A Hon, 1863. szeptember (1. évfolyam, 198-222. szám)
1863-09-16 / 210. szám
PEST, SZEPTEMBER 15. Politikai számlé. Pest, sept. 15. (II.) A félhivatalos „Gen. Corresp.“ jelenti, hogy azon futár, s az orosz válaszjegyzéket magával hozta, 13-ban érkezett meg Bécsbe. A válasz tegnap volt átnyújtandó Rechberg grófnak; déli 12 óráig azonban még nem volt ő excja kezében. A bécsi lapok közöl még egynek sem jutott a szerencse, valamit megtudhatni az orosz válaszjegyzék tartalmából. Egy pár nap alatt azonban, ha nem is Bécsből de Europa valamely más városából értesülni fogunk a válaszjegyzék tartalma felől. A „France“ azt mondja, hogy az orosz válasz nem követel viszonzást,annál kevésbé rögtöni szóváltást, s átalánosan azon nézetben vannak, hogy a tárgyalások kevéssé aktív fordulatot veendenek. Sándor czár visszatérte, tehát november előtt, a „France“ véleménye szerint nem lehet határozatot várni Lengyelországra vonatkozólag. Az „Ind. beige“ szentpétervári levelezője azt írja különben, hogy azon bizottmány, melyet a cár az alkotmány-terv tanulmányozására kinevezett, hozzálát a munkához. Ezen bizottmány tagjai: Bludov gróf, a birodalmi tanács egykori elnöke, Korl Modest báró, e tanács tagja, s Butkov államtanácsi titkár. Ezen urak fogják, miután a tanulmányozást befejezték, az alkotmány akta tervét formulázni. Bludov alaposan ismeri hazája törvényeit, melyek codificatiójában Speransky gróffal dolgozott; ezenkívül ismeri a külföldi törvényeket, s az európai államok politikai alkotmányát, főként Angolországét. Korfki Bludov után következett a törvényhozási osztályban, igen tudós publicista és író. Butkov igen értelmes ember, s nagyon könnyen dolgozik. De ezek nem dolgoznak könnyelmüleg, s nem végzik sebbel lobbal azon munkát, melynek feladata a császári birodalom társadalmi és polikai elvének gyökeres átváltoztatása , nemzeti képviseleti kormányzatot, a szabadság ellenőrködését, hozván be az autocratia helyett, a mely minden korlát és minden ellenőrködés nélküli hatalom. A munka,ha egyszer elkészül, a birodalmi tanácsba fog menni, hol megvitattatik, s módosíttatik, mielőtt a császár elé terjesztetnék, szentesítés végett. A „Köln. Zrg“ is állítja, hogy Sz. Péter árott foglalkoznak az alkotmány-üggyel, s hogy a szabadelvű párt törekvéseit nem lehet meghiúsultaknak tekinteni.E lap szerint - mely különben azt is állítja, hogy a viszonyok kedvezőleg alakultak, minden ellenkező hír dacára, Franczia-és Oroszország között — abban áll a nézetkülönbség az orosz pártok között, hogy egyik az alkotmány rögtöni kihirdetését sürgeti, míg a másik be akarja várni a forradalom teljes elnyomását. Közelebbi számunkban közöltük a „Journal de St. Pétersbourg“nyilatkozatát a lengyel és német kérdésben. E nyilatkozatban feltűnik nevezetesen a Németországra vonatkozó passus. Az orosz kormány oly érdekeltséggel kiséri a német ügyeket , melyet megérdemelnek, de egyszersmind azon jóindulatú tartózkodással, mely hagyományain és érdekein alapszik. Oroszorság óhajtja Németország oly egységét és hatalmát, mely minden német állam érdekein alapszik. Ép oly kevéssé aggódik az ebből keletkezhető veszélyek miatt, mint kell Németországnak magát ótalmaznia azon veszélyek ellenében , melyek Oroszország felől támadnak. A „Journal de St. Pétersbourg“ ezen nyilatkozata két fő eszmét rejt. Egyik az, hogy Oroszország csak oly német egységet óhajt, mely minden német állam érdekén alapszik , következőleg ellene van egyes állam túlhatalmaskodásának. A másik eszme az, mely szerint az ily Németországtól nincs oka félnie Oroszországnak, s megfordítva. A „Journal de St. Pétersbourg“ mellett, mely diplomatiai formákba