A Hon, 1864. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1864-01-14 / 10. szám
got, mely törekvései iránt évek óta mesterségesen ápoltatik Németországban. Ferdinánd Miksa főherczeget nejével együtt Párisba várják. Azt remélik, hogy Roucer államminiszter már a felirati viták alatt jelentheti, hogy a herczeg elfogadta a felajánlott császári koronát. Athénéből folyvást nyugtalanító hírek érkeznek. PEST, JANUÁR 13. Politikai szemle, Pest, jan. 13. (II.) A német szövetséggyűlés holnap — csütörtökön — határoz Ausztria és Poroszországnak Schleswig megszállását illető indítványa fölött. Miként üt ki a határozat ? most még nem mondhatni bizonyost; megjegyzendő azonban, hogy már híre szárnyal azon közvetítő indítvány többségének, mely Szászország részéről terjesztetett elő, s mely ha csakugyan elfogadtatik, a holnapi nap kevésbbé lesz válságos. A szász indítvány értelme , hogy Frigyes augustenburgi herczeg csak Holstein örököséül ismertessék el. Berlinből egy fontos hír érkezett, mely ha alapos, a porosz kormány megfordulását mutatja a dán-német viszályban. Poroszországnak a német szövetség mellett levő követe ugyanis azon utasítást kapta, hogy a többség határozatának vesse alá magát azon esetben, ha e határozat nem megy túl a szövetség illetőségi jogkörén, melynek határait Poroszországnak mint nagyhatalomnak meg kell tartania. Mindezen híreknél azonban sokkal fontosabb, hogy a franczia kormány csakugyan sürgönyt bocsátott ki az Angolország által indítványozott külön conferencia tárgyában. Ezen,jan. 8-káról keltezett jegyzék a közép és kis német államokhoz van intézve. A „Südd. Zig“ már közli is fordítását azon jegyzéknek, mely egyik német kormányhoz intéztetett, s tartalma a táviratok közt olvasható. A párisi kabinet elveti a Párisban tartandó külön conferentiát illető javaslatot, de nincs ellene föltétlenül az ily conferentiának. A franczia jegyzék erőtlen csinálmánynak tekinti a londoni conferentia művét. Ha most ily conferentia ülne össze, annak nem volna szabad összeütközésbe jőni a német szövetséggel az által, hogy oly kérdéseket venne tanácskozás alá, melyek már tényleg el vannak döntve. A császári kormány ez okból a hatalmakhoz fordul annak megtudása végett: nem hajlandók-e a jelenlegi status quo-t venni kiindulási pontul Holsteinban és Schleswigben, t. i. a függőben levő kérdéseket fentartani. A jegyzék hasznosnak tartja a német szövetség részvétét ily tanácskozásokban ; a dán örökösödési rendet nem kellett volna a német szövetség nélkül megállapítni. Kétli azonban, hogy a német szövetség most ily alkudozásokban részt venne , inkább tehette volna ezt átalános vagy szűkebb congressusban. Miután a német szövetség több ízben kijelentette, hogy a londoni szerződés aláírói nem vehetik kezökbe a közte és Dánország közt fen forgó ügy elintézését , a császárnak, mielőtt Angolország indítványát elfogadná, tudnia kell: nem változtatták-e meg a német hatalmak előbbi nézeteiket. Végül fölkéri a jegyzék az illető kormányt: közölné a német kormányok véleményét az angol javaslat felől. Francziaország, mint ezen taglalt jegyzékből látható, nem utasítja ugyan vissza föltétlenül az angol javaslatot, de azt egyenesen a német szövetség véleményétől föltételezi. Ha ez kimondja azt, hogy azon viszály, mely közte és Dánország között fenforog, nem illeti a londoni szerződést aláírt hatalmakat. Francziaország sem tartja magát illetékesnek a beavatkozásra. III. Napóleon császár, mint Jászik ismeri a német nemzet hangulatát és érzületét, s mig egyfelől újabban megerősiti az általa proclamált nagy elveket, másfelől lefegyverzi azon bizalmatlansá g bécsi lapok szemléje. Az urak házában