A Hét, 1983 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-28 / 5. szám
DUMITRU RADU POPESCU : Az emberséges kommunista neve Nicolae Ceaușescu elvtárs -felidézve a történelem szakaszait él, a teoretikus rendkívüli éleslátásával megvizsgálva a társadalmi és szellemi élet folyamatait, mindenkor az írókhoz, az alkotókhoz szólt, az írástudók filozófiai és művészi felelősségéről, így mi, írók mélységesen átérezzük, hogy a közösséghez, a szocialista Románia közösségéhez tartozunk. Mi, írók mindig érezzük, hogy a főtitkár szavaiból az ország, a párt hangját halljuk, megértettük, hogy mi, írók hivatottak vagyunk — a történészekkel együtt — megírni az életből merített történelmet, kortársaink sorsának és személyiségének történelmét. Ők, a munkások, parasztok, értelmiségiek, ők azok, akik a tetteket alkotják, akik hisznek az életben, az igazságban, az igazságosságban, a pártban, hazánkban — e mindnyájunknak drága szavakat a politikus, a forradalmár, a gondolkodó nagy felelősségtudatában mondotta ki Nicolae Ceaușescu elvtárs, akinek személyiségében megtestesülnek e kiváló tulajdonságok. Az író kötelessége," hogy jelen legyen hazája gazdag, lüktető életében, kommunista szenvedéllyel tárja fel életünk értelmét. Nicolae Ceaușescu elvtárs nagyra értékeli az irodalmat, és ez a megbecsülés jellemző a főtitkárra, aki Mihai Eminescut idézi és általa érvel a jelenért. Íme, egyik magasrendű kötelezettségünk: érjük el, hogy mai irodalmunkat a román szocializmus megalapozásának tanújaként és érveként idézzék majdan. A valóság forrásai, szocialista társadalmi és szellemi jövőnk forrásai, irodalmunk alapjai annál is értékesebbek számunkra, mert mai történelmünket jelentik. Ennek szenteljük tollunkat, szenvedéllyel, a szülőföld és az ember szeretetének pátoszával. Nicolae Ceausescu elvtárs többször elhangzott hitvallása néhány nagy igazságot világított meg: Romániában van hely az élet számára, a munka számára, gyermekeink, folyamaink, az évszakok, a nagy idő számára. Kezünk munkájától és szellemünk termékenységétől függ, hogy szabad hazánk gazdagabb legyen, mert munkánk a szabadságunk, tökéletesedésünk, függetlenségünk záloga. A párt IX. kongresszusa óta az alkotás pezsdítő légköre honosult meg, elismerést nyert az alkotómunka sajátos státusza, az írónak megadatott, hogy önmagát fejezze ki, az alkotás szférája kitágult, a dogmák érvényüket vesztették. Nicolae Ceausescu elvtárs érdeme, hogy megteremtette ezt a serkentő légkört. A párt főtitkárának buzdító útmutatásai nyomán az irodalom az embert, a történelem kovácsát helyezte érdeklődése középpontjába. Ezt az utat még határozottabban kell követnie, magasrendű művészi kifejezőerővel ábrázolva az ország, a nép és a párt természetes, dialektikus egységét. Nicolae Ceausescu elvtárs arra serkentette a történészeket, hogy egységes történelmet írjanak, amelyet a fejlődés, a nagy átalakulások és eredmények dialektikája hővít. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a történelem az írók műveiben is él, az irodalom Románia mai történelmének aktív tényezője lett, és egyre nagyobb szerepet tölt be azáltal, hogy ábrázlja az emberek életét és öntudatát, feltárja egy páratlan humanitás lüktető erejét, szocialista társadalmunk értékeit. Emberséges környezet megteremtése, egy társadalom felépítése, amelyben az élet szocialista minősége a mértékadó, az új, szabad, független és szuverén Románia felépítése a korszerűsítés lendületében, egyenrangú