AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 62. évfolyam (2021)
2021 / 1-4. szám
246 KRÓNIKA japán professzor dolgozószobáját Japánban megtekintve megállapította, hogy a szakmunkák, lexikonok, a fontos történeti munkák éppúgy ott sorakoztak könyvespolcán, mint nála. Ez a tudós is ragaszkodott a nyomtatott változathoz, mert technikailag utánozhatatlan az a közvetlenség, ami a papírra nyomtatott betűből árad. Továbbá a papíralapú információszerzés hosszabb, mint a technikai, de egyben alaposabb is, és meghosszabbítja a kutató vagy az olvasó koncentrálóképességét is. Mindketten megjegyezték, hogy manapság a fiatalok nem olvasnak, illetve keveset olvasnak, mindössze 20 percig lehet a figyelmüket lekötni. 1955-től 2014-ig szóló írásairól a Munkácsy Mihály Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés megyei Levéltára és a Békés Megyei Könyvtár bibliográfiát adott ki Héjja Julianna Erika főlevéltáros összeállításával. Sorozatszerkesztők: Andó György, Erdész Ádám (Gyula- Békéscsaba 2016). A kötet 611 címleírásban mutatja be majd hatvanévnyi munkásságának ívét több tudományterületet érintve. 595 tétel Szabó Ferenc saját munkájának címe, 16 tétel róla szóló irodalom. Ez utóbbi azért csak ennyi, mert levéltári és múzeumigazgatói munkája, mely 1996-ig tartott, sok szervezőmunkát igényelt és ez elvitte a kutatáshoz szükséges időt. Széles körű munkássága a magyar művelődéstörténet része. A Dél-Alföld kiváló ismerője, város- és községtörténeti monográfiák szerkesztője és részben írója is. Többek között Orosháza, Mezőberény, Gyoma, Vésztő, Hódmezővásárhely, Öcsöd, Medgyesegyháza, Makó helyiségeket említhetjük. Békés, Csongrád, Csanád megye településtörténeti köteteit szerkesztette részletes historiográfiai tanulmányok közreadásával. Jelentős honismereti munkássága is. Kiemelendő a Békési Élet című folyóirat felelős szerkesztési munkája, melyet 1966—1990 között végzett. A folyóiratban, melynek megszűnését nagyon fájlalta, 1966-tól 1986-ig 200 művelődéstörténeti írás jelent meg. A róla szóló szakirodalom kiemeli az 1964-ben megjelent A dél-alföldi betyárvilág című kötetét, mely ez idáig etalonnak tekinthető. Jancsó Miklós filmjének is szakmai útmutatást adott. A folklórtudomány illetékesei is „kézikönyvként” használják. 1955-ben jelent meg első publikációja Justh Zsigmond életének és munkásságának emlékei Orosháza környékén címmel. Justh 1890-es évek elején Szentetomyán működő parasztszínházáról, a Csongrád és Békés megyei néphagyományokban élő betyárvilág alakjairól, Rózsa Sándorról, Farkas Jancsiról, Babáj Gyurkáról, valamint Szabó Mihály (1830-1887) orosházi gyalogos közvitéz 1866-os königgrätzi csatáról szóló verses históriájáról ír. A népélet megismerése, annak bemutatása egész munkásságát végigkíséri. Tudományos cikkeiben is fontosnak tartja ennek bemutatását. Levéltári források felhasználásával írja néprajzi témáit. A betyárvilágtól elér a közbiztonság, később a közigazgatás általános és speciális kérdéseihez. Például a külterületi tanyák ismeretében kutatja gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból Békés megye újratelepítését, s ezzel együtt közelebbről a nemzetiségeket, melyek a török pusztítás után népesítik be az elvadult tájat, ahol már csak kis létszámban él a magyarság. Mindezek magas színvonalú település-, megye- és régiótörténeti ismeretanyagot követeltek meg a történésztől. 1965-ben a Nagy Gyula által szerkesztett Orosháza története és Orosháza néprajza című kiadvány szerzőgárdájához tartozik. Az 1970-es évektől már ő szerkeszti szakemberek és helytörténészek bevonásával Békés, Csanád és Csongrád megye településtörténeti monográfiáit. Országos szakmai körök ismerik el munkáját az elsők között megjelent Vésztő és Mezőberény monográfia közreadásakor. Békés megye irodalmi hagyományait is szemmel tartja Szabó Páltól Féja Gézáig, a Vésztő-Mágori Népi írók Panteonjáig mindenkit.