A Gyógyszerész, 1903 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1903-01-15 / 1. szám

A Gyógyszerész. Nagyon szerettük volna, ha a fővárosi gyógyszertártulajdonosok közül valakit láthattunk volna ezen az összejövetelen, mert annak érezni kellett volna, hogy annyi intelligens ember nem hibás kezde­ményezésből s nem elhamarkodásból gyűlt össze, hanem tisztán a helyzetének megjavítása indította őket a komoly összejövetelre. Saj­nos, a főnöki kar nem érdeklődött! Egyik-másik oldalról azt állítják, hogy vannak olyan gyógyszer­­tártulajdonosok, kik a közgyűlésen elfogadott kérelmeket nem képe­sek teljesíteni, mivel a gyógyszertár forgalma igen kicsiny s nem áll arányban a segédgyógyszerészek kívánalmával. A kivételek előtt meghajlunk. De általánosságban ezen állítás meg nem állhat. Tény az, Budapesten igen sok az olyan gyógyszertár, hol a fizetés 200—250 korona között forog s a pihenési idő is megfelel a kért kívánalomnak. Nem is erről volt szó, hanem arról, hogy méltányosság legyen. Székesfővárosunkban mindössze nyolc­ oly gyógyszertár van, a­hol egy segédkartás is működik. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudna tisztességesen megélni, vagy nem volna képes megadni azt, a­mit segédkartársaink általánosságban kérnek. Nézzük meg, hogy más pályán hol van az a felelősség, az a fárasztó s idegrontó munka, mint nálunk? Hol találunk kevesebb elismerést? Ha pedig a bizonytalan jövőt nézzük, ne csodálkozzon azon senki, hogy segédkartársaink jobb helyzetet kívánnak maguknak. A közgyűlésen az alább megírt pontokat fogadták el. Egyúttal elhatározták, hogy a már megalakult, de nem működő segédgyógy­szerészi kört újra felélesztik. Kérelmüket a következő pontokba foglalták össze: 1. A gyógyszertárak reggel 8 órakor nyittassanak, este 8 órakor csukassanak. 2. Ebéd­idő másfél óra. 3. Vacsora idő az inspekc­iós részére 1 óra. 4. Minden negyedik nap szabad legyen. 5. Kétheti sza­badság évente. 6. A gyakornoki vizsga letétele után havi 160 korona tiszteletdíjat és 30 korona lakbért; ötévi segédeskedés után havi 200 koronát és 40 korona lakbért. Reméljük, hogy a fővárosi gyógyszertártulajdonosok ezen kérel­meket teljesíteni fogják, mert nem hihetjük, hogy mikor ezen kérel­meket tárgyalják, nem jutna eszükbe, hogy ők is segédek voltak egykoron, a­mint segédkartársaink, kik mikor ezen méltányos kívánal­maikat megbeszélték és elfogadták, nem gondoltak volna arra, hogy legtöbbjéből gyógyszertártulajdonos lesz. Mi csak minden jót kívánunk a leendő gyógy­szertártulajdonosok kérelmeihez! Nincs kizárva, hogy mire e sorok megjelennek, a gyógy­szerész testület a segédi kar memorandumára megadta válaszát. Nem akarunk prejudikálni. Azt azonban előre mondhatjuk, hogy a­mennyiben a segédi kar kérelmét teljesíteni fogják, a testület nagy, nemes s méltó volt önmagához. (v.)

Next