A Hon, 1863. december (1. évfolyam, 275-298. szám)

1863-12-03 / 277. szám

PEST, DECEMBER 2. Politikai szemle. Pest, dec. 2. (II.) Mai számunk egész terjedelmében közli azon levelezést, mely a congressuskérdésben Franczia- és Angolország között folytattatott. A mióta ezen sürgönyök a „Moniteur“-ben megjelentek, az egész politikai világ azon nézetben van, hogy ill. Napoleon Császár congressusjavaslata meghiúsultnak tekinthető. Az angol lapok közöl a „Times,“ Daily News“, „Globe“, „Evening Star“ helyeslik Angolország eljárását, hogy a congresst visszautasította, míg a tory színezetűek kárhoztatják Russell sürgönyeit, alakzat tekinttében. A franczia lapok már fújják a riadót, Angolország ezen eljárása miatt. Az „Opinion nationale“ el van ragadtatva, s mind a négy nagyhatalomnak háborút izén. A háború közel kitörését látja a „Presse“ is, pedig azt a congressus megakadályozhata volna. A „Siécle“ csak felönti haragját, Angolország elhatározása miatt, anélkül hogy fenyegetőznék. Más lapok azt jósolják, hogy Angolország visszautasító válasza Franczia- Olasz- Orosz- és Poroszország szövetségét idézendő elő. A harcnas röpirat is, mely több nap óta jelezve volt, megjelent, „L’Empereur Napoléon et le Congrés“ czim alatt. E röpirat, mindamellett hogy a „Moniteur“ megczáfolja hivatalos eredetét, egyike a nap nevezetes eseményeinek, s annak egy részét már mai számunkban közöljük olvasóinkkal. A röpirat veleje: Napoleon nov. 5 ki trónbeszéde és a congressusba való meghívás elválaszthatlan egészet képeznek, s tartalma: a világ békéje a congressus által, vagy a háború tavasszal. Hogy a háború a háború végett tavasszal megszüntessék a józan okosság és politika kívánja - végzi a röpirat. A porosz kamrában tegnap került szőnyegre a schleswig-holsteini kérdés. Bismark gróf a kormánynak egy nyilatkozatát olvasta föl, mely Poroszországnak az érintett kérdésben foglalt állása iránt tájékoz. Poroszország ragaszkodik az 1851 — 52-ki londoni szerződéshez, minthogy Schleswig állásának kötésszerű alapját képezi. Magának tartja fen a porosz kormány azon időpont meghatározását, midőn a londoni szerződést felmondja, ha Dánország nem teljesítné kötelezettségeit. Poroszország megegyezett Ausztriával, hogy a londoni szerződés és következményei iránt egyenlő magatartást kövessenek. Mindaddig, míg a londoni szerződés áll, az executiót illető cet. 1-i határozat indokai is állanak. Poroszország és Ausztria tehát a határozat rögtöni végrehajtását indítványozzák, katonai intézkedéseket fognak tenni, s a költségeket illetőleg előterjesztések lesznek. Bismark gróf ezen nyilatkozatából az tűnik ki, mintha Poroszország és Ausztria állást akarnának foglalni nemcsak a német nemzet, hanem a német fejedelmek többsége ellen is a szövetségg ülésben. Egyelőre kikerülendők a háború eshetőségét— csak executiót s nem occupatiót inditványoznak. A kettő közt pedig — mint már egyszer megjegyeztük — nagy a különbség : az occupatio a londoni jegyzőkönyv negatiója; az extentio annak elismerése, s már maga e tény magában foglalja IX. Keresztély elismerését, mert az extcutio, mint szövetségi tag ellen hajtatik végre, a szövetségi törvények értelmében. Szóval Poroszország és Ausztria eészen más irányban akarják a schleswig-holsteinii kérdés megoldását eszközölni, mint a németországi közszellem, s az ügyvezetést semmi áron sem akarják átadni azon pártok, melyet a „Nordd. A.l. Zig“ „vad demagógiának neve', mely a nemzeti lelkesedés nevével álcrázza magát s oly lépést,sürget, amely az államot veszélybe dönti, anékül, hogy megfeelő előny őket helyezne kilátásba.