A Hon, 1864. május (2. évfolyam, 100-122. szám)
1864-05-01 / 100. szám
PEST, APRIMS30. Politikai szemle, Pest, april 80. (II.) A nap legfontosabb eseménye, miről a távírda már a múlt éjjel tudósított, Fridericia, sőt az egész Jütland kiürítése a dánok által. E lépés valószínüleg a dán államtanács határozata következtében történt: a távírda ugyanis már 28-áa éjjelről jelenti Kopenhágából, hogy Heegermann-Lindencrona tábornok, Jütland főparancsnoka, utasíttatott az ezen tartományból leendő kivonulás iránt. Az északi tengeri dán hajóhad is Heegermann tábornok parancsa alá helyeztetett. Fridericia kiürítése tegnap délben, nagy sietséggel történt a dánok részéről. 197 ágyút és nagy mennyiségű lőszerkészletet hagytak az osztrákoknak. Az erősséséget Tomas és Nostiz tábornokok dandárai szállották meg. A dán helyőrség a lakosság nyilatkozata szerint Fühnen-szigetre szállíttatott át. Már most a per alatti területen csak Alsen szigeten van a dánoknak 4000 emberük. Az „Indberge“ levelezője azt írja Kopenhágából, miként a dánok csodálkoznak, hogy a poroszok meg nem támadják a maroknyi sereget, mely oly sok ideig sakkban tartotta őket. A dán főhadiszállás is Fühnen-szigetre tétetett át. Már most csak az a kérdés, hogy mi befolyása lesz Jütland kiürítésének az események további folyamára ? Könnyítni, vagy ellenkezőleg, épen nehezítni fogja-e ezen cselekmény a vilálgos kérdés végleges megoldását ? E kérdés mindenesetre tágas tért nyit a hozzávetésnek, s kétségen kívül lesznek, kik Jütland kiürítését úgy tekintendik, mint eszközt a megoldás elősegítésére , míg mások abban kiszámított cselt fognak látni Ausztria és Poroszország zavarba hozására. Nem merjük állítani, hogy az utóbbi föltevés bír nagyobb valószínűséggel, de nem mellőzhetjük megjegyezni, miként átalános vélemény szerint sok idő fog abba telni, míg a béke aláiratik a háború-folytató felek között. Míg Jütlandból ily nagy dolgokat jelent a távirda, Londonból alig hallatszik valami afelől, mikor remélhető a conferentiának egy második , illetőleg harmadik ülése, pedig — mint írták — Ausztria, Poroszország s Dánország elküldték az utasítást fölhatalmazottaiknak. Hogy a dolgok nem a legjobban állhatnak a conferentiában, már maga azon tény bizonyítja, miként maga Grey miniszternek az angol alsóház tegnapi ülésében tett nyilatkozata szerint is bizonytalan , mikor lesz egy újabb ülés, azon kérdésre pedig épen nem akart felelni, hogy mi az oka a conferencia elnapoltatásának. A kedvezőtlen kilátásokat más oldalról is emlegetik. A többi közt azt írja a „Köln. Zig“-nak egy rendesen jól értesülő levelezője, hogy még pár nap előtt nem sok jót reméltek a franczia külügyi minisztériumban a conferentia eredményétől. Különben a „Kreuzzig“-nak is azt írják Párisból, hogy Napóleon császár nem jó szántából fogadta el a conferentiajavaslatot, mivel azon meggyőződésben van, miszerint a jog meg nem oldható diplomatiai útán, s mivel sértve érzi magát congressus - javaslatának Angolország részéről történt elutasítása miatt. Miután pedig tovább ellen nem állhatott, azáltal tüntette ki igen érthetően a maga állását, hogy „haszontalan gyártmány“nak nyilvánítaná londoni követek által a londoni szerződést, s csak később közölte azon véleményét, mely szerint Francziaország nem ellenzi