A Hon, 1863. november (1. évfolyam, 250-274. szám)
1863-11-20 / 266. szám
PEST, NOVEMBER 19. Politikai szemle, Pest, nov. 19. (II.) A helyzet semmit sem változott tegnap óta, a congressus kérdésére nézve. Már érintettük, hogy Leopold, a belgák királya, közbenjárói szerepet vállalt e kérdésben, Porosz-, Angol-, Oroszország és Ausztria között. A „France“ nem tagadja ezen közbenjárást. A bécsi „Prés* se“ a következő versiót közli e tárgyban: A francziák császára Írásban és a Tuileriák egy bizalmas embere által szóbeli izenettel szólította föl őt: készítné elő a tért az angol és porosz udvaroknál a congressustervre nézve, amelyre vonatkozólag a belgák királya bizalmas közleményeket kapott az útról, melyet III. Napóleon császár, a terv megvalósítására nézve és magában a congressusban, követni szándékozik. Leopold király jó szolgálatait ígérte Londonban, de visszautasította a közbenjárást Berlinben. Azonban egy előterjesztvényt küldött Bécsbe is, az ő felfogásáról a congressus tervet illetőleg, amely felfogása talán a terv mellett szól, és amely alapjául szolgálhat némi egyetértésnek. Ezen egyetértés különben már teljesen biztosítva van London és Bécs között, s elvileg csatlakoztak ahoz Poroszés Oroszország is. Egy nagy hatalom sem fogadja el föltétlenül előre Napóleon javaslatát, — végzi a „Presse.“ Leopold belga király e szerint nagy érdemeket szerzett a francziák császáránál azon közbenjárás által, melyet ő a congressus összeülésének előmozdítása érdekében magára vállalt , és segítette tudniillik az egyetértést Angolország és Ausztria között az iránt, hogy ne fogadják el föltétlenül III. Napóleon császár congressus-tervét. Valószínű, hogy egykor a francziák császára kellőleg fogja méltányolni belgák királya ö felségének ezen jó szolgálatait. Az Ausztria és Angolország közti egyetértést különben más oldalról is megerősítik. A többi közt a „Kreuz.Zig“ bé- , C31 levelezője ezeket írja: Az osztrák kabinetek szerint már a jövő héten elküldi feleletét Párisba, a congressusba hívó levélre. Minthogy kézzelfogható okoknál fogva súlyt helyeznek arra, hogy e kérdésben hasonló vagy legalább megközelítő álláspontot kövessenek a meghívott három más nagyhatalommal, különösen Angolországgal, az eddig távirdat után folytatott alkudozások egyetértésre vezettek , legalább Ausztria és Angolország között. Ezen egyetértés valóban teljesnek tekinthető, s Angolország el van határozva, hogy már a jövő héten kimondja véleményét Párisban a congressus fölött. Még most csak a felelet megközelítő rajzáról lehet szó, a részleteket később közölhetni. Ausztria, mint hallatszik, miután általán hajlandónak nyilatkozik a congressusba képviselőt küldeni, felvilágosítást kér bizonyos előkérdések iránt, melyek a congressus összealkotására, határozatainak horderejére, s tanácskozásainak tárgyára vonatkoznak. Ezen nyilatkozattól függ a bécsi kabinet végleges elhatározása. Angolország hajlandó a kérdést még formailag is élesebben körvonalazni. Először is azon nézetét fogja kijelenteni, miszerint ő nem csatlakozhatik oly állásponthoz, mely az 1815-kikötéseket megszűnteknek tekinti, s oly congressus alajául sem ismerheti el, a melynek feladata minden, vagy több európai kérdés rendezése. Azután kereken értésül adatik , hogy a congressust csak eszközül tekinti, bizonyos feltételek alatt a béke fentartására és biztosítására; más körülmények közt pedig épen attól aggódik, hogy a congressus egyenesen