kapcsolatok a világ minden országával, történelmünk jelentős időszakainak újjáértékelése, építő éveinket jellemző megannyi könyv megjelenése, írók és festőművészek, zeneszerzők és színművészek új nemzedékeinek felsorakozása, a tömegek művelése és bármiféle kulturális jobbágyság megszüntetése, bizalom műalkotóink tehetségében, kapcsolataink kiépítése a világ minden irodalmával, a rövidlátás következtében mellőzött írók jogainak helyreállítása, az alkotómunka légkörének megteremtése, harc az ember javát szolgáló szellem tökéletesítéséért, küzdelem a modern, saját sorsát irányító Romániáért, viadal az emberért, aki tudatában van elhivatottságának, aki ura saját hazájának, aki öntudatos, forradalmár és emberséges, harc az emberség uralmának helyreállításáért és Románia saját pályaívének kijelölése a világ nemzeteinek csillagképében — mindez és még sok minden mindörökre az emberséges kommunista nevéhez, Nicolae Ceausescu elvtárs nevéhez fűződik. LÉTAY LAJOS: Szüntelenül az élen Nicolae Ceausescu elvtárs forradalmi tevékenységének 50. évfordulója és születésnapja az egész ország ünnepe, valamennyiünk ünnepe, és jókívánságaink — bármelyikünk jókívánságai — milliók lelkéből fakadnak, milliók érzelmeit, az egész nép megbecsülését és szeretőjét fejezik ki a nép legjobb fia, a hőn szeretett vezető iránt. Egészséget és boldogságot kívánunk neki, szívből köszöntjük saját szavaival úgy, ahogy ő szokta köszönteni az embereket az ország bármely részén, üzemekben, iskolákban, szántóföldeken, vagy lelkes népgyűlések emelvényéről. Egészséget és boldogságot kívánunk neki! Szavaiból, kézfogásából eleven meleg árad milliók szívébe, tekintete fénybe borít milliónyi arcot közel két évtizede, amióta a párt és az ország élén áll, akárcsak annak az ötven évnek minden percében, amióta élete szorosan összefonódott az ország és a nép életével, a párt ügyével. Amikor ezeket a sorokat írom, eszembe jut az a májusi nap, amikor Nicolae Ceausescu elvtárs először hívta össze munkaértekezletre az írókat és művészeket. Eszembe jut milyen meghatottságot éreztünk valamennyien, mennyire átéreztük a pártfőtitkár megbecsülését, bizalmát, elismerését, és azt is megértettük, hogy az irodalom és a művészet számára is, akárcsak minden többi tevékenységi területen új korszak kezdődik: a Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeményezte megújulás. Írjunk a népről és a népnek, merítsünk mindig a tiszta forrásból, mérjünk mindig a legmagasabb mércével, de sokakhoz szóljunk — az akkor hallott szavak ma is ugyanúgy visszhangoznak lelkünkben, ahogyan bölcs tanácsait és útmutatásait az egész nép szíve visszhangozza, ahogyan azok valóra válnak valamennyiünk munkájában és életében. Pártunk és államunk állandó párbeszédet folytat a néppel, az állampolgárokkal, hogy közösen megtanácskozzuk a tennivalókat, az egyre masabbra szárnyaló terveket. Ebben a párbeszédben tőle tanultuk azt, hogy dolgozzunk, hogy igényesek legyünk, egyre magasabbra törjünk, az ő szavaiból és tetteiből merítettünk, mivel ő mindig a harcnak azon a szakaszán küzdött, ahol a legnehezebb, a legnagyobb felelősséget vállalta magára s ezáltal ragyogó példává lett mindannyiunk számára és arra biztat munkást és költőt egyaránt, hogy remekművet alkosson, valamenynyiünket ösztönöz, hogy modern és dicső Romániát teremtsünk. Könyveink között élvonalban sorakoznak fel az ő könyvei. Naponta forgatom őket, tanulom a bennük foglalt új humanizmust, amelynek