A Hon, 1865. december (3. évfolyam, 276-288. szám)

1865-12-03 / 278. szám

278-ik sz. Vasárnap, december 3. Riadóhivatal: Pest, Ferencziek terén,17. sz. földszint. Előfizetési díj: Pesltol kit­elve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra......................................1 írt 75 kr. 8 hó­napra...........................................6 frt 25 kr. 0 hó­n­apra.........................................10 frt 50 kr. Az > tj fizeti­ a az ár folytán minden hónapban megk­ezdhető, s ennek bármely napján történik le, m­indenkor a hó első napjától fog számíttatni. M­inden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-dik szám 1-bő emelet. Szerkesztő lakása: Ország út 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Harmadik évfolyam. Beigtatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr Bélyegdij minden beigtatásért . . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a lap tulajdonos szerkesz­tőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közle­mény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST , DECEMBER *. Menyes kérdések. III. Fentartjuk czikkeink zárszavával azon saját pártállásunknak körülírását, melyet más pártok mellett, vagy mögött, vagy előtt, vagy tán velük szemben elfoglalhatni idő és helyzet szerint lehetőnek gondo­­lunk. Most folytassuk a kényes kérdések vizsgálatát. lön Mi történik a magyar államtesttől ki­álló országgyűlések tanácskozmá­­nyaiban ? s mit szólunk mi az ott történ­tekhez. Az utóbbi kérdésre adandó választ szinte utoljára tartva, itt csak az elsőt kisértjük meg fejtegetéseinkkel követni. A csehországi és galicziai országgyű­lések hálafeliratokat küldenek az uralko­dóhoz a febr. alkotmány felfüggesztése végett; a morva országgyűlésen is súly­­egyent tart a nemzeti elem a centralista ligának, bár a mesterségesen kifurfangolt választási törvény ott is, mint Csehor­szágban nagy előnyöket ad a bureau­­cratiát ápoló elemeknek a nép többsége felett. Csehország és Galiczia, mondhatjuk Morva is, határozottan barátságos segélyt nyújtanak Magyarország jogos törekvé­sei elé. A csehek újabb időben nagy suc­­cursust nyertek saját, eddig különszító, főnemességükben, mely újabb időkben el­foglalta azon helyet, mely ránézve legdí­szesebb, a nemzeti ügy vezényletét. A lengyelek mindig meg voltak felőle győ­ződve, hogy mind nemzetiségi, mind anyagi érdekeik a legtermészetesebb kap­csokkal vannak Magyarország anyagi és nemzetiségi érdekeivel összefűzve, s ha nem emlegetjük is a költői föllengésnek utalványozott múltat, a legfényesebb la­pokat a két nemzet történetében, mik­épen azon időkre esnek, midőn Lengyel- és Magyarország egy királyi főn egye­sült koronáik alatt három tengerpartig terjeszték hazájuk határait, de a jelenkor érdekei, a közös nemzeti törekvés, a szel­lemi kifejlődés közös vágya, és a közös kereskedelmi érdek most is karöltve járni tanácsolják a két nemzetnek. Ezekkel ellentétben azon országgyűlések, hol a centralisták viszik a vezetést, a leg­merevebb jogtagadással, a legszigorúbb követeléssel lépnek fel Magyarország el­­­­len. Jelszavuk: „vagy a februári patens, vagy semmi!