háborúra fog vezetni , mit pedig a Tuileriák szándéka szerint épen ez által kellene kikerülni. Ennél fogva a brit kormány azt kívánja, hogy elvi egyetértés jöjjön létre a congressus tagjai között, bizonyos sarkalatos kérdések és azon politicai tárgyak kijelölésére nézve, melyek,más egyebek kizárásával, a congressus tanácskozása elé tartoznak. Angolország eszerint tüzetesebben hozzászól a dologhoz, mint Ausztria; kevesebb tekintettel is kell viseltetnie, mint ennek,azonban mindkét feleletből kivehető, hogy a bécsi és londoni irányadó körökben kevés hajlamot éreznek a párisi kívánat teljesítésére. Levelező nem szerezhetett értesülést az iránt, váljon a két kabinet nyilatkozni fog-e a két fejedelem személyes megjelenése iránt Párisban. Mindezen tudósításokkal megegyeznek a párisi közlemények is, Ausztriát és Angolországot illetőleg. Ami azonban Poroszországot illeti, ez állam nem látszik egészen osztani a londoni és bécsi nézeteket. (Lásd a nov 18-káról keltezett londoni sürgönyt.) Poroszország ellene nyilatkozik Angolország azon nézetének, hogy a congressus elfogadásának egyik föltétele legyen : az 1856-iki párisi kötés változhatlansga. Az ily föltétel, szerinte, veszélyezteti Oroszország egyetértését. Mai tudósítások szerint még csak Svéd-, Olasz- és Spanyolország fogadták el föltétlenül a congressust. Dánország is elfogadta elvileg, de a királyváltozás miatt tekintetekkel kell lennie mind Angolmind Oroszország iránt, amennyiben az új király ezeknek köszönheti koronáját. A congressus kérdésén kívül a nap egyik legnagyobb eseménye: a schleswigholsteini kérdés uj fordulata, vagyis azon örökösödési viszály, mely a dán király halála következtében Keresztély uj dán király és Frigyes augustenburgi hg között kitört. Frigyes, az 1815 -i londoni szerződés daczára Schleswig-Holstein herczegévé proclamálta magát, s mint a távirdai tudósításokból látjuk, némely kis német államok már el is ismerték. A herczeg egyenesen Poroszország karjai közé veti magát, s itt zörget segítségért jogainak érvényesítése végett. Mi lesz ezen nem csekély horderővel bíró viszály kimenetele még nem tudhatni. A „Kreuzz. Zig“ jelenti, hogy a porosz kormány szárazi és tengeri hadkészületeket parancsol, mert mint látszik az ellenségeskedések kitörése elkerülhetlen Német- és Dánország között. (Lásd a táviratok közt: Berlin, nov. 18.) A bécsi lapok szemléje Az „Ost D.-Post“ a galicziai lengyel állapotokról írja : „A hólyag végre elpukkant, az álarczok lehulltak. A kormány és a lengyel reichsrathok oly igazságokat mondtak egymás szemébe, a mi szivüket épen nyomá.A követek házában előre látták ezen jelenet bekövetkezését, s a többség az idén nem egyszer igyekezett a heves viszály kitörését megakadályozni. Most végre megtörtént a roham, s igen helyes, hogy megtörtént. A világos helyzet jobb mint az elleplezett, elsimított. A lengyelek meghallották, mint fogja fel a kormány a helyzetet Galicziában, s mit tart egynémelyeknek emlegetett lojalitásáról; másrészről a lengyel követek oly dolgokat hoztak fel az alárendelt hivatalnokok eljárásáról,hogy azokat azok sem vehetik közönyösen, akik a lengyel felkelés, s különösen ennek galicziai elágazása iránt ellenszenvvel viseltetnek. „Tagadhatlan, hogy a galicziai hivatalnokok egy része, igen túl megy buzgalmában, s a törvényes formákat, mik a személyes szabadságról és házjogról szóló törvényekben elősoroltatnak , mellőzni szokta. A rendőrminiszter, báró