A Hon, 1864. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-23 / 217. szám
PEST, SEPTEMBER 23. Politikai szemle. (II.) A bécsi békeconferentiát, a prágai vámkonferentiát, s még a schwalbachi találkozásokat is háttérbe szorította egy időre az olasz kérdésnek rögtöni szőnyegre hozatala. Előadtuk tegnap, hogy minő verziókkal találkozunk külföldi lapokban azon alkudozások eredményére vonatkozólag, melyek az olasz kérdésben a párisi és turini kabinet között folytattattak, megjegyeztük, hogy ezen verziók mennyire ellent mondanak egymásnak. A mai tudósítások — kevés kivétellel — határozottabban hangzanak : a legitimista „Union“ is azt mondja, hogy a szerződés bevégzett tény, sőt a „Köln. Zig“ és „Ind. beige“ a szerződés taglalatát is közlili. Az „Ind. beige“ párisi levelezője azonban nem látszik hinni a szerződés létezését,csak annyit enged meg,mint elvitázhatlan tényt, hogy Napoleon császár,ki eddig nem akart hallani a római kérdésről,megengedte e kérdésnek vitatását. Ez— ismétli levelező — kétségtelen, s a vitából bizonyosan fog valami haszon származni Olaszországra nézve. A belga lap párisi levelezője ezt sept. 20-káról írja. Ugyan e lap megjegyzi tegnapi számában, miszerint azon körülmény, hogy legújabb párisi levelei, valamint a párisi sajtó sem szólnak a franczia-olasz szerződésről, figyelmet ébresztő, de turini levelét — amely a szerződés pontját közli — hiteles forrásból eredetinek állítja. Ezen szerződést — mely a két kabinet közti alkudozások eredménye — lényeges pontjaiban alább közöljük a „Köln. Ztg/l turini levele után. (Lásd e fontos közleményt alább.) Ezen taglalattal megegyeznek az olasz lapoknak a szerződés lényegéről közlött tudósításai. A többi közt a parmai hivatalos lap ezt írja róla: ,,A franczia hadcsapatok legfölebb két év alatt vonulnak vissza, amíg a pápai kormány egy idegen légiót alakíthat. Az olasz kormánynak nem kell egyebet biztosítni a pápai hatalom támogatására, mint azt, hogy Olaszországból nem nyomulnak rendes vagy rendetlen hadcsapatok pápai területre.“ Nevezetes az, mit a bécsi hivatalos „Wiener Abendpost“ ezen közleményre mond. A „Wiener Abendpost“ mig egyfelől sejteni látszik a Franczia-és Olaszország közti szerződés végczélját, másfelől az uj fordulat iránt Bécsben uralkodó hangulatot érezteti. ,,Amit ezzel mondani akarnak világos. Azon reménnyel kecsegtetik magukat, hogy a pápa világi hatalmának eltörlését illetőleg a rómaiak „szabad akaratnyilatkozatát“ rendezhetik. Talán nem fognak rendes vagy rendetlen hadcsapatokkal betörni a pápai területre — jól lehet a turini kormánynak csupán ígérete semmi biztosítékot sem nyújt ez iránt — hanem azon szabályos rendőri és izgatási apparátussal fognak benyomulni, amely másutt oly kedvező eredményeket idéz elő. (A „ W. Abendpost“ nem mondja hol). Egyébiránt— végzi az idézett lap — Párisból semmi adat, amely az olasz lapok tényleges közléseit megerősítné. A kamarák összehívása a kormány pénzszükségével hozatik kapcsolatba.