A Hon, 1864. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-23 / 217. szám

PEST, SEPTEMBER 23. Politikai szemle. (II.) A b­écsi békeconferentiát, a prágai vámkonferentiát, s még a schwalbachi ta­lálkozásokat is háttérbe szorította egy időre az olasz kérdésnek rögtöni szőnyeg­re hozatala. Előadtuk tegnap, hogy minő verziók­kal találkozunk külföldi lapokban azon alkudozások eredményére vonatkozólag, melyek az olasz kérdésben a párisi és tu­­rini kabinet között folytattattak, meg­jegyeztük, hogy ezen verziók mennyi­re ellent mondanak egymásnak. A mai tudósítások — kevés kivétellel — ha­tározottabban hangzanak : a legitimista „Union“ is azt mondja, hogy a szerződés bevégzett tény, sőt a „Köln. Zig“ és „Ind. beige“ a szerződés taglalatát is közlili. Az „Ind. beige“ párisi levelezője azon­ban nem látszik hinni a szerződés létezé­sét,csak annyit enged meg,mint elvitázhat­­lan tényt, hogy Napoleon császár,ki eddig nem akart hallani a római kérdésről,meg­engedte e kérdésnek vitatását. Ez— is­métli levelező — kétségtelen, s a vitából bizonyosan fog valami haszon származ­ni Olaszországra nézve. A belga lap pá­risi levelezője ezt sept. 20-káról írja. Ugyan e lap megjegyzi tegnapi szá­mában, miszerint azon körülmény, hogy legújabb párisi levelei, valamint a pá­risi sajtó sem szólnak a franczia-olasz szerződésről, figyelmet ébresztő, de turi­­ni levelét — a­mely a szerződés pontját közli — hiteles forrásból eredetinek ál­lítja. Ezen szerződést — mely a két kabinet közti alkudozások eredménye — lénye­ges pontjaiban alább közöljük a „Köln. Ztg/l turini levele után. (Lásd e fontos közleményt alább.) Ezen taglalattal meg­egyeznek az olasz lapoknak a szerződés lényegéről közlött tudósításai. A többi közt a parmai hivatalos lap ezt írja róla: ,,A franczia hadcsapatok legfölebb két év alatt vonulnak vissza, a­míg a pápai kormány egy idegen légiót alakíthat. Az olasz kormánynak nem kell egyebet biz­­tosítni a pápai hatalom támogatására, mint azt, hogy Olaszországból nem nyomul­nak rendes vagy rendetlen hadcsapatok pápai területre.“ Nevezetes az, mit a bécsi hivatalos „Wiener Abendpost“ ezen közleményre mond. A „Wiener Abendpost“ mig egy­felől sejteni látszik a Franczia-és Olaszor­szág közti szerződés végczélját, másfelől az uj fordulat iránt Bécsben uralkodó han­gulatot érezteti. ,,A­mit ezzel mondani akarnak világos. Azon remén­nyel kecsegtetik magukat, hogy a pápa világi hatalmának eltörlését illetőleg a rómaiak „szabad akarat­­nyilatkozatát“ rendezhetik. Talán nem fognak rendes vagy rendetlen had­csapatokkal betörni a pápai területre — jól lehet a turini kormánynak csupán ígérete semmi biztosítékot sem nyújt ez iránt — hanem azon szabályos rendőri és izgatási apparátussal fognak benyo­mulni, a­mely másutt oly kedve­ző eredményeket idéz elő. (A „ W. Abendpost“ nem mondja hol). Egyéb­iránt­­— végzi az idézett lap — Párisból semmi adat, a­mely az olasz lapok tény­leges közléseit megerősítné. A kamarák összehívása a kormány pénzszükségével hozatik kapcsolatba.