uralkodó szellemről. A „Presse“ a többi közt írja: „Az urak házában a törvénykezési költségvetés tárgyaltatott, s a bizottmány indítványoza, hogy a követek házáról, a törvénykezési hivatalnokok javára elhatározott fizetési felemelések kitöröltessenek az ezen házban uralkodó szellemnél fogva; a viták természetéről nem sok volna a kiemelendő, azonban gróf Auersperg Antal felhasznlta ezen alkalmat arra, hogy visszautasítsa azon elméletet s a házban azon divatos eszmét, mely szerint mindig a liberalismus ellen küzdenek, s a szép szavak örve alatt a régi állapot visszahelyezésére gondolnak. „Nem azt nevezzük a nap eseményének, amit Auersperg gróf mondott, mert ez már számtalanszor el volt mondva, hanem a hely és a jelenlevők, kikhez e szavak intéztettek, kölcsönöz a beszédnek fontosságot. Hitünk szerint a magas ház, ha ellenkező véleményben is van, köszönettel tartozott volna azoknak, akik ha csekély pártot is képeznek e házban, merészkednek a többségtől eltérő véleményben lenni. A többségnek, ha csak valamennyire is át van hatva az alkotmányos eszmék fogalma által, tudnia kell, mennyire alásülyed tekintélyben az oly parlamenti gyülekezet, melyben csak egy vélemény uralkodik. Épen ebben fekszik az ausztriai urak házának jellemzése , hogy azon megbecsülhetlen kincset, elvégre ellenzéki szónoklatot íb hallhatni, nem hogy örömmel üdvözölte volna, de épen türelmetlenül, s látható ingerültséggel hallgatta Auersperg gróf szavait, s végre a vita folytatását lehetlenné tette. „Ha ilyesmi egy Auersperg gróffal történhetik, többet bizonyít, mintha könyveket írnának az urak házának politikai physiognomiájáról; és ha a gróf, akinek szabadelvűsége a legloyálisabb osztrák hazafisággal párosul, végre türelmét elszakadni érzi, s ezen magas rangú gyülekezethez intő szavakat intéz, akkor könnyen megérthetjük, mint ítél a közvélemény azon dolgokról,melyek az urakházában végbemennek. Ezen hang, ha mai nap a sajtóban csak kíméletes modorban nyer is választ, később a követek házából erőteljesbben lesz viszonozva, s akkor az urak háza lássa, mint állítja helyre az általa megzavart egyetértést. „Hogy Auersperg gróf a házban szavát egyelőre hiába emeli fel, bizonyítja azon válasz, melyet szónoklatára Rauscher bibornok urtól kapott. Ő eminentiája ezen alkalommal a concordatum mellett oly pronunciamentót bocsátott ki, a minőt azon nap óta hogy Ausztria alkotmányt nyert, még nem hallottunk. „Véletlen ez, vagy egyik jele az időknek, hogy a bibornok ur, a ki két évvel ezelőtt a concordatum elleneit megnyugtatni akarva, azt mondá, hogy nem áll oly roszul a dolog, ma pedig a concordatum szentségét és változhatlanságát, oly erélylyel jelentette ki, mely csak a győzelem biztosságától lelkesitett szónoktól telhetik ki ? Sokan, nagy csudálkozásukra, ma értesülhettek először, hogy minő föltételek mellett ajánlja az episcopalis párt azon támogatást, melyet eddig az alkotmányos politika iránt tanusított. Oly nyilatkozat után, minőt ő eminentiásama tőn, a midőn szónoklati virággal szólott a lavina módra gyarapodó forradalomról, s azt mondá, hogy e párt csak azért gyűlöli a concordatumot, mert ez első külerőde a rendezett államoknak. Lichtenfels báró válasza a „Presse“ szerint csak vigasztalásul szolgálhatott. Lichtenfels báró, az államtanács elnöke, ugyan ma is a „korlátolt budget megajánlási“ elmélet mellett szónokolt, de legalább azt mondta, hogy hű barátja az alkotmánynak , s ezt neki a megerősbített birodalmi tanácsban tanusított magatartása után a „Presse“ tökéletesen el is hiszi. „Lichtenfels úr, módfelett elővigyázatos és conservativ gondolkozású államférfi, azonban barátja az alkotmánynak, s jól esik őt hallani azon napon, a midőn a concordatum dicsőítésére ismét hymnusok kezdenek felhangzani. Ha Rauscher bibornok a concordatum elleni oppositiot, az államot és egyházat ledönteni szándékozó forradalomnak nevezi, akkor legyen szabad nekünk a concordatum védelmét azon törekvések első symptomájának nevezni, melyek remélhetőleg Ausztriában többé czért nem érendnek.