A Hon, 1863. augusztus (1. évfolyam, 174-197. szám)

1863-08-02 / 175. szám

PEST, AUGUSZTUS 1. Politikai szemle, Pest, aug. 1. A hivatalos „Wiener Zig“ melléklap­ja, az „Abendpost“ egy békés hangú czikkben­­ igyekszik megnyugtatni a fel­­izgatott kedélyeket. „Előre lehetett látni, — mond e lap, — hogy az orosz feleletek közzététele feliz­­gatandja bizonyos mértékben Európa közvéleményét. Annyira meg voltak szok­va azon gondolathoz, miszerint Oroszor­szág bizonyosan elfogadja a három ha­talom nem elfogadhatlan pontjait, hogy a visszahatásnak természetesen érzékeny­nek kellett lennie. A háborúpárt, melyet mi Európa annyi országában működni látunk Lengyelország tökéletes függet­lenségének érdekében, kizsákmányolta e hangulatot. De nem sokáig tartott befo­lyása (?), a szenvedélyek csillapultak, a nézetek nem sokára kitisztultak, s ezzel együtt bekövetkezett annak elismerése, hogy a hatalmaknak a béke fönntartására czélzó törekvései nem csak hogy nem szűn­tek meg, sőt hogy Oroszországnak részint tagadó, részint kitérő felelete nem tekin­tendő háború-esetnek. A háború végső eszköz, s ehez csak akkor kell nyúlni, ha nincs többé más, a megbántott becsület megboszulására, s az állam megsértett érdekeinek óvására. A közvélemény kez­di megérteni mindenütt, Francziaország­­ban úgy mint Németországban, Angolor­szágban mint Ausztriában, miszerint nem mellőzhetlen indoka az a fegyveres beavatkozásnak, ha Oroszország megtagadja a ha­talmak jóindulatú tanácsai­nak követés­é­t. A helyes véle­mény, a tisztább nézet mindenütt érvény­re jut, ha nem erőszakoltatik. A­mi pedig a lengyel kérdésnek kimutatható jogi oldalát illeti, meg kell gondolni, hogy a jogok ugyan kierőszakolhatók, de azokat nem szabad kierőszakolni. Ha annyira nagy is a rokonszenv a lengyel ügy mellett, önként értetődik, hogy nem szabad azt túlbecsülni ha Európa béké­jét koczkáztatja. Ez esetben csak minden érdeklett hatalom saját életérdeke lehet irányadó.“ A „Wiener Abendpost“ ismétli ezután azt, mit előbbi alkalommal mondott, hogy a három hatalom eddigi lépésében nem volt semmi provocatio. A nevezett lap most sem hiszi, hogy a viszály békés ki­egyenlítésének eszközei kifogytak volna, s még nem szabad lemondani a remény­ről, hogy Oroszországot ne lehetne mél­tányos mértékű engedékenységre bírni. A „Wiener Abendpost“ kitünteti ezu­tán Rechberg gróf jul. 19-ki sürgönyé­nek érdemét, mely abból áll, hogy a há­rom nagyhatalom egyetértését fentartot­­ta. Ha Ausztria elfogadja az osztozó ha­talmak conferenciáját, vagy ha csak használható elemnek tartotta volna a kérdés további tárgyalására : ez ál­tal nem csak a nyugati hatalmaknak az ő őszinteségébe helyezett bizalma rendült volna meg , hanem egyszer­smind jogos becsületérzéseket, s azon igényeket sérti, melyeket ők a kérdés tárgyalhatására a szerződésekből merí­tettek. Az ily fordulat kétségkívül na­gyon növelhette volna a bonyodalmakat, s Oroszország már ebből is elismerheti, hogy javaslata nem volt elfogadható. Ezután a hivatalos lap Oroszország­hoz fordulva, következő intéssel végzi czikkét: „Ezen természetes szempontból kiindulva, most maga teheti föl Orosz­ország azon kérdést: valjon nem hasz­nosabb- e oly útra lépni, a­melyen, az őt megillető tisztelet és jogainak hátránya nélkül Európa nagy részével békésen ta­lálkozik, a helyett hogy tovább is tart­son a feszültség, a­mely, a hatalmaknak az európai rend megóvása iránti őszinte óhajtása daczára, kétségtelenül veszé­lyes és saját jólétére nézve is hátrányos. Vegye tekintetbe a hatalmak határozot­tan engesztelékeny hangulatát. A békét szeretvén, önként érthetőleg Európát kí­vánják megnyugtatni, ennél fogva illő hogy ahoz maga Oroszország is készség­gel járuljon. Ily szelíded hangon igyekszik a „Wie­ner Abendpost“ meggyőzni Oroszországot az engedékenység üdvös volta iránt. Minő befolyást fognak gyakorolni kene­tes szavai a sz. pétervári kormányra, csak akkor fogjuk megtudni, ha majd ez ismét felelni fog. De addig is meg­jegyezhetjük, hogy még eddig semmi bi­zonyos tény nem mutatkozik orosz részről az iránt, melyből a sz.