A Hét, 1974 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-04 / 1. szám
2 „Aktív pihenésként tartson előadást a munkásoknak“ Beszélgetés dr. Bartha Sándorral, a kolozsvári Népi Egyetem prorektorával Évtizedek múltak el azóta, hogy a Tanár úr előadásait hallgattuk, Bartha tanár úrét, akinek oktatói-nevelői egyénisége, szelíd-meleg embersége kitörölhetetlenül belénk vésődött... Órái — annak idején — világokat nyitottak meg előttünk. Dr. Bartha Sándor státusa szerint nyugdíjas tanár, de korát meghazudtoló fáradhatatlan aktivitással ma is nélkülözhetetlenül jelen van a város művelődési életében. A szabadegyetem egyik vezetője, lelkes szervező, ismeretterjesztő. — A kolozsvári népi egyetem tízéves. A kezdetről szeretnénk valamit hallani: a munkás főiskolai hagyományokról. És egy személyesnek tűnő kérdést: Bartha földrajz-természetrajztanárunk, Sándor, hogyan kapcsolódott be a egyetemi mozgalomba, mit szabadjelent számára ez a munka? — Mindjárt elöljáróban tisztázni óhajtok egy fogalmat. A sajtóban hol népi egyetemről, hol szabadegyetemről olvasunk — lényegében ugyanarról a népművelési intézményről van szó. Kolozsváron, megalakulása óta, az elődök haladó hagyományaihoz híven szabadegyetem néven említik Intézményünket. A kolozsvári szabadegyetem valóban tízéves, de a kezdetekről beszélve jóval korábbra kell visszamennünk. Nem sokkal 1944 augusztusa után városunk több nagyüzemének előadások dolgozója ismeretterjesztő szervezését igényelte. Az előadások a bőr- és cipőgyárban voltak a leglátogatottabbak. Tulajdonképpen ebből a gyári előadássorozatból nőtt ki Kolozsvár első ilyen jellegű népművelési intézménye, a Kolozsvári Bőr- és Cipőgyár Munkásegyeteme. Vezetését, idestova tizenhat éve, rám bízták. 1963-ban hazánk minden jelentősebb városában, így Kolozsvárt is megalakult a népi egyetem, a munkásegyetemek megmaradtak az üzemek mellett. Néhány évvel ezelőtt egyesítették a népi- és a munkásegyetemet, s azóta a jelentősebb központokban népi egyetem működik, amelynek a nagyobb üzemekben vagy intézményeknél fiókjai, tagozatai vannak. Ilyen az országos nevű Clujana-fiók is. Ami pedig második kérdését illeti ..., hogyan kapcsolódtam be a szabadegyetemi mozgalomba — ezt talán egykori kedves professzoromnak, Emil Racovițának köszönhetem. Még egyetemi éveim idején, amikor megtudta, hogy bánsági vagyok, megjegyezte: ha belefáradt a hegyek tanulmányozásába, a barlangkutatásba, aktív pihenésként tartson egy-egy előadást a resicai vasmunkásoknak, az aninai bányászoknak vagy a lugosi gyárak dolgozóinak. Megfogadtam a tanácsát, s a népnevelés valósággal szenvedélyemmé vált. — Mi a népi egyetemi mozgalom mai funkciója, milyen konkrét szükségleteket elégít ki? — Az ismeretterjesztés funkciója, módszerei — egész koncepciója sokat változott az elmúlt évek során. Kezdetben arról volt szó, hogy a kultúrától korábban elzárt tömegek előtt megnyissuk a művelődés lehetőségeit, így minél több különféle ismeret terjesztésére törekedtünk. Ma már ez az enciklopédikus szemlélet nem felel meg az igényeknek. Feladatainkat tehát a hallgatók műveltségi szintjéből kiindulva, a társadalom egyre árnyaltabb szükségleteit figyelembe véve kell meghatároznunk. Az ismeretkörök és a készségek tervszerű, tudatos fejlesztésére kell törekednünk. Beigazolódott, hogy az emberek általában foglalkozásuk alaphelyzetéből szemlélik, értelmezik a fogalmakat, a jelenségeket. Ugyanannak a dolognak, eseménynek más és más vetülete a könnyűipari dolgozót, a érdekli nehézipari munkást vagy a jogászt. Ez a szabadegyetemi rendezvények sokrétűségéhez a kisebb