“ Interpellate éa új kölcsön. A „Wanderer“ írja: „Mühlfeld és társai azon kérdést intézék a kormányhoz, hogy a minisztérium azon esetben is Poroszországgal fog-e tartani, ha e hatalom a szövetségi gyűlés határozata ellen lép fel, s Németországot a polgárháború veszélyeinek kiteszi ? továbbá, hogy Ausztria eddigi politikája csak Rechberg gróf tanácsa után indul, vagy felelős azért az összes minisztérium ? „1. felelősség Isten előtt, mindenesetre megvan ; az emberek előtt, határozott törvények hiányában ezt nehéz foganatosítani. Beszélik, hogy Ausztriában a miniszteri crisis úgyszólván, permanentiában van, s így történhetik, hogy valamelyik miniszter saját felelősségére cselekszik, míg a többiek nem hagyják helyben eljárását. Ha Németország életkérdésében, a schleswig-holsteini ügyben, a minisztérium nem ért egyet, akkor a kormányban oly ellentéteknek kellene létezni, melyek ezen kabinet fönmaradását már rég kétségessé tették volna. „Arra sem bírunk jelekkel , mintha Schmerling úr, vagy más tagja a kormánynak más politikai nézettel bírna ez ügyben, mint Rechberg gróf, miután minden miniszter a béke fentartásának szükségét érzi, s gondoskodásuk első tárgya a háború kikerülése, ha mindjárt nagy áron is. Ez erkölcsi értelme azon politikának, melyet Ausztria, Dánia és Németországban folytat. „Ezen interpellatio aligha birand azon eredménnyel, hogy megváltoztassa a kormány politikáját, melynek czélja, a londoni jegyzőkönyv alapján a dán király uralmát a herczegségekben föntartani. Ha a Reichsrath követek háza a politika megváltozására törekszik, más utakat kell választania. Íme előtte a legszebb alkalom a kormányt iránya megváltoztatására bírni. Csak azt tegye, hogy az executio költségeire kívánt újabb 20 milliót mindaddig ne szavazza meg, míg Ausztria nem szakított a londoni jegyzőkönyvvel. „Az ausztriai kormánynak nem áll rendelkezésére egy telt állampénztár, melyből politikája költségeit fedezhetné. Nálunk az államkincstárban oly apály uralkodik, hogy vagy meg kell nyerni Plener úrnak a kívánt 10 millióra a ház beleegyezését, vagy Rechberg úrnak félbe kell szakítani vállalatát. És miután a pénzügyminisztérium még különben sem oldotta meg azon problémát, mint lehessen a Reichsrath által megszavazott kölcsönöket tettleg valósítani, el lehet gondolni, minő nehézségekre találna Plener úr, hogy ha olyan 10 milliónyi kölcsönt akarna felvenni, melyet a Reichsrath még meg sem szavazott. Ez, tekintve Schmerling urnak kétségen felüli hűségét az alkotmány irányában, a legbajosabb feladat volna. Ha tehát a 10 millió nem szavaztatik meg, akkor Rechberg grófnak nem lesz módja, Bismarck úrral karöltve lépni fel, a német hűségek ügyében. „Azt hisszük tehát, hogy a mostani politika megállhat még akárhány interpellatio ellenében is, de nem 10 milliónyi új hitel megtagadása után. Azonban ezzel nem akarjuk a követek házát ezen tagadó votum hozatalára bírni. Tudunk különböztetni: nem osztunk tanácsot a követek házának, de legyen szabad megállapítani az erkölcsi felelősség súlyát, ha a mostani politika megmarad. Fulmináns beszédeket tartani Rechberg gróf politikája ellen, s aztán ezen politika folytatására a költséget megajánlani, nem nagy következetességre mutat. A kormány több súlyt fog fektetni a 10 milliónak történt megajánlására, mint a korábbi czifra beszédekre. A kormány látandja, hogy politikáját a követek háza is sajátjává fogadja. Mit érhet e csillogó interpellatio oly votum ellen, mely 10 milliót osztrák értékben megszavaz?