“ Olaszország bármely más államnál nagyobban lévén meggyőződve a congressus hasznosságáról, feltétlenül elfogadja azt. — A szentatya válasza tökéletes beleegyezést tartalmaz. Egyébiránt az anyaszentegyház feje kijelenti abbeli meggyőződését, miszerint szükséges, hogy a népek mind valamennyien vele tartsanak; szomorkodik a nehéz idő felett, melyet az egyház jelenleg él. S a neki adott előbbi ígéretekre hivatkozik, melyek megóvják őt a jövő iránti minden főelemtől. — Schweiz kész olyan congreasUpon megjelenni, amely még egyszer biztosítani fogná az ő semlegességét. Chablaisról és Fabin.-ról nincs szó a válaszban. — Svédország és Dánia azon reményben járulnak hozzá, hogy a congressus a német-dán kérdést fogja tárgyalni. — Belgium öt sorban fejezi ki egész egyszerűen, hogy elfogadja a congressmt. Az orosz válasz körülbelül olyanforma, mint ez eddigi taglalásokban előtüntetett. Igen udvariasan mutatja fel a congresSUsnak útját álló akadályokat, de egyszersmind kinyilatkozta"ja, hogy a czár kész azoknak Francziaországgal közös elhárítását megkísérleni". A porosz király levele szívélyes. A király örömmel emlékszik Compiegneben tett látogatására, s szívesen menne ismét Párisba, azonban czélszerűbbnek tartaná a miniszterek,mint a fejedelmek congressusát. Az 1815-ki szerződések — mond — még nincsenek egészen széttépve; s ha néhány megsértetett is határozványai közöl, meg kell mégis azok alapelveit tartani. Egyébiránt elismeri a király, hogy Európának szüksége van új népjogra. A bajor, szász, hannoveri és würtembergi királyok válaszai, az 1815-ki szerződéseket illetőleg egészen összhangzók a poron nézettel. Ezen uralkodók megjegyzik még, hogy állásuknál fogva kénytelenek figyelembe venni a német nagyhatalmak politikáját. "Y Würtemberg és Szászország válaszai kiválólag udvarias hangon vannak tartva. Ausztria szerencsét kiván a császárnak nagyszerű eszméjéhez , de nem is mond többet válasza. Fél a megvalósulandó congressustól, éjs megjegyzéseiből azt vehetni ki, miszerint azt szeretné, hogy a congreseuson előfordulandó kérdések között Ausztria meg se említessék, vagy pedig az ő reá vonatkozó érdekek előbb állapíttassanak közte és Franciaország között, úgy hogy a többi hatalmaknak csak helyben hagyniuk kellene az előleges megállapodást. Angolország eljárása már tudva van, s a világ itélőszéke elött áll. A királynő köszöli a császárnak a meghívást, helyesli a congressuseszmét, de azon kötelességére hivatkozva, hogy neki minisztériumától kell tanácsot kérni, ezek pedig arra szorítkoznak, hogy a congressust akadályozó nehézségeket, s a bele származható bajokat kiemelik, s kijelentik, miszerint meg vannak elégedve azzal, amit a lengyel kérdésben tettek. A „Memorial diplomatique” szerint: Ausztria válasza azzal kezdi , hogy Ausztria tökéletesen egyetért a Tuilleriák kabinetjével a világbéke megszilárdítását illetőleg, de szükségesnek véli előbb aziránt egyetérteni, hogy micsoda eszközök alkalmazandók ezen czél elérésére. Legelőbb is az a kérdés, hogy milyen értelemben veendők a császár trónbeszédének az 1815-iki szerződésekre vonatkozó szavai. Az tagadhatatlan, hogy ama szerződések egyes pontjai megingattanak, s ezért szükség volna ezeket megerősíteni vagy jóvátenni. Ausztria tehát szeretné adni, hogy melyik pontokat látja Francsiaország hiányosoknak, s micsoda változtatásokat tart azokra nézve szükségeseknek. Ausztria is elismeri, hogy a kontinens némely ponjain igen kellemetlen a hitel, s sajnálja hogy úgy van: azonban könnyen megeshetnék, hogy a gyógyszer magánál a bajnál veszedelmesebbnek bizonyulna . Francziaország, mely köze ebb nagy mérsékletének adós leit, bizonyára nem kíván újabb zavarokat előidézni, s kétségkívül Európának fen akarja tartani e békéjét, nem pedig megfosztani tőle. Végül azt mutogatja Rechberger, hogy a sikeres egyetértéshez