A Gyógyszerész, 1903 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1903-01-15 / 1. szám
A Gyógyszerész. Nagyon szerettük volna, ha a fővárosi gyógyszertártulajdonosok közül valakit láthattunk volna ezen az összejövetelen, mert annak érezni kellett volna, hogy annyi intelligens ember nem hibás kezdeményezésből s nem elhamarkodásból gyűlt össze, hanem tisztán a helyzetének megjavítása indította őket a komoly összejövetelre. Sajnos, a főnöki kar nem érdeklődött! Egyik-másik oldalról azt állítják, hogy vannak olyan gyógyszertártulajdonosok, kik a közgyűlésen elfogadott kérelmeket nem képesek teljesíteni, mivel a gyógyszertár forgalma igen kicsiny s nem áll arányban a segédgyógyszerészek kívánalmával. A kivételek előtt meghajlunk. De általánosságban ezen állítás meg nem állhat. Tény az, Budapesten igen sok az olyan gyógyszertár, hol a fizetés 200—250 korona között forog s a pihenési idő is megfelel a kért kívánalomnak. Nem is erről volt szó, hanem arról, hogy méltányosság legyen. Székesfővárosunkban mindössze nyolc oly gyógyszertár van, ahol egy segédkartás is működik. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudna tisztességesen megélni, vagy nem volna képes megadni azt, amit segédkartársaink általánosságban kérnek. Nézzük meg, hogy más pályán hol van az a felelősség, az a fárasztó s idegrontó munka, mint nálunk? Hol találunk kevesebb elismerést? Ha pedig a bizonytalan jövőt nézzük, ne csodálkozzon azon senki, hogy segédkartársaink jobb helyzetet kívánnak maguknak. A közgyűlésen az alább megírt pontokat fogadták el. Egyúttal elhatározták, hogy a már megalakult, de nem működő segédgyógyszerészi kört újra felélesztik. Kérelmüket a következő pontokba foglalták össze: 1. A gyógyszertárak reggel 8 órakor nyittassanak, este 8 órakor csukassanak. 2. Ebédidő másfél óra. 3. Vacsora idő az inspekciós részére 1 óra. 4. Minden negyedik nap szabad legyen. 5. Kétheti szabadság évente. 6. A gyakornoki vizsga letétele után havi 160 korona tiszteletdíjat és 30 korona lakbért; ötévi segédeskedés után havi 200 koronát és 40 korona lakbért. Reméljük, hogy a fővárosi gyógyszertártulajdonosok ezen kérelmeket teljesíteni fogják, mert nem hihetjük, hogy mikor ezen kérelmeket tárgyalják, nem jutna eszükbe, hogy ők is segédek voltak egykoron, amint segédkartársaink, kik mikor ezen méltányos kívánalmaikat megbeszélték és elfogadták, nem gondoltak volna arra, hogy legtöbbjéből gyógyszertártulajdonos lesz. Mi csak minden jót kívánunk a leendő gyógyszertártulajdonosok kérelmeihez! Nincs kizárva, hogy mire e sorok megjelennek, a gyógyszerész testület a segédi kar memorandumára megadta válaszát. Nem akarunk prejudikálni. Azt azonban előre mondhatjuk, hogy amennyiben a segédi kar kérelmét teljesíteni fogják, a testület nagy, nemes s méltó volt önmagához. (v.)