A Hét, 1984 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-31 / 23. szám
SZŐKE OSZKÁR cikkének folytatása az első oldalról Románia lakosságának egynegyedét fogja át valamilyen fokon az oktatási hálózat. Ez is államunk és pártunk gondoskodását bizonyítja, hogy az ifjú nemzedékelsajátíthassa az emberi szellem legfontosabb felfedezéseit, hogy életét és munkáját majd a haladás és civilizáció szolgálatába állíthassa. Az 1983—84-es tanévben hazánkban 5 588 000 ifjú — óvodástól az egyetemi hallgatóig — vesz részt a különböző oktatási formákban. Az ország területén 13 068 óvoda, 14 213 első és második fokozatú iskola és 981 líceum van, 150 000 tanerő, tanító, tanár és oktatómester tanít a 79 268 osztályteremben — melynek felét az utóbbi tizenkilenc évben építették —, az elméleti és gyakorlati felkészítéshez szükséges eszközökkel jól felszerelt 9 144 laboratóriumban és 6 364 iskolai műhelyben. Most, a Nemzetközi Gyermeknap alkalmával hazánk gyermekei kitűnő tanulmányi eredményeket sorolhatnak fel, s ugyanakkor arról is beszámolhatnak, hogy a több mint 102 000 iskolai, pionírházi és gazdasági egységben létesített technikai és gyakorlati körökben lehetőségük nyílik kipróbálni tehetségüket, rátermettségüket a tudományos és technikai alkotás, kísérletezés terén. Mint jövendőbeli szorgalmas állampolgárok, jó gazdák, hazánk pionírjai lelkesen részt vállalnak a kerti és mezei munkálatokban, szépítik és rendben tartják szülőfalujukat, városukat, iskolájukat, újra felhasználható hulladékanyagot, gyógynövényeket és erdei gyümölcsöket gyűjtenek. A pionírok jelen vannak az ország építésében, ott, ahol szükség van fiatalos lelkesedésükre és kitartásukra. Az ez évi nagy események tiszteletére elhatározták, hogy június elsejéig teljesítik hazafias munkavállalásuknak 80 százalékát, augusztus 23-ig pedig jelentik ez évi tervfeladataik teljesítését Abban az életkorban, amikor legmagasabban szárnyalnak álmaik, és a művelődés, művészet és sport területén is bizonyítani akarják tehetségüket és rátermettségüket, hazánk pionírjai, sólymai minden ilyen rendezvényen jelen vannak, és ott egyre több kiugró tehetség hívja fel magáral a figyelmet. Az ötödször megrendezett Megéneklünk, Románia országos fesztivál keretében 2,5 millió gyerek tevékenykedik, a Daciada országos sportvetélkedőn pedig 3,2 millió ifjú vesz részt. A gondtalan gyermekkor megvalósítása, az emberi létfeltételek biztosítása a Földön, szorosan összefügg a béke megőrzésével, az emberi életet kioltó és a civilizáció értékeit elpusztító háború veszélyének kizárásával. A Román Kommunista Párt, államunk következetes és fáradhatatlan béke- és leszerelési politikát folytat, mely egyedül biztosíthatja az ifjú nemzedék napfényes jövőjét Nicolae Ceausescu elvtárs 1983. június elsején a világ öszszes gyermekeihez intézett békefelhívásában ez áll: „Azt akarjuk, hogy hazánk, Európa és az egész világ gyermekeinek ne kelljen többé a halált és pusztítást hozó atombombától való félelemben és gondban élniük. Azt szeretnénk, hogy hazánk, Európa és az egész világ gyermekei békében, testvériségben és barátságban éljenek! Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a fegyverkezési hajszát leállítsuk, s elhárítsuk a háború veszélyét Mindenki, aki szereti az életet, szereti a gyermekeket, szereti a világegyetemet, harcoljon a békéért, az együttműködésért, egy boldog és gondtalan jövőért!