ugyan a szerződés kijavítását, de elveivel nem egyezik a dolgok rendének helyreállításában részt venni, ha annak alapja nem a herczegségeknek valamely alakban, de minden esetre szabályosan nyilvánított kivánata. Ez most is a császári kormány nézete. Az átalános szavazás alkalmazásáról még nem volt szó. Francziaországnak a conferentiában foglalt állására nézve jellemző az is, mit a „Patrie“ mond azon hírre vonatkozólag, hogy Angol- és Francziaország fegyvernyugvásra fognák kényszerítni a német nagyhatalmakat. „Szükségtelen kimutatni, hogy mennyire valószínűtlen ezen föltevés— írja a „Patrie.“ Szükséges-e mondani, hogy Francziaország , mely eddig oly bölcsen megóvta cselekvési szabadságát, most lenyűgözné magát, az Angolország által elkövetett hibák jóvátételére ? Akkor, midőn Francziaország kijelenti, hogy követet küld a conferenciába, nem kötött szerződést Angolországgal. A császári kormány megigérte a követküldést a conferentiában— de ezen túl nem fog menni.“ A brit lapok szemléje. Hetven milliónyi uj kölcsön. A „Presse“ april 29-ei számában a többi közt írja : „Az ausztriai kormány a legközelebbi napokban 70 milliónyi uj kölcsönnel lépend fel, miután a múlt hónapokban felvett 40 millió elhelyeztetett. Ebben semmi meglepő sincs, mert a Reichsrath tárgyalásaiból tudjuk, hogy az idei 14 havi pénzügyi év deficitjének fedezésére ennyi szükséges, s egészen mellékes dolog, ha ezen összeg egyszerre vagy két ízben vétethetik fel. Az előbbi 40 millió lotteriakölcsön volt, a mostani 70 millió pedig adómentes, öt perczentes ezüsttel kamatozó és 35 év alatt visszafizetendő kölcsön lesz. Ha Plener úr hiszi, hogy az agip meg fog szűnni, akkor jól teszi, ha a kamatokat előre ezüsttel ígéri fizetni, mert az érintett esetben az ezüst megszerzése nehézséggel nem jár , ma pedig az ily ígéret az illető papír kibocsátási árának javára szolgál. „Más kérdés : helyes-e az ötperczentes kamatláb választása? A „Presse“ előnyt ad ezen nemnek a háromperczentes papírok fölött, sőt nem bánná, ha etnél magasabb kamat is ígértetnék, csakhogy a kibocsátási árfolyam minél közelebb állhatna az alpárihoz. Az új kölcsön visszafizetésére nem az amortisatio elve van elfogadva, hanem évenkint visszavásárolják a börzén , azonban, ha a papír valóságos ára név szerinti árát meghaladná, akkor a beváltás sorsolás útján fogna végbe menni. „Úgy látszik, hogy e kölcsön ügyében leginkább a külföldi tőkepénzekre számítnak, s ez magyarázza meg azon kedvezményt, hogy e papír szelvényeitől adó nem fog járni. Ezen adómentesség különben nem igen egyez meg az eddigi pénzügyi politikával, mely Bruck úr találmányát még tökéletesítette is, sőt megkísérlette az egykor ígért adómentességet is mellőzni. Ezen legújabb papír közel rokonságban állandó „nemzeti kölcsön“ kötelezvényeivel, melyeknek kamataiból azonban ma már 7 százalék adó fejében vonatik le. Az amortisatio ígéretet a tőkepénzes nem nagyra becsüli ugyan, de az árfolyam magasságára nézve előnyös szokott lenni. „A külföld, az amortisatio ígéretét kedvezőleg fogadhatja, mert hallomás szerint több külföldi bankárház lép fel mint ajánlkozó, s a politikai helyzet épen e pillanatban kedvezőbb föltételekre mutat kilátást. „ Valószínű tehát, hogy mint mondani szokták, ezen legújabb pénzügyi operatio is sikerülni