A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-18 / 239. szám
239 iKm. Szerda, October 18. Előfizetési dij : Pesten h áldva vagy Budapesten h&zhos hordva Egy hónapra.................................1 frt 75 fer. 3 hónapra......................................5 frt 25 kr. 6 hónapra......................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó tolsó napjától fog számittatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : ferencziek tere 7-dik szám 1-sö emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18 dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal: Fest, Ferenciek terén, 7. sz. földszint. Harmadik évfolyam 1891. 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt, vétetnek fel. 8BT' Az előfizetési díj a lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. közlekedési rovat szerkesztőjének lakása : Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, OCTOBER 17. Politikai Szemle, (U). A „Norddeutsche Alig. Zug“ (Bismarck gróf lapja) a legutóbbi időben nagyon sokat bajlódik Ausztria ügyeivel. Egy czikkében, mely az osztrák sajtóra vonatkozik, megjegyzi: a bécsi journalistika sokat, igen sokat foglalkozik német ügyekkel s Ausztriának Németországra támaszkodásával. Oly sajtót, mely Ausztria valódi érdekeit ismeri,még először teremteni kellene. Egy második czikkében azt mutatja meg, hogy Ausztria tulajdonképen a szlávoké, s nincs más mint szláv jövendője. A kérdéses czikk illető része, mely bennünket is közelebbről érdekel, így hangzik: „Ha Ausztria nemzeti elemeiről van szó, meggyőződhetünk, hogy az egész világon kettőt hallunk említtetni, mint hegemóniára törekvőt: a német és magyar elemet. Ha a német befolyás jut túlsúlyra , akkor bizonyosan tudhatni, hogy az összpontosítás, erősebb vagy gyengébb absolut formában, rendszere a kormánynak. Ha a magyarok az irányadók, akkor senki sem kétkedhetik aziránt, hogy ez dualismust és decentralisatiót jelent. Az osztrák népcsoportulat leglényegesebb alkatrésze,a szláv, alá van rendelve, a szlávok maguktartása épen nem bír befolyással Ausztria belhelyzetére. A szlávok pedig fejszámra nézve többen vannak, mint a monarchia népességének fele része, mert 18 millió szlávval 7 millió német és csak 5 (?) millió magyar áll szemközt. Miként történhetik tehát, hogy e többségnek meg kell elégednie oly alárendelt állással ? Ennek oka részint a császári állam történelmi kifejlődésében, részint egyes szláv törzseknek egymástól annyira különböző, s a dunai birodalom missiójára nézve ellenkező törekvéseiben rejlik. Kétségtelenül már most is hivatva volnának az őket illető súly kiküzdésére, oly időben, midőn a nemzetiségek véleményének kifejezése irányadó, nevezetesen Ausztriában, ha egy közös czélt tartva szem előtt, egyesült erővel törnének annak elérésére. De mit tesznek ők ? A szlávok mindenik csoportja makacsul követi saját irányát. A csehek a cseh suprematiának közép Németországban leendő helyreállításáról álmodoznak, a gácsországiak nem gondolnak egyébre, mint egy újra feltámadandó Lengyelországgal való egyesülésre, a déli szlávoknak egy bolgár vagy horvát-szerb nagyhatalom van fejükben, a ruthenek szívükből óhajtják a lehető leggyorsabb csatlakozást az előbbi anya-Oroszországhoz, s a tótok szeretnék, ha magyar formák szerint egy tót parlament tartaná üléseit Eperjesen vagy Kassán. A szlávok 1849-ben a legvilágosabban beláthatták, hogy tulajdonképen ők az összeforrasztó kőragaszai Ausztriának , mert a német, valamint a magyar tartományokban szláv erők voltak azok, melyek a