A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-20 / 241. szám

+ Tv 241 iksz. Péntek, October 20 Előfizetési díj : Pesten K Ölelve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra . . .... 1 frt 75 kr. 3 hónapra......................................5 frt 25 kr. 6 hónapra......................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-dik sz&m l-sfí emelet. Szerkesztő lakása : Ors.&g-ill 18 dik sz&m. 2-dik emelet, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal: Pest, Ferenciek terén, 7. sz. földszint. Harmadik évfolyam 18W1 Beiktatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 fai Bélyegdij minden beigtatisért ... 80 fa. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatis mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása : Szervita-tér, gr. Teleky-ház. F, lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak »1 n Az országgyűlés közeli megnyitására vonatkozó több oldalról beérkezett kívánságoknak hogy elégtétessék , ezennel rendkívüli előfizetést nyitunk évriti *»«■-i folyamatra. Előfizetési ára 2 hóra 3 forint 50 krajczár. 90" Egyébiránt teljes számi példányokkal, October től kezdve, folyvást szolgálhat a kiadóhivatal. „A HON“ ezerk. s kiadó hivatala. gr': .1.LIBS" !IL ■ tHEBE?IBB j -I ■ n ■■■IHIIÜIII ii.LJi.i. I .J iiLfaPiiii'jiuiiiji ———— - - - - I —- i - I - PEST, OCTOBER 19. Politikai Szemle. (II.) A távirda megdöbbentő hírt jelentett a múlt éjjel Londonból. Palmerston lord e hó 18-án d. e. 10% órakor, több órai eszméletlen állapot után, megszűnt élni. Angolország, sőt egész Európa meg lesz lepve a jelenkor ezen egyik legnagyobb államférfiénak váratlan halála által, melynek ily hamar bekövetkezhetésére semmi tudósítás elő nem készített. A távirdai tudósítások, melyek megbetegedését jelentik, opt. 18-káról vannak keltezve. „Palmerston lord — mondja egyik sürgöny — aggasztólag megbetegedett. 17-kén reggel jobban volt, de állapota a nap folytán ismét roszabbá jön. Palmerston lord betegségi állapotáról a királynő rendesen távirdai után értesittetik.“ Egy másik sürgöny, ugyancsak 18-káról ezt jelenti : „Tegnap (17.) este Palmerston lord ereje veszélyes hanyatlásnak indult. Egy ma délelőtt Brooket a Hallból érkező sürgöny állapotát reménytelennek mondja.“ Az oct. 18-ka estéről keltezett harmadik sürgöny már Palmerston lord halálát jelenti. Palmerston lord született 1784. oct. 20 ikán, s így 81 évet élt. Halála roppant veszteség Angolországra nézve, a jelen viszonyok között, midőn a Szigetország bonyodalmaknak nézhet elibe Amerikával, s midőn az európai ügyek is mindennap válságos alakot ölthetnek. Hogy ki lesz utóda , ez iránt még semmi tudósítás. Egy időben Granville vagy Russell lordot jelölték ki eshetőleges utódául. Palmerston lord életéből közelebbről közölni fogunk némely fontosabb adatokat. Frankfurti távirati tudósítások jelentik, hogy Ausztria és Poroszország jegyzéket intéztek a frankfurti senatushoz, amelyben ez felszólíttatik: vetne véget a political agitatiónak, melynek Frankfurt a fészke. A senatus ezen felszólítást a rendőrséghez utasította véleményezés végett ; más tudósítás szerint a senatus ezen jegyzék miatt panaszt emelvén, a Németszövetségi gyűléshez folyamodott. A „Köln. Zig“ berlini levelezője bővebb részleteket közöl Ausztria és Poroszország ezen lépéséről, mely kétségtelenül nagy zajt fog ütni nemcsak Németországban, hanem a talán egész Európában. Az idézett lap ezt írja : „A berlini és bécsi kabinetek — itteni, rendesen jól értesült körökben keringő hírek szerint — az utóbbi napokban egy jegyzéket vagy sürgönyt intéztek a frankfurti senatushoz, még pedig mindenik kormány külön-külön; azonban, mint látszik, azonos formában, ami nagy mértékben fogja magára vonni a közfigyelmet. Abban panasz emeltetik azon támadások ellen, melyek közelebbről a Frankfurtban tartott képviselők gyűlésén történtek a gasteini szerződés , a két német nagyhatalom politikája és kormánya ellen, s azon várakozás fejeztetik ki abban, hogy a