A Hon, 1863. január (1. évfolyam, 1-25. szám)
1863-01-14 / 10. szám
PEST, JANUÁR 13. Politikai szemle, Pest, jan. 13. (II.) III. Napoleon császár tegnap d. u. 1 órakor nyitotta meg a franczia törvényhozó gyűlést. Trónbeszédét, melyre annyira kiváncsi volt a politikai világ, már a múlt éjjel terjedelmes kivonatban közölte egy távirati sürgöny; most az egész beszéd alább olvasható, a bécsi lapok számára távirt teljes szöveg szerint. A bécsi lapok, melyek ezen beszédet közlik, nem a legnagyobb dicsérettel nyilatkoznak felőle. Az „Ost-Deutsche Post“ azt irja,hogy e beszéd szóbősége daczára belüressége által tűnik ki, s nem tett semmi jó hatást Páriában; az állampapirok 74 francot estek utána. Valószinüleg, — mondja az „0. D. P“, — a mexicói expeditió fölötti feltűnő átsuhanás miatt (Mexicó csak egyszer emlittetik, Chinával és Cochinchinaval kapcsolatban) meggyőződéssé vált azon gyanitás, hogy az expeditiónak roszul megy dolga, s az ki nem számítható költségeket vesz igénybe. A „Presse“ szerint III. Napóleon császár trónbeszéde legszintlenebb azok közül, melyeket eddig tartott, a külpolitikára nézve. Míg a császárnak a kamarákat megnyitó régibb beszédei abban különböztek más alkotmányos fejedelmek trónbeszédeitől, hogy a helyzetre több vagy kevésbbé világos fényt vetettek, s a jövőre nézve oly kilátásokat nyújtottak, melyek után a napóleoni kormány czéljaira lehetet következtetni: a császár most kizárólag azon politika eredményével foglalkozik, melyet kamarái, s különösen törvényhozó gyűlése, önmagát meg nem tagadó hűséggel és alattvalói engedelmességgel helyeseltek és szentesítettek az öt évi időszak alatt. A császár valószinüleg nem tartja czélszerűnek, előre kötelezni magát, a bekövetkezendő új választásokat tekintetbe vévén, Ő nem akarja kezét megkötni, s lehető legkevésbbé akarja Francziaországot és Európát előre foglalkoztatni szavai által. A „Presse“ véleménye, á talán tekintve a beszédet, az, hogy az nem egyéb mint a napóleoni bel és külpolitikának panegyrise. Mindamellett azonban, hogy a „Presse“ színtelennek és jelentéktelennek tartja a francziák császárának trónbeszédét, a figyelmes olvasó mégis találni fog abban oly helyeket, melyek nem csupán a napóleoni politika magyarázatául szolgálnak a múltra nézve, hanem egyszersmind a jövőre lehet utánuk következtetni. Ezen beszéd mellett igen kevés az, amire még az olvasó figyelmét vonnunk lehet. Berlinből azt írják, hogy Bismark gr. benyújtotta lemondását, de a király nem fogadta el azt. A miniszteri változást mind a mellett lehetőnek tartják. Egy uj miniszteri combinatóban Schwerin, Heydt, Bochum-Dorff, Vincke említtetnek. Mások egy szakminisztériumról beszélnek, minthogy a király nem akar engedni sem a képviselőházzal szemben, sem a német kérdésben. Ez utóbbira vonatkozólag megjegyzendő, hogy a két német nagyhatalom kibékülése mégsem oly bizonyos, mint pár nap óta híresztelik. dőn szükségesnek tartották, hogy egy szerencsés közbejött esetet megragadjanak a választók korlátozott számának biztosítására. Ma, midőn mindenki szavaz, nincs már meg a tömegekben a régi mozgékonyság s a meggyőződés nem változik a leggyöngébb leheletnél, mely a politikai légkört mozgatni látszik. Miután utószor vagyunk együtt, nem szükségtelen visszapillantanunk arra, mit öt év alatt együttesen cselekedtünk, mert csak, ha bizonyos