fog, s a világ új bizonyítékot nyer, hogy ha Ausztria pénzt keres, kap a hányszor akar. Ezen dicsőséget a „Presse“ még nem tartja oly nagynak, mert Ausztria segédforrásait távolról sem tartja annyira kimerítettnek, hogy az állam pénzt ne szerezhessen; a kérdés mindig az: minő áron? s mennyivel drágább Ausztriában a kölcsönpénz-szerzés, mint másutt ? Mindamellett volt egy oly pillanat (ezelőtt 5 évvel), amidőn Ausztria a külföldön kölcsönt nem köthetett, s Brentano báró üres kézzel tért meg Londonból. Igaz, hogy akkor a politikai helyzet igen fenyegetett volt, s valószínű, hogy a pénzvásár is e pillanatban kedvezőbb állapotban lehet. — Termézetesen — mondja a „Presse“ — ezt nagy részben a belügyi politikában végrehajtott kifejlődés okozza : „Fájdalom! Igen jól tudjuk, hogy még ezen alkotmányos politikai élethez sok minden szükséges volna, s ami hiányzik, de már a Reichsrath első évi ellenőrsége is mennyire emelte Ausztria hitelét! Azonban az új kölcsön szemlélete a „Presse“t mégis visszatartóztatja a hymnus-énekléstől az ausztriai pénzügyek fölött. Inkább arra figyelmeztet ez minket, hogy a budget 5 millió forintnyi ezüst kifizetésével ismét terhesebb lesz, s a deficit megszűnésére még sincs kilátás. Nem szükség a pénzügyi palota titkaiba avatva lenni, mégis előre láthatjuk, hogy a jövő években, különösen a banknak fizetendő nagyobb összegek következtében, a deficit ismét előtűnik, s ha Ausztria a világ leggazdagabb népe volna is, pedig épen nem az, a deficitet mindig csak uj kölcsönökkel kénytelenitíetnék fedezni. Kölcsönöket valósítani szép dolog egy pénzben szűkölködő financzminiszterre nézve, de nem a képzelhető boldogság netovábbja. Kölcsönök kölcsönökre tornyosodnak, a külföld követelései évenkint szaporodnak ellenünkben: hova vezet ez ? Vajjon az ország megszerezheti-e oly gyorsan vagyona szaporodását, mint ahogy a kormány ezen kölcsönöket elkölti? Ausztria bizonyára nincs e helyzetben, legalább nincs e helyzetben a mostani nemzetgazdászati politika mellett. Azalatt, hogy az adózók, az államadósság és a nagy budget által sürgetve rohamlépésekkel igyekeznének vagyonilag előhaladni ; azalatt hogy az államnak utána látnia kellene, hogy az adózó termelési erejét gyarapítsa, gazdászati reformjaink terén mély csend uralkodik, és semmi inger valamely új nagy vállalatokra. Ez mindent elzsibbaszt. Semmi határozottság bennünk : a legyet megszűrjük, s az elefántot elnyeljük. Az 1864-ki kölcsön arra figyelmeztet minket , hogy 1865-ben megint másik ujjal találkozunk. Az adósságcsinálás régóta tart, jó volna egyszer már a visszafizetésről is gondolkodni.“ báró Bille, Qnaade és Krieger urak képviselték. Összesen 14-en. A „Morning Post“ tehát hibásan beszél 13 székről, a szokott malom omennel. A legkisebb állam (Dánia) három követet küldött. A teremben közönséges kar nélküli tizenhárom szék volt, s csak Russell gróf számára toltak be egy támlás széket, s abban foglalt helyet elnöki méltóságában. A szoba olyan mint a Whitehall Garden-ben akárhány látható. Egyszerű, diszités nélküli szoba ; az asztal kerek, s az egyedüli diszités a kis könyvtár a tagok használatára. Áll pedig e könyvtár a következő kötetekből : Hat füzet a „kék-könyv“ ből, egy angol-franczia szótár és a gothai Almanach idei és tavalyi