­pétervári kabinet engedékenységére lehetne következtet­nünk. A kedélyek annyira föl vannak in­gerülve Oroszországban is, hogy a kor­mány alig engedhet háború nélkül. Az oroszok azon véleményben vannak, hogy a háború ugyan szerencsétlenség, de az engedés még nagyobb szerencsétlenség, mert ez által önkénytesen kilépne Orosz­ország a nagyhatalmak sorából. A sz. pétervári kabinethez intézendő replica tárgyában ma sem jelenthetünk semmi bizonyost. Úgy látszik a diploma­­tia épen úgy erőlködik, mint mus előbbi jegyzékek fogalmazása s megállapítása alkalmával. A hatalmak lényeg és forma tekintében még máig sem tudnak egy­más közt egyetérteni. Külföldi rovatunk érdekes képet ad ezen vajudozásról. Az „Alig. Zig“ párisi levelezője sze­rint a három hatalom fel fogja szólítni Gorcsakov herczeget az orosz felel­­letre adandó viszonválaszban, hogy 14 napnál tovább ne várakoztassa őket a felelettel. Ha Gorcsakov herczeg kimondja utolsó szavát, a diploma­­tiai szakítás legroszabb esetben csak September havában következhetik be. Ha pedig Gorcsakov herczegnek ismét fo­gantyúja akad a további vitatkozásra, ez conferentia vagy ilyes tanácskozás utján jó darab ideig eltarthat. Napoleon herczeg Vichybe utazott. Az angol parliament elnapoltatása. Jul. 28-án mindkét ház 21/* órakor egybe­­gyű­lt, hogy a még fönmaradt ügyeket elintéz­zék. Miután ez megtörtént, az alsóház a felső­­háashoz meghivatott, hogy az elnapolás szokott szertartással véghez menjen. Az elnapolási beszéd így hangzik : My­lordok és gentlemenek ! Parancsunk van ö felségétől, hogy a parlia­­mentben további jelenlétektől fölmentsük önö­ket, s egyúttal ő föls. elismerését nyilvánítsuk buzgalmukért s szorgalmukért, melylyel az ezen­­nel befejezett ülésszak alatt kötelességöket tel­jesítették. 0 föls. mély sajnálattal értesült Lengyelor­szág jelen helyzetéről. 0 föl*, a franczia és osz­trák császárokkal egyetértve alkudozásokba bo­csátkozott, melyek az 1815-ki bécsi szerződés­ben a lengyelek számára biztosított jogok visszanyerését czélozzák. 0 föls. hiszi, hogy ez meg fog történni , így ezen, az emberiségre nézve fájdalmas, Európa nyugalmának veszé­lyes vita befejeztetik. A polgári háború az északamerikai unió déli és északi államai közt még mindig tart s nagy szenvedéseket okoz nem csak a harczoló felek­nek, hanem a küzdelemben részt nem vevő nem­zeteknek is. A fölső azonban nem látta okát, hogy ezen szigorú semlegességből kilépjen, me­lyet a háború kezdete óta tanúsított. Miután a görög nemzet Vilmos dán liget ki­rályául választotta, 0 föls. lépéseket tesz a ró­­niai szigeteknek Görögországgal egyesítését il­letőleg. E czélra közlekedésbe tette magát az 1815-ki tractatusban résztvett hatalmakkal, me­lyek eme szigeteket angol védelem alá helyez­ték s a róm­aiaknak az egyesülésre vonatkozó kivánataik ki fognak puhatoltatni. Több, Japánban, angol alattvalók ellen elkö­vetett erőszakoskodás szükségessé tette, hogy Ö föls. kárpótlást követeljen ; ö föls. reméli, a japáni kormány teljesitendi kivonatát, anélkül, hogy azokat kénysszerrendszabályok utján kel­lene érvényesiteni. A brasiliai császár jónak látta megszakaszta­­ni dipl. összeköttetését ö felségével, mivel ö föls. nem teljesített oly