A Hét, 2005. július-december (3. új évfolyam, 27-52. szám)

2005-07-21 / 29. szám

gjegyzet FILMJEGYZET SZABÓ GÉZA Kit verünk el szombaton? ■ „Nem különbözöm társaimtól. Csak egy unatkozó férfi vagyok, közel a harminchoz, szar melóval, a hétvégéknek élve. Alkalmi szex, felvizezett világos sör, kemény drogok Néhanapján picsán rúgok valakit.” Így mutatkozik be Tommy Johnson, A focigyár főhőse. Már ha lehet hagyományos értelemben vett hősözésről beszélni Nick Love filmje kapcsán. Johnson foglalkozása: huligán. Egyebet nem tudunk meg róla. Ez a legmeredekebb a filmben. A rendező egy-két mondatban ledarálja a szereplők múltját, s utána csak a „mindent bele” marad. Hiába lenne kíváncsi többre a néző, Johnson, Rod és társaik jellemfejlődése hiába érdekelné jobban, mint az örökös, egy idő után eléggé fárasztó adok-kapok játszmák. Nincs többi Nick Love dokumentum értékű filmet akart készíteni az angol futballhuligánokról, s eldöntötte: nem maszatol apróságokkal Társadalmi háttér? Árnyalt ábrázolásmód? Lélektani kutakodás? Unalmas mélyfúrások? Kispolgári nyafizások! Az az érzésünk, a film főhuligánja Love. Ugyanúgy ürügynek használja afodémát az öncélú erőszakfilmhez, ahogy a huligánok is csak a verekedés kedvéért szurkolók. Love szinte nem is mutatja a gyepet, a lelátót is csak gyors villanások erejéig, szögesdrót mögül. A labdát s a kaput egyszer látjuk, véletlenszerűen, mikor az ifik összemérik erejüket. Két apuka egymásnak megy, a gyerekek pedig kénytelenek levonulni a pályáról. A mesélés szintjén A focigyár a Trainspotting kliséit heveníti fel (ugyanolyan tempósan adagolva). A dumálósdi csak akkor szakad meg, ha akció van. A narrátor (Johnson) mindvégig szenvtelen hangon mondja a magáét: „Mi mást tehetnél szombaton? Ülsz a karosszékedben, s kivered a farkad a pop bálványaidra? Aztán próbálkozol, hogy elkerüld feleséged tekintetét, és harcolsz az ellen, hogy belenyugodj a szex nélküli házasságba? És elkúzod a fizetésed kebabra, gyümölcs-automatára, dohányra? Verd szét az ellenfél fejét, érezd jól magad!” Annyi különbség azért mégiscsak van, hogy a ’96-os film „csak” a drogokról és a balhéról szólt, míg a Football Factory kizárólag a verekedésről, a huligánok randalírozásáról beszél. Itt a por (kötelező) melléktermék A „hősök” folyamatosan lellövik magukat, de míg a Trainspottingban ez volt a történet, itt a sztori ökölcsapásokról és 28 nap alatt sosem gyógyuló sérülésekről szó. Ki adja a kegydemdöfést? Love. Jól átveri a mozirajongókat! Aki kemény focifilmre számít, téved. Kemény, de nem a sport miatt. Merthogy Johnson és társai sosem a meccsért vonulnak ki szombatonként (akár többszáz kilométert utazva) egy-egy mérkőzésre. Eszükbe se jut, hogy szurkoljanak! Csak azon jár az eszük, hogyan kaphatnák el a másik fél szurkolóit. A lelátó farkastörvénye ez: mindegy, hogy Chelsea vagy Arsenal, West Ham vagy Millval van a zászlón, itt a föci harmadrangú tényező! A lényeg: laposra kell verni a másikat. Érdekes, hogy állandóan a külsőségekben megnyilvánuló másságról szól a balhé, miközben az örök huligán perverz logikája legkevésbé sem tűri a másságot. Olyannyira nem, hogy mindannyian egyformák. A homogén társadalom rémképét lobogtatja előttünk Nick Love? Filmje az egyneműsítés diadaláról szól, a kötelező falkaszellem-üggyel nyakon öntve. Persze, az emberi leépülés a meghatározó. Könnyebben kimutatható ugyanis e képletben az esztelen rombolásra való hajlam, mint a bajtársi összefogás, ami (egyetlen) pozitív jellemvonásként óhatatlanul háttérbe szorul. Félelmetes, mennyire nincsenek árnyalatok a filmben! Csak üvöltő színek Vadabbnál vadabbak