“ Visszatérve a szerződésre egy legújabb távirat szerint hire szárnyal, hogy Olaszország átveszi a római adósság egy részét is. Turinban pengetni kezdik, hogy az új fordulatot miniszteri változás is követné. Beszélik, hogy Pepoli marquese a külügyet, Sella a pénzügyet venné át. Ratazzi Baden-Badenből Turinba hivatott, a kormány támogatására. Párásban is híre jár a minisztérium változásának. Boucher erősebben áll, mint valaha; hírlik, hogy hasongondolkodású szabadelvű minisztérium alakításával bízatnék meg. II. Sándor cár tegnap háromnegyed óráig tartó látogatást tett Eugenia császárnőnél Schwalbachban. hadgondolkozásuak, a tény elvitázhatlan. A tiara nem fénylik ma, mint századok előtt, s a pápai átok, mely egykor népeket és királyokat lesújtott, elveszté hatalmát. Kinek hibája? A század hitetlensége, vagy a pápaság rideg „non possumus“-a? Ausztria többször felszólíta Rómát reformok behozatalára, de Róma nem hallgatott a felhívó szavára. „A következés nem maradhatott el. A Vaticán örökös negatiója ellen Olaszország elkeseredett ellenzéket képez. Az olasz nép, mely büszke volt rá, hogy fiaiból foglalák el legtöbben a pápai széket, ma elfordul Rómától. Milanóban, Florenezben, Nápolyban és Bolognában hírlap és röpirati harcz foly, s gyakran épen kath. papoktól származnak ezen iratok. A pápaság eszméjét nem tagadják, szellemi hatóságát elismerik, de a világi uralomnak Olaszország nevében kiengesztelhetlen harczot izennek. „Egy lelkesült perezben, midőn IX. Pius előtt a minden oldalról előnyomuló ellenség számát elsorolák előtte, így kiáltott fel : „Portáe inferi non praevalebunt adversus eam.“ E bizalom a jövőben igen megható, de fájdalom a csodák kora lejárt. Világi ügyekben nem elég Istenben bízni, ha másként jó barátaink kezét visszautasitjuk. A kath. világ Róma felé tekint, s mit látott? Egy gyászba merült zsidó család sírva hagyja el Rómát, mert gyermekét elvették tőle, s katholikus hitben akarják nevelni. A párt túlzói,a kik Mechelnben, Würzburgban, mint a katholikus világ képviselői viselik magukat , s kik azt hiszik , ők találták fel az igazi katholikus tudományt, áldást mondanak ama tettre, s Kerkhove báró felkiált : „Mint katholikus nem ismerek trónt, hazát, nemzetet, én római polgár vagyok!“ „Ily éles ellentét létezvén, a helyzet tarthatlanná lett. Olaszország Róma nélkül nem élhet, s követeli fővárosát. A pápaság világi uralma, látszólag még a megmaradt római tartományokban fönnállva, árnyékképpé lett test nélkül. A pápaság pénzügyei, részben ájtatos adományokra szorult, s a péterfillérek nem fedezik a költségeket, mint a legújabb kölcsön bizonyítja. Korábban a pápaság gyáma Ausztria volt, de mióta e hatalom befolyása Olaszorságban megtört, a pápaság a franczia megszálló hadsereg mankójára támaszkodik. Mi lesz belőle, ha ezt is elvonják alóla? Mondják, két év múlva kö érkezik be a végzet teljes pillanat, melyben az utolsó franczia katona is eltávozik. A határidőt, meg lehet rövidíteni, s meghosszabbítani is, különsen nalX. Pius életben marad, azonban a fövény óra egyszer mégis csak lejár, s a pllanat elérkezik. Mi történik akkor ? „E közben Victor Emánuel király udvarát áthelyezte Florenczbe, hogy minél közelebb legyen, ha védeni kellene a pápát. A szabad csapatok berohanását valóban meg is akadályozandja, de hogy ezt tehesse, a római területet, s a fővárost is meg kell szállnia. E szó „védelem“ annyit jelent, mint az olasz zászlóaljak bemenetele Rómába. E lépést igen könnyen lehetene igazolni a rendföntartás érdekével, mert a franczia csapatok elvonulása a jel a forradalomra. Ha Róma maga nem akarna fölkelni, mit a „Botschafter“ nem