A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-22 / 243. szám

V * f 243 ik sz. Vasárnap, October 22. Előfizetési díj : Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra . . .... 1 frt 75 kr. 3 hónapra......................................6 frt 25 kr. 6 hónapra .................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-dik szám 1-es emelet. Szerkesztő lakása : Ország­út 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI Kiadóhivatal: Pest, Ferenciek terén, 1. sz. földszint NAPILAP. Harmadik évfolyam 1865. Beiktatási díj : 1 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr Bélyegdij minden­ beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések í tö­b­b­szöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnék­­ fel. Az­ előfizetési­ díjalap tulajdonosszerkesz­tőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- tiier,zárttermi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közle­mény a szerkesztőséghez intézendő. Bérm­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. r r Az országgyűlés közeli megnyitására vonatkozó több oldalról beérkezett kívánságoknak hogy elégtétessék , ezennel rendkívüli előfizetést nyitunk :»«*' ■” — el <■'<•«* ama Im» ■* S ■ [UNK] [UNK] Előfizetési ár e 2 hóra 3 forint 50 krajczár. Egyébiránt teljes számú példányokkal, October I-től kezdve, folyvást szolgálhat a kiadóhivatal. nA HON“ szerk. s kiadó hivatala. PEST, OCTOBER II. Politikai Szemle. (II.) A „Globe“ azt jelenti egy londoni távirat szerint oct. 20-káról, hogy királyi megbízás következtében Russell gróf fog­lalkozik minisztérium alakításával. A ki­rálynő valószínűleg a jövő héten tér vis­­­sza Londonba Balmoralból, hol jelenleg időzik. Az angol lapok 19-én többnyire gyász­­szegélyzettel jelentek meg. A részvét és sajnálat Palmerston halála fölött átalános. Azt „calamitás“-nak tekintik. Érintettük közelebbről, hogy Merode pápai hadügyminiszter elbocsáttatott, s ideiglen Antonelli bíbornok vette át a hadügyi tárczát. Merode 1860. május óta volt mint hadügyminiszter alkalmaz­va. Merode mellett elbocsáttatott Pisa bí­bornok is, ki 1858 óta belügyminiszte­­reskedik, s ezt Suaretti pótolja. A pápai kormány személyzetében más változáso­kat is várnak. Sartiges gróf, franczia nagykövet, Me­rode elbocsáttatása után mindjárt utasí­tást kapott, hogy tenne lépéseket kibékü­lés létrehozatala végett Róma és Florencz között. A német nagyhatalmak Frankfurtban történt fellépését illetőleg a félhivatalos „General Corresp.“ felvilágosító czikket közöl. A félhivatalos lap úgy állapítja meg a dolgot, miként a német nagyhatal­mak lépését a frankfurti senatus ellené­ben előidézte a német képviselők gyűlé­sének minden jogi alap és fölhatalmazás nélküli politikai tevékenysége. Nemcsak joga, hanem kötelessége is minden német kormánynak, ennélfogva a német nagy­hatalmaknak is, az iránt gondoskodni, hogy a német államok szövetségének kebelében semmi illetéktelen közeg ál­talános politikai tevékenységet ne gya­koroljon, mint Németország képviselete. Azt sem lehet megengedni, hogy egyes német államok képviselői felhatalmazta­­tásukat az ország határain kívül önha­­talmilag kiterjes­szék,politikai képviselők minőségében tevékenységet fejtsenek ki, önkényesen összeüljenek, politikai határo­zatokat hozzanak s főként a szövetségi terület összeségére nézve fölhatalmazást igényeljenek maguknak, melylyel őket senki föl nem