szükséges a mindkét részen táplált szándékok kölcsönös megimertetése, bh i y Ausztria a congresSUsban részt vehessen, a baj jukba ismerni annak programmját s a felöl kíván bizosittani, hogy azon programot a béke müvének végr hajtáshoz megkinató minden föltételt magában foglaland. A porosz válasz nov. 18-ról van keltezve. A csszár kezdeményezése iránti teljes elismerése öebocatása után, úgy vélekedik porosz király örege, hogy az óhajtott czél könnyebben lenne el rh« ö Uni, ha az értekezéssel a hatalmak Parisban meghatalmazott képviselői bizattánk meg s az ilyetén miniszteri eoDt eienthk eredménye *z ill« tő hat Imák elé terj »ztetnék közvetlen megerősítés végett. Az 1815 iki szerződések n v sitja ellen annál ke vésboe van Poroszországnak kifogása, mert meggyősődési", mi.zrint ő mindenkor megtartotta azot.8, hogy a közjog alapja módosítható, azt elismeri Poroszország királya, s ennél fogva elfogadja a congiesaUs-javaslatot. Oroszország válaszát mint Ausztriáét rejtély s jegyzék kíséri, melyben kiállt kép az aug. 8 iki j gy*< ki kre tdtt f nhejzó válasz fiital okozott kellemetlen benyomást óhajtják elindítani. Különös figyelmet érdemlő körülmény az, hogy az 1815-iki szerződések nem is említttnek. Ebből azt lehet következtetni, hogy Oroszország Lngyelországra vonatkozó szerződési joga helyébe 1831-iki hódítói jogát kívánja igfittatni. Az angol válás» mér közültetett. (A congressura vonatkozó arg« l-francia levelezés öt sürgönyből élt, melyek alább történnek.) A „Mem. dip.“ szerint, a congressusra meghívott 20 urelkodő közöl kilenczen megígérték hogy személyesen jönek el Parisba u. m. a pápa, a spanyol királynő, Belgium, Svédország, Porugália, Olasz-, Dán, Görögország királyai és a szultán. A pápa válasza most szerdán érkezett el Parisba, b a császár, ki holnap minisztertanácsot tartand a Tuileriakban, ünnepélyes kihallgatáson veendi azt át a nunciua kezéből. IX. Pius een levelében minden kikötés vagy biztosítás nélkül fogadná el a congressust. A „Botschafter“ azt íratja magának Páriából, hogy a congressus-meghívásra felelő válaszok lajstroma már teljes, csupán Németalföld királyának válasza hiányzik még belől, amely még egyre érkezőfélben van. Angol- és Olaszország válaszai képezik a szélső pólusokat. — Ha Belgium válasza mintának tekintendő, akkor Würtembergé legmagasabban, Ausztriáé pedig legalantabban élt ezen mintához mérve. — A congressus egyébiránt nincsen feladva, sőt nagyon buzgóan foglalatoskodnak a tettleges szinre bozfdallal. Az elnökség Belgium királyára, mint legidősebbre Hibáztatnék, a kinek személyes eljövetele bizonyos , s kétes esetekre az ősz király döntő bíráskodással is felruháztatnék. A hatalmak és a congressus. A „Putrié“ következő eg taglalja név. 28 iki czikkében a hatalmaknak a congresaus javaslatra küldött felelet it: „Úgy hizzük, hogy a fr mezia kormány ma már iam ri valamenyi európi hatalomnak a császár levelére adott felele én Csak Németalföld királya nem nyilatkozott még, a mi eyébiránt különös akadályoknak tuajdonható s ezen uralkodó és országának Francziaország irányában állandó baráti viszonyára nincsen befolyásai. A szultán írott válasza ma (i.ov. 28.) váratik. Azonban tudva van már, hogy ő felsége a francza követteli beszélgetése alkalmával Konstantinápolyban félreérthetlenül kijelenté beleegyezését a congressusba, azon hozzáadással, miszerint örül, hogy ez alkalommal személyesen megsznnrkedhetik Napóleon császárral. A másodrendű államok válaszai mind beegyezők,s csakis a kifejezések tekintetében különböznek egymástól. Spanyolország,ámbár nincs valami fontos védeni való érdeke, mégis késznek nyilatkozik a congreseuson megjelenni, s ez által részt venni a világbéke megerősítésének nagy