követeléseket, melyek meg­adását lehetlennek találta. Ő felsége nem kíván­ja, hogy ez idegenkedés tovább tartson e örven­dene, ha Braziliáhozi viszonyai helyreállanának, sóházi gentlemen urak­ felsége meghagyta, hogy elismerését nyil­vánítsuk azon gazdag segélyösszegekért, melye­ket a folyó évi államszolgálat­­a és ő felsége ha­­dikikötőinek védelmére, úgy a fegyvertárakra megszavaztak; megparancsolta továbbá ő felsé­ge, hogy a Wales­ág udvartartására megszava­zott össszegekért köszönetet mondjunk önöknek. Mylordok és Gentlemenek 1 Azon szükség, melyet az éjszakamerikai pol­gári háború ö fölsége alattvalói egy részénél a gyári kerületekben előidézett s melynek enyhí­tésére annyi nemes és önkénytes adomány tör­tént, csökkent némileg s ő fölsége azon rendsza­bályokat, melyek e boldogtalan körülményekre kedvező befolyást gyakorolnak, megerősíteni méltóztatott. Neuseland gyarmatban a csendháboritás újabb esetei fordultak elő- ő felsége bízik hozzá, hogy bölcs és engesztelékeny, kellő nyomással páro­sult rendszabályok helyreállítandják a rendet ezen értékes és felviruló gyarmatban. Ő felsége megegyezését adta oly rendszabály­hoz, melynek czélja több apró egyházi jára­dékot gyarapítani a reméli, hogy e rendszabá­­az államegyháznak javára szolgáland. Ő fel­sége megegyezett a statutárius jog nagy ré­szének revisiójában több oly törvény eltörlésé­vel, melyek mivel elévültek és feleslegesekké váltak, a statutarius jog megszilárdulását aka­dályozták. Örömet szerzett ő felségének, hogy megerősíthette az önkénytes erőnek meghatáro­zott alapra fektetését, mely az ország védeszkö­­zeit jelentékeny elemmel szaporitja. Ő felsége szivesen helybenhagyta azon ok­mányt, mely a rabszolgakereskedés sikeresebb elnyomatását illetőleg az egyesült államok elnö­kével pótszerződésképen megállapittatott, s ö föls. reméli, hogy az egyesült államok kormá­nyának ezen közreműködése ö föld, kormányá­nak eme gyalázatos bűntett elkövetését gátló törekvését tetemesen előmozdítaná­ma, Ő felsége még több, az állam javára szolgáló, s az önök munkájának eredményét képező rendszabályt szíves örömest helybenhagyott. Örömmel tapasztalta ö felsége, hogy daczára ennyi kedvezőtlen körülménynek, birodalmának jóléte változatlan marad. Noha Nagybritannia az amerikai polgárháború következményeitől, s há­rom rész esztendő által sokat szenvedett helyi bajok miatt, az ország pénzügyi forrásai épség­ben állnak mégis s általános világfo­rgalma lé­nyegesen nem csökkent. Nagy megelégedésére szolgált ö felségének, hogy keletindiai birtokai a legközelebbi sorscsa­pástól magukhoz térve, a társadalmi, pénzügyi és kereskedelmi emelkedés terére lépnek s esze­rint ama terjedelmes országok emelkedő jóléte felöl biztosítva lehetünk. Különböző grófságaikba visszatérve lesznek még teljesítendő kötelességeik s e föls. buzgón imádkozik, hogy a Mindenható áldás­, mozdítsa elő az önök működését, e föls. alattvalói javának és boldogságának előmozdítására, mely minden kori tárgyát képezi gondosságának.“ „Ha a három nagy­hatalom negyedízben kö­veteli azt, a­mi igazságos és mérsékleti, alig hi­hető, hogy ebből háború következhessék. Orosz­ország azért nem enged mindjárt, mert nem hisz a három hatalom szövetségének tartósságá­ban. E hatalom először Ausztriát igyekezett a szövetségtől elvonni, de törekvése megbukott. A krimiai háború alkalmával sem hitte, hogy Anglia együtt tarthat Francziaországgal. Akkor létezett egy hamis próféta, a­ki Oroszországot elámitá.