centrifugai mozgalmakat leverték. Ha egyszer a szlávok annak tudatára jutnak, miként csak tőlük függ nemcsak Ausztriában uralkodni, hanem egyszersmind hatalmas természeti erejök által azon állam természet szerinti öszpontosító elemét alkotni, s ha ezen öntudat mellett felhagynak a particularismussal, akkor Ausztria történelmileg kiszabott küldetése teljesedésbe ment. A természetellenes gravitatio Nyugat, Olaszország, s Németország felé meg fog szűnni, s a feladat, a Duna torkolatait Közép-Európa részére megnyerni, könnyen teljesíthető lesz. Mert a bécsi kormány nem fog akadályoztatni mozdulataiban a magyar kérdés által, ha a birodalom keleti felének szlávjai (a Nordd. All. Zig“ a nyugatiakat itt nem említi, ezeket természetesen, mint a Német-szövetség tagjait, németeknek tekinti) önként ellenszegülnek a magyar túlságos igényeknek, a német állampolgárok doctrinak tűnődései sem fogják erejét zsibbasztani, ha egyhangúlag hangozni fog e kiáltás . Mi elégségesek vagyunk magunknak, s azon uton kell előhaladnunk, mely közöttünk, a többség előtt, érdekeinkre nézve a legczélirányosabbnak látszik.* A bécsi „Presse“ a „Norddeutsche Alig. Zug“ ezen jó tanácsaira a következő észrevételeket teszi: „Tehát ez volna Ausztria jövendője: a németek és magyarok leigáztatása a szlávok által, s Ausztria súlypontjának áttétele , nem Budára, kolataihoz, hanem tovább: a Duna torMi ez megtörténhetnék, sok víz lefoly a Dunán, s mi csak annak megmutatása végett jegyezzük meg a berlini félhivatalos lap czikkét, hogy minő jó véleménnyel vannak berlini irányadó körökben Ausztria és német nemzet iránt. 9 millió német kell alávetni a szlávoknak, hogy a porosz káplári pálcza akadálytalanul uralkodhassék Németország többi része fölött.“ Milyen phasisai lesznek a jövő országgyűlésnek ? ii. Válságos pontnak nevezzük azon napot, melyben a magyar országgyűlés zöld asztalára kerül az a tárgy: „közös ügyek.“ Hiába akarnánk belőle visszatartogatandó titkot csinálni, az előleges képviselő-jelölti programmok úgy is kibeszélik, hogy azon nézet is fog képviselőire találni a padokon, mely szerint épen nincsenek Magyarországnak közös ügyei az örökös tartományokkal . Magyarország csak a magyar király és saját maga számára létezik; Ausztriát csak mint szomszédot ismeri. Lesznek aztán más nézetek, melyek elismerik, hogy vannak igenis Magyarországnak a személyes unió alapján is közös ügyei az osztrák tartományokkal, s e kérdésben : „melyek azok ?“ fog kitűnni a leghatározottabb nézetkülönbség. E kérdés: „melyek azok?“ fogja a legerősebb elvvitát föltámasztani, mert ennek az elhatározásától függ azon módszernek alakítása, mely a függő kérdés megoldására vezet. Ettől függ, minő közegek intézzék el azo Jjg.tj TlUTn/í svlJrCik too 4Óz ed c-r&Su cr- lobot e közegek működésének; minő lendületet nyerjen ez által az alkotmányos élet jobb, vagy bal felé? Ha már a szélső baloldal nézeteinek egyik előre látható színárnyalatát felfedeztük, nem tartjuk eltitkolandónak, hogy a szélső jobbon is leend (mert van), egy , annak ellensúlyul szolgáló árnyalat. Nem a mi munkánk, hanem egyenesen a bécsi centralisták eljárásának okozata az, hogy e szélsőjobboldali árnyalatra azt kell mondanunk : „megvan.