közösségekre tagolódáshoz vezet. Nincs szó művelődés tömegjellegének feladásáról, mindössze a közvetítési formák korszerűsödéséről. A szabadegyetem hallgató közösségei fokozatosan aktív önművelő kollektívákká fejlődnek. Ami az igényeket illeti, már az első évek során végzett felmérések meggyőztek bennünket arról, hogy a szakmai jellegű, termelési problémák iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Ezért műszaki tagozatokat létesítettünk mesterek, technikusok, mérnökök számára. — Ennek megfelelően változtak a szervezeti forák is? — Évről évre mind több előadássorozatot, rendezvényt helyezünk át vállalatokhoz, intézményekhez. Tevékenységünket fontosabb ismeretkörök szerint csoportosítva fejtjük ki. Az általános műveltséget nyújtó ismeretek csoportjába tartoznak azok a kollégiumok, amelyek hallgatóság legváltozatosabb irányú érdeklődését elégítik ki. A Lapok hazánk történetéből; A szép világa (magyar nyelven), A XX. század orvostudománya vagy a Nyelv—írás—művelődés (magyar nyelven) című kollégiumok a leglátogatottabbak. A legújabb felfedezésekről számol be hallgatóinak Mikro- és makrokozmosz című kurzus. A barlangok világának elméleti és gyakorlati szakasza is van. Az általános műveltségi csoporthoz sorolhatjuk klub- és szeminárium-tevékenységünket is. Jól működő dzsessz- és könnyűzene-klubunk van, sokat remélünk a most induló Irodalmi stúdiónktól, amelynek román és magyar tagozatát a kolozsvári írótársaság tagjai vezetik. A szép világ a kollégium zeneszemináriuma minden várakozásunkat felülmúlta. Városunk egyik színvonalas rendezvénysorozatát, a Kolozsvári esték ciklust szabadegyetemünk a municípiumi művelődési bizottsággal karöltve szervezi. Irányítását Ștefan Pascu docens doktorral, a Babeș-Bolyai Egyetem rektorával együtt végzem. E rendezvényeken művelődési életünk kiválóságai ismertetik két nyelven Kolozsvár múltjának, fejlődésének kiemelkedő eseményeit, személyiségeit. Tekintettel arra, hogy Kolozsvár 1850. évfordulójának küszöbén vagyunk, a kolozsvári esték szerepe megnő. A szakmai kollégiumok az új műszaki eljárások, felszerelések, módszerek fórumai. A dolgozók kérésére gyakorlati jellegű tanfolyamokat is indítottunk (televíziójavító, gép- és gyorsíró, valamint nyelvkurzusokat). Külön kell szólnom két fiókunkról, a tizenhat éves Clujana-fiókról és az alig egyéves kisipari termelőszövetkezeti fiókról. A Clujanafióknál a szakmai műveltségi előadásokon van a hangsúly. A Babeș-Bolyai Egyetem kémia tanszékével együttműködő ipari kémiakurzuson a kombinát legtöbb mérnöke és vegyésze részt vett. Az Automatizálás és az elektronika alkalmazása a bőr- és cipőiparban című kollégium a legújabb műszaki eljárásokat és berendezéseket ismerteti hallgatóival. Már hagyományossá vált tanév végén a Clujana-fiók tudományos ülésszaka, melyen a két tanfolyam hallgatóiból alakított kollektívák dolgozatokban számolnak be az elsajátított ismeretek alkalmazhatóságáról kombinát termelésében. A Clujana- a fióknál népszerűek az általános műveltségi kollégiumok is. Évek óta működik a Fiatalság, egészség, eszmények és a Napjaink asszonya című kollégium. Sokan látogatják a bel- és külpolitikai, tudományos és művelődési aktualitásokat ismertető ötven perc a világ körül kollégiumot, amelyet évek óta jómagam vezetek. A Kisipari Termelőszövetkezetek fiókjánál a Szocialista jog és szocialista erkölcs, A nő helye a mai világban és Technikai-tudományos kaleidoszkópa című előadássorozatoknak van legnagyobb sikere. A hallgatók kézésére mindkét fióknál magyar nyelven is megtartjuk az előadásokat. Sikereink jórészt