szokta önteni kormánya nézeteit, sokkal világosabban nyilatkozik a német ügyekről a félhivatalos „Ruszki Invalid,“ mely igen kedvezőtlennek mondja a frankfurti congressus eredményét. Párisban e hó 11-dikén este baljóslatú hírek kezdtek szárnyalni a pénzpiaczon, s már az állampapírok esését eszközlik. Beszéltek a császárnak valami szerencsétlen esetéről Biaritzban, Victor Emmanuel halálírói, s az orosz válaszjegyzék kedvezőtlen tartalmáról. (Lásd „Esti posta“ rovatunkat). A félhivatalos „Pays“ 12-én mindezen híreket megczáfolta, s mint a következmények mutatják azok csakugyan a börze rémitésére voltak koholva. ez Ínség látogatta hajdan szép hazának, s hogy annyi érdekkel mindenesetre viseltetik az itteni események iránt, a minő mértékben azok hazai ügyeink várva várt megoldását elősegítni, vagy hátráltatni képesek, s reméljük, hogy ide irányzott figyelme még nem lankadott. Ez érdekeltségnél fogva azt is föltesszük róla, hogy végre valahára szeretné magát tájékozni ebben a sötétségben. Elismerjük, sőt magunk is érezzük e kívánság kiválóan méltányos voltát, bár ha nagyon is tartunk tőle, miként azt jelenben még kevésbbé vagyunk képesek kielégitni, jóllehet általános a hit — mióta történetet olvasnak az emberek — hogy achaosból is, bármekkora legyen az — s a teremtést megelőzőnél nagyobb csak nem lehet — elvégre világosságnak kell kifejlődni, s hogy magának az örök igazságon nyugvó természetnek rendje is úgy kívánja, hogy borúra derű következzék. Meglehet, hogy setétség és világosság szerfelett relatív fogalmak, s hogy egyik nagyon is világosan lát, hol a másik setétségben vél tapogatódzni. Egyébiránt, hol valódi politikai élet, s ennek folytán pártküzdelem létezik, ott a fém és árny kölcsönös váltakozása, bizonyos talányszívű ködfátyol, mely az irányadó mozzanatokat borítja, a szokott, mondhatni rendes dolgokhoz tartozik : mindenki tudja, hogy a darab érdekesebb része a színfalak mögött foly le, ott szövődnek az események s a nagy közönség csak az alakok mozgását látja, a mozgató rugók azonban, s a gépezet egész belső szerkezete mély titok előtte. A mennyiben mindezek itt is megvannak, a mennyiben egyik oldal a másikban gyanúsítás, s egyes főbb egyének népszerütlenítése által szakadást igyekszik előidézni, az itteni politikai mozgalmat is el lehetne nevezni pártküzdelemnek , ami egyébiránt a szászok által elfoglalt középnek nagyon is megbocsátható, minthogy ők nagy kisebbségben lévén, csak ily után eszközölhetnek magoknak többséget s eszméik számára diadalt. De van a valódi parlamenti életnek az apró torzsalkodásokon kívül egy más fő fő critériuma is, s ez nem csak a szólás, hanem a vélemény-szabadság, s mindenek felett határzott semmi tekintetnek alá nem rendelhető programra, melyet szigorú pártfegyelem támogat, s tántorithatlan elvhűségéről, belátásáról, politikai bátorságáról, tapintatáról ismeretes s ügybarátai osztatlan bizalmáról környezeti pártvezér által intéztetik. Ha ezek csakugyan el nem engedhető kellékei a szabad és független parlamenti eszmeharcznak, úgy ezt aligha feltaláljuk az itteni gyűlésben, különösen a románok közt, miután a nyilvános tanácskozás alkalmával nem egyszer épen ellenkezője történik annak, mi az azt megelőzött bizalmas conferentiában el volt határozva, s a vezénylő pártfőnököt a jelen év ápril havában tartott congressus óta már harmad ízben látjuk önmagával ellentétben. De hagyjuk az elvi nagy vitát, s böngésszünk kissé a napi események tarlóján, registrálván csupán csak tényeket, miknek megczáfolásától nem tarthatni. Napok óta beszéltek egy fontos királyi leirat megérkezéséről. Ennek tartalma a főbb egyéniségek közt ismeretes