példánya. Összesen tíz kötet. A számtalan röliratok közöl, mely a schleswig-holsteini kérdésben kiadatott, egy sem talált itt helyet. De még a herczegségek térképét sem függesztették a falra, holott fel lehet tenni, miszerint Schleswignek kétfelé osztása, a nemzetiség szerint fog elhatároztatni. Ellenben a mellék dohányzó szoba a legválasztékosabb kényelemmel van ellátva. E szentélybe aligha fog hatolni Russell 1.,miután a füstöt nem szenvedheti, de annál inkább Clarendon, ki nagy dohányos. A conferentia sejthető eredménye iránt megoszlanak a vélemények. A franczia diplomatia most nagy tisztelettel szól a conferentiáról, melyet előbb „une absurdité“-nek mondott s úgy tesz, mintha a kivánt megoldást várná tőle. Palmerston környezete ellenben nagyon alant hangon beszél. Attól tart, hogy majd Poroszország nagyon sokat követel s az egyéneket illetőleg leginkább Beusttól fél, ki azon móddal, mellyel Drezdában Murray arral szembe lépett, nagyon imponált.Beust mellett Biegelebent „exceedingly clever diplomatist“ nek (kiválón diplomatának) tartják. Okmányok a dán-német ügyben. A „Kölnische Zig“ a következő okmányokat közli, melyek azok számára, kit: a diplomatiai sürgönyöket az eseményekkel combinálni tudják, nem jelentéktelen fölvilágositásokat tartalmaznak. I. Sydow jelentése Bismarckhoz. Frankfurt, 1864 ápr. 1. Mart. 29-ki jelentésemben s a 31-hez csatolt utóiratomban megemlékeztem azon kételyekről, melyeket a jelen pillanat politikai helyzetében a febr. 25-ei osztrák-porosz javaslathoz való ragaszkodás előidézhet. Írtam egyszersmind, hogy Kübeck b. eziránt Bécsben tudakozódott. Rechberg gr. távirati válasza az elnökségi követhez arra szorítkozik, hogy a bécsi kormány mind a Kübeck b. és köztem tárgyalt határzati javaslat időszerűségét illetőleg, mind a középállamok egy biztosának Schleswigben kineveztetésére vonatkozólag a mi legmagasabb kormányunk határzatát követendő, így nyilatkozott-e Rechberg gr. Berlinben is, a távirat nem mondja. Ha kegyelmességed, rebus sic stantibus a Wrangel tbnagy és Hake tbk által elért modus vivendit egyelőre kielégítőnek tartaná, s porosz-osztrák polgári biztosok kinevezésétől Holsteinra nézve elállana, az lenne a további kérdés : ez hallgatag történjék-e, vagy kapcsolatban Hake tábornok múlt hó 29-ki jelentésével a bizottmányok elé terjesztessék ? A holnapi bizottmányi ülés végett bátorkodtam e távirati kérdést intézni. A londoni conferentia első ülése. A conferentia első ülése végbe ment, s összesen két és fél óráig tartott. Jelen voltak Anglia részéről Russell gróf, és lord Clarendon. Francziaország részéről Latour d’ Auvergne hg. Ausztria részéről: gróf Apponyi és Biegeleben ur. Poroszország részéről: gróf Bernstorff és Bálán ur. A némt szövetség részéröl Beustur, Oroszországot Brienow báró és Evers tanácsos, Svédországot Wachtmeister tábornok, Dániát II. Sydow bizalmas jelentése Bismarckhoz. Frankfurt, 1864. ápr. 2 Rechberg grófnak Kübeck báróhoz intézett előzetes távirati közlésnek, a Károlyi grófhoz intézett s a londoni conferentiára vonatkozó bizalmas utasitást illetőleg tegnap másolata is megérkezett. Az elnökségi követ tegnap bizalmasan közölte tartalmát velem. Ami a választandó szövetségi nagyhatalmazóttat illeti, mire nézve kegyelmességed mai távirata szerint