“ Visszatérve a szerződésre egy legújabb távirat szerint hire szárnyal, hogy Olasz­ország átveszi a római adósság egy ré­szét is. Turinban pengetni kezdik, hogy az új fordulatot miniszteri változás is követ­né. Beszélik, hogy Pepoli marquese a kül­­ügyet, Sella a pénzügyet venné át. Ra­­tazzi Baden-Badenből Turinba hivatott, a kormány támogatására. Párásban is híre jár a minisztérium változásának. Boucher erősebben áll, mint valaha; hírlik, hogy hasongondolkodású szabadelvű minisztérium alakításával bí­zatnék meg. II. Sándor c­ár tegnap három­negyed óráig tartó látogatást tett Eugenia csá­szárnőnél Schwalbachban. hadgondolkozásuak, a­ tény elvitázhatlan. A tiara nem fénylik ma, mint századok előtt, s a pápai átok, mely egykor népe­ket és királyokat lesújtott, elveszté hatal­mát. Kinek hibája? A század hitetlensé­­ge, vagy a pápaság rideg „non possu­­mus“-a? Ausztria többször felszólíta Ró­mát reformok behozatalára, de Róma nem hallgatott a felhívó szavára. „A következés nem maradhatott el. A Vaticán örökös negatiója ellen Olaszor­szág elkeseredett ellenzéket képez. Az olasz nép, mely büszke volt rá, hogy fiai­ból foglalák el legtöbben a pápai széket, ma elfordul Rómától. Milanóban, Flo­­renezben, Nápolyban és Bolognában hír­lap és röpirati harcz foly, s gyakran épen kath. papoktól származnak ezen iratok. A pápaság eszméjét nem tagadják, szellemi hatóságát elismerik, de a világi uralom­nak Olaszország nevében kiengesztelhet­­len harczot izennek. „Egy lelkesült perezben, midőn IX. Pius előtt a minden oldalról előnyomuló ellenség számát elsorolák előtte, így kiál­tott fel : „Portáe inferi non praevalebunt adversus eam­.“ E bizalom a jövőben igen megható, de fájdalom­­ a csodák kora le­járt. Világi ügyekben nem elég Istenben bízni, ha másként jó barátaink kezét vis­­­szautasitjuk. A kath. világ Róma felé te­kint, s mit lát­ott? Egy gyászba merült zsidó család sírva hagyja el Rómát, mert gyermekét elvették tőle, s katholikus hit­ben akarják nevelni. A párt túlzói,a kik Mechelnben, Wü­rzburgban, mint a ka­­tholikus világ képviselői viselik ma­­gukat , s kik azt hiszik , ők találták fel az igazi katholikus tudományt, ál­dást mondanak ama tettre, s Kerkhove báró felkiált : „Mint katholikus nem is­merek trónt, hazát, nemzetet, én római polgár vagyok!“ „Ily éles ellentét létezvén, a helyzet tarthatlanná lett. Olaszország Róma nél­kül nem élhet, s követeli fővárosát. A pápaság világi uralma, látszólag még a megmaradt római tartományokban fönn­­állva, árnyékképpé lett test nélkül. A pá­paság pénzügyei, részben ájtatos adomá­nyokra szorult, s a péterfillérek nem fe­­dezik a költségeket, mint a legújabb köl­csön bizonyítja. Korábban a pápaság gyáma Ausztria volt, de mióta e hatalom befolyása Olaszors­ágban megtört, a pá­paság a franczia megszálló hadsereg man­kójára támaszkodik. Mi lesz belőle, ha ezt is elvonják alóla? Mondják, két év múlva kö­­ érkezik be a végzet teljes pillanat, melyben az utolsó franczia katona is eltávozik. A határidőt, meg lehet rövidíteni, s meghosszabbí­­tani is, kü­lö­nsen n­alX. Pius életben ma­rad, azonban a fövény óra egyszer mégis csak lejár, s a p­llanat elérkezik. Mi történik akkor ? „E közben Vi­ctor Emánuel király ud­varát áthelyezte Florenczbe, hogy minél közelebb legyen, ha védeni kellene a pá­pát. A szabad csapatok beroh­anását való­ban meg is akadályozandja, de hogy ezt tehesse, a római területet, s a fővárost is meg kell szállnia. E szó „védelem“ an­­­nyit jelent, mint az olasz zászlóaljak be­menetele Rómába. E lépést igen könnyen lehetene igazolni a rendföntartás érdeké­vel, mert a franczia csapatok elvonulása a jel a forradalomra. Ha Róma maga nem akarna fölkelni, mit a „Botschafter“ nem