hisz, majd intézkednek Florenczben, hogy a zavar kitörjön. Amihez az olasz kormány Turinban oly jól értett, azt Florenczben sem feledi el. S ha egyszer Victor Emanuel király Rómában, mint védő hatalom lép fel, nemsokára az urat is játszandja, s a pápa világi uralma megszűnt létezni. „De kérdés: igaz-e hogy III. Napóleon valóban odahagyja Rómát, mit eddig oly következetességgel megtagadott? Valósulás esetében komoly intés ez Rómára nézve, hogy a két évi határidőt az újabb kor reformjainak behozatalára felhasználja. Mert nem szabad figyelem nélkül hagyni, hogy Róma megszállása Victor Emanuel hadai által a pápaság megölő betűje , azon universalitás értelmében, melyet alapítójának szelleme s a lefolyt századok története ezen intézménynek adott. Csak a souverain pápa, bár minő csekély legyen területe, lehet független. Ha két év múlva Olaszország zászlói lobognak a Kapitol fölött, akkor IX. Pius volt az utolsó pápa, a régi egyház értelmében 5 utóda csak olasz vagy franczia elsőrangú püspök leend. De talán hibázunk — végzi czikkét a „Botschafter“ — ki tudja, talán Napoleon császár és Victor Emánuel komolyan szándékoznak Rómát megvédeni, s Olaszország királyának fővárosa örökre Flórencz leend. Vagy a mi inkább valószinü, a francziák tovább maradnak Rómában, két év letelésénél ?“ sek megtekintése után az élét tölteni méltóztatott; az uj-szőnyi vaspályaudvarra külön vonaton megérkezett, s azonnal a katonai gyakorlatokat megteremteni, azután pedig a vármüveket megszemlélni méltóztatott. Ezalatt királyi helytartó ő excellentiája, bibornok-primás ő eminentiája, veszprémi püspök ő excellentiája, váczi püspöki méltósága, s az egyházi rend más számos tekintélyes képviselői, több főurak, kik közül gróf Waldstein Jánost, gróf Viczay Hédert, gróf Zichy Gábort, báró Földváry Lajost fiaival említjük, a megyei tisztviselőség, a városi tisztikar és képviselők, intézetek képviselői sat. a. várparancsnok laka előtt gyülekeztek össze, a cs. k. Apostoli Felségének jobbágyi hódolatukat bemutatandók,a ki is szűnni nem akaró örömriadások által üdvözöltetve I6V2 órakor megékezvén, a várparancsnoki termekben királyi helytartó ő excellentiája jelenlétében legelébb a bibornok prímás ő eminentiája által vezérelt egyházi rend, ezután a titkos tanácsosok, kamarások, főrendűek, továbbá a katonai méltóságok, aztán a megyei tisztikar, a városi tisztviselőség s képviselet, református papság, izraelita vallásközség, takarékpénztár, Székesfehérvár városa küldöttsége, stb. hódolatának bemutatását legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. 1212 órakor következett az udvari ebéd, melyhez Ő Fenségeik Albrecht, Lipót a Vilmos főherczeg urakon kivül királyi helytartó ő excellentiája, bibornok primás cemtiája, Ranolder püspök ö extja, Fehler Antal püspök, báró Fekete Mihály v. püspök, Schreck Ádám lovag s klosterneuburgi praelatus, gr. Nyáry Rudolf esztergomi kanonok ő mlgaik, Paurácz Mihály prépost, továbbá orsz. kat. parancsnok gr. Coronini ő extra s több katonai méltóság , — gróf Török Bálint s Melczer István kir. személynöki exciáik, gr. Waldstein János, gróf Viczay Héder, gróf Zichy Gábor, báró Földváry Lajos két fiával, Balog Kornél győri főispán, Huszár Ferencz kir. táblai ítélőmester, Ambróz János komáromi főispáni helyettes, Nagy Mihály superintendens