egyetértés áll fönn Ausztria és Poroszország között, korábbi távirataimra hivatkozom. A 346 sz. magánlevél a készség mellett türelmetlenséget is árul el a szöv. határzatokat iletőleg Ha lehetséges volna, hogy a kérdéses egyént Pfordtend hozná indítványba az egyesült bizottmányoknál, úgy valószínüleg egyhangú lenne a bizottmány javaslata. Ausztria javaslatairól a szöv. biztosoknak adandó utasítások tárgyában a következőket jegyzem meg: TARCZA. Magyar tudományos Akadémia. (Ápril 25-iki ülés vége.) Egy névtelen mondja : „Az isten nem csak a világegyetem összességében van benne, hanem egyenkint valamennyi lényben is, mely együtt a világegyetemet alkotja. Csakhogy nem egyenlőn ismeri magát valamennyiben. A növényben jobban ismeri magát mint a szirtben, az állatban jobban mint a növényben, az emberben jobban mint az állatban, az eszes emberben jobban, mint az együgyüben, a lángelmében jobban, mint az eszesben, Sokratesben jobban, mint a lángelmű emberben, Buddában jobban, mint Sokratesben, Krisztusban jobban , mint Buddában.“ E mondatot Renan helyeselve, az istenészet alaptételének hirdeti , s ha Hegel ezt akarta mondani, maga is hegelista kíván lenni. Az eszmélet Renan szerint nem tartozik az ember lényegéhez; az ember igazi lényege — úgymond — az ö istenben való helye, az igazságos fő lény véleménye fekle, a polet, melyet az egyedül igaz, t. i. az isten országabeli világban elfoglal, szóval a maga része a közeszméletből. Ez az erkölcsi lényeg pedig olyannyira legbelső énje az embernek, hogy a nagy emberek föláldozzák érette testi életöket, megrövidítve napjaikat s szükség esetén halált is szenvedve igazi életükért, mely szerepük az emberiségben. (A személy tehát merő működéssé, hatássá foszlik.) Renan alapeszméje, az átalános haladás, a mindenség folytonos tökéletesedése, képtelenségre vezet, s azon nagy ellenmondás is rejlik benne, miszerint két isten van : egy változó és támadó, mely a világgal s világ által fejlődik ; meg egy változatlan, világon túli, mely eszmény létére a valódi léttel ellentétbe van helyezve, s hogy őszintén kimondjuk , csak képzeletben él. Greguss nézete szerint a világegyetemet észszerűen a tökéletesség, nem pedig a tökéletesedés képének kell tekinteni. Ha a világegyetemet nem a tökéletesség, hanem csak a tökéletesedés képének tekintjük s a haladás eszméjét az összes mindenségre alkalmazzuk, ezzel azt mondjuk, hogy a mindenség addig halad, addig tökéletesedik, míg végre a legtökéletesebb lesz belőle: az isten. E szerint a mindenség egy készülő isten, ki azonban most még nem készült el, tehát most még nincs isten : ime az atheismus. Ha pedig majdan elkészül, nem lesz egyéb, mint a tökéletessé vált mindenség: ime a pantheismus. Újabb bizonyság arra, hogy a pantheismus csak az atheismusnak bizonyos módja. S még egy képtelenség. A mindenség nem halad közvetlenül mint egész, hanem részei által. Mivel részei haladnak, halad maga is. Lássuk e részeket, ez egyéneket. Kezdődnek, fejlődnek, hanyatlanak, elvesznek. Ezt Renan maga is állítja: megjegyzi például magáról a földről, hogy valamikor el fog enyészni, mikép minden egyes lénye is elenyészik. De ha valamely egésznek minden egyes része lassankint elpusztul, nem ugyanazon sors várja-e magát az egészet is ? Hiszen az egész csak részeiből