lévén, a tegnapi román conferentiában élénk , mondhatni heves vita tárgya volt. Siaguna püspök csaknem magára maradt véleményével; ma azonban, midőn Siaguna az említett kir. leirat felolvasása után azonnal felkelt s az octoberi diploma és februári pátens haladék nélküli beczikkelyezését indítványozta, s az elnök fölállással szavaztatott, csak igen kevés román tag maradt ülve, Siulutiu érsek pedig, ki a tegnapi conferentiában jelen volt s a kinek közelebbi távozásáról eddig szó sem volt, — ma reggel az ülés kezdete előtt elutazott Székhelyére Balázsfalvára. Tagadhatlan, hogy Singuna ez indítvány rögtönzésével nem nagy parlamenti tapintatot tanúsított, az átalán bevett szokás szerint, sőt az ideigl. ügyrendtartás értelmében ugyanis a felolvasott kir. leiratot előbb kinyomatás , előleges tájékozás végett ki kellett volna kérnie a pártvezérnek; annyit azonban meg kell adnunk b. Singunanak, hogy épen érintett föllépése alkalmával láthatólag meg volt indulva, hogy arcza halvány volt, s szokott kedélyessége elhagyta. Különben a román nemzet beczikkelyezésről szóló első törvényczikknek a teljhatalmú kir. biztos ő nmngának történt átnyújtásakor észrevették, hogy a püspök ur nincs szokott hangulatában, hogy valami nyomja kedélyét ; kir. biztos Ő nm. kegyes elfogadása ok nem lehetett, mert ha ő nm. nem is mondotta, hogy a nékie átnyújtott t. czikket ajánlani fogja, annak mielőbbi fölterjesztését mégis kegyes volt megígérni. A mai gyűlés az említett episodon kívül is érdekes volt. Ma történt meg az újonnan kinevezett elnök ,Grois Gusztáv és két alelnök Alduban és Kirchner ural bevezetése. Megemlítettük volt, hogy a kir. kormányszéki tagok csak fél napi díjjal lévén ellátva, Grois ur, mint ideigl. elnök, csak 4 ft napi dijt kap; most e hiány eléggé ki van pótolva, mint valóságos elnöknek újonnan engedményezett BOO o. é. forintnyi havi illetménye ugyanis a tartományi gyűlés kezdete óta azaz f. évi július elejétől számítva utalványoztatok. A két alelnök havonként 300 o. é. frtot kap. A hir még más kinevezésekről is akar tudni : nagyváradi prépost és czimzetes püspök Fogarasi Mihály erdélyi r. c. püspök , Haynald Lajosnak a kir. hivatalosságban utóda, a kir. kormányszéki tanácsosságban is utódának volna kinézve, s közelebb rendes tagjává tétetnék az érd. id. kir. kormányszéknek. Arról is értesítettem a lapok t. olvasóit, hogy az itteni kir. kormányszék nagyon czélszerű intézkedéseket határzott meg az Ínség ügyében. Némely tart. gyűlési tagok állítólag magyar telepítést gyanítván ez intézkedésekben, egy interpellatiot intéztek a gyűlés elnökéhez, mely interpellate egyébiránt még nincs ugyan a ház elé terjesztve, annyi hatása azonban mégis lett, hogy az érintett kormányszéki rendeletek kiküldését az illető hatóságokhoz megakasztotta, s most amaz üdvös intézkedések magasra felfüggesztett kenyeres kosár gyanánt függnek a levegőben. Egy más interpellate is van szőnyegen ugyanezen forrásból; t. i. a fehérmegyei szolgabiró Apáthi ellen, ki egy katonakötelezett egyénen állítólag elkövetett kegyetlenkedés miatt van vádolva. Örömünkre szolgál jelenthetni,hogy Apáthi ur, a hivatalosan fölvett orvosi látlelet folytán, miszerint az említett egyén természetes halállal, név szerint agyvelőnyomás következtében múlt ki — teljesen igazolva van, miről is egyik köztiszteletben álló kir. kormányszéki tanácsos jelentést fog tenni egyik legközelebbi ülésben a tart. gyűlésnek. A mi a jelen tart.gyülés további folyamát illeti, f. sept. 14-én a hivatalos nyelv meghatározását illető Ildik kir. előterjesztés jön átalános vitatás alá. A jövő erdélyi törvényhozás szabályozását illető 3-dik és a birodalmi