férje elé,, amikor Kodelkát látta a házuk felé közeledni, Kodelka nem vette őt észre, felment és a Királyhegy utcából látta, amint Kodelka az emeleti lakásuk előtt türelmesen várakozik. Közben megérkezett a férje is, akinek rögtön mondta, hogy azért nem megy fel a lakásba, mert Kodelka fent van.. A férje ajkába harímott és dobbantotta lábával, majd kijelenttte, hogy mégis menjenek fel, mert láttam, akarja, hogy Kodelka hogyan üdvözli feleslegét. Fel is mentek, de férje egyelőre az első emrlelen maradt. Kodelket udvariasan üdvözíite el, kijelentve, hogy azért várt az ajtóban, mert tudta, hogy nem ment messzire. Ezután bementek a szobába, ahováélőbb Léderer is bejött, de nem is üdvözölte Kodelkát, s még kezet sem fogott vele. A gyilkosság estéjén. _ Én erre — folytatja vallomását Lédererné, — mivel Kodelka még mindig ottmaradt, vacsorát készítettem, de Kodelka nem ment el, ugy lhogy tiz órakor este még javában beszélt összevissza mindenfélét. Körülbelül kásfélliter forralt bort és feketét szolgáltattam fel s közben többször célozgattam arra, hogy késő van már, jólenne már, ha haza menne, mert férjemnek reggel Csepelre kell mennie. Kovelka azonban úgy tett, mintha nem hajlana semmit. Hosszú idő telt el így, míg rég is bementem és ágyat vetettem. Rögtön ezután jött a férjem is szemrehánytást tett, hogy Kodelka még mindig itt van. — Csak a te hibád — mondottam a férjemnek. Erre újból kimentem a konyhába és nyíltan megmondtam Kodelkának, hogy távozzon már. Kodelka azonban nem felelt. — Talán ott akar maradni? — kérdeztem tőle. Kodelka megint nem válaszolt, hanem felkelt és az ebédlőbe ment. Ekkor én az ujjszok,oda vittem két matracot és vánkost, hogy magamnak ott csináljak ágyat. Hogy azután Kodelkamit csinált, azt nem lálltam, de a zsakettjét láttam az egyik széken heverni. Kint próbáltam megnyugtatni a férjemet, áll azonban nem válaszolt, hanem szintén lefeküdt. Elmodotta ezután még Lédererné, hogy reggel hét órakor keltek fel és Kodelka is i reggel távozott tőlük. Az elnök most szünetet rendel el. A szünet alatt Lédererné a tárgy alátétemben mind maradt, magabaroskodtan ült az ,elnöki pódium előtt egy széken, zsebkendőjét gör- esősen szorítja kezében. Szerda, 1925 július 1. Lédererné Kodelka szerelmi ostromáról vall* Szünet után Lédererné folytatja vallomását. Alig hallgató hangon egyre csöndesebben, akadozva beszél. Meglátszik rajta, hogy minden egyes mondatot alaposan meggondol. Ezeket vallja: — Férjem Kodelkával együtt távozott is reggel. Férjem Csepelre ment. Kodelka nem tudom hová vinni. Másnap úgy kilenc óra tájban Kodelka ismét feljött hozzám. Én éppen takarítottam és megkértem, ne haragudjon, nagyon sok a dolgom sgy nem érek reá vele foglalkozni, ő azzal felelt, hogy nagyon fontos megbeszélnivalója van. Majd egy csomagot adott át, amelyben szalonna volt. Én azzal utasítottam vissza az ajánlatot, hogy már is-hét jókora darab szallonnánk van az éléskamránkban. Ekkor Kodelka pénzt vett elő és azt mondotta, hogy ötvenmillió. Azt is előadta, hogy délután fel fog jönni egy kapitány, akit férjemnek rá kell beszélnie, hogy a szállítást öKodelka kapja meg. Ha a szállítást sikerül megszereznie, tíz milliót kap tőle a férjem. Én azt feleltem Kodelkának, ne lőjön, csak délután. Majd Kodelka ismét szerelmi ajánlatokkal ostromolt, amiket én visszautasítottam, mire Kodelka ezeket mondotta: — Nem akarok Öntől semmit, amíg a feleségem nem teszt Már nem bírtam Kodelka további ostromait, a konyhába mentem ki, de ő utánam jött, majd visszament az ebédlőbe. Ekkor még a pénz ott volt ,nem tudom mennyi, de egy csomó millióst és ötszázezer koronást láttam. A pénzt az újságpapírba tettem be és otthagytam az asztalon. — Délután egy óra és fél kettő között jött haza a férjem. Elmondottam neki mindent. Férjem a fejéhez kapott: „— Mit csinálsz itt nekem! Tudod jól, hogy én ezekkel a tisztekkel nem akarok összejönni". — Ezután én lefeküdtem, férjem arrakért, hogy jöjjek ki vele Csepelre. Mivel azonban nagyon rosszul voltam, nem mentem ki, mire férjem igen haragosan távozott el hazulról. Délután fél hat órakor Kodelka ismét feljött hozzánk. Arra való hivatkozással, hogy nemsokára jönnek a tisztek, akikkeel itt találkája van. Én kértem, hogy rendelje le a randevút, mire Kodelka így felelt: — Majd Kodelka kijött utánam a konyhába. Én elrstort mondottam neki, hogy itthagyta a pénzét. Kodelka úgy csin.U, mintha mitsem tudna az asztalon hagyó 44 pénzről. Majd mire én lementem a kutyákkal az utcára, mert féltem, hogy nemsokára hazajön a férjem. Lenn az utcán egészen meg voltam zavarodva s már nem emlékszem hogyan, de egyszerre csak a Kispipa-vendéglőben találtam magamt, ahova szoktam járni. Itt vettem egy félliter bort a vacsorához. — Majd elmentem egy ismerősünkhöz. Paula kisasszonyhoz a Csapláros ult.il . ők ott a saját házukban laknak. Le, ■ háromnegyed hét volt már s a házuk volt csukva. Erre azután egyedül hazavintem. Amikor megérkeztem, Kodelka meglepetve kérdezte: — Hol volt oly sokáig, mintegy másfélóráig volt el. — Azt feleltem, hogy egy ismerősünkkel találkoztam s azzal beszélgettem el. Ezután jött haza a férjem. Majd iöt, pár perc múlva három liszt, akiket Kovrka odarendelt hozzánk. Ismét kapható! IBllTiBili IMIE III IMUItVilWlftOtt.: H 1011 WMP VIKTOR HUGÓ: A párisi Notre-Dame Benedek Marcel forditása. 2 kötet 822 oldal. Ára 63 OOO korona. 13 UDAFE3 i’I HllILAi* könyvkereskedésében, József körút 5. ppwppnpiwnMM