ruházta. Legkevésbbé lehet pedig megengedni, hogy az önmagát ala­kító képviselői gyűlés jogosultnak tartsa magát, állandó politikai institutio alapítá­sára, mint ez a harminczhatos bizottmány alakítása által tényleg megkíséreltetett. A német nagyhatalmak annyival inkább felhíva érezték magukat az általuk tett lépésre, minthogy a legutóbbi képviselői gyűlés becsületsértőleg nyilatkozott azon két fejedelemről, kiknek hadcsapatai van­nak helyőrségen Frankfurtban. Ausztria egyébiránt csak arra szorítkozott, hogy komoly intést intézzen a frank­furti senatusho­z, egyszersmind azon reményét fejezte ki, miként a se­natus tekintélye elégséges leene véget vetni a politikai mesterkedéseknek Frank­furtban. Német lapok azon közlésére, mely szerint a frankfurti senatus pa­naszt emelt volna a Német­ szövetségnél, azon észrevételt teszi a „Gén. Corresp.“, hogy bécsi illetékes körökben arról még semmit sem tudnak. Szükség esetében különben a nagyhatalmak dolga leend panaszaik további elintézését illő helyen végeztetni. Némely lapok azt állították — írja a „Debatte“, — hogy a német nagyhatal­mak felhívást intéztek más szövetségi ál­lamokhoz is, vetnének véget a sajtó oly irányú kicsapongásának, melyet a frank­furti senatushoz küldött felszólításaikban rászáltak. A „Debatte*” úgy értesül, hogy Mensdorff gróf nem bocsátott ki ily fel­szólítást. Legújabb tudósítás szerint a frankfurti állandó polgári képviselet egy­hangúlag oda nyilatkozott, hogy a sena­tus méltósággal és erél­lyel szegüljön el­lene a fensőségi jogai ellen intézett táma­dásnak és az önállósága elleni fenyegető­zésnek. A közös ügyek és a törvényrevisió. V. Brüssel, oct. 18. A politika tudománya azt tartja, hogy minden állam, legyen az erős vagy gyenge, kerülje el mind a c­selekvő mind a szenvedő politikai beavatkozást és hárítson el népei­től minden ellenhatás] érintkezést szom­szédaival. A bécsi kormányférfiak ellen­ben hetvenkedtek kinn, mint hetvenked­­tek benn,kihívók lettek Magyarhonban, ki­hívók Némethonban, kihívók az olaszok­nál és kihívók még az orosz ellenében is. Megsértették a magyar terület épségét, hogy viszont megértessék a lajthántult is. A keleti falat, mely a birodalomnak fő védsáncza és menedék-erődje volt, le­rombolták, és összedőlt nyugati fala is. Miben különbözik a jelen osztrák ál­lampolitika az előbbeni kísérletektől? Felhagytak ugyan a germanisatióval, sőt már fel a jogeljátszási columbustojással is. De még nem tudjuk, hogy a közös ügyek iránya hova vezetend. Legtisztább megoldás: a tisztán szö­vetségbeli. Minden más tér, minden más kapocs, mely által a közös ti­tek czime alatt bármi néven nevezendő kormány­zati vagy törvényhozási közösség megálla­­pittatnék, csak a pátensek circulus vitio­­susa; megszorítja az alkotmányos jog­kört, a birodalomra pedig a külbonyoló­­dás és diplomatiai beavatkozás csapá­sait fogná hozni. Eddig a diplomatia beérte a nem né­met tartományoknak a német szövetségbe való befoglalása ellen felszólalni, majd kö­vetkeznék a közös ügyek általi amalga­­mizatio ellen való óvástétel. Ha a közös ügyek az országot az osz­trák tartományokkali egyesítésre vezet­nék, az csak rejtélezett volna, melyen oda érni törekednének, hová a dresdai conferentia tervével érni akartak. Hogy Európa a februári pátens ellen fel nem szólalt, azt az 1861-diki országgyűlés eré­lyes és hazafias fellépésének köszönhetni. Az ausztriai birodalom német