tanácsra vonatkozó 4-dik előterjesztés még mind nincs a ház elé terjesztve, meglehet azonban, hogy most már,miután az octoberi diploma és februári pátens beczikkelyezése b. Singuna sürgősségi indítványa folytán megelőzőleg fog tárgyalás alá vétetni, a kir. propositiók eleve megalapított rendje változást fog szenvedni s a kész részen a 4-dik fog a harmadi k ezébe léptettetni, sőt vannak olyan versiók is, melyek az úrbéri patens végleges rendezését tárgyszó 8-dik propositio előtérbe állítását is tudni akarják. Erdélyi ügyek. Országgyűlési levelek. XXIII. NI. Sieben, sept. 12. (R.) Meg vagyunk győződve főleg a magyar olvasóról, bármelyik részét lakja Az erdélyi tartományi gyűlés XXVII. ülése. Kezdete d. e. 10. órakor. Nagy-Szeben, sept. 12. Eddigi ideiglenes elnök Gross Gusztáv valóságos elnökké lett kineveztetése átalánosan tudva lévén, a calga mai belépésekor éljenzéssel tagadtatik. Olvastatnak a múlt ülés jegyzőkönyvei, mely alkalommal udv. tanácsos Moldovai Demeter neve elöl a „vonalszócskát kihagyatni kérte, minthogy az öt nem illeti meg. Egyéb észrevétel nem lévén mindhárom jegyzőkönyv igazoltatik. Siaguna püspök jelentést tesz a román nemzet beczikkelyezését illető első t. csikknek a kiküldött bizottmány által f. hó 10-én a kir. biztos ö n. m. kezeibe tett átnyujtásáról, azon hozzáadással, miszerint teljhat. kir. biztos ő n. m. kijelentette, hogy szívesen meg fog felelni a ház kérésinek, d e törvényczikket mielőbb fölterjesztendi Ö Felsége elé." Tudomásul vétetik. Beszterczer képviselő Langle kilépése által az állandó igazoló bizottmányban egy hely megürülvén, elnök felhívja a gyűlést e hely választás utjáni betöltésére. A szavazás folyama alatt, a gyűlési helyiség előtt fölállított katonai zenekar megszólalásából értesülvén az elnök, hogy kir. biztos ö n. m. közeled, félbeszakítja a szavazást és több tart. gyűlési tagtól kisérve a teljhaz. kir. biztos ur elé siet. Kevés idő múlva megjelenik a kir. biztos a gyűlési teremben és zajos éljenzés közt a kir. trón elé áll, és német nyelven szóval kijelenti, hogy ő Felsége Gross Gulatávot a tart. gyűlés elnökévé, Alduban Jánost első, Kirchner Frigyest másod alelnökévé kinevezői méltóztatott,s felolvastatja az illető leg kegy. kir. leiratot három nyelven; mire az újonnan kinevezettek leteszik a fogadalmat, s a kir. biztos az előbbiektől kikisértetve éljenzések közt eltávozik. Az elnök és alelnök elfoglalván székeiket beszédeket írtanak. Gross elnök megköszöni az eddigi bizalmat s a megválasztatást, melynek folytán ő Felségétől kineveztetett, kéri, hogy ezután is támogattassék nehéz föladatában, melylyel ö„Felségének s a hazának szolgálni kíván, süljen Ő cs. k. Felsége! éljen szeretett hazánk ! (Éljenzés.) Alduban is köszönetet mond, s biztosítja a házat, miszerint nem leend nagyobb öröme, mint ha a bizalmat jövőben is kiérdemelheti : reményét fejezvén ki egyszersmind, miként 0 Fige helyesen választott jelmondatát követve, sikerülni fog a t.gyűlésnek a drága haza előmenetelt eszközölni, a birodalom megerősödését előmozditni, s a trón dicsőségét emelni. Éljen a Császár és Nagyfejedelem ! éljen a haza ! (Éljen sós.) Kirchner beköszönő, beszédében nagy súlyt fektet a szűkebb és tágabb haza! (bravó) az öszbirodalom előmozdítandó javára. Végül: Hoch a cs. k. ap. Felségének, (Hoch és se treasca!) Hoch ! a szeretett hazának ! (Hoch és se treasca !) Rannichor közbe kiált: „Hech Oesterreich!