hisz, majd intézkednek Florenczben, hogy a zavar kitörjön. A­mihez az olasz kor­mány Turinban oly jól értett, azt Flo­renczben sem feledi el. S ha egyszer Vic­tor Emanuel király Rómában, mint védő hatalom lép fel, nem­sokára az urat is játszandja, s a pápa világi uralma meg­szűnt létezni. „De kérdé­s: igaz-e hogy III. Napóleon valóban odahagyja Rómát, mit eddig oly következetességgel megtagadott? Való­­sulás esetében komoly intés ez Rómára nézve, hogy a két évi határidőt az újabb kor reformjainak behozatalára felhasz­nálja. Mert nem szabad figyelem nélkül hagyni, hogy Róma megszállása Victor Emanuel hadai által a pápaság megölő betűje , azon universalitás értelmében, melyet alapítójának szelleme s a lefolyt századok története ezen intézménynek adott. Csak a souverain pápa, bár minő csekély legye­n területe, lehet független. Ha két év múlva Olaszország zászlói lo­bognak a Kapitol fölött, akkor IX. Pius volt az utolsó pápa, a régi egyház értel­mében 5 utóda csak olasz vagy franczia elsőrangú püspök leend. De talán hibá­zunk — végzi czikkét a „Botschafter“ — ki tudja, talán Napoleon császár és Victor Emánuel komolyan szándékoznak Rómát megvédeni, s Olaszország királyának fő­városa örökre Flórencz leend. Vagy a mi inkább valószinü, a francziák tovább maradnak Rómában, két év letelésénél ?“ sek megtekintése után az élét tölteni méltózta­­tott; az uj-szőnyi vaspályaudvarra külön vona­ton megérkezett, s az­onnal a katonai gyakorla­tokat megte­rem­teni, azután pedig a vármüveket megszemlélni méltóztatott. Ezalatt királyi helytartó ő excellentiája, bi­­bornok-primás ő eminentiája, veszprémi püspök ő excellentiája, váczi püspök­i méltósága, s az egyházi rend más számos tekintélyes képvise­lői, több főurak, kik közül gróf Waldstein Já­nost, gróf Viczay Hédert, gróf Zichy Gábort, bá­ró Földváry Lajost fiaival említjük, a megyei tisztviselőség, a városi tisztikar és képviselők, intézetek képviselői sat. a. várparancsnok laka előtt gyülekeztek össze, a cs. k. Apostoli Fel­ségének jobbágyi hódolatukat bemutatandók,a ki is szűnni nem akaró örömriadások által ü­d­­vözöltetve I6V2 órakor megé­kezvén, a várpa­rancsnoki termekben királyi helytartó ő excel­­lentiája jelenlétében legelébb a bibornok prí­más ő eminentiája által vezérelt egyházi rend, ezután a titkos tanácsosok, kamarások, főrendű­­ek, továbbá a katonai méltóságok, aztán a me­gyei tisztikar, a városi tisztviselőség s képvise­let, református papság, izraelita vallásközség, takarékpénztár, Székesfehérvár városa kül­döttsége, stb. hódolatának bemutatását legke­gyelmesebben elfogadni méltóztatott. 121­2 órakor következett az udvari ebéd, melyhez Ő Fenségeik Albrecht, Lipót a Vilmos főherczeg urakon kivül királyi helytartó ő ex­­cellentiája, bibornok primás c­emtiája, Ranol­­der püspök ö extja, Fehler Antal püspök, báró Fekete Mihály v. püspök, Schreck Ádám lovag s klosterneuburgi praelatus, gr. Nyáry Rudolf esztergomi kanonok ő mlgaik, Paurácz Mihály prépost, továbbá orsz. kat. parancsnok gr. Coro­­nini ő extra s több katonai méltóság , — gróf Török Bálint s Melczer István kir. személynök­i exciáik, gr. Waldstein János, gróf Viczay Hé­­der, gróf Zichy Gábor, báró Földváry Lajos két fiával, Balog Kornél győri főispán, Huszár Fe­­rencz kir. táblai ítélő­mester, Ambróz János ko­máromi főispáni helyettes, Nagy Mihály super­­intendens s többen