A Hét, 1984 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-31 / 23. szám

SZŐKE OSZKÁR cikkének folytatása az első oldalról Románia lakosságának egynegyedét fogja át valamilyen fokon az oktatási hálózat. Ez is államunk és pártunk gondoskodását bizonyítja, hogy az ifjú nemzedék­­elsajátíthassa az emberi szellem legfontosabb felfedezéseit, hogy életét és munkáját majd a haladás és civilizáció szolgálatába állíthassa. Az 1983—84-es tanévben hazánkban 5 588 000 ifjú — óvodástól az egyetemi hallgatóig — vesz részt a különböző oktatási formákban. Az ország terüle­tén 13 068 óvoda, 14 213 első és máso­dik fokozatú iskola és 981 líceum van, 150 000 tanerő, tanító, tanár és oktató­mester tanít a­ 79 268 osztályteremben — melynek felét az utóbbi tizenkilenc évben építették —, az elméleti és gya­korlati felkészítéshez szükséges eszkö­zökkel jól felszerelt 9 144 laborató­riumban és 6 364 iskolai műhelyben. Most, a Nemzetközi Gyermeknap al­kalmával hazánk gyermekei kitűnő tanulmányi eredményeket sorolhatnak fel, s ugyanakkor arról is beszámolhat­nak, hogy a több mint 102 000 iskolai, pionírházi és gazdasági egységben lé­tesített technikai és gyakorlati körök­ben lehetőségük nyílik kipróbálni te­hetségüket, rátermettségüket a tudo­mányos és technikai alkotás, kísérlete­zés terén. Mint jövendőbeli szorgalmas állam­polgárok, jó gazdák, hazánk pionírjai lelkesen részt vállalnak a kerti és mezei munkálatokban, szépítik és rendben tartják szülőfalujukat, váro­sukat, iskolájukat, újra felhasználható hulladékanyagot, gyógynövényeket és erdei gyümölcsöket gyűjtenek. A pio­nírok jelen vannak az ország építésé­ben, ott, ahol szükség van fiatalos lel­kesedésükre és kitartásukra. Az ez évi nagy események tiszteletére elhatároz­ták, hogy június elsejéig teljesítik ha­zafias munkavállalásuknak 80 száza­lékát, augusztus 23-ig pedig jelentik ez évi tervfeladataik teljesítését Abban az életkorban, amikor leg­magasabban szárnyalnak álmaik, és a művelődés, művészet és sport területén is bizonyítani akarják tehetségüket és rátermettségüket, hazánk pionírjai, sólymai minden ilyen rendezvényen jelen vannak, és ott egyre több kiugró tehetség hívja fel magáral a figyelmet. Az ötödször megrendezett Megének­­lünk, Románia országos fesztivál ke­retében 2,5 millió gyerek tevékenyke­dik, a Daciada országos sportvetélke­dőn pedig 3,2 millió ifjú vesz részt. A gondtalan gyermekkor megvalósí­tása, az emberi létfeltételek biztosítá­sa a Földön, szorosan összefügg a béke megőrzésével, az emberi életet kioltó és a civilizáció értékeit elpusztító há­ború veszélyének kizárásával. A Ro­mán Kommunista Párt, államunk kö­vetkezetes és fáradhatatlan béke- és leszerelési politikát folytat, mely egye­dül biztosíthatja az ifjú nemzedék napfényes jövőjét Nicolae Ceausescu elvtárs 1983. június elsején a világ ösz­­szes gyermekeihez intézett békefelhí­vásában ez áll: „Azt akarjuk, hogy hazánk, Európa és az egész világ gyer­mekeinek ne kelljen többé a halált és pusztítást hozó atombombától való fé­lelemben és gondban élniük. Azt szeretnénk, hogy hazánk, Európa és az egész világ gyermekei békében, testvériségben és barátságban éljenek! Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a fegyverkezési hajszát leállítsuk, s elhárítsuk a háború veszélyét Mindenki, aki szereti az életet, sze­reti a gyermekeket, szereti a világ­­egyetemet, harcoljon a békéért, az együttműködésért, egy boldog és gond­talan jövőért!