8 Órai Ujság, 1928. december (14. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

4 P Mikuláskor a topánba csak Didier- csokoládét! 1928 DECEMBER 1 ÓRmujsAGI SZOMBAT 3. OLDAL Pesti kirakatok * A City szíve A velencei Piazza San Marco a vi­lág legnagyobb, legszebb szalonja. Ha igaz ez a napóleoni mondás, akkor igaz az is, amit nemrégiben mondott egy Budapesten át­utazó amerikai filmfejedelem: a Váci­ utca a pesti City szíve ... A City szíve, ahol úgy sorakoznak a kirakatok, mint egy állandó ünnepi Messe boxjai. Csillogó, látványos show. Ahol neoncsövek és ultra­lámpák mellett a történelmi patina mindennél nemesebb fénye ragyog. Ahol a modern kereskedői szellem szerencsésen ölelkezik tiszteletreméltó évszázados hagyományokkal. Mert csak így lehet, hogy a Yues­ utca ebből a szempontból az nekünk, ami a többi metropolisoknak az Old Bond­street, a Rue de la Paix, a Merceria vagy a Graben. Csak egy rövid, negyedórás körséta. Délután öt óra. Shopping-time. Tükörsima az aszfalt. Benzinpára, parfümillat. Ezernyi szín. Itt egy fényárban úszó portál a háború utáni architek­­­­túra leegyszerűsítésében. Ott kegyelettel ápolt kalligrafikus betűs­ cégtábla: Anno 1808. Itt egy kirakat a régi bazár-stilus szemkápráztató elren­dezésében. Az áru — pardon, „portéka" a régi patrícius-kereskedő nyelvén,­­ tömegével, sok­féleségével akar még hatni. Tarka bric á brae ezernyi apróság.­ Ott a csiszolt üveglap mögött a másik véglet: két domináns pasztellszín, mű­vészi hanyagság, egy-két cikk csupán. Három hét karácsony előtt. A Mikulás-vásár itt nem mutatja a hatását. Nyelvöltögető borzal­mas krampuszok, vattaszakállas Mikulások itt nincsenek. Itt az upper thousand vásárol. Csak Bonzo, a groteszk mesekutya privilégiuma, hogy a City szívében is piros krampusz-dominóban mo­solyogjon minden második kirakatból. Bonzo nagy konjunktúrája brit szülőhazájából csak most ért el hozzánk. Parcellán és email, arany és pamut, üveg és posztó, minden anyag formázza a mascotte-Bonzo mulatságos alakját. „Bonzo uralja a piacot". Az ékszerüzleteiről híres nápolyi Toledo eleve­nedik meg a Váci­ utcában. Az üvegtáblák mögül szikrázó solitairek tüzével vetélkedő szempárok csillannak fel a híres cégek előtt. Bachruch, Latzkó, Zirner... szívdobogtató nevek. S az a hölgy ott, aki rachel-púderes arcocskáját majd­­nem az üveghez szorítja, milyen heves flörtöt folytat a bársonyágyán nyugvó platináé brace­­lettel. A régi, kedves emlékű Marton-cég helyén a Zirner, — nemes interieurje Bachruchnak, — halkidnusú saroküzlet: Latzkó s a mai időknek egy érdekes cégtáblája: Dobó Albert ékszerész Kolozsvárról! ... — mind maga egy-egy ra­gyogó ötvösmüvű ékszerdoboz. És ahogy elmúltak egyes régi nevek, a bürger­­liches Pest kereskedői, halkan, finoman, szótlanul, a Marton, a férfidivatárus Laczkovics, Titch, az „Oroszlánhoz", a Huzella, Ráth Mór s ők a töb­biek mind, — előkelő, nobilis szellemük itt­maradt. De fennmaradtak mások, a régi világ híres üzletei, a régi lipót-utcai cégek, a 120 éves Lechner órás, az alig „fiatalabb" Banzenberger ernyőgyár, a Quentzer testvérek kalaposboltja, Kirschner, ahol a régi szepességi szőttesek,a vász­nak patyolata