A Hon, 1863. augusztus (1. évfolyam, 174-197. szám)
1863-08-02 / 175. szám
PEST, AUGUSZTUS 1. Politikai szemle, Pest, aug. 1. A hivatalos „Wiener Zig“ melléklapja, az „Abendpost“ egy békés hangú czikkben igyekszik megnyugtatni a felizgatott kedélyeket. „Előre lehetett látni, — mond e lap, — hogy az orosz feleletek közzététele felizgatandja bizonyos mértékben Európa közvéleményét. Annyira meg voltak szokva azon gondolathoz, miszerint Oroszország bizonyosan elfogadja a három hatalom nem elfogadhatlan pontjait, hogy a visszahatásnak természetesen érzékenynek kellett lennie. A háborúpárt, melyet mi Európa annyi országában működni látunk Lengyelország tökéletes függetlenségének érdekében, kizsákmányolta e hangulatot. De nem sokáig tartott befolyása (?), a szenvedélyek csillapultak, a nézetek nem sokára kitisztultak, s ezzel együtt bekövetkezett annak elismerése, hogy a hatalmaknak a béke fönntartására czélzó törekvései nem csak hogy nem szűntek meg, sőt hogy Oroszországnak részint tagadó, részint kitérő felelete nem tekintendő háború-esetnek. A háború végső eszköz, s ehez csak akkor kell nyúlni, ha nincs többé más, a megbántott becsület megboszulására, s az állam megsértett érdekeinek óvására. A közvélemény kezdi megérteni mindenütt, Francziaországban úgy mint Németországban, Angolországban mint Ausztriában, miszerint nem mellőzhetlen indoka az a fegyveres beavatkozásnak, ha Oroszország megtagadja a hatalmak jóindulatú tanácsainak követését. A helyes vélemény, a tisztább nézet mindenütt érvényre jut, ha nem erőszakoltatik. Ami pedig a lengyel kérdésnek kimutatható jogi oldalát illeti, meg kell gondolni, hogy a jogok ugyan kierőszakolhatók, de azokat nem szabad kierőszakolni. Ha annyira nagy is a rokonszenv a lengyel ügy mellett, önként értetődik, hogy nem szabad azt túlbecsülni ha Európa békéjét koczkáztatja. Ez esetben csak minden érdeklett hatalom saját életérdeke lehet irányadó.“ A „Wiener Abendpost“ ismétli ezután azt, mit előbbi alkalommal mondott, hogy a három hatalom eddigi lépésében nem volt semmi provocatio. A nevezett lap most sem hiszi, hogy a viszály békés kiegyenlítésének eszközei kifogytak volna, s még nem szabad lemondani a reményről, hogy Oroszországot ne lehetne méltányos mértékű engedékenységre bírni. A „Wiener Abendpost“ kitünteti ezután Rechberg gróf jul. 19-ki sürgönyének érdemét, mely abból áll, hogy a három nagyhatalom egyetértését fentartotta. Ha Ausztria elfogadja az osztozó hatalmak conferenciáját, vagy ha csak használható elemnek tartotta volna a kérdés további tárgyalására : ez által nem csak a nyugati hatalmaknak az ő őszinteségébe helyezett bizalma rendült volna meg , hanem egyszersmind jogos becsületérzéseket, s azon igényeket sérti, melyeket ők a kérdés tárgyalhatására a szerződésekből merítettek. Az ily fordulat kétségkívül nagyon növelhette volna a bonyodalmakat, s Oroszország már ebből is elismerheti, hogy javaslata nem volt elfogadható. Ezután a hivatalos lap Oroszországhoz fordulva, következő intéssel végzi czikkét: „Ezen természetes szempontból kiindulva, most maga teheti föl Oroszország azon kérdést: valjon nem hasznosabb- e oly útra lépni, amelyen, az őt megillető tisztelet és jogainak hátránya nélkül Európa nagy részével békésen találkozik, a helyett hogy tovább is tartson a feszültség, amely, a hatalmaknak az európai rend megóvása iránti őszinte óhajtása daczára, kétségtelenül veszélyes és saját jólétére nézve is hátrányos. Vegye tekintetbe a hatalmak határozottan engesztelékeny hangulatát. A békét szeretvén, önként érthetőleg Európát kívánják megnyugtatni, ennél