áll, s ezek elenyészvén, magának is el kell enyészni. Mi tehát voltakép a folytonos haladás gondolata? A kezdődés, fejlődés, majd a hanyatlás, végül az elveszés gondolata. És így átalános haladás nem egyéb, mint átalános pusztulás. Ez átalános pusztulás, az igaz, néhány decillió év múlva következik be, de valamint a legparányibb mennyiség is roppant nagyság a semmihez, úgy a leghosszabb tartam viszont semmi az örökkévalósághoz képest. Az átalános haladás eszméje kizárja az örökkévalóság, tehát ki az isten eszméjét, s amint látjuk, a semmihez vezet. Az értekező ezután még Renan azon nézetét is czáfolván, mintha az eszme a valóság ellentéte volna, s mintha az eszméletet nem illetné meg a lét, bővebben kifejti, hogy a haladás a világ (szellemi) egyéneit illeti, miből többek közt ez egyének halhatatlanságát is következteti. A fejlődésnek, haladásnak csak úgy van értelme — úgymond — ha a fejlődő, haladó lények — változásaik s alakulásaik közben — mindig ugyanazok, mindig ők maradnak. A változásban kell valami változatlannak lenni; az őségnek; ez az őség a fejlődés magasabb fokán, az eszmélet világában, énséggé világosodik. Az én tehát halhatlan, s az ént kell kifejteni s minden haladás az ént illeti. A fő jelszó az egyéniség; ennek érvényesítésére törekszik nemcsak a felvilágosodott tudomány, hanem a társadalom is ösztönszerűleg, midőn az államokat az állam központosító hatalma alól felszabadítandó, az országok polgárait minél több egyéni szabadság által igyekszik boldogítani. Mindent összefoglalva: a haladás az egyéniségeket illeti, s abban áll, hogy erejök, felsőbb fokon lelkök, eszméletük, szóval szellemük mind fokozódjék, mind teljesebb legyen, mindinkább közeledjék azon egyetlen egyéniséghez, mely túl van minden haladáson, de a mely felé irányul minden haladás: a mindenség öntudatos gondolájához. Henszlman Imre a konstantinápolyi szerélyi könyvtárból tudomásra jutott kötetek jegyzékét, Toldy Ferencz r. tag pedig az archaeologia bizottságnak a Corvina maradványaira vonatkozó nyilatkozatát olvasá föl. Az archaeologiai bizottság indítványozza: mondjon az akadémia köszönetet a magyar kormányférfiaknak ez ügyben tanúsított buzgóságukért, s jelentse ki, hogy kész az ügy előmozdításához, habár anyagilag, pénzzel nem teheti, de szellemileg hozzájárulni Az akadémia a bizottság véleményét magáévá tevén, ez értelemben fog felső helyre fölterjesztés intéztetni. Nagy Iván 1. tag bemutatja Szontagh Dániel ur ajándékát az akadémia könyvtárai számára : a trencséni várak történetét Kerekes Jánostól, ki azt a még nagyot,bára ismeretlen Illésházy-féle levéltár okmányai alapján dolgozta ki. Tudósítja egyszersmind Szontagh Dániel ur megbízásából az akadémiát, hogy az Illésházyak gazdag és nagybecsű levelezése, melyet eddig a családi levéltár mellett külön őriztek, s mely még úgyszólván, épen nincs kiaknázva, teljesen és ingyen átengedtetnék az akadémiának, ha ez erre, a mostani tulajdonosokat, herczeg Batthyányi Fülöp, gróf Batthyányi Antal és b. Sina György urakat fölkérné. — Az utolsó Illésházy a családi levéltár egy részét különben is a hazának szánta. — Az akadémia köszönetét mondva Szontagh Dániel ur ajándékáért, a nevezett levelezés megszerzése végetti lépések megtételére másodelnökét, b. Eötvös Józsefet kéri föl, ki