“ (Hoch! a szászok padjairól. E béig áfás után folytattatik a fentebb félbeszakított szavazás. Ez is be lévén végezve, elnök Gross következő, Jégkegy: leiratot olvas fel. Mi első Ferencz József, Istennek kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország királya, Lombardia Velencze és Galliazia,Lodomeria és Illíria királya, Ausztria főherczege, Erdély nagyfejedelme és Székelyek grófja s. a. t. Kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk f. é. július hé 1 ről Nagyszeben városába meghitt képv. adjuk ezennel tudtára. Örömel és megelégedéssel töltötte el atyai szivatkot azon fölirat, melyet ti kedvelt híveink, szeret. It Erdély nagyfejedelemségünk országgyülésileg egybegyült képviselői — szentiván hó 15-röl kelt orsz. gyűlés megnyitási kir. leiratunkra folyó év kisasszony hava 21-én hozzánk intéztetek. Ti kedvelt Híveink azon bizalmat, melyet Mi megelőzőleg hányatokba helyeztettünk, teljes bizalommal viszonoztátok. Ti tekintettel szeretett Erdély nagyfejedelemségünk saját érdekeire, nem kevésbbé tekintettel császári házunkra és a birodalom összes érdekeire felismertétek erőszerűségét, bölcseségét és politikai szükségességét azon állam-alapelveinknek, melyeket Mi szabad elhatározással, mint birodalmunk alkotmányát hirdettünk ki. Kis valamint az 1722 évben Erdély fejedelemség akkori képviselői VI. Kroly császár dicső emlékü elődünk által megalapított pragio sanctiot, teljes felismerésével azon biztonságnak és előnyöknek, melyeket az örökös országok és tartományoknak császári házunk alatti egyesítése az egész országnak s az egyes polgároknak nyújt, örömmel és híven, gyorsan, világosan és önkénytelen egyhangú nyiltkozatukkal elfogadták és az arról szóló törvényes okmányokat ünnepélyesen kiállították: szintúgy ti is kedvelt híveink bölcs belátással és hazafias érzülettel épen azon állam- alapelveinkben szemléltétek a legnagyobb biztosítékot, melyek nem csak birodalmunk hatalmi állását, hanem szeretett Erdély nagyfejedelemségünk azon államelvek által gondosan megóvott önállóságát is föltételezik. Ti kedvelt híveink , fölismertétek azt , miszerint szeretett Erdély Nagyfejedelemségünk a politikai és kitűzött utján , törvénykezés önkormányzat valamint törvényhozásának terjedelme által s további fönállásának az által nyujtott talpkövén, mint magában ország, — továbbá az abban lakó , minden nemzetiségeknek egyenjogusága és áldásdus fejlődése által szebb és Biker teljesebb jövendőnek mehet elébe. És ti kedvelt híveink valódi loyalitással magatokat hozzátok intézett fölszólitásunknak megfelelőleg készeknek nyilvánítottátok 1860. M ndszenthó 20-án kelt csász. diplománkat és a hasonlóképen csász. diploma gyanánt kibocsátott, •— a birodalmi képviseletet tárgyazó 1861. évi Böjte öhó 26-án kelt alapörvényt, mindhárom országos nyelv hiteles szövegében az ország törvényeibe iktatni és az orsz. gyűlés által ez iránt készítendő külön törvényczikket legfelsőbb szentesítésünk alá terjeszteni. Őszinte tetszéssel tekintjük ezen késs ségtökben újabb bizonyítványát megtörhetlen hűségteknek és felségünkhez, valamint a múlt idő hagyományaihoz ragaszkodástoknak, midőn elődeitek Erdélynek az összes állam többi királyságaival és tartományaivali a pragm. sanctio által biztosított felbonthatlan kapcsolatának teljes becsét hálásan elismerték és nyíltan bevallották. Mi elvárjuk tehát az általatok kilátásba helyezett ezen ünnepélyes okmányoknak az ország törvényeibe iktatását tárgyaló orsz. gyűlési törvényjavaslatot. Hálás viszhangra talált nálatok kedvelt híveim az, mit mi f. é. szent-iván hava 15 röl kelt kir. leiratunkban a lop. hitlevelet és egy r. ünnepélyes diploma kiadása iránti hajlamunkat illetőleg kinyilatkoztatni magunkat indítva éreztük s kellemes elégtételül szolgál nekünk, hogy titeket is ezen örök emlékezetre méltó diploma államjogi jelentőségének hasonló felfogása lelkesít. Mert veletek