voltak hivatalosak. Az alig egy óráig tartó ebéd után a várnak déli oldalán lévő kapun alól a Dunán át hadi hajó­hid vezetett, mely katonai gyakorlatot Ő Felsége az öt ezret meghaladó néptömeg jelen­létében, folytonosan a munkálkodó hidászok között végig a hídon töltvén, midőn másfél órai munka után az felépült, a vártérségeken össze­­sereglett városi és vidéki nép örömkiáltásai kö­zött udvari hintójába szállván, 4 óra tájban az uj-szőnyi pálya-udvarba indulni méltóztatott. Közelegvén a pillanat, midőn 0 cs. k. Apóst. Felsége a birodalmi székvárosba visszatérendő volt, a pályaudvar helyiségeibe — s miután ezek az özönlő tömeget befogadni elégtelenek­nek mutatkoztak, a korlátok mögé tódult a vá­rosi s megyei közönség, s 4 óra 15 perczkor a Főherczeg Urak ö cs. k. fenségeik kíséretében ide érkezett. Ö cs. k. Apostoli Felségét a jobb­ágyi hűség és tiszteletteljes szeretet zajos nyi­latkozataival kisérte mindaddig, mig csak a vo­nat el nem robogott. Gr. Coronini táborszernagy ő excsa . cs. k. Apostoli Felségével majdnem egyidejűleg Ér­sekújvárra indult, — további utazásra a vasutat felhasználandó. Megemlitendőnek tartjuk még, hogy a nesz­­mélyi borászati egylet küldöttsége által felaján­lott termékeket, bort, szőlőt és gyümölcsöt , cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelm­esebben el­fogadni, s megengedni méltóztatott, hogy a kül­döttség hódolatát személyesen is bemutathassa. Ez rövid és halvány vázlata ez emlékezetes napnak, melyen Felséges urunk, szeretett ki­rályunk legmagasabb jelenlétével boldogított; s valamint ezen legmagasabb látogatást sziveink az alattvalói hit ragaszkodás feled­etlen ünne­péül szentelték: úgy reméljük, hogy ő cs. kir. Apót­toli Felsége legalázatosabb hódolatunk őszinte kifejezését újabb bizonyítékául m­éltóz­­tatand venni ama törhetlen hűségnek s ragasz­kodó szeretetnek, melylyel legmagasabb sze­mélye iránt minden igaz magyar viseltetni meg nem szűnik. Egy komáromi sept. 21 diki távirat szerint Simor János győri püspök­i méltósága, me­gyéje papsága egy küldöttségével . Felségét Kis-Béren 19-én legalázatosabban üdvözölte. (Sl­rg.) A bécsi lapok szemléje. A „Botschafter“ a pápaságról írja: „Az „Independance“ néhány nap óta Párisból meglepő újságokat hoz: Na­poleon császár két év múlva visszavonja csapatait Rómából, Victor Emanuel ma­gára vállalja, Rómát minden idegen ,,in­­vasiotól“ megvédeni. (A többi közt azon esetre, ha az ausztriaiak a pápa segítsé­gére sietnének.) Végre az olasz udvar Florenczbe tenné át székhelyét. A „Bot­schafter“ fölteszi, hogy a legközelebb folyt olasz-franczia alkudo­zások idézék elő ezen eredményt, mely a tudósitások va­­lósitása esetére, a helyzetet lényegesen megváltoztatná. Ezen bevezetés után a „Botschafter“ igy okoskodik: „A pápaság, jó ideje, a legroszabb helyzetben van. Ám búsuljanak e miatt ath. hívők, vagy örvendezzenek a sza­ Ő csász. kir. Ap. Felsége utazása Magya­r­­orsz­gban. Komárom, sept. 20. Ma reggel 128 óra után a vár fokáról dörgő ágyulövések tudatták velünk azon szerencsés pillanatot, midőn a cs. k. Apostoli Felsége Kis- B­érről, hol tegnap a bábolnai s kisbéii méne­ Az olasz kérdés megoldása. (K.) A franczia-olasz egyezmény a római fran­czia foglalás megszüntetését illetőleg, tény. Az okmány alá van írva. Drouyn, valamint Nigra és Fepoli neveik rajta. Bármi szempontból vegyük a dolgot — mond­ja