í Tíz év előtt a „Times“ Törökország és a franczia szövetség ellen irt, megerősítette Miklós czárt csalódásaiban, miknek áldozata lett. Azt mondják, hogy az 1815-ki szerződés holt betű, mert 1831 és 1846-ban (Krakó bekeb­­lezésekor) senki sem hivatkozott rá. 1856-ban sem említettük e szerződéseket, tehát ma sem volna jogunk azokra utalni. A felelet könnyű: Gorcsakoff herczeg elismeri e szerződéseket, s ezzel felhív bennünket, hogy ezen okmány te­kintélyét igénybe vegyük. „Ily körülmények között a „Times“ argumen­tuma önként összedől. Maga is meg lehet e felől győződve, s ezért beszélteti ismét azon egyént,a­ki „Englishman“ aláírással régebben is betöltö­geti e lap hasábjait. A „rajnai határok", a „Wa­terlooi napokróli el nem feledkezés“ előtte ama borzalom tárgya, mely által szövetségünket a francziákkal lerombolni igyekszik. Minő össze­függésben van e két eszme a mostani ügyekkel? Talán a császár visz minket előre ? Ellenke­zőleg. Mindenki tudja, hogy Napoleon császár érzelmei emin­ ntel békés szelleműek: semmi­hez sem kezdett, a­mire előbb Anglia t­eleegye­­zését ki nem nyerte. „És amint Oroszország volt az, mely a len­gyeleket felkelésre provokálta: úgy akarja a „Times“, hogy szövetségeseink irányában ellen­séges állást vegyünk. De szükséges, hogy a nem­zetek most a szerződések megsértői ellen, mint rendőrök jelenjenek meg s követeljék úgy a szerződések, mint az emberiség törvényeinek megtartását. Nevezetesb érdekeink közöl egyik sincs veszélyezve, becsületünk nem forog kér­désben, s azért don Qiuchotte módjára nem is ro­hanunk harczba. Tetteink nyugodtak, és jól át­gondoltak. A mit kívánunk az a legbölcsebb és leghelyesebb. „Követeljük a jelen borzalmas harcz felfüg­gesztését, s egy tanácskozmány létrejöttét, mely a lengyel kérdést megoldja azon hat pont alap­ján, melyek ellen Gorcsakov herczeg sem tehet ellenvetéseket. Azonban a „Times” kérdi: „hogy kérhetünk mi Oroszországtól Lengyelország szá­mára alkotmányt, lengyel minisztériumot, külön törvényhozást, és a nemzeti nyelv helyreállítá­sát , a­midőn ezen engedmények megrontanák Oroszországot ? Ez annyit tenne, mint fegyvert adni az ellenség kezébe.* „li válaszunk: a lengyelek oly rég óta szenvednek a rosz kormányzás alatt, hogy egy jó közigazgatás alatt bizonyára nyugton és bé­kében fognak maradni. Az orosz kormány meg­vallva, hogy igen óhajtaná, ha az általunk ajánlott reformokat teljesíthetné. Az tehát a kérdés: minő módon gyakorolhatunk nyomást Oroszországra a végett, hogy teljesítse a szerződéseket, hirdesse ki a fegyverszünetet, s lépjen be a conferentiába ? Ezen presszo csak úgy hozhat elő eredményt, ha az erélyesen s a többi hatalommal együtt in­tézteik. Oroszország most még nem hisz a szö­vetséges tagok őszinteségében, és épen is ez ok­ból kísérli meg Ausztriát tőlük elvonni. Russel lord néhány roszul ejtett szava , mely azóta azonban helyesebb magyarázatot nyert, Orosz­országot e hitében tán megerősítheti. Úgyszintén az oly hírlapi czikkek is, minőket a „Times“ hoz, elaltathatnák az orosz állam­férfiakat, ha ezek nem okultak volna a múlta­kon, megemlékezvén mennyibe került nekik az, hogy az angol sajtó bizonyos részének hitelt adtak. „Bár­mi legyen a dologban, részünkről meg vagyunk győződve, hogy a háború kérdése e pillanatban háttérbe vonult, s nem is fog újra szőnyegre kerülni. A három hatalomnak egy a kívánsága, és törekvéseik oly csoda erejűek, hogy Oroszország e tanácsoknak ellen nem áll­hat. Ha szabad hinnünk a távirati tudósítások­­nak Gorcsakov leg már­is több hajlamot mutat a kibékülésre. „Bízunk a szentpétervári kabinet bölcsességé­ben, hogy miután a lengyeleket fölkelésre iz­gatta, most meglátja, hogy őket legyőzni nem képes , nem fogja kívánni, hogy még a három nagy­hatalom hadi erejét is a mostani harczté­­ren sorai előtt lássa. Bizonyosak lehetünk, hogy engedni fog. „Azonban szoros egy betartásunkkal meg kell mutatnunk az oroszoknak, hogy előterjeszté­seink komolyak és pörgetősek. Ha Oroszország egy­etértésünk fölött tovább már nem kétkedhe­­tik, látni fogjuk a lengyel kérdés gyors és ki­elégítő megoldásának bekövetkezését.