fogva illő hogy ahoz maga Oroszország is készséggel járuljon. Ily szelíded hangon igyekszik a „Wiener Abendpost“ meggyőzni Oroszországot az engedékenység üdvös volta iránt. Minő befolyást fognak gyakorolni kenetes szavai a sz. pétervári kormányra, csak akkor fogjuk megtudni, ha majd ez ismét felelni fog. De addig is megjegyezhetjük, hogy még eddig semmi bizonyos tény nem mutatkozik orosz részről az iránt, melyből a sz.pétervári kabinet engedékenységére lehetne következtetnünk. A kedélyek annyira föl vannak ingerülve Oroszországban is, hogy a kormány alig engedhet háború nélkül. Az oroszok azon véleményben vannak, hogy a háború ugyan szerencsétlenség, de az engedés még nagyobb szerencsétlenség, mert ez által önkénytesen kilépne Oroszország a nagyhatalmak sorából. A sz. pétervári kabinethez intézendő replica tárgyában ma sem jelenthetünk semmi bizonyost. Úgy látszik a diplomatia épen úgy erőlködik, mint mus előbbi jegyzékek fogalmazása s megállapítása alkalmával. A hatalmak lényeg és forma tekintében még máig sem tudnak egymás közt egyetérteni. Külföldi rovatunk érdekes képet ad ezen vajudozásról. Az „Alig. Zig“ párisi levelezője szerint a három hatalom fel fogja szólítni Gorcsakov herczeget az orosz felelletre adandó viszonválaszban, hogy 14 napnál tovább ne várakoztassa őket a felelettel. Ha Gorcsakov herczeg kimondja utolsó szavát, a diplomatiai szakítás legroszabb esetben csak September havában következhetik be. Ha pedig Gorcsakov herczegnek ismét fogantyúja akad a további vitatkozásra, ez conferentia vagy ilyes tanácskozás utján jó darab ideig eltarthat. Napoleon herczeg Vichybe utazott. Az angol parliament elnapoltatása. Jul. 28-án mindkét ház 21/* órakor egybegyűlt, hogy a még fönmaradt ügyeket elintézzék. Miután ez megtörtént, az alsóház a felsőháashoz meghivatott, hogy az elnapolás szokott szertartással véghez menjen. Az elnapolási beszéd így hangzik : Mylordok és gentlemenek ! Parancsunk van ö felségétől, hogy a parliamentben további jelenlétektől fölmentsük önöket, s egyúttal ő föls. elismerését nyilvánítsuk buzgalmukért s szorgalmukért, melylyel az ezennel befejezett ülésszak alatt kötelességöket teljesítették. 0 föls. mély sajnálattal értesült Lengyelország jelen helyzetéről. 0 föl*, a franczia és osztrák császárokkal egyetértve alkudozásokba bocsátkozott, melyek az 1815-ki bécsi szerződésben a lengyelek számára biztosított jogok visszanyerését czélozzák. 0 föls. hiszi, hogy ez meg fog történni , így ezen, az emberiségre nézve fájdalmas, Európa nyugalmának veszélyes vita befejeztetik. A polgári háború az északamerikai unió déli és északi államai közt még mindig tart s nagy szenvedéseket okoz nem csak a harczoló feleknek, hanem a küzdelemben részt nem vevő nemzeteknek is. A fölső azonban nem látta okát, hogy ezen szigorú semlegességből kilépjen, melyet a háború kezdete óta tanúsított. Miután a görög nemzet Vilmos dán liget királyául választotta, 0 föls. lépéseket tesz a róniai szigeteknek Görögországgal egyesítését illetőleg. E czélra közlekedésbe tette magát az 1815-ki tractatusban résztvett hatalmakkal, melyek eme szigeteket angol védelem alá helyezték s a rómaiaknak az egyesülésre vonatkozó kivánataik ki fognak puhatoltatni. Több, Japánban, angol alattvalók ellen elkövetett erőszakoskodás szükségessé tette, hogy Ö föls. kárpótlást követeljen ; ö föls. reméli, a japáni kormány teljesitendi kivonatát, anélkül, hogy azokat kénysszerrendszabályok utján kellene érvényesiteni. A brasiliai császár jónak látta megszakasztani dipl. összeköttetését ö felségével, mivel ö föls. nem teljesített oly