“ A nemzetközi testvériség és barát­ság szellemében nevelt román pionírok tudják azt, hogy a békéért vívott harc már zsenge gyermekkortól minden ál­lampolgár becsületbeli kötelessége. Ezért lelkesen vesznek részt a békének, leszerelésnek szentelt ifjúsági és gyer­­mekrendezvényeken. A közelgő „Nem­zetközi Ifjúsági Év“, melyet az ENSZ Románia kezdeményezésére szervez, s amelynek jelszava „Részvétel, fejlődés, béke“, a pionírokat is mozgósítani fog­ja a KISZ rendezvényei keretében a hazánkban és külföldön kezdeménye­zett programok teljesítésére, melyek lehetővé teszik a fiatal nemzedék mi­nél aktívabb részvételét mind a gazda­sági, társadalmi és művelődési életben, mind a nemzetközi békés légkör és közreműködés megteremtésében. Június elseje, hazánk és a világ ösz­­szes gyermekeinek kedves ünnepe új­ra alkalmat ad pionírjainknak és a h­­za sólymainak fogadalmuk megerő­sítésére, hogy a kommunisták m­éltó utódaivá válnak, hogy minden erejüket és tehetségüket arra használják, hogy a fejlődés fáklyáiét tovább vigyék, hogy hűen őrizve nemzetünk legma­­gasztosabb eszményeit, szocialista ha­zánkat a fejlődés és civilizáció egyre magasabb csúcsaira emeljék. Brassói Lapok, (18. sz.). Lendvay Éva: — Mi a véleménye a műforditás irodalom behatolásáról az olvasói és kritikai köz­tudatba — esetünkben a nagyszámú ma­gyar irodalmi mű román fordításairól? Nicolae Manolescu: — Engedje meg, hogy őszinte legyek: a műfordítás iroda­lom, főként itt, a kölcsönös fordítások határmezsgyéjén, valahogy mostohagye­rek; általában nem a befogadó nyelvte­rületről, hanem az eredetit s a fordítás nyelvét egyaránt ismerő recenzens reagál­ja le a könyvet, mindig kissé elfogultan. Márpedig a lefordított mű — mondjuk magyarról románra — objektív nyelvi tény, és szakkritikát igényel. Jómagam itt is­mét a rendszerességet hiányolom: nem egy regényt vagy verseskönyvet, hanem irodalmi jelenséget a maga összefüggé­seiben szeretnék megismerni. Ami pedig az olvasóközönséget illeti — nos, előnye van a kritikussal szemben, akinek kimért, szétforgácsolt az ideje: az igazán jó iro­dalom, főként (vagy kizárólag?), ha jól van lefordítva — eljut az olvasóhoz. Né­meth László, Déry Tibor, Sütő András így jutott el az olvasóhoz — a kritikusokhoz kevésbé! — román nyelven. S nem kétsé­ges, hogy ezt a fontos, közös ügyet csak elősegítené egy jól időzített, magas szín­vonalú kritikai reagálás. Művelődés. (5. sz.). Ez évben alakult a Szatmári Folkloristák és Néprajzosok Kö­re. Ion Vacan, a kör vezetője: fontosnak tartjuk, hogy tagjaink elvégezzék a megye hagyományainak átfogó összegyűjtését, hogy hozzájáruljunk az összegyűjtött a­­nyag tudományos feldolgozásához. Lovas János, a magyar nyelvű gyűjtést irányító vezetőségi tag: az eddigi szórványos gyűj­­tések helyett egy-egy műfaj vagy falu teljes néprajzi monográfiájának elkészí­tését vettük tervbe. Ugyancsak feldolgo­zásra vár egy sor kismesterség, valamint számos sajátos népszokás. (Bura László) A BUKARESTI KULTURÁLIS TAVASZ gazdag műsorral lép a főváros közönsége elé a Megéneklünk, Románia fesztivál keretében. Mint mindig, ezúttal is műfaji tematikus napok követték egymást. Má­jus 21-én a felszabadult főváros negyven évét mutatták be tudományos és politi­kai előadások, dokumentumfilmek, a várostörténeti múzeum kiállítása, irodal­mi és zenei műsorok. Május 23-én az iro­­­­dalom, a tudomány és a technika napja tudományos szimpóziummal