Mecséry, helyesen mondá Zyblikiewicz követnek, hogy a bejelentési rendszer nem a mindennapi állapotokra, hanem azon viszonyokra van számítva, aminő most Galicziában tapasztalható. De még jogosabban lehet a kormánynak visszamondani, hogy a személyes és házijogról szóló törvény nem azon családok számára van hozva, ahol senkinek sem jut eszébe a házat felkutatni, de épen azok védelmére, akik ellenében a rendőrség, nagy buzgalmában minden korlát nélkül járhatna el. „Részünkről, kezdettől fogva nem helyeseltük azon eljárást, mely a külügyi szempontból vett programm irányával egészen ellentétesen Galicziában alkalmaztatik. Azon buzgalomnál fogva, hogy a neutralitás Oroszország irányában föntartassék, túlmentek a czélon. A vadászat azok ellen, akik a határon túlra szándékoznak menni, a fellebbezések, a midőn sok embert, a helyett hogy az országból kiutasítanák, mint valami becses jószágot bezárják, s még más dolgok, melyek a galicziai biztonsági hatóságokat folyvást foglalkoztatják, s a városi népnek s a földes uraknak zavart és boszuságot okoznak, kezdettől fogva szükségtelenek és politikátlanok voltak. Dietl követ beszédének legnagyobb részét indokoltnak, és valónak tartjuk. „Azonban, ha a lengyel követek, minden hibát a kormánynak tulajdonítanak, annyiban téves eljárás, mert maguk is igen jól tudják, minek az állapotok Galicziában. A lengyeleket azon szemrehányás éri, hogy nem voltak képesek a helyzet urai maradni, s a legfontosabb ügyekben, nem a tekintéllyel bíró lakosok határoztak, sőt inkább ezek is a tapasztalatlan, exaltált és belátás nélküli egyének után indultak. — Néha olyanok szavára hallgattak, akik külföldről jöttek be, s itt csapatokat szerveztek és parancsnokoskodtak. Oly férfiak, akik névvel, helyzettel, vagyonnal és hazafisággal bírnak akikről fel lehetett tenni, hogy fajrokonaik segítsége tekintetében, az ügyek élére állnak, inkább csak a mozgalom hátterében tűnnek elő. A lengyelek nem igyekeztek akadályt vetni a tulcsapongó tervek elé. Ki tagadhatná, hogy Galiczában a kormány mellett még titkos kormány is létezik? s ez adót szed be, parancsol, büntet és fenyeget. Ha Dietl lengyel követ a Reichsratbban azt mondá, hogy a valóságos ostromállapotot a mostaninál jobban szeretnék , ez még nem is irónia. A birtokosok két felül érzik a nyomást, a forradalmi ügynökök s a kormány részéről. A mostani vigasztalás nélküli állapotban a lengyel középosztály gyanúsnak tartatik, minduntalan háborittatik a cs. kormány közegeitől, s még sincs védve a terrorista párt dictatori követelései ellen. A kormány eddigi rendszere Galicziában valóban tarthatlan. Bátran tehetjük azon szemrehányást, hogy a kormány a rendes törvényes állapot s a nyílt ostrom állapot között valamely kétes utat követ. Már vagy legyen bátorsága, magára venni az ostromállapot kihirdetésének ódiumát, vagy tartsa magát a törvényes rendszabályokhoz. “ VII Frigyes dán király és a schleswig-holsteini ügy. „A most meghalt dán király 1848 ban 40 éves korában lépett trónra. Mindjárt uralkodása kezdetén tört ki azon felkelés, mely annyi német vérbe és pénzbe (és megmérhetlen tömegű riogatásokba) került. Ezen ügy a király éltének utolsó napjaiban ismét oly fordulatot látszik venni, mely a réginek folytatása leendett. „A harcz a londoni, máj. 8-ról szóló jegyzőkönyv aláírásával végződött, miután már két évvel ezelőtt Berlinben elhatároztatott, hogy Schleswig-Holstein külön közigazgatással