szövetség­­kivüli tartományaival a német birodalmi politika serpenyőjébe valami 23 millió lakos vettetnék, a­mit Európának egy or­szága sem venne egykedvűen. Európa az osztrák birodalmat „in statu quo** fel kívánja ugyan tartani, de félté­keny rá, hogy hatalmát kiterjes­sze, va­lamint azzal sem gondol, ha a biroda­lom egyik része a másikat rontja, és eb­ben őtet Oroszország saját javára még se­gítette is, mert gyenge Magyarországgal Ausztria is gyenge. De mihelyt a Schwarzenberg Bach kor­mány Magyarországot a többi nem német tartományaival a német szövetségbe be­­vehetőnek gondolta, azonnal a „ne to­vább** hangzott az európai diplomatia sür­gönyei és jegyzékeiben. Schmerling azt, mit elődjei a német­szövetség oldalútja által el nem érhettek, a Schottentho” mellett gondolta elérhetni, akkor már a diplomatiának nem volt szük­sége jegyzékre, elküldte azt Magyaror­szág maga 1861-ki országgyűlésének fel­iratában. Mióta a fejedelem Pesten járt, a nemzet kiegyezkedni kíván. A kiegyezkedés nyilvánított érzelmeit csak a bureaucra­­tia és külellenség kiséri kaján szemekkel* de mielőtt tudnók , mi a kiegyezkedés vet­ távola, ne beszéljünk törvény revisió­­ról, ha ki nem mutatjuk a törvény hiányát, s nehogy „közös ügyek** alatt már most­­ magokat a „pátenseket** becsusztassuk, | mint becsusztattak a „közös érdekek“ alatt a „közös ügyek.** Azon joggal, melylyel valamely törvény megalkotta­tott, ugyanazon illetékességgel és joggal meg is lehet azt változtatni, vagy el is törölni, csak tudni kell, ha állithatni-e jobbat helyébe ? Az 1861-ki orszggyülés egyhangú ,,nemu szava oly megdöbbentőleg és ráz­­kódtatólag hatott Európára,mint 1741-ben a „moriamur pro rege nostro“. A fejedelem a trón és a haza érdeké­ben szerencsére megemlékezett , hogy nem kabineti parancsok, nem titkos iz­gatások, és utasítások, sem a mi­előtlen elemek szenvedélyeinek felkorbácsolása de még kevésbé kormányzati önkény esz­ményei építhetnek és tarthatnak fel birodal­mat; megemlékezett , hogy a történelmi és nemzeti alkotmányjogok iránti tisztelet volt az, mely megnyerte a magyar hit csatlakozást, és mely viszont megszerezte a nemzetnek ,,a nemes hit és nagylelkű“ történelmi czimet a királyok leirataiban, és hogy végre a nemzet szeretete, nem pedig az uralkodni vágyó udvaronczok szentségtelen támadásai biztosította a dynastiának a trónt , a örökös tarto­mányokat pedig megmentette a felosz­lástól. Most már úgy áll a kérdés: miről tran­­sigálhat a nemzet, hogy sem önjogait ne csorbítsa, sem másét ne bántsa, a biroda­lom hatalmi állását retablirozza, Európa beszólását pedig kikerülje? Nem transigálhat az állami önállásról, mely független törvényhozás és önkormány­zatban nyilvánul. Nem a magyar terület és korona jogairól, integritásáról. Nem a katonai ujonczok kiállításáról, nem az adóügyről. Nem az egyház és tanügyről, nem a magány viszony­ok mikénti elrendezéséről. Nem a magyar hitel, jegybank ügyeiről. Nem a csatorna, vasút, távirda és keres­kedelmi ügyek rendszeréről,*) hiszen nemde minden intézkedés törvényhozás és kor­mányzat utján úgyis csak a fejedelem és nem­zet közös megegyezésével jött és jöhet létre? Mindaddig pedig,mig Magyarország hatá­raira szorítkozik a magyar törvény, másnak mint a királynak beszólása nincs. A bi­rodalom másik részének adott bármi od­­­rognak érvényessége csak a Lajtháig terjed. Mi­nden kérdés megoldásának sark­pontja a gyakorlati kivitel. A