“ Lengyel mozgalmak. (K.) A lapok legtöbbet foglalkoznak Berg kormányzó újabb adórendeleteivel; egyik azt hiszi, a lengyel birtokos osztályt végképen meg akarja törni, hogy biztosítsa Oroszország kor- TÁRCZA. Jan. 13. Ma ment végbe a nemzeti színházban Megyeri szobrának ünnepélyes leleplezése , díszes, szépszámú közönség előtt. Megkezdte az ünnepélyt az összes, díszjelmezbe öltözött színi személyzet által elénekelt nemzeti hymnusz Kölcseytől. Azután Egressy Gábor szavalta, Jókai Mórnak ez ünnepélyre irt következő költeményét: Megyeri szobrának leleplezésekor. Mi a művész ? — Ki alkot és teremt. •— Isten-gyönyörnek földi részese, Ki éltet ujdonoj lényeknek ád, Miket csak Isten a ember egyesülten Alkothatott ;de egyik sem külön! — S a képzett mű túléli alkotóját: Az ember meghal, és az Isten él! A költő hamvát őrzik művei : Egy század másnak adja át nevét; Kerek világnak ő nem idegenje : Mi benne szellem, más földön is él; Más nyelven is megértik titkait. — A nép, melynek nyelvét beszélte egykor, Elmúlhat; — ő még akkor sem vesz el; Holt népe is ő benne él tovább _§_a_távolságban ne alakja még. ____________ — Festő, szobrász a hir Olymp hegyén, A mely magas helyt elfoglalhatott, Azon magas helyre temetkezik. Az évek jőnek, — mennek , — összevágják, Mi porból készült; •— harczos nagy királyok Országaikkal válnak múlt régévé. S fölöttük — a művész remekje él. Csupán a sirkő — az lett halhatatlan, És a művész neve, ki alkotá azt. Csak a szinész hal meg művével együtt, Mit alkotott ? miket teremte egykor ? Az isten-ihlet fennkölt pereziben, Milyen magasra birta homlokát Emelni napfényes felhők közé ? Mi volt a büv, mely birta nemzetének Szivét örömre, — búra költeni ? Majd a haragnak gerjedt mámorával, Majd ismerős önszülte hü kedélylyel Tükrözve ember indulatjait ? Mosolyt ki birt előidézni akkor ? Midőn egy jó mosoly egy kincset ért. Mi volt a bűbáj ? Mennyi őserő? Alkotta — és mi óriásokat ? Ki tudja azt ? ha ő elhallgatott. — Bűbáj, — dicsőség, — alkotott remek Az alkotóval együtt sirba szállt a hir, amely utána fönnmarad, Nem az öröklét, csak kisértet az, A mely koronkint újra megjelen. Halványan, némán, ismeretlenül. — •— De hisz jutalmát élve megtalálta ! Volt élte, hogy ha nem lett halhatatlan. Költő volt, a ki élő szóval ir. Szobrász volt, a ki élő képet alkot. S ha a jövő századra nincs hatása, De a jelennek ő volt mestere. Tapsolták, koszoruzták, ünnepelték, jutalma megvolt: — élt és élvezett; Ne lebbenjél meg rózsaszínű fátyol, Mely a színésznek életét feded ! Ma ünnep — nem panasznak napja van, És kell, hogy higyünk pályánk fényiben! lmegy az elmúlt hősök szelleméből, Kit egykor annyin hírre emlegettek, — S kinek hírét megannyin elfeledték, Most újra megjelent e kis világban, S üres helyét most újra visszakéri Az emberek múló emlékiben. — — Egykor, ha jött, a népnek riadalma Zengett elő, virágeső fogadta :— Most —• megzilált kortársak gyönge hangja Regél felőle régi ó-csodákat, Miket felében hisznek is, nem is. — — Minő erő, varázs lakott e főben, Mely most e márvány-avezezai néz le ránk ? Egész világ volt, a mit képviselt! A nép kedélye, vidor ősi kedve, A mely, úgy látszik, véle sirba szállt, S mióta a magyar jó kedvű képét Nem hordja Megyeri a színpadon, Az élő nép közül is elveszett az. ------Adná az ég, hogy újra visszatérne, S az elmúlt jobb időknek emberére Emlékeztetne jobb jövő időim a művésznek megdicsőültére A társművészek