AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 7. évfolyam (1965)
1965 / 4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - KIRÁLY ISTVÁN: A bonyhádi tájfajta szarvasmarha kialakulása
KIRÁLY ISTVÁN meg. Következésképpen a ridegtartás szarvasmarha-fajtája, a szürke magyar is tovább marad tenyésztésben, és az istállózás is csak kisebb teret kap. Ott viszont, ahol a legelő és a rét kevés, és ennek ellenére a parasztok tevékenységében fontos szerepet játszik az állattartás, a kényszer erejével jelentkezik az istállózás. Az pedig másfajta szarvasmarhát kíván, mint a szürke magyar. Ez az egyik járulékos tényező abban, hogy a völgységi járásban az istállózott tarka marhák kaptak helyet, amelyeket tejtermelőként hasznosíthattak. Sőt a Somogy megyével határos dombóvári és tamási járásokban is ez a tényező hatott abban, hogy ebből a területből később a Kapos-völgyi szarvasmarha-tenyésztő körzet alakult ki. Egészen hasonló okok játszottak közre abban, hogy a Somogy megyei kaposvári és igali járásokban teljesen istállózott szarvasmarha-tenyésztés honosodott meg.52 Bár a legelő és a rét kisebb hányada a völgységi járásban csak a többi alapvető ok mellett határozta meg a bonyhádi tájfajta tenyészkörzetet, mégis szerepe volt a tájfajta kifejlődésében és a tenyészkörzet határainak kialakulásában. Azonban mindez csak a már kialakult bonyhádi tájfajtára mondható el. A tényező történeti hatásainak kezdeteit pontosan megállapítani nem lehet a már említett körülmények miatt, sőt a tájfajtára gyakorolt hatása sem mérhető fel egészen pontosan. Csak annyi állapítható meg, hogy az istállózó állattartásnak s így a szarvasmarha-tenyésztésnek is bizonyos objektív kényszerállapotot teremtett, amelyet a völgységi parasztságnak egyetlen nemzedéke sem kerülhetett ki az 1890-es évek után. * A bonyhádi marha német telepes parasztok gazdaságaiban fejlődött ki, és később is innen terjedt tömegesen az ország különböző területeire. Vajon milyen volt a parasztgazdaságok helyzete a völgységi járásban, és hogyan hatott a bonyhádi tájfajtára? Már a jobbágyfelszabadítás előtti völgységi dohánytermesztésről szóló szakaszban látható volt, hogy a XVIII. század elején letelepített német parasztság kedvezőbb helyzetben volt, mint az ottani őshonos parasztság. A földesúrral szembeni kötelezettségüket szerződés szabályozta. Ez a jogi viszony kihatott anyagi helyzetükre is, és általában jobb anyagi körülmények között láboltak ki a feudalizmusból, mint a tolnai parasztság. Ma még pontosan nem ismert, hogy a jobbágyfelszabadításkor a mezőgazdasági területnek milyen hányada került a völgységi parasztság tulajdonába. Majdnem öt évtizeddel későbbi adatok alapján lehet csak földbirtokaik százalékos mennyiségét nagyjából meghatározni.52 A vizsgálódás meglepő és a német telepes parasztság számára nagyon előnyös birtoklási viszonyokat mutat. Egész Tolna megyében a 100 kat. hold feletti birtokosok a termőföld 48,3%, a völgységi járásban csak 25,1 %-át birtokolták.54 A parasztságé volt a földterületnek majdnem háromnegyede. A dunántúli viszonyok között ez a helyzet nagyon kedvező volt. A német telepes községekben alig volt nagybirtokos. A völgységi járásban mindössze négy 1000 kat. holdon felüli gazdaság létezett, ezek területe sem volt túlságosan nagy: összesen 11 693 kh. A 100—1000 kh közötti gazdaságok száma 24 és birtokaik teljes területe 8137 kh, ebből is 10 gazdaság területe 100—200 kh közé esett.55 Mit jelent mindez? A völgységi járás falvaiban a nagybirtok jelenléte már közel sem volt olyan nyomasztó, mint a megyében vagy akár a környező megyékben. A nagybirtok kisebb jelentősége ezen a területen kedvező helyzetet teremtett a parasztgazdaságok fejlődéséhez. A nagybirtok részleges hiánya sokoldalúan fejtette ki hatását, ezek részletes elemzése nem ennek a tanulmánynak a feladata. Mindössze annyit hangsúlyozok, hogy ebben a járásban a föld adásvétele valamivel szabadabb körülmények között ment végbe. " Tolna megye szarvasmarha-tenyésztésének története a bonyhádi tájfajtának kialakulásával párhuzmosan foglalkoztat, és az olvasó hamarosan ebből a témakörből is kézbe veheti dolgozatomat. 38 Lásd a szerző dolgozatát ,,A szarvasmarha-tenyésztés átalakulása Somogy megyében 1848 — 1944. Agrártörténeti Szemle 1903. 1-2. sz. 197-202. 1. 63 Azért lehet csak nagyjából meghatározni a parasztbirtok százalékos részesedését a termőterületből, mert az 1895. évi mezőgazdasági összeírásnak a gazdaságok nagyságáról és megoszlásáról szóló kötete nem tünteti fel a gazdaságok megoszlását járások szerint. Hogy mégis nagyjából meghatározhassuk a parasztbirtok hányadát, a következő, nem pontos eljáráshoz folyamodtam. Az összeíráshoz tartozó gazdacímtárból kiírtam és összegeztem a völgységi járás 100 k. holdon felüli gazdaságainak a számát és a területét. Az így kapott számokat levonta a völgységi járás egész területéből, és a fennmaradó részt parasztgazdaságokhoz tartozónak vettem. A pontatlanság éppen ebből adódik, mert a gazdaságkategóriák alapján összeírt parasztgazdaságoknak a területe kisebb kell legyen, mint az így kapott szám. Ugyanis az első kötet alapján Tolna megye területe 011 004 kh, viszont a negyedik kötet alapján a tolnai gazdaságok összterülete 563 493 kh. Az eltérés a feldolgozás különböző szempontjaiból adódik. Ilyen különbséggel lehet számolni a völgységi járás esetében is. Azonban a kapott szám rávilágít arra, hogy a torzítás semmiképpen sem olyan nagy, mint a parasztbirtok és a nagybirtok részesedése közötti különbség, így ezt a számot nem is arra szántam, hogy egzakt módon vázoljam a helyzetet, hanem arra, hogy érzékeltessem: milyen különbségek adódtak a völgységi járás birtokviszonyaiban a többi járás birtokviszonyaival szemben. " A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. I. k. Bp. 1897. 202. 1., II. k. Bp. 1897. 121. 1., IV. k. Bp. 1900. 28. 1. " Uo. II. k. Bp. 1897. 121. 1.