“ A nemzetközi testvériség és barátság szellemében nevelt román pionírok tudják azt, hogy a békéért vívott harc már zsenge gyermekkortól minden állampolgár becsületbeli kötelessége. Ezért lelkesen vesznek részt a békének, leszerelésnek szentelt ifjúsági és gyermekrendezvényeken. A közelgő „Nemzetközi Ifjúsági Év“, melyet az ENSZ Románia kezdeményezésére szervez, s amelynek jelszava „Részvétel, fejlődés, béke“, a pionírokat is mozgósítani fogja a KISZ rendezvényei keretében a hazánkban és külföldön kezdeményezett programok teljesítésére, melyek lehetővé teszik a fiatal nemzedék minél aktívabb részvételét mind a gazdasági, társadalmi és művelődési életben, mind a nemzetközi békés légkör és közreműködés megteremtésében. Június elseje, hazánk és a világ öszszes gyermekeinek kedves ünnepe újra alkalmat ad pionírjainknak és a hza sólymainak fogadalmuk megerősítésére, hogy a kommunisták méltó utódaivá válnak, hogy minden erejüket és tehetségüket arra használják, hogy a fejlődés fáklyáiét tovább vigyék, hogy hűen őrizve nemzetünk legmagasztosabb eszményeit, szocialista hazánkat a fejlődés és civilizáció egyre magasabb csúcsaira emeljék. Brassói Lapok, (18. sz.). Lendvay Éva: — Mi a véleménye a műforditás irodalom behatolásáról az olvasói és kritikai köztudatba — esetünkben a nagyszámú magyar irodalmi mű román fordításairól? Nicolae Manolescu: — Engedje meg, hogy őszinte legyek: a műfordítás irodalom, főként itt, a kölcsönös fordítások határmezsgyéjén, valahogy mostohagyerek; általában nem a befogadó nyelvterületről, hanem az eredetit s a fordítás nyelvét egyaránt ismerő recenzens reagálja le a könyvet, mindig kissé elfogultan. Márpedig a lefordított mű — mondjuk magyarról románra — objektív nyelvi tény, és szakkritikát igényel. Jómagam itt ismét a rendszerességet hiányolom: nem egy regényt vagy verseskönyvet, hanem irodalmi jelenséget a maga összefüggéseiben szeretnék megismerni. Ami pedig az olvasóközönséget illeti — nos, előnye van a kritikussal szemben, akinek kimért, szétforgácsolt az ideje: az igazán jó irodalom, főként (vagy kizárólag?), ha jól van lefordítva — eljut az olvasóhoz. Németh László, Déry Tibor, Sütő András így jutott el az olvasóhoz — a kritikusokhoz kevésbé! — román nyelven. S nem kétséges, hogy ezt a fontos, közös ügyet csak elősegítené egy jól időzített, magas színvonalú kritikai reagálás. Művelődés. (5. sz.). Ez évben alakult a Szatmári Folkloristák és Néprajzosok Köre. Ion Vacan, a kör vezetője: fontosnak tartjuk, hogy tagjaink elvégezzék a megye hagyományainak átfogó összegyűjtését, hogy hozzájáruljunk az összegyűjtött anyag tudományos feldolgozásához. Lovas János, a magyar nyelvű gyűjtést irányító vezetőségi tag: az eddigi szórványos gyűjtések helyett egy-egy műfaj vagy falu teljes néprajzi monográfiájának elkészítését vettük tervbe. Ugyancsak feldolgozásra vár egy sor kismesterség, valamint számos sajátos népszokás. (Bura László) A BUKARESTI KULTURÁLIS TAVASZ gazdag műsorral lép a főváros közönsége elé a Megéneklünk, Románia fesztivál keretében. Mint mindig, ezúttal is műfaji tematikus napok követték egymást. Május 21-én a felszabadult főváros negyven évét mutatták be tudományos és politikai előadások, dokumentumfilmek, a várostörténeti múzeum kiállítása, irodalmi és zenei műsorok. Május 23-én az irodalom, a tudomány és a technika napja tudományos