bírjon, s e határozat az ausztriai és porosz csapatok benyomulása által foganosíttatott is. „A londoni jegyzőkönyv a dán trónöröködési kérdést, Keresztély glücksburgi herczeg javára dönté el. Ezen jegyzőkönyvet aláírták: Oroszország (a Schleswig-holsteini herczegségre való öröködhetési jog föntartásával,) Svédország, Anglia, Francziaország, Ausztria és Poroszország. Azonban a német szövetségi gyűlés valamint az augustenburgi herczegi ház,a nem adó beleegyezését, sőt ezen utóbbi még tiltakozott is. „A béke föltételei közé foglaltatott, hogy a német herczegségek külön alkotmánynyal és adó-megajánlási joggal birjanak. Mindemellett a király febr. 15 én, 1S54-ben Schleswig számára, jun. 1.1854- ben Holstein számára egyoldalulag petrovált oly alkotmányt, mely ellen a rendek aztán tiltakoztak. 1856-ban következett a „közös ügyek közös tárgyalásának“ elrendezése, oly módon, hogy a németek a dán Reichsrathban örökös minoritásra lettek kárhoztatva. 1855-ben jan. 23-án egy rendelet eltiltja a herczegségbeli rendeket a „közös alkotmány“ revisióját tárgyalni. 1861-ben a rendek elé terjesztett ily javaslatok egyhangúlag elvettettek, s a gyűlés a német szövetséghez folyamodott. A keletkezett tárgyalások sokára nem vezettek kedvező eredményre, míg végre az executió elhatároztatott, melytől azonban Dánia épen nem ijed meg, mert azt hiszi, hogy ily lépés átalános európai háborút idézhet elő. „A meghalt király uralkodása csak a németek elleni igazságtalanság és erőszakoskodás sorát képezi. Czélja volt az ottani németeket danizálni. Ellenben alatta az alkotmányos élet, dán szellemben, mély gyökeret vert az országban. A sajtószabadság itt oly biztos menedékre talált, mint Angliát kivéve sehol sem. Ha a viszályok a német nemzetiségbeliekkel fel nem merülnek, VII. Frigyes uralkodását szerencsésnek és boldognak lehetne nevezni. Jelleme nem volt ugyan nyilt, de gyülölte az udvari hideg pompát. Egyszerűen élt, s ajtaja nyitva volt a nép előtt. Jótékonyságai és szabadelvűsége népszerűséget szereztek neki ; udvara kevés emberből állott. Két első házassága gyümölcstelen maradt; 1850-ben augustus 7-dikén Rasmussen Louise hölggyel morganatikus házasságot kötött, s a nőt Danner grófné czímmel ajándékozta meg. Ezen nővel csendes, boldog visszavonultságban élt. Kopenhágában ezen házasság sok ellenszenvet gerjesztett, de ez azon emberek fondorlatától eredeti, akiknek a király democrata modora nem tetszett. A nő néha még insultatiókat is kénytelen volt tűrni. A jütlandiak ellenben fényesen fogadták a király nejét, s a király így szólt hozzájuk : „Senki sem tudja jobban mint én, minő vigasztalás volt nekem e nő a megpróbáltatás napjain.“— Frigyes már ifjú korában megvetette az udvari rendszabályokat, s barátait a középosztályból választotta. Utódjának sok baja lesz, ha más után akarna haladni.“ A franczia sárga könyv. (K.) A sárga könyv második kötete 143 oldalra terjed. A császár meglevó levele a fejedelmekhez nyitja meg s külön fejezetet képez benne. Ezt követik a lengyel ügyek az 1-ső oldaltól a 93-ig, a görög kérdés a 109-ig, a mexikói a 131-ig, a keresk. ügyek a 143-ig terjednek. Az egész kötet 65 sürgönyt tartalmaz, melyekből már több volt közölve. Drouyn de Lhuys levele Gros báróhoz mart. 4ki kelettel első a sorban. Tudatja a követtel, hogy Cowley közölte vele az Angolország által Sz. Pétervárra küldött sürgönyt, melyben Nagybritannia felhatalmazottnak hiszi magát, hogy a