“ Oppositiójuk küllemében kezdi fölvenni azt, a­mit mi nálunk át­vitt értelemben úgy hívak, hogy „ku­­rucz. “ Csudálatos hybridum! Egy kurucz német doktor. Hanem hát jól van. Joguk van hozzá. Miért ne lehetne egy bécsi doktor is kurucz, ha kedvét találja benne és jól áll neki? ők is egy hajszálon múlt, hogy hatá­rozati és felirati pártokat nem alakítottak, azonban felirataikban erősen intonálják a jogfolytonosságot: — annak a jognak a folytonosságát, mel­lyel soha sem bír­­tak­ Magyarország beolvasztásához való jogukét. Hogy ez álláspont kellemetes volt a centralistákra nézve akkor, midőn a fa­vorit miniszterium szárnyai alól, mint Reichsrathi majoritás, mint a hatalom emberei küzdhettek ellenünk, szegény, megostromállapotozott , leprovisoriumo­­zott, kiexequált, sajtónémított magyarok ellen,az igen felfogható.Az ember liberalis­­kodhatott s ezért meg volt az ő gyönyö­rűsége, s a mellett a kormánynyal tart­hatott, s azért meg volt neki az ő haszna. De most, midőn ugyanazon gyönge álláspontot az oppositio saját keserű kenyerén kell védelmezniük, — immár nemcsak Magyarország jogai, Csehország és Galiczai közkivánalmai, de maga a kormány rendszeres politikai nézetei el­len : igen természetes a kérdés, hogy val­jon mi lehetőséghez kötik reményeiket a centralisták? mert azt egy civilizált nép tudósairól feltenni nem lehet, hogy egy közjogi Montenegrót akarjanak képezni a birodalom öt-hatodrésze ellen, a­honnan hegyi harczot folytassanak békés szom­szédaik határain átcsapogatva. Tehát va­lami eshetőséghez kell kötniök azt a re­ményüket, hogy hátha az az oppositió, a­mit ők most támasztanak, ismét kormány­ra juthat. Arra nézve mindenesetre előbb en­nek a mostani kormánynak kellene meg­bukni.­­­­Mi remény csilloghat a bécsi centra­lista oppositió látkörén ily eshetőségre ? kisértsük meg kitalálni. Arról már letettek, hogy a liberális ke­délyek összes ellenszenve által hassanak ez irányban. Nem feladatunk érdemsoro­zatot készíteni a jelen kormányról, de az csakugyan bizonyos, hogy nálunk az ostromállapot behozatala a Schmerling kormány idejére, megszüntetése a mosta­ni kormányéra esik­, hogy a sajtót Schmerling némitá el, a mostani kor­mány engedte újra megszólalni, s hogy a jelen kormány alatt adott amnestia a galicziai börtönökből csak azokat a po­litikai foglyokat adta vissza a közéletnek, kiket a liberális kormány oda becsuka­­tott, s így utoljára el kell ismernünk, hogy ha a jelen kormányzat elve a conserva­­tivismus, úgy az legalább valami supe­rior qualitat conservativismus, míg ha a centralisták kormányelve volt a liberalis­mus, akkor az nagyon inferior qualitat liberalismus volt bizonnyal. Az a kilátásuk is elmúlt a centralisták­nak : a jelen kormány czipőibe léphetni egyhamar, hogy a velük ligában álló bankárok strikeje mellett a kormányzat­hoz legszükségesebb készpénzt nem tud­ják a miniszterek előteremteni, s a biro­dalom ekként újra kénytelen lesz moz­gásba hozni állam kölcsöncsináló pátens­­gépezetét, a Reichsrathot. A párisi kölcsön ez „édes“ aggodalma­kat eloszlatá. Gróf Larisch, kölcsönkere­­séseivel minden rongyos külvárosi lap által kigunyoltatva, elvégre is azon nem­zet piaczához fordult, a­melynek ellensé­ges szándékaival minden osztrák kor­mányt ijesztgetni legállandóbb bécsi di­vat. És ott kapott segélyt, többet, mint kért. Megbánhatják még azt a bécsi finan­­cierek, és talán mások is, hogy uralkodó­juk kormányát kényszerítették a párisi pénzpiaczon aláírási íveit kiszegezni, s az ő káruk aligha lesz a mi kárunk. Miben vetik tehát reményüket a jelen kormányt megbuktatni, és vi­s­szahozhatni helyébe az ő ideáljukat, az egyedül üdvö­­zitő centralista kormányt ? Abban ugy­e, hogy majd az ostoba magyarok az ő kezükre fognak dol­gozni ? Jókai Mór. : A követi progra­mok és az o.