szimpóziummal kezdődött a Dalles teremben Nicolae Ceauşescu elvtáns országépítő életművéről, majd hazafias és forradalmi költészeti és kórusműsor következett a Giuleşti Színház Majestic termében. Üzemi szaktudományos tanácskozások után, a Petőfi Sándor Művelődési Házban kerekasztal beszélgetés zajlott le a román repülés úttörőiről, majd Arghezi-ünnepség a költő emlékházában. Szerdán, 23-án a zene és tánc napján az Augusztus 23 üzemek klubjában Bukarestről szóló dalokat adtak elő a közkedvelt könnyűzene-együttesek és -szólisták, a Rádió-Televízió hangversenytermében a Bukarest ’84 országos könnyűzene-verseny díjazott munkái kerültek műsorra, a Román Operában s az operettszínházban is rangos rendez- t vényekre került sor az egyetemes és a román muzsika legjobb alkotásaiból. A román népzene színe-javát a kerületi művelődési házak együttesei adták elő a vegyipari felszereléseket gyártó üzem klubjában. A George Enescu zenei és művészeti középiskola növendékei a Nottara múzeumban adtak hangversenyt. A Petőfi Sándor Művelődési Házban Petre Codreanu zeneesztéta és Czakó Ádám zeneszerző bevezető beszélgetése után a zenei líceum tanári karának Klasszikus Vonósnégyese Mozartot játszott, majd pedig Húros Károly és Máthé Győző konzervatóriumi hallgatók Beethoven brácsa-gordonka kettősét adták elő. S mivel az évi egyszeri „zenei napon“ kívül megvan a maga állandó műsora és ritmusa, Magazin. (20. sz.). Nem léteznek írásos adatok arról, hogy Jules Verne járt volna hazánkban, ennek ellenére kimutatható, hogy az író baráti köréhez Erdélyből elszármazott személyek is tartoztak, s feltételezhető, hogy velük együtt ellátogatott hozzánk is. Két könyv is foglalkozik a bizonyítékokkal: Ion Hobana: 2000 de pagini pe urmele lui Jules Verne, valamint Simion Soveanu: Pe urmele lui Jules Verne in Románia. Mindkét szerző kimutatja, hogy Verne utazott a Dunán (ebből a kirándulásból ihletődött A dunai hajós), és hogy jól ismerte Petrozsény, Hátszeg környékét. Az itteni Koltzvár, a hajdani Kendeffy család tulajdona a Várkastély a Kárpátokban című regény színhelye. Dumitru D. Ionascu dokumentumriportja most a két szerző adatai nyomán kísérli meg a végső következtetések levonását. Flacara. (20. sz.). A bukaresti Zenekonzervatórium „George Enescu" termében zajlott le a Fiatal díjazottak díszelőadásának harmadik szakasza. A versenyzők között egyetlen énekes szerepelt, a XI. osztályos Adina Nițescu személyében (a bukaresti Maria Romageanu tanítványa), aki igen magas színvonalon adott elő Puccini- és Brediceanu-alkotásokat Igen erős volt a zongora-„mezőny", ahol négy bukaresti művészjelölt vonta magára a FIGYELŐ itt említjük meg a Rádió-Televízió stúdiózenekarának hangversenyét, amelyet Bács Lajos vezényelt. Csütörtök, 24-e a színház napja volt, érdekes szakmai viták sorozata a következő témákról: a román dráma a Nemzeti színpadán, politikai színház és színházpolitiika a Kisszínházban, a mai történelmi drámairodalom, Horia Lovinescu életművének korszerűsége, a Giuleşti Színház és közönsége, ifjúság, alkotás, újítás és érvényesülési lehetőségek. A film ünnepe Mircea Dragan új filmjének, Vlasinek visszatérésének a bemutatásával kezdődött. Első része, a Vlaşinek elbujdulása már néhány évvel ezelőtt került bemutatásra. Mindkét film Ioana Postelnicu azonos című történelmi regénye nyomán készült, Silviu Stănculescuval és Ioana Drăgannal a