A Falu, 1995 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1995-06-01 / 2. szám

VIDÉKFEJLESZTÉS állam korlátozott szerepét tételezem fel. Mivel a falusi vendéglátás különleges vál­lalkozási forma, tulajdonképpen kevés, de egyértelmű szabállyal, bizonyos pénz­ügyi kedvezményekkel olyan erőforrások hasznosulhatnának, amelyek ma sok ma­gyar faluban parlagon hevernek. A falusi vendéglátás érzékenységét és fontosságát már hatvan évvel ezelőtt is felismerték. A Magyar Királyi Pénzügyminiszter 64.775/1937 VIII. a. szám alatt közzétett a körrendelete valamennyi m. kir. pénz­ügyigazgatóságnak és adóhivatalnak a fi­zetővendéglátás ház adóalapjának megál­lapításánál arra szólít fel, hogy a „legna­gyobb körültekintéssel és óvatossággal járjanak el"1. Tanulságul álljon itt szó sze­rint néhány bekezdése: „...Tudomásomra jutott, hogy egyes pénzügyigazgatóságok és adóhivatalok ezeket a szabályokat­ a legszigorúbban alkalmazták azokban a községekben is, amelyek gyógy- vagy üdülőhellyé nyilvá­nítva nincsenek, amelyekben azonban az Országos Magyar Vendégforgalmi Szö­vetség kezdeményezésére és a hazai nya­­raltatás előmozdítására a község lakosai fizetővendégek elfogadására vállalkoz­nak és az általuk használt ház egyes lak­részeit konyha- és bútorhasználattal egy­két hónapra igen alacsony bérért bérbe­adják, vagy pedig a fürdő vendégeknek teljes ellátást nyújtanak. Ezekben az ese­tekben a fizetővendégek elfogadásának gazdasági jelentősége nem a lakóház egyes részeinek bérbeadásában van, mert a falusi lakosság azért fogad el fizetőven­dégeket, hogy fölös terményeit gazdasá­gosabban értékesítse. Az ilyen háztulajdonosokkal szem­ben nem volna helyes eljárás, ha így elért bevételük adóemelésre használtatnék, mert ez könnyen arra az eredményre ve­zetne, hogy a falusi lakosság inkább le­mond erről a jövedelméről. A hazai nya­­raltatás közgazdasági és szociális eredmé­nyének előmozdítása céljából pedig kívá­natos, hogy a falusi lakosság a nyaralta­­tási mozgalomhoz minél nagyobb szám­ban csatlakozzék." A hatvan évvel ezelőtti időszakról szóló idézetek jól rávilágítanak a falusi vendéglátás ma is érvényes lényegi voná­saira, a helyi összefogásra, a vezetők sze­repére, az állam és az önkormányzatok támogatásának szükségességére. Ma azonban nemcsak a falusi házaknál meg­termelt mezőgazdasági termékekről van szó, hanem az üresen álló házrészekről, házakról, a sok szabadidővel, tudással rendelkező idősebbekről, a kihasználatlan vagy mesterségesen leértékelt humán erő­forrásokról. A spontán fejlődési szakasz egyik jel­lemzője - egyben a fejlődés korlátja -, hogy nem akadt a falusi turizmusnak iga­zi gazdája az állami szervek közül, a civil szervezetek tényleges együttműködése és érdekérvényesítő képessége pedig még gyengének tekinthető. Persze, kérdezheti bárki, kell-e egyáltalán állami háttér e te­vékenységhez? Szerintem kell, hogy ke­vés, de egyértelmű szabállyal megteremt­se a fejlődés útját, másrészt segítse azt az összetett, az egész országot lefedő, helyi csoportokból összeálló hálózati, együtt­működési rendszert, mellyel a falusi tu­rizmus marketingjét meg lehet alapozni. Jelenleg az állami szervek közül az Or­szágos Idegenforgalmi Hivatal és néhány megye Tourinform irodája vállal támoga­tó szerepet a falusi turizmus fejlesztésé­ben. Azonban sem a Földművelésügyi, sem a Területfejlesztési, sem a Munka­ügyi, sem a Belügyminisztérium stb. nem „gazdája" e témának, pedig e vállalkozás összetett volta igényelné valamennyi em­lített együttes részvételét a fejlesztésben. 79­ 1 Az Utas Könyve 1937. Budapest. OMVESZ. 2 A házadóról szóló 1927. évi 200/P. M. végrehajtási utasítás alkalmazásáról van szó.

Next