célja a világ békéjének és új rendjének létrejötte, s magam is részt veszek — ahogyan ő biztat — a nagy emberi kérdések megoldásában. Forradalmi tevékenységének 50. évfordulóját és születésnapját ünnepelve az egész néppel együtt kívánunk Nicolae Ceausescu elvtársnak, a párt főtitkárának és az ország elnökének egészséget és boldogságot, kívánjuk, hogy vele együtt, az ő vezetésével valósítsuk meg a magunknak választott jövőt, vele együtt jussunk el a megálmodott kommunizmusig. Megteremtetteaz alkotó munka DOMOKOS GÉZA: Napbanéző Biológusok állítják, olvastam valahol, hogy csak úgy tudjuk megfejteni az emberi szem rejtelmeit, ha ismerjük a Napot. A szem ugyanis a napsugarakhoz alkalmazkodva formálódott, még valamikor fajunk biológiai fejlődésének kezdetén. Azóta mit sem változott, mert millió éve változatlan maradt a Nap is. — Nem így az idős benne az ember. Különösen az a férfi, akit a történelmi körülmények és személyes adottságai arra rendeltek, hogy „a Napon is változtasson“. Törvényszerűségek tudója, mozgásirányok dialektikájának ismerője legyen, meghallója és értelmes megfogalmazója az események hangzavarában születő új igéknek; józan elkerülője a népe és az emberiség tapasztalatából ismert vagy a jövő ismeretlenségéből előgomolygó veszedelmeknek. Dantonnal ellentétben — aki megrekedt, elvesztette kapcsolatát az élő s ezért változó forradalommal és ezáltal tegnapi önmagával is — a „Nappal is perelő“ forradalmár vigyázva vigyáz, hogy a történelemmel való lépéstartása, változva megmaradási képessége friss és szilárd maradjon. Egy román forradalmárt, Nicolae Ceausescu elvtársat köszönt osztálya, népe, amelyből vétetett, s amelynek fél évszázada minden áldozatra, minden harc és munka elvállalására kész elkötelezettje. Születésnapja alkalmából üdvözli a mai szocialista Románia az államférfit, akit történelmének legnagyobb alakjai közé érhelt. Egy jeles férfinak kíván egész társadalmunk további erőt, fáradhatatlanságot, boldog életet. Annak a törhetetlen hitét, hogy semmi sem egyszer s mindenkorra adott a Földön, és a helyes utat mindenki megtalálhatja, ha eligazító ismeretekkel, dacos szenvedélylyel kutatja, és a hatalmas Napot is kevesebbé teheti, csak jól szembe kell néznie vele. Mint egy elszánt parasztgyermek tette egykor, hogy — akár a népmesék sárkányölő, életvizet kereső hősei — próbára tegye bátorságát és akaraterejét. HUSZÁR SÁNDOR: Mögötte menetelünk Állandó jelenléte az életünkben fogalommá teszi a nevét. A zászlóhoz teszi hasonlóvá, amit a menet élén visznek. Mögötte menetelünk. Hozzá igazodunk, őt értelmezzük. Tőle indulunk el, ha a koreszméket tovább szőjük. Tanulunk tőle. Az ő írásaiból ismerem meg a kort, amiben élek, a román embert, azt, hogy milyen a jelenkor ideálja, ő segít, hogy ragaszkodjam a nemzetiségemhez. Az a bárki által ellenőrizhető tény, hogy az ország különböző kategóriájú lakosai között mindig megkülönböztetett figyelmet szentel beszédeiben, munkáiban a nemzetiségeknek. Tétele, hogy a történelemnek nem eltávolítania, de össze kell kovácsolnia a népeket, számomra kritériuma minden társadalmi tevékenységnek. Mert a történelem nem mögöttünk van, hanem bennünk. A történelem alakít bennünket, ahogy az időjárás is alakítja, befolyásolja a folyók hozamát, de medret az időnek mi kell hogy vágjunk. És ebben a munkában ő elöl jár. És mi mögötte menetelünk. BODOR PÁL: Szép, régi emlék... . . . Egy koranyári napon történt volt. Nicolae Ceausescu, a