főszerepekben. Fontos szerepe van a filmben Sinka Károlynak is. Tanácskozások és viták zajlottak le a mai vonatkozású filmek korszerűségéről, a faluról, a román film tükrében, a filmklubok szerepéről a termelés fokozásában. Dokumentumfilmciklusok kerültek bemutatásra a főváros átépítéséről. A Filmes Szövetség Stúdió mozijában animációs díszelőadásra került sor az ANIMAFILM stúdió megalakulásának huszadik évfordulója tiszteletére. Több kiállítás nyílt meg a műkedvelő képzőművészek munkáiból, köztük egy gyermekrajz-kiállítás is. Vasárnap, 27-én, a Gyermeknap, június 1 előzetesének lehettünk tanúi, vagy inkább a serdülő és felserdült ifjúság majálisának. Pionír-sportversenyek és kulturális műsorok, tornabemutatók, rock-koncertek, kerti ünnepségek, ifjúsági karnevál és figyelmet különleges képességeivel: Maria Luiza Botez, Luiza Borac, Grigore Cudalbu, és nagy feltűnést keltett a XI. osztályos Rácz Aladár érett Bach és Sosztakovics interpretációja. Szatmári Hírlap. (V. G.). Este fél hat. A felsöpört, meglocsolt színpadot birtokba veszi a „műszak". Tudják, mit mikor kell „felhúzni", „lefúrni“, „beállítani“. Dolgoznak összeszokottan, akár egy gépezet. Fél hét: a színészbejárón át érkeznek a színészek, felgyúlnak a lámpák az öltözők tükörsora előtt. A maszk-asztalokon festék, illatos masztix, púder, arclemosó, szakállak, bajuszok, parókák, szemöldökök. A fogason büszkén, vasalva-keményítve a szerencsés színpadi ruhák: ők „játszhatnak" ma este! Jó estét, első figyelmeztetést hallatszik az ügyelő hangja a hangosbemondóból. A színészek átváltozóban vannak: öltöznek, maszkolnak, gondolataikat új rendbe szervezi a színpadon megidézendő világ. És eljön a fél nyolc. Öt perc múlva kezdünk! Az ügyelő még egyszer számba vesz mindent. A színészek „bejárják" a színpadot, ellenőrzik a kellékeket, ízlelgetik a szirmod levegőjét. Mindenki beáll kezdéshez. Bársonyfejű buzogányával az ügyelő finoman a remekmívű gong közepére üt. Bal oldalt nagy vörös lámpa villan és halk sustorgással felmegy a függöny». (Parászka Miklós: „Játék és semmi kevesebb") Arta. (2. sz.). Elismerő, meleg hangú kritikák Raznovszky Ernő bukaresti, Octavian Ciocson és Vinczeffy László craiovai, Sághi Annamária nagyváradi kiállításáról. Ugyanebben a számban Liviu Borcea méltatja Mottl Román és Nicolae Kruch nagyváradi képzőművészek kiállítását a debreceni Kölcsey Művelődési Központban. BARABÁS ISTVÁN szabadtéri bál töltötték be ezt az utolsó napot. A SEPSISZENTGYÖRGYI ÁLLAMI MAGYAR SZÍNHÁZ három bemutatót tart egy-két hét leforgása alatt. Hétfőn, május 21-én Heltai Jenő A néma leventéje került színre, Völgyesi András rendezésében és díszleteivel, Deák B. Ria jelmezeivel, Csiky Csaba zenei összeállításával és új szerzeményeivel. Az előadás érdekessége, hogy A néma levente negyvennyolc éves színpadi történetében Incze Ildikó a legfiatalabb Zília és (a korán őszült) Zsoldos Árpád a legidősebb Beppó. Mátyás királyt Csergőffy László alakítja, Beatrix királynét Krizsovánszky Szidónia. A következő bemutatót másnap, kedden tartották Brassóban, színre került Ruzzante olasz reneszánsz szerző Csapodár madárka című komédiája Márton Árpád rendezésében. A fergeteges vidám játék három napig került színre Brassóban s további három napig Kézdivásárhelyen. Bemutatásra készen áll Nemes Levente önálló műsora Bajor Andor munkáiból. A hét folyamán a székházban tízszer