Rod ugyanúgy beszél (él és gondolkodik), mint Johnson. Igaz, ők ugyanazon csapat szurkolói, de „hitvallásukat” , „életfilozófiájukat” akár az ellenfél szurkolói, a más színekre esküdöző huligánok is mondhatnák. Mondják is bizonyára: „Nyáron rettenetesen elfoglalt vagyok... Egyébként csak ülök az irodában, és várom a hétvégét. Ne gondolj rólam rosszat... de az az igazi szenvedélyem, hogy szétrúgom az emberek kibaszott fejét a futballmeccsen. Le kell vezetnem valahogy a feszültséget... Szükségem van egy kis felszabadulásra, és egy kibaszott jó kis harc tűnik erre a legalkalmasabbnak. Nem értesz egyet velem? Én legalább nem sétálgatok így fel-alá, mint ti, kibaszott, szörnyű faszok, partvisnyéllel a seggetekben. Mert ti csak színlelitek, hogy szánalmas külvárosi életetek rendben van!” Nem értékek harcáról mesél Love, hanem apró, néhol össze sem álló epizódokban mutatja be, miféle állati indulatok fűtik a felnőttnek tűnő férfiakat Akik falkába verődnek, s csak az ösztönindulatok levezetése foglalkoztatja őket. Az értékeket siralom-haloványan ütközteti a rendező. Nem ez érdekli. Az öregek, Bill és Albert, a két háborús hős persze jópofa, beleillik a képbe. Vagy mégsem? Johnson nagyapja, Bill Farrell a fiatalokkal piázgat, és a világháborúról sztorizgat Arról, hogyan kapta a kitüntetéseit, és hogy ő tette Naggyá Britanniát. „Mindig azt mondogatta, a mi verekedéseink nem hasonlíthatóak a németekkel folytatott küzdelmekhez... Ő ott volt, neki igaza van. Nekünk csak a szigeti küzdelem maradt. Ez az,amihez a legjobban értünk. Ez nem a versengésről szól, vagy hogy milyen színű vagy! Ez csak az izgalom, amit érzel, ha az első vonalban állsz. Az igazság az: imádok verekedni! Nincs semmi probléma velem” -meséli Johnson. Egyesek nyilván gyermekkorukból hozzák a problémákat. Billy Bright az apjától tanulta, hogyan kell szétverni a másikat. Csodálkozunk, hogy a felnőtt Brght odateszi gyerekeit darts-ozni, Zeberdee-t és Raffot használva céltáblának, mikor ezek tévedésből az ő házát ürítik ki? Isten óvjon Bright humorától! Zeberdee egy kocsmai verekedés után belekóstol, milyen az, amikor a nagykutya a lelki terror verbális fogásait mind-mind beveti. Már-már elhiszi, hogy a nagydarab állat szét foga zúzni a fejét. A társaság várja: vér fog folyni. És Bright felröhög: „Bevettétek, faszikáim!” Johnson sem úszhatja meg Bright vastag tréfáját. Elhitetik vele, hogy részegségében eltörte Barbara álkapcsát. Hogyan kérjen bocsánatot Bright-tól a feleség bántalmazásáért? Kész halál. De elmegy, térdre esik, s könyörög az életéért. Társai sztereóban felnyerítnek. Az ilyen „humornál” mennyivel játékosabb, mikor Bill és Albert eljátssza a tolószékes veteránt! Ingyen fuvarozza őket a taxis, ők pedig bevonulnak a lokálba, ahová, táncolni indultak Elvarratlan mellékszálak nem tevődő epizódok ezek Mint ahogy különösebben azzal sem fáradozik Love, hogy árnyaltabbá tegye a csapaton belüli rivalizálás ügyét, megmutatván a mélyréteget. Harris és Billy örök ellenlábasok Billy az állat - Harris az ész. Harris fegyelmezett, jeges, pontos. Mint aki katonai egységet vezet, Billy csak ütni tud. Ennyi: Love kedveli a felületes gyorsmegoldásokat S ugyanilyen idegesítően oldja meg Zeberdee kivégzését is, pontosabban koppintja az ötletet ta. Amerikai história X című filmből (1998). Csakhogy ott elkerülhetetlenül minden a vécébeli jelenet felé mutat, és van logikai íve, drámai feszültsége a filmnek A ficigyár esetében a kiskorú dealer bosszúja, siralmas záróakkord. Elvégre ez a balhé filmje, nem a kivégzősdié! „Ha egy futballhuligán üti a fejed, az olyan, mint amikor nemi betegséged van, a kibaszott fájdalom örökké tart. Ez teszi izgalmassá.. Minden, ami számít, az ez: megérte?” Ha a Transnspottingnak volt valami pozitív kiszállok belőle-üzenete, itt az egyértelmű „megérte” kétséget nem hagy afelől, mivel fog foglalkozni Johnson. Legfennebb a sokszoros halálélmény után (a reális világot hatásosan egészítik id a rémálmok!) nem föd, hanem rögbi meccsekre fog járni. Természetesen verekedni... (The Football Factory, 2004. Rendező: Nick Love. Díj: Kodak Award for Best Cinematography. 