s többen voltak hivatalosak. Az alig egy óráig tartó ebéd után a várnak déli oldalán lévő kapun alól a Dunán át hadi hajóhid vezetett, mely katonai gyakorlatot Ő Felsége az öt ezret meghaladó néptömeg jelenlétében, folytonosan a munkálkodó hidászok között végig a hídon töltvén, midőn másfél órai munka után az felépült, a vártérségeken összesereglett városi és vidéki nép örömkiáltásai között udvari hintójába szállván, 4 óra tájban az uj-szőnyi pálya-udvarba indulni méltóztatott. Közelegvén a pillanat, midőn 0 cs. k. Apóst. Felsége a birodalmi székvárosba visszatérendő volt, a pályaudvar helyiségeibe — s miután ezek az özönlő tömeget befogadni elégteleneknek mutatkoztak, a korlátok mögé tódult a városi s megyei közönség, s 4 óra 15 perczkor a Főherczeg Urak ö cs. k. fenségeik kíséretében ide érkezett. Ö cs. k. Apostoli Felségét a jobbágyi hűség és tiszteletteljes szeretet zajos nyilatkozataival kisérte mindaddig, mig csak a vonat el nem robogott. Gr. Coronini táborszernagy ő excsa . cs. k. Apostoli Felségével majdnem egyidejűleg Érsekújvárra indult, — további utazásra a vasutat felhasználandó. Megemlitendőnek tartjuk még, hogy a neszmélyi borászati egylet küldöttsége által felajánlott termékeket, bort, szőlőt és gyümölcsöt , cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebben elfogadni, s megengedni méltóztatott, hogy a küldöttség hódolatát személyesen is bemutathassa. Ez rövid és halvány vázlata ez emlékezetes napnak, melyen Felséges urunk, szeretett királyunk legmagasabb jelenlétével boldogított; s valamint ezen legmagasabb látogatást sziveink az alattvalói hit ragaszkodás feledetlen ünnepéül szentelték: úgy reméljük, hogy ő cs. kir. Apóttoli Felsége legalázatosabb hódolatunk őszinte kifejezését újabb bizonyítékául méltóztatand venni ama törhetlen hűségnek s ragaszkodó szeretetnek, melylyel legmagasabb személye iránt minden igaz magyar viseltetni meg nem szűnik. Egy komáromi sept. 21 diki távirat szerint Simor János győri püspöki méltósága, megyéje papsága egy küldöttségével . Felségét Kis-Béren 19-én legalázatosabban üdvözölte. (Slrg.) A bécsi lapok szemléje. A „Botschafter“ a pápaságról írja: „Az „Independance“ néhány nap óta Párisból meglepő újságokat hoz: Napoleon császár két év múlva visszavonja csapatait Rómából, Victor Emanuel magára vállalja, Rómát minden idegen ,,invasiotól“ megvédeni. (A többi közt azon esetre, ha az ausztriaiak a pápa segítségére sietnének.) Végre az olasz udvar Florenczbe tenné át székhelyét. A „Botschafter“ fölteszi, hogy a legközelebb folyt olasz-franczia alkudozások idézék elő ezen eredményt, mely a tudósitások valósitása esetére, a helyzetet lényegesen megváltoztatná. Ezen bevezetés után a „Botschafter“ igy okoskodik: „A pápaság, jó ideje, a legroszabb helyzetben van. Ám búsuljanak e miatt ath. hívők, vagy örvendezzenek a sza Ő csász. kir. Ap. Felsége utazása Magyarorszgban. Komárom, sept. 20. Ma reggel 128 óra után a vár fokáról dörgő ágyulövések tudatták velünk azon szerencsés pillanatot, midőn a cs. k. Apostoli Felsége Kis- Bérről, hol tegnap a bábolnai s kisbéii méne Az olasz kérdés megoldása. (K.) A franczia-olasz egyezmény a római franczia foglalás megszüntetését illetőleg, tény. Az okmány alá van írva. Drouyn, valamint Nigra és Fepoli neveik rajta. Bármi szempontból vegyük