művében. Ez utóbbi kifejezés Portugal feleletében is előfordul. Megjegyzésre méltó, hogy a spanyol királynő levele anyanyelvén van írva. — Angol-franczia levelezés a congressus tárgyában. A tegnapi lapunkban röviden érintett levelezés Angol- és Francziaország közt ma egész terjedelmében előttünk fekszik. Első okmány a meghívás, melyben Napoleon nővérének szólítja Victoria királynőt: „Felségednek jó fivére“ aláírással küldi el. A második Russell nov. 11-ki sürgönye, mely igy hangzik: „Mylord ! Tudósítom Önt, hogy a királynő egy nov. 4-én kelt levelet kapott Napoleon császártól. Válaszul kijelenté a királynő, hogy a császár meg lehet győződve, hogy minden tanácsa és javaslata ő felsége legkomolyabb figyelmét igényelheti, különösen ha a nemzetek általános jóléte forog szóban; hoggy ő felsége e szerint utasította bizalmas tanácsosait, terjesztenék elő nézeteiket, melyekre a császár által szövetségeseinek elfogadásra ajánlott rendszabályok megvitása után jutunk s hogy külügyi álamtitkár a lehető rövid idő múlva utasitandja a párti követet, miszerint a cs. kormánynyal azon határozatot közölje, melyet a mondott vélemény megfontolása után ő fele. magáévá tenni kötelességének tartandja. Vagyok stb. Russell- ban, mely uralkodókból és miniszterükből kitűzött czél nélkül ülne össze, Európa földképe felett vitatkozván, s oly reményeket és óhajkát keltene, melyeknek kielégítésére vagy csillapítására önmagokat képteleneknek éreznék. G flge kormányának nincs oka kétkedni abban, hogy Napóleon császár ily gyűlésbe mérséklet és igazságosság szellemét hozná be, meg van győződve arról, hogy czélja Európa békéjének biztosítása. Egyedül az a kérdés, minő eszközökkel kell e cet elérni. Olvassa fel ön e sürgönyt Drouyn de Llouys urnak és hagyjon másolatot nála. Vagyok stb. Russell.“ Ezután jönnek a következő sürgönyök: Russell gróf Cowley lordhoz. Külügyi hivatal nov. 12. 1863. „Mylord! — Ő ige a királynő titkárainak egy levelet méltóztatott kézbesíteni,melyetö flgéhez Napóleon császár intézett a congressus ügyében; sietek önnel tudatni, minő véleménnyel van ö flge kormánya a benne foglalt javaslatra vonatkozólag. A levél felhívja ö flgét, vegyen részt egy Párisba összehívandó congressuson, mely Európa ügyeit tárgyalná. Először azon rendeletet vettem, tudassam exciáddal, hogy a flge kormánya e műben érdekeltség jelét látja, mellyel a császári Ilge Europa java iránt viseltetik. Néhány megjegyzést szándékozom elő «ör tenni a javaslat mellett felhozott indokokra nézve, s azután a javaslatot magát veszem vizsgálat alá. Ő császári felsége megjegyzi, hogy mindenkor, midőn nagy események renditék meg az alapokat és nagyítók meg az államok határi is, ünnepélyes szerződések köttettek, melyeknek czélja az volt, hogy rendet hozzanak be az uj elembe, és azt vizsgálat alá véve elismerjék a létrejött változásokat. Ez volt czélja a XVII. században a wistpháliai békének, és az 1815-iki bécsi alkudozásoknak. Ezen utolsó alapon nyugszik Európa politikai épülete, és ő flge mégis az mondja, hogy az minden oldalról omladozó. 0 flge azt mondja továbbá, hogy ha figyelmes vizsgálat alá vesszük a különböző országok helyzetét, lehetetlen el nem ismerni, hogy a bécsi szerződések majdnem minden ponton megszegettek, megmásítva, vagy fenyegetve lőnek. Midőn ily fontos javaslat, mint a császáré, bizonyos okoskodásokra támaszkodik, kötelességünk magukat emel okoskodásokat venni gondos figyelem alá. Közel félszázad telt el a bécsi szerződések aláírása óta. A mű egy kissé azon szükségességre volt alapítva, hogy egy izgalom után Európa nyugalmat nyerjen. Azonba ezen ötvenéves szakban történt változtatások nem voltak nagyobbak, mint azt az idő folyamától, az eszmék