A Hét, 1989 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-19 / 43. szám
NAPIRENDEN: TÁRSADALMUNK JÖVŐJE a mi korunk társadalmát egyre inkább a fejlődés, az előrehaladás milyensége, üteme, intenzitása határozza meg. Ezzel magyarázható a fejlődés elvi, módszertani, gyakorlati vetületeinek oly gondos, sokrétű tanulmányozása. Az utóbbi időben sokféle és változatos irányba mutató, tudományos vagy kevésbé tudományos igényekkel fellépő válaszok láttak napvilágot. Közülük leginkább számottevőek a fejlődés lényegi összetevőit, ellenőrzésének és irányításának a módozatait taglalják. A kutatók szerteágazó munkájának van egybehangzó következtetése is, nevezetesen az, amelyik az ember meghatározó szerepét tartja fontosnak a társadalmi, gazdasági, kulturális, tudományos vagy technikai fejlődés bonyolult menetében. Ebből a megállapításból logikusan következik az emberek, elsősorban a felnövekvő nemzedék, de gyakorlatilag az egész aktív lakosság oktatásának, képzésének, továbbképzésének, ismeretfelújításának a fontossága. Ezt hangsúlyozza szinte valamennyi beszédében pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs abból a feladatmeghatározó gondolatból kiindulva, miszerint: „Egyetlen pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az összes célok valóra váltása csakis olyan magas szakmai és műszaki ismereti színvonallal rendelkező emberekkel lehetséges, akik képesek arra, hogy megoldják a legbonyolultabb problémákat is, s biztosítsák hazánk töretlen fejlődését, haladását a jólét és a civilizáció legmagasabb csúcsai felé". Szinte önmagától adódik ebből a szerkesztőségi szándék: akció keretében hosszabb távon megvizsgálni a munkaerő-felkészítés, -továbbképzés módozatait, minőségi vetületeit, az ezen a téren jelentkező, megoldásra váró problémákat. Kiindulópontunk: a gyakorlat. Ezúttal a Sfintu Gheorghe-i Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat. Munkaerő-felkészítés, -továbbképzés, sokoldalúság Pásztor Ferenc, a vállalat igazgatója elöljáróban a közel hatezres létszámot említi, ezzel érzékelteti, hogy a munkaerőfelkészítés, atovábbképzés, a polikvalifikálás bevallott célja: átfogni a dolgozó személyzet egészét. Ennek hátterében a jövő szakemberének kialakítása áll. Igen, a sokoldalúság, mint eszmény! A sokoldalúság kialakítása, ösztönzése, fejlesztése. Nicolae Anton, a vállalat személyzeti osztályának vezetője: — A rendkívül sokrétű továbbképző tanfolyamok célját több tényező együttesen határozza meg s természetesen befolyásolja is, mindenekelőtt a munkatermelékenység növelése, a termékek és a termelés minőségének növelése, az anyag- és energiafogyasztás csökkentése, a munkaidő jobb kihasználása, egyszóval gazdaságossági szempontok. S mindezeken kívül a továbbképzés és a jövő igazi célja, a sokoldalúság elérése, eszményből állapottá tétele. Mit jelent ez? Igen röviden például azt, hogy a gyár dolgozója több szakmában is jártas legyen. Mindig olyan minőségben kamatoztassa tudását, amelyet az állandóan bővülő, korszerűsödő termelés éppe megkíván. E sokoldalúság több mesterség ismeretét tételezi, eligazodást több, sokszor egymástól független szakterületen. S nem utolsósorban a mindennapi cél az ismereteknek a haladás szintjén tartása, korszerűsítése, fejlesztése. Egri Barnabás, a vállalat „tanfelügyelője", az oktatás egészének irányítója, így pontosítja a feladatköröket: — Tevékeny,ségi területeink a munkaerőfelkészítés, amiért én felelek, a szakmai továbbképzés, ezért Damó Erzsébet mérnöknő felel, valamint a tovább-, illetve átképzés, a po-rtkvalifikálás, amelyért közösen felelünk Buna Magdolnával. De vegyük sorra. A munkaerőképzésnek több formáját különböztetjük meg. Fontossági sorrendben először a szakiskolát említeném, majd az ipari líceumok s végül pedig a szakmai képzés, továbbképzés, átképzés, újraképzés különféle tanfolyamai következnek. — Saját szakiskolája van-e a gyárnak? — Nincs külön iskolánk. A Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat szakiskolájában évente két-három osztályunk működik. Ennek a tanévnek a végén például három osztály végzi el tanulmányait, és jön hozzánk dolgozni. A végzősökkel — számuk átlagban 72 és 108 között mozog — szerződést kötünk, amely az iskola elvégzése, illetőleg a kihelyezés utáni öt évre szól. Az osztályok jellegét a termelési szerkezet, a szükségletek határozzák meg. Az idén például egy fémforgácsoló, egy kovács és hőkezelő osztály végzett, jövőre mindhárom osztályból fémforgácsolókat kapunk. — Az ipari líceumokból átlagban hányan kerülnek ide évente? — Negyvenen-ötvenen. A város matematika-fizika líceumában a gyár biztosítja a szakmai felkészítést, helyesebben a szakmai képzés feltételeit. A fő profil természetesen itt is a fémforgácsolás, esetleg számításba jöhet az elektrotechnika is. — Mi a helyzet az átképzés, az újraképzés területén? — Ezeket a tanfolyamokat általában olyanok számára szervezzük, aki nem a mi szakterületeinknek megfelelő képzettséggel rendelkeznek. Megtörténik ugyanis, hogy az iskolában nem lévén hely a választott vagy igényelt szakterületeken, így mást tanulnak, aztán a kihelyezéskor kell szakmát váltaniuk. Az átképzések a vállalaton belül szerveződnek, azaz egy általános iskolában délután, a mi szakembereink irányításával és közreműködésével. Az átképzési tanfolyamok időtartama nyolc hónap. Az idén például 40 esztergályos, 30 kovács és hőkezelő tanulta ki a mesterséget. Az említett csupán az egyik, noha fontos oka az állandó át- és újraképzési folyamatnak. Figyelembe kell venni továbbá a technológiák állandó korszerűsödését, a termelési profil változásait és nem utolsósorban az emberi tényezőket, az egészségi okokat is. — Bár saját szakiskolája nincs a gyárnak, de ha jól értettük, saját tanerőgárdával már rendelkezik. — Igen. Valóban így van: 28 mérnökből, technikusból álló tanszemélyzettel rendelkezünk, ők tanítják az elméleti tárgyakat, illetőleg vezetik a szakmai gyakorlatokat. Visszatérve a szakiskolákra: itt a gyakorlati képzés a tizedik osztályig az iskolai műhelyekben, a két utolsó osztály esetében pedig a gyárban kerül sor. Különösen a 310-es és a 430-as részlegek nyújtanak ebben igen-igen értékes segítséget. — Mi a helyzet a mesterek képzésével? — A mesterek továbbképzése gyakorlatilag megszűnt, illetőleg továbbra is a mesteriskolákban történik. Jelenleg ugyanis az az általános elképzelés, hogy a továbbiakban almérnökök vegyék át a mesterek tevékenységét is. Damó Erzsébet a továbbképzési tanfolyamokkal kapcsolatban elmondta, hogy ezeknek gyáron belüli és a gyáron kívüli formája működik. A munkahelyen a munkásoknak, mestereknek, mérnököknek szerveznek továbbképző, általában három hónapos tanfolyamokat. Az elmélet mintegy húsz, a gyakorlat mintegy nyolcvan százalékát teszi ki