a dolgot — mondja az „Italie“— az olasz diplomaták törekvése győzelmet aratott, mely annál szebb, mert becsületére válik Francziaországnak s hasznos Olaszországra nézve, s a két kormány között a barátság kötelékeit szorosabbra füzi. Mindenesetre túlhajtana az Optimismus, ha hinné, hogy e kedvező külszin tövist nem rejteget. Csak a pénzügyi pontra utalunk, mely szerint Olaszországnak a római adósság egy részét azonnal le kell fizetnie, míg ennek fejében Francziaország két év múlva hadait visszavonja. Várunk azonban, míg e szerződés részleteit is megismerjük, mi a legközelebbi parlamenti ülésben megtörténik. A forradalmi „Gazetta del Popolo“ azt mondja, hogy a franczia és olasz kormányok közötti egyezmény a legjobb szándékot tanúsítaná mindkét részről, de miután az olasz kormány új terhet vállalna anélkül, hogy két év után Róma elestéről biztos volna, azt hisszük, hogy az egyezmény a szerződők akarata nélkül a helyett hogy Olaszországnak használva, s a pápai kormánynak ártana, kétélű fegyver, mely könnyen egyedül Olaszországot sebezheti meg. Valóban két év alatt annyi esemény fordulhat elő, mégpedig valamennyi hátrányunkra,— előnyünkre egy sem, miután e két évre minden esetben megkötnék magunkat. Az „Unita Catt,“ újra kérdi: „Mi minden történhetik 1866-ig ? Várjon él e addig III. Napoleon ? Olaszország azon helyzetben lesz még, mint ma, vájjon a hatalmak a maguk közti meghasonlás által még mindig szabad tért engednek a forradalomnak ? Százat s ezret fogadunk egy ellen, hogy 1866 September hava keveset fog hasonlitni 1864 September havához.“ A franczia lapok czikkei közt nevezetes a „France“-é, mely az olaszokat Rómáról Velenczére utalja s az utóbbinak elnyeréséhez Francziaország diplomátiai támogatásával kecsegteti őket. A „Köln. Zig“ párisi levelezője azt mondja ugyan, a „France“ nem jól tapogat, Róma forog szóban,nem Velencze. Lehet,hogy a„France“ régi viszonyait akarja még kissé legyezgetni. Az olaszok egyébiránt kzíesebben mennének Rómába, mint Velenczébe. A „Constitutionnel“ így nyilatkozik: Miután jelenleg ilyen hírek (az olasz franczia szerződésről) keringnek, nem fölösleges annak ismétlése, hogy a kormány minden alkalommal kijelentette, miszerint, miután az ügyek jelen állását (Olaszországban)soha sem lehetett véglegesnek tekinteni, a kívánt megoldás, bármikor következzék be, Francziaország becsületének, politikája elveinek és azon érdekeknek, melyeket Rómában véd, meg fognak felelni. A „Indep. beig.“ és „Köln. Zig“ levelezései kissé elmaradnak a turini jelentésektől; ezek még csak az alkudozásokról beszélnek, holott Turinban már a szerződés megkötése iránt bizonyosak. A „Ind. Beige“ turini levelezője már 14-én a szerződésnek legalább alapvonalait közölhette. A feltételek ismeretesek. Francziaország visszavonja két év múlva hadait Rómából s Olaszország tiszteli és védi az egyházi állam határait. Levelező emlékeztet, hogy Cavour ezt már 1860-ban javasolta s Thouvenel akkor megegyezett volt, hogy a foglalásnak vége szakadjon, csak a pápának időt kell engedni, hogy állama biztonságáról gondoskodjék. Ez utóbbival indokolták most is a kiürítés két évi halasztást. E záradék nem tetszik ugyan az olaszoknak, mert két év alatt sok történhetik, mi a szerződő feleket kötelezettségeik teljesítésében gátolja, mindamellett, bármit