tartamú időszakot foglalunk egybe, lehet későbben azon szellemet méltányolni, mely az ügyek vezetésében határozó volt. Az uralkodók tetteiben többnyire rejtélyes okokat titokszerű kombinatiokat keresnek ; az én politikám nagyon egyszerű volt: Francziaország jólétének emelése, visszaélés s a kezembe letett hatalom gyöngítése nélkül. Kifelé a jog és szerződés határain belül az volt politikám, hogy a nemzetek jogos igénye a jobb jövő iránt támogattassék, kereskedelmi viszonyaink más országokéihoz fejlődjenek, mi az érdekek nagyobb együttességéhez közelebb vezessen, a diplomatia tárczáiból a régi vitakérdések eltűnjenek, hogy a viszályok ürügyei megszűnjenek, végre minden lobogónk ellen elkövetett sértés vagy nemzeti becsületünknek okozott hátrányért elégtétel követelése. Lássák meg önök, mi módon volt a körülmények számbavitelével lehetséges eze O elveket törvényesítenem. „Keleten a Dunamelléki tartományok azon nemzeti óhajtásai iránt, miszerint egyetlen egy néppé kívántak alakulni, nem maradhattunk érzéketlenek, s a mi segítségünk mozdítá elő egyesülésük erősbülését. Támogattuk azt a minek alapja volt, ami Szerbia Montenegro és a syriai keresztyének sérelmeiben előfordult, anélkül, hogy az ottomán kormány jogait mellőztük vagy félremagyaráztuk volna. Fegyvereink védelmezték Olaszország függetlenségét,anélkül, hogy a forradalommal egyezségbe bocsátkoztunk volna, anélkül hogy egykori elleneinkkel a csatatéren ,|*is, változást szenvedtek volna jó viszonyaink; anélkül, hogy a szent atyát elhagytuk volna, kinek oltalmazását becsületünk s régibb kötelezettségeink parancsolák. Elnyomtuk azon viszálkodásokat, melyekre Spanyolországgal akár a határok ki nem igazítása, akár az 1823-diki régi adósság, Svájczczal pedig a Capp-völgy miatti differentiák szolgáltathattak volna ürügyet. Kereskedelmi szerződéseket Angolországgal, Belgiummal, Poroszországgal, Svájczczal és Olaszországgal kötöttünk, vagy azok megkötése előestéjén állunk. Végre a chinai, cochinchinai s mexicói expeditiók arról tesznek tanúságot, hogy nincs a világnak oly messze eső tája, ahol Francziaország becsületét büntetlenül meg lehetne támadni. Ilynemű tények nem fordulhattak elő bonyodalmak előidézése nélkül. A kötelesség mindenkor keresztül hat bárminemű szirtek közepett. És Francziaország mindamellett két tartománnyal nagyobbodott, leomlottak a szomszédainktól elválasztó sorompók, munkásságunknak terjedelmes tér nyílt a kelet legszélsőbb részén, s ami becsesebb a hódításoknál, igényeket szereztünk a népek rokonérzelmeire, anélkül, hogy kormányaik tiszteletét elvesztettük volna. Az imént lefolyt évek alatt az uralkodók nagyobb részével személyesen találkozom, s ezen összejövetelek eredményei barátságos viszonyok lettek, mind megannyi záloga, Európa békéjének. Ezen békét korántsem fogják megzavarni a mostani görögországi események. A múltnak ezen futólagos előterjesztése biztosítja önöket a jövőre nézve, s daczára némely kellemetlen események s ellentétes vélemények nyomásának, remélem, elismerendik önök, hogy mindenkor szilárdan ugyanazon irányt követem. „Ami különösen a belhelyzetet illeti, egyrészt átalános amnestia által kivántam, amennyire tőlem függ, polgári belviszontagságaink emlékét eltörleni, másrészt a nagy államtestületek tekintélyét emelni. Meghívtam önöket hogy az ügyek menetébe közvetlenebb befolyást gyakoroljanak, tanácskozásaikat környeztem mindazon garanciákkal, melyek a szabad vitatkozást biztosítják. Lemondottam oly előjogról, melyet eddig nélkülönözhetlennek tartottak, megengedvén a törvényhozó testületnek hogy határtalan mértékben ellenőrködjék a kiadások felett, és így szilárdabbá tegye azon alapot, amelyen nyugszik a nyilvános hitel, továbbá hogy könnyebbséget nyerjenek, financziáink, mind a hadsereget, mind a tengerészetet szűkebb arányokra vezettem vissza.