ragyog, Kilián-Noszeda, a könyv­árus. A régi Pest krónikásai, tanúi annak az idő­nek, amikor a Rondellába, a theátrumba igyekvő delnőket kísérték a szürkecilinderes arszlámok az utca nagykockás kövezetén. És felsorakoztak új üzletek is, portál portál mellett fűzi kettős gyöngysorrá a Váci-utca bolt­jait. Csak egy saroküzlet, a Régiposta­ utca sar­kán, komor, fekete, üres. „Kiadó." Nem talál bérlőre az a bolthelyiség, amelynek helyén állt egykor a nagytrafik, ahol mindennapos kun­csaft volt egy égőszemű, karbonált-köpönyeges ifjú, Petőfi Sándor... Pedig különben vonzza az új cégeket a Váci­utca. És idezendál a legújabb üzletág, az autó­kereskedelem is. Hófehér, pirosparolás túradressz­­ben nyújtózik egy karcsú Benz-Mercedes. Ma­gyar munkát állít ki a MAG és Méray a Geissler­­csövek villanó fényében. Minden lépésre változik a kép. Két ragyogó kirakat: az Argentor, hol (Saját tudósítónktól.) Patay István dr. tör­vényszéki másodelnök elnöklete alatt ma tar­tott folytatólagos főtárgyalást a törvényszék Nagy István és társai bűnügyében. A tárgya­lás megnyitása után pótlólag még néhány kérdést intézett az elnök a vádlottakhoz, majd pedig a vád koronatanújának, Vázsonyi Imre járásbírósági kezelőnek a tanúkihallgatását kezdte meg. Vázsonyi az elnök kérdésére elmondotta, hogy 1922 ja­­nuárjától kezdve 1924 október végéig teljesí­tett szolgálatot mint díjnok Nagy István mel­lett.­­ Azalatt, amíg Nagy Istvánnál volt, mi­lyen ügyekkel foglalkozott Nagy István­? — kérdezte az elnök. — Értékpapírok vételével és eladásával. — Mint hivatalos személy, milyen ügyekkel foglalkozott? — Tőzsdepereknek és csődügyeknek a refe­rálásával. Az értékpapírok vétele és eladása körüli ügyek referense volt Nagy István. Ezután elmondotta, hogy többször látta Gazda Györgyöt Nagy Istvánnál, 1922-től kezdve. A legjobb baráti viszonyban voltak és Nagy bíró állandóan szerepeltette Gazdát mint hites szakértőt annak dacára, hogy nem volt hites szakértő. — Miért mondja, hogy annak dacára, hiszen nem volt köteles bites szakértő­t ki­rendelni? A tanú erre nem válaszol és elmondja, hogy Nagy István is, de a felek is többször proponálták Gazda György kirendelését. Azokban az ügyekben, ahol Gazda Györgyöt rendelte ki Nagy bíró — folytatta vallomását, — rendszerint rövidebb terminusokat tűzött ki, mint más ügyekben. Azonkívül fölhívta a fele­ket, helyezzék letétbe a pénzt és ezek a felhí­vások rendszerint „még ma" és „sürgős“ jel­zéssel mentek ki az irodából. Gazda gyakran bejött és megmondta, hogy melyik részvény fog ugrani, szóval tippeket adott Nagy bíró úrnak, aki azután vételre vagy eladásra adott megbízást. — l­átta ön azt, — teszi fel a perdön­tően fontos kérdést.: Patay tanácselnök, — adott-e pénzt valamikor Nagy István Gazdának, vagy Gazda Nagy Istvánnak? — Gazda szakértő úr adott át pénzt Nagy István bíró úrnak, — hangzik a határozott válasz. — Mikor? — A Moktár—­Hegedűs perben, amikor Nagy István Gazda Györgyöt rendelte ki szak­értőnek, a felperes ügyvédnek, Schöpfner Aladárnak azt mondotta Nagy István, hogy hozza el magával a tárgyalásra a pénzt, mert akkor nem lesz olyan hosszadalmas a dolog. A tárgyalás után, amikor a felek kimentek