tudományos vezetőinknek, lektorainknak tulajdoníthatók. Nemcsak városunk s hazánk kiváló tudósai, szakemberei, művészei, hanem az üzemek mérnökei, közgazdászai, technikusai, sőt mesterei és munkásai is tartanak előadásokat. Hallgatóink kellemes szabad idejéről is gondoskodunk. Turista körünk minden vasárnap hosszabbrövidebb kirándulásokat szervez. — Ez valóban imponáló program. Minden bizonnyal tömegeket vonz. Milyen tapasztalatai vannak a hallgatóság rétegződéséről s az előadások hatásáról, visszhangjáról. — Hallgatóságunk évről évre gyarapszik. Mintegy hétezer állandó hallgatónk van, de rajtuk kívül sok a vendéghallgató. A nagy érdeklődéssel fogadott rendezvényeinket meg kellett ismételnünk. Gondoskodunk az ingázókról is, kérésükre előadásainkat lakóhelyükön megismételjük. A hallgatóság rétegződése mindinkább érzékelhető. Ezért szervezünk újabban külön kollégiumot a fiataloknak, a nőknek, az ifjú házasoknak, az öregeknek. Az országban elsőnek sikerült megszerveznünk a Nagyszülők iskoláját Ami szabadegyetemi rendezvényeink társadalmi jelentőségét illeti: arra törekszünk, hogy a fejlődő iskolai képzés adott szintjére emeljük a korábban iskolázottak ismereteit. — Prorektor elvtárs véleménye szerint mi a kolozsvári szabadegyetem népszerűségének titka? — Követtük a hagyományt, de sohasem béklyóztuk meg vele magunkat. Kezdettől fogva szakítottunk a skolasztikus előadási módszerrel. Előadóink szabadon beszélnek mintegy fél órát, majd tíz, tizenöt perces szemléltetés következik, végül kérdések-hozzászólások zárják az „órát". Az előadást egyre inkább párbeszéddel, kérdés-felelettel, kerekasztal-megbeszéléssel helyettesítjük. Szemléltetés nélkül lehetőleg egyetlen előadást sem rendezünk. A tapasztalatcserék is igen hasznosak voltak — belföldiek, külföldiek egyaránt. — Végül: hogyan tovább? — Gondunk is akad bőven, mert tömegművelődésünk irányzata is fejlődik, módosul. A központosított tevékenység már túlhaladott, s ahogy Nicolas Ceaușescu elvtárs is mondta, a munkahely felé kell gravitálnunk. Az épülő új lakónegyedek ugyancsak igénylik a művelődés hajlékait, a klub-, az előadótermeket. Ezeknek a felépítése — sajnos — néha elmarad. További gond: a felszerelés. Szabadegyetemünknek hiányos a felszerelése, márpedig korszerű ismeretterjesztést csak korszerű készülékekkel, eszközökkel végezhetünk eredményesen. Amit lehet, igyekszünk szerény anyagi alapjainkból kiegészíteni. Szabadegyetemünk továbbra is igyekszik kivenni részét szocialista társadalmunk szellemi kultúrájának gazdagításában és a tömegek közötti terjesztésében. Kernád Ágoston Lenin — annyi mint jelen lenni (Folytatás az 1. oldalról) együtt. Éppen annak az évnek a búcsúzásakor, amikor a negyvennyolcas forradalmak 125. évfordulóját ünnepelve negyvennyolc eszmeuniverzumából azt a csillagképet ragyogtattuk fel, amelyben meg volt, meg van és meg lesz írva e tájon élő mindannyiunknak közös sorsa, a testvériség. 1974 szabadságunk három évtizedes fordulójával és pártkongresszussal vési majd be magát történelmünkbe, az elmúlt évet ilyen szabású esemény nem fémjelezte, de a többi nagy esemény sorában volt egy olyan 48-as jubileumunk, amikor sajtó, könyvkiadás, szó és gondolat ismét közénk hozta Petőfit, Petőfit és Belcescut, kettőjüket együtt és ezzel azt, ami negyvennyolcból legkövetkezetesebben forradalmi, tehát legmaradandóbb: „Együtt". A fogalom nem meríti ki a forradalmak és a nyomukban járó haladás tartalmát, sőt a legfőbb lényeget sem ez fejezheti ki. De ugyanakkor nélkülük sem jelölhető már nálunk e tartalom és legfőbb lényeg. S ahogyan a társadalmi