az „Italie“— az olasz diplomaták törekvése győzelmet aratott, mely annál szebb, mert be­csületére válik Francziaországnak s hasznos Olaszországra nézve, s a két kormány között a barátság kötelékeit szorosabbra füzi. Minden­esetre túlhajtana az Optimismus, ha hinné, hogy e kedvező kü­lszin tövist nem rejteget. Csak a pénzügyi pontra utalunk, mely szerint Olaszor­szágnak a római adósság egy részét azonnal le kell fizetnie, míg ennek fejében Francziaország két év múlva hadait visszavonja. Várunk azon­ban, míg e szerződés részleteit is megismerjük, mi a legközelebbi parlamenti ülésben megtör­ténik. A forradalmi „Gazetta del Popolo“ azt mond­ja, hogy a franczia és olasz kormányok közötti egyezmény a legjobb szándékot tanúsítaná mindkét részről, de miután az olasz kormány új terhet vállalna anélkül, hogy két év után Róma elestéről biztos volna, azt his­szük, hogy az egyezmény a szerződők akarata nélkül a helyett hogy Olaszországnak használva, s a pápai kormánynak ártana, kétélű fegyver, mely könnyen egyedül Olaszországot sebezheti meg. Valóban két év alatt annyi esemény fordulhat elő, még­pedig valamennyi hátrányunkra,— elő­nyünkre egy sem, miután e két évre minden esetben megkötnék magunkat. Az „Unita Catt,“ újra kérdi: „Mi minden tör­ténhetik 1866-ig ? Várjon él e addig III. Napo­leon ? Olaszország azon helyzetben lesz még, mint ma, vájjon a hatalmak a maguk közti meghasonlás által még mindig szabad tért en­gednek a forradalomnak ? Százat s ezret foga­dunk egy ellen, hogy 1866 September hava ke­veset fog hasonlitni 1864 September havához.“ A franczia lapok czikkei közt nevezetes a „France“-é, mely az olaszokat Rómáról Velen­­czére utalja s az utóbbinak elnyeréséhez Fran­cziaország diplomátiai támogatásával kecsegteti őket. A „Köln. Zig“ párisi levelezője azt mond­ja ugyan, a „France“ nem jól tapogat, Róma forog szóban,nem Velencze. Lehet,hogy a„Fran­ce“ régi viszonyait akarja még kissé legyezget­ni. Az olaszok egyébiránt kzí­esebben menné­nek Rómába, mint Velenczébe. A „Constitutionnel“ így nyilatkozik: Miután jelenleg ilyen hírek (az olasz franczia szerző­désről) keringnek, nem fölösleges annak ismét­lése, hogy a kormány minden alkalommal kije­lentette, miszerint, miután az ügyek jelen állá­sát (Olaszországban)soha sem lehetett végleges­nek tekinteni, a kívánt megoldás, bár­mikor kö­vetkezzék be, Francziaország becsületének, po­litikája elveinek és azon érdekeknek, melyeket Rómában véd, meg fognak felelni. A „Indep. beig.­“ és „Köln. Zig“ levelezései kissé elmaradnak a turini jelentésektől; ezek még csak az alkudozásokról beszélnek, holott Turinban már a szerződés megkötése iránt bi­zonyosak. A „Ind. Beige“ turini levelezője már 14-én a szerződésnek legalább alapvonalait közölhette. A feltételek ismeretesek. Franczia­ország visszavonja két év múlva hadait Rómá­ból s Olaszország tiszteli és védi az egyházi állam határait. Levelező emlékeztet, hogy Ca­­vour ezt már 1860-ban javasolta s Thouvenel akkor megegyezett volt, hogy a foglalásnak vége szakadjon, csak a pápának időt kell en­gedni, hogy állama biztonságáról gondoskod­jék. Ez utóbbival indokolták most is a kiürítés két évi halasztá­st. E záradék nem tetszik ugyan az olaszoknak, mert két év alatt sok történhetik, mi a szerződő feleket kötelezettségeik teljesíté­sében gátolja, mindamellett, bármit mondjanak a túlzók, az olasz