egyesültének , A szobrász egy követ, — a költő egy szót, A pályatárs egy könnyet áldozik. — De a kőnek, mely él, — a szónak, Mely érez, — és a forró könnynek Titkos értelme van: — megértik azt, Kik a sziveknek rejtekébe látnak! S a kő, •— a szó,1— a könny—• megáldva lesz. A művész hamva nem lesz semmivé : Egy nemzet újra éledt kedve őrzi azt. Jókai Mór. Ezt követte Fáy András „Régi pénzek“ czimü vígjátékának előadása, melyben hajdan a dicsőített művésznek egyik legkedvenczebb szerepe volt a fukar uzsorásban. Az előadás végeztével a márvány szobor, melyet Izsó hazai művészünk meglepő sikerrel állított elő puszta arczkép után, a színház előcsarnokában, e czélra alakított fülkében volt felállítva. A franczia cabinet és a külön conferentia. (f) A „Patrie“ irja: „Körülbelül egy hónapja, hogy Drouyn de Lhuys ur, Francziaország külföldi ügynökeihez körjegyzéket intézett. Ezen irat röviden volt szerkesztve. Francziaország váró helyzetet von, miután a német-dán viszály csak annyira érdekel minket, mint a londoni jegyzőkönyvet aláírt más hatalmakat. „Erre közbejött az angol javaslat, mely ad hoc conferentiát indítványoz, s amelyben a Német szövetség követe is részt vett volna. „Russel lord nem határozá meg azon összejövetel helyét, s úgy látszik, hogy lord Cowley a midőn Drouyn de Lhuys urnái, udvara nézeteit tolmácsolta volna, semmi ellenvetést nem tett, ha Páris választatnék a tanácskozmány helyéül. „Francziaország meglepetve ezen forma szerint előterjesztett javaslat által, csak teljes nyíltsággal válaszolhatott a st. jamesi cabinet indítványára. Elvileg elfogadá a conferentiát, de nem hallgatható el a nehézségeket, melyek az értekezlet működése alatt felmerülhetnek. „Ezen nehézségek bonyolódott természetűek. Ha az 1852-ki londoni jegyzőkönyv fentartása volt a czél, minek a conferentia? Vagy tán meg akarják változtatni ezen szerződést? Ezen esetben minő módosítványokat tanácsolnak ? A német szövetség részvéte, az értekezletben több tekintetben kívánatos, de nem következnek-e ebből elkerülhetlen bonyodalmak? amidőn Ausztria és Poroszország, mint nagyhatalmak, politikai kérdésben ellenmondásba juthatnak azon szövetséggel, melynek maguk is tagjai! Végre minő kényszerítő eszközökkel birand a conferentia, ha határozatát végrehajtani akarja ? „Mint erősítik, Drouyn de Lhuys úr ezen értelemben válaszolt, már akár szóval, lord Cowley előtt, akár a londoni franczia követhez de la Tour d’Auvergne herczeghez Londonba, s Grammont herczeghez Bécsbe intézett jegyzékében. „Nem igényeljük, hogy e jegyzékek tartalmát is adhassuk, de azt hisszük, nem maradtunk távol a kormány eszmemenetétől, s azon szellemtől, mely ezen okmányt sugallotta.“ A„Temps“ írja: „Némely lap kétségbe vonta adataink hitelességét Francziaország válaszára nézve a német-dán viszonyt illetőleg. Maradunk kimondott véleményünk mellett. A Tuilleriák kabinetje elvileg nem utasítja vissza az ad hoc conferentia indítványt, amint azt Anglia javaslotta. Azonban bizonyos nem régi előzményes esetek, s még inkább a felmerülhető nehézségek folytán, Francziaországot azon kérdésre jogosítják, hogy előbb határozott Programm állapitassék meg, nehogy a tárgyalások gyakorlati eredmény nélkül maradjanak. Ez azon tér, melyen jelenleg az alkudozások előhaladnak.