kezdődött a Dalles teremben Nicolae Ceauşescu elv­­táns országépítő életművéről, majd haza­fias és forradalmi költészeti és kórus­műsor következett a Giuleşti Színház Ma­jestic termében. Üzemi szaktudományos tanácskozások után, a Petőfi Sándor Művelődési Házban kerekasztal beszél­getés zajlott le a román repülés úttö­rőiről, majd Arghezi-ünnepség a költő emlékházában. Szerdán, 23-án a zene és tánc napján az Augusztus 23 üzemek klubjában Bukarestről szóló dalokat ad­tak elő a közkedvelt könnyűzene-együt­tesek és -szólisták, a Rádió-Televízió hangversenytermében a Bukarest ’84 or­szágos könnyűzene-verseny díjazott mun­kái kerültek műsorra, a Román Operában s az operettszínházban is rangos rendez- t vényekre került sor az egyetemes és a román muzsika legjobb alkotásaiból. A román népzene színe-javát a kerületi­­ művelődési házak együttesei adták elő a vegyipari felszereléseket gyártó üzem klubjában. A George Enescu zenei és művészeti középiskola növendékei a Not­­tara múzeumban adtak hangversenyt. A Petőfi Sándor Művelődési Házban Petre Codreanu zeneesztéta és Czakó Ádám zeneszerző bevezető beszélgetése után a zenei líceum tanári karának Klasszikus Vonósnégyese Mozartot játszott, majd pedig Húros Károly és Máthé Győző kon­­zervatóriumi hallgatók Beethoven brá­csa-gordonka kettősét adták elő. S mivel az évi egyszeri „zenei napon“ kívül meg­van a maga állandó műsora és ritmusa, Magazin. (20. sz.). Nem léteznek írásos adatok arról, hogy Jules Verne járt volna hazánkban, ennek ellenére kimutatható, hogy az író baráti köréhez Erdélyből el­származott személyek is tartoztak, s felté­telezhető, hogy velük együtt ellátogatott hozzánk is. Két könyv is foglalkozik a bi­zonyítékokkal: Ion Hobana: 2000 de pa­­gini pe urmele lui Jules Verne, valamint Simion Soveanu: Pe urmele lui Jules Verne in Románia. Mindkét szerző kimu­tatja, hogy Verne utazott a Dunán (eb­ből a kirándulásból ihletődött A dunai hajós), és hogy jól ismerte Petrozsény, Hátszeg környékét. Az itteni Koltz­vár, a hajdani Kendeffy család tulajdona a Várkastély a Kárpátokban című regény színhelye. Dumitru D. Ionascu dokumen­tumriportja most a két szerző adatai nyo­mán kísérli meg a végső következtetések levonását. Flacara. (20. sz.). A bukaresti Zenekon­zervatórium „George Enescu" termében zajlott le a Fiatal díjazottak díszelőadá­sának harmadik szakasza. A versenyzők között egyetlen énekes szerepelt, a XI. osztályos Adina Nițescu személyében (a bukaresti Maria Romageanu tanítványa), aki igen magas színvonalon adott elő Puccini- és Brediceanu-alkotásokat Igen erős volt a zongora-„mezőny", ahol négy bukaresti művész­jelölt vonta magára a FIGYELŐ itt említjük meg a Rádió-Televízió stú­­diózenekarának hangversenyét, amelyet Bács L­ajos vezényelt. Csütörtök, 24-e a színház napja volt, érdekes szakmai vi­ták sorozata a következő témákról: a ro­mán dráma a Nemzeti színpadán, politi­kai színház és színházpolitiika a Kisszín­­házban, a mai történelmi drámairodalom, Horia Lovinescu életművének korszerű­sége, a Giuleşti Színház és közönsége, ifjúság, alkotás, újítás és érvényesülési lehetőségek. A film ünnepe Mircea Dragan új film­jének, Vlasinek visszatérésének a bemu­tatásával kezdődött. Első része, a Vlaşi­­nek elbujdulása már néhány évvel ezelőtt került bemutatásra. Mindkét film Ioana Postelnicu azonos című történelmi regé­nye nyomán készült, Silviu Stănculescu­­val és Ioana Drăgannal a