haladásától, a kormányok politikájának állhatta: lám ágától és a nemzetek változó igényéből várni lehetett. Ha egy félszázaddal visszamegyünk a westphaleai békén túl 1700-ban, vagy hasonló időszakkal az utrechti békén túl 1763 km, ugyanazt a túl a (excessife) változás od j lett rájuk amaz időszakokban, mint az 1815 től 1863 ig eset idő folyamán. Azonban ezen időszakokban nem látták szükségesnek , hogy az utrechti, vagy a westpháliai szerződési vizsgálat alá vet flge kormánya meg van győződve arról, hogy ez 1815 ki szerződés főbb pontjai teljes foganatban vannak ; hogy e pontok nagyobb része semmikép sem volt megzavarva, e hogy ezen alapokon nyugszik. Európában a hatalmak egyensúlya. Ha a helyett, hogy azt mondanék, miszerint a bécsi szerződések megszülnek létezni vagy megsemmisítettek, azt vesszük vizsgálat alá, hogy e szerződések megmásíttattak, félreismerve, vagy fenyegetve lőnek, más kérdések fognak felmerülni. Azon módosítások közül, melyek létrejöttek, némelyik valamennyi nagy hatalmasság által megszeltesíttetek, és ma Európa közjogának a ka részei. Tán általánosabb vagy ünnepélyesebb szentesi ést akarnak adni ezeknek? Szükséges- e ily mű? Vajon békét ad-e Emopának? A bécsi szerződés más részei félreismerték, vagy elhanyagolták, és az ily lérejött tényleg mi történt módosításokat jogilag nem ismerte el valamennyi hatalmasság. Azon hatalmasságoktól, melyik el nem ismerték, ezt változások szentesítését akarják kieszközölni? Végre a bécsi szerződés azon pontjai következnek, melyek fenyegetve vannak, és épen ezen részek azok, melyekre nézve valamennyi közt a legfontosabb kérdések merülnek fel. Minő természetűek azon javaslatok, melyeket ezekre nézve Napoleon császár enni szándékszik? Minő irányt követnek és mindenek felett fegyverrel kell-e valósittatniok, azon esetben, ha a hatalmasságok többsége azokat elfogadja ? Midőn 1823-ban Ausztria, Francziaország,Poroszország, Oroszország, Anglia miniszterei és uralkodói Veronában összegyűltek a spanyol ügy elintézésére, a négy első Anglia tiltakozása daczára határozataikat fegyveres erővel hajták végre. Egyenetlenség esetén e congressuaon is ama példát kell e követni ? Mad e pontokra nézve kielégítő felvilágosítást kell kapnia ö flge kormányának, mielőtt valami határozatot hozna a császár javaslatára nézve. Ő flge kormánya hajlandó lenne arra, hogy Francziaországgal és a többi hatalmassággal együtt diplomatiai levelezés útján megvitassa mind e kérdéseket, melyekben megoldáshoz lehetne jutni, azon pillanattól kezdve, melyben az európai béke ez által biztosan helyre lenne állítva. De sokkal nagyobb tartózkodást (apprehension) mint bizalmat érez oly congressus iránya Drouyn de Lhuyg, Cadore marquishoz. „Compiegnei palota, nov. 23. 1863. „Uram! Cawley lord nehány nap előtt közlötte velem a nov. 12-ről kelt sürgönyt, melyet öexja Russell gróf küldött, az indítványozott congressus tárgyában, melyben Európa ügyei tanácskozás alá vétettek volna. Mellékelve küldöm másolatát. Korábbi leveleim néhány itt kifejtett eszmére már megfeleltek. Mindamellett kötelességem, hogy ezen sürgönyben, melynek másolatát ön, az angol külügyi államtitkárnak átadnodja, ismételni azon indokokat, melyek ő felségét a congressus inditványozására határozták. A császári kormány nem akarja a bécsi szerződéseké sem védelmezői, sem bírálni. A császár, trónra léptekor kijelentette, hogy az elődeitől aláírt kötelezettségeket megtartandja. S még rövid idővel ezelőtt az uralkodókhoz intézett meghívó levelében, mondá, hogy az 1815-öi szerződések képezék azon alapot, melyen Európa politikai épülete nyugszik. De véleménye szerint ez csak egy okkal több arra nézve, hogy megvisgáljuk, mily mélyen vannak ezen alapok megingatva. A