és Schöpfner már előbb átadta a két vagy három­­milliós szakértői díjat Gazdának, Nagy István azt mondotta nekem, hogy hozzak be egy csőd­nyitási darabot. Kimentem az irodából és be­hoztam. Mikor­­bementem és kinyitottam az ajtót, Gazda szakértő úr éppen egymilliós bankjegyet adott át Nagy Istvánnak. Nagy bíró rám szólt: „Miért nem hozza be azt a darabot, amit mondottam, maradjon kint!" Formálisan kiparancsolt, úgy hogy a folyosón vártam. Az elnök kérdésére a tanú kijelenti, hogy Nagy István az íróasztal sarkánál áll, Gazda pedig az íróasztal előtt. Mikor belépett az ajtón, az ablakot láthatta, de egyenesen ránézett a bíró asztalára. Nagy István most felugrik helyéről és átnyújtja az elnöknek hivatali helyisége helyszínrajzát. Vázsonyi Imre tanú az elnök felszólítására megjelöli azokat­ a helyeket, ahol Gazda és Nagy István állott. — Tud-e valami telefonbeszélgetésről, a amit ön állítólag kihallgatott? — Felettes hatóságom engedélyével Löw Antal budapesti ügyvédnél voltam alkal­mazva délutánonként mint írnok. Egy dél­után Löw felkért, hogy telefonáljak a hiba­­bejelentőnek, mert a vonal érintkezik. Mikor felemeltem a kagylót, nem tudtam beszélni a bejelentővel, mert a vonalon áthallatszott egy másik beszélgetés. Két előttem ismeret­len ügyvéd beszélt egymással. Az egyik azt mondta, „kérem kartárs úr, álljon el a szak­értő kihallgatásától, mert ez csak növeli a perköltségeket." A másik azt felelte, „ké­rem, már a bíró úr elrendelte Gazda György szakértői kinevezését, ettől nem lehet elállni. A másik azt mondotta, jelentsük be a mi szakértőnket. „Hiába jelentjük be", — hang­zott a válasz — „mert legfeljebb ellenőrző szakértőként fogja kirendelni Gazdát." Erre a másik ügyvéd megjegyezte: „Nekem na­gyon gyanús, hogy Nagy István bíró úr állandóan Gazdát nevezi ki szakértőnek, holott ne­m is hites törvényszéki szakértő és ezekben az ügyekben rendszerint rövid határ­napot tűz ki “ ^ — Ha más bíró személyére vonatkozott volna „Láttam, mikor Gazda pénzt adott Nagy Istvánnak" A Nagy István-per koronatanúiénak súlyos vallomása Izgalmas tárgyalási nap a nagy perben csiszolt üveg és ezüstös fém hajladozik, villog ezernyi vonalban s a berndorfi Krupp, hol a nyers fémből a szobainterieurig vezetnek végig az ultramarin bársony alaptónusú kirakatok. A Vö­­rösmarty-tér sarkán csillognak a híres Krantz­­cég művészi árui. A képzőművészetet reprezen­tálja a Vastagh-kiállítás, a hódmezővásárhelyi majolikatelep kerámiái, Besnyő Béla műkereske­­dése és szenzációszámba megy Pick Mór régi cége új helyén. A Váci-utca háború előtti romantikája, — „Váci-utca, Váci-utca, hogyha egyszer végig­megy ..." — megmaradt. De csak a déli órákig. Csak addig tart a korzó, a dandyk és „Miss 1928"-ak, szép asszonyok autójazz-tülkökkel sünkopált sétahangversenye. A délután a bevásárlás ideje, amely öt és hat közt kulminál. Ekkor fogadják a nagy divat­cégek klienseiket. Zwieback, akinek Kartner­­strasser üzlete sem előkelőbb, sem kedveltebb a pestinél, SVámoser Gyula, ahol a menyasszonyi kelengyékről folyik nagy megbeszélés, Pórfi, aki a művészi kirakatrendezésben mutat iskolapéldát, egy-egy selyemkendő, szövetvég, sétapálca elhe­lyezésével, Mangold