egyesifiaG. alkotmányos után akarjuk mi a lop. hitlevél azon határozványai helyett, melyek tényleg lehetetlenné,váltak, szeretőt Erdély nagyfejedelemségünk belállamjogi felépítését és összes birodalmunkhoz viszonyát, az erdélyi követeknek a birodalmi tanács küldetésük módja és rendje végleges megállapítását illetőleg — létesitni a azon diploma melynek kérelmeitek folytáni kiadása iránt mi titeket kedvelt hiveink biztosítottunk, atyai szándékunkhoz képest csak ünnepélyes kifejezése legyen annak, mivel ezekkeli egyesülésben létre fog hozatni. Ti kedvelt hiveink, a ozrsz. gyűlés eddigi tárgyalásainál a valódi tényállás s a szerencsés megoldás szükségességének és nagy előnyeinek helyes felismerését tanúsítottátok. Ti azon törvényi előterjesztvényeknek, melyeket már veletek közöltettünk, magas jelentőségét és fontosságát tökéletesen felfogtátok . Ti érett belátástoknak, dús ismereteteknek és tapasztalatotoknak, hazafias buzgalmatoknak azon önmérsékletnek jeleit adtátok, mely nélkül a birodalom és ország legfontosabb kérdéseinek megvitatása és az anyagi érdekek előmozdítása nem lehetséges. Valamint ti kedvelt hieink mindeddig törvényes fejedlemetek atyai jóakaró szándékainak őszintesége iránti teljes bizalomtól eltelve és lelkesülve valátok, akként továbbra is méltó komolysággal és edzett hűséggel munkáljatok ama nehéz művön, annak mielőtt szerencsés befejezést elssközlendök. Kikhez egyébiránt cs. kir. és nagyfejedelmi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban, Bécsben, Szent Mihály hót ik napján. Urunk 1863. uralkodásunk pedig 15 évében. Ferencz József b. k. gr. Nádasdy s. k. 0 os. kir. apost. Felségének saját parancsára: B. Friedenfels Jenös. k. Most Singuna püspök a szószékre lép és következőleg szól : Nem egyes pártérdek érvényestése , hanem egy magasabb feladat megoldására vagyunk ide hiva, hogy t. i. hazánk alkotmányos épületét megújítsuk, kiigazítsuk, megbővitsük és kiegészítsük, ahogy ezt az idő szelleme és előhaladott civilisatió kívánja. Mindnyájan azon hitben és meggyőződésben vagyunk, hogy egy magasztos feladat (probléma nobile) áll előttünk ; jól emlékeznek önök, hogy a 863. június 15-dikén kelt legkegyelmesebb királyi leiratra általánosságban és őszintén kimondottunk, legalázatosabb válas feliratunkban elveinket, melyek az 1860-ik octob. 20-ki diplomában és az 1861-iki február 26 ki államalaptörvényekbe foglalvák. — (Olvassa a válaszfelirat német szövege 6. 7. és 8 ik pontját). Ezen pontokra ö Felsége legmagasabb megelégedését nyilvánítván, immár várja is tőlünk annak teljesítését, mit a válaszfelirat 24 ik pontjában mondottunk és a mire igérkezénk (felolvasá németül ezen 24-ik pontot:) — Fölemlíti továbbá, hogy hogy ezen tárgy természete ugyan terjedelmesebb megvitatást (dissertaio) igényelne, de ő ezt nem cselekszi, hanem Cicero mondatára utal: »Argumenta causarum non tam numerantur quam expendentur“ és minden érvet mellőz, miután ezen tárgy úgy is eléggé ösmeretes. Indítványozza 1-ször hogy a legfelsőbb cs. k. 1860-beli octob. 20 ki Diplomáé« az 1861 beli február 26-ki cs. k. legfelsőbb nyiltparancs az erdélyi törvények közé beczikkelyeztetssék, és 2-szor, az erre szükségest törvényjavaslat mielőbbi kidolgozása a válaszfelirati bizottmányra bízassák. (Elfogadjuk*) Elnök: Siaguna püspök két ágú indítványa felett szavazásra hiván fel a házat, felállt mellette valamennyi szász, s a legtöbb román. Ülve maradt többi közt Fogarasi czimr. püspök és Evános a kir. hivatalosok, dr. Rátz ügyvéd, Fekete Negrutiu kanonok, s még egy két román tag, Lászlóffy kir. hiv. felállt. Ennek következtében elnök kimondja a határozatot, miszerint t. i. az octoberi