londoni cabinet szintén elismeri, hogy ezen szerződések több pontja komolyan megsértetett. A módosítások közöl több pont később a hatalmak közös egyetértése által szentesítést nyer, mások, melyek végbementek, nem nyerik meg minden kabinet helybenhagyását. Az előbbieket illetőleg, nem hallgathatjuk el, hogy csak az ellenállhatlan erőszak kényszeríthető ezen hatalmakat ezen tények elismerésére. Azon mód, mely szerint Anglia maga sietett hozzájárulását kijelenteni, bizonyítja, hogy a korábbi conbinatiók, mily kevéssé feleltek meg az idők követelményeinek, a haladásnak és a közvéleménynek s a nemzetek óhajtásainak; nem lehetünk tehát azon hitre jogosítva, hogy ily fontos változások az egésznek egyensúlyát és harmóniáját felettébb megzavarák ? Megengedjük Russell lorddal, hogy nem szükség ezen változásokra a hatalmak szentesítését mindig megnyerni, de mégis jobb volna az omladványokat széthordani, s helyébe újat alkotni. „Ami azon változásokat illeti, melyekre a kabinetek nem adák egyhangú beleegyezésüket, ezek képezik azon viszályok okait, melyek Európát minden pillanatban két táborra oszthatják. Nem volna jobb, ahelyett, hogy a kérdések megoldását e fegyver és véletlen események hatalmára hagyjuk, inkább megkísérlem azok békés megoldását, s az eredményt aztán közös egyetértéssel szentesíteni ? „A változások harmadik kategóriája a bécsi szerződések azon részét illeti, melyek fenyegetve vannak. Russell 1. mondá : „„A szerződések ezen részeiből a legfontosabb kérdések merülnek fel , s minő javaslatokat terjeszt elő a császár ezek megoldására ? Minő iránnyal bírnak azok ? S ha a hatalmak többsége elfogadja azokat , fegyver által lesznek érvényre emelendők?““— A midőn a császár Európát figyelmezteté a helyzet mélyen fekvő veszélyeire, már utalt azon eszközökre, melyek e borzasztó veszélyt elháríthatják , előre látván, s kevésbbé félvén, mint mások, mert azon kérdések, melyek miatt ma háború üthet ki, Francziaország csak közvetve van érdekelve, s csak önmagától függ részt venni a háborúban, vagy visszavonulva maradni. Ezt tévé a csatár, a midőn előleges összebeszélés nélkül teljes bizalommal fordult az uralkodókhoz, hogy így bebizonyítsa CBíinie pártatlanságát , s hogy a fontos tanácskozások minden előleges lekötelezettségek nélkül kezdőthessenek meg. — A császár, mint legifjabb uralkodó , nem igényelhet magának fiiói szerepet s nem állhat az udvarok elé kész programmal, hogy azt a congressusban előt*ijeszthesse. Ez tartózkodásának indoka, s máskép is igen nehéznek tartja elszámlálni azon kérdéseket, melyek Európa nyugalmát megzavarni képesek. Az igen sajnálatra méltó háború Lengyelországot vérföldővé teszi, a szomszéd államokat felizgatja, a világot a legkomolyabb rendzavarásokkal fényévei. Három hatalom hiába hivatkozik a bécsi szerződések erejére, hogy a bajoka elhárítassák, miután a szerződések mind a két félnek, bár ellenkező argumentumot, bőven képesek szolgáltatni. Örökre tartson e háború? „Ellentétbe helyzeti igények Dánia és Németország között viszályt idéztek elő. A béke föntartása északon csak a véletlentől függ. A kabinetek, alkudozásaik által máris részt vettek a viszályban. Lehetnek-e most közönyösek ? „Még tovább tartson az anarchia, az Al-Dunán? s minden ptrezben újra előidézhesse a véres keleti kérdést ? Ausztria és Olaszország örökre ellenséges helyzetben maradjanak, minden pillanatban készek lévén azon fegyverszünetet megtörni, mely most kölcsönös koszuságukat fékezi ? Róma megszállása a franczia hadak állel bizonytalan időkre újra meghosszabbittassék? És végre a kibékülés reménytelensége miatt folyvást viseljük azon terheket, miket a túlságos hadkészületek mindnyájunkra rónak? Ezek a fő