haladás az önfejlődés törvénye szerint mind következetesebben adja önmagát, ez a következetesség egyben azt jelenti: az egyenlő jogok együtt az egyenlő esélyekkel, azt jelenti, hogy egységes és bonthatatlan sikereinkben alkotóelemként van jelen a részek önmegtartó anyagi és szellemi gyarapodása, a testvériség. Az együtt valóban azt jelenti, hogy együtt. Kezdve a jelenléttel. Megírtuk már, hogy lapunk múlt évi rögtönzött, tehát messzemenő következtetésre nem jogosító cikknépszerűségi versenyében a többi néhány között az a tanulmány került ki nyertesként, amely a negyvennyolcas hazai hagyományok felelevenítése során az agyagfalvi székely nemzetgyűlés eseményeit értékeli. És ugyancsak figyelemre méltó a múlt évhez viszonyítva is megszaporodott olvasói kívánság, hogy gyakrabban írjunk a hazai történelem keretében nemzetiségünk történelmi múltjáról, a haladás és az együttélés, a közös harc hagyományairól. Honnan ez a múltnak forduló érdeklődés? Onnan, hogy ez nem múltba fordulás, hanem éppen mai jelenléttudatunk és érzetünk igénye. Jelenléttudatban is a teljesség igénye ez. Néhány éve, amikor megalakultál a Szocialista Egységfront és annak szerves részeként, de sajátos szerepkörrel, a nemzetiségi dolgozók tanácsai, s fogadóórákat hirdettek meg, hogy bárki gyűlésen kívül is hozzájuk fordulhasson. Kolozsváron az egyik fogadóórára azzal állított be K. Gy. Lénáról, hogy nincs neki semmiféle ügye, éppen csak hallott a tanács megalakulásáról, és úgy gondolta, megnézi. Nem egyébért, csak mert több más jelentős közéleti eseménnyel egyidőben, ezekben az év eleji napokban éppen egységfront-tanácsok is alakulnak, újraalakulnak annak a pártvezetőségi határozatnak a szellemében, amely e demokratikus szervek gyökereit mélyítendő, kiterjesztette a falvak felé beleszólási lehetőségeiket az országos és helyi ügyek intézésébe. „Azt megnézni" tehát már a szomszédos Lénáról sem kell többé begyalogolni Kolozsvárra. Marxi-lenini nemzetiségi politikájához híven a párt ezúttal is gondoskodik, hogy az új szervekben a román és a más nemzetiségű állampolgárok arányos képviselethez jussanak. De ugyanennek a politikának a szelleméhez tartozik, hogy a jelenlét ezúttal is azt jelenti: önmagukként, tehát az egészért is úgy vagyunk jelen, hogy az egészet a résszel gazdagítsuk. Az általános és a sajátos dialektikája és alkotó egységeként. Lét a jelenlét. Tavalyi jelképekből persze még sokáig futná ugyanannak a jelentésnek a variálására, de hadd folytassa a sort az idő, amit pár napja úgy hívnak, hogy ezerkilencszázhetvennégy. KOVÁCS ANDRÁS Habán kerámia Kik is voltak a habánok? A történelmi nyomok Svájcba vezetnek. Onnan anabaptista hitük miatt Németországba, majd Morvaországba, onnan pedig Magyarországra és Erdélybe üldözték őket. A habán elnevezés állítólag az anabaptista szó szlovákos elferdítése (habanszói, habam). A habánok Mária Terézia uralkodása alatt áttértek a katolikus hitre és beolvadtak a környező lakosságba, elszlovákosodtak. Alvincre már úgy érkeztek a XVIII. század folyamán. A habán kerámia a XVI. században vált ismertté. Műhelyeikben munkamegosztással dolgoztak : egyesek az anyagot készítették elő, mások formáztak, egyesek a mintákat rajzolták, mások festették. Nevükhöz fűződik a fehér cserépedény gyártása. Erdélyben is kezdetben kék-fehér edényeket gyártottak, később azonban áttértek az erdélyi színek alkalmazására is. Valószínű, hogy a sajátos erdélyi fajanszedényeket a habánok gyártották, ahogyan a Kalotaszegen ismert sárga, tordatúri edények, kancsók és tálak is habán eredetre vezethetők vissza. KASZONI GÁSPÁR I