8 Órai Ujság, 1930. június (16. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

1930 JUNIUS 1 óteiMSÍG VASÁRNAP 3®OLT 2 A0 tartani, hogy az elszánt rab­­ló esetleg leveti magát a há­romemeletes mélységbe, így Kovács csak szóbelileg mondta el, hogy hogyan ve­tette át magát a rácskeríté­sen, amihez egyébként már régebben folytatott tanul­­mányokat. Más hasonló rács, vagy fakerítéseken treniro­­zott, hogy pontosan sikerül­jön a dolog. A bankrabló kihallgatása Délben egy órakor ért véget a helyszíni szemle és a teljes beismerésben lévő Kovácsot a rendőrségen Szrubián rendőrtanácsos elé ve­zették, aki megkezdte vele a részletes jegyző­­könyvi kihallgatást. A rendőrségen remélik, Ma délben szembesítették a Leszámítoló Bank rablójával Tóth István soffőrt, aki teg­nap jelentkezett a rendőrségen, és egészen pontos személyleírást nyújtott Kovácsról, akit kocsiján a Keleti pályaudvarhoz vitt. A soffőr rögtön, határozottan feismerte Kovácsban teg­napi utasát. Elmondta, hogy mikor célhoz ér­keztek, feltűnt neki, hogy az utas roppant ide­ges, a fizetésnél kinyitotta táskáját, egy nagy köteg tíz pengőst vett elő és reszkető kezekkel adott belőle egy bankót. A viselkedése annyira gyanús volt, hogy a soffőr nyomban megbánta, hogy nem hívott rendőrt s ezért azonnal a fő­kapitányságra sietett jelenteni. Panaszosan hogy Czinóbert is sikerül rövidesen kézrekerí­­teni és a két bűntársat, akiket régi közös bűnös műt űz egymáshoz, rövidesen szembesíthetik egymással, tette hozzá a derék soffőr, aki a közel­múltban már két betörőt fogott el munka közben: — Ha tudtam volna, hogy 160.000 pengős bankrablót viszek a kocsimon, direkt a főkapitányság udvarára vittem volna be. A soffőr nyilván a nagy pénzjutalomra gondolt, amelyet a kézrekerítő fog kapni. Erről a kérdésről a 8 Órai Újság munkatársa ítészeit a Leszámítoló Bank igazgatójával, Kádár Gusztávval, aki az egész nyomozás során hasznos útbaigazításokkal szolgált a rendőrségnek. Az igazgató a következőket mondotta: — A jutalom kérdésében a bank igazga­tósága rövidesen dönteni fog. Az intézetet nem érte volna károsodás ugyan­akkor sem, ha sem a tettes, sem pedig az elrabolt összeg nem került volna kézre, mert a bank bizto­sítva van rablás ellen.­­ Természetes, hogy a tegnapi ese­mények után bizonyos vált°ztatásokat kell eszközölnünk a védelmi berendez­kedéseken, így elsősorban a harmadik emeleti folyosói rácsot, amely ma két és fél méter magas, fel kell emelni a negyedik emeletig. A borítékozást pe­dig a jövőben a páncélteremben fog­juk végeztetni. A 8 Órai Újság munkatársa érdeklődött a Royal Exchange Biztosító Társaságnál is, amely a bankrablásból kifolyólag érdekelve van és így azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a Royal Exchange is rövidesen dönteni fog a jutalom kérdésében, amely elsősorban a nyom­ravezető újságírót illeti. A soffőr szembesítése a banfepadióval Hajnal a főkapitányságon Kovács bankrabló első beismerő vallomása A A rendőrségre hajnali négy óra után ér­kezett meg Bardócz detektív foglyával. Ko­vács János meglehetősen nyugodtan foglal he­lyet az előszoba egyik padján és, érdeklődve figyeli a sürgés-forgást, amelyet az ő megjele­nése okozott a főkapitányságon. Az elfogott bankrablót a központi ügyelet egyik szobájába vezették ezután, ahol Szlovák rendőrkapitány és Eb­edy rendőrfogalmazó kezdték meg első kihallgatását. A hajnali vallomás során, a munkanélküli asztalossegéd részletesen leszámolt arról, hogy hogyan és mikor fogamzott meg agyában a bankrablás terve. Soha nem jutott volna eszébe a vak­merő gaztett, ha nem lett volna évek óta szoros és elválaszthatat­lan testi-lelki jó barátságban Czinó­­ber Józseffel. Együtt végezték az alsó iskolákat, együtt­ jártak a kereskedelmi iskolába, ott együtt ter­vezték ki a betörést az igazgatói irodába s most legutóbb a közösen elkövetett „diák­­stikli“ már elszántabb, veszedelmesebb és ko­molyabb bűntettre biztatta fel őket. Hónapokon keresztül lesték, vár­ták az alkalmat, hogy mikor le­hetne végre kihasználni azt a san­szot, ami Czinóbernek a banknál lévő alkalmaztatásában rejlik. Egy héttel ezelőtt történt, hogy megállapod­tak a végleges dátumban. Május 30-ika lesz az a nap, amikor Kovács besurran a bankba, ott e­lrejtőzik és vár, amíg cinkostársa meg nem adja a megbeszélt jelt, akkor aztán együtt mennek az orvosi rendelő előszobájába, ott Kovács elmaszkírozza magát, előrántja a töl­tött fegyvert és a revolver villogó csöve előtt színészkedő Czinóbert tuszkolja be maga előtt­­a sorbába. A­ legapróbb részletekig mindent megbe­széltek és a pontos haditerv szerint jártak el tegnap. A kritikus pillanatban, a szoba kü­szöbén, ahol az öreg pénztáros borítékozta a 161.000 pengőt, a bank tisztviselőinek egész havi fizetését, Kovács a szemére húzta még egyszer a kalapot és kendő által eltompított hangon rákiáltott Petrikre. Kovács János vallomása szerint úgy tűnt fel neki, mintha Petrik a revolver felé ka­pott volna és az volt az érzése, hogy az öreg pénztáros ki akarja ütni kezéből a fegy­vert. Végül azonban mégis csak engedel­meskedett a parancsnak az arca előtt vil­logó revolvernek, a bankrabló vallomása szerint a Frommer pisztoly csövében is volt egy golyó, a fegyver závárzatát azonban elzárta, úgy hogy el sem Mit N­HHHI MM lehetett volna sütni. Amikor ráparancsolt a két tisztviselőre, hogy csomagolják össze a pénzt — Czimber termé­szetesen — rögtön előzékenyen munkához lá­tott, míg Petrik Csak vonakodva engedelm­es­­kedjett a paráncsnak. Kovács rákiáltott Pet­­rikra, hogy dobja be a táskába a váltópénz­­tekercseket is, mire az öreg pénztáros azt fe­lelte : — Ugyan kérem, ezzel már ne ve­­sződjünk. A menekülést pontosan úgy mondta el Ko­vács, ahogyan azt azok a mosónők vallották, akik szemtanúi voltak a fiatal rablók szöké­sének. Pontosan megállapított terv szerint mondta be Kovács a taxisofőrnek is előbb a nyugati pályaudvart és csak amikor a Bazili­kánál tartottak, dirigálta a kocsit a keleti pá­lyaudvar felé, ahol eltűnt. Ott megvárta, amíg elmegy a taxi s aztán újra beült egy másik bérautóba, egy darabig vitette magát, aztán kiszállt és gyalogszerrel folytatta az útját. Elmondta, hogy hazafelé menet a Ferenc Józsefi-rakparton dobta el a zsebkendőt, amely­­lyel a támadás alkalmával arcát elfedte. Csak a kisantánt államok csatlakoznak fenntartás nélkül a Sr­ash-tervhez Magyarország nem fogadhat el olyan reorganizációt, mely a békeszerződéseket megváltozhatatlanoknak jelenti ki London, május 31. (Magyar Távirati Iroda.) A Daily Te­­legraph diplomáciai levelezője szerint Var­sóban, Bukarestben, Belgrádban és Prágá­ban már buzgón készülnek a válaszra, ame­lyet Briand Páneurópa memorandumára fog­nak adni. Loucheur beutazta a kisantant-álla­­mok fővárosait, nyilvánvalóan, hogy fokozza az érdeklődést a javaslat iránt. A jövő heti kisantant konferencián összhangba fogják hozni a válaszjegyzékeket, mielőtt Parisba küldik azokat. A kisantant-államok, mint Franciaország szövetségesei lesznek bizonyára az elsők, ame­lyek felelni fognak és talán az egyedüliek, amelyek lelkesedéssel és fenntartás nélkül csatlakozni fognak a tervhez. Belgium sem fog soká váratni magára, de szeretné előbb az angol álláspontot meg­ismerni. Az angol kormány csak néhány hét múlva foglalkozhat alaposabban a kérdés­sel, mert előbb a domíniumokat is meg kell kérdeznie. Az úgynevezett semlegesek, főleg a skandináv államok, tekintetbe fogják venni az álláspontot is. Magyarország már kijelentette, hogy elv­ben üdvözli ugyan az európai államok szoro­sabb együttműködését, de nem járulhat hozzá semmiféle reorganizációhoz, amely az 1919— 20-iki békeszerződéseket megváltoztath­atatla­­nok­nak jelenti ki. Németország hasonló cél­zással fog válaszolni, esetleg