­gyülési teendők. ii. Brüssel, nov. 24 Magyarországnak más politikai nem­zete nincs és nem is lehet mint az, mely állam létéhez és nevéhez van kötve. Ha Ár­pád honalkotása idejében Hunnia vagy a latin Hungária nevet ültette volna át a magyar nyelvbe, a magyar név tán nem vált volna viszályürüg­gyé. Nincs belga nyelv, de mégis van belga állam és belga nemzet, és e nemzet nem egy, hanem négy sőt hatféle nyelvű nemzeti­ségből áll. Nincs a világon schwaiczi nyelv, de azért ott áll az európai monar­chiák közé beékelve a svaiczi köztársa­sági állam, a svaiczi önálló bár saját nyelv nélküli nemzet. Soha sem hallhatni a svaiczi lakostól, hogy ő magát német­nek, olasznak, románnak vagy francziá­­nak mondaná. Ő mindenhol a világon svalczi, valamint a belga soha sem mond­ja magát francziának vagy flamandnak, vallonnak vagy németnek, hanem belgá­nak, csak Magyarországban találták fel, hogy a fiú megtagad­ta az anyját. Azon­ban el kell ismerni, hogy az országnak németajkú fiaitól soha sem lehetett hallani hogy ők németek, hanem D­e­u­tsch-Un­­garn“, és nem is más mint az oláhoso­­dásnak indult és a bureaucratiai nepotis­­mus emlőin nevelt, de nem a független szász, tán mivel történetileg a szász nyel­vet soha sem beszélte, és csak a szász ne­vet — lucus a non lucendo modorban — elkölcsönözte vagy is magát a magyar királyok által megajándékoztatta, jár hold­­kórosan egy miniatűr Sachsenlandban, mely András király oklevelében, úgy em­lékezem, t­erra regia nevet visel. Ne beszéljünk tehát erdélyiesen nem­­zetekről, hanem a nemzetiségek tökéletes jogegyenlőségéről. A natio régibb időben a külön törvényhatósággal és a politikai elzárkózással egyértelmű volt. A székely miért mondatott külön nemzetnek a ma­gyartól, noha mind politikailag, mind nyelvileg egy nemzet ? Mert a külön sza­badalmakkal felruházott népnek, mihelyt kiváltságainál fogva külön törvényható­sággal birt, natio nevet adtak, ha mind­járt többféle nemzetiség lakta a törvény­hatósági területet. Ei méltányos igények és jog érzületei­ről szól, és meg nem elégszik polgári, val­lási, nemzetiségi egyenlőséggel, az mást akar, azzal kár szóba állani, kár vele vi­tatkozni , azért mindjárt gyakorlatilag tör­vényalkotáshoz kell látni, ez a legjobb vá­lasz a mindenféle hazug koholmányok ellen.­­ Valamennyi programm a magyar nép hazaszeretetének hű viszhangja, és az a­mi a honfiúi kebelt még reménynyel tölti el a haza jövő sorsa iránt. Nincs pro­gramm, melybe az 1848-ki törvények jogérvényessége még azok részéről is ki nem emeltetnék, a kik leginkább e tör­vények ellen vétettek. De mikor e törvé­nyeket fennen hangoztatták, még nem emlékeztek sem azon hű hazafiakra, kik akár mint törvényhozók ama törvénye­ket létesítették, akár létesítésükre a me­gyék teremeiben és sajtóban közremű­ködtek, akár pedig kormányon és ország­gyűlésen vagy a harcztéren védtek, meg nem emlékeztek azokra, kik e hűségük miatt sinlődnek vagy számkivetésben hordják az élet és családi pusztulásuk ter­hét, csak Madarász József egykori követ­társam a kor igényeinek épen úgy mint közjogi sérelmeink orvoslási követelmé­nyeinek megfelelő jeles szózatában az igazság és meggyőződés bátor hangján kimondta, a­kik törvényeink ellenére sújtva, máig is honunkon kívül menekül­nek, vagy letartóztattak, kárpótoltatásuk­kal a bántalmatlan hazatérés törvény ál­tal biztosittassék számukra. *) Nyilván szives baráti köszönetet mon­dok, nem a siker reményében — hiszen a feldúlt családi boldogságot és az élet legszebb éveit semmi sem adhatja vissza, — de köszönetet mondok, mert szózatá­ban az igazság érzelme nyilvánult. A vi­lág előtti bevallás, hogy