főszerepekben. Fontos szerepe van a filmben Sinka Ká­­rolynak is. Tanácskozások és viták zaj­lottak le a mai vonatkozású filmek kor­szerűségéről, a faluról, a román film tükrében, a filmklubok szerepéről a ter­melés fokozásában. Dokumentumfilm­­ciklusok kerültek bemutatásra a fővá­ros átépítéséről. A Filmes Szövetség Stú­dió mozijában­ animációs díszelőadásra került sor az ANIMAFILM stúdió meg­alakulásának huszadik évfordulója tisz­teletére. Több kiállítás nyílt meg a mű­kedvelő képzőművészek munkáiból, köz­tük egy gyermekrajz-kiállítás is. Vasár­nap, 27-én, a Gyermeknap, június 1 elő­zetesének lehettünk tanúi, vagy inkább a serdülő és felserdült ifjúság majálisának. Pionír-sportversenyek és kulturális mű­sorok, tornabemutatók, rock-koncertek, kerti ünnepségek, ifjúsági karnevál és figyelmet különleges képességeivel: Maria Luiza Botez, Luiza Borac, Grigore Cu­­dalbu, és nagy feltűnést keltett a XI. osz­tályos Rácz Aladár érett Bach­ és Sosz­­takovics interpretációja. Szatmári Hírlap. (V. G.). Este fél hat. A felsöpört, meglocsolt színpadot birtokba veszi a „műszak". Tudják, mit mikor kell „felhúzni", „lefúrni“, „beállítani“. Dolgoz­nak összeszokottan, akár egy gépezet. Fél hét: a színészbejárón át érkeznek a szí­nészek, felgyúlnak a lámpák az öltözők tükörsora előtt. A maszk-asztalokon fes­ték, illatos masztix, púder, arclemosó, szakállak, bajuszok, parókák, szemöldökök. A fogason büszkén, vasalva-keményítve a szerencsés színpadi ruhák: ők „játszhat­nak" ma este! Jó estét, első figyelmezte­tés­t hallatszik az ügyelő hangja a hangosbemondóból. A színészek átválto­­zóban vannak: öltöznek, maszkolnak, gon­dolataikat új rendbe szervezi a színpadon megidézendő világ. És eljön a fél nyolc. Öt perc múlva kezdünk! Az ügyelő még egyszer számba vesz mindent. A színészek „bejárják" a színpadot, ellenőrzik a kellé­keket, ízlelgetik a szirmod levegőjét. Mindenki beáll kezdéshez. Bársonyfejű bu­zogányával az ügyelő finoman a remekmí­vű gong közepére üt. Bal oldalt nagy vörös lámpa villan és halk sustorgással felmegy a függöny». (Parászka Miklós: „Játék és semmi kevesebb") Arta. (2. sz.). Elismerő, meleg hangú kritikák Raznovszky Ernő bukaresti, Octa­­vian Ciocson és Vinczeffy László craiovai, Sághi Annamária nagyváradi kiállításá­ról. Ugyanebben a számban Liviu Borcea méltatja Mottl Román és Nicolae Kruch nagyváradi képzőművészek kiállítását a debreceni Kölcsey Művelődési Központ­ban. BARABÁS ISTVÁN szabadtéri bál töltötték be ezt az utolsó napot. A SEPSISZENTGYÖRGYI ÁLLAMI MAGYAR SZÍNHÁZ három bemutatót tart egy-két hét leforgása alatt. Hétfőn, május 21-én Heltai Jenő A néma leven­téje került színre, Völgyesi András ren­dezésében és díszleteivel, Deák B. Ria jelmezeivel, Csiky Csaba zenei össze­állításával és új szerzeményeivel. Az előadás érdekessége, hogy A néma le­vente negyvennyolc éves színpadi tör­ténetében Incze Ildikó a legfiatalabb Zília és (a korán őszült) Zsoldos Árpád a legidősebb Beppó. Mátyás királyt Csergőffy László alakítja, Beatrix ki­rálynét Krizsovánszky Szidónia. A kö­vetkező bemutatót másnap, kedden tartották Brassóban, színre került Ruz­­zante olasz reneszánsz szerző Csapodár madárka című komédiája Márton Ár­pád rendezésében. A fergeteges vidám játék három napig került színre Bras­sóban s további három napig Kézdi­­­vásárhelyen. Bemutatásra készen áll Nemes Levente önálló műsora Bajor Andor munkáiból. A hét folyamán a székházban tízszer