lengyel kérdés fölötti véleményét kimondja, és Sándor czárnak tanácsolja, adjon közvetlen amnestiát , a lengyel királyságot azon politikai és polgári jogokkal fölruházza, melyeket a bécsi szerződések neki biztosítottak. Figyelemre méltó, hogy Francziaország e sürgönyön kezdi , azon minden esetre indokolt szándékon alapul ez, hogy az olvasó meggyőződjék, miszerint Angolország volt kezdeményező a dipl. hadjáratban, hogy aztán, ha actióra kerül a sor, megszaladjon. Ezen átgondolt eszmelánczolatot követve, közöljük az utolsó sürgönyt a lengyel fejezetből, melyet Drouyn intézett Cadore marquishoz a londoni franczia ügyvivőhez. Ez így hangzik : Páris, sept. 22. 1863. „Uram ! Oroszország válaszai a franczia, angol és osztrák udvarok utoló sürgönyeire annyira nyilvánosak, hogy nem szükséges annak, melyet Budberg bárótól kaptam, másolatát megküldenem. Mélyen sajnáljak, minden remény eloszlását látva, hogy Oroszország megegyezzék a hatalmakkal, melyeket maga hivott föl, hogy Lengyelország kibékitésére s Európa megnyugtatására az eszközöket kutassák. Sándor czár ö felsége az alattvalói iránt teljesítendő kötelességeket illetőleg csak istentől függ és lelkiismeretétől. Európának nem köteles számot adni souverain jogai gyakorlatáról. Ez a végvisszautasitás, mely azonos kifejezésekben a három udvarnak megküldetett, melyek az általános érdek nevében s egy írott szerződés jogerejénél fogva részvételt követelnek a lengyel ügyek rendezésében. Gurtenkow hg sürgönyei, melyekre ang. 3-hi közleményeink válaszoltak, e mainak értelmét következtették velünk. Ennek előre látásában ajánlottunk a londoni és bécsi udvaroknak eszmecserét arra nézve, mit kellene tenni, ha Oroszország valószínű vonakodása megvalósulna. E kormányok az előleges megegyezést a föltételes esetre nézve nem tartották szükségesnek, miként mi tartók. Az eredménnyel szemben amellett maradunk, hogy sajnos, miszerint az előleges egyezmény köztünk nem létesült. Most csak szövetségeseink közleményeit várhatjuk. Ami magunkat illet, minden külön gondtól s önérdektől menten nézetünket a lengyel ügy európaisága s azon jog iránt, melyet az általános érvek s a szerződések nekünk adnak, nem változtattak. Sajnáljuk, hogy három oly hatalom, mint Angolország, Ausztria és Franciaország, nem juthattak oda, miszerint lépéseiket kellőleg érvényesítsék és véleményüknek a közös határozat ellenállhatlan tekintélyét megadják.“ E sürgöny, melynek másolata Bécsbe is elküldetett, az elsővel a két ellenkező vonalát képezi azon keretnek, melyben a dipl. alkudozás mozgott a lengyel ügy fölött. Nem kell, hogy valaki rendkívüli bámulója legyen a franczia fölfogásnak azon belátáshoz, miszerint Oroszországtól hallatlan volt, csupán házi ügynek tekintve a dolgot Istenre és lelkiismeretére vagy régi irály szerint tetszésére hivatkozni, hol az forgott szóban, hogy oly ország és czlen birtokában maradjon, melyet a szerződések bizonyos föltételek mellett adtak meg neki. A lengyel királyságot soha sem merte bekeblezni, mely tény világosan mutatja, hogy Lengyelországot illetőleg bizonyos föltételektől kötve hitte magát. Nesselrode gr. 1831 - diki ismert sürgönyében sem ment annyira, mint Gorcsakov; amaz csak Oroszország javára kívánta magyarázni a szerződéseket; de nem volt oly ügyetlen, hogy csupán Istenre és szivére hivatkozzék, s az ellenfélnél azon föltevést megengedte, hogy Oroszország egyszerűen zsebre teszi a szerződéseket. Ez még