követeléseket, melyek megadását lehetlennek találta. Ő felsége nem kívánja, hogy ez idegenkedés tovább tartson e örvendene, ha Braziliáhozi viszonyai helyreállanának, sóházi gentlemen urak felsége meghagyta, hogy elismerését nyilvánítsuk azon gazdag segélyösszegekért, melyeket a folyó évi államszolgálata és ő felsége hadikikötőinek védelmére, úgy a fegyvertárakra megszavaztak; megparancsolta továbbá ő felsége, hogy a Waleság udvartartására megszavazott össszegekért köszönetet mondjunk önöknek. Mylordok és Gentlemenek 1 Azon szükség, melyet az éjszakamerikai polgári háború ö fölsége alattvalói egy részénél a gyári kerületekben előidézett s melynek enyhítésére annyi nemes és önkénytes adomány történt, csökkent némileg s ő fölsége azon rendszabályokat, melyek e boldogtalan körülményekre kedvező befolyást gyakorolnak, megerősíteni méltóztatott. Neuseland gyarmatban a csendháboritás újabb esetei fordultak elő- ő felsége bízik hozzá, hogy bölcs és engesztelékeny, kellő nyomással párosult rendszabályok helyreállítandják a rendet ezen értékes és felviruló gyarmatban. Ő felsége megegyezését adta oly rendszabályhoz, melynek czélja több apró egyházi járadékot gyarapítani a reméli, hogy e rendszabáaz államegyháznak javára szolgáland. Ő felsége megegyezett a statutárius jog nagy részének revisiójában több oly törvény eltörlésével, melyek mivel elévültek és feleslegesekké váltak, a statutarius jog megszilárdulását akadályozták. Örömet szerzett ő felségének, hogy megerősíthette az önkénytes erőnek meghatározott alapra fektetését, mely az ország védeszközeit jelentékeny elemmel szaporitja. Ő felsége szivesen helybenhagyta azon okmányt, mely a rabszolgakereskedés sikeresebb elnyomatását illetőleg az egyesült államok elnökével pótszerződésképen megállapittatott, s ö föls. reméli, hogy az egyesült államok kormányának ezen közreműködése ö föld, kormányának eme gyalázatos bűntett elkövetését gátló törekvését tetemesen előmozdítanáma, Ő felsége még több, az állam javára szolgáló, s az önök munkájának eredményét képező rendszabályt szíves örömest helybenhagyott. Örömmel tapasztalta ö felsége, hogy daczára ennyi kedvezőtlen körülménynek, birodalmának jóléte változatlan marad. Noha Nagybritannia az amerikai polgárháború következményeitől, s három rész esztendő által sokat szenvedett helyi bajok miatt, az ország pénzügyi forrásai épségben állnak mégis s általános világforgalma lényegesen nem csökkent. Nagy megelégedésére szolgált ö felségének, hogy keletindiai birtokai a legközelebbi sorscsapástól magukhoz térve, a társadalmi, pénzügyi és kereskedelmi emelkedés terére lépnek s eszerint ama terjedelmes országok emelkedő jóléte felöl biztosítva lehetünk. Különböző grófságaikba visszatérve lesznek még teljesítendő kötelességeik s e föls. buzgón imádkozik, hogy a Mindenható áldás, mozdítsa elő az önök működését, e föls. alattvalói javának és boldogságának előmozdítására, mely minden kori tárgyát képezi gondosságának.“ „Ha a három nagyhatalom negyedízben követeli azt, ami igazságos és mérsékleti, alig hihető, hogy ebből háború következhessék. Oroszország azért nem enged mindjárt, mert nem hisz a három hatalom szövetségének tartósságában. E hatalom először Ausztriát igyekezett a szövetségtől elvonni, de törekvése megbukott. A krimiai háború alkalmával sem hitte, hogy Anglia együtt tarthat Francziaországgal. Akkor létezett egy hamis próféta, aki Oroszországot elámitá.