“ „Az egyetértés: a béke.“ (f) A „Morning Post“, Palmerston lord közlönye^a föllebbi ezim alatt következő csikket hoz. Lengyel mozgalmak. (K.) Berg tábornok azt hiszi, hogy az újabban érkezett 10000 főnyi Maniutin féle hadosztál­lyal és 6000 kozákkal sikerülend­ő fölkelést el­nyomnia legalább a királyságban. Csalatkozik mind ő, mind azok, kik reményeit osztják. A se­gély csapatok alig elégségesek a legközelebbi hó­napok veszteségeinek pótlására. És valóban az utóbbi hónap szerencsés volt a lengyel fegyvereknek. Walujew ezredes hadosz­tálya megveretett, ő maga is, daczára hogy ko­zák ruhába bujt, sebet kapott fején egy lengyel kaszástól. Schelting ezredes és Chruszczew tbnok Lubartownál és Krasnystawnál megfuta­modni voltak kénytelenek. Walujew 300 halot­tat, a két másik orosz vezér 1400-at hagyott a csatatéren. Janownál Podlachiában 200, Radza­­nownál 120 orosz esett el. Még több, a lengyelek részére kedvező ütkö­zetről nem érkezett be a részletes jelentés, s így az oroszok veszteségének száma nem tudható. Hány oroszt ejtettek el Taczanowski, Callier, Granier Kalisban, Zielinski a varsói fiúkkal és Grebowski Varsó vidékén, Wierzbicki Lublin­­ban, még nincsen meghatározva. A múlt héten is Krasniewicénél, Kutna táján megverettek az oroszok, 120 halottat s 180 se­besültet vesztettek. Azonkívül a fölkelők 22000 rubelt, 2000 pár csizmát és 2000 katonaöltönyt vettek el az oroszoktól. (Jok­iért, kinek csak 80 emberből áll csapata, 400 orosz megtámadta 28-án Sobata mellett; Orabowskinak közel tanyázó 400 felkelője se­gítségére jött s aztán együtt megverték és meg­szalasztották az oroszokat. Litvániában még roszabbul áll a czár hadse­­rege, hol az áthatbatlan mocsárok nagy előnyére szó ■­ [UNK]álnak * felkelőknek, kik szorosan ragasz­kodva a guerilla ^*rczhozt egyre gyengítik és nyugtalanítják az oroszo^®^* Vitézül s ered­ményűje­ küzdenek itt a Posenből jött, íülf0ben kiszolgált porosz katonák, míg a Galicziából ér­kezett csőcseléknek nem nagy hasznát veszik. A párnáztok annyira megbarátkoztak Litvániá­ban a fölkeléssel, hogy már 5000 áll a szabad­­ságharczosok sorában. Vezetőik a legvénebbek közötök s a grodnói kerületben már tizenkétszer megütköztek az oroszokkal. Kiewben „W­a 1­k­a“ (Harcz) czim alatt forra­dalmi kormány-közlöny jelenik meg. A nemzeti kormány ismét több halálos ítéle­tet hajtatott végre. A marianpoli kerületben egy igy kivégzett áruló mellé a következő irat volt olvasható: „Burgszayty János táviratozza a czárnak, hogy a pilwiszki erdőkben fölkelőcsapat alakul.“ — Augustowoban Ludnik Sándor gazdatiszt meg­­fojtatott. — Qradnowban Fadejew ezredest végez­ték ki a forradalmi kormány végrehajtói. Az orosz kormány Litvánia országutai mellé­két bitókkal ülteti be, melyekről a fölakasztott lengyelek tetemeit nem engedi levétetni. A varsói citadellában 3800 rab ül, harmin­­czával egy kis börtönben. Ezek közöl hatvan már akasztófára van ítélve. Eddig Zwirow, Csengery, Chrulef, Krzywo­­zenka és Toll orosz vezéreket ismertük olyano­kal, kik a parasztokat egyenesen rablásra és gyilkolásra hívják föl; a nemesség jószágait ígérve zsákmány­ul nekik. Ezekhez most Pomoranzow ezredes csatla­kozott. A syeradzi kerületben Prondynski földbirto­kost, csak azon gyanúból, hogy a fölkelőkkel ro­konszenvez, elfogatta, megverette s házmotozás ürügye alatt birtokát földulatta. Azután a parasz­tokat és szolgákat az udvarra hivatta s követke­ző szónoklatot tartott nekik : „Halljátok! Föl­desuratokat, a tolvajt elfogtam. Ott van az óiban, mert nem érdemes, hogy itt álljon az udvaron közöttünk. Mihelyt ezen tolvajokat mind elfog­tuk, lerontjuk épületeiket s földeiket kiosztjuk közöttetek. A czár igy akarja. Tegyetek úgy, mint én, fogjátok el ezen gazembereket, mind­egyikért két annyi földet kaptok, mint amivel birtok.