a programnak. Ezek egészítik ki természetesen az immár hagyományosnak tekinthető ún. integráló tanfolyamokat, amelyek a frissen végzett szakiskolások vagy a szaklíceumot végzettek beilleszkedését hivatottak elősegíteni. A továbbképző kurzusok természetszerűleg mesterségek, valamint kategóriák szerint oszlanak meg. Egyre nagyobb hangsúly esik a gyár tevékenységében az informatikára is. — Igen. Sokan érdeklődnek iránta a főiskolát végzettek, de a középkáderek közül is. Egri Barnabás: — Mint mindennek, természetesen ennek is megvan a maga igen komoly magyarázata. Az eddig is meglévő és nagyjából a szakintézet által használt számítógépes berendezések mellé nem is olyan régen kaptunk nyolc darab nagy kapacitású IBM típusú számítógépet. A HÉT ANKÉTJA ezek a tervezéshez s a különféle részlegekhez kerültek. Ez természetszerűleg felkeltette az érdeklődést, elősegítette például a nyilvántartások automatizálását, az anyagok és félkésztermékek, a legyártott elemek és technológiák tökéletes nyilvántartását, és segítette magát a tervezést is. Damó Erzsébet: — Mindenekelőtt Fürtös Tibor és Csiszér Lőrinc mérnököket kell említeni, ők az országos szakmai versenyeken is részt vettek, azután Gabriel Cornea mérnököt. Mindannyian a szerszámok tervezésében is részt vállalnak, számítógéppel tervezik az alkatrészeket, a fogaskerekek megmunkálását. Az már tény, hogy az informatika egyre hatásosabban érvényesül a fejlesztés és nagy általánosságban a termelés minden területén. — Még nem esett szó a szakosodást elősegítő programsorozatról. — Ezt az igényekhez igaziba alkalmazzuk, olyanok számára szervezzük, akik nem végeztek szakiskolát vagy szaklíceumot. Indítunk továbbá posztliceális tanfolyamokat is, s főként a főiskolát végzettek számára a személyi érdeklődéshez kapcsolódó továbbképző programokat. — Végezetül, kérem, mutassa be az úgynevezett polikvalifikálási formákat — Ez röviden átképzést jelent. A termékszerkezet-váltás, a technológiai korszerűsödés igényli, hogy a dolgozó a tanult szakmája mellett elsajátítson esetleg egy új mesterséget is. Ez természetesen munkaidőn kívül történik. Egy kurzus általában hat hónapos és legalább 300 órás gyakorlattal jár. S itt már át is térhetünk a vállalaton kívüli továbbképzésre. Egri Barnabás: — A vezető kádesek számára újabban Brasovban szerveznek továbbképző programokat, két formában. Az egyiket a gördülőanyag gyártási ipari központ égisze alatt, a másikat a gépkocsi, traktor és mezőgépészeti fővállalatok szervezésében. Részleg-, irodavezetők, műhelyfőnökök, tervezésben dolgozó káderek, mesterek, oktató mesterek, közgazdászok, könyvelők munkaidőn kívüli, általában nyolcnapos továbbképzőn vesznek itt részt. Damó Erzsébet: — Ugyancsak a vállalaton kívüli formákhoz tartoznak az esti líceumok, valamint az esti egyetemek is. Az idén 33-an végezhetnek esti egyetemen, és 200 körüli azoknak a száma, akik esti líceumiba járnak. S hogy teljes legyen a kép, azt is elmondom, hogy a mérnökök részére egy-egy bizonyos témakörben egyetem utáni tanfolyamokat szervezünk, kiváló kapcsolataink vannak az ország egyetemeivel, tavaly például 14-en éltek ezzel a továbbképzési lehetőséggel, ami a saját fejlődésük és a gyár szempontjából is igen fontos. Érdekesen alakulnak az idei adatok: 5766-an vettek részt valamilyen továbbképző tanfolyamon, ebből 5049 munkás, 250 középkáder, 125 mester, 98 