“ „ A függő adósság kisebb lett, és a rente átváltoztatása által nagy lépést tettünk az államadósság unificatioja felé. A közvetett jövedelmek folytonosan emelkednek, azon egyszerű oknál fogva, mert a közvagyonosodás is emelkedőben van, s a császárság helyzete virágzó volna most ha nem jő közbe az amerikai háború és iparunk leggazdagabb forrásainak egyike nem apasztatik ki általa. A munka kénytelenjeti megszüntetése több helyen gondoskodásunkra méltó nyomort idézett elő, hitel nyitást fognak kérni önöktől, hogy segítséget lehessen vinni azoknak, kik a szerencsétlenség következéseit megadással viselik, melynek megszüntetése nem tőlünk függ. „A közidőben kísérletet tettem, hogy az Atlanti tenger túlsó oldalára, őszinte rokonszenv sugalla tanácsot juttassak, de miután a nagy tengeri hatalmasságok azt vélték, hogy még nem jött meg ideje, hozzám csatlakozni, kénytelen voltam kedvezőbb időre halasztani közben járó ajánlatomat, melynek czélja volt a vérengezést megszüntetni, és elkerülni egy oly ország kimerülését, melynek jövője nem lehet közömbös előttünk. „Nem fogom önök előtt a többi behozandó közigazgatási javításokat részletezni, ilyenek : a hadseregi tartalék szervezése; a tengerészet átalakítása; a szegényebb osztályok számára némely kedvező intézmények; a közmunkák; a mezőgazdaság előmozdítása; a tudományok és művészetek pártolása; a gyarmatok jóllétének föntartása, dactára a feketék kivándorlásának ; afrikai birtokaink megerősítése, s hogy az arab nép mindinkább több hajlamot érezzen irántunk, s hogy gyarmatosainkat megvédhessük. „Az előterjesztendő kimutatás bővebben felvilágosítandja önöket a birodalom helyzetéről. Önök még meghatalmazási idejük letelte előtt, hasznos munkálatokat mendnek véghez, ha visszatérnek megyéikbe, ne hallgassák el, hogy ha sok nehézséget győztünk is le, és sok fontos ügyet bevégeztünk, ezt csak a nagy államtestek feláldozó egyetértésének kell köszönnünk, s hogy még sok teendő van hátra, míg intézményeink tökéletességre juthatnak; a legigazabb eszmék szétterjedtenek s az ország megszokta, hogy csak önmagára számítson. „Mondják meg önök polgártársaiknak, hogy én kész vagyok elfogadni mindent, amit a nagy többség érdeke követelni fog, de ha önöknek szívükön fekszik, a megkezdett nagy mű befejezése, s a viszályok megszüntetése, mik csak kellemetlenségeket okoznak, akkor az alkotmány megerősítésére küldjenek önök oly férfiakat az új törvényhozó testbe, mint önök voltak, akik minden utógondolat nélkül, a mostani kormányformát elfogadják, akik a kor szellemétől s valódi hazafiságtól lelkesítve, függetlenségükben a kormányzás menetét megkönnyítik, és a haza nagysá Vidéki levelezések. Kún - Szent - Miklós, január elején. Oly helyről rendes levelezőnek lenni, hol a nagy világot érdeklő kevés történik : valóban nem irigylendő hivatal. Egyszerű zajtalan városunk