“ Az ő művök, hogy Magyarországon a központosítva alkotmányozó törekvés oly határtalan gyűlöletet keltett maga ellen, hogy szenvedett alatta maga a szabadelvű eszme; s hogy jelenben lehet oly nézet is, mely a közös ügyek elintézésében inkább hajlandó concessiókat tenni a fejedelmi hatalomteljességnek , mint egy ellenségül jövő alkotmányos institutiónak, s oly ügyekre nézve, amiket itthon maga el nem intézhet, inkább megnyugszik az uralkodói absolutismusban, mintsem megadja magát az alkotmányos majorizáltatás türhetlen zsarnokságának. Ismételjük, nem a mi munkánk, hogy ennek a nézetnek bizonyos pártja van, s e pártnak bizonyos népszerűsége van Magyarországon. A centralisták még a ,,pecsovics“ nevet is canonizálták nálunk, s a múltak hibáinak is bizonyos familiáris expiatiót szereztek az országban. Jó szerencse, ha a két szélsőség között nagy többséggel foglalhat tért azon compact tábor, mely mint a gyémántot csak gyémánttal, úgy az alkotmányt csak alkotmányos műtét által véli tökéletesíthetőnek, s amint egyfelől minden erőszakos szakítást, úgy másfelől minden hátralépést eljárásaiból kizár. E compact táborban fog erős küzdelmet gerjeszteni ez a kérdés : „mik azok a közös ügyek ?“ Mert ha e kérdésnek megoldása, a nemzeti többség akarata szerint az lesz, hogy közös ügyeink azok, amik a fejedelem személye, udvartartása, a birodalom védelme és hatalmi állásából erednek, akkor az ügyek elintézésének közegei világosan egészen mások leendnek, mintha a közös ügyeket a nemzeti akarat úgy értelmezi, hogy azokban az „anyagi érdekek“ összesége , a kereskedelem és az összes pénzügyek is benfoglaltassanak. Ha az első eset kerülhet érvényre, akkor a közös ügyeket a birodalom két felének külön kormányorgánumai egymással folyton elintézhetik, s működéseiknek alkotmányos ellenőre és biztosítéka ott van a két külön parlamentben. Ha pedig a második nézet nyer többséget, akkor az egymáshoz kötött anyagi érdekek előtérbe léptetnek valami olyan tervet, aminőt ez évi májusban a Debatte ismertetett, meg velünk, s mely nem más mint egy közös bizottmány,melynek egyik felét a magyar, másikat, az osztrák országgyűlés választaná meg, s mely a két parlamenttől kapna instructiókat, s e kettőnek lenne felelős.*) Nem ismerjük még e tervet körülményesebben formulázva, nem is feladatunk most erről értekezni; csupán combinationkat kötöttük hozzá. Az előbbi nézet szerint a megoldás formája ez : mindegyik fél számára felelős kormány, saját parlamentje előtt. Egy ellenjegyző államminiszter a fejedelem személye mellett, mint a magyar alkotmány 1848-kisczikkelye szerint rendel, s minőt az osztrák alkotmány is egyenlő rangban állít a trón mellé, s e nézetnek törvénnyé szentesítése egyedül az uralkodó akaratától függ, ha ez meg van nyerve, a kibontakozás végén állunk. A második nézet szerinti megoldás már szükségkép maga után vonja az osztrák képviselet megkérdeztetését is, mert ha százas bizottmányt akarunk, ahova mi ötven embert küldenénk , mulhatlanul meg kell kérdeznünk a másik félt is, hogy hát ő küldi e „ezen mód szerint“ a maga ötvenét? J. M. A közös ügyek és a törvényrevisió. n. Brüssel, oct. 6. Midőn a közös ügyek kérdését tűzöm ki czikkeim tárgyául, és mintegy kérdem, miről transigáljon az ország ? Önmagamnak kell aTrr> vallomást tennem, hogy herkulesi munkára vállalkozott az uj minisztérium, magyarul mondva, rothadt, de mégis nagy fába vágta a fejszét. Roppant egy ugrás van a közelmúlt és a jelen közt, és kérdésemmel majdan kétségbe vonom a természet ama közmondásos törvényét „non datur sul tus in natura.