senatus nem fog tűrni tovább ily kihágásokat. Ily szemrehányás tétetik a frankfurti sajtó, vagy legalább annak azon része ellen, mely hasonló illetlenséget követett volna el Ausztria és Poroszország ellen. A két kabinet azon esetre, ha a senatus nem érezné magát elég erősnek a kihágások elleni föllépésre, támogatását ajánlja föl, sőt sejtetni engedi , hogy szükség esetében maguk gondoskodnak a szükséges rendszabályokról. Ezen sürgöny másolata megküldetett Ausztria és Poroszország képviselőinek a többi német kormányoknál is még pedig azon megbízással, hogy annak tartalmát az illető kormányok tudomására juttassák s azon várakozásukat fejeznék ki, hogy a német kabinetek támogatni fogják a két német nagyhatalom lépését a frankfurti senatusnál. A követek egyszersmind arra is utasíttattak, hogy emelnének panaszt a közép és kis államok sajtójának Ausztria és Poroszország elleni féktelen támadásai miatt. Berlini politikai körökben azt vélik, hogy e lépés javaslása onnan történt, s a bécsi kabinet jóváhagyása azután lön megnyerve. Föltehető, hogy a két kabinet ezen eljárására alkalmul szolgált a Nationalvereinnak e hó végére Frankfurtba kitűzött gyűlése.* A bécsi lapok közöl a „Debatte” és „Ost D. Post” vezérczikkeket közölnek a frankfurti sürgönyök következtében. A „Debatte“ nem akarja hinni, hogy a jelenlegi osztrák államférfiak Németország közszellemének áramlatával szemben oly korszak politikájához mennének vissza, mely Németország történetében a legszomorubb, s mely Ausztria állásán mély, most is alig hegedő sebeket ütött. Az „O. D. P.“ úgy véli, hogy Ausztria ismét uszályhordója lett Poroszországnak, ismét kiszedi a gesztenyét a parázsból Bismarck politikájának érdekében s azon rokonszenvet is elveszti, a melylyel még bírt Németországban. Egy florenczi sürgöny jelenti, hogy Merode bibornok e hó 16-án elbocsáttatott, s helyette Antonelli bibornok vette át a hadügyi tárczát Rómában. Ezen változás a franczia befolyás növekedését jelenti. — : A „P. N.“ tegnapi számában egy n.váradi levélben „Többen“ aláírással közvetett felszólítást intéznek Deák Ferenczhez az iránt, váljon az ő nézetével egyező e ama vélemény, miszerint a 61-ki képviselőket elvből mindenütt meg kell választani. Erre Deák Ferencz a mai „P- N.“ ban következő választ ad: „Az October 17-ki Naplóban egy levél közöltetik Nagy-Váradról, mely többek nevében van írva. Ezen levél szerint sokak által az én nevemmel hozatik kapcsolatba némelyeknek azon eszméje,hogy „kötelesség minden 1861-ki képviselőt, ha csak az physice vagy moraliter képtelenné nem lett, saját kerületében újra megválasztani, és pedig azért, mert miután a kormány 1861-ben az ország gyűlését feloszlatta, s most az uj országgyűlés összehívásával mintegy a nemzetre appellált, a nemzetnek az 1861-diki követek ujabb megválasztásával kell bebizonyítani hű ragaszkodását az alkotmányhoz és azon elvekhez, miket az 1861-ki országgyűlés kimondott.“ A választási mozgalmakba sem közvetve, sem közvetlenül nem kívánok avatkozni, s még a váradi levélre sem szólaltam volna fel, de több oldalról, több ízben, s majdnem naponkint intéztetnek hozzám egyenes felszólítások szóban és írásban az iránt, váljon igaz-e, hogy én voltam egyik, ki a fentebb említett elvet felállítottam, s határozattá emelni segítettem? — Egyesek és községek nevében kérdezik tőlem, szabad-e más képviselőt választanak a helyett, ki a kerületet 1861- ben képviselte, s van-e csakugyan általános határozat, mely őket ebben gátolja? Ily, egyenesen hozzám intézett kérdések és felszólalások folytán nem lehet tovább hallgatnom, s elmondom néhány sorban mind ezekre, mind a váradi levélnek reám vonatkozó tartalmára válaszomat. Alkotmányos országban, midőn a törvényhozás terén valamely fontos kérdés felett egyrészről a fejedelem, másrészről a nemzet képviselőinek többsége megegyezni nem tudnak, s a fejedelem az ország gyűlését feloszlatva, új választásokat rendel, s az országgyűlést ismét összehívja, ezen eljárásnak alkotmányos értelme