8 Órai Ujság, 1934. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-05 / 3. szám

WH StStUtR 5 Stavisky k&ltekedő, nagyúri élete Budapesten Cakosziály a miséken és a Gellért-szállóban Hats&ásspengős ebédlők — Pársoly a Király Sseb­Sbascban —­ Magyar s szer sok mecénása ülsszéllámos útban van Délamerikába (Saját tudósítónktól.) Egész Paris, egész Európa — és az egész Pest róla beszél. Legendák keletkeztek hallatlan vagyonáról és különböző üzleteiről. Budapesten is úgy az op­­tánskötvények megvásárlásával, mint színházi vállalkozásaival kap­csolatban sokat foglalkoznak sze­mélyével. Pók­éban volt színháza. Az Empire az ő vállalkozása volt. Kora télen magyar operettel nyi­totta meg: Békeffi István és Lajtai Lajos „Katinká“-ja volt az első pre­mierje. Munkatársunk felkereste Békeffi Istvánt, a neves színpadi írót, Margit­ körúti lakásán, aki érdeke­sen mondotta el személyes tapasz­talatait a nagystílű szélhámosról. — Budapesten ismerkedtem, meg vele a Király Színházban! — kezdte Békeffi. — Négyen ültek egy pá­holyban. Egy társa, egyik ügyvédje, egy nagyon híres és neves francia képviselő és egy pesti színházi ko­­rábban ismert hölgy. Mikor mi a színház előcsarnokába beérkeztünk, Lajtai Lajos, a komponistám azzal fogadott, hogy francia urak várnak ránk az egyik páholyban és Ka­tinka című darabunk után érdek­lődnek. Mi fölkerestük Staviskyékat a Ki­rály Színház páholyában. Kölcsönös bemutatkozás után rög­tön rátért a tárgyra, hogy meg akarja venni a darabot. Kérdezte, hol lehetne erről tárgyalni, mi Bár­­dékhoz utasítottuk. Én magam az egészben nem bíztam, hitetlennek, valószínűtlennek tartottam a­z egész dolgot, hogy egy ember így az első látásra rögtön meg akarjon venni egy darabot. Ezért másnap nem is mentem be Bárdékhoz, mert nem tartottam komoly embernek ezt az idegent. Lajtaival másnap este találkoztam a színházban és ő mondta, hogy fel kell keresnünk Staviskyt a Ritzben lévő szállásán, mert ő úgy látja, hogy az ügynek komoly háttere van. Tényleg fel is kerestük Staviskyt a Ritzben, ahol egész apartmant bérelt. A szobában már várt ránk az ügy­védje és a három gépírókisasszony, akik­nek egyszerre diktált. Minden bevezetés nélkül a követke­zőket mondta: Negyedóra múlva indul a vona­tom. Itt van 20.000 frank, a darab előlege, S­au­revoir Parisban. A csodálkozástól annyira elképed­­tem, hogy el sem tudtam tőle bú­csúzni. — Azt hittem őrült. — De az ügyvéddel elmenetele után beszéltem, magyarosan, meg­fontoltan, bárha még mindig hihe­tetlennek tartottam az egész ügyet. Aztán lassacskán jöttek a hírek Pá­­risból. Stavisky megkezdte a dara­bom, előkészítését, Paris legnagyobb színpadán, az Empire-színházban. Bekapcsolta a vállalkozásba a leg­híresebb párisi színházi szakembere­ket. Minden vállalkozásánál — mint ahogy később azt megtudtam — min­dig csak a leghíresebb szaktekinté­lyekkel tárgyalt. — A párisi premier előkészíté­sének költségeire 2 millió fran­kot, körülbelül 500.000 pengőt költött. Ez a hatalmas befektetés még Paris­ban is óriási feltűnést keltett. Laj­tait, a zeneszerzőt már hónapokkal előbb Parisba rendelte, hogy a darab zenei előkészítését ellenőrizze. Egy­szóval minden olyan nagystílűen ment, ahogy az számunkra elképzelhe­tetlen. Három 3 szobás lakást keresek egy házban. Pontos lakbérfizető jeligére ajánlatot a lap kiadó­­hivatalába kérek Még egyszer Budapesten, b­elteleedései, nagyúri élete­ ­ Pakisban magához kérette Vér­tes Marcéit, a híres magyar szín­padi tervezőt és vele készítette