almérnök és 244 főiskolát végzett. Egri Barnabás: — Amint az eddigiekből is kitűnik, az útmutatások szellemében megpróbáljuk a dolgozó személyzet egészét bevonni valamilyen továbbképzési, illetve újraképzési formába. És itt tulajdonképpen mi is befejezhetnénk beszélgetéseinket, mégis továbbmegyünk, mert úgy érezzük, ide kívánkozik még néhány meggondolkoztató részlet. Egy régebbi beszélgetésünk során arra a kérdésre, hogy beérheti-e ma egy szakmunkás egyetlen mesterséggel, egymásnak ellentmondó válaszokat kaptunk. Bartha Ernő, az 500-as részleg, a kapcsolószekrény-csiszoló műhely főnöke elmondotta, hogy amikor ő Risnovon elvégezte a szakiskolát, a három év alatt ugyanazoktól a mesterektől nagyjából ugyanazt tanulhatta. Tehát egy szakmát. De ezt valóban jól, becsületesen elsajátíthatta. Mert olyan volt a régi szakmunkások hozzáállása, hogy mellettük nem lehetett fusizni. Mindez kialakított egy igényt, s ahhoz, hogy ennek az igénynek eleget lehessen tenni, meg kellett tanulni a szakma minden csinját-binját. Ehhez persze az is kellett, hogy az ember szeresse a munkáját. Ő elég régóta mester, van áttekintése a szakmunkásképzésről. A mostaniak sok mindent tanulnak, forgácsolást, csiszolást, marást, de mindent jóval felületesebben, mint akkoriban ők. S ez a felületesség nehezíti meg az igazi beilleszkedéseket — így Bartha Ernő. Csáky Árpád, a 310-es szerszámrészleg szakmunkása, noha elismerte, hogy az elhangzottakban sok az igazság, mégis arra voksolt, hogy ő mint régi szakmunkás, aki egyedi darabokat készít, igenis rá van kényszerítve a sokoldalúságra, az állandó tanulásra, nem zárkózhat el az újdonságok elől. Azaz, mondotta ki: a mai, sokoldalú fejlődés valósággal megköveteli több szakma ismeretét, a rokon szakmák elsajátítását Csak egy minden irányban nyitott szakmunkás lehet képes eleget tenni az állandóan növekvő, alakuló, változó és megújuló követelményeknek. És ez ankétünk egyik tanulsága is lehetne. Továbbmenve azonban Csáky Árpád azt is elmondotta, hogy ő mint egyedi darabokat előállító szakember nyugodtan elmondhatja, hogy ismer egyet és mást ebből a mesterségből, de nagyon jól tudja, hogy állandóan adódhatnak új dolgok. A régi, tizenöt húsz esztendős technológiák mára ugyanis teljesen elavultak, és nem kell nagy jóstehetség annak a megállapításához sem, hogy a maiak jóval hamarabb fognak elavulni . . . Ezért véleménye szerint egy szakmunkásnak állandóan lépést kell tartania szakmája fejlődésével. A szakmai ismereteknek pedig éppúgy nincs és nem is lehet felső határuk, mint az emberi megismerésnek. És ez lehet írásunk legfőbb tanulsága. Úgy gondoljuk továbbá, hogy a vállalat majd minden dolgozóját foglalkoztató továbbképzési formák is ebbe az irányba mutatnak, és mindenekelőtt nagyfokú mobilitást tételeznek fel, ami a vágyott sokoldalúság egyik alapvető feltétele. Igen, rugalmasság és nyitottság jellemzik elsősorban azt az „iskolát", amelyre a jelen és a jövő szakembereinek ki kell járniuk. BOGDÁN LÁSZLÓ „Az 1991—1995-ös időszakban az oktatás biztosítani fogja csaknem kétmillió személy szakmai felkészítését... Az összes dolgozók szakismereteinek állandó tökéletesítése érdekében megkülönböztetett súlyt helyezünk a továbbképzési programok megvalósítására, amelyek évente több mint 3,2 millió személyt ölelnek fel.“ Az RKP XIV. kongresszusának Irányelvprogram-tervezetéből 9 A HÉT 1989. október 19.