í Tíz év előtt a „Times“ Törökország és a franczia szövetség ellen irt, megerősítette Miklós czárt csalódásaiban, miknek áldozata lett. Azt mondják, hogy az 1815-ki szerződés holt betű, mert 1831 és 1846-ban (Krakó bekeblezésekor) senki sem hivatkozott rá. 1856-ban sem említettük e szerződéseket, tehát ma sem volna jogunk azokra utalni. A felelet könnyű: Gorcsakoff herczeg elismeri e szerződéseket, s ezzel felhív bennünket, hogy ezen okmány tekintélyét igénybe vegyük. „Ily körülmények között a „Times“ argumentuma önként összedől. Maga is meg lehet e felől győződve, s ezért beszélteti ismét azon egyént,aki „Englishman“ aláírással régebben is betöltögeti e lap hasábjait. A „rajnai határok", a „Waterlooi napokróli el nem feledkezés“ előtte ama borzalom tárgya, mely által szövetségünket a francziákkal lerombolni igyekszik. Minő összefüggésben van e két eszme a mostani ügyekkel? Talán a császár visz minket előre ? Ellenkezőleg. Mindenki tudja, hogy Napoleon császár érzelmei emin ntel békés szelleműek: semmihez sem kezdett, amire előbb Anglia teleegyezését ki nem nyerte. „És amint Oroszország volt az, mely a lengyeleket felkelésre provokálta: úgy akarja a „Times“, hogy szövetségeseink irányában ellenséges állást vegyünk. De szükséges, hogy a nemzetek most a szerződések megsértői ellen, mint rendőrök jelenjenek meg s követeljék úgy a szerződések, mint az emberiség törvényeinek megtartását. Nevezetesb érdekeink közöl egyik sincs veszélyezve, becsületünk nem forog kérdésben, s azért don Qiuchotte módjára nem is rohanunk harczba. Tetteink nyugodtak, és jól átgondoltak. A mit kívánunk az a legbölcsebb és leghelyesebb. „Követeljük a jelen borzalmas harcz felfüggesztését, s egy tanácskozmány létrejöttét, mely a lengyel kérdést megoldja azon hat pont alapján, melyek ellen Gorcsakov herczeg sem tehet ellenvetéseket. Azonban a „Times” kérdi: „hogy kérhetünk mi Oroszországtól Lengyelország számára alkotmányt, lengyel minisztériumot, külön törvényhozást, és a nemzeti nyelv helyreállítását , amidőn ezen engedmények megrontanák Oroszországot ? Ez annyit tenne, mint fegyvert adni az ellenség kezébe.* „li válaszunk: a lengyelek oly rég óta szenvednek a rosz kormányzás alatt, hogy egy jó közigazgatás alatt bizonyára nyugton és békében fognak maradni. Az orosz kormány megvallva, hogy igen óhajtaná, ha az általunk ajánlott reformokat teljesíthetné. Az tehát a kérdés: minő módon gyakorolhatunk nyomást Oroszországra a végett, hogy teljesítse a szerződéseket, hirdesse ki a fegyverszünetet, s lépjen be a conferentiába ? Ezen presszo csak úgy hozhat elő eredményt, ha az erélyesen s a többi hatalommal együtt intézteik. Oroszország most még nem hisz a szövetséges tagok őszinteségében, és épen is ez okból kísérli meg Ausztriát tőlük elvonni. Russel lord néhány roszul ejtett szava , mely azóta azonban helyesebb magyarázatot nyert, Oroszországot e hitében tán megerősítheti. Úgyszintén az oly hírlapi czikkek is, minőket a „Times“ hoz, elaltathatnák az orosz államférfiakat, ha ezek nem okultak volna a múltakon, megemlékezvén mennyibe került nekik az, hogy az angol sajtó bizonyos részének hitelt adtak. „Bármi legyen a dologban, részünkről meg vagyunk győződve, hogy a háború kérdése e pillanatban háttérbe vonult, s nem is fog újra szőnyegre kerülni. A három hatalomnak egy a kívánsága, és törekvéseik oly csoda erejűek, hogy Oroszország e tanácsoknak ellen nem állhat. Ha szabad hinnünk a távirati tudósításoknak Gorcsakov leg máris több hajlamot mutat a kibékülésre. „Bízunk a szentpétervári kabinet bölcsességében, hogy miután a lengyeleket fölkelésre izgatta, most meglátja, hogy őket legyőzni nem képes , nem fogja kívánni, hogy még a három nagyhatalom hadi erejét is a mostani harcztéren sorai előtt lássa. Bizonyosak lehetünk, hogy engedni fog. „Azonban szoros egy betartásunkkal meg kell mutatnunk az oroszoknak, hogy előterjesztéseink komolyak és pörgetősek. Ha Oroszország egyetértésünk fölött tovább már nem kétkedhetik, látni fogjuk a lengyel kérdés gyors és kielégítő megoldásának bekövetkezését.