Béla Kolos, a pesti férfi­divat kodifikátora, artisztikus irányítója, a divat generál ex ehef-je, aztán a kalaposok frontja: Ács és Bodnár, Brett Sarolta, Bóth Margit és persze az ősi Ladstatter. Szinte szeretné az­­ember­ a hatalmas posztó­kolosszusokat végig simogatni a kezével, amint a Zsuffa előtt, vagy Spiegel Ármin kirakatainál meg áll. A piaristák épületében Borhegyi lera­­kata, Unghváry-faiskola, és a sejtelmesen vilá­gító betűk: Tungsram... Van-e, ki e neveket nem ismeri? Legvégül pour la bon bouche, a hölgydivat. Mode­rnkák, amelyekre szakértő szem-száj lé­pésről megállapítja: „ez az eredeti Rácz Dániel­­modell!“ A Horváth és Halász előkelő gyász­pompáját Deák és Horváth pájisiasan könnyed konfekció-üzlete ellensúlyozza. Hát még ott ar­rébb Blaschek Konrád, aki a női szabók elitjé­ben is az elsők közt van. Tündérálmok crepe­­satinból, hattyúpihés zsorzsett, — a linonbatiszt, ami itt a platinának felel meg, — J­áhl kiraka­tai, hófehér és rózsaszirmú crépe-sole-álmok ... másik véglet: a prémek világa, ahol Breitfeld, Bikán és Gere a reprezentánsok, a persa és chin­chilla remekek szakavatott és megbízható pro­dukálói. Letelt a negyedóra. Képek, színek, számok, éz ötletes atrappeok, rendezői trükkök, világítási ef­fektusok, feliratok: udvari szállító, fondé 1823. Kavarognak a figyelő szem előtt. 6 óra. Uj kon­cert: az üzletzárás lármája. Legördülnek a redő­nyök, kialszanak a lámpák. Itt-ott nagy sietve be­oson egy-egy vevő, akinek okvetlen ma kell egy komissióját elvégezni. És itt csak úgy melléke­sen pendítjük meg: nem volna-e lehetséges meg­oldani az üzletek esti záróráját? A nagyközönség érdekében? Úgy, ahogyr külföldön számos helyen találtak megoldást későbbi nyitással, ebédidővel, vagy másvalamiképen, amely közönséget, alkal­mazottat és tulajdonost egyformán kielégít? Negyed hét. Sötét a Váci­ utca. És ismét vál­tozik az utca képe. Hazasiető üzletemberek, maz­samedlányok, segédek. Aztán megszűnik ez is. És 9—10 óra között a nap utolsó korzója. Livres inasok, fehérkötényes szobalányok pórázon viszik még kapuzárás előtt sétálni a városi bérházak­ban lakó kutyákat. Foxi-, bully-, dobermann­­korzó. Aztán elpihen a City szive... effe. ­ Tisztelettel meghívom a nagyrabecsült hölgyeket, akiket külön-külön személy szerint nincs módomban meghívni. MEGHÍVÓ, jöjjenek el új áruházamba, mely szom­baton nyílik meg és nézzék meg, mivé fejlesztette a közönség szeretete azt a boltot, amelyben több mint negyedszázad alatt ruhát, köpeny­t, pongyolát vásároltak. Ugyanazzal a figyelmes kiszolgálással fognak találkozni az új, nagy áruházban, mint amelyért egykor a régi Kristóf-téri boltot meg­kedvelték. Az üzlet forgalma és arányai azonban megsokszoro­zódtak és ez teszi lehetővé, hogy egyrészt mindennap­­i modelleket mutathatok be, másrészt:a megnövek­edett forgalom következtében olcsón árusíthatok Kérem győződjenek meg róla, hogy így van. Érdekelni fogja Önöket, amit kirakataimban és amit e kirakatok mögött, az ország egyik legnagyobb szabású női ruhaáruházában látni fognak. Új áruházam holnap, szombaton nyílik meg a BÉCSI­ Utca és a Deák Ferenc­ utca sarkán. Mély tisztelettel Radó Aladár

Next