ilyen. De igénytelen része bár, a honnak, s a család legkisebb tagja is megvárhatja, hogy a többiek érdeklődjenek sorsa iránt; legyen hát, kérjük a hon szives figyelemmel reánk is, s a „Hon“ adjon egy kis helyet olykor-olykor nekünk is, becses hasábjain. Oly-olykor csak, mert arra nem vállalkoztam, hogy mikor semmi nem történik is, hosszú leveleket írjak, s tizlapba tiz képen variált ürességekkel untassam a nagy világot és boszantsam itthoni kis világunkat. S mivel — e szerint — hihetőleg csak ritkán fogok írni, és mivel szándékom mindig csak az igazat írni és senkit nem sérteni, a 1, 1. szokásától eltérőleg nevemet is aláteszem, s kérem csak az ily közléseket nekem tulajdonítani. Magamért mindig, másért soha sem szerettem jót állani. Szerencsémre az uj év hozott ajándékba tárgyat első levelemnek. Mire már évek óta vágytunk, mit többször már czélba vettünk, de mostanig sikertelenül, mire már elkerülhetlen szükségünk vala —• végre megértük: casinónk van. Városunk nem nagy, de értelmisége, — dicsekedés nélkül szólván — nem csak számra, de miveltségre is ; aránylag elég erős. Hatvan-hetven úgynevezett kabátos ember mozog itt egy rakáson, s azon túl a közrenden is sok józan értelmesség. S mindeddig, egy s más okból, egyetlen kávéházra, s oda járó egyetlen ujságra volt mind az szoritva, ki otthon a maga pipa dohányát, hírlapját, vagy preferancz-partieját meg nem találhatta. Most, egy szerencsés gondolat s egy szerencsés véletlen együttlét egyszerre megszülte az életszükséggé vált olvasó kört; még deczember 23-án megalakult, megválasztotta tisztviselőit, felterjesztette alapszabályait, s addig is, míg a megerősítés mielőbb leérkeznék, január elsején elfoglalta szerény helyiségét, hol 14 hix’lappal (köztük 4 politikai, 2 szépirodalmi, 4 szaklap, 3 humoristikus és 1 vegyes) rendelkezünk. A tagok száma már haladja a hatvanat, s reméljük kinőhetni 100-ra magunkat. Ha valakit érdekelne, azt is ide jegyezhetném, hogy a tisztviselői kar így van megalakítva . Elnök — az közönség legérdemetlenebb szolgája. (Ez ellen a traktus nevében protestálunk! Szerk.) — a lentirt; jegyző Baky József, városunk főjegyzője; könyvtárnok Balykó Mihály, kér. esküdt ; pénztárnok Leschitz Mátyás, derék kereskedőnk. Azt hisszük, ha arra kerül a sor, csinos megnyitási ünnepélyről is értesülhetjük az olvasót. Fülheggyel halljuk, hogy olvasó körünkkel egyidejűleg még egy másik, u. n. polgári kör is volna alakulóban. Őszintén mondva, ezt feleslegesnek tartjuk. Olvasó körünk, vagy Casinónk, épen nincs rang-fokozatos kaszt-szellemre alapítva; mindenki az olvasást, miveit és becsületes társalgást szereti, tagja lehet; senki ilyes belőle kizárva nincs, — ezt alakitó közgyűlésén világosan kimondta ; s tettleg is, az úgynevezett polgári rendből több érdemes tagokat számlál. Miért volna hát külön válni? holott egyesült erővel több jót, szépet létesíthetünk, — s mire oly nagy szükségünk van , társadalmilag inkább egybeforrhatunk. Hisszük is, hogy ez lesz a vége, s az alakulóban levő polgári kör, a már megalakult olvasó körbe beolvadand. Adja Isten. Báláink lesznek-e ? biz én nem tudom. Magamforma podagráf (?) öreg (!) emberek azzal nem tőrödnek. De ha lesznek , majd megírom. Színészeink sincsenek. Akik kecsegtettek is elmaradtak. Az pedig ránk férne. Különben pedig adjon isten az új évben virágzást a