A DUNÁNÁL - 2003. JÚNIUS-JÚLIUS (2. ÉVFOLYAM, 6-7. SZÁM)
Gyenge Enikő: Franz Schmidt
huszárdal-variációk, melyek a híres Reger-ciklusokat követően a korszak legkitűnőbb zenéi közé sorolhatók. Kamarazenéje - vonósnégyesek, zongorás- és vonóskvintettek, két klarinétötös - ábrándos, szemlélődő, idilli romantikus zene. Regerhez hasonlóan jelentős műveket írt az ekkor már nem túl „modernnek” számító orgonára. Operái - Notre Dame, Fredigundis - egészükben nem túl jelentős verista zenék, ezzel szemben késői oratóriuma, a Jelenések könyve nyomán 1937-ben írott Das Buch mit sieben Siegeln [A hétpecsétes könyv] méltó arra, hogy a zeneszerző posztumusz tekintélyét megalapozza. Az oratórium választékosan eklektikus zenei nyelve drámai szerepükhöz méltó ellentétekben alkalmaz hatalmas fugaépítményeket, bensőségesen magányos dalolást és izgatóan újszerű harmóniát, könyörtelenül viharzó tuttit és a végtelenül egyszerű egyszólamú gregorián korálist. A Bach-passiók mintájára az Evangelista (maga János) egy hőstenor hangján beszéli el látomásait. Franz Schmidt magánélete kevésbé volt sikeres. Egész életében egészségügyi problémákkal küszködött. Első felesége, aki 1919 után egy bécsi elmegyógyintézet gondozottja volt, férje halálát követően a náci eutanázia-program áldozatává vált. 1933-ban egyetlen leánya, gyermekének születését követően váratlanul meghalt - ekkor keletkezett a 4. Szimfónia (Requiem kislányom emlékére). Végül a harmincas évektől kezdődően második felesége, Margarethe mellett, pár kiegyensúlyozott, derűs évet élhetett meg. Életének utolsó évében, már halálos betegen, összetűzésbe került az alakuló osztrák náci rezsimmel. Alban Berg és Franz Schreker halálát, Schönberg és Zemlinsky emigrációját követően senki nem vitatta, hogy Franz Schmidt az egykori Ostmark legjelentősebb zeneszerzője. Ezért rendeltek tőle ünnepi kantátát - Deutsche Auferstehung [Német újjászületés] címen - amit ő elkezdett, majd tüntetően befejezetlenül hagyott, noha az utolsó hónapokban még sokat tudott komponálni. Talán az sem véletlen, hogy éppen balkezes zongoradarabokat írt, híres zongoraművész barátjának, Paul Wittgensteinnek, aki az első világháborúban veszítette el jobb karját...