kérdések, melyeknek megvizsgálása, a hatalmak által kétségkívül hasznos munka leendett. „Russell lord bizonyára nem várja tőlünk, hogy mi minden probléma megoldásának módját, vagy a congressus által meghatározandó eszközök mivoltát közelebbről fejtegessük. Az ott egybegyűlt hatalmakat fogja illetni e pont fölött határozni. Mi csak azt hozzuk még fel, hogy Halódás volna azt hinni, hogy ily kérdéseket a diplomatiai levelezések és külön alkudozások labyrinthsai által meg lehet oldani. A congressus javaslata, épen nem oly természetű, hogy abból háború keletkezzék, sőt egyedüli mód, mely mindnyájunknak tartós békét nyújthat. „A párisi congressus utolsó ülésében Clarendon lord idézi az épen aláirt békeszerződés egyik pontját, melyben azon esőire, ha a porta, s valamely a békét aláirt hatalom között viszály támadna, a felek kötelezők magukat a fegyver használata előtt, a barátságos hatalmak egyikéhez közvetítőleg fordulni. Clarendon lord kinyilatkoztatá, hogy ezen szerencsés újításnak átalánosan kellene alkalmaztatni, mert ez legerősebb gát volna a viszályok leküzdésére, melyek gyakran csak azért keletkeznek, mert a felek nem bírnak módokkal az egyetértést létrehozni. Minden kabinet meghatalmazottja helybenhagyó e nézetet, s nem készek kormányaik nevében azon óhajtást kifejezni, hogy az államok, ha köztük viszály keletkezik, mielőtt fegyverhez nyúlnának, a barátságos hatalmak közvetítő eljárásához folyamodjanak. „A császár gondossága még messzebb terjed. Nem várja, hogy a szakadások valóban előtűnjenek, hanem már a mostani viszonyok között ajánlja azon mód használatát, melyet Európa közjogának legutóbbi emléklapjára írott üdvös elv kitűzött, s azért ő felsége szövetséges társait felhívja, „ezen nyilatkozat tételére, hogy így egyetértésre juthassunk.“ Fogadja stb. Drouyn de Lhuys, Russell gróf Cowley lordhoz. Külügyi hivatal, nov. 25. Mylord ! Ő fels. kormánya Cadore marquistól megkapta másolatát Drouyn de Lhuys ur válaszának, melyet a f. hó 12-én Kigyelmes égedhez intézett sürgönyömre neki átadott. Ő fels. kormánya, miután választ nyert kérdéseit nem akarja a francziák császára által királynő Ő felségéhez intézett meghívásra, a congressusban megjelenést illetőleg, tovább halogatni. Mellékelem a csász. meghívó levél másolatát, hasonló a német szövetséghez intézette), melyet a „Moniteur“ kiízlött. Ő felső kormánya elismeri a császár e lépésében azon óhajt, hogy az Európa némely részeiben uralgó nyugta anyagnak vége vettessék, s az általános béke biztosabb alapokat nyerjen, mint azok, melyeken nézete szerint most állanak. A császár kijelenti , hogy Francziaország egészen önzetlen e kérdésben , nem keres nagyobbodást, s a megóvandó érdekek nem francziák, hanem európaiak. Ő felső kormánya szintén kijelentheti, hogy egészen érdektelen az ügyben, nem kíván gyarapodást, s csak mérsékletre int és békére. De ha Francziaország és Nagybritannia nincsenek érdekelve, meg kell fontolniok a hatalmak állása és magatartása a congressuson minő teend, ha területi lemondásokra, rang és erkölcsi befolyásbeli áldozatokra, fölszólittanának. Semmire sem vezetne, ha ezúttal hosszan szólnánk az 1815-ki szerződésekről. A császár e szerződések egy és más részének érvényét tényleg elismeri, s ö föls. kormánya meg épen úgy megengedi, hogy némely részei módosultak vagy megszegettek, mások jelenben fenyegették vagy kérdésessé váltak. 