“ A francziák császára elleni merény. — A „Gazette de Tribuneaux“ körülményes jelentést közöl a Napoleon császár élete ellen összeesküdt merénylők vallomásairól, mely így szól : Amint az összeesküdtek elfogottak, csakhamar megtetszett Greco magatartásából s társai feletti uralkodó modorából, hogy ő a társaság feje. Az első pillanatban, midőn a rendőrügynökök hozzáláttak elfogásához, erőszakosan akart kezeikből kimenekülni, de meggyőződvén, hogy hasztalan minden birkózása, megadta magát s dühös szitkokba és káromlásokba tört ki, haragosan elbeszélvén, hogy mik voltak tervei, hol keletkeztek és állapíttattak meg, és micsoda eszközökkel szándékozott azokat végrehajtani. Előadása szerint már múltévi sept. vagy October hóban szólította Grecot és három társát Luganoba Mazzini, kivel Greco egy idő óta levelezést folytatott. Ezen összejövetelkor abban állapodtak meg, hogy Greco és bűntársai Párisba menjenek s a szándéklott merényt a császár élete ellen végrehajtsák. Mazzini átadott nekik négy bombát, melyeket Londonból kapott s másik négyet, melyeket ő csináltatott Genuában, négy revolvert és négy tőrt. Azt is bevallotta Greco, hogy elutazásakor mintegy 4000 frankot vett át Mazzinitól, aki ez alkalommal azt is tudtára adta, hogy ő most Londonba utazik el s ott fogja bevárni a mezőny eredményét. Azt is megígérte Mazzini az összeesküdteknek, hogy onnan fog nekik pénzt küldeni, s hogy szükség esetében azonnal kérhessenek tőle pénzt, átadta Greconak adressét, mely alatt intézze hozzá leveleit. Ezen czímmel Greco levelei között megtalálták Mazzini utasítását is, azon titkos jelekkel, melyek által értesítette volna őt Greco a végrehajtott tényről, s két Mazzinit ábrázoló fényképpel, melyek egyike Greconak, a másik Imperatorinak volt emlékül ajánlva, mindez Mazzini saját kézírása s lefoglaltatott. Az utasítást Greco nadrágjában találták meg a posztó és bélés közé bevarrva. úgy látszik, hogy még egy más levelet is találtak Greco tárczájában , melyet Imperatori intézett hozzá, melyben irja, hogy tudtára esett a Napoleon császár élete elleni összeesküvés, s kéri, hogy fogadja őt is be a végrehajtás egyik cselekvő tagjának. Ezen levelet Greconak Mazzini adta át Luganoban. December 25-kén jött a négy olasz svarezi útlevelekkel a svarezi határon át Párisba. Mindegyik négy üres bombát rejtegetett ruhái alatt. Azt mondják, hogy a rendőrség figyelmét kikerülendők, gyakran változtatták lakásukat, s különféle fogadókban voltak szállva,s mindennap összejöttek bizonyos helyen utálatos merények végrehajtása iránt tanácskozni. Greco, hallomás szerint , elmondta , hogy nagy gonddal kifürkészték az opera és más színházak bejáratait, s a boulognei erdőét, valamint azt is megmondta, hogy a Mazzinitől kapott török meg vannak mérgezve; aminthogy hegyeik csakugyan valamibe bemártva látszanak lenni, mit a vegyészeti fürkészet bővebben kiderítene. Mazzinival szakadatlan levelezést folytatva, elhatározák, hogy ezen hét első napjaiban fognak kitűzött szándékuk végrehajtásához, s szombaton már megtöltötték bombáikat. De pénzük nem volt, mert a Mazzinitól kapott 4000 frank elfogyott, nagyrészt tivornyákban. Beszélik, hogy az orgyilkosok egyetlen ebédre többet költöttek 200 franknál. S minthogy nem akarták azon bajnak kitenni magukat, hogy egészen pénz nélkül legyenek, ha a végrehajtott bűnös tett után Páriából futniok kellene, előbb levelet írtak Mazzininak átvett czime alatt Londonba, hogy küldjön pénzt, de választ még nem kaptak vasárnapig, amidőn elfogattak. Ezen vallomás valóságát megerősíti azon eset, hogy mint hitelesen állítják , tegnap a postán letartóztattatok egy Mazzinitól Londonból érkezett 600 frankot tartalmazó levél Greco nevére czímezve*, aki kinyilatkoztatta volna, hogy ez az ő levelére küldött válasz, s ha előbb érkezik, ők rögtön hozzá fogtak volna a merény végrehajtásához. Greco nyilatkozatait bűntársai is valóknak ismerik el, kik közöl csupán Saglio, egy még nem egészen 21 éves ifjú tanúsít töredelmes bűnbánatot. Ezen ifjú azt erősiti, hogy ő soha se tudta volna