nagyobb erőt ad az ellenfélnek népe előtt, ha azt Oroszország ellen fölhívni szándékozik, mint azon kijelentés, hogy Oroszország a harcz tartama alatt lábbal tiporja Varsóban a szerződéseket. Visszatérve az időrendre, közöljük a 2-dik sürgönyt, mely azon falat, ahová Drouyn támaszkodni kíván, vastagítani törekszik. Ez így hangzik: „Báró Ur Grey úr, Cowley lordnak távollétében helyettese, közleményt intézett hozzám, melynek lényege következő: Britt ő felsége kormánya mélyen meg van szomorodva azon erőszakoskodások fölött, melyeknek színhelye Lengyelország. Kutatta a baj okait, melyek meggyőződése szerint, nem lehetnek mások, mint elkeseredés azon jogok megszüntetése fölött, melyeket a bécsi szerződés a lengyeleknek biztosított. Legbiztosabb eszköz a vérontás megszüntetésére, s az események gátlására,melyek Európa békéjét veszélyeztethetik, az lenne, hogy a lengyel királyság nemzeti alkotmányos intézményeket nyerjen. E rendszabály a szerződések czéljának megfelelne. Megilleti az ezt aláíró hata makat, hogy Sz. Pétervárt ez értelemben működjenek s Russel lord véleménye szerint oly közlemények,melyeknek szövege Oroszország méltóságát meg ne sértse, a legüdvösebb befolyást gyakorolnák a sz. pétervári udvar határozatára. Az angol kormány eszerint elhatározta, hogy ily irányú okmányt terjesszen az 1815 - i szerződést aláírt hatalmak elé. Ön, Báró úr! ismeri a császár kormányának nézetét. Miként szerencsém volt közölni önnel, Montebello hg már eleve fölhivatott, hogy az orosz kormánynak a haladás az visszahelyzés politikáját ajánlja. Elküldtem neki azon közleményt is, melynek Gorcsakov kezébe adásával az angol követet kormánya megbízta. Ő itelsége képviselője Sz. Pétervárt folyvást oly irányban fog nyilatkozni, mely azon nézetekkel megegyez, melyek nyilvánítására a londoni kormány ösztönözve érezte magát. Ami a Russel lord javasolta eljárás alakját illeti, a kezdeményezés, melyhez a febr. 8-ki conventio tudomásul vétele után foutunk , a három TÁRCZA. Javaslat a n. m. m. k. Helytartótanácsnak 1863-ki julius 10-én 41,110. sz. a. az országos műmaradványok megismertetése és fentartása, ügyében kelt, és a M. T. Akadémiához intézett leiratára. (Vége) A műemlékek országos felügyelője. Az archaeologiai bizottmány meg van győződve, hogy a tervezett, szükségképen igen számos kerékből álló gép csak akkor hozathatik czélszerű mozgásba, ha egy, nagy szakavatottsággal és eréllyel bíró főnök az ügy élére helyeztetik. A külföld hasonnemü intézeteiben mindenütt ily egyén, kinek Francziaországban „Inspecteur général des monuments historiques“ a czime, közvetítve áll a munkálkodók és a legfelsőbb hatóság közt. Nálunk ily főnöknek, kit a nm. m. kir. h. tanácsnál előadói képességgel gondol felruházandónak az arch. bizottmány, e közvetítésen kivül még igen sok másféle s igen fontos teendői volnának: ö készítené az érintett arch. kézikönyvet és kátét; ő venné át az előleges jelentéseket, és szükség esetében az első jelentőkkel hivatalosan levelezne, ennek folytán az arch. bizottmány elébe terjesztvén az évi programmot és budget-et; ö készítené a levelezők által vagy megerősített, vagy kijavított eredeti jelentések nyomán az ország régészeti geographiáját; ő utazná be hazánkat archaeologiai tekintetben, miért is állandó ingyenjeggyel volna ellátandó a vasúti és gőzhajózási társulatok, és szállítási joggal felruházandó a községek és posták részéről ; ö rendezné az arch. bizottmány