került színre nagy sikerrel A néma levente, ettől a héttől fogva a három előadás váltakozik. A NAGYVÁRADI ÁLLAMI SZÍNHÁZ magyar tagozata június folyamán Hargi­ta, Brassó és Kovászna megyében ven­dégszerepel: június 4.: Parájd, 5. és 6.: Gyergyószentmiklós, 7.: Csomafalva, 8. és 9.: Csíkszereda, 10.: Brassó, 11., 12. és 13.: Sepsiszentgyörgy, 14. és 15.: Kézdi­­vásárhely, 16.: Barót, 17.: Székelyudvar­­hely. Műsoron: Zilahy Lajos Fatornyok című színműve, valamint Meleg Vilmos Vitéz Mihály ébresztése című Csokonai-műsora. A béke nemzedéke guggol, térdel, kuporog színes kré­tával a kezében a park sétányain, s vonásaik nyomán testet öltenek képzelet-elővetítette álmaik, színes életre kelnek a pipacsos mezők, vi­rágtól ékes ágak, autók, apró csalá­di házak és égbe szökkenő lakóne­gyedek, duzzasztó gátak, ipartelepek képe tekint vissza a szemlélődére az aszfalt fantázia­hívóban élesedő filmszalagjáról, s noha felhőkkel morcosul az ég, s a fenn lebegő zá­por közelítő telte meglegyinti a lombokat, guggolnak, térdelnek, ku­porognak pöttöm csemetéi a termő­teremtő békeidőnek, mit sem törőd­vén azzal, hogy eső moshatja el pil­lanatok alatt a kezük teremtette va­rázslatot, felállva méregetik a „mű­vet“, faggató tekintettel vizslatják, majd ismét munkába lendülnek, az alkotás talán először ízlelt izgalmas örömétől öltöztetve mosolyba tetőtől talpig... Élményeiket fogalmazzák képpé a „pillanatnyi örökkévalóság“-nak: iskolaudvar játszó gyerekekkel — a zsibongást is szinte hallani —, meg osztályterem csöndesebb fegyelme, népes utcák, emberek, járművek ö­­zönével, egy gitározó kisfiú, tábortűz, taraló tengerhabok, távolban egy hajó... ... és sehol harckocsi, sehol atom­gomba vagy bombázógépek gyilkos rajai, sehol fegyvert az „ellenre" szegző katonák, sehol pusztulás, rombadőlt házak, vér, halál..., se­hol semmi, ami embertelen. Csak vi­rágzás, csak tündöklés, csak élet. S a rajzok színes filmszalagját nézve az aszfaltsávon átsüt a szemlélőn vala­mi elragadó, hatalmas pusztíthatat­­lanság-érzet, a lebírhatatlanság élet­­re­ ébredésének tetten ért pillanatá­ban. 1984. június 1. péntek. Nemzetközi Gyermeknap. Napkelte 5 óra 35 perc, napnyugta 20 óra 53 perc. Az évből eltelt 152, hátra van 214 nap. Itt, ma: béke van. S lesz, míg ez az előttem guggoló emberpalánta a mindjüknek kijáró színes krétásdobozt a „felségterü­let"-et jobbról határoló fehér vonal mellé helyezi, letérdel, krétát vesz a kezébe, s az eleinte fura érthetet­­lenségben sorjázó vonalak alakzattá állnak össze, testet öltenek, egy ha­talmas ház képe dereng elő, számta­lan, vastag falakkal elválasztott szobával, s a szobákban, vonal­ keze, vonal-lába, pont­ a-feje apró alakok: fehérek, sárgák, feketék... A csoda — s joggal nevezem an­nak! — ezután következik: a pöttöm kisfiú szélsebes mozdulatokkal hosz­­szabbítja meg a kezeket, falakat, padlót, plafont törnek át, egymásba olvadó fehér-sárga-fekete kezek el­szakíthatatlan hálója a ház — nincs hatalom, mely összedönthetné az eggyékulcsolódás erejével vasbetono­zott épületet. Városom parkjának sétányain — valahol, nem messze az északi szé­lesség 45. fokától s a 26-os délkörtől — guggol, kuporog, térdet jelent idézve és jövőt előszólítva egy csa­pat felhőtlen szemű gyerek, akiket óvó szeretettel törekszik józanabbá, megfontoltabbá, egy­mást­ f­éltöbbé­szeretőbbé nevelni egy sokat próbált nemzedék. VERESS GERZSON NAPIRENDEN 1984. május 31. A HÉT 2

Next