mondjanak a túlzók, az olasz minisztériumra nézve nagy nyeremény, hogy Francziaország egyedül vele alkudozott a római kérdés és hadai visszavonása fölött és sem a római udvart, sem más hatalmat nem hívott meg a tanácskozásra, mi által azt mutatta, hogy a római kérdést lényegében olasznak tekinti s amennyiben politikai, egyedül Olaszországot ismeri el irányadónak. Az olasz fővárosnak Firenzébe áttételéről a „Perseveranza“ turini levelezője azt írja, hogy e kérdés megvitatásánál az olasz minisztérium az Ausztriáhözi viszonyt vette figyelembe, mely még fenyegetőbbé fogna válni Róma kiürítése után. A minisztérium azonban bizonyosan nem tart a harcztól, melyet Minden túli szomszédaink vakmerőn előidézni akarnának, mindamellett idejekorán gondoskodnia kell, nehogy a királyság állandósága veszélyeztessék, mely háború alkalmával a legroszabb esetben mindig megtörténhetik. A tábornokok tanácsa elismerte az Ausztriával a háború nehézségét, ha az ellenséges támadás ellen roszul védett Turin marad a birodalom fővárosa, e szerint Firenzét jelölték ki az ország legalkalmasabb ideiglenes fővárosául, mely mind a szárazon, mind tengeri részről teljesen meg van óva a váratlan megrohanástól. Francziaország és Olaszország közötti egyezmény. (f) A kölni lap a következő levelet Turulból, a lap homlokán közli : Turin, sept. 17. „A midőn legelőbb hire menü hogy Olaszország ügye jelentékeny lépést tesz előre, sokan kételkedtek e tudósítás valódisága fölött. Szokott dolog volt, hogy a római kérdést mindannyiszor elhalasztatni lássák, anélkül, hogy a megoldás bekövetkezett volna,sőt utóbbi időkben Menabrea tábornok az ügynek még ártott is. Ki hitte volna, hogy ezen közelebbi sikertelenség után, a dolgok rögtön kedvező fordulatot vehetnének? Ha a császárt az olasz miniszterek sürgetése elkedvetleníté, honnan származhatott a rögtöni átmenet az ellenkezőre ? Mindenki, aki a helyzetet nem ismeri, ezen kételyeknek helyet adan. De aki a dolgokat közelebbről szemlélheti, az kevésbé fog csodálkozni az ügyek ily fejlődése fölött, s ha most a kivívott eredmény előttünk fog lenni, a kételkedők is megtérendnek. Menabrea tábornok elutazása után Nigra lovag és Pepoli marquis folytaták az alkudozásokat, még pedig oly eredménnyel, minőt maguk sem reméltek. „Imáz egyezmény lényeges pontjai: A franczia kormány kötelezi magát, hogy legfölebb két év alatt hadcsapatait a pápai területről visszavonandja, s ennek következtében a pápai kormányhoz jegyzéket intézend, felszólítván a római curiát, hogy ezen idő alatt saját hadsereget szervezzen. Az uj hadsereg szervezésekor Francziaország mindenben megígéri támogatását, s többi között megengedi, hogy Francziaországban toborzanak. A franczia hadsereg azon arányban hagyja el a pápai területet, amint ezen új hadsereg létre kezd jönni. Victor Emanuel király,öszhhangzásban boldogult Cavour gróf nézeteivel, megígéri, hogy a római területet minden megtámadástól megvédi. Továbbá elismervén szükségét, hogy a fen forgó viszonyok között, Olaszország a pápai kormánynak concessiókat kénytelen tenni , jövőre Flórencz fog az ország fővárosává nyilvánitatni. Ennyiből áll röviden az olasz-franczia egyezmény lényege.“ A kölni lap e levélre megyjegyzi : „Ezen tudósítások jó forrásból erednek, de hogy a francziák Rómából kivonuljanak, e lap csak akkor fogja elhinni, ha ezt mint tényt táviandják Rómából." Hivatalos közlemények. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. hó 20 -án este Magyarországból Schönbrunba visszaérkezett. A pénzügyminisztérium Przyborsky Tivadart, a budai pénzügyi országos igazgatósági osztály pénzügyi titkárát, Munkácson pénzügyi tanácsossá s pénzügy kerületi igazgatóvá nevezte ki A pénzügyministerium Partolovics János pénzügyi titkárt a szerb-bánsági pénzügyi országos igazgatóságnál, N. Becskerecen pénzügyi tanácsossá s pénzügy-kerületi igazgatóvá nevezte ki. Nyitramegye főispánja Sinkovics Edét és Scherk Kálmánt megyei rendes dijnokokká, Csacskó Istvánt pedig kisegítő dijnokká nevezte ki. Ugocsamegye királyi biztosa Fejér Endre központi szolgabírót tiszteletbeli főszolgabíróvá, Ehrenreich Zsigmond okleveles seborvost megyei tiszteletbeli seborvossá, és Nagy-Szöllős m.-város jegyzői állomására Pap Ferenczet nevezte ki. Kir. helytartó ő nagyméltóságának körirata minden megye és kerület t. ez. kormányzójához. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi augustus hó 28-án kelt legfelsőbb határozványával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Zala-, Somogy-,Baranya- s Veszprémmegyékben az 1861. évi nov. hó 5 én kelt legfelsőbb határozványnyal kibocsátott rendszabályok 1Y ik czikke értelmében, a fegyver eltitkolás oly egyének részéről, kiknél a fönforgó körülményeknél fogva attól lehet tartani, hogy vagy általuk, vagy más, harmadik személyek által büntetésre méltó cselekvények, és különösen az ezen megyékben rögtön bírósági eljárás alá eső bűntények véghezvitelére czélzó fegyverreli visszaélések történhetnek; — a katonai bíróságok által rendes eljárás utján öt évig terjedhető börtönnel fenyittethessék. Ezen 1. f. határozatról oly felhívással kívántam (czim) m. kir. udvari kanczellár ur önmagának f. hó 7 én 15810. sz. a. kelt elnöki levele alapján értesíteni, (csak a fentebbi 4 megye kormányzójához) hogy azt hatósága területén a legkiterjedtebb mérvben közhírré tétetni szíveskedjék. (A többiekhez, hogy a mennyiben a körülmények az érintett legfelsőbb rendszabálynak hatósága területére leendő kiterjesztését is kívánatossá tennék, e részbeni javaslatát elém terjeszteni szíveskedjék. Temes megyében kebelezett Zsebely helységben uralgó keleti marhavész miatt az ezen hely vészkörébe eső Csákóva mezővárosában tartatni szokott heti és országos szarvasmarhavásárok a vész tartama idejére, további intézkedésig, ezennel betiltatnak. Krasznamegye főispáni helytartója a megyei főorvosi állomásra Biharmegye czimzetes fő és rendes járási orvosát Knopp Gyula József orvostudort nevezte ki. Zemplénmegye főispáni helytartója f. é. September 10-én 1207. evn. sz. a. kelt rendelvényével Hunyor Sándor eddigi újhelyi kerületi alszolgabirót a varannói járás főszolgabirájává, legenyei Pintér Márton volt cs. k. szolgabirói tollnok és hites ügyvédet az újhelyi kerület alszolgabirájává, Balogh Géza volt cs. kir. figyelő, hites köz- és váltóügyvédet a bodrogkerület alszolgabirájává, bernátfalvi Bernáth Boldizsár hites ügyvéd és megyei írnokot tiszteletbeli esküdtté nevezte ki. Csongrád megye főispáni helytartója a sz. kir. Szeged városnál üresedésbe jött adó-nyilvántartói állomásra Várady Ignácz mérnököt, ugyanott a rendszeres irnoki állomásra