“ így beszél az orosz parancsnok a czár nevé­ben és Gorcsakov azt állítja, hogy méltányosan jár el és törvényesen az orosz kormány. Ezen méltányosság és törvényesség a parasztok kommunistikus föllázitásában áll és a magántu­lajdon elrablásában. Varsó utczáin következő kiáltványt szórtak el tömérdek példányban: „Honfitársak ! Testvérek! Legyetek kitartók a szent harczban , oltáraitokért, becsületetek­­ért, szabadságtokért! Harczosaink vitézsége már­is egész műveit Európa rokon­szenvét kivívta számunkra: ne engedjetek, el ne gyen­güljetek! Napoleon felénk tekint s Nagybri­tannia a tengeren keresztül szerencsét kíván ne­künk! Legyetek bátrak ! Gondoljátok meg, hogy egy hős teteméből ezer mentő támad. Párisban Drouyn, Cowley és Metternich titkon tanácskoz­nak s legrövidebben jót üzennek nekünk. Cam­­­obert marsall azon pillanatban, midőn ezt olvas­sátok, külön utasításokat nyer. A vitéz tábor­noknak Svédországba küldetésének egyéb értel­me van s azon parancs, mely egy franczia had­testnek az indulásra készséget meghagyja, nin­csen m­ár a kabinetben csupán. Hat lovas és gya­logezred már tábori fölszerelést kapott s Rouen­­nél öszpontosulnak. Lengyelek, reméljetek ! A franczia sas megemlékezik Poniatowski hős ha­láláról s a fehér sasnak segítségére jövend!" Egy előkelő orosz leveléből, ki egyik német fürdőbe érkezett, az oroszországi helyzet, kö­vetkező rajzát idézzük: „Oroszország nehezen térhet más útra, mert a kedélyek felette izgatottak, s hála az orosz la­pok polémiájának és a pápák politikai propagan­dájának, az Európa elleni hadjáratot nemzeti ügynek tekintik. A katonák, kik a barettérre vonulnak, távoztukkor a parasztok által lelkes kiáltásokkal kísértetnek. Oroszország bensőjé­ben nagy veszély keletkezhetik, ha engedni ta­lálna, oly veszély, mely Lengyelország lehető elvesztésénél nem kisebb. Én élénken óhajtom a lengyel igények kielégítését, de háború nélkül ez nem lehetséges. Oroszország érzi, hogy meg­szűnik nagyhatalom lenni, ha hatalomtársai ré­széről úgy enged magával bánni, mint Török­ország. A mozgalom helyéről következő táviratok ér­­keztek : Krakó, jul. 31. A „Ruski Invalid“ megerősíti a Koklova Ruda melletti csa­tát, valamint azt, hogy a lengyelek győz­tek. Callier 22-én és 24-én Dabrzetinnél és Walewicénél küzdött az oroszokkal. Az utóbbiak 25-én erősítést nyertek, Cal­lier csapatát be akarták keríteni, de ez csata nélkül Lowitz felé elvonult. Erdélyi ügyek. Utóhangok a követválasztási mozgal­makhoz. B.-Szolnok. Dézsről, jul. 17-kéröl írják a „K. K.“-nek: „Ma reggeli 6 órakor városi közönséggyülést jártak, azon hirtétellel, hogy a közönségi tagok azonnal jelenjenek meg, követünk mit. Veér Farkas ur elfogadására. Igen számosan jelentünk meg választott közön­­ségi tagok, és városi birtokos polgárok. Városi szónok R­o­t­h Pál megnyitja a gyű­lést azon kijelentéssel, hogy választott követünk mit. Veór Farkas ur városunkban megje­lent,­­ mint a közönséget táviratilag tudósította volt, szándékozik választói előtt megjelenni; (éljen!) mi okból jónak látom egy küldöttség kinevezésére kérni fel a tekintetes választott közönséget, mely a városi közönség nevében ö mltságát a közönség előtt való megjelenésre ün­nepélyesen