honnak, s százezer előfizetőt a „Hornnak! (Köszönjük, különben eddigi sorsunkkal is meg vagyunk elégedve Szerk.) Szász Károly. A színészetről lévén szó, még néhány újdonságot kell itten feljegyeznem : Résztet e hó 20-án és ezután még kétszer színpadunkon fényes álarczos bált rendezendő fiatal művészünk Ketten a napokban művészi játékával fog gyönyörködtetni bennünket. Egyleti életünk általában szép virágzásban van, a gőzmalomnál Csanak Jósef és Szabó Lajosnak eredménygazdag igazgatósága ez év végével letelvén, új kezek vették át ezen iparvállalat vezetését. Az említett volt igazgatók csak szép jelét adták buzgóságuknak, midőn utolsó évi illetékük egy részét a főiskola s nagytemplom között felállítandó emlék javára felajánlván ezen ügy jövőjét biztosították. Színházunk tető alá jutott s a kis templomujjáépittetése körül is nem sokára elkezdetnek a munkálatok. Zenedénk több mint 220 tagot számlál s az illető tanárok nagy buzgósággal oktatják tanítványaikat. Áttérve az irodalmi mozgalmakra, nem hagyhatom érintés nélkül, hogy a „Hortobágy“ első száma megnagyobbított íves alakban változatos tartalommal megjelent. Óhajtandó is már, hogy a nagy Debreczennek végre egy jeles közlönye legyen. Hetivásáraink, közel lévén a vásár hete, nem nagy élénkséget mutatnak s a piaczi árakban kevés különbség vehető észre. A viszonttalálkozásig. Sz. T. Sümeg, január 3. 1863. Napoleon császár beszéde. Azon beszéd, melylyel a francziák császára jan. 12-én a franczia kamrákat megnyitotta, egész terjedelmében előttünk fekszik. Szószerinti szövege következő : „Senator urak! Követ urak ! A törvényhozó test megkezdi utosó ülését. Az alkotmány által kiszabott határidő megrövidítése az ország elleni hálátlanság volna szememben. Nincs ideje többé annak, migát többre becsülik a pártok érdekénél, melyek úgy is csak gyümölcsteán küzdelmekre vezetnek. Debreczen, jan. 7. 1863. Főiskolánkban az 186\-dik iskolai év kezdetével a jogi tanszak újra visszaállíttatott s jogászaink a közügyek iránti buzgólkodásukat szépen tüntették ki azáltal, hogy mind tavaly, mind az idén jótékony czélokra műkedvelői előadást rendeztek. Folyó hó 5-dikén a „Nyolczadik pont“, és „Becsületszó“ egy-egy felvonásos színművek adattak elő általuk a magyar írók segélyegyletének javára szép sikerrel, de sajnálkoznunk kellett a felett, hogy városunk értelmes közönsége csak igen középszerű számmal jelenvén meg — érdekeltségének kevés tanujelét adta. E körülmény nagyrészben annak tulajdonítandó, hogy Debreczennek csak egy szinházlátogató közönsége van s a tehetős polgárság, melytől inkább lehetne várni, fájdalom, kevés áldozatot visz a művészet oltárára. — Önajánlati tagositási egyezség, s egyébb szomorú vázlatok. — Tisztelt szerk. ur! Azon pillanatban, a midőn elfogadja levelező tollam zálogbavetését, s e vidék élet mozzanatainak koránkinti hű tolmácslását a „Hon“-ban meghonositni szives leend: rögtön — tollas vitézeinek zászlaja alá esküszöm —mint igénytelen fegyverhordozó. (Szívesen vesszük. Szerk.) Vegyük például, mintha már csakugyan tollovaggá üttettünk volna, s kezdjük meg e hiszemben a kard — az az •" csak a tollforgatást.