AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 4. évfolyam (1962)

1962 / 3-4. sz. - SÁNDOR VILMOS: A gabonacséplés gépesítése Magyarországon

SÁNDOR VII.Más így bár átfogó adatokkal a cséplőgépek e korai elterjedéséről nem rendelke­zünk, mégis joggal feltételezhetjük, hogy az számottevő nem lehetett. Gépek hiányában a cséplést vagy kézi verő szerszámokkal vagy — főleg az Alföldön — nyomtatással házilag végezték, illetőleg a gazdaságról gazda­ságra járó, lovakkal nyomtató cséplőbandákra bízták. A cséplés abból állt, hogy a szérű keményre taposott részén a kévéket kiteregették, s a kalászok­ból a szemet a verővel vagy a nyomtató állatokkal kiválasztották. Bright angol orvos útleírása szerint 1815-ben a Georgikon gazdaságában ,,a gabonát lovakkal vagy ökrökkel tiportatták és olyan cséphadaróval csépeltek, amely ahelyett, hogy egész hosszával esett volna a szalmára, a végén súlyos ólomgolyóval volt ellátva, ez azután szétzúzta azt a néhány kalászt, amelyre rázuhant.21 A szem kiválasztása után a szalmát eltávolították, s a szemet összeseperték. Az így nyert gabona pelyvával, földdel, kaviccsal és más idegen anyagokkal kevere­dett, s széláram, valamint rostok segítségével még meg kellett tisztítani. A cséplési munka általában nyárközéptől tavaszig tartott, de befejezése nem ritkán a következő őszre húzódott át. Közben a kalászban maradt gabona minősége megromlott, s árugabonaként már nem jöhetett tekintetbe. Ezzel szemben a modern cséplőgép az asztagokból beledobált kévékből egy művelettel kiválasztotta a piacra való magot.22 A kévéket a gépben gyorsan forgó és erős vasfogakkal (szöges verődob) vagy rovátkást vaslécekkel (verőléces dob) ellátott forgódob munkálta meg, illetőleg verte ki a szemeket. A kivert szemeket tartalmazó szalma gyorsan fel-alá járó durva rostával borított léckeretekre került, amelyek azt jól összerázva a gépből kifelé továb­bították. A szem eközben a pelyvával együtt keresztülhullott a törökrostára, innét pedig a törektől megtisztítva a szerelővel ellátott tisztítószerkezetekbe és ezekből az osztályozó hengerbe jutott. Ennek különböző részein a külön­böző nagyságú magok áthullottak. Az osztályozott gabonát a henger alatt elhelyezett zsákoló garatokon át külön-külön zsákokba fogták fel. A dobokat körülvevő kosár beállíthatósága lehetővé tette bármely gabonaféleség csép­lését. A cséplés egyik segédgépe volt a szalmakazalozó. A gőzcséplőgépen a legfontosabb szerkezeti újítások az 1860-as években keletkeztek, s 1868 körül már lényegében elnyerte végső formáját.23 A gőzcséplőgép hazai elterjedéséhez a XIX. század közepén fellépő több új körülmény adott lökést. Közöttük döntő jelentősége a polgári forra­dalom által teremtett új helyzetnek, a jobbágyfelszabadítást követő években a robotmunka eltörlése következtében fellépő munkaerőhiánynak volt. Nem ke­vésbé fontos szerepet töltött be a gabonaértékesítés viszonyainak megjavulása. Az Ausztriával egységes vámterület megteremtése, az Ausztriában, valamint Nyugat-Európában gyorsan előrehaladó ipari forradalom, a gőzhajózás fej- 21 Szántó I. i. m. 147. 1. 22 Clayton angol cséplőgépgyáros 1852-ben mutatta be először a kétszer tisztí­tott és nagyság szerint osztályozott, piacképes árut szolgáltató cséplőket. Levin H. i. m. 228—9. 1. 23 .:A cséplőknél a gyárak főgondja a szalmában fellépő, akkoriban még jelentős­­szemveszteség csökkentése volt, amely célt a szalmarázók meghosszabbításával, külön villás vagy egyéb utánrázóval, terelő lemezzel, vagy harmadik dobkosárral igyekeztek elérni. Minden gyár azon volt, hogy évente valami jobbal kapja meg a gazdákat és valami újjal lepje meg versenytársait, így a már említett javításokon kívül egy biz­tosabb szikrafogóval, jobb keményemelővel vagy praktikusabb, a zsákot nem rongáló zsáktartó szerkezettel." Levin H. i. m. 134. 1.

Next