“ „Az egyetértés: a béke.“ (f) A „Morning Post“, Palmerston lord közlönye^a föllebbi ezim alatt következő csikket hoz. Lengyel mozgalmak. (K.) Berg tábornok azt hiszi, hogy az újabban érkezett 10000 főnyi Maniutin féle hadosztállyal és 6000 kozákkal sikerülendő fölkelést elnyomnia legalább a királyságban. Csalatkozik mind ő, mind azok, kik reményeit osztják. A segély csapatok alig elégségesek a legközelebbi hónapok veszteségeinek pótlására. És valóban az utóbbi hónap szerencsés volt a lengyel fegyvereknek. Walujew ezredes hadosztálya megveretett, ő maga is, daczára hogy kozák ruhába bujt, sebet kapott fején egy lengyel kaszástól. Schelting ezredes és Chruszczew tbnok Lubartownál és Krasnystawnál megfutamodni voltak kénytelenek. Walujew 300 halottat, a két másik orosz vezér 1400-at hagyott a csatatéren. Janownál Podlachiában 200, Radzanownál 120 orosz esett el. Még több, a lengyelek részére kedvező ütközetről nem érkezett be a részletes jelentés, s így az oroszok veszteségének száma nem tudható. Hány oroszt ejtettek el Taczanowski, Callier, Granier Kalisban, Zielinski a varsói fiúkkal és Grebowski Varsó vidékén, Wierzbicki Lublinban, még nincsen meghatározva. A múlt héten is Krasniewicénél, Kutna táján megverettek az oroszok, 120 halottat s 180 sebesültet vesztettek. Azonkívül a fölkelők 22000 rubelt, 2000 pár csizmát és 2000 katonaöltönyt vettek el az oroszoktól. (Jokiért, kinek csak 80 emberből áll csapata, 400 orosz megtámadta 28-án Sobata mellett; Orabowskinak közel tanyázó 400 felkelője segítségére jött s aztán együtt megverték és megszalasztották az oroszokat. Litvániában még roszabbul áll a czár hadserege, hol az áthatbatlan mocsárok nagy előnyére szó ■ [UNK]álnak * felkelőknek, kik szorosan ragaszkodva a guerilla ^*rczhozt egyre gyengítik és nyugtalanítják az oroszo^®^* Vitézül s eredményűje küzdenek itt a Posenből jött, íülf0ben kiszolgált porosz katonák, míg a Galicziából érkezett csőcseléknek nem nagy hasznát veszik. A párnáztok annyira megbarátkoztak Litvániában a fölkeléssel, hogy már 5000 áll a szabadságharczosok sorában. Vezetőik a legvénebbek közötök s a grodnói kerületben már tizenkétszer megütköztek az oroszokkal. Kiewben „Wa 1ka“ (Harcz) czim alatt forradalmi kormány-közlöny jelenik meg. A nemzeti kormány ismét több halálos ítéletet hajtatott végre. A marianpoli kerületben egy igy kivégzett áruló mellé a következő irat volt olvasható: „Burgszayty János táviratozza a czárnak, hogy a pilwiszki erdőkben fölkelőcsapat alakul.“ — Augustowoban Ludnik Sándor gazdatiszt megfojtatott. — Qradnowban Fadejew ezredest végezték ki a forradalmi kormány végrehajtói. Az orosz kormány Litvánia országutai mellékét bitókkal ülteti be, melyekről a fölakasztott lengyelek tetemeit nem engedi levétetni. A varsói citadellában 3800 rab ül, harminczával egy kis börtönben. Ezek közöl hatvan már akasztófára van ítélve. Eddig Zwirow, Csengery, Chrulef, Krzywozenka és Toll orosz vezéreket ismertük olyanokal, kik a parasztokat egyenesen rablásra és gyilkolásra hívják föl; a nemesség jószágait ígérve zsákmányul nekik. Ezekhez most Pomoranzow ezredes csatlakozott. A syeradzi kerületben Prondynski földbirtokost, csak azon gyanúból, hogy a fölkelőkkel rokonszenvez, elfogatta, megverette s házmotozás ürügye alatt birtokát földulatta. Azután a parasztokat és szolgákat az udvarra hivatta s következő szónoklatot tartott nekik : „Halljátok! Földesuratokat, a tolvajt elfogtam. Ott van az óiban, mert nem érdemes, hogy itt álljon az udvaron közöttünk. Mihelyt ezen tolvajokat mind elfogtuk, lerontjuk épületeiket s földeiket kiosztjuk közöttetek. A czár igy akarja. Tegyetek úgy, mint én, fogjátok el ezen gazembereket, mindegyikért két annyi földet kaptok, mint amivel birtok.