került színre nagy sikerrel A néma levente, ettől a héttől fogva a három előadás váltakozik. A NAGYVÁRADI ÁLLAMI SZÍNHÁZ magyar tagozata június folyamán Hargita, Brassó és Kovászna megyében vendégszerepel: június 4.: Parájd, 5. és 6.: Gyergyószentmiklós, 7.: Csomafalva, 8. és 9.: Csíkszereda, 10.: Brassó, 11., 12. és 13.: Sepsiszentgyörgy, 14. és 15.: Kézdivásárhely, 16.: Barót, 17.: Székelyudvarhely. Műsoron: Zilahy Lajos Fatornyok című színműve, valamint Meleg Vilmos Vitéz Mihály ébresztése című Csokonai-műsora. A béke nemzedéke guggol, térdel, kuporog színes krétával a kezében a park sétányain, s vonásaik nyomán testet öltenek képzelet-elővetítette álmaik, színes életre kelnek a pipacsos mezők, virágtól ékes ágak, autók, apró családi házak és égbe szökkenő lakónegyedek, duzzasztó gátak, ipartelepek képe tekint vissza a szemlélődére az aszfalt fantáziahívóban élesedő filmszalagjáról, s noha felhőkkel morcosul az ég, s a fenn lebegő zápor közelítő telte meglegyinti a lombokat, guggolnak, térdelnek, kuporognak pöttöm csemetéi a termőteremtő békeidőnek, mit sem törődvén azzal, hogy eső moshatja el pillanatok alatt a kezük teremtette varázslatot, felállva méregetik a „művet“, faggató tekintettel vizslatják, majd ismét munkába lendülnek, az alkotás talán először ízlelt izgalmas örömétől öltöztetve mosolyba tetőtől talpig... Élményeiket fogalmazzák képpé a „pillanatnyi örökkévalóság“-nak: iskolaudvar játszó gyerekekkel — a zsibongást is szinte hallani —, meg osztályterem csöndesebb fegyelme, népes utcák, emberek, járművek özönével, egy gitározó kisfiú, tábortűz, taraló tengerhabok, távolban egy hajó... ... és sehol harckocsi, sehol atomgomba vagy bombázógépek gyilkos rajai, sehol fegyvert az „ellenre" szegző katonák, sehol pusztulás, rombadőlt házak, vér, halál..., sehol semmi, ami embertelen. Csak virágzás, csak tündöklés, csak élet. S a rajzok színes filmszalagját nézve az aszfaltsávon átsüt a szemlélőn valami elragadó, hatalmas pusztíthatatlanság-érzet, a lebírhatatlanság életre ébredésének tetten ért pillanatában. 1984. június 1. péntek. Nemzetközi Gyermeknap. Napkelte 5 óra 35 perc, napnyugta 20 óra 53 perc. Az évből eltelt 152, hátra van 214 nap. Itt, ma: béke van. S lesz, míg ez az előttem guggoló emberpalánta a mindjüknek kijáró színes krétásdobozt a „felségterület"-et jobbról határoló fehér vonal mellé helyezi, letérdel, krétát vesz a kezébe, s az eleinte fura érthetetlenségben sorjázó vonalak alakzattá állnak össze, testet öltenek, egy hatalmas ház képe dereng elő, számtalan, vastag falakkal elválasztott szobával, s a szobákban, vonal keze, vonal-lába, pont a-feje apró alakok: fehérek, sárgák, feketék... A csoda — s joggal nevezem annak! — ezután következik: a pöttöm kisfiú szélsebes mozdulatokkal hoszszabbítja meg a kezeket, falakat, padlót, plafont törnek át, egymásba olvadó fehér-sárga-fekete kezek elszakíthatatlan hálója a ház — nincs hatalom, mely összedönthetné az eggyékulcsolódás erejével vasbetonozott épületet. Városom parkjának sétányain — valahol, nem messze az északi szélesség 45. fokától s a 26-os délkörtől — guggol, kuporog, térdet jelent idézve és jövőt előszólítva egy csapat felhőtlen szemű gyerek, akiket óvó szeretettel törekszik józanabbá, megfontoltabbá, egymást féltöbbészeretőbbé nevelni egy sokat próbált nemzedék. VERESS GERZSON NAPIRENDEN 1984. május 31. A HÉT 2