valamivel erő­sebb és élesebb hangon. Olaszország tekintet nélkül válaszának hangjára, lényegileg el fogja utasítani a ja­vaslatot. Népszövetségi körök általában hi­szik és remélik, hogy az egész tervből nem lesz semmi. Sipőcz taxirazziák útján személyesen győződik meg­ a piros­­taxisok sérelmeiről Monstre küldöttséget fogadott ma a polgármester (Saját tudósítónktól) A pirostaxisok 500 tagú küldöttsége jelent meg ma délben a vá­rosházán, hogy sérelmeiket és panaszaikat Sipőcz Jenő polgármester elé tárják. A vá­rosháza folyosója feketéllett a nagy tömeg­től és éles kifakadások és elkeseredett kiálto­zások hangzottak el különösen amiatt, hogy a piros taxisoknak nem enegedik meg az előnyös utcai állomások elfogla­lását. Kubakov­ics József fővárosi bizottsági tag, Morvay Ákos ipartársul­ati elnök és Zöldi Nándor titkár vezette a küldöttséget, amelynek szónoka elmondta, hogy a Nyugaton mindenütt n PimiTt, ((ImL A FINOM ANYAGBÓL jYjfJll) PcJ) KÉSZÜLT, JÓL SZABÓ tT TJE® /jES FEHÉRNEMŰ 1 £11 1| különlegességek mestere Károly­ Körút 3. (MJJaT árengedmény egyes ingekre alkalmas maradékokból méret után készült ingeknél közössé tették a taxiállomásokat, ami egyrészt egyenlővé teszi a taxivállal­tók között a ver­senyt, másrészt a közönség jobb kiszolgálását vonja maga után. A polgármesternek átadott memorandumban azt kérik, hogy az összes budapesti taxiállomások egyesüttessenek és minden taxinak joga, sőt kötelessége legyen az összes taxiállomásokon a beérkezés sorrendjébe beállni. Kérik továbbá, hogy az összes fővárosi nagyszállodák előtt a taxik elhelyezkedhessenek és ugyanezt kérik a kávéházakra, éttermekre, mulatókra és egyéb nyilvános helyiségekre nézve is. Sipőcz Jenő polgármester nagy figyelem­mel hallgatta a küldöttség kérését és válaszá­ban kijelentette, hogy az erre vonatkozó szer­ződéseket felül fogja vizsgáltatni és gon­doskodik, hogy méltányos intézkedéssel a piros taxisok kérése teljesüljön. Közölte még a polgármester, hogy a jövő hét folyamán taxirazziákat tart a főváros terüle­tén, bejárja az összes állomásokat és szemé­lyes tapasztalatok alapján akar meggyőző­dést szerezni az elhangzott panaszok jogos­ságáról. . . A küldöttség nagy megnyugvásai fogadta­ a polgármester válaszát. Váraljai Mutat a gyürrsi gyilkosság ügyein (Saját tudósítónktól.) A gyömrő-tófürdői gyilkosság ügyében a hónapok óta tartó tör­vényszéki főtárgyalás során szenzációs for­dulat történt. A legutóbbi főtárgyaláson ugyanis id. Tóth István gyömrői gazdálkodó eskü alatt olyan értelmű tanúvallomást tett, amely Bakó Gergely gyömrői vasúti jegy­pénztáros meggyilkolása ügyében a tettes sze­mélyét illetőleg döntő fordulatot eredményez­het. Eddig ugyanis a gyilkosság elkövetésével Varga András gyömrői mészárosmestert és Szűcs Ernő hadirokkant útmunkást gyanúsí­tották. A két vádlott az eddigi tárgyalások folya­mán elejétől végig tagadta a terhére rótt szörnyű cselekmény elkövetését, noha bizo­nyos közvetett bizonyítékok merültek fel el­lenük. A legutóbb megtartott folytatólagos főtárgyaláson a pestvidéki törvényszék Alarson-tanácsa előtt az egyik beidézett tanú, id. Tóth István gyömrői­ földesgazda olyan vallomást tett, hogy a­ gyilkosság elkövetésé-­­ nek éjjelén, 1929 február IV-éről 18-ára vir­radó éjszaka találkozott egy szénásszekérrel, amelynek kocsisa beszédbe elegyedett vele. Ez a kocsis, akit egyébként személy szerint nem ismer, elmondotta, hogy néhány perccel ezelőtt egy embert látott futni kutyával a­­ vasúti jegypénztár felöl és feltűnt neki az, hogy a szaladó ember erősen vérzett, mert az egész útvonalon sűrű vércseppek maradtak utána. A törvényszék most azt a kocsist igyekszik előkeríteni, aki valószínűleg per­döntő értékű vallomást tud majd tenni a gyil­kos személyét illetőleg. A D í Q N , ........... ■l»»i^"V^gi2J!l<liJ5J.lALlll.W J * . TM 5P„ lüf mwi ■urna.... — -

Next