csakugyan az, hogy a fejedelem a képviselők véleményének ellenében magára a nemzetre hivatkozik. Mert miután a képviselők saját egyéni meggyőződésük szerint járnak el, mindamellett, hogy őket a nemzet bizalma választotta, fontosabb kérdéseknél is megtörténhetik, hogy a képviselők többségének véleménye lényegesen eltér a nemzet többségének véleményétől. Az új választások tehát alkalmul szolgálnak a nemzetnek, hogy a választás által nyilatkozzék: váljon helyesli-e vagy kárhoztatja volt képviselőinek elveit és eljárását? Helyeslés esetében vagy az előbbieket választja meg ismét, vagy választ más egyéneket is , de ugyanoly elvűeket. Kárhoztatás esetében pedig ellenkező elvű egyénekre megy át a többség bizalma. A helyeslés tehát nem a személyeknek, hanem az elveknek ugyanazonosságában fekszik, s a nemzet éppen úgy kifejezi ragaszkodását ugyanazon elvekhez, melyekből volt képviselői kiindultak, ha némelyek helyett másokat választ , de ugyanazon elveket, mint ha egytől egyig az előbbieket választotta volna meg. A haza érdekében szükséges, hogy a választás mindenütt a bizalom tiszta kifolyása legyen. A bizalomnak főfeltétele kétségtelenül az, hogy a választandónak elvei a választók többségének elveivel főkérdéseknél ellentétben ne legyenek. — De ahol ezen feltétel több képviselői jelöltben egyaránt megvan, ott a bizalomnak több egyéb, igen alapos motívumai is vannak, melyek között bizonyosan fontosabb a nagyobb képesség, mint azon körülmény, hog a jelöltek egyike a kerületet már előbb is képviselte. Ily esetben a választók szebben, nemesebben, s a hazára nézve hasznosabban gyakorolják választási jogukat, ha oly jelöltek közül, kik elveiknél és jellemüknél fogva egyaránt méltók a bizalomra, a nagyobb képességet veszik főkép tekintetbe. Ezen általános és tisztán objective tartott nézeteimből láthatja ki ki, hogy én azon elvet vagy eszmét, melyet a váradi levél is említ, fel nem állítottam, s azt határozattá emelni nem segítettem és nem is óhajtottam. De nem is tudok ily határozatról semmit. Lehet, hogy valahol több hazafiak abban állapodnak meg maguk között, hogy az 1861-ki követeket fogják megválasztani, s amennyire lehet, azok megválasztására fognak törekedni. Ily megállapodás teljesen szabadságában áll bárkinek, de az egyedül azoknak szolgálhat zsinórmértékül, kik a megállapodást önként elfogadják, másokra azonban érvénnyel és kötelező erővel nem birkáz. Saját választási szabadságát kiki lekötheti, de másét senki. Nem is hiszem, hogy ily megállapodásokat maguk a megállapodók másnak kívánnak tekinteni, mint egyszerű nézetnek. Tovább menni, s arra mások irányában mint kötelezőre hivatkozni, erőltetés volna, és jogtalan korlátozása a választási szabadságnak , melyet senki nem akarhat. Ami a nagyváradi levélnek személyemre vonatkozó részét illeti, köszönöm azon kedvező véleményt, melyet a levél írói személyem iránt kijelentettek; úgy tekintem azt, mint szívélyes ragaszkodást, de ha örülni tudnék annak, hogy bárki a maga jobb meggyőződését egyenesen és egyedül az én személyem iránti tiszteletnek áldozza fel, midőn a haza javáról van szó, becsülést sem érdemelnék , annál kevésbé tiszteletet. Örülök, ha valakit okokkal tudok meggyőzni valamely nézetem helyességéről, minden más motívumot helytelennek tartok, s legforróbb óhajtásom az, hogy közdolgainkban minél több objectivitással és minél kevesebb subjectivitással járjunk el. A pietas szép és szent dolog, mely sok jónak, hasznosnak, nemesnek forrása, de politikai téren egyes ember érje be azzal, ha polgártársai becsülik, minden fáradozásainak ez legszebb jutalma. Közügyekben csak egy pietasnak szabad uralkodni, azon pietasnak, melynek tárgya a Haza. Deák Ferencz. Őszintén örvendünk köztiszteletü nagy hazánkfia e világos és határozott nyilatkozatának, nemcsak azért, mert ugyanezen nézetet lapunk is több nappal ezelőtt magáénak vallotta, miszerint azon tekintet, hogy az országgyűlés feloszlatott, a választók jogát nem korlátozhatja; — de sokkal inkább azon