párt főtitkára, szűk körű munkamegbeszélésre hívta a romániai magyarság jó néhány személyiségét , hogy (a politikai és társadalmi élet becsületes, nyílt jobbításának, demokratizálásának folyamán) vitassuk meg, az általános, országos ügyek szintjén a hajdan kisebbséginek nevezett sorsunk dolgait, sorsunk sajátos jelenségeit; nem is kétséges, dolgokat meg kellett végre mozgatni, vétségeket ki lehetett javítani, világosságot kellett és lehetett deríteni. Az a bizonyos megbeszélés akkor reggel kilenckor kezdődött és este kilencig tartott is egy új politika, merész, éles vonalú munkastílus, demokratikus, nyitott realizmus útkezdésének erős emlékeként maradt meg bennem —, hiszen az ország első embere biztatott bennünket, s a kérdések őszinte megragadásának lelkesültségében mi, akik akkor felszólaltunk, a legteljesebb nyíltsággal beszéltünk. Újból eszembe jutott ama hajdani nyári nap, amikor a Scinteia egyik 1982 júniusi számában N. Berwanger, az írószövetség titkára idézte egy ikertalálkozón a párt főtitkárának a romániai németek képviselőivel ugyancsak ama forró hónapban lezajlott megbeszélés emlékét. A legkülönfélébb munkaterületek, rétegek, szakmák képviselőivel, dolgozóival szervezett széles körű tanácskozások, élénk párbeszédek tettekké, új irányokká, igen eredeti, demokratikus intézkedésekké érlelődtek volt akkor, így például a magyar és német nemzetiség képviselőivel szervezett politikai kollokvium — miként azt N. Berwanger kollégám is írja — kétségkívül jeles szerepet játszottak az azt követő intézkedéssorozat kialakításában. Megalakultak a magyar, a német, a szerb dolgozók tanácsai, a televízió megkezdte a magyar és a német műsorok sugárzását, bővültek és följavultak a rádió nemzetiségi adásai, s hogy a bukaresti, kolozsvári, marosvásárhelyi, illetve a temesvári stúdiók magyar, azaz német adásait mindenütt fogni lehessen, ahol magyarok és németek nagyobb számban élnek, egyesítették e stúdiók adóállomásait; a rádiótelevízióhoz magyar vezérigazgató-helyettest neveztek ki; a Szocialista Nevelési és Művelődési Tanácsnál iroda alakult a nemzetiségek soraiban végzendő közművelődési, nevelőmunka irányítására; mind a Szocialista Nevelési és Művelődési Tanácsnál, mind pedig a Nevelés- és Oktatásügyi Minisztériumban magyar államtitkárt neveztek ki: a Ştefan Gheorghiu Akadémia mellett politikai-tudományi és a nemzeti kérdést kutató intézetet létesítettek, visszaállították a Petőfi Sándor Művelődési Házat Bukarestben, s újra fellendült a fővárosi Friedrich Schiller Művelődési Ház tevékenysége is; megalakult a világ első sajátosan nemzetiségi könyvkiadója, a romániai nemzetiségek irodalmának ápolásával, kiadásával megbízott Kriterion, s immár köztudott, hogy ez a nyolcnyelvű könyvkiadó ma nemzetközi hírnévnek örvend; akkoriban alakult meg az Augusztus 23. utáni korszak első romániai magyar társadalmi-politikai-művelődési hetilapja, A Hét; a könyvkiadói hálózat újjászervezésekor több kiadónál teremtődtek meg a nemzetiségi könyvkiadás lehetőségei; azokban az egyetemi központokban, ahol nagyszámú nemzetiségi hallgató tanul, egyes főiskolai intézetek élére nemzetiségi rektorokat neveztek ki... Nem folytatom példáim sorát. Ama tizenkét órás beszélgetés a főtitkárral, aki abban az évben töltötte 50. életévét maradandóan mély politikai élményem volt, mert arról tanúskodott, hogy mekkora erő lehet a szocialista demokrácia, a teljes őszinteség és bizalom. 1983. január 26. A HÉT 6