30 föls. kormánya megértette Drougn ur fölvilágosításából, hogy a cs. kormány nézete szerint mindenki előtt napnál világosabb, miszerint több megoldatlan kérdés marad fönn, melyek Európa nyugalmát háboríthatják. „Ezek a következők: „Sajnálatos viszály vérrel áztatja Lengyelországot; szabad megengedni folytatását? Dánia és Németország közt viszály forog fen, semlegesen hághatja ez a kormányokat? Folytattassék az anarchia a Duna mellett? Olaszország és Ausztria folyvást ellenségek maradjanak ? A franczia foglalás Rómában örökös legyen? A császári kormány ezt kérdi továbbá: Vajjon új kibékülési kísérletek nélkül lemondjunk-e a reményről, hogy a túlságos fegyverkezés szülte tehertől, mely a közös bizalmatlanság szüleménye, Európa népei megszabadulnak ? Ezek kétségtelenül a legfontosabb kérdések, melyek Európa békéjét zavarják és fenyegetik. Más kérdés forog azonban szóban, mely ö fölső kormányának nézete szerint a fődolog, s ez : Vájjon az európai államok általános congressusa megoldja a viszály tárgyait. Ezt kell a különböző államok kormányainak mindenelőtt fontolóra venniök. Azon háború után, mely 1615 től 1649-ig Németországot pusztította, s a többi háborúk után, melyek 1783-tól 1815 ig az európai szárazföldet meglátogatták, teheséges volt a területeket másként osztani föl s jogokat szabályozni, mert Európa népei kiáradtak , kimerültek vala a harczban s mert a congressusra hivott hatalmakat az időviszonyok szorították, hogy határzatait érvényesítsék. A jelen pillanatban, hosszú béke után egy hatalom sem hajlandó föladni oly területet, melyhez birtokja van. Az Európa békéit fenyegető két legnevezetesebb kérdés a lengyel és olasz. Vegyük fontolóra a kérdésk mostani állását s lássuk, a congressus békés megoldásra vezetné-e azokat. Megjegyzendő mindenelőtt, hogy a lengyel kérdés Francziaországnak, Nagybritanniának és Ausztriának nem új. Néhány hónapon át e hatalmak, tartózkodva minden fenyegetéstől, Oroszországtól orvoslás megnyerhetését kísérelték meg barátságos tanácsolás útján ; de ismételve csak arról biztosíttattak, hogy mihelyt a fölkelés leveretett, az orosz kormány szelíd és engesztelékeny rendszabályokat követend. Vajjon használnak, ha a sikertelen előterjesztések a congressus nevében ismételtetnének ? Valószínű-e, hogy a congressus jobb föltételeket nyerne Lengyelország számára, erőszak használata nélkül ? Oroszország katonai túlnyomósága és táncrithatlan szigora a fölkelőők leigázásában haladást tett. Valós zínü-e,hogy Oroszország hatalma büszke tudatában megadja azt, mi a csüggedés napjaiban megtagadott? Várjon csak azért, hogy a congressus kívánatát teljesítse, független Lengyelországot fog-e teremteni? Ha pedig ezt nem akarja, vagy Európa lealáztatása származik belőle, vagy háború Oroszország ellen; azon hatalmak, melyek nem szeretik a harcz esélyeit és költségeit, elég okkal birnak, hogy az utóbbit kerüljék. Nem tagadható , hogy átmeneti szakban élünk. Ha a fölkelés meg lesz semmizve , meg lehet majd vizsgálni, a czár teljesítette-e ígéreteit. Ha a fölkelés nincs leverve s a lengyel nép, hogy legyőzessék, újabb zaklatásoknak tétetik ki, ideje lesz más kérdéseket szőnyegre hozni, melyek azonban az európai hatalmak gyülkezetétől aligha várhatják megoldásukat. Nem szabad eltekinteni attól, hogy napról napra merülnek föl kérdések s pillanatnyi események színezetével, melyek inkább czéltalan vitákra adnának alkalmat oly kongressuson, hol 20—30 Simmi legfelsőbb tekintélyt el nem ismerő képviselő tanácskozik. Ha az olasz kérdésre áttérünk, ott uj nehézségek lépnek elénk. Első kérdés: váljon Olaszország jelen birtokállapota új szerződés által szentelhessék-e? A pápa és azon uralkodók, kik a trónvesztett fejedelmekkel rokonok, egyrészt ellenvetést tehetnének oly czim megadása ellen, melyet Olaszország királyától eddig megtagadtak, az olasz király másrészt ellentmondana oly egyezménynek, mely csak színét viselné Róma és Velencze birtokábóli kizáratásának. Vagy azt akarják a congressuson kívánni Ausztriától, hogy Velenczéről lemondjon? 0 föls.