8 Órai Ujság, 1935. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-12 / 10. szám

im JANUÁR 12 ff Si **■f'Kt óriujság Musztafa Kemál, a Dardanellák hőse Ismeretlen részletek a török nemzet vezérének életéből is. C. Armstrong életrajza alapján Szürke farkas fejét viselték a tizenhar­madik században az ozmán nomád törzs lobogói, amikor Közép-Ázsia sík steppéi­­ről felkerekedtek Nyugat felé. Szulejmán sah vezette a lovastörzset s tíz generá­ció múlva bekövetkezett Mohács, Bécs kapui előtt állt a török, nagy Szulejmán szultán serege. És ismét tíz generáció és­ ismét változik a kép: Törökország már csak „Európa beteg embere“ és Abdul Hamid, a „vörös szultán“ fortélyos ügyességgel próbálja meg egymás ellen kijátszani a mohó, nagyétvágyú szom­szédokat, a keresztény nagyhatalmakat. 1881-ben az Égei-tenger északi partján, Szalonikiben egy török házaspárnak, Ali Rigának és Szubeidának fiúgyermeke született, akit Musztafának neveznek.. A fiút tizenötéves korában Musztafa száza­dos kapja kezei alá a kadét iskolában. Két Musztafa? Feljebbvaló és növendék? Tiszteletlen és függelemsértő állapot! A kitűnő jüszbasi, a derék Musztafa száza­dos megkülönböztető nevet ad a nyurga kadétnak, akit ezután már csak Musztafa Komálnak neveznek. Musztafa Kemál nevét öt világrész is­merte meg azóta. Nemzete a Gházi, a győ­zedelmes névvel hódolt előtte. S a leg­utóbbi névreform alkalmával, pár héttel ezelőtt Musztafa Kemál, a gházi, felvette az Atatürk családnevet. Atatürk: törökök atyja. Szabadsághős, nemzetvezér, diktátor, tanítómester. Akiről H. C. Armstrong, az ismert nevű diplomata-újságíró „Greg Wolf. — An Intimate Study of a Dicta­­tor“ címmel írt életrajzi tanulmányt, amely gyors kiadásokban jelenik meg s amelyben szimbólummá lesz a szürke farkas, az ősi ozmán lobogó heraldikus ragadozója. Szürke Farkas, a férfiú, aki a semmiből teremt mindent, felbomlott, málladozó or­­szágroncsokból erős, egységes nemzetet, akinek neve, varázslatom egyénisége cso­dákat teremt a Boszporusz partján, a lausannei békekonferencia zöldasztala mellett, az anatóliai hegyi fennsíkok ős­­vadonában, mindenütt, ahol az új szürke farkas lobog a török zászlókon. Musz­tafa Kemál neve, a Gházi neve, partraszállni a félszigeten. Óriási a fel­adat, Gallipoli 78 kilométeres partját kell megvédeni. A terep nehéz, csupa hegy és egyes csúcsaik uralkodnak az egész félszigeten.. Ha az angolok egy ilyen hegyet elfoglalnak, vége minden­nek. 1915 április 25-ike az első nagy tá­madás napja. Cseltámadás északon Bulair ellen. A főtámadás a középen ausztráliai csapatokkal. A cél: partra­­szállni a lapos tengerparton Kaba Tepé­­nél, aztán a völgyön keresztül előre­nyomulni Maidosnak, ott felkanyarodni, elfoglalni Csonk Pak­ hegycsúcsát, s onnan uralni az egész környéket. Az utóbbi hegy lábánál táborozott Kemál. Erős északi tengeráramlás valamelyest elsodorja a hajókat s a partraszállás Ariburnnnál történik, úgy, hogy az offenzíva egyenesen Csonk Baki ellen irányul. „Én vinni akarom valamire!44 Az apa, kistisztviselő a szerb határon. Az anya lenszőke, kékszemű, macedón nő. Vallásos, konzervatív, hazafias. Hét­éves kora óta viseli a fátyolt. Tőle örö­költe Kemál acélkék szemét és fakószőke haját. A fiú mecset iskolába kerül. Korán­­verseket énekel, aztán mikor apja meg­hal, földbérlő nagybátyjánál birkákat őriz. Tizenegy éves, amikor Salonikibe iskolába adják. Nem tűri a fegyelmet, rengeteg kellemetlensége van, visszavá­gyik a szabad élet után. Hazaszökik. Ké­sőbb teljesül a vágya: katona lehet, be­adják kadétiskolába. Itt is magányosan él, nem barátkozik senkivel. „Nem aka­rok olyan lenni, mint ti! Én vinni aka­­rom valamire!