diploma és februári pátens az erdélyi országos törvények közé beczikkelyeztetik, s az illető törvényjavaslat szerkesztése a v felirati bizottmányra bizatik. Elnök kérdi továbbá a házat, miként az említett bizottmány két tagja (gr. Béldi György és dr. Teutsch) távol lévén, nem találná-e a ház szükségesnek helyükbe más két tagot választani. Ranicher és Schmidt Konrád feleslegesnek tartják a kiegészítést, míg az a románok padjairól sürgettetik. Szavazás alá bocsáttatván a kérdés, a többség nem kíván választani. Ülés vége 12Va órakor. Jövő ülés hétfőn e hó 14-én. Tárgya: a második kir. előterjesztés feletti átalános vita. Ausztria kereskedelmi politikája és a német vámszövetség. (1) A berlini democrata „National Zeitung“ e tárgyban oly czikket hoz, mely az északi németek gondolkozásmódját igen világos savakban tünteti elő. Kihagyva a csupán sértegetésekre czélzó kitételeket, átvesszük a dolog lényegére tartozó helyeket. A nevezett lap sept. 12-ki számában olvassuk: „Eddigelő Ausztria nem birt oly kereskedelmi politikával, mely akár német, akár nem német tartományai érdekének megfelelt volna. Ami pedig „kereskedelmi politikája“ként tűnt fel, az csak alkalmi politika és eszköz volt politikai czéljait Ausztriában és Németországban előmozdítani. Jellemző, hogy e birodalom évről évre, minden kereskedelmi politikát elfogadott, ha azon pillanatban azt a politikai czéljait elősegélni vélte. Ám vélekedjenek a „Grossdeutschland“-ról és „Kleindeutschland“ról a mint tetszik, azt nem fogják bebizonyítani, hogy Ausztriának politikai érdekből diktált kereskedelmi politikája Németország anyagi érdekeivel s miveltségi kifejlődésével ugyanazonos. Ausztria vagy Bajorország legbuzgóbb védője sem tagadhatja, hogy a birodalom nincs azon helyzetben, hogy keresk. politikáját nagylelküleg Németország érdekeinek alárendelje ; legkevésbbé pedig akkor, ha kereskedelmi politikáját a lajtháninneni és a lajthántúli tartományok fölötti uralkodás eszközének akarná felhasználni. — Ha tehát Ausztria és Bajorország kereskedelmi politikájokat a német kereskedelmi politikával egyesíteni törekszenek, akkor a német népet oly kereskedelmi politika alá vetik, mely érdekével, akaratával és miveltségi kifejlődésével ellentétben van, mely a német népet kereskedelmi politika tekintetében egymástól elidegeníti, s azon részát idézi elő, hogy a kereskedelmet csak a dics vágyó törekvések szolgájává alacsonyítja le. Ha ezen politika ma előáll és erősíti, hogy a nemzeti érdeknek kész nagy áldozatokat hozni , azért jellemét nem vetkőzi le, mert ha ezen „áldozatok“ és „engedmények“ czélja el lesz érve, az egész azonnal más alakot öltene. E czél az, hogy a vámszövetség kereskedelmi törvényhozásában mindenkor csak Ausztria beleegyezése mellett lehessen változásokat behozni, azaz, hogy e változások Ausztria érdekeinek mindenkor alárendeltessenek. Ha ez egyszer el van érve, majd gyéren hallunk a nagylelkű „áldozatokról és engedmények “-ről beszélni, akkor a német népen lesz a sor, hogy tariffájának kifejlődését az ausztriai érdekeknek föláldozza. „Tegyük fel, hogy valamely varázshatalom által, az ausztriai kereskedelmi politika, nem a hatalmi kérdés szempontjából, hanem egészen a kereskedelmi érdekek követelései szerint vezettetnék. Minő alakot venne fel ezen teljesen jogos alapokon nyugvó politika ? nem lehet előre kiszámítani. Kiknek nyeri meg tetszését ? nem mondhatni, mert az ily politikában az érdek nem jő érvényre; itt minden attól függ, hogy az illetők, miveltségi állapotuk és külön nézeteik szerint miként ítélnek azokról ? Annyi azonban bizonyos, hogy ha Németország rá állana, hogy kereskedelmi törvényhozó