világos és határozott értelmezéséért e kérdésnek, miszerint nem személyekről, de elvekről lévén a kérdés: a választók nincsenek ugyan személyi tekintetek által kötelezve, de elveik által igen. Részünkről teljes megnyugvásunkat találjuk abban, midőn hazánk legbölcsebb férfia kimondja, hogy csak hasonló elf képviselői közt legyen választás. Többet a közügy nem is kíván , ennyit követel. Madrid, October VI. 1865 (Eredeti levél.) calle de la Victoria, Fonda de Embajadores Nagyrabecsült hazámfia és barátom Jókai! Úgy látszik, mint ha az uristen az ő nagy haragjában minden öldöklő angyalait e városra küldötte volna, hogy irtsák ki e helyet; — nagy okai lehetnek reá, mert a dögvész a legirtózatosabb dühvel rontott e városra, dúlva, rombolva, irtva, halomként hagyva maga után az emberekből lekaszált rendet. Ahányat a dögvész megtámad, csaknem annyit temetnek el. Madrid most kezd magához jönni rémüléséből, mert tudtunkkal még Kairóban sem dúlt a dög ily irtózatos dühvel, mint Madridban. Július végén mutatkoztak egyes cholera-esetek és azóta kisebbnagyobb mértékben lépést tartva, hova tovább haladt, augustus végén ide érkeztemkor 15—20—25 naponként esett áldozatul. A lakosság azt hitte, hogy ha a levegő meghüsül, a rosznak is véget vet, és 16 napi esőzés után csakugyan heves is lett, körülbelől mint nálunk Magyarhonban, de a cholera nagyobb mérvben terjeszkedett, úgy hogy 5 nap előtt a legerősebb idegzetű embert is megrémítette. A királyi opera színházban az Africana előadásánál hol a mi Stégerünk roppant tetszéssel fogadtatott, — 7 cholera eset adta magát elő, ezek között Santa Cruz tábornok, ki bele is halt; — ez elég volt jelszónak arra , hogy sauve qui pent! azon este Pacheco volt római követ 3 óra lefolyta alatt áldozatul esett — úgy hogy a hivatalos kimutatás egy szemtanú szerint, ki mindjárt itt is hagyta Madridot, a múlt vasárnapi áldozatok számát 567-re teszi, amely egy 225 ezernyi lakosság alá tal ellenbe muszka percent. Hétfőn folytatá a döghalál borzasztó consequentiával rémületes munkáját; a halottas kocsik végetlen sorban hordták terhüket a temetőbe. Egyik kórodában az 1-ső számú ágyból egy napon 11 halt ki, egy koporsógyárost 2 órakor éjfél után felköltöttek, hogy egy koporsót adjon el, és míg kinyitó boltját az egy koporsóért, 22-őt adott el 3 óráig. Aki Madridból menekülhetett, menekült minden irányban, persze hogy, kik a dögvész csiráját magukban hordják, azt a falukon terjesztik majd. A gyorskocsikon aranyért semmi hely, a vaspályákon nagy vonatok tömve, zsúfolva, kivált az északi. Asturia, Graliczia és a Basque megyékbe (las provincias Vascongadas) menekülnek. A királynő San Sebastiánból visszatérte után nyári lakhelyében maradt. La Gránjában várják itten e rémület és gyász szinhelyén de 80 ezer reált küldött a szükséget látók számára, maga pedig még ott maradt, ámbár ottan is adták már choleraesetek elő magukat, hanem nagy hiszemmel várják ő Felségét. Az egyetem, katonai Akadémia, és minden tanodák be vannak zárva, és hivatalosan is ki van mondva, hogy: Euta capital esta invadida del colera morbo.“ Most vége lévén az első nagy rémülésnek, kezdenek alakulni a filantropikus társulatok. „Amigós de lós pobres“ nevű társulat a barcelonainak mintája szerint alakult s nagy elszántsággal teszi keresztyéni kötelességét, fő feladata lévén a cholerába esett szegényeket ápolni, mellettük virasztani, orvosságot beszerezni, kiszolgáltatni, szóval minden ily esetben előforduló szükségei könnyíteni — mondhatom dicséretére e népnek, hogy nem csekély ezen jó keresztyének száma. — Adakozások folyton folynak az e végre alakult pénztárba, éspedig tetemes összegek, magukat nem nevező egyénektől. — A csapás még mindig nagy számokkal percentél; tegnap este hallám, magától Aseretó marquéstől, ki Sesto herczeg Madrid civil kormányzójának jó barátja lévén, mindennap tudja a hivatalos bejelentést, hogy: tegnap, okt. 11-én minden ekkoriaknál nagyobb volt az áldozatok száma, de az újságok csak részleteket közölnek