“ Át van hidalva a közös ügyek nyílt kérdésével a rémséges örvény, mely a nemzet és fejedelem közt tátongott. A fejedelem kiengesztelő szava kitörülte az interregnum mindenféle doctorai által összevissza kuszált politikai codexbe felvett jogeljátszási tant. A fejedelemnek e bölcs elhatározása visszaállítá a törvények és szerződések kétoldalú kötelezettségét, melynek varázshatalmaa alatt az „una in armis salus“-féle alternatívának kisértete is elvonul a láthatárról. Az „Ost D. Post“ az ó-conservativ pártra oly politikai eretnek-tant akar rátukmálni, melyre én egy conservativet sem hiszek képesnek, és mely bizonyosan csak Kuranda ur fejében támadt, hogy t. i. a sanctio pragmatica alatt bárki is az országban mást értett volna, mint személyes uniót. Jele, hogy az „Ost. D. Post“ doctorai a magyar törvényeket, melyek az uniót kimondták, soha nem is olvasták. A személyes vagy reál-unió kérdésének jelenben nincs is gyakorlati haszna, mert ha a személyes unió nem is lenne a sanctio pragmatica egyik sarkalatos feltétele, világosan áll minden törvényben, hogy Magyarország a birodalomnak szövetséges szomszédja ugyanazon egy uralkodó alatt, amennyiben az Károly, József és Lipót utódaiból leszármazik, és a magyar törvényekre megesküdött. A személyes unió kérdését Bécsben nem is más okból, mint a kedves jogelvesztési tan iránti szeretetből feszegetik, miszerint a centralisták ez után nemcsak Styriát, Csehországot és Galicziát, hanem a magyar korona országait is elnyelhessék. Kuranda úrnak sehogy sem tetszik, hogy mentül inkább közeledik az országgyűlés, annál kevesebbet hall a közös ügyekről, pedig nagyon is érdekében volna a centralista uraknak a közös ügyek közös tárgyalásába még azt is bevonni , miről értekezzünk és miről nem. Tudják meg tehát, hogy van közös fejedelmünk, osztrák császár és magyar király egy személybe!), és hogy Magyarország e személyes unió szerződésbeli erejénél fogva az osztrák tartományoknak leü szövetséges szomszédja. Tudják meg, hogy a mondottak folytán Magyarországnak más közös ügye nincs a Lajthántuli tartományokkal, mint az, melyet a sanctio pragmatika kijelölt ; ez pedig mint mondám, a birodalom közös védelme. A közös fejedelem és védelem közös kötelességül teszik, hogy Magyarország azonként, mint a Lajthántuli tartományok, gondoskodjanak : 1- szer A királyi udvar tartásáról. 2- szor A birodalom összes területének védelmi eszközeinek és költségeinek meghatározásáról.Mindezekről pedig a magyar korona országai törvényekben régen gondoskodtak. És akármit is mondjanak a centralista urak, csak a fejedelem szava az irányadó, t. i. mit tehet Magyaország törvényeinek biztosítása és szövetségi szomszédságának fentartása mellett „a birodalom hatalmi állásának szilárdítása közös érdekében.“ A mondott szerződési kötelezettségből egyebek közt folyik : a) A közös uralkodó közös képviselete követei által a küludvaroknál, következőleg az arra szükséges költségek közös viselése. De itt is fenáll az országnak azon joga, hogy magyar ügyben, a magyar korona területét érdeklő kérdésben, csak a magyar király magyar követei járhatnak el és azokat is a koronás fő csak az országgyűléssel való értekezlet előbocsátása után nevezi ki. Ennek folytán történt, hogy a török udvarnál volt a császárnak német, a magyar királynak magyar követe ugyanegy időben. Nem tudom, micsoda előnyöket szereztek a birodalomnak az által, hogy a dunai fejedelemségekbe sem neveztek magyar, hanem a körülményeket nem ismerő, és sem a magyar, sem a román ° «rro« » •'aw 4«.