A Gyógyszerész, 1910 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1910-01-01 / 1. szám

Lúgfémchloridokkal lassacskán mer­­curioxychloriddá alakul. Keserű mandulás emulsióval lassacs­kán mercuricyanid keletkezik. Avas zsiradék a mercurioxydot fémes higanynyá redukálja. Zsír helyett czél­­szerűbb vaselinnel készíteni mercuri­­oxydos kenőcsöt. Lúgfémjodidokkal. Világosságon feketedik, elbomlik. Oldható fémsulfidokkal mercurisul­­fiddá alakul. A sárga színű (finom eloszlású) mer­­curiooxyja alkoholtól elbomlik; a levegőn megnedvesedve nehezen szét­dörzsölhető, kemény, apró darabokká agglomerál. Az ilyen készítmény a nyálkahártyát nagyon izgatja. A vörös színű mercurioxyd sárgás­zöld színeződése, utóbb megszürkülése a kelleténél jóval magasabb hőmérsé­­ken előállított készítményeknél észlel­hető, fémes higany és mercurooxyd keletkezik, mely utóbbi porításkor mer­­curioxydra és higanyra bomlik. Mercurisalicylat összeférhetetlen: Natriumchloriddal; ettől ugyanis el­bomlik. Mercurisulfat összeférhetetlen: Vízzel forralva e só elbomlik, kén­savra és sárga színű bázisos mercuri­­sulfatra. E bomlást, bár jóval lassabban, hideg víz is megindítja. JALAPPA ALKOTÓRÉSZEI. A jalappa - gyantát újabban F. B. Power és H. Rogerson (Chem. Cent­­ralbl.) megvizsgálták. Vizsgálataik során megállapították, hogy a jalappa-gyanta jóval bonyolultabb összetételű, mint a­milyennek eddigelé vallották, továbbá, hogy az eddigelé elkülönített amorph alkotórészek egyike sem egységes ve­­gyület, hanem keverék. A szerzők a gyanta aetheres kivona­tából egy új alkaloidát, ipurganolt C2iH3A(OH)a különítettek el. Az ipur­­ganol színtelen kristálytű alakú, pyridi­­nes oldata a poláros fény síkját balra csavarja ; reactiói a phytosterin reactiói­­hoz hasonlóak. A gyanta chloroformmal készült ki­vonatában a szerzők a C3H6(CH­ 1)04 összetételű p-methylaesculetint ismerték fel. A kivonatokból hydrolysis útján telített és telítetlen carbonsavakat, neve­zetesen vajsavat, linolsavat, convolvu­­tinolsavat, továbbá glukolt is előállí­tottak. ORGANIKUS ARSEN-VEGYÜLETEK. Az ú. n. organikus arsen-vegyületek­­ről Martiadale (Chem. Drugg. 1909, 475.) újabban a következőket közli: A para-tolylarsonsav, amelyet újabban try­­panosomák ellen hatásosnak mondanak, keletkezik a chlor-gáznak para-tolyl­­arsenochloridja C7H7AsCl8 hatásakor létesülő reactiotermékből, ennek vízzel való elbontásakor. Lúgos káliumhyper­­manganat oldattól a sav para-benzo­­arsonsavvá (HOljAsOCACOOH oxy­­dálódik. A natrium-paraamidophenyl­­arsonat (arsamin, azoxyl, soamin vagy natriumarsanilat) Ehrlich és Bertheim vizsgálatainak adatai szerint két vagy hat molekula vízzel kristályosodik. Moore, Nierenstein és Todd szerint a kristályvíz 4°/0-nál valamivel kevesebb, M­ARTINDALE szerint pedig kb. 4'5°/0-nyi A víztől mentes só methylalkoholban bőségesen oldódik; aetherben, chloro­­formban, acetonban, úgyszintén benzol­ban csaknem oldhatatlan. Az etoxylt trypanosomák, carcinoma és tuberku­­losis ellen használják. Az arsanilsav (HO^AsOQjHjNH, gyenge bázis mód­jára viselkedik; sósavval alkotott ve­­gyí­lete víztől hydrolytosan azonnal elbomlik, methyl úgyszintén aethyl­­alkoholban bomlás nélkül oldható. Az acetylparaamidophenylarionsav (HO)2 AsOC­ H4 NH(CHgCO) fényes lemezkék, forró lúgtól vagy savtól hydrolytosan elbomlik, naphtochinonsulfosavval nem reagál. Csak egy natrium-sója ismere­tes. E sav valamely sójából ásványi sav a savat leválasztja, majd a savat az ásványi sav fölöslege oldja. E savas oldatból natriumacetat para - amido­­phenylarionsavat választ le. A sav mononatrium-sója 5 molekula vízzel kristályosodik. Röviden acetylatoxylnak

Next