közös ér­dekeknek melyeket a sanctio pragmatika és az 184718-ki III. törvényczikkely után minősitettem, csak egy gyakorlati megol­dása van, és azért, csak afelett lehetséges a transactio és minden a­mi vele jár. Az pe­dig egy kulcsnak arithmetikai arány sze­rinti megállapításából áll. A sok statistikai bureaunak, a sok fel­mérésnek, népszámításnak és adótárgyi összeírásnak eddig még mi haszna sem volt. Egy internationális bizottmány a sok tabellából talán csak tudand egy összeha­­sonlító képet adni, mely aztán az illető törvényhozások és a közös fejedelem íté­lete alá bocsáttatnék. A kulcs semmi egyéb, mint verificált és elfogadott statis­tikai számok és arány­adatok, mint p. o. a katona-ujonczok kiállítása eseteiben ka­tonai bizottmányok által az országgyűlés elébe terjesztettek. L.gh. A bécsi lapok szecsléje. (f.) A „Wiener Abendpost“ félhivata­los szó­járásokból szőtt czikket hoz oct. 20-dik napjának dicsőítésére. A czikk értelme oda megy ki, hogy az eddigi kísérletek az alkotmányosság után *) E kérdés körül legújabb időkben, intra et extra muros, szándékosan és akaratlanul támasztott eszme­zavarból hogy legalább a saját magam véleményét kiszabadítsam , kénytelen vagyok a következő néze­teimet kimondani. Több rendbeli fentebb elősorolt ügyekben az osz­trák tartományokkal, érdekviszonyok által tanácsolt öszhangzatnak egymás emelésére szolgáló egy­­bevágásnak, közös czélra törekvő s­z­a­b­a­d iránynak, kölcsönös ellenőrzésnek, igazsá­gos felosztási kulcsnak szükségességét én sem tagadom ; valamint azt is érthetem, ha e viszony rendezése, egy szövetségi commissióra bi­­zatik; de határozott nézetem van az iránt, hogy e szövetségi commissio határozatainak, intézkedéseinek, törvény­erőre emelését csak az országgyűlés és a magyar király eszközölheti Magyarországra nézve, s még azon esetben is, ha a kibontakozás mulhatlan alapjául az követeltetnék, s el is fogadtatnék, hogy a magyar országgyűlés kiküldött commissióját teljha­talmával ruházza fel, e teljhatalomnak csak a speciális esetekre való hatályát hinném lehetőnek, a jövendőket kötelező törvény czikk erejű minőség nél­kül. J.M. csekély sikert eredményeztek, s most az alkotmány részleteinek megalapitása a népek szabad kiegyezkedésére van uta­sítva. — Ugyane lap rövid kivonatokat hoz lapjaink utóbbi czikkeiből; ezúttal észre­vétel nélkül. Ki az országok és tartományok törvényes képviselője ? Ezen kérdésre az „Oesterr. Ztg”‘ igy felel: „Közvetlen a sept. manifestum kibo­csátása után, a lapok a patens egyik pont­ját homályosnak találták, állítván, hogy azt különbözőleg lehet értelmezni. Ugyan­is azon okmányban ő Felsége fentartja, hogy a keleti királyságok országgyűlései tárgyalásainak eredményét, ha azok a bi­rodalom egység­ével és hatalmi állásának követelményeivel megegyező módosítá­sokat ajánlanának , legfelsőbb vég­el­határozása előtt a többi országok és tar­tományok törvényes képviselői elé ter­jesztendő, hogy ezeknek hasonló nyoma­­tékú igényeit is meghallgassa és méltá­­­nyolhassa. „Kik ezen törvényes képviselők? Ezt kérdi még ma is a bécsi naiv journalis­tica. Véleményünk szerint épen nem oly nehéz ezen titok kulcsához jutni, s csak az kell hozzá, hogy az ember a Reichs­­rath statútumot (a febr. 26-ki pátenst) olvasta s egy kicsit éltette legyen. Azon pátens szerint a tartományi gyűlések vannak képviselve, tehát a következtetés világos,hogy csak is a tartományi