is ez ügyben eljárni ígérkezik. Pásztori Endre ur újabb küldeménye Filippopoliszból a levéltárba tétetik át. Az ülés összes üléssé alakulván, a titoknok Kazinczy Gábor 1. tag gyászos elhunytát említi föl, s úgy vélekedik, hogy a jeles férfi emléke megüléséről jó eleve kellene gondoskodni, valamint a legközelebbi közgyűlés tárgyairól is, mire nézve azt hiszi, azon bizottságot lehetne megbízni, mely a múlt közgyűlés sorát állapította meg. Az indítvány elfogadtatik. Következnek a titoknoki jelentések beérkezett munkákról, levelekről, adományokról, a két német nagyhatalom követeivel a reciprocitás feltevése mellett természetes, s ez valószínüleg ellentmondás nélkül lesz keresztülvihető. 2) A dán monarchia integritásának az utasításban, az ennél elkerülhetlen ellenmondás miatt nem tartom tanácsosnak. Épen oly kevéssé a választott bírói ítéletre utalást, miután az adhoc illetékes tekintély iránt még nincsen megegyezés. 3) Holstein és Schleswig hűségek közös képviseletére nagyon hajlandók lesznek törekedni, valamint a schleswig-holsteini indigenatusra is, de ezen kitétel s a dán monarchia határai közt aligha lesz az utasításba fölvehető. 4) Rendsburgnak szövetségi várrá tételét szükségesnek tartom, hogy amellett Kiel és kikötője, ha lehet, Fridrichsorttal együtt, feledékenységbe ne jusson, nagyon kívánnám. Ez értékes biztosítékot adna, s a német érdekeknek lényeges szolgálatot tenne. III. Bismarck utasítása Sydowhoz. Berlin, ápr. 3. Küldöm kegyelmességednek Rechberg grnak Károlyi grófhoz intézett sürgönye másolatát, melyet, mint kegyelmességed irta, Kubesk bárónak is megküldetett. Ez bevezetőleg a szövetség által kinevezendő meghatalmazott személyiségével foglalkozi erre Rechberg gr. Beust szász minisztert tar legalkalmasabbnak. Ezzel a bécsi kormány megelőzte a mi nézetünket s kegyelmes utak utazik, hogy kétséget se hagyjon s iránt, miszerint Beust megválasztatását szt veszszük, noha jobb, ha a javaslatot nem tria és Poroszország követei teszik. Egye Pfordten ellen sem lett volna kifogásunk, többség ezt kivárja. Rechberg gr. sürgönyeinek másik rész meghatalmazottnak adandó utasításokkallalkozik. E részben is a Rechberg javaslata foglalt három pontra nézve szintén csak megegyezésemet nyilvánithatom. Az első pont támogatására — a meghatalmazottak előleges tanácskozása — azon utasítás szolgálhat, melyet a német kormányoknak a külfölddel szemben közös érdekeiről irt mart. 30-ki sürgönyömben olvasott kegyelmességed. A második pontot is Rechberg gróffal együtt alkalmas eszköznek tartjuk arra nézve, hogy a szövetség állás*pontja megóvása mellett a konferenciára mehessen anélkül, hogy Poroszország vagy Ausztria állása koczkáztatva lenne vagy különös nyilatkozatokra kényszeríttetnének. A harmadik pontra nézve, különösen kijelentendőnek tartjuk, hogy Rendsburg szövetségi erősséggé legyen, míg Schleswignek a szövetséghez csatoltatása fölött tovább kell még tanácskoznunk Rechberg gróffal, s ezt még az utasításba fölvehetőnek nem gondoljuk. Az utasítás magvaul ez veendő : a legszélesebb mérvben működjék a hűségek önállósítása mellett s azok jogait és érdekeit minden oldalról védje, erre lehetőleg minden biztosítást megszerezzen anélkül, hogy ezek elérésére az utat szorosan meghatároznánk számára. Hisszük, így meg