^ A mondott szerződési kötelezettségből folyik : b) A hadsereg arányos kiállítása és közös tartása. E kötelesség teljesítése alól a nemzet magát soha ki nem vonta, sőt adott oda is katonát és hadköltséget, hova köteles sem volt adni. Az e feletti határozás a nemzetet a királylyal együtt illette, úgy az 1848-ik évi mint az előtte való törvényeknél fogva. E jognak a nemzet a birodalmi kapocs vagyis a személyes— kezdetben ideiglenes — az örökösödési törvény és illetőleg a sanctio pragmatica óta a leányág fenmaradásáig elfogadott unió kezdetétől szakadatlan birtokában maradt és kétségbe sem vonatott soha. E közügyek eligazítási nehézségeinek a magyar törvények kijelölték az utat. A közös gazdálkodás közös romlás. Két külön háztartás külön gazdálkodást kivárnia még akkor is, ha az kikötve sem volna. A felebb megnevezett közügyeknek a birodalmi kapocs és hatalmi állás érdekében megoldására mi kivántatik egyéb mint egy igazságos kulcs megállapítása, úgy, miként az Magyarhonban megye és megye s Horváth és Magyarország közt megtörtént? A régie de trois alkalmazása végett nincs szükség sem Reichsrathra, sem centralista szónokokra. A világnak minden tengeri hatalmasságai megtalálták a kulcsot, mily arányban kell p. o. a Sebesdén a szabad hajózást megváltani, a Duna torkolatának behomokosodását meggátolni , és mily arányban azon költségekhez járulni, melyeket a Dunahajózás közös joga megkíván. Egy igazságos kulcs megállapítása nem csorbítja senkinek sem jogát. Egy fél sem kényteleníttetik, hogy akár törvényeit, akár érdekeit feláldozza, mindegyik maga ura marad saját házában. L—gb. Én tehát ki az ellenzéknek ez alaponi fellépési szükségét mulaszthatlannak tartom, és nem arra számítom a felszólalást, leendő többség, vagy nem, hanem arra, hogy nyilvánuljon a törvénytelenségnek rászalása, ha az ezer csatában elesett ezer egyedszer is — üdvözlöm tudósító urnak az ad hoc gyűlés ellen nevemre tett felj egyeztetését. Azonban a tudósítás szelleme, elejti bár a szavaimba adott indítványt, de ellenérvei között igazságot kénytelen volt adni lényegének, midőn törvénytelenségnek kimondja az ad hoc gyűlést, és cselekszik opportunitásból e szerint teljesen czért értem : indítványom lényege, hogy az ad hoc gyűléssel törvénytelenségbe megyünk, egyhangúlag kimondatott. Ennyit kellett akarnom, nem többet; azt, hogy ne legyen országgyűlés, mire a tudósítás szelleme nevemmel czéloz, mint senki e hazában, úgy én sem akarhattam ; de azt, hogy nem csak az országgyűlés legyen törvényes, hanem annak folyama alatt és előtt, maga az ország is legyen meg törvényesen, igenis akartam, akarja azt az egész ország, mert hitem szerint, valamint a korona eljárhatott az országgyűlési 48-ki 5-ik törvénnyel, úgy a kormány is eljárhatott a megyéket illető törvényekkel, nem birtokon kívül, de birtokon belül, amely alapon a kormány bizalmat, támogatást kívánt, ugyanazon alapon bizalmat is osztania kelletett, nem pedig megtagadni, — ez volt nézetem fonala. Tudósító úr óvást közöl, és helyesen, mert az megtörtént, de ha már szereplést csatol egyes nevekhez, legyen az hű, minthogy az óvásnak is voltak ellenzői, azon szempontból, hogy ha az ad hoc gyűlés, óvásokra, és ezzel egyes tárgyról több tárgyakra, vitákra terjeszkedik, azzal az ad hoctól eltér, és ha egyszer eltért, — tovább mennie — meddig a törvény engedi — nem csak hatósági joga s kötelessége — de következetesség teendője lett. Ily előzmények fejlettek ki a 4 dik octóberi bizottmányi ülés előtt: — mi volt természetesebb, mint magában a bizottmányi ülésben azon episodnak bekövetkezése, melyet tudósitó egész leleményességgel felmutat, — különös — ismét csak nevemmel — de hűtlenül; — ugyanis, igaz azon indítvány, mit megnyirbálva nevemre ir, — igaz, a főispánynak rovására felrovott szólásszabadság, és tanácskozási jog elleni mulasztása — lehet — hiszem úgy