gyö­nyörű, soha nem látott díszleteket. A párisi premier előtt még egy­szer járt Pesten, a Gellért-szálló­­ban bérelt hatalmas appartmant. Jellemző költekező életmódjára, hogy a Gellért-szállóban egy ebédje, amelyet ötödmagával fogyasztott el, átlag 5—600 pengőbe került. — Ő volt az első igazi gurmand, akivel életemben találkoztam. Már a délutáni órákban magához ren­delte a szálló igazgatójától kezdve a szakácsig a szálló személyzetét és egy órán át tartó diskurzus után határozott csak arról, hogy mit fog vacsorázni, mi lesz az előétel, milyen hőfokon lesznek a fogá­sok betálalva és hogy mi milyen kemény, vagy milyen puha lesz. 1t párisi premier — A párisi premier óriási sikert hozott. A párisi lapok, amelyek előtt nem szokatlan a darabok fény­űző és pompás kiállítása, még azok is csodálkozva írtak erről a soha nem látott pompás kiállításról. A darab több mint százszor ment, mindazonáltal Stavisky ráfizetett, mert az Empire-színháznál táblás ház esetén is csak 25.000 frank a be­vétel, holott a darab napi gázsija több mint 30.000 frank volt. — Velünk szemben mindig a leg­­korrektebbü­l viselkedett, egy fil­lérrel sem­ maradt adós. A premieren Staviskyn eddig soha nem látott izgatottság vett erőt. Új­szerű volt neki a színházi vállal­kozás, ,■■■■■ meg akarta mutatni a kritiku­soknak, a kételkedőknek, hogy ő ehhez is ért. A premier nyolc személyi­­ titkárától körülvéve izgulta végig. ". Fő pénzforrását senki sem ismerte . A siker őt igazolta, elsőrendű színházi szaktekintéllyé lépett elő Portéban, — megmutatta, hogy a színházi szakmát is tökéletesen is­meri. Párisi életéről legendákat me­séltek az emberek. A legelőkelőbb művészi és po­­litikai körökben fordult meg. Minden irányú vállalkozásai voltak, mindenből pénzt csinált. Inkább üzletember, mint szél­hámos volt. Állandóan nagy kiséret, üzletfelei és titkárai vették körül. Kitűnő íz­lése, de még kitűnőbb üzleti szimatja volt. — Párig egyik leghíresebb ver­senyistállója is az övé volt — Hihetetlenül munkabíró volt, mindig dolgozott Több üzletéről hallottam, de mindről azt mondták, hogy ez csak egy kisebb vállalko­zása, fő pénzforrását senki sem ismerte. Azt mesélik róla, hogy ez a gö­rög származású ember aránylag igen rövid idő alatt futotta be ezt a hatalmas karriert és tett szert ha­talmas vagyonára. — Annak idején, mikor Pesten járt, hallottam optánskötvények­­kel csinált üzleteiről, de erről bővebb felvilágosítást nem tu­dok adni. A­ párisi premier óta nem láttam a tipikus ízig-vérig üzletembert. ..."­­ .. , G. Á. VetíTIK 3« OLBÁE —... Mit mondanak a budapesti tőzsdén? A magyar optánskötvényekkel űzött francia visszaélések ügyét a budapesti pénzvilágban, különösen a tőzsdén, egyáltalán nem ítélik meg magyar szempontból kedvezőt­lennek, mert az optánskövetelések­­kel szemben általában pesszimiszti­­kusan vélekednek. Azt mondják, hogy ami pénz az országba bejött, az magában haszon és csak az a kár, hogy lényegesen nagyobb ösz­­szeget nem tudtak az optánskövete­­lések ellenében behozni. Ezt a felfogást elsősorban arra alapítják, hogy az optánskövetelé­­sek a változott gazdasági viszo­nyok következtében rendkívül labi­lisakká váltak. Eltekintve attól, hogy magának az optánskasszának a struktúrája is igen hosszú időre szóló részletfizetési feltételeket szabott meg és annak végöszegét 219 millió aranykoronában állapítot­ták meg, ami körülbelül 40 évi idő­tartam alatt nyerne kifizetést, az időközben bekövetkezett devizakor- W* ,e«en W’­Ok-T­ov****' TUNGSRAM

Next