és tisztelettel kérje fel. (Helyes !) Dézsi Károly: Mielőtt a küldöttséget ki­­neveznék, bátor vagyok indítványozni: kérjük meg követünket, hogy az országgyűlési naplót, mely gyorsírók által vezettetik, s a lehető okiratokat városunk levéltára számmá ponto­­san és sietőleg küldje meg. De, hogy ezt tehesse, miután követi írnokot a város nem küld, s a jelen ideiglenes szervezet mellett nem küldhet, az ezen gyorsírói napló­s okiratok megszerzése s elküldése körül előforduló költsé­gek fedezésére, a községi pénztárból előlegez­zünk 200 frt. Mert ugyanis nem kívánhatjuk, hogy ezeket saját költségén nekünk megrendelje és elküldje. (Helyes!) Tatrosi Ferencz: Helyesli az indítványt annyival inkább, mert most nincs követi írnok, kit az irományok és naplók megszerzése körül fel lehessen használni. Adjunk előlegesen 200 l­ot számadás mellett. Többen: Nem kívánunk semmi számadást. Tisztább és megbizhatóbb jellem, mint­sem erre szükség volna. Tudja és ismeri kötelességeit, s ezt a nélkül is megteendi. A 200 frt előlegképen egyetlen ellenvetés nél­kül meghatároztatván, utalványoztatott. Ezután Markovics István választott közönségi tag vezérlete alatt egy négy tagból álló küldöttség neveztetik, mely ő ma­ga szál­lására ment, a gyűlésen való megjelenésre ünne­pélyesen felkérni. Mig a küldöttség eljárását teljesítené, az döb­beni gyűlés jegyzőkönyve olvastatik és hitelesít­tetik. E közben ő maga szűnni nem akaró éljen­zések között városunk termébe megjelenik, mi­kor is választott közönségi elnök Roth Pál rövid szavakban üdvözölvén, hogy városunkat megjelenésével szerencséltette, azon kijelentést téve , hogy a városi közönség érzelmeit bőveb­ben Dézsi Károly atyánkfia fogja tolmácsolni. Dézsi Károly ügyvéd s választott községi tag megindult szívvel l­átható szavakban az egész gyűlés fenállása mellett üdvözlő beszédet tartott. Háromszoros éljen követte e beszédet; az egész gyűlést lelkesedés foglalta el, az örömnek és a hazaszeretetnek az a lelkesedése, mely ak­kor jelenik meg, mikor ügyünket olyan ember kezébe tes­szük le, kiben bízunk, s kire büsz­kék vagyunk. V­e­é­r Farkas az ő sajátságos és távoli ha­rangszóhoz hasonlítható mély érczteljes hangján, mely a lelket ünnepélyes érzéssel tölté el, körül­belül következőleg beszélt. Tekintetes választott közönség! A tisztelt kö­zönség által követkép megválasztatván azon alkalomra, a­mely felsőbb parancs következté­ben országgyűlés, mielőtt az illető helyre eltá­voznám, kötelességemnek tartottam tisztelt vá­lasztóim előtt megjelenni s nyilvánítani őszinte és mély köszönetemet e téren, honnan küldött­ségemet veszem. Az alkotmány theoriájának rendszerint min­denkor az alkotmányos jogok gyakorlati elren­dezése felel meg. Ez állítá elő azon körvonalt, melybe tartósnak a választók és a választottak. Az alkotmány theoriája, a választókat é­ válasz­tottakat illetőleg, a gyakorlathoz különböző he­lyeken, különböző módokon volt alkalmazva. És ezen alkalmazás lehet kielégítő, de lehet egy­szersmind elbusító is. A­mint ki képvisel és képviseli másoknak jo­gait, a­szerint állították azt magasabb körbe, mint a­hogy a választók állanak. Rómában az államnak feje volt a consul, és a­ki consulságra készült, a patriciusi tógát fölvette és rendre járta a népet s kérte mindenkinek szavazatát. Ez azon okból történt, hogy a népfelség annál inkább el legyen ismerve. Ebből bizonyos alá­rendeltség fejlődött ki a választottra és bizonyos felsőség a választóra nézve. De a­hol a roszakarat és ármány meg­vesztegeti a népet, mint a­hogy ennek a kö­zelebbi választások alkalmával tanúi voltunk, s mi igenis friss emlékezetünkben van , ott megfordított