gyülések­­lehetnek az itt értett törvényes képviseletek. Egészen megfoghatlan, mint tűnhetett fel valamely más értelmezés; s h­a a bécsi lapok annyira mentek, hogy azt monda­nák, a kormány maga sem tudja, kit kell a „törvényes képviselet“ alatt érteni? az em­ber csak azon csodálkozhatik, váljon a bécsi lapok könnyenhivősége vagy tu­datlansága lehet-e nagyobb? (Ha az „Oesterr. Zig“-nak e czikkében félhivatalos közleményre találtunk, akkor már el van határozva, hogy a kormány a magyar és horvát országgyűlés határoza­tait a lajthántúli tartományok gyűlése elé terjesztendő Mindenesetre correctebb el­járás, mintha a sistírozott Reichsrathot, ad hoc ismét rehabilitálná. A tartomá­nyi gyűlések azonban valami nagyon is döntő szavazattal, e kérdésben, már csak azért sem bírhatnak : — először, mert a­hány van, annyi külön véleményt adhat ; Velenczét pedig hihetőleg meg sem kérdik. Másodszor, maga a septem­­beri manifestum is csak annyit mond, hogy ezen gyűlések hasonló nyom­atékú igényei meghallgattatni és méltányoltat­­ni fognak. Tudjuk, minő különbség van az osztrák constitutionalis lexicon szerint a döntő szavazat megadása, és a méltány­lás között. A „Würdigen“ szó itt épen azon szerepet játsza, mint az octoberi di­plomában a „Mitwirkung“ szó a „Zustim­mung“ helyett, mely csak a februári pá­tensben fordul elő. — Öt évi alkotmányos élet! A „De­batte“-t oct. 20-dika, ily érzelmekre fa­kasztja : „A közelebb lefolyt időket, csak keserű gún­nyal nevezhetjük öt évi alkotmányos életnek. „E­közben jött ránk a merev centrali­­satio, a bureaucratia gyámkodása, az op­­portunitás tana, az alkotmány-eljátszás elmélete, s mindez győzelmi pompával tartá bevonulását a birodalomba. A nyo­mok, miket mily gonoszul hátrahagyott, bizonyítják, gazdálkodtak köztünk. Mindent lábbal tiportak, a jogérzelmet le­­bilincselék és földre verték. A szenvedély horda körül gyújtó fáklyáit, s a bizalom ijedten futott el. E pillanatban a népek szegényen és kifáradva állnak a válasz­tási szekrények elé, s csak romokat lát­nak maguk előtt. Itt egy alkotmányt, mely elszunyadott : ott egy másikat, mely még nem ébredt fel. Itt oly alkotmány-forma van, melybe egy Pygmalion sem lehelhet többé lelket és életet: ott egy életteljes eszme, mely még most keresi életképes alakját. (Meg van annak lelke is, formája is.) Ma ismét oct. 20-ra viradtunk. A be­hozott rendszer sokat vétkezett e nap el­len. Sem Goluchowski, sem Schmerling nem fogták fel e nap értelmét. A bünte­tés bekövetkezett, a rendszer romjai ma­gukkal sodorták a vezetőket. (Hová? a kövér nyugdíjasok, meg más nyugalma­sabb hivatalnokok sorozatéba.) Ezek ma már nem léteznek, s nekünk nem velük van többé dolgunk. „ A pálya nyitva van. Nemcsak fogunk de kötelességünk is arra lépni. Ami Go­luchowski hideg keze alatt megmereven­­dett, a mi Schmerling elméletei alatt el­­nyomorodott, azt most a nép szellemének gyümölcshozó lehelete felébresztheti.