“ így beszél az orosz parancsnok a czár nevében és Gorcsakov azt állítja, hogy méltányosan jár el és törvényesen az orosz kormány. Ezen méltányosság és törvényesség a parasztok kommunistikus föllázitásában áll és a magántulajdon elrablásában. Varsó utczáin következő kiáltványt szórtak el tömérdek példányban: „Honfitársak ! Testvérek! Legyetek kitartók a szent harczban , oltáraitokért, becsületetekért, szabadságtokért! Harczosaink vitézsége máris egész műveit Európa rokonszenvét kivívta számunkra: ne engedjetek, el ne gyengüljetek! Napoleon felénk tekint s Nagybritannia a tengeren keresztül szerencsét kíván nekünk! Legyetek bátrak ! Gondoljátok meg, hogy egy hős teteméből ezer mentő támad. Párisban Drouyn, Cowley és Metternich titkon tanácskoznak s legrövidebben jót üzennek nekünk. Camobert marsall azon pillanatban, midőn ezt olvassátok, külön utasításokat nyer. A vitéz tábornoknak Svédországba küldetésének egyéb értelme van s azon parancs, mely egy franczia hadtestnek az indulásra készséget meghagyja, nincsen már a kabinetben csupán. Hat lovas és gyalogezred már tábori fölszerelést kapott s Rouennél öszpontosulnak. Lengyelek, reméljetek ! A franczia sas megemlékezik Poniatowski hős haláláról s a fehér sasnak segítségére jövend!" Egy előkelő orosz leveléből, ki egyik német fürdőbe érkezett, az oroszországi helyzet, következő rajzát idézzük: „Oroszország nehezen térhet más útra, mert a kedélyek felette izgatottak, s hála az orosz lapok polémiájának és a pápák politikai propagandájának, az Európa elleni hadjáratot nemzeti ügynek tekintik. A katonák, kik a barettérre vonulnak, távoztukkor a parasztok által lelkes kiáltásokkal kísértetnek. Oroszország bensőjében nagy veszély keletkezhetik, ha engedni találna, oly veszély, mely Lengyelország lehető elvesztésénél nem kisebb. Én élénken óhajtom a lengyel igények kielégítését, de háború nélkül ez nem lehetséges. Oroszország érzi, hogy megszűnik nagyhatalom lenni, ha hatalomtársai részéről úgy enged magával bánni, mint Törökország. A mozgalom helyéről következő táviratok érkeztek : Krakó, jul. 31. A „Ruski Invalid“ megerősíti a Koklova Ruda melletti csatát, valamint azt, hogy a lengyelek győztek. Callier 22-én és 24-én Dabrzetinnél és Walewicénél küzdött az oroszokkal. Az utóbbiak 25-én erősítést nyertek, Callier csapatát be akarták keríteni, de ez csata nélkül Lowitz felé elvonult. Erdélyi ügyek. Utóhangok a követválasztási mozgalmakhoz. B.-Szolnok. Dézsről, jul. 17-kéröl írják a „K. K.“-nek: „Ma reggeli 6 órakor városi közönséggyülést jártak, azon hirtétellel, hogy a közönségi tagok azonnal jelenjenek meg, követünk mit. Veér Farkas ur elfogadására. Igen számosan jelentünk meg választott közönségi tagok, és városi birtokos polgárok. Városi szónok Roth Pál megnyitja a gyűlést azon kijelentéssel, hogy választott követünk mit. Veór Farkas ur városunkban megjelent, mint a közönséget táviratilag tudósította volt, szándékozik választói előtt megjelenni; (éljen!) mi okból jónak látom egy küldöttség kinevezésére kérni fel a tekintetes választott közönséget, mely a városi közönség nevében ö mltságát a közönség előtt való megjelenésre ünnepélyesen