viszony áll elő, s a képviselő a népet mint felhasznált eszközt nézi s érdekei ellen mozdítja elő annak érdekét, kitől meg­jutalmaztat­sát várja. Eleven emlékezetünkben van a megvesztegetett és félrevezetett lelkÜs­­meret, miként követelte bérét épen e megyében, s miként kelle­t halált szenvednie saját papjá­nak a magát megcsalatva talált néptől. (Itt szór nők azson szomorú esetre czéloz, mely közelebb­ről az alparéti kerületben Csobánkán történt. A korcsmában t. i. a hol a román pap hallgatóival s­zogált, mint közönségesen beszélik, többen követelték tőle a 8 forintot, melyet megígért, ha a tudvalevő követre szavaznak. Ebből szó szót hozott ki, mig a dolog ütlegekre került, s a pa­­pot annyira összerántották, hogy 3 ad napra e vet­és következtében meghalt. A közvizsgálat még most föly e tárgyban.) Nem természetes­e­n folytatja a szónok — hogy megvetéssel nézi a képviselő azokat, kiket ekint rászedett, megvesztegetett. És már itt az én helyzetem mennyire megörr­vendeztető! Én egy oly közönségnek vagyok képviselője, kik mindnyájan miveltek, a­ törvé­nyesség és a jog fogalmával egyenkint birnak, mindenik keblét a haza szent szerelme heviti, szóval: én az értelmiségnek vagyok képviselője. És hogy ezt mennyire bec­ülöm, mutatja, hogy személyesen jelentem meg tisztelt választóim előtt nyilatkozni, mikép a reám ruházott képviselői tisztet kötelességemnek tartom elfogadni,mint már táviratilag is kifejeztem : elsőben azért, hogy a tekintetes község bennem helyzeti bizalmának megfeleljek ; de másodszor a követi állomás el­fogadását egy magasabb, abaza iránti kö­telesség is parancsolja. Még a régibb idők­ben, midőn a hazafiság könnyű volt, léptem fel a megyéből mint követ több ízben a küzdtérre, s szembe néztem az akadályokkal. Erőmet az alkotmány, a szentesített törvények és az el­idegeníthetetlen jogok védelmére szenteltem. S most, midőn vészterhes felhők lebegnek a haza felett, lehet-e most visszavonulva néznem a haza kétes sorsát ? Nem­ nekem, ki hazám jogainak védelmében őszültem meg, a legnagyobb veszé­lyek között is visszamaradnom nem szabad. El­fogadom tehát a tekintetes közönség kezéből a követi okmányt, mert ezt hazám balsorsa paran­csolja (éljen.) Szokás ilyen esetben politikai programmot mondani. Köztem és a t. városi közönség kö­zött azonban sokkal szorosabb viszony létezik, mintsem erre valami szükség lenne. E megyé­ben léptem ki a politikai életbe. Itt kezdettem meg pályámat; itt szittam be azt a­ lélekzetet, mely politikai életem régiója volt. És azon vi­szony, a melyben a város a megyével állott, mi­dőn a megyei választásokba befolyt s annak jo­gait élvezte; ez a viszony engem és e város kö­zönségét szoros összeköttetésbe hozott. Továbbá két ízben voltam e megyének főkormányzója, a mikor tisztemnél fogva e nemes város hatáskö­römbe s befolyásom alá tartozott, mindez«1^“1 igen jól ismeri a tekintesi kft»*- ' —'ul és én politikai —- , ,——*>« múltamat, - ^­ogramm helyett ezen múltamra — • atsozom, s hízelgek magamnak, hogy ezen múltamnak köszönhetem választóimnak bennem helyzeti bizalmát. (Éljen!) Én valamint eddig, úgy ezután is hazánk al­kotmányát tartom szemeim előtt, valamint eddig szembe néztem az akadályokkal, úgy ezután nem irtózom azoktól; valamint eddig úgy most is minden erőmet megfeszítem hazánk alkot­mányának s történelmi jogának megmentése s kivívása mellett, nem tévesztve azonban sze­meim elől azon körülményeket, melyek között a haza alkotmányos életének megmentésére hatni és működni lehet. Mielőtt kiléptem, már a tekintetes közönség megjutalmazott. Polgári joggal tisztelt meg. Ez előttem a legdrágább jutalom, a mi csak ré-

Next