“ — mondja a többinek. Matematikában, minden katonai tudo­mányban kitűnő, elsőrangú tehetség a gyakorlótéren is. A monasztiri tisztiisko­lában magával ragadja a szultánellenes forradalmi mozgalom. Reszkírozza a bör­tönt, de olvassa Voltaire, Rousseau köny­veit, Hobbes és Stuart Mill nemzetgaz­dasági műveit. Minősítése ebben az idő­ben: „Okos, de nehezen kezelhető ember. Lehetetlen vele bármilyen szívélyesebb közelebbi nexusba kerülni“. Mint had­nagy bekerül a konstantinápolyi akadé­miába, soronkívül lesz százados 1905-ben s bejut a vezérkarba. Szónoknak képezi magát, részt vesz a nagy újtörök szövet­kezésben, egyszer el is fogják, heteket tölt a „vörös fogház" férges cellájában. Szerencséje van: egyetlen büntetése az, hogy áthelyezik Damaszkuszba, ahol guerilla-harcokat folytat a mindig lá­zongó drúzok ellen. Folytatja forradalmi konspirációit, amikor visszakerül a fő­városba. Arab álruhában Enver pasa győz, Kemál 30 éves, a harmadik hadsereg vezérkari főnöke, ki­tűnő katona, aki politikai érvényesülés felé vágyódik — hasztalanul. A régi baj­­társak, Enverék nem veszik be maguk közé. A szófukar, precíz, poroszos be­szédmodorú, kékszemű, kissé merev te­kintetű százados, akár német tiszt is le­hetne. Az Enver-féle győztes forradal­márok nem tudnak összemelegedni vele. De amikor kitör a tripoliszi háború, Kemálban ismét felülkerekedik a katona. Arab álruhában, újságíró igazolvánnyal átszökik Egyiptomon, eljut a főhadiszál­lásra, ahol tárt karokkal fogadják, mert kevés a tiszt. Őrnagy lesz. Lobog a dzsi­­hád, a szent háború. Enver szervez. Min­den negyven arab sátor 3 török tisztet kap. Az arabok fanatikusan küzdenek az olaszok ellen, amikor új csapás éri Tö­rökországot. Montenegró hadat üzen és következnek a Balkán háborúk. Kemál most a Gallipoli félszigeten harcol. En­ver ezalatt a Boszporusz partján, már­ványpalotában él hercegnői hitvese ol­dalán, Talaat és Dzsemál, a régi bajtár­sak szintén miniszterek már, csak Ke­­málnak nem sikerül semmi. Nem szeretik merev elveit, nem szeretik doktrínáját: Törökországot a törököknek! Megint távoli misszióra küldik, atta­sénak Szófiába. Itt az elegáns török ka­tonatiszt sokat és ambiciózusan táncol, flörthöz és könnyű csevegéshez azonban nem ért. A darddanella-fronton Világháború. Sokáig hiába vár parancs­nokságra. Végre 1915 februárjában a Dardanellákra vezénylik. Pontosan a gyűlölt németek nagy tábornoka, Simon von Sanders generális alá. De a német igazságos. — Ein vorzüglicher Offizier! Ein Fü­h­­rer! — mondja róla. Kritikus lesz a helyzet, amikor kairói és athéni kémjelentések jelzik, hogy ■óriáei antantflotta akár 80.000 emberrel „Szuronyt szegezz !” Némáinak sejtelme sincs a támadásról. Legjobb ezredével, az 57-esekkel gyakor­latozik a hegylejtőn, amikor látja, hogy a csúcsról lihegve szalad le egy török őrjárat. Jönnek az angolok! Kemál gyor­san számol és gyorsan cselekszik. Szu­ronyt szegezz! Hátra arc, indulj! Villám­gyorsan, ösztönösen érzi, tartani kell a sonkbalit. „Vitesse, vitesse, tourjours vitesse!" Napóleon mondását gyakran szokta idézni. Gyakorlótöltényünk van, vagy éles! — kérdezi őrnagyát. — Éles! — Akkor rajta, amilyen gyorsan csak lehet. Egyik kezében térkép, a másikban iránytű, két­száz emberrel felrohan a hegycsúcsra. Egy anatóliai csendőr vezeti őket. Mere­dek sziklák közt, lihegve felérkeznek. Mire feljut, látja, hogy a hegy túlolda­lán már csak 150 méternyire alatta