lesz az egyesség az utasításra nézve. Az utasítás fölötti tanácskozás s az a fölötti megegyezés nem lehet előleges feltétele a conferenciára szóló meghívás el vagy nem fogadásának a szövetség által. Ha a bizottmányban 5 szavazat 3 ellen az elogadás mellett van, ez elég, hogy a javaslat előterjesztessék. Az Angolország iránti tekintet és az általa kitűzött határidő úgyis siettetését igénylik a hosszadalmas szöv. tárgyalásnak. Nem tesz semmit, ha a bizottmányok az elfogadási javaslattal egyidejűleg a kinevezendő egyént is indítványba hozzák, az ennek adandó utasítások iránti javaslatot jövőre hagyva fön. Bajorországra annál kevésbé kell tekintettel lennünk, miután ön jelenti, hogy ez Rechberg javaslataiba sem egyez, de különben, ha részünkön a többség, megegyezésére nincsen is szükségünk. Ezek után kegyelmességed Kübeck báróval egyetértve megteheti a további lépéseket. IV. Bismarck sürgönye Werther b. bécsi porosz követhez. Berlin, april 3. Már tegnap közöltem kegyelmességeddal Rechberg grófnak m. b. 30-ki Károlyi gróf által levem bizalmasan közölt sürgönyét, mely a szövetség képviseletét tárgyalja az Angolország javasolta conferentián és a szöv. meghatalmazó itnak adandó utasításokat. Megmondtam a cs. követnek, hogy a benne foglalt három utasítási Kisfaludy-társaság A Kisfaludy-társaságnak e hó 28-ikán tartott havi ülésében jelentés tétetvén a magyar Shakspeare - kiadás első kötetének megjelentéről, a társaság, mind a költő háromszázados születésének méltóbb megünneplése, mind pedig a vállalat sikerest) előmozdítása szempontjából, elhatározd, hogy a shakspearei színműveket , melyek már bírálaton keresztülmentek, vagy azon közelebbről keresztülmentek — a történeti sorban közrebocsátandó angol történeti színművek kivételével még ez idén mind kiadja, még pedig úgy, hogy a legközelebb megjelenendő II. kötet „Julius Caesarát Vörösmartytól s a „Teli regét“ Szász Károlytól, a Ildik kötet (a még bírálat alá nem került) „Macbeth“-et Szász Károlytól s a „Velenczei Kalmár“-t. Ács Zsigmondtól, a lV-dik kötet „Coriolant“ Petőfi Sándortól s „Titus Andronicust“ Lévay Józseftől, az V-dik kötet „Leart“ Vörösmartytól s a Tóth Lőrincz által megígért „Ahogy tetszik“-et foglalja magában. Ezen ülésben állapíttatott meg a hazai közönséghez intézendő felhívás az újabb 186VB- diki hároméves pártolói folyam ügyében. E felhívást az igazgató legközelebb közrebocsátja. Greguss Gyula beküldevén Camoens „Luziádá“-jának fordításából a még hátramaradt 8—10-dik éneket, a fordítás ezen része, mellyel a mű be van fejezve, bírálat alá bocsáttatott. A társaság könyvtárát gyarapitották : Viktorin József ur az általa szerkesztett s kiadott „L pa“ harmadik évfolyamával, a „Matica Srbska“ Moszkovija 1 őskölteménynyel Jakszim Novicstól s a „Szerb évkönyvek“ 1863 diki folyamának első kötetével Hadzics Antaltól; végre Nosedaur könyvnyomdász az Arany János „Buda haláláéra vonatkozó „Bírálat“ czimű kiadvánnyal. A csütörtöki nap s a délelőtt sokaknak a tagok közül alkalmatlan lévén a gyűlésben való megjelenésre, határozottá jön, hogy a Kisfaludi társaság ezentúl nem csütörtökön és délelőtt, hanem szerdán (t. i. minden hó utolsó szerdáján) és pedig délutáni 5 órakor fogja tartani havi ülését. Kelt Pesten ápril 30-dikán 1864. Greguss Ágost, titkár.