magát ily bűnös tettre rászánni. Imperatori és Trabucco volt garibaldisták s marsalai érdemjel birtokosai. Trabucco más név alatt már el volt ítélve Francziaországban csalás, Londonban pedig lopás végett. Megyeri életrajza. Ki ne emlékeznék szomorúan — olvassuk a nemzeti színház 1844-iki évkönyvében — az 1842-ki dec. hó 14-ik napjára, melynek délutánján népeztek kisérőnek egy gyászmenetet, a váczi ut melletti sirkertbe. Az idő, csipős hidege mellett, buskomor volt, mint a fájdalom, mely a kisérő bánatos sereg szivét fagylalá, és sokét elzsibbasztó vala , ha a keserv lángjában könyekre fel nem olvadhat a vesztés dermesztő érzete, mely együtt kesergett a harangok ércznyelvével, sirt a gyászzene kürtjeivel és nyöszörgő széllel, a hazai művészetek egy nagy papja, Megyeri Károly felett, kit e napon veszte el végkép a magyar világ, melynek nem csekély dísze és öröme vala. Megyeri Károly, mint ember és művész egyarránt jeles , hozzá méltó életirásban volna az utókor becsülésének átadandó, mi hihetőleg nem is fog elmaradni; itt azonban csak rövid emlékezéssel róhatjuk le szeretetünk, és magas művészete iránti tartozásunkat, körülményes életirását, melynek minden betűje dicsőségét hirdetheti , és művészetének kritikai ismertetését, ügyesebb , tapasztaltabb kezekre hagyván. Született 1798 iki január 24-én , Nyitramegyében, hol atyja gazdasági tiszt volt. 1811- ben Holdmező-Vásárhelyen, Csongrádban, hova leszármazának , legelőször láta színi előadást, s lelkét annyira megragadta a vágy e művészetnek áldozni , hogy bár serdülő ifjúságában atyja által egyéb foglalkozások lőnek a mezei gazdálkodásban kijelölve, mind iskolai pályája, mind gazdasági foglalkozásainak közepette, lelkében csak a színészetnek élt. 1817-ben lángra gyűlt szenvedélye kivallata vele atyja előtt szándékát, ki bár aggodalommal, mégis megegyezék, hogy szive szavát kövesse, erősen hivén , hogy sanyaruság, szenvedés, részvétlenség, gúny, üldözés, melylyel az akkori előítéletes kor a színészetet ostorozó, legjobb iskola leend reá nézve, hogy et a kevésbé sanyarú pályára visszatérítse. De valódi szenvedély akadály által nem hülhet el, csak boldogulhat, vagy megtörhetik . Csüggedetten küzdött azaz fölemészti magát sorsa viszályival , s a szenvedés nem törte meg szellemét, de elszomoritá a naponkénti tapasztalás, hogy rongyfedte vándorcsapatjával a művészetben nem messze haladhat, s így mindinkább föléledt benne a vágy, egy rendezettebb s jelesebb színésztársaság tagjává lehetni. Az időben, a Debreczen és Nagyváradon működő társaság tartatott legjobbnak, de oda bejuthatni atyja segedelmére volt szüksége. 1820-iki tél kezdetén hát czéljára törekvő látogatást tön atyjánál, ki a várt segély helyett irnoki hivatalba ülteté, így reményeinek tündér képeitől megfosztva, még nyolcz hónapig gyötrödék, mig csakugyan sikerült újra vágyait kielégithetni, újólag hivatását követvén. Innét kezdődik pályájának cselekvőbb szaka. Mindenütt, hol megfordult, közszeretetben, és lángelméje művészi teremtményei becsültetésben részesültek. Több ízben látta őt Debreczen, Fehérvár, Komárom, Győr, Pozsony, az ország fővárosa Pest, és ismét Miskolcz, Szeged, Temesvár, sat. úgy nem különben a testvér Erdély, mig Kassán, 1829-ben, a kitűnő pártolást nyert erdélyi dalszinész - társasággal , az ő művészi munkálkodása is tartósabb pártolásra lelvén , lelke irányának megfelelőbb helyzetben találta magát. A társaság Abauj megye lelkes rendei által hazafiasan pártoltatva, a művészetért hő kebellel lángoló Berzeviczy báró áldozatai által s kormánya alatt egy időre megállandósittatván , szeretett pályatársai Kántorné, Déryné, Szentpétery, Udvarbe-