az 1848-dik évi törvények végrehajtásán kívül nincs sem üdv, sem kiegyezkedési tér, egyedüli meg­nyugtatásunk, és a haza­jövő boldogsága bő jutalmunk. De a­kik politikai credóikba az 1848. évi törvények jogfolytonosságát felvették, de záradékul hozzá­teszik, hogy ugyan­azon törvények revisioját óhajtják, vagy mindaddig tekintik azokat érvényesek­nek, mig a fejedelem s a nemzet egyesült akarata meg nem változtatják, nem tesz­­nek-e egy pontban oly ígéretet, melyet a másik pontban visszahúznak ? Szeretném tudni mi az, mi ama törvé­nyekben revisio tárgya lehetne, mit ma­guk a törvények nem ideiglenes intézke­désnek mondtak, — így a sajtótörvény ideiglenes, a megyei hatóság gyakorlata addig, míg a megyei szerkezetnek nép­­képviselés alapján rendezéséről az ország­gyűlés fogna intézkedni, ideiglenes. Itt új intézkedés kívántatik, de az nem revisio.­­ Elvben minden törvény megváltoztat­ható. De ha valaki törvényt változtatni akar, miért nem mondja m­eg melyiket ? A programmok tán csak nem phrasisok kedvéért h­atnak, sem a végett, hogy az 1848 ik évi törvényeket programmal ki­tűzvén, azokat revisio és változtathatás záradékaival hátulsó ajtócskán áruba bo­csássák. Egy programmban olvastam, hogy a birodalom másik felével való kiegyezést minden polgára e nagy és szép hazának egyaránt óhajtja. Szép és nagy, miután hol innen, hol onnan szakítottak le belőle egy fü­lenget; kivánnám, a törvény­t látni, melyben Magyarország az osztrák biro­dalom részének vagy felének mondatott, az bizony sem a patensbeli birodalom megszületése előtt, sem megszületése után be nem csúszott a törvénybe, jobban ügyeltek az egykori spectabilisek sza­vaikra. Mily mephistophelesi képpel és hangnyomattal sürgetnék a bécsi pün­kösdi politikusok a magyar alkotmány, leginkább pedig a magyar zsebek re­­visióját nem Pesten, hanem a Reichsrath ruthenjei, bureaucratái és mostani és jö­vő Friedländereinek fóruma előtt , ők ítélnék ha a magyar törvények és háztar­tás a reichsrathi birodalom gyomor-érde­keivel összehangzóknak találtatnak, ha Lustkandl uram valamely czikkecskében a kedves birodalmi közösséget és a ma­gyar osztrák condominiumot ki tudta volna nyomozni ? Mi végett kell kiegyez­kedni ? Tán mi vittük be a dohánymono­poliumot Ausztriába, vagy mi vittük e Beamterjeiket, vagy mi magunk számára confiscáltuk jogaikat? Hova vinnének ily phrasisok ? csudálom a bécsi sajtót, hogy ilyféle terminusokból még ki nem de­monstrálja a közös birodalmat és a kor­mány központosítást­ Az osztrák birodalom biztonságának Magyarország önállása soha sem volt ká­rára, hazánk jóléte és jószomszédi vi­szonya az osztrák birodalom népeinek is jólétére és üdvére szolgált, mi nem con­fiscáltuk jogaikat, nem tagadtuk jogfoly­tonosságát törvényeiknek. Kívánunk ne­kik több szabadságot, mint szerződéseink Magyarhonnak biztosítottak. El nem ves­­szük tőlük a februári pátenst, de ők se akarják azt a magyar nemzetre reádispu­­tálni és reáerőltetni. L.gh. (f) A „N. Fremdenblatt“ Írja: „Ké­sőn éjjel vesz­zük a nagy fontossággal bíró ér­tesítést, hogy Sokosevich bán­i excellentiája ad audiendum verbum regium hivatott Bécsbe s így a báni méltóságot már nem sokáig viselheti. Különben némelyek tudni vélik, hogy a bán maga fogja kérni hivatalátóli fölmentetését.Erő­­sitik továbbá, hogy ő Felségének szándéka volna az elnökséget a horvát országgyűlésen a zágrábi érseknek,Havlik bibornoknak adni át,de csak azon időig, mig az országgyűlés constitual­­va lett, s a verificatiok végbementek. Haulik bibornok 