91 perces, színes angol film. Szereplők Danny Dyer, Frank Harper, Roland Manookian, Neil Maskell, Dudley Sutton, Tony Denham stb.) ■ Stílusgyakorlat SZABÓ ROBERT CSABA A toronyban lakom mától, ebben a nagy és sötét gúlában, amiről egy lengyel író azt írta, hogy csak az én szívem dobog benne, de ennek a toronynak semmiféle mögöttes jelentése nincs, csak úgy kinőtt, ahogy a tornyok nőnek ki általában a földből, pontosan alattam kezdett feltüremkedni a föld, izgott-mozgott a fű alattam, és én nem akartam arrébb lépni, mert akkor tudtam, hogy a torony is arrébb nőne ki, megint csak alattam, ezért maradtam a helyemen, és vártam, hogy a falak lassan a vállamig érjenek, azután fölöttem összezárjanak, és csak recsegtek-ropogtak, akkor már tudtam, ez a torony nekem nőtt ki a földből, s ha akarnám, akkor sem nőne ki másnak, és leültem a földre, és vártam, hogy a padlózat, vagy valami keresztgerenda alattam összeérjen, és hogy valamennyire felemeljen, és valóban összeért, valóban fölfelé kezdtem liftezni, és már azt is éreztem, hogy micsoda remegésekkel nő ki ez a torong, milyen apró kis mozdulatai vannak, mégis erőteljes, ahogy egymásból tolulnak elő a bordák, a lécek, és micsoda finom bádogozás ül rá a csúcsra, belülről is érezni, és ez így folyt több napon át, mert azért mégiscsak lassan nőtt ki ez a torony, amiben úgy dobog a szívem pontosan, ahogy azt a lengyel író megírta, ésamikor egy nagyobb lökéssel megállt, mintha a legteteje a felhőkbe ütközött volna, akkor még jobban elhelyezkedtem, mert tudtam, hogy mostantól ebben a toronyban kell laknom, legalábbis egy ideig, és akkor azon kezdtem el gondolkodni, mennyit keresgélhetett ez a torony, míg végre megtalált, és pontosan alattamkezdett el nőni, hogy micsoda elszántság az, ami az ilyen tornyokat vezérli, hogy egyszer csak könyörtelenül kinőjenek az ember alatt, hogy hihetetlen precizitással eggyé váljanak az emberrel, mert minden toronynak szüksége van egy lakóra, ekkor ezt már tökéletesen értettem, és úgy tettem, ahogy az az író megírta, és magamba szippantottam a torony dohos levegőjét, kitapogattam a testét ennek a toronynak, és valóban úgy viselkedtem, minden kétséget kizáróan úgy, hogy el ne áruljam, pontosan tudom, egy újabb stílusgyakorlatról van szó, még akkor is, ha úgy tűnik, ez a torony mától az életem. A Hét megvásárolható a következő helyeken: Vásárhelyen az újságárusoknál, Kolozsváron az Apex standjain, a Gaudeamus- és a Röser Könyvesboltban, Nagyszebenben az RMDSZ-székházban, Csíkszeredában, Szentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson és Udvarhelyen az utcai standokon, a Pallas-Akadémia könyvesboltjaiban, Nagyváradon az Illyés Gyula Református könyvesboltban, Szatmáron a Bazapres-nél és a Rodipet standjain. Előfizethető a postahivatalokban a Rodipet-katalógusokban. A Hét házhoz érkezik, ha: a 0743-700876 és a 0265-210068-as telefonszámon kérik az előfizetést. Levélben is megrendelhető a lap az ahet@rdslink.ro címen. SZIGORÚAN NYILVÁNOS! előfizethető a Krónika--------------lapterjesztőinél. www.litera.hu AZ IRODALMI PORTÁL III/29 2005. július 21.