és tisztelettel kérje fel. (Helyes !) Dézsi Károly: Mielőtt a küldöttséget kineveznék, bátor vagyok indítványozni: kérjük meg követünket, hogy az országgyűlési naplót, mely gyorsírók által vezettetik, s a lehető okiratokat városunk levéltára számmá pontosan és sietőleg küldje meg. De, hogy ezt tehesse, miután követi írnokot a város nem küld, s a jelen ideiglenes szervezet mellett nem küldhet, az ezen gyorsírói naplós okiratok megszerzése s elküldése körül előforduló költségek fedezésére, a községi pénztárból előlegezzünk 200 frt. Mert ugyanis nem kívánhatjuk, hogy ezeket saját költségén nekünk megrendelje és elküldje. (Helyes!) Tatrosi Ferencz: Helyesli az indítványt annyival inkább, mert most nincs követi írnok, kit az irományok és naplók megszerzése körül fel lehessen használni. Adjunk előlegesen 200 lot számadás mellett. Többen: Nem kívánunk semmi számadást. Tisztább és megbizhatóbb jellem, mintsem erre szükség volna. Tudja és ismeri kötelességeit, s ezt a nélkül is megteendi. A 200 frt előlegképen egyetlen ellenvetés nélkül meghatároztatván, utalványoztatott. Ezután Markovics István választott közönségi tag vezérlete alatt egy négy tagból álló küldöttség neveztetik, mely ő maga szállására ment, a gyűlésen való megjelenésre ünnepélyesen felkérni. Mig a küldöttség eljárását teljesítené, az döbbeni gyűlés jegyzőkönyve olvastatik és hitelesíttetik. E közben ő maga szűnni nem akaró éljenzések között városunk termébe megjelenik, mikor is választott közönségi elnök Roth Pál rövid szavakban üdvözölvén, hogy városunkat megjelenésével szerencséltette, azon kijelentést téve , hogy a városi közönség érzelmeit bővebben Dézsi Károly atyánkfia fogja tolmácsolni. Dézsi Károly ügyvéd s választott községi tag megindult szívvel látható szavakban az egész gyűlés fenállása mellett üdvözlő beszédet tartott. Háromszoros éljen követte e beszédet; az egész gyűlést lelkesedés foglalta el, az örömnek és a hazaszeretetnek az a lelkesedése, mely akkor jelenik meg, mikor ügyünket olyan ember kezébe tesszük le, kiben bízunk, s kire büszkék vagyunk. Veér Farkas az ő sajátságos és távoli harangszóhoz hasonlítható mély érczteljes hangján, mely a lelket ünnepélyes érzéssel tölté el, körülbelül következőleg beszélt. Tekintetes választott közönség! A tisztelt közönség által követkép megválasztatván azon alkalomra, amely felsőbb parancs következtében országgyűlés, mielőtt az illető helyre eltávoznám, kötelességemnek tartottam tisztelt választóim előtt megjelenni s nyilvánítani őszinte és mély köszönetemet e téren, honnan küldöttségemet veszem. Az alkotmány theoriájának rendszerint mindenkor az alkotmányos jogok gyakorlati elrendezése felel meg. Ez állítá elő azon körvonalt, melybe tartósnak a választók és a választottak. Az alkotmány theoriája, a választókat é választottakat illetőleg, a gyakorlathoz különböző helyeken, különböző módokon volt alkalmazva. És ezen alkalmazás lehet kielégítő, de lehet egyszersmind elbusító is. Amint ki képvisel és képviseli másoknak jogait, aszerint állították azt magasabb körbe, mint ahogy a választók állanak. Rómában az államnak feje volt a consul, és aki consulságra készült, a patriciusi tógát fölvette és rendre járta a népet s kérte mindenkinek szavazatát. Ez azon okból történt, hogy a népfelség annál inkább el legyen ismerve. Ebből bizonyos alárendeltség fejlődött ki a választottra és bizonyos felsőség a választóra nézve. De ahol a roszakarat és ármány megvesztegeti a népet, mint ahogy ennek a közelebbi választások alkalmával tanúi voltunk, s mi igenis friss emlékezetünkben van , ott megfordított