1836—1848-ig a magyar főrendek házának tagja volt, s feltehetni róla, hogy alkot­mányos országban őszülvén meg, az elnökséget a törvény értelmében viendi, habár különben nem barátja az uniónak. Halljuk továbbá, hogy a zágrábi csonka parlament által elintézett veri­­ficatiók, úgy az uj jegyzők választásai, mint meg nem történt dolgok fognak tekintetni. To­vábbá biztos forrásból halljuk, hogy Ő Felsége dec. 4 én Hellenbach bárót és Bedekovics bárót magán kihallgatásban fogadandja.Bécsben irány­adó körökben rész néven veszik, hogy a bán 116 szavazóval az országgyűlést constituáltnak nyil­vánította. A mai (dec. 1.) minisztertanács, mely a horvát üg­gyel foglalkozott, négy teljes órát tartott.“ — A „Presse“ erősíti,hogy ha a fusionistáknak adnak Bécsben igazat, a zágrábi „autonomisták“ otthagyják az országgyűlést“ . (Már tudniil­lik a báni tábla tagjai, a kiknek úgyis kifelé áll a ru Íjok, s azon igen sok követ, kiket a ház különben sem verifi­álna.j *) Ezt bizon­nyal többen is tették, s a­kik kihagy­ták programmjukból, azért hagyták ki, mert meg van­nak győződve felőle, hogy a legfelsőbb irányadó jó­indulat ez óhajtásukat megelőzendi s annak hatását pressio gyakorlás által nem akarták gyöngíteni. Szerk. ME (f.) A bureaucratia, melynek különben egyedüli iránytűje a paragraphus volna, Horvátországban ezúttal megpróbálta, mint lehetne pártérdekből az ügyrend paragraphusait saját javára értelmezni. A bécsi lapok kicsinyeivé néznek­­ a horvát fusionista küldöttségre, elmondván, hogy azon parlament, melynek tagjai nem a többséghez, hanem egy más fórumhoz felebbezik ügyeiket, maga magát ítélte el. Ebben sok igazság van, de nem alkal­mazható Horvátországra. A fusionista párt ugyanis nem a többség ellen recurral, hanem az elnök ellen, a­ki mint bán, kormányzó és elnök magát az országgyűlés fölé helyezte már akkor, a­midőn 21 határőrvidéki követ verificatió­­ja alkalmával kimondotta, hogy bármit határozzon az országgyűlés, ő új választá­sokat nem rendel el a határőrvidéken. Ilye viszonyok között nem kételkedhe­tünk némely bécsi lap azon közleményé­nek igaz volta fölött, hogy ő Felsége el­fogadván a küldöttség némely tagját, azt mondta volna : önök ügye igazságos, maradjanak itt még néhány napig. A „Wanderer“ szerint a horvát kül­döttség most már addig fog Bécsben időz­ni, míg a Bécsbe hívott bánnal és Haulik bíbornokkal a tárgyalások véget értek. A küldöttség közül eddig Rauch báró és Khuen gróf nyertek kihallgatást; később Hellenbach báró és Bedekovics báró ré­szesülnek e kedvezményben. A bán és a bibornok útja Bécsbe valószínűleg azon czélból történik, hogy ezután az ország­gyűlési elnökség a zágrábi érseknek adas­sák át. — Haulik úr ugyanis a magyar és a horvát országgyűlésen már rég meg­szerezhette azon tapasztalást, hogy az el­nökség első kelléke és fődísze a pártatlan­ság. E tekintetben bizonyára alkalmasabb egyéniség is lehet, mint a bán, a­ki csak az 1861-ki országgyűlésen volt jelen, s különben is életpályáján a parlamentáris intézményekkel nem jöhetett szoros érint­kezésbe. Egészen más kérdés : lesz-e haj­­­­­landósága Haulik bibornok urnak a mos­tani viszonyok között az elnökséget el­vállalni ? ő maga is az antiunionista párthoz tartozik, s a csonka országgyű­lés üléseiben részt vett, az pedig bizonyos, hogy a fusionisták csak úgy vehetnek részt tovább is a gyűlésekben, ha előbb a távollétekben hozott határozatok meg­­semmisíttetnek. A ministerialis „Oesterr. Zrg“ a horvát országgyűlési viszály­­r­ó­l írja: „Némelyek aggodalommal, mások kár­­örvendőleg tekintnek a horvát ország­gyűlési viszályra. Mindenki attól fél, hogy elmérgesedvén ez ügy, a közjogi kérdés megoldása késleltetni vagy épen megaka­dályoztatni fog. Azonban úgy az aggoda­lom mint a kárörvendők reménye alap­pal nem bír. A­mi most Zágrábban tör­ténik, az tisztán Horvátország belügyi kérdése. És pedig két kérdés forog fönn: 1. Bírnak-e a báni tábla tagjai az országgyű­lésen üléssel és szavazattal ? 