minisztériumra nézve nagy nyeremény, hogy Francziaország egyedül vele alkudozott a római kérdés és hadai visszavoná­sa fölött és sem a római udvart, sem más hatal­mat nem hívott meg a tanácskozásra, mi által azt mutatta, hogy a római kérdést lényegében olasznak tekinti s amennyiben politikai, egye­dül Olaszországot ismeri el irányadónak. Az olasz fővárosnak Firenzébe áttételéről a „Perseveranza“ turini levelezője azt írja, hogy e kérdés megvitatásánál az olasz minisztérium az Ausztriáhözi viszonyt vette figyelembe, mely még fenyegetőbbé fogna válni Róma kiürítése után. A minisztérium azonban bizonyosan nem tart a harcztól, melyet Mind­en túli szomszédaink vakmerőn előidézni akarnának, mindamellett idejekorán gondoskodnia kell, nehogy a király­ság állandósága veszélyeztessék, mely háború alkalmával a legroszabb esetben mindig meg­történhetik. A tábornokok tanácsa elismerte az Ausztriával a háború nehézségét, ha az ellensé­ges támadás ellen roszul védett Turin marad a birodalom fővárosa, e szerint Firenzét jelölték ki az ország legalkalmasabb ideiglenes főváro­sául, mely mind a szárazon, mind tengeri rész­ről teljesen meg van óva a váratlan megroha­­nástól. Francziaország és Olaszország közötti egyezmény. (f) A kölni lap a következő levelet Tu­rulból, a lap homlokán közli : Turin, sept. 17. „A midőn legelőbb hire menü hogy Olaszország ügye jelentékeny lépést tesz előre, sokan kételkedtek e tudósítás valódisága fölött. Szokott dolog volt, hogy a római kérdést mindannyiszor elhalasztatni lássák, a­nélkül, hogy a megoldás bekövetkezett volna,sőt utóbbi időkben Menabrea tábornok az ügynek még ár­tott is. Ki hitte volna, h­ogy ezen közelebbi si­kertelenség után, a dolgok rögtön kedvező fordulatot vehetnének? Ha a császárt az olasz miniszterek sürgetése elkedvetleníté, honnan származhatott a rögtöni átmenet az ellenkező­re ? Mindenki, a­ki a helyzetet nem ismeri, ezen kételyeknek helyet adan. De a­ki a dolgokat közelebbről szemlélheti, az kevésbé fog csodál­kozni az ügyek ily fejlődése fölött, s ha most a kivívott eredmény előttünk fog len­ni, a kétel­kedők is megtérendnek. Menabrea tábornok elutazása után Nigra lo­vag és Pepoli marquis folytaták az alkudozáso­kat, még pedig oly eredmén­nyel, minőt maguk sem reméltek. „I­máz egyezmény lényeges pont­ja­i: A franczia kormány kötelezi magát, hogy legfölebb két év alatt hadcsapatait a pápai területről visszavonandja, s ennek követ­keztében a pápai kormányhoz jegyzéket inté­zend, felszólítván a római curiát, hogy ezen idő alatt saját hadsereget szervezzen. Az uj hadse­reg szervezésekor Francziaország mindenben megígéri támogatását, s többi között megenge­di, hogy Francziaországban toborzanak. A fran­czia hadsereg azon arányban hagyja el a pá­pai területet, amint ezen új hadsereg létre kezd jönni. Victor Emanuel király,öszhhangzásban bol­dogult Cavour gróf nézeteivel, megígéri, hogy a római területet minden megtámadástól megvé­di. Továbbá elismervén szükségét, hogy a fen forgó viszonyok között, Olaszország a pápai kormánynak concessiókat kénytelen tenni , jö­vőre Flórencz fog az ország fővárosává nyilvá­­nitatni. Ennyiből áll röviden az olasz-franczia egyezmény lényege.“ A kölni lap e levélre megyjegyzi : „Ezen tudósítások jó forrásból erednek, de hogy a francziák Rómából kivonuljanak, e lap csak akkor fogja elhinni, ha ezt mint tényt távi­andják Rómából." Hivatalos közlemények. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. hó 20 -án este Ma­gyarországból Schönbrunba visszaérkezett. A pénzügyminisztérium Przyborsky Tiva­dart, a budai pénzügyi országos igazgatósági osztály pénzügyi titkárát, Munkácson pénzügyi tanácsossá s pénzügy kerületi igazgatóvá nevez­te ki A pénzügyministerium Partolovics János pénzügyi titkárt a szerb-bánsági pénzügyi or­szágos igazgatóságnál, N. Becskerecen pénzü­gyi tanácsossá s pénzügy-kerületi igazgatóvá ne­vezte ki. Nyitramegye főispánja Sinkovics Edét és S­c­h­e­r­k Kálmánt megyei rendes dijnokokká, C­s­a­c­s­k­ó Istvánt pedig kisegítő dijnokká ne­vezte ki. Ugocsamegye királyi biztosa Fejér Endre központi szolgabírót tiszteletbeli főszolgabíróvá, E­h­r­e­n­r­eic­h Zsigmond okleveles seborvost megyei tiszteletbeli seborvossá, és Nagy-Szöllős m.-város jegyzői állomására Pap Ferenczet ne­vezte ki. Kir. helytartó ő nagyméltóságának körirata minden megye és kerület t. ez. kormányzójához. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi augustus hó 28-án kelt legfelsőbb határozványával leg­ke­­gyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Zala-, Somogy-,Baranya- s Veszprémmegyékben az 1861. évi nov. hó 5 én kelt legfelsőbb hatá­­rozványnyal kibocsátott rendszabályok 1Y ik czikke értelmében, a fegyver eltitkolás oly egyé­nek részéről, kiknél a fönforgó körülményeknél fogva attól lehet tartani, hogy vagy általuk, vagy más, harmadik személyek által büntetésre méltó cselekvények, és különösen az ezen me­gyékben rögtön bírósági eljárás alá eső bűnté­nyek véghezvitelére czélzó fegyverreli vissza­élések történhetnek; — a katonai bíróságok ál­tal rendes eljárás utján öt évig terjedhető bör­tönnel fenyittethessék. Ezen 1. f. határozatról oly felhívással kíván­tam (czim) m. kir. udvari kanczellár ur ö­nma­­gának f. hó 7 én 15810. sz. a. kelt elnöki levele alapján értesíteni, (csak a fentebbi 4 megye kormányzójához) hogy azt hatósága területén a legkiterjedtebb mérvben közhírré tétetni szí­veskedjék. (A többiekhez,­ hogy a mennyiben a körül­mények az érintett legfelsőbb rendszabálynak hatósága területére leendő kiterjesztését is kí­vánatossá tennék, e részbeni javaslatát elém terjeszteni szíveskedjék. Temes megyében kebelezett Zsebely helység­ben uralgó keleti marhavész miatt az ezen hely vészkörébe eső Csákóva mezővárosában tar­tatni szokott heti és országos szarvasmarhavá­sárok a vész tartama idejére, további intézke­désig, ezennel betiltatnak. Krasznamegye főispáni helytartója a megyei főorvosi állomásra Biharmegye czimzetes fő és rendes járási orvosát Knopp Gyula József orvostudort nevezte ki. Zemplénmegye főispáni helytartója f. é. Sep­tember 10-én 1207. evn. sz. a. kelt rendelvényé­vel Hunyor Sándor eddigi újhelyi kerületi alszolgabirót a varannói járás főszolgabirájává, legenyei Pintér Márton volt cs. k. szolgabi­­rói tollnok és hites ügyvédet az újhelyi kerület alszolgabirájává, Balogh Géza volt cs. kir. figyelő, hites köz- és váltóügyvédet a bodrog­­kerület alszolgabirájává, bernátfalvi B­e­r­n­á­t­h Boldizsár hites ügyvéd és megyei írnokot tisz­teletbeli esküdtté nevezte ki. Csongrád megye főispáni helytartója a sz. kir. Szeged városnál üresedésbe jött adó-nyilván­tar­­tói állomásra V­á­r­a­d­y Ignácz mérnököt, ugyan­ott a rendszeres irnoki állomásra F­ö­l­é­n­y­i Jó­zsef