kúsz­nak fel az első ausztráliai rajvonalak. Kemál lecsap reájuk. Egyik szakaszát a másik után veti tűzbe, megzavarja a fel­vonulást, felvonszoltatja egyik hegyiüte­gét, sajátkezűjén segíti állásba az első ágyút, irányoz, lőtt és tüzel. Őrjítő tűz­­függönyt bocsájtana­­ az angol hajók a vakmerő és maroknyi török csapatra. Kemál parancs nélkül új ezredet vezé­nyel az állásba. Sőt harmadik és utolsó ezredét is beleveti a harcba. Érzi, tudja, hogy ez itt a főtámadás. Ha tévedne, katasztrófa volna. De nem tévedett, ösz­töne helyes volt. Egész nap dúlt a csata, az ausztráliaiak nem jutottak tovább. Az 57. török gyalogezred estére meg volt tizedelve. A másik két arabezred úgy­szólván felmorzsolódott, felbomlott. De ugyanez a helyzet az ausztráliaiaknál is. Napnyugtakor 500 friss ember eldönt­­hette volna a küzdelem és talán a világ­háború sorsát. Akit nem fog a golyó... Beássák magukat. Hetekig tart az álló­harc. Irtóztató hőség. Vörös porfelhőkre mállik szét a szikra. Kék legyek nyü­zsögnek temetetlen, puffadozó holttestek százain. Vérhas járvány tombol. Kemál csak negyedórákat alszik naponta. Irgal­­matlanságig szigorú tisztjeivel, de kato­náinak élelmezéséről személyesen gondos­kodik. Ott van az első árkokban. Legény­ségi uniformisban kimerészkedik a drót­sövények elé, máskor rohamokat vezet, mindig elől van, mindig tűzben van, szándékos, kiszámított vakmerőséggel. Golyó neip, fogja a testét... Odafent a főparancsnokságnál, a török pasák köreiben még mindig nem méltá­nyolják. Jellemző beszélgetés a telefonon. Kiazim pasa megkérdezi, mit kellne tenni? Kemál: Csak egy megoldás van. Kiazim pasa (ingerülten): És pedig. Kemál: Adja át nekem a főparancsnok­ságot. Kiazim pasa (gúnyosan): Más nem ket­ténél Nem lesz ez sok? Kemál: Sok? Túl kevés ... És leakasztja a kagylót Augusztus 6-áról 7-ére virradó éjszaka döntő roham. Tizenhatezer új antant-ka­tona ostroma. Kannegiesser német tábor­nok súlyosan megsebesül. Az antant partraszáll és beássa magát a Sunla-öböl­­ben. És a Csonk Bali hegycsúcsának kulcsállását újzélandi csapatok elfoglal­ják. Kemál felhördül és visszakergeti őket. Törzskara már rég szétesett, tiszt­jei között sápadt pánik, egyedül Kemál vezéri egyénisége menti meg a szituációt. Katonái vallásos rajongással, vakon kö­vetik. S az ellenség egy lépést sem jut előbbre. A helyzet egyre kritikusabb. Simon von Sanders pasa tombol és átadja az egész frontszakasz parancsnokságát Kemálnak. Végre megjön Bulairból a segítség, 50 ki­lométeres gyorsmenet után. De az angol Sir Jan Hamilton is rohamra készül. Ki­lencedikén hajnalban egyszerre csapnak össze. Most Kemál tartja az állást és in­dusok szuronyrohammal el is foglalják a hegycsúcsot. De most belekeverednek sa­ját hajóik ágyútüzébe. A turbános, sza­kállas indusok elvéreznek a nagykaliberű hajógránátok ekrazitos poklában. — Csak még 24 óráig tartsátok maga­tokat! — üzeni Kemál. — Amíg Anatár­tánál rendet teremtek. Friss csapatok vonulnak fel vele szem­ben, a 6-os North Lancashire- és 5-ös Wiltshire-ezredek. Kimerült embereivel rájuk ront. Szédítő géppuskatűz fogadja a rohamot. Kemál zsebóráját keresztül­lövik. ő maga nem sebesül meg. Int kardjával, előre és már is az első sorban rohan. Borzalmas kézitusa és megtörté­nik a világháború egyik legcsudálatosa­bb fegyverténye: az antant csapat­okat visz­­szaszorítják a tengerpartig s az angolok feladják a Dardanella-frontot. Kemál pasa rangot kap, vezérőrnagy lesz. Ő a főváros és a haza megmentője. SZOMBAT 5. OLDAL M 8 Órai bírság telefon­ja: 15—0 — 14

Next