— Valahára a már néhány évvel ezelőtt megkezdett tagositási ügy befejeztetett. E szerint előttünk a jótettekben ugyan meddő, de a régi baj s nyomor kétszerezésében gazdag múlt év •—• nagyon emlékezetes marad. Minthogy e napjainkban agyat és szivet, de leghevesebben zsebet rázkódtató tagosítási ügy áll előtérben, tán nem leend fölösleges e sok helyütt végletekig korbácsolt szent ügynek, a békés megoldásban rejlő előnyeit részletezni. Megjegyzendő, hogy ezúttal csakis a sümegi tagosításra szorítkozunk. Nem elevenítjük fel azon szomorú aligmukat, midőn az egyezkedési kísérlet — nálunk is — a mindkét részen szemközt álló heves vérüek által két ízben meghiusittatott, csak a múlt évi nov. 17. és 18-án történt jólelkü ajánlatok, s hálaköszönettel fogadott egyezség fő pontjait a békés, boldogító tagosításra vágyó felek által követendő 3 intő például, tisztelt szerk. ur engedelmével közzé tenni sietünk. Sümeg kül- és belvárosa, amellett, hogy egymástól a fajzási jogra nézve elkülönítve álltak, régóta nem tartozott tüzetesen az úrbéri községek sorába, de azért önurasági joggal sem birt. A külvárosnak volt önmaga által kezelt, elkülönített erdeje , mig a belváros az urassággal volt közös. Először is tehát a belvárossal, külön kezdeett meg az egyezség; — azon helyes alapot választván kiindulási pontól, amely arányban a belvárosi 15 háztulajdonos, a fajzási jogra nézve az urasággal viszonyban állt. Eddig ugyan egy-egy házra esett a „közös vágás“ból 10, 12 öl tűzifa, tehát ennek megfelelő erdő- és legelőmennyiség 60 hold — kéretett egyelőre. Rövid békés eszmecsere után, a tapintatteljes jószágkormányzó, Kolozsváry Sándor ur, mint urasági teljhatalmazott, véglegesen 51 holdat ajánlván, az egyezség azon pillanatban megköttetett s aláiratott. Ez egyezségről feltételeztetett — s ez lön sarkpontja a külváros békés egyezkedésének. A városi összes járt birtok, úrbéri számítás szerint 1153/t telket tesz ; de miután a 15 belvárosi házra, ugyanannyi telek utáni legelőilletmény már kiadatott 100:1/4 úrbéri állományra, telek szám szerint 30 hold legelő illettmény kéretett. — E felcsigázott követelést nemcsak a meghatalmazott kormányzó úr, de egyes birtokosok is, a város határterületéhez arányitva, magasnak találván, polgártársaikat a méltányosság sorompói közé vezetvén, némi szokásos alkudozás után, egy-egy telekre 25 hold erdős legelőben megegyeztek. És igy a legnagyobb nehézségen átesvén, a többi pont egymásután s könnyedén oldatott meg. Némi túlhajtott követelés, különösen a házas zsellérek részéről, merült ugyan még fel; de végre itt is győzött a békés szellem, s néhány óra alatt megköttetett, s aláíratott az egész város által azon mindkét félnek kedvező, s jótékony egyezség, melynek megdöntésére egyesek négy-öt év óta hiában zaklaták s bujtogaták a kedélyeket. Nyilvános hálaköszönetet szavazunk ezér TARCZA. Politikai divatok. Regény, irta Jóiiás. Mór. A ki nem megy, de menettetik. Lávay másnap a gőzhajókiállásnál találkozott Holdváryékkal. Az asszonyság, Szerafine és Zeleji történetesen ott sétáltak. Kis városban a gőzhajó megérkezte is esemény, s arra várni a mulatságok sorába tartozik, különösen ily alkalommal, midőn a holnap leendő nagy ünnepélyre sok vidéki ismerős érkezése várható. A kiszállás helye különben is igen kellemes kis tanya; egy kis sziget hegyén, melyet nyúlánk olasz jegenyék szegélyeznek körül, a váróterem és környéke vidám zöld bignoniákkal van körül árnyékolva; a gyep késő nyáron is üde és süppedező; az árkok még tele virággal. Jelenleg épen szokatlan mozgalom