viszony áll elő, s a képviselő a népet mint felhasznált eszközt nézi s érdekei ellen mozdítja elő annak érdekét, kitől megjutalmaztatsát várja. Eleven emlékezetünkben van a megvesztegetett és félrevezetett lelkÜsmeret, miként követelte bérét épen e megyében, s miként kellet halált szenvednie saját papjának a magát megcsalatva talált néptől. (Itt szór nők azson szomorú esetre czéloz, mely közelebbről az alparéti kerületben Csobánkán történt. A korcsmában t. i. a hol a román pap hallgatóival szogált, mint közönségesen beszélik, többen követelték tőle a 8 forintot, melyet megígért, ha a tudvalevő követre szavaznak. Ebből szó szót hozott ki, mig a dolog ütlegekre került, s a papot annyira összerántották, hogy 3 ad napra e vetés következtében meghalt. A közvizsgálat még most föly e tárgyban.) Nem természetesen folytatja a szónok — hogy megvetéssel nézi a képviselő azokat, kiket ekint rászedett, megvesztegetett. És már itt az én helyzetem mennyire megörrvendeztető! Én egy oly közönségnek vagyok képviselője, kik mindnyájan miveltek, a törvényesség és a jog fogalmával egyenkint birnak, mindenik keblét a haza szent szerelme heviti, szóval: én az értelmiségnek vagyok képviselője. És hogy ezt mennyire becülöm, mutatja, hogy személyesen jelentem meg tisztelt választóim előtt nyilatkozni, mikép a reám ruházott képviselői tisztet kötelességemnek tartom elfogadni,mint már táviratilag is kifejeztem : elsőben azért, hogy a tekintetes község bennem helyzeti bizalmának megfeleljek ; de másodszor a követi állomás elfogadását egy magasabb, abaza iránti kötelesség is parancsolja. Még a régibb időkben, midőn a hazafiság könnyű volt, léptem fel a megyéből mint követ több ízben a küzdtérre, s szembe néztem az akadályokkal. Erőmet az alkotmány, a szentesített törvények és az elidegeníthetetlen jogok védelmére szenteltem. S most, midőn vészterhes felhők lebegnek a haza felett, lehet-e most visszavonulva néznem a haza kétes sorsát ? Nem nekem, ki hazám jogainak védelmében őszültem meg, a legnagyobb veszélyek között is visszamaradnom nem szabad. Elfogadom tehát a tekintetes közönség kezéből a követi okmányt, mert ezt hazám balsorsa parancsolja (éljen.) Szokás ilyen esetben politikai programmot mondani. Köztem és a t. városi közönség között azonban sokkal szorosabb viszony létezik, mintsem erre valami szükség lenne. E megyében léptem ki a politikai életbe. Itt kezdettem meg pályámat; itt szittam be azt a lélekzetet, mely politikai életem régiója volt. És azon viszony, a melyben a város a megyével állott, midőn a megyei választásokba befolyt s annak jogait élvezte; ez a viszony engem és e város közönségét szoros összeköttetésbe hozott. Továbbá két ízben voltam e megyének főkormányzója, a mikor tisztemnél fogva e nemes város hatáskörömbe s befolyásom alá tartozott, mindez«1^“1 igen jól ismeri a tekintesi kft»*- ' —'ul és én politikai —- , ,——*>« múltamat, - ^ogramm helyett ezen múltamra — • atsozom, s hízelgek magamnak, hogy ezen múltamnak köszönhetem választóimnak bennem helyzeti bizalmát. (Éljen!) Én valamint eddig, úgy ezután is hazánk alkotmányát tartom szemeim előtt, valamint eddig szembe néztem az akadályokkal, úgy ezután nem irtózom azoktól; valamint eddig úgy most is minden erőmet megfeszítem hazánk alkotmányának s történelmi jogának megmentése s kivívása mellett, nem tévesztve azonban szemeim elől azon körülményeket, melyek között a haza alkotmányos életének megmentésére hatni és működni lehet. Mielőtt kiléptem, már a tekintetes közönség megjutalmazott. Polgári joggal tisztelt meg. Ez előttem a legdrágább jutalom, a mi csak ré-