hozzájárultával a műemlékeket, és jelölné ki a fentartásra és javításra méltókat; ő bírálná meg első instantiában a javítási czélból készített építészeti tervezeteket, és készíttetné szükség esetében az újakat ; ő volna őrzője a keletkezendő arch. levéltárnak, könyvtárnak és építészeti anyaggyűjteménynek ; végre ő készítené a nemzeti emlékek fenntartása érdekében szükséges, és a jövő országgyűlésnek benyújtandó kisajátítási törvényjavaslatot. Azon esetre, ha a nm. m. k. h. tanács, a nemzeti történeti és műemlékek iránti, már annyiszor tanúsított buzgóságánál és kegyeleténél fogva ebbeli lelkes fáradozásainak sikerét óhajtván, az arch. bizottmány ekkép nyilatkozott véleményét magáévá tenni méltóztatnék, a bizottmány ezen országos felügyelői állomásra képes leszen egy szakavatott és feladatának tökéletesen megfelelő férfit ajánlani. Átalános költségvetés. Utazásokra.................................... 1000 ft. Ásatásokra.................................... 1500 „ Felmérésekre............................... 2000 „ Lerajzolásokra............................... 2000 „ Az arch. kézikönyv és káté kiadási költségei egyszer mindenkorra körülbelül ................................................... 2000 „ Ezekhez járulnának a felügyelő és a mellé adandó, netalán fogalmazói rangú, segéd fizetése. Rovat minta építményekre nézve. Mily név alatt ismeretes az építmény ? Lásd a kátéban. Hol létezik ? — megye, vidék, helység, utcza, házszám. Mikor fedeztetett fel, vagy régóta ismeretesen ? Alakjának rövid leírása. Mé rtéke? hossza, szélessége, magassága vastagsága. Az anyagnak, melyből készült, megnevezése vagy leírása. Épségi állapota. Van-e szándék azon javitni, és minő terv szerint? Az arch. kézikönyvben leírt vagy lerajzolt építmények melyikéhez hasonlit leginkább? Kinek birtokában van ? Mily czélra használtaik ? Fordulnak- e elő az építményen falképek, miféle helyein? Itt nem csak az épületet magát kell vizsgálni, hanem netaláni földalatti részeit is, és főképen padlását, hol nem ritkán az újabb boltozatok fölött a régiebb falképek is fenmaradtak. Van- e felírás az építményen, és minő? Léteznek- e az építmény helyiségeiben vagy annak környékén arra vonatkozó történeti vagy különben az építményt tárgyaló adatok,és voltak ilyenek közölve nyomtatásban, minő könyvben vagy folyóiratban, mikor és hol ? Ismeretes- e valamely az építményre vonatkozó monda, rege, vagy hagyomány ? Kelt stb. — A jelentőnek neve, lakása, utolsó posta és hivatala. Rovat-minta ingó művekre nézve. Mily név alatt ismeretes a mű? Hol létezik ? — Megye, vidék, helység, utcza, házszám. Mikor fedeztetett fel, vagy régóta ismeretes-e? Alakjának rövid lírása. Mértékei, hossza, szélessége, vastagsága vagy magassága. Az anyagnak, melyből készült, megnevezése vagy leirása. A műnek épségi állapota. Van-e szándék azon javítani, és minő terv szerint ? Az archaeologiai kézikönyvben leirt vagy lerajzolt alakok melyikéhez hasonlít leginkább ? Ki a birtokosa? Mily czélra használtaik ? Van-e felírás rajta, és minő ? Léteznek-e a mű helységében vagy annak környékén arra vonatkozó történeti vagy azt tárgyaló írásbeli adatok, és voltak e ilyenek közölve nyomtatásban, minő knyvben vagy folyóiratban, mikor és hol ? Ismeretes e valamely a műre vonatkozó monda, rege vagy hagyomány ? Megszerezhető-e a m. nemz. muzeum számára és micsoda feltétel alatt ? Kelt stb. A jelentőnek neve, lakása (utolzó posta) és hivatala.