van körüle; itt gúlákat emelnek zöld jegenyegalyakból, amott diadalkapu készül fenyőágból, dahlia vitézkötéssel ; azt már senki sem hogy mi lesz itt ? mert mindenki tudja , kérdi, s ha nem tudná , ott vannak az üdviratok , a chronostichonok háromszinü betűkből kirakva, amik megmagyarázzák, hogy holnapra magas vendéget várnak itten: a nádort, az ország első hivatalnokát, kinek neve még azon időkből népszerű, midőn négy éves korában az alcsuti parasztgyerekekkel együtt játszott s fekete kenyeret evett. Most természetesen minden ember csak az ünnepély előkészületeiről beszél. E tárgy szinealatt Szerafine értesitheti Lávayt Hargitayék dolgai felöl. — Az egész programmot tudom már. Hargitayék tegnap este megérkeztek; Hargitay fogja a kiszállásnál a nádort üdvözölni. Nagy diadal lesz a családra nézve. Egészen el fogja feledtetni a műkedvelői előadás karbamentét. Nem elég, hogy Hargitay maga a kiszálló híd előtt addig fog beneventálhatni a nádor előtt, míg a villásreggelit ebéddé érleli, azonkívül még Hargitayné terve szerint, a város delnői, az ő vezérlete alatt ünnepi öltözetekben a dobogóhid gyalogjáróján fogják várni a menetet baldachin alatt s a nádornak valaki koszorút fog átnyújtani. Az alkalmasint Judit lesz. Minket ünnepélyesen kihagytak e jelenésből. — Az nem jó gondolat, szólt Lávay, hisz a rohanó néptömeg összetöri ott az asszonyokat. — A felöl is gondoskodva van : a hid mind két végén egy-egy megyei hajdú fog állani, kivont karddal és panyókás mentében; azt okvetlenül respektálni fogja a felséges nép, kivált ha a tollas forgóját is feltüzi. Hát önnek mi szerep jutott ? — A nézőé. Szó volt róla, hogy a fáklyászenénél én szónokoljak, hanem tegnap lemondtam róla. — Nagyon lekötelezte vele az illetőket, akik három nap óta tanakodtak rajta, hogy adják önnek tudtára, miszerint jónak látták valami érett elméjű öreg urat szólítani fel e czélra ? — Úgy ? Tehát még jobb. A gőzös azalatt kikötött, tengersokaság érkezett rajta; úti öltönyeikben izzadó férfiak, asszonyok, megrakodva kézi táskákkal, birtokos diszkardokkal, kik mind ismerőik, rokonaik után nézelődtek. Ilyenkor pedig nehéz valakit megismerni. — Nem látja ön még Pusztafit ? Kérdé Szerafine Lávaytól. — Ott jönni! mutatott ez felé, s hirtelen otthagyva úri társaságát, az érkező elé sietett. A költő magas, izmos alak, barna szabadon zilált fürtökkel, kicsiny bajusszal s nálunk szokatlan spanyol kecskeszakállal. Viselete sürü gombos dolmány, zsinóros felöltővel, magyar nadrág, rojtos csizma, feltürt karimáju kalap. Egészen 1861-dik divat. — Csak a nyakkendő hiányzik nyakáról, melyet szabadon hagy a kétfelé hajtott fehér inggallér. Iránit pedig abban az esztendőben 1847-et, s viseltünk frakkot, pantallont és fényes kürtő kalapot; s annálfogva nagyon megnéztük az olyan embert, ki viseletében tizennégy évvel megelőzte a divatot. Mielőtt kezét nyújtotta volna eléje siető barátjának, ezt kérdé tőle: — Lemondtál-e a holnap esti dikcziózásról ? — Le. — No akkor servus. Itt a kezem. Ha azt mondod „nem;“ fordulok rögtön vissza, s megyek odább Győrig. — Jej, hadd mutassalak be Holdváryéknak. Pusztafi oly büszkén , mintha az egész néptömeg ő rá várt volna , lépdelt el a félig kész diadalívek alatt, s valóságos leereszkedéssel nyújtott kezet azoknak sorba , a kiknek bemutatták. Mikor Zeleji nevét hallá emlittetni s