“ A „N. fr. Presse“ izgatásai a n­e­m­z­e­ti­s­égek e­ll­e­n. Nevezett lap írja :’ „A csehek, horvátok, magyarok, len­gyelek, slovenek, ruthén­ek, azt hitték, hogy az ő követeléseik méltánylása nél­kül, az alkotmány, lehetlenség. De kérd­jük : lehető-e oly alkotmány, mely a né­meteket fogja kielégítlenü­l hagyni? (Ha a németek alatt azokat értjük, a­kik Bach-Schmerling alatt minden más nemzetiséget német járom alá vetettek, az ily németek kielégítése, nem lehet egyik nemzetiségnek sem czélja.) „Talán épen a német elem képezi Ausz­triában a páriák faját? Vigyázzatok (ti nemzetiségek), mert semmi egységes esz­mét nem vagytok képesek teremteni, ha mi németek távol maradunk. ” (Kérjük alássan, számlálja elé a „N. fr. Presse** hány német vonta már eddig magát a passivitás sötétébe, a pensionáltakat és más hivatalokba áthelyezetteket kivéve? — Hogy Kinsky gróf kilépett a Staats­­schuldencommission-ból, ez még ugyan csak tűrhető martyromság. Schmerling úr másként gondoskodott az alkalommal, hogy az embernek csak egy meggondo­latlan szavába vagy betűjébe kerüljön a vértanuk koszorúját elnyerni. A „N. fr. Presse“ akkor beszéljen a német nemzet visszavonulásáról, ha beamtereinek rém­­séges nagy hada, egy szép reggelen kö­vetné a példát, melyet a magyarok 1861- ben adni tudtak. Ez esetben elhinnék, hogy csakugyan búsulnak, haragusznak. De a­mikor csak az a bajuk, hogy nem falhatják fel a többieket, az oly jajgatá­sokra nem sokat adhatunk.)­­ A czikk vége így hangzik: „Igaz, hogy sajnálni lehet a német párt ily lassúságát, de a külsőt ne tekint­sük a dolog lényegének. A német nem pengeti sarkantyúját, és nem használ ba­juszkenőt. — A német nem játszik cza­­marákkal atillákkal, de azért érdekli a politika. Ti (nemzetiségek) csak hogy nektek legyen igazotok a politikai harcz­­ban mindent leromboltok : a német ennél valami magasb jogot is ismer. Rá nézve nem mindegy, ha a birodalom tönkre is jut. Mi gondolok nektek Ausz­­triára ! Ti csak Magyarországra, Csehor­szágra, Horváthországra, Galicziára gon­doltok. Ausztriára csak a német gondol. (És igen sok német csak azért, hogy a többi nemzetek fölött uralkodjak: ha ezen élve hiányzik, aligha hamar el nem feledi Ausztriát s gondol nagy Németországra! — soha szemrehányást méltóbban vissza­vetni nem lehet, mint épen ezt.) Következik a fenyegetés. „És nagyon is jó rátok nézve , hogy Ausztriában a német csak Ausztiára gondol, és nem kö­veti példátokat, hogy ő is Németországra gondolna , mert ez esetben a ti pc­. di­ploma ünnepélyeiteket nagyon is szűk körben (a börtönben) tartanátok meg. (Ennek értelme : vigyázzatok magya­rok, csehek, horvátok, stb., mert ha mi megharagszunk, leszünk egyszerre Nagy Németország, s akkor 40 — 45 millió lé­vén, titeket dissentereket, a kik nem akar­tok meghóditott nemzetek lenni, majd megtanítunk a börtönben móresre, mint kell engedelmeskedni uraitoknak! Bevál­ni Nagy-Németországba ? kiváncsi volna az ember, kivel s kinek vezérlete alatt? Lám, lám, mire nem képes még ez a tizen­három próbás hű „ Grosz- Oesterreicher­­thum!”) Képviselő választási mozgalmak, Székesfehérvár, oct. 19. Bátor vagyok az oct. 19-ki „P. N.“-ban meg­jelent czikkre az igazság érdekében némely ész­revételeket tenni. Gróf Batthyány István 61-diki képviselője e városnak csak oct. - én kelt eredeti telegramm szerint mondott le a képviselőségről, és Zsöm­­böry Ede pártja már oct. 1-je előtt kitűzte nem­zeti lobogóit, és Detrich Zsigmond 61-iki képvi­selőjelölt nyilatkozata oct. 5-dikén jelent meg a választó közönség között. Gróf Batthyány ez­után, oct. 11-ki eredeti levele szerint is, családi körülményeinél fogva a képviselőségről ünnepé­lyesen lemondott. F. hó 14-ikén gróf Batthyány városunkon keresztül utazván, személyesen is lemondott, és a képviselő megválasztását a vá­lasztók jogérzetére bízta. Zsömböry Ede követ­jelölt prograiumja a választókhoz oct. 7-én kelt.

Next