is van, hogy ezt a megyei egész közönség roszalólag érezte — de kérem tudósitó urat — nem mondta ön meg a lia-1701 IzívwifnnAn» J. V. ^ A OS' rést magam egyedül fejezhettem ki, — de csak akkor, midőn már más tárgy felolvastatása után úgy a szólásszabadságnak, valamint a tanácskozási jognak megsértetése végrehajtatott jobban kifejezte volna a közönség roszaló érzését tudósító úr, ha felszólal, hogysem azt reám hagyta, kinek személyével az apisod történt! Kérem e sorokat közöltetni, ennyivel tartoztam a tudósítás szellemének, irányának — és súlyának. Repetzky Ferencz. * V. ö. tegnapi lapunkban Csengeti Antal programnjAt. Szark. His-terenye, okt. 10. A „Hon“-nak 231-ik számában B. Gyarmatról r. 1. jegy alatt egy tudósítás jelent meg, — mennyire annak irányát, szellemét és súlyát felfoghattam, minthogy nevemről annyi nyíltsággal szíveskedett a hazai közönség előtt említést tenni, legyen szabad nekem is a történtekről szólni. Nem tehetek róla, hogy keblem úgy érez, gondolkozó erőm úgy van áthatva, miként ellenzéknek lenni kell, és annak életét folytonosan felmutatni kötelessége, mert a társadalmaknak törvényes jogai soha sem menekülhetnek meg a kormányhatalom támadásaitól. Képviselő választási mozgalmak. Eger, oct. 14. Egerben három követjelölt van, — Csiky, Kormos és Vavrik ur. Csikyt fölléptette a közbirodalom, Kormost fiatal barátjai, és Vavrik urat a clerus. Csiky Sándort, és elvét nem csak mi, nem csak Eger, de ismeri az egész ország, ő elvünk képviselője, jogaink hű védelmezője volt 1848 ban, 1861-ben, — és azóta nem változott. Csikyben a megtörhetetlen magyart, hazafit, és jellemet tiszteljük, és — Csiky ragyogó politikai múltjának, átadjuk bizalmunkat. Ami pedig a megye intelligentiáját illeti (Hírnök 233. sz ) épen a megye intelligentiája volt az, mely Erdélyi Józsefet, a megye volt alkotmányos közszeretetben álló főjegyzőjét fölszólította, hogy bár egyesek bizalma őt akrná egri képviselőül megválasztani, — Csiky Sándor, ez érdemeiben megőszült veterán követ ellen ne lépjen föl, és Erdélyi engedett a fölszólitásnak" pedig rajta kívül nincs senki a ki Csikynek méltó vetélytársa és határtalan bizalmunkra érdemes lehetne. Kormos Béla tettre kész, előretörekvő fiatal ember, válhatik még belőle sok, de most az egyszer bocsássa meg nekem, barátjának, ha a képviselői állást illetőleg én is azt mondom, hogy még erre van idő. Vavrik Béla fiatal ember, Egerben a római jog tanára, aki ismeri, okosnak mondja, de miután olyanok, akik Vavrik Béla urat ismerik, igenis kevesen vannak, mert eddig Vavrik Béla úr a város közügyeive nagyon is keveset gondolt, polgártársaival összekeveredni nem akart, a követség pedig eszébe nem jutván népszerűséget nem keresett, tehát Vavrik Béláról csak annyit mondhatunk, hogy : A programmját olvastuk, olvastuk, hogy a birodalom nagyhatalmi állásáért törvényeinkből engedni kész, hogy pártolni fogja az egri vasutat, nem akarja visszaállítani a robotot, megemlíti, hogy a papság lemondott a tizedről, mint jogtanár a törvényczikkeknek egy özönével lep meg, de annyi §. előcitálása mellett csodálatos, hogy a 20. §-ról megfeledkezett! — avagy ezt csak úgy száz alatt viszi fel az országgyűlésre ? Schaffner Titusz. N.-Sz.-Miklós, oct. 14. Torontálmegye alkotmányos főispánja beodrai Karácsonyi László a 861-ki megyei állandó képviselő bizottmányt, a választó kerületek meghatározása és az országgyűlési képviselők választását intéző középponti választmány kiküldése végett e f. hó 16-ikára Nagy-Becskerekre meghivta. A megyei értelmiséget pedig