miniatűr formában. Nem elég a döghalál, azon kívül még egymást ölik az emberek, valami Iniestal nevű egyén neki dühödött és késsel kezében az utczán a kit talált megszűrt, így 13 egyént megsebesített, kik közül 4 meghalt, köztük Don Vicente Parrondó, egyik kedvelt tagja a madridi progressistáknak — ez az utczán sétált hazafelé, roszat nem gyanítva, a gyilkos vakdühében szúrta le, még háromnak az élete van veszélyben. A ministerium bukása alá van írva Zaragozában, úgy hiszik, hogy ott vágták el a madzagát s most már csak fityeg. — Nagyobb támadások e pillanatban azért nem történnek, mert mindenki meg van döbbenve a kézcsapás által — de mihelyt a halál nem ül annyira nyakukon, azonnal támadják O’Donnelt. Zaragozából már elkellették ellene a csatározást. Tegnap lepett meg Stéger hazánkfia a múzeumban, nejével együtt, december 1-ig fog itt maradni, azután Milanóba a Scalába megy, oda van szerződve, bár szeretnék itten visszatartani az operai egész szakra, de már az olaszokhoz szegődött. Kovács Miska: A bécsi lapok szemléje. (+.) Az „Ost-D. Post“ Eugen herczeg szobrának leleplezési ünnepélyéről kezd beszélni, de csakhamar átcsap a napi politikába. A többi közt írja: „Érdekes látvány lesz szemlélni az államférfiakat, akik az egyes nemzetiségek kedvéért az„Oesterreicherthum“-ot feledni látszanak, mint gyűlnek össze azon hősnek tiszteletére, a ki sem sz. Venczel, sem sz. István koronája, hanem tisztán Ausztriáért és az ausztriaiakért harczolt és győzött. (Eugen herczeg e szó alatt „Ausztria“ legfölebb az ausztriai főherczegséget érthette , annál inkább ismerte a római császárt, Magyarország Csehország s. t. b. királyát.) „Azt hisszük — folytatja tovább az „Ost. D. Post“ — hogy a magyar udv. kanczellár szintén dicsőíteni fogja jelenlétével a szobor leleplezésének ünnepélyét, s a pompásan zsinórozott attila nagy szerepet játszik az udv. egyenruha mellett. Vájjon Eszterházy Móricz gróf is jelen leend ? Ezen finomra köszörült gyémánt, mely a centralisatió törékeny üvegét áthasogatta? Vájjon megemlékezik-e majd Mailáth ur Eugen herczegre, a ki Magyarország mértéktelen követeléseit mindig visszautasította. (Eugen herczeg, azért hogy éretbe öntötték alakját, nem több mint történelmi emlék. Bach báró a magyar követelések visszautasitásában még nagyobb hős volt. És hol van most ? A „múlt“ csak akkor bir értékkel, ha ma is számosan vannak a kik úgy éreznek, úgy gondolkodnak, mint az elhunyt apák. Az 1848-ai eszmék, daczára hogy egyesek által, határainkon túl, szándékosan ignoráltattak, ma is fényben ragyognak, mert legalább is kétszer annyian állunk mellettük, mint talán akkor, a midőn törvénybe igtatásuk sikerült.) „Hanem a mi német Hofkanzlerünket (Belcredi grófot) is szeretnénk megkérdeni, váljon a leleplezendő szobor komoly arcza nem fogja-e őt arra emlékeztetni, hogy a kapocs, mely e birodalmat összekötötte, meg van lazulva? (Ha Eugen hg 1859-ben él, bizony nem csap át a Trpinon úgy, hogy egy tökéletesen elkeserített és sötét gondolatokba merült Magyarországot hagyjon háta mögött.) „Habár az osztrák állameszme azon időben még tökéletlen is volt, mégis épen Eugen bg volt ezen eszmének főképviselője. — Az ő táborában volt Ausztria, mint később ezt Radeczky hadseregéről mondták. (Ha az osztrák államegység eszméje Eugen hg idejében oly homályos, határozatlan és tökéletlen volt, mint lehet őt Radeczkyhez hasonlítani, a kiről egy osztrák gróf és költő csakugyan igy énekelt: A te táborodban van Ausztria. Csodáljuk, hogy egy reichseinheitistát az ily vers lelkesedésbe hozhatja. Mert nem inkább siralmas panasza volt az a költőnek, hogy nagy Ausztriát akkor csak Radeczky hadsergében tudta feltalálni. Az igazvérű osztráknak inkább czáfolatot kellene írni a költő ezen állítására, mert kell-e annál világosabb testimonium paupertatis az Oesterreicherthumra nézve, hogy egy birodalmat csak a hadsereg, s annak is csak egy része képviselt, mig a népek részint nyilt barczban állottak, részint ostromállapot alatt szenvedtek.)