pestvárosi elemi tanárt, és a kézbesítő ir­noki állomásra Rózsa Antal szegedvárosi ár­­vapénztári dijnokot nevezte ki. Hivatalosan tudatik, miszerint N­a­g­y­k­i­k­i­n­­d­á­n folyó hó 20. napján tartandó országos vá­sárba a szarvasmarha, az e környéken kiütött marhavész miatt, beeresztetni nem fog. Kir. helytartó ő nagyméltósága körirata min­den megye és kerület t. ez. kormáyzójához. Számosabb esetek fordulván elő, melyekben hatóságok és hivatalok a „Sürgöny“ és „Unga­rische Nachrichten“ czimű­ hivatalos lapokba felvétetni kívánt hivatalos hirdetményeket nem azon nyelven kü­ldvén be, melyen az illető Fia­talos lap szerkesztve van, ez által a hivatalos hirdetmények közzétételében késedelem okoz­tatok : értesítem ezennel a fenczimzett urakat, hogy a hivatalos lapoknak sem kiadó­hivatalá­ban, sem szerkesztőségében nincs aziránt intéz­kedés téve, hogy a hivatalos hirdetményeknek fordítása eszközöltessék; s ennélfogva a hiva­talos hirdetmények mindig azon nyelven szer­­kesztve küldendők a hivatalos lapok kiadóhiva­talához, mely nyelven az illető hivatalos hírlap megjelenik, megjegyeztetvén, hogy e szabály meg nem tartása esetében a hirdetménynek e miatt az illető hivatalos lapba felvételében tör­tént késedelemért, vagy ezen felvételnek épen elmaradásáért, s a következményekért egyedül csak a beküldő hatóság, vagy hivatalra fog a legszorosabb felelősség háramolni. Felhívom tehát a fenczimzett urakat, hogy a kormányzásukra bízott területen létező minden közigazgatási s bírói hatóságokat ezen szabály pontos megtartására szigorúan utasítani szíves­kedjenek. Liptómegye kir. biztosa Duschnitz Fri­gyes, Rózsahegyen lakó orvostudort a nyugoti járás orvosává nevezte ki. Zalamegye főisp.helytartója Derencsény Pál megyei írnokot tiszteletbeli esküdtté, K­u­­r­u­c­z Mihály megyei dirnokot rendes írnokká, Schaffer György tiszteletbeli esküdtet és H­á­­ry Ágoston megyei irodai gyakornokot megyei dijnokokká, B­a­k­o­n­y­i Ottó megyei dijnokot sümegi börtönfelügyelővé s Kümmert Ágos­tont megyei irnokgyakornokká nevezte ki. A magyar kir. udv. kanczellár ifjabb Andre an­szky Sándor végzett joghallgatót, a ma­gyar kir. udv. kanczelláriánál tiszteletbeli se­gédfogalmazóvá nevezte ki. A magy. kir. helytartótanács Tol­dy Lipótot a Szent Jánosról czimzett budavárosi kórház gondnokává nevezte ki. K­ü­l­f­ö­l­­d. Montenegro. (Az orosz támogatás. A „Gen. Corr.“ szerint az orosz kormány az­ 9000 darab aranyból álló évi segélyt, melybe eddig a montenegróiakat részesité, jövőre meg­tagadta azon oknál fogva, hogy ezen össze nem a nép javára, hanem az uralkodó csala hasznára forditatott. Németország, M­ü­n­c­h­e­n , sept. 17. (A olasz királyság elismertetése B­jorország részéről) úgy látszik el van b tározva a kormány által. Legalább erre látszi mutatni a „Nürc. Corr.“ egyik hivatalos level­zése, mely így szól: „Miután köztudomás sz­rint hosszabb ideig félbe volt szakítva a rende szabályszerű diplomatiai érintkezés München Turin között , mint hallatszik — a bajor ko­mány egy Bécsbe intézett sürgönyben elő fog sorolni azon sürgetős indokokat, melyek a tyni kereskedelemnek Olaszországban érdekeltsé­nél fogva, mulhatlanul szükségessé teszik egyenes diplomatiai oltalom helyreállítását. Ez sürgönyre adandott válaszában az osztrák k­mány körülbelül azt mondhatja, hogy ö, hab folyvást azon meggyőződés mellett marad, ho

Next