2. Vajjon a még nem verifi­ált követek részt vehet­nek a szavazásban? „Miután a báni tábla, úgy amint ma szervezve van, nem bír egykori politikai jellegével, miután e tábla ma nem egyéb mint törvényszék, mely szervezetére néz­ve sem különbözik a többitől; részünkről nem vagyunk hajlandók e tábla tagjai­nak oly politikai előjogot adni, mel­lyel a tábla korábbi szervezetében még bíz­hatott. „A­mi a másik kérdést illeti, alig kép­zelhetjük, hogy ily dolog csak kérdéssé is válhatott. Hiszen az alkotmányosság elemi szabályai szerint, ha a még nem verificált követnek megengedjük is, hogy sub spe­rati az ülésekben jelen legyen, de azt már leheslen követelni, hogy a még nem verificált követ, a­ki megválasz­tatását még nem igazolta, szavazhasson is. „A fönforgó differentiák a zágrábi or­­szággyűlés belügyeihez tartoznak, a vi­szály azonban oly élessé vált, hogy kül­döttség érkezett az udvarhoz, és a horvát kanc­ellárhoz. Nem tudjuk, minő fogad­tatásban részesülend a küldöttség, de an­­­nyit már tudunk, hogy a küldöttség né­mely tagjai legfelsőbb helyen már kihall­gatásban részesültek.“ — Ugyan a lap a magyar inaugurált di­plomáról írja : Mi az a koronázási hitle­vél? A belföldi, cseh, olasz, osztrák dy­­nastiák egymásutáni következése alatt szokásba jött, hogy a király trónralépte­­kor koronázási oklevél adassék ki. Ma­gyarország teljes lecsendesítése után VI. Károly császár után ugyanezen uralko­dónak koronázási oklevele megváltozhatlan alapnak ismertetett el. (Ez bécsi fogalom : Magyarország esetről esetre mindig föntartotta a jogot, hogy az inaugurale diploma fogalmazásá­ba befolyhasson, ha ugyan áll az is, hogy kölcsönös egyezség útján jó idő óta a kiadott inaugurale dippoma szövege ugyan­az volt. Egyébiránt jelen időkben, az or­­szággyűlés igen nagyban meg lesz elé­gedve, ha a coronatio előtt a III. Károly király (VI. Károly császár) diplomája fog­­ja kiadatni, m­ert azon diploma megerősít minden azelőtt, s azután az országgyűlé­sen hozott törvényt.) A király — folytatja az „Oesterr. Zrg“ ezen diplomában ünnepélyesen megígéri az ország törvényeinek és szabadságai­nak fentartását, továbbá, hogy a koronát az országban őrizteti, hogy a netán vis­­­szanyert részeket ismét Magyarország­hoz csatolja, hogy a királyi­ ház kihalása után az ország visszanyeri szabad rá­­asztási jogát, hogy a király örököse, trónralépte után hat hónapra’megkoronáz­­tatik, s a koronázási oklevelet kiadandja. „A változás, melyet a magyar alkot­mány újabb időben szenvedett.(Alkot­mány­ változásnak csak azt tartjuk, a­mi­­ érvényes úton jött létre: ha netán egy oldalról történt változási szándékra történ­nék hivatkozás,az országgyűlés majd meg fog felelni.) „Különösen pedig szem előtt kell tar­­tani azon viszonyokat, melybe jött az or­szág, a király és a Gesamtmonarchia irá­nyában. Magyarország Szt. István koro­nájának integritását fen akarja tartani s ez okból „fehér lapot“ nyújtott át Horvát­országnak. A közjogi kérdések megoldá­sa, a horvát országgyűlésben előfordult differenciák miatt, azért késleltetni nem fog.“

Next