Fölényi József pestvárosi elemi tanárt, és a kézbesítő irnoki állomásra Rózsa Antal szegedvárosi árvapénztári dijnokot nevezte ki. Hivatalosan tudatik, miszerint Nagykikindán folyó hó 20. napján tartandó országos vásárba a szarvasmarha, az e környéken kiütött marhavész miatt, beeresztetni nem fog. Kir. helytartó ő nagyméltósága körirata minden megye és kerület t. ez. kormáyzójához. Számosabb esetek fordulván elő, melyekben hatóságok és hivatalok a „Sürgöny“ és „Ungarische Nachrichten“ czimű hivatalos lapokba felvétetni kívánt hivatalos hirdetményeket nem azon nyelven küldvén be, melyen az illető Fiatalos lap szerkesztve van, ez által a hivatalos hirdetmények közzétételében késedelem okoztatok : értesítem ezennel a fenczimzett urakat, hogy a hivatalos lapoknak sem kiadóhivatalában, sem szerkesztőségében nincs aziránt intézkedés téve, hogy a hivatalos hirdetményeknek fordítása eszközöltessék; s ennélfogva a hivatalos hirdetmények mindig azon nyelven szerkesztve küldendők a hivatalos lapok kiadóhivatalához, mely nyelven az illető hivatalos hírlap megjelenik, megjegyeztetvén, hogy e szabály meg nem tartása esetében a hirdetménynek e miatt az illető hivatalos lapba felvételében történt késedelemért, vagy ezen felvételnek épen elmaradásáért, s a következményekért egyedül csak a beküldő hatóság, vagy hivatalra fog a legszorosabb felelősség háramolni. Felhívom tehát a fenczimzett urakat, hogy a kormányzásukra bízott területen létező minden közigazgatási s bírói hatóságokat ezen szabály pontos megtartására szigorúan utasítani szíveskedjenek. Liptómegye kir. biztosa Duschnitz Frigyes, Rózsahegyen lakó orvostudort a nyugoti járás orvosává nevezte ki. Zalamegye főisp.helytartója Derencsény Pál megyei írnokot tiszteletbeli esküdtté, Kurucz Mihály megyei dirnokot rendes írnokká, Schaffer György tiszteletbeli esküdtet és Háry Ágoston megyei irodai gyakornokot megyei dijnokokká, Bakonyi Ottó megyei dijnokot sümegi börtönfelügyelővé s Kümmert Ágostont megyei irnokgyakornokká nevezte ki. A magyar kir. udv. kanczellár ifjabb Andre anszky Sándor végzett joghallgatót, a magyar kir. udv. kanczelláriánál tiszteletbeli segédfogalmazóvá nevezte ki. A magy. kir. helytartótanács Toldy Lipótot a Szent Jánosról czimzett budavárosi kórház gondnokává nevezte ki. Külföld. Montenegro. (Az orosz támogatás. A „Gen. Corr.“ szerint az orosz kormány az 9000 darab aranyból álló évi segélyt, melybe eddig a montenegróiakat részesité, jövőre megtagadta azon oknál fogva, hogy ezen össze nem a nép javára, hanem az uralkodó csala hasznára forditatott. Németország, München , sept. 17. (A olasz királyság elismertetése Bjorország részéről) úgy látszik el van b tározva a kormány által. Legalább erre látszi mutatni a „Nürc. Corr.“ egyik hivatalos levelzése, mely így szól: „Miután köztudomás szrint hosszabb ideig félbe volt szakítva a rende szabályszerű diplomatiai érintkezés München Turin között , mint hallatszik — a bajor komány egy Bécsbe intézett sürgönyben elő fog sorolni azon sürgetős indokokat, melyek a tyni kereskedelemnek Olaszországban érdekeltsénél fogva, mulhatlanul szükségessé teszik egyenes diplomatiai oltalom helyreállítását. Ez sürgönyre adandott válaszában az osztrák kmány körülbelül azt mondhatja, hogy ö, hab folyvást azon meggyőződés mellett marad, ho