rátekinte örvendve kiálta fel: — Hiszen mi régi ismerősök vagyunk! — Nekem is úgy tetszik , szólt a főhadnagy tétovázva. — Mikor katonák voltunk, Linczben; együtt csaptunk fel; te úgy látom, sokra vitted, engem obsitáltak, mint közlegényt. — Csakhogy neked akkor más neved volt. — Apám megtiltotta viselni, mert korhely életre adtam magamat, poétává lettem. Most aztán ő kért, hogy hadd viseljem is azt, amit magam szereztem. — Azt elhiszem, te már tábornok vagy. Szerafine, ki figyelmesen nézte a két beszélő arczát, e megjegyzést téve Lávayhoz. — Nem veszi ön észre, mennyire hasonlít Pusztafi arcza Zelejiéhez ? Ha az előbbinek le volna borotválva bajusza szakálla, vagy ha egyszer mind a kettő körszakáll növelné, össze lehetne őket téveszteni. Pusztafi egész az udvariatlanságig el volt foglalva véletlenül feltalált új ismerősével, úgy hogy végre Holdvárynénak kellett őt visszavonni a társaság valódi centrumához. — Pusztafi úr, holnap délben a mi vendégünk fog lenni; ezt már megígérte Lávay. — Tehát nagysádrok sem vesznek részt a holnapi hivatalos vendégségben ? szólt Pusztafi elragadtatva , csakhogy találok hát valakit ebben a városban, aki nem töri magát meghívójegyek után a banquettre. Lávay szerette volna barátjának a száját betömni : törték biz ezek magukat illendően, de a Hargitay család lévén a rendező, minden siker nélkül. * A férfiak azután hazáig kisérték a delnöket, a kapunál elváltak Zelejitől, kinek a várba kellett mennie s Pusztafi Lávayt karjára öltve, ennek házához tért vissza. Az első beköszöntés után Béla dolgozó szobájába térve, Pusztafi szivarra gyújta, s így szólt: — Hát, te fiú, szerelmes vagy? No az elég roszkoljön, nem szerelmes embereknek való időket látok, pajtás, nagy küzdés fog ránk várni s hamarább is, mint gondoljuk. Ahogy a választások készülnek az uj országgyűlésre azt látom, hogy élethalál harcz lesz belőle. Azt már tudod, hogy mit mondott Batthyány Lajos a nádornak, mikor azt kérdezte tőle : minő reményei vannak a jövő országgyűlésre ? — „Megverjük a pecsovicsokat, fenséges uram, hogy csak úgy zúg! “ — És olyan időben nem jó, ha valaki a szivével van elfoglalva. — Te, mint költő, tudhatod, hogy ennek nincs ellenszere. (Folytatása követk.) Újdonságok. A Magyar tudományos Akadémia nagygyűlése tegnap fejeztetett be. A 200 arany jutalom Szalay László „Magyarország története“ czimü munkájának ítéltetett oda; a Marczibányi-féle 50 arany Hornyik-nak „Kecskemét városa története “-ért. Uj tagokal a következő tudós férfiak választattak meg: I. A philosophiai osztályba: rendes tagul Greguss Ágost. II. Nyelvtudományi osztályba: levelező tagoknak : Madách Imre, Szemere Miklós, Lévay József. III. Törvénytud. osztályba: Hoffmann Pál, Kabós Lajos. IV. Történettudományi osztályba : Hornyik János. V. Mathem. osztályba: Asboth Lajos, Csányi Dániel. VI. Természettud. osztályba: Halász Géza, Hollósi Jusztin, Hazslinszky Frigyes, Preysz Mór, Jendrassek Jenő, Markusovszky Lajos, Duka Tivadar. — Külföldi tagok lettek : Benfey Teodor, Grote Arthur, Prokeseh Osten, Sophibey, Spencer, F. Baird, J. Cassin, L. Agassiz, Dana, Atkinson. ^Halálozás. Ngos és